Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-28 / 268. szám, csütörtök

A szakosítás és a koncentráció útjai a szovjet mezőgazdaságban A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ez évi júliusi ülésén nagy fi­gyelmet szentelt a termelési szakosítás, a területi koncent­ráció és kooperáció kérdései­nek a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar területén. A Központi Bizottság jelentésé­ben L .1. Brezsnyev elvtárs rész­letesen értékelte és elemezte az SZKP KB 1976 májusában el­fogadott „A mezőgazdasági ter­melés szakosításának és kon­centrálásának továbbfejlesztése a gazdaságok közötti kooperá­ció és az agráripari integráció alapján" című határozatának teljesítését, s összegezte az ed­digi tapasztalatokat. Ez a határozat világosán megfogalmazta a szovjet mező- gazdaság fejlődésének jelenle­gi szakaszában kitűzött célokat, s ezek elérésének politikai-szer­vezési feladatait. Megállapítot­ta, hogy a társadalom gyors ütemben növekvő szükségleteit csak a mezőgazdasági termelés szakosításával és koncentrálá­sával, korszerű ipari alapokon történő fejlesztésével lehet ki­elégíteni, amiben óriási lehető­ségek rejlenek. A határozat ar­ra is rámutatott, hogy a szocia­lista termelés szakosítása és koncentrálása sokrétű, bonyo­lult folyamat, amely szorosan összefügg a termelőerők fejlő­désének adott színvonalával. Ugyanakkor nagymértékben megnőnek az ipari típusú, sza­kosított vállalatokat irányító szakemberek képzettségével és képességeivel szemben tá masztott követelmények. A szakosításnak és a kon centrációnak konkrét, tudomá­nyosan megalapozott távlati tervekből kell kiindulnia, ame­lyekben figyelembe kell venni a helyi viszonyokat és lehető­ségeket, valamint a rendelke­zésre álló gyakorlati tapasztala­tokat. Amint a határozat leszö­gezi, a kolhozok és a szovho- zok a gazdaságok közötti koo­peráció, az anyagi-műszaki esz­közök és a munkaerő egyesítése alapján az első szakaszban olyan szakosított, közös vállala­tokat és egyesüléseket hozhat­nak létre, amelyek hús, tej, to­jás, gyapjú és takarmányfélék termelésével, vetőmagtermesz­téssel, kertészettel, mezőgazda- sági termékek tárolásával és el­sődleges feldolgozásával, agro­kémiai szolgáltatásokkal, a gé­pek és szállítóeszközök közös használatával, építési és talaj­javítási munkákkal, erdőgazda­sággal, építőanyagok termelésé­vel stb. foglalkoznak. A közös alapon létrehozott nagyüzemi szakosított vállala­tok tulajdonosai, a kolhozok és a szovhozok erőiket a gabona­félék, az ipari növények és más ágazatok fejlesztésére összpon­tosíthatják, ami ezekben a gaz­daságokban mindinkább szako­sított jelleget ölt. A kooperá­cióba lépő kolhozok és szovho­zok az állam részéről sokoldalú segítséget kapnak. Tapasztó íatok és tanulságok A szovjet mezőgazdasági, ter­melésben a szakosítás és a koncentráció, valamint a koo­r*r * IP ili i m mi r 'v *H peráció folyamatai már a hat­vanas évek elején elkezdődtek, s a nagyüzemi állattenyésztő telepek, az agráripari egyesülé­sek, valamint a közös vállala­tok, tudományos-termelési egyesülések a Szovjetunió szá­mos területén, különösen a Moldovai SZSZK-ban, a Belo­rusz SZSZK-ban, az Ukrán SZSZK-ban, a krasznodári terü­leten, a Mari ASZSZK-ban, a voronyezsi, a penzai és sok más területen bíztatóan fejlődnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben a termékegységre jutó munkaráfordítás 2,5—3- szor, az önköltség pedig 1,5—2- szer kisebb, mint a nem szako­sított gazdaságokban. Állan­dóan növekszik a gazdaságok közötti kooperációba lépő kol­hozok és szovhozok száma. Brezsnyev elvtárs az SZKP KB júliusi plenáris ülésén ki­emelte e folyamat pozitív olda­lait, gazdasági előnyeit, de ugyanakkor egyes szervezési hibákra és fogyatékosságokra is rámutatott Egyrészt arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a sza­kosításban és a kooperációs kapcsolatok fejlesztésében nincs helye a sietségnek, a kap­kodásnak. Ésszerűen, megfon­toltan, az elvégzendő munka va­lamennyi oldalának és követel­ményének számbavételével kell eljárni. A szakosítás megalapo­zatlan végrehajtása nagy káro­kat okozhat az egész népgazda­ságnak, ha például ezzel Ösz- szefüggésben csökkentik a szarvasmarha-állományt, ha egész farmokat számolnak fel, mielőtt még ezeket a termelé­si feladatokat más szakosított vállalatok átvették volna. Ugyanakkor a másik szélsőség is károkat okoz, a kooperáció és a szakosítás gyakorlati meg­valósításának halogatása, a ma­radiság, a kényelmeskedés. So­kan hosszú évekre szóló, távla­ti, feladatnak tekintik ezt a fo­lyamatot. Ez pedig tévedés, hangsúlyozta Brezsnyev elvt^rs a plénumon. Nem a határidő­kön van a lényeg, hanem a munka minőségén. Ha valamit jól kell elvégezni, az riem je- lenti azt, hogy a munkának so­káig kell tartania. A gazdaságközi kooperáció összetett és objektív folyamat, amit nem szabad sem fékezni, sem siettetni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a résztvevők Önkéntességén alapszik, s kö­vetkezetesen ragaszkodni kell ehhez az alapelvhez. Nem akár­milyen egyesülésekre van szűk- ségünk — jeleutette ki jirezs- nyev elvtárs —, hanem olya- nokra, amelyek a termelés és a munka szocialista társadalmasí- tását magasabb szintre emelik, kihasználják' a tudomány, a technika és a technológia leg­újabb vívmányait, maximális mértékben növelik a munka termelékenységét, s ugyanak­kor minimálisra csökkentik a termelési költségeket. A társadalmasítás magasabb szintje Habár a Szovjetunióban a ko­operációs és integrációs kap­csolatok fejlődése sajátos felté­teleket tükröz, a folyamatok megvalósításában szerzett ta­1978 IX. 28. A mezőgazdasági termelés szakosítása és koncentrálása kereté­ben a tejtermelést főleg a nagyvárosok környékén összpontosítják. A felvételen látható „Sapovo" szakosított tejtermelési komplexu­mot 10 szovhoz és kolhoz létesítette az OSZSZK moszkvai terüle­tének podolszki kerületében. (ČSTK — TASZSZ felvétele) pasztalatokat a további szocia­lista országok is hasznosíthat­ják. És megfordítva. Nem vé­letlen, hogy az elmúlt év no­vemberében éppen Kisinyevben, a Moldovai SZSZK fővárosá­ban került sor a KGST-országok szakembereinek tanácskozására a mezőgazdasági termelésnek a gazdaságok közötti kooperáción és az agráripari integráción alapuló szakosításáról és kon­centrációjáról, hiszen ebben a vonatkozásban itt érték el a legjobb eredményeket, itt gyűj­tötték össze a legtöbb tapaszta­latot. A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumában tett látogatá­sunk alkalmából lehetőségünk nyílt arra, hogy elbeszélges­sünk a kisinyevi tanácskozás egyik szovjet előadójával, Vla­gyimir Szemjonovics Proszin elvtárssal, a gazdaságok közöt­ti kooperáció és agráripari in­tegráció minisztériumi főigazga­tóságának vezetőjével. Proszin elvtárs sokoldalúan rámutatott a kooperációs kapcsolatok fej­lesztéséből származó gazdasági előnyökre. A Szovjetunióban például szintén problémát jelent az alacsonyabb és a magasabb szinten gazdálkodó vállalatok, a kolhozok illetve a szovhozok közötti különbségek felszámo­lása. Ezek közeledését jelentős mértékbeli elősegíti, ha az erő­sebb és a gyengébb gazdasá­gok közös vállalatokat hoznak létre. Ezen az úton a gyengébb vállalatok is élvezhetik a sza­kasztott, koncentrált termelés­ből származó gazdasági előnyö­ket, gyümölcsözően befektethe­tik a fejlesztési kölcsönöket, s a közös vállalkozásból szárma­zó jövedelmük megszilárdítja gazdasági helyzetüket. A gazdaságközi kooperáció fejlődése kolhozközi tulajdon keletkezéséhez vezet, amely a mezőgazdaságban érvényesülő fejlettebb termelési viszonyokat tükrözi. Ez már a társadalmasí­tás, magasabb szintjén levő kol­hoztulajdon formája, ahol a ter­melőeszközök tulajdonosa a kolhozok csoportja. Még érdekesebb az utóbbi években gyorsan terjedd ve­gyes, állami-kolhoz, illetve szov- hoz-kolhoz vállalatok fejlődé­se. Az ilyen típusú közös válla­latok keretében egyre jobban közeledik egymáshoz az összné­pi és a szövetkezeti tulajdon- forma. A közeledés azonban még nem jelent összeforrást, s nem is kell siettetni ezt a fo­lyamatot a kolhozok szovho- zokká való átalakításával, hi­szen a szövetkezeti termelési forma még nem aknázta ki tel­jes mértékben saját progresszív lehetőségeit. Ez persze nem von le semmit annak a jelen­tőségéből, hogy ezek a folya­matok a lenini szövetkezeti terv megvalósításának második szakaszát képezik. * A mezőgazdasági termelési egyesülések a munka jellegét is megváltoztatják. A kolhozközi építőipari vállalatok például nemcsak korszerű termelési ob­jektumokat építenek, hanem szociális és kulturális jellegű intézményeket, bölcsődéket és napközi otthonokat is, s előse­gítik az egyéni lakásépítés fej­lesztését. A falu és a város közeledését azonban nem úgy kell értékelni, hogy a falva­kon több emeletes lakótömbök épüljenek — jegyezte meg Pro­szin elvtárs. A falu továbbra is falu marad, kertes házakkal és háztáji gazdaságokkal, mert ezekre az életfeltételekre még szükségük van a mezőgazdasá­gi dolgozóknak. Lényegesen megváltoznak azonban a mun­kafeltételek, amelyek teljes mértékben megközelítik az ipa­ri dolgozókét. Az utóbbi években nagy fej­lődést sikerült elérni a mező- gazdasági termelés anyagi-mű­szaki alapjának fejlesztésében, s ezzel párhuzamosan, a szak­emberek nevelésében is. Az or­szág 100 mezőgazdasági főisko lai intézményének 30 szakága­zatából évente 60 ezer mérnök kerül ki, a technikumokban pe­dig 200 ezer szakképzett tech­nikus végez évente. Ez olyan szellemi alapot jelent, amelyre bátran lehet építeni a szakosí­tás és a kooperáció egyre job­ban elmélyülő folyamatát. MAKRAI MIKLÓS Az őszi betakarítás sikeréért rJÖ VISSZHANGRA TALÁLT A FELHÍVÁS A nehéz aratást követően az őszi betakarítás során sem könnyű a földművesek helyzete. Ezt hangsúlyozta felhívásá­ban az SZLKP KB, az SZSZK kormánya és a Nemzeti Front Központi Bizottsága, s ezzel a kéréssel fordult a mezőgazda­sági élelmiszeripari komplexum dolgozóihoz, a nyilvánosság­hoz, vállalatok és üzemek dolgozóihoz, valamint az ifjúsághoz és a tömegszervezetek tagjaihoz, hogy júniusi felhívásának szellemében fokozzák az őszi betakarítás ütemét, járuljanak hozzá, hogy a burgonya, a szemes kukorica és a cukorrépa, valamint a zöldségfélék és az őszi érésű gyümölcsök a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legkisebb veszteségekkel ke­rüljenek biztonságos helyre. Egyben teremtsenek kedvező fel­tételeket a jövő évi gazdag termés biztosításához. Mit tettek a felhívás szellemében a sikeres őszi betakarí­tásért, és milyen visszhangra talált az említett felhívás a dolgozók körében? — erre kerestük a választ a senicai já­rásban. Kérdésünkre az arra legilletékesebbek válaszoltak. Ondrej Remko mérnök, a Já­rási Mezőgazdasági Igazgató­ság igazgatóhelyettese: — Földműveseink és a nép­gazdaság más ágazataiban dol­gozók munkaaktivitása és segí­tőkészsége bármikor példaként vehető. Vegyük például az ara­tást. Sűrűn vetett gabonát 38 730 hektáron termesztettünk és 17 505 vagon szemet csépel­tünk ki, a tervezettnél 2000 vagonnal többet. Átlagos hek­tárhozamunk 44,6 mázsa volt, Gabriel Petrán ami az eddigi legjobb eredmény. A siker annál figyelemremél- népszerűsítéséről sem feledke­tóbb, hogy a rozs- és zabterme- zünk meg. lő járások sorába tartozunk. Az r, előbbi növényt 6669 hektáron _ Peter Kukán, a Nemzeti termesztettük és hektáronként F,011* I^^sl Bizottságának tit­35.2 mázsás átlagot értünk el, kara: — járásunkban már hagyo­mány, hogy az egyes tömeg­szervezetek kiveszik részüket a fontos társadalmi feladatok teljesítéséből, elsősorban a me­zőgazdaság szakaszán. Aratás idején a tömegszervezetek tag­jai közül naponta 300—500 em­ber is segített járásszerte a szalma kazalba rakásánál. El­nökségünk foglalkozott az őszi betakarításban nyújtandó segít­ség formáival. Olyan feladatot tűztünk magunk elé, hogy az őszi betakarítás legtöbb mun- Ondrej Remko kát adó idején tömegszerveze­teink tagjai közül naponta 500 rozsból pedig 1300 hektáron tárfs^ldHallíi m“nkást biztosítunk 38.3 mázsa lett az átlag. Ez a földművesek megsegítésére. — földjeink minőségét tekint­ve — kitűnő eredmény. A megkésett vegetáció és a rossz időjárási viszonyok a mi helyzetünket is megnehezítet­ték, s dolgozóink önfeláldozó munkája nélkül nem tudtunk volna úrrá lenni a nehézsége­ken. Itt ki kell emelni azt a segítséget, amit a mezőgazda­ság aratás alatt a helyi lakos­ságtól és az ifjúságtól kapott. A nagyarányú aktivitásban je­lentős része van az SZLKP KB, az SZSZK kormánya és a Nem­zeti Front Központi Bizottsága felhívásának, amely mozgósító erővel hatott, és jelentősége ősszel is érvényesül. Szükség van erre, hiszen az ősszel rengeteg munka vár ránk. Megközelítően 60 000 va­gont tesz ki az a növénymeny- nyiség, amit be kell takaríta­nunk a földekről, nem szólva arról, hogy a szántókra 55 691 hektár földterület vár, aminek felére őszieket vetünk. Épp a napokban összesítettük az ed­dig elvégzett munkákat, és a helyzetnek megfelelően a kö­vetkező időszakra pontosítottuk a betakarítás politikai-szerve­zési munkatervét. A repcét ide­jében elvetettük, és október 5- ig a 6555 hektár rozs vetésé­vel is végzünk. A búza veté­sét 17 920 hektáron október 25-ig szeretnénk befejezni. A silókukorica és a cukorrépa be­takarítása a kívánt ütemben ha­lad. Mindebben nem kis érde­me van a földműveseknek és a helyi lakosságnak, amely se­gíti a betakarítást. Gabriel Petráň, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Járási Bizottságának titkára: — A felhívást lebontottuk já­rásunk viszonyaira és terveink­kel összhangban az őszi mun­kák idejére széles körű szocia­lista munkaversenyt hirdettünk meg. A versenyt a Járási Me­zőgazdasági Igazgatósággal és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Járási Bizottságával közösen szervezzük. A feltételek lehe­tővé teszik, hogy abba egyének és kollektívák is bekapcsolód­hassanak. A verseny szervezé­sével párhuzamosan az őszi be­takarításban részt vevők mun­kájának, helytállásának Vellő Peter Kukán Pavel Kukliš, a járási nem­zeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője: — Számunkra az 1977. évi 238. számú kormányhatározat az irányadó, amely meghatá­rozza a nemzeti bizottságok se­gítségnyújtásának formáit a mezőgazdasági munkák meg­gyorsításában. A párt- és az állami szervek felhívása per­sze számunkra is ösztönző és újabb figyelmeztetés, hogy az idei őszön a maximumot kell megtennünk a betakarítási Puvel Kukliš munkák segítésében. A kidol­gozott tervek már realizálód­nak. Először a II. ciklusú is­kolák diákjai sorából szervez­tük a segítőket, akik jelentős munkát végeztek, illetve végez­nek a gyümölcs és a zöldség betakarításában, a szüretelés­ben. Jelenleg társadalmi mun­kásokat toborzunk a háztartás­ban dolgozó nők és a nyugdí­jasok köréből, hogy minden beérő gyümölcsöt és zöldséget idejében, valamint jó minőség­ben raktározhassanak el földművesek. JOZEF SLUKA

Next

/
Thumbnails
Contents