Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-29 / 269. szám, péntek

, Járjad lábam, járjad..í Egy bodrogközi gyermek folklórcsoport kitáncoit sikerei Népművészeti hagyományaink őrzésében, értékeinek felmuta­tásában a felnőtt folklóregyüt tesek mellett mind nagyobb te­ret ikernek — és kapnak is — gyermek folklórcsoportjaink. E tény rendkívül nagy jelentősé­gül Ugyanis sokáig megfeled keztümk róla, hogy az amatőr népművészeti mozgalomnak a megújulást biztosító friss erők­re, utánpótlásra is szüksége van. Vagyis a népművészeti együtteseink izmosodása, to­vábblépése nem képzelhető el gyermek táncegyüttesek, nép­dalokat éneklő gyermekkóru­sok, népzenét játszó gyermek­zenekarok — egyszóval népmű­vészeti gyermekcsoportok és együttesek létrehozása nélkül. Nagy örömünkre szolgál, hogy ma már elmondhatjuk: vannak — és elég szép szám­ban — gyermek filklóregyütte- seink, amelyek kisebb-nagyobb sikerrel működnek, vagyis e területen biztosítottnak látszik a jövő: a felnőtt együttesek új tehetségekkel, fiatal népdal énekesekkel, néptáncosokkal való táplálása. Ami népi zene­karaink utánpótlását illeti, itt nem nagyon dicsekedhetünk nagyobb előrehaladással. Gyermek folklóregyütteseink a számos akadály (vezető- és koreográfiahiány, próbaterem- gondok, meg nem értés az is­kolaigazgatók részéről, nehéz­ségek a különböző segédeszkö­zök beszerzése körül) ellenére már ezidáig is figyelemre mél­tó eredményeket mutathatnak fel. Fejlődésünkben nagy segítsé­gükre van az immár hagyomá­nyos zselízi (Želiezovce) orszá­gos folklórfesztivál (melyen a gyermekegyüttesek kétévenként vesznek részt), minthogy ab kaimat ad az összehasonlításra, az esetleges önbírálatra és — más együtteseik műsora tükré­ben — a különböző tájegysé­geink népművészeti értékeinek megismerésében is. Az idei zselízi folklórfeszti­válnak egyik szívet-lelket gyö­nyörködtető élő virágkoszorúja volt a gyermek folklórcsopor­tok IspLáng, ixpiláng ... című seregszemléje, melyet a szak­mai zsűri művészileg magasra értékelt, a közönség pedig nagy tetszéssel fogadott. Gyermek folklórcsoportjaink között — munkájának eddigi eredményei alapján — bízvást állítható példaképnek a Bélyi (Biel) Általános Iskola együt­tese, mely az idén immár har­madízben vett részt a zselízi országos seregszemlén, és Játé­kuk című műsorával második helyezést ért el. A bélyi gyermekegyüttest Papp Nándor tanító vezeti. Minthogy a siker nagyon sok ban függ a vezető egyéniségé­től, röviden bemutatjuk Papp Nándort. 1965-ben végzett tör­ténelem—orosz szakot a nyitrai Pedagógiai Karon. Nagygéresí születésű. Hogy mennyire hű maradt szülőföldjéhez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csupán a negyedik faluban ta nítóskodik. Szereti a Bodrog­közt, a táj minden jellegzetes­ségével, iskolai munkáján túl aktívan részt vesz a lakosság kulturális nevelésében is; azon­felül kutatja és pártfogolja a táj népművészetét. Számáfa életszükséglet a folklór ismere­te, a népművészet kincseivel való megismerkedés és ismere­teinek továbbadása. Több éven át maga is táncolt a Királyhel- mecen (Král. Chlmec) műkö­dő Bodrogközi Népművészeti Együttesben. Aktivitása sokirá nyú. Többek között a Bodrog közi Tanítók Énekkarának és a járási színjátszó csoportnak is tagja. Nem zeneszakos tanító, nem hivatásos néprajzkutató, mégis nagy elhivatottsággal foglalkozik a népzenével, a néptánccal, a néprajzzal — mindennel, ami a folklór címszó alá esik. És közben — sokféle munkája mellett — még képe­zi is magát. Néhány komoly elhatározásit társával Budapes­ten hároméves néptáncokta­tói tanfolyamot látogat. lövőre be is fejezi. Tudatában van, hogy gyermek folklóregyüttest is csak megfelelő szakismeret birtokában, kellő felkészültség gél és tájékozottsággal lehet magas szinten vezetni. Az iskolai folklóregyüttest nyolc éve szervezte meg Papp Nándor. Kezdetben mintegy húsz 4—8. osztályos (9—14 éves) gyéreikkel működött a csoport, jelenleg harminc ta­nuló a tagja. Énekes-táncos műsoraikkal a bélyiek a leg­különbözőbb alkalmakkor lép­nek fel, iskolai ünnepségeiken éppúgy, mint a községi társa­dalmi szerveik rendezvényein. Nem egy műsorukkal a környe­ző falvakban is vendégszere­peitek. Ezenkívül az együttes a já­rási népművészeti seregszemlé­ken is rendszeresen jelen van. és többnyire sikerrel szerepel. 1974 óta a zselízi országos folk­lórfesztivál állandó résztvevője. Már az első alkalommal har­madik díjat kapott A malomnál című ikompozíciós bemutatá­A zene ünnepe A muzsika ünnepét kö­szöntjük október elsején, a Zenei Világnapon, mely nemcsak a hivatásos zené­szek ünnepe, hanem az amatőr muzsikusoké, a ze­nehallgatóké, a népművelő­ké is. A zene a társadalom mű­veltségének egyik alapvető formája. S nemcsak a mai társadalomé, ősidőktől kezd­ve kultúrák, népek egyik legfontosabb megnyilvánulá­si formája volt. Zene nélkül nincs a világon nép. ,,A ze­ne az életnek olyan szük­séglete, mint a levegő. So­kan csak akkor veszik ész­re, ha már nagyon hiány­zik“ — mondta Kodálu Zol­tán. Társadalmunk szocialista zeneművészete a nép tulaj­dona. Intézmények sora gondoskodik a zenei neve­lésről, a zene tudományos kutatásáról, esztélikai és er­kölcsi feladatának teljesíté­séről. A haladó kultúrában a zene hatalmas erkölcsi ösz­tönző ereje kötelez. Kötelezi a hivatásos zenészeket és a zenei élet szervezőit óvni a zenei közkincs értékeit, s nem megállni azon az úton, melynek célja népünk szé­les rétegeinek bevonása a zeneművészet értékeinek megismerésébe, az értékes zene élvezésébe, illetve mű­velésébe. Mert van értékes és értéktelen zene. Egy darab meghallgatása lehet zenei élmény, de lehet zenei me­rénylet is mind a komoly, mind a szórakoztató zene terén. Az igazán értékes ze­ne nem egy sekélyes ízlés divatcikke, mondanivalója minden időben aktuális. A zenei műveltség fejlesztésé­hez és népszerűsítéséhez pedig állandóan keresnünk kell azokat a korszerű esz­közöket és formákat, ame­lyek a legmegfelelőbben te­remtik meg a kapcsolatot a lakosság minden rétegével. Nemzetközi vonatkozás­ban a kulturális kapcsola­tok fejlesztésében is nagy szerepe van a zenének. Né­pek, kultúrák közeledésé­ben játszik hatalmas szere­pet, a művészetek egyik olyan ága, mely a legköny- nyebben lépi át az országo­kat és társadalmakat elvá­lasztó határokat. Kialakul­nak szoros kapcsolatok ze­nebarátok, zenészek között; a tapasztalatcserék, tanul­mányutak, közös hangver­senyek, operaelőadások kü­lönböző népek zenéjét egye­sítik az egész világot átfogó zenei közkincs kialakulásá­ban. Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa a zene fontos és pótolhatatlan erkölcsi feladatát emelte ki és húzta alá a Zenei Világnap életre hívásával, melyet idén már negyedszer ünnepel a világ zeneértő közönsége. -sk­saért, melyhez Borcs Éva ko­reográfiáját használta fel a rendező. A harmadik díj ösz­tönzőleg hatott a gyerekek munkájára. Azóla bebizonyítot­ták, hogy többre is képesek. 1976 ban Játékuk és álmuk cí­mű műsorával első helyezést ért el az együttes az országos fesztiválon. Az idei siker is ékesen bizonyítja, hogy tehet­séges és serény gyerekek a bé­lyiek, komolyan csinálják, arait nyolc esztendővel ezelőtt el­kezdtek. Papp Nándor az együttes mű­sorainak összeállításánál sokat merít a Bodrogköz élő folklór­kincséből, de más vidékek ősz szegyűjtött és könyvben kiadott népművészeti kultúráját is igyekszik bemutatni. A gyer- mekegytittesek és iskolák szá­mára kiadott népművészeti pub­likációk nagy segítségére van­nak munkájában. Megjegyez­zük: más gyermekegyüttesek vezetői is haszonnal forgathat­ják pl. a Gyermekjátékok című kiadványt (Népművelési Propa ganda Iroda), melyben a ritmi­kai gyakorlatokon és táncetü- dökön kívül számos magyar és idegen néptánc, valamint törté­nelmi társastánc is megtalálha­tó. Ugyancsak figyelemre mél­tóak Borsai—Hajdú—Igaz M. Magyar népi gyermekjátékok című ének-zeneszakköri füze­tei. Papp Nándor azt vallja, hogy a gyermek folklórműsorok sa­va borsa a játék, ezért a tánc­kompozíciókban érvényesülni engedi a népi, sokszor humor­ral átszőtt játékos elemeket. A t'olklórkutatás kérdésein is el-eltöpreng Papp Nándor. Sze­rinte a magyar néptánckutatás még nem tárta fel kielégítően a serdülőkorhoz kötődő nép­táncművészet hagyományait, E területen még sok tennivaló' vár a kutatókra. Más problémákat is említett. Többek között például azt is — amire már mi is több ízben figyelmeztettünk — hogy gyer­mekeink nem részesülnek meg­felelő szintű zenei oktatásban, így meglehetősen rossz a rit­musérzékük. (Ez persze igen­csak megnehezíti a gyermek- együttesekkel foglalkozó nép- táncoktatók munkáját. Bizony, találó megállapítás ez. A szlo­vákiai magyar pedagógusoknak eléggé fogyatékos a zenei kép­zettsége. Ezen változtatni kell! Jó lenne, ha az illetékesek vég­re érdemben foglalkoznának e fontos kérdéssel. Papp Nándor elhatározása, hogy a jelenlegi folklórcsopor­tot nagyobb, zenekarral is rendelkező gyermek népművé­szeti együttessé fejleszti. Ám tervét sok nehézség keresztezi egyelőre. Az együttes tagjai zö­mében bejárnak a környező fal­vakból, azonfelül megfelelő utánpótlása sincs a csoportnak, mivel Bélyben nincs magyar óvoda. Mindennek tetejébe pró­baterme sincs $z együttesnek, a folyosó és — ha az időjárás engedi — a kinti iskolai közle­kedési pályán folynak a pró­bák. Reméljük, a jövőben a bé­lyi együttes is, és a többi gyer­mekegyütteseink is megfelelő támogatást kapnak majd az is­kolaigazgatóktól és a hnb-veze- tőktől. KÖVESDI JÁNOS Hetven éve született Dávid Ojsztrah \ századeleji Ogyessza egyik bérházának ablakában egy há­rom és fél éves fiúcska feszül ten figyeli a/, udvaron játszó vándorzenész muzsikálását. Kér sőbb egy játékhegedűn utánoz­ni próbálja a hallott hangokat s nem csökkenő szorgalom­mal, érdeklődéssel húzogatja a vonót a kis hangszeren. Ebből a kisfiúból, akit szülei és is­merősei többnyire csak játék­hegedűvel a kezében láttak, lett a világ egyik legnagyobb és legismertebb hegedűművé­sze. David Ojtztrah Ogyesszában született 1908. szeptember 30 kozásában érte. A Nagy Hon­védő Háború alatt a művész hegedűje a katonáknak, a ha­záját hősiesen védő lakosság­nak szólt. Játszott a rádióban, hangversenytermekben, üze-> mekben, gyárakban, kórházak-, ban. Hangversenyt adóit a fa* siszta hordák által körülzárt és ostromlott Leningrádban, Hősies erkölcsi és művészi helytállásáért állami díjjal ju« talmazták. A háború befejezése után a művész ismét hangversenye' zett, művészkörutakon vett részt hazájában és az egész világon. Hazánk hangverseny­Ogyesszóból oi mm viiógbo án Szülei támogatták zenei érdeklődését, hiszen maguk is zeneszerető, zenét művelő em berek voltak. Édesapja műked velőként muzsikált, édesanyja az ogyesszai operaház tagja volt. Gyermekük sok szép órát töltött a aeínházban, gyakran a karmesteri dobogó mellől fi gyelte, hallgatta édesanyját a színpadon A kisfiú zenei adottságaira felfigyelt P S. Sztoljarszkij, a város egyik legjobb zenepe­dagógusa is és az ötéves Da vidot hegedűre kezdte oktatni. A gyermek gyorsan haladt ta­nulmányaiban, féléves tanulás után már hangversenyen lépett fel, amelyen egy könnyebb szerzeményt meglepő pontos­sággal és muzikalitással adott elő. Tanárai már tanulmányai alatt káprázatos jövőt jósoltak a bravúrosan játszó fiatal Ojsztrahnak. 1926-ban, tizennyolc évesen befejezte az ogyesszai konzer vatóriumot. Nehéz elhatározás előtt állt: folytassa-e tanulmá­nyait a moszkvai konzervató­riumban, vagy kezdje meg ilyen fiatalon a hangversenye­ző művész pályáját. Ojsztrah az önálló zenészi pályát vá­lasztotta. Merész elhatározás, de szerencsés választás volt. Tehetsége, kifinomult zenei hallása és nem utolsósorban Sztoljarszkij iskolájában szer­zett bravúros technikája és ki­váló elméleti felkészültsége megóvta őt a pályakezdés buk­tatóitól. Nagy művészek példa képén tanult, figyelte játéku­kat, előadásmódjukat. Nagy ha­tással volt rá Szergej Prokof- jev Ogyesszában adott zongora- hangversenye, lenyűgözte Vla­gyimir Horowitz drámai han­gulatokban gazdag játékstílu­sa. A nagy hegedűművészek közül sokat tanult Szigeti Jó­zseftől, a kiváló magyar hege dűművésztől, aki a világjáró művészek közül elsőként keres te fel a Szovjetuniót. Később Fritz Kreisler művészete kap­ta meg a. tehetséges fiatalt. David Ojsztrah tehetségét ha­marosan megismerte hazája többi nagyvárosának zeneértő közönsége Is. Kijevi és lenin- grádi hangversenyei után be­mutatkozott Moszkvában ís. 1937-ben a brüsszeli Isaye nem­zetközi versenyen megnyerte az első díjat. Nevét ekkor is­merték meg egész Európában, ez a verseny volt később fé­nyes nemzetközi sikereinek el­ső állomása. A második világháború kitö­rése David Ojsztrahot művészi pályafutásának teljes kibonta­Ágh Tibor Nem vagyok író, sem költő. Az a költészet, amivel foglal­kozom és amit publikálok, nem az én alkotásom, mégis alap­vetően fontos részét képezi az egyetemes magyar irodalom­nak. — A népköltészet, a nép­dal az egyszerű nép kultúrá­jának évszázados, sok esetben ezeréves hagyománya. Már fiatal koromban eljegyez­tem magam egy olyan munká­val, amelynek eredményeivel csak hosszú évtizedek múltán jelentkezhet az ember. Sok munka, türelem és kitartás kell ahhoz, hogy az ember rögzíte­ni tudja m már-már feledésbe merülő népzenei hagyományt. A gyűjtőmunka azonban csupán előzményes része a feladatnak. A társadalom számára csak ak* kor jelent majd valamit ez az érték, amikor a gyűjtő publi­kálja is anyagát. 1951-től foglalkozom népdal- gyűjtéssel. Azóta bejártam ha­zánk magyarlakta vidékeit, s több ezer népdalt jegyeztem fel, illetve örökítettem meg magnetofon-szalagra. Az eltelt idő jelzi, eljött az ideje az összegyűjtött népzenei hagyo­mány közkinccsé tételére. Az 1974-ben publikált palóc nép­dalok után, az elmúlt év má­jusában adtam le a Madách kiadónak egy népballada gyűj­teményt, amely több mint öt­ven ballada-típus másfélszáz változatát tartalmazza. Ezeket a népballadákat még ma Is éneklik a Csallóköztől a Bod­rogközig. Jelenleg a felgyújtott Zobor- vidéki népzenei hagyomány életének egyik legfényesebb' pontja volt, amikor az első Prágai Tavaszon, 1946-ban Csajkovszkij hegedűversenyét játszotta a Cseh Filharmó­nia kíséretével, Jevgenyij Mra• vinszkijjal az élen. Később is gyakran szerepelt ezen a ma már világhírű zenei fesztivá­lon. Művészetét az ötvenes évek* bén már az egész világ ismer­te. Többször, hangversenyezett Japánban, az Egyesült Államok­ban, később Ausztráliában és Dél-Ameri kában. Kitüntetések egész sorát kapta ekkor; 1959- ben a londoni Zeneművészeti Királyi Akadémiának, egy évvel később pedig a római Santa Cecília Zeneakadémiának a tiszteletbeli tagjává választot­ták. A berlini Német Művészi Akadémia és a bostoni Ameri­kai Tudományos és Művészi Akadémia is tagságai tisztelte meg. Hazájában a nemzeti mű­vész címmel tüntették ki, majd a zenei előadóművészek közül elsőként kapott Lenin-díjat. Hangversenyei mellett peda­gógiái munkát is végzett. 1934- tői a Moszkvai Konzervatórium­ban tanította a szovjet hegedű- művészek több nemzedékét.- Számos érett hegedűművész jött a világ minden tájáról, hogy osztályában ellesse vir­tuóz játékának a titkát. Azok közé a géniuszok közé tarto­zott, akik nemcsak tanítottak, hanem iskolát teremtettek. A hatvanas években új olda­láról ismerte meg a zeneértő világ: vezényelni kezdett. Eu­rópa leghíresebb zenei ünnep­ségein nagy sikerrel dirigálta a legnevesebb zenekarokat. A Leningrádi és a Moszkvai Fil­harmonikusok után a Bécsi és a Berlini Filharmonikusok élén is bemutatkozott. 1972-ben Prá­gában a Cseh Filharmonikuso­kat vezényelte; egyik legtehet­ségesebb tanítványa, a fiatal cseh hegedűművész, Václav Hudeček Csajkovszkij hegedű- versenyének előadásán. Ebben az időben egészségi állapota már nem volt kielé­gítő s többszöri betegeskedés után 1974. október 24-én szív­elégtelenség következtében meghalt. David Ojsztrah korunk egyik legkiválóbb hegedűművésze volt. Játéka nem ismert nehéz­ségeket, kiváló formáló készsé­gével a hangverseny első per­cében meghódította a közön­séget. Káprázatos technikáját Stradivari hegedűjén mindig a műalkotás szolgálatába állítot­ta. 1 SCHLOSSER KLÁRA rendszerezésén dolgozom, amely kb. 1500 dalamot tartal­maz. Az eddigi népzenei publiká- ciktól eltérően, a ,,Virágok vetélkedése“ — valószínűleg ez lesz a kötet címe — nemcsak az alkalomhoz nem kötött nép­dalokat tartalmazza majd, ha­nem a tájegység teljes népdal­kincsét, kezdve a gyermekdal­tól a népszokásokhoz kapcsoló­dó dallamokon, át a felnőttek dallamvilágáig. Ez elég nehéz feladat, különösen, ha figye­lembe vesszük: ennek a nép­zenei publikációnak olyannak kell lennie, hogy amatőr művé­szeti csoportjaink is meríthes­senek belőle, a nem zenész olvasó Is találjon benne szép­séget, de ugyanakkor a tudo­mányos igényeket is kielégítse. Remélem, sikerül majd mind­ezeket a szempontokat egyen­súlyba hozni, és így az ed­dig gyűjtött népdalokat vissza­adni alkotójának, a népnek. 1978. IX. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents