Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-28 / 268. szám, csütörtök
E»y földrész sokszínű képe LATIN-AíVIERIKA KULTURÁLIS FEJLŐDÉSÉRŐL Benkő Juciit kitűnő művöt adott kezünkbe egy olyan kon tinens kultúrájának megértéséhez, amelynek jelentősége nemcsak a hírközlés ájltal kitágult érdeklődésünkben, hanem magában a világpolitikai folyamatokban is sokszorosan megnőtt a korábbiakhoz képest, és amelynek világirodalmi rangú mesterei — Miguel Ángel Asturias, Pablo Neruda, Jorge Amado, Alejo Carpentier, Nicolás Guillén, Mario Vargas Llosa, Garciá Márquez és mások révén — élnek és hatnak a hazai irodalmi életben is. A könyv szintetikus látásmódja, módszere, stílusa egyaránt nagy figyelmet és elismerést érdemel. ★ Bevezető fejezetei a földrész 20. századi' fejlődésének előtörténetét foglalják össze. La- itin-Amerika a 16. század elejétől három, önmagában is differencián és az érintkezés során állandóan módosuló kulturális örökség egymásba hatolásának vált színterévé: az őslakos indián, a gyarmatosítók által meghonosított európai keresztény és a rabszolgák által közvetített; afrikai kultúra találkozott itt. Uralkodó szerepet természetesen a spanyol— portugál szűrőn beáramló európai kultúra játszott. Abban a három évszázadban, amely alatt Latin-Amerika a spanyol és a portugál királyság gyarmatbi- rcJalma volt, sajátos kreol (kultúra jött létre a helyi uralkodó osztályok szükségleteinek kielégítésére. A kreolok a gyarmatosítók több generáció óta Amerikában élő leszármazottai voltak, akiknek érdekei a 18. századtól kezdve egyre gyakrabban ütköztek össze az anyaországok kizsákmányoló törekvéseivel. Nem csoda, hogy a felvilágosodás eszméi iránt egyre fogékonyabbá váltak; a politikai, ideológiai fejlődés az anyaországok elleni függetlenségi harcot készítette elő. A 19. század első harmadában Spanyolország és Portugália csaknem minden gyarmatát elvesztette: létrejöttek a kontinens független államai. A függetlenség kivívása nem ■jelentette a dinamikus polgári fejlődés lehetőségét: a hatalom a nagybirtokos oligarchia kezében az elmaradt társadalmi viszonyok konzerválását szolgálta. S bár az újonnan létrejött országok alkotmányai, intézményei a polgári forradalmak eszméiből eredeztettek, a gyakorlatban a hatalom egyre gyakrabban vált véres egyszemélyi diktatúrává. A láthatáron pedig feltűnt a spanyol—portugál gyarmatosítók helyébe lépő nagyhatalom — ahogyan a kubai Jósé Marti írta — az „új, magát még álcázó gazda“: az Egyesült Államok. A 20. században Latln-Ame rika a jenki imperializmus be folyási övezetévé vált. A gazdasági és politikai behatolást a kulturális és ideológiai befolyás növekedése követte, amelyben az észak-amerikaiak a civilizátor szerepét kívánták játszani az általuk barbárnak tekintett latin-amerikai kultúrák között. Ebben a folyamatban természetesen voltak pozitív mozzanatok is, mint az oktatási rendszer korszerűsödése, a szakemberképzés kiépülése, de egészében véve a két Amerika közötti kulturális kapcsolatok az Egyesült Államok politikai hatalmát és az amerikai tőke érdekvédelmét jelentették. A negyvenes évek végére az amerikai hírközlési hegemónia következtében a kontinens elszigetelődött Nyugat-Európátói, korábbi legfontosabb kulturális forrásától; a szocialista világrendszer eredményeit és kultú ráját ez a vesztegzár teljesen elzárta a latin-amerikaiak elől.. Az ötvenes évektől kezdve kontinentális méretű forradalmi fellendülés bontakozott ki, s bár a harc változó eredményeket hozott, a haladó erők térnyerése kétségtelen. Latin- Amerika ma a nemzetközi osztályharc egyik fő feszültség! pontja. ★ Ennek az osztályharcnak fontos eleme az ideológiai-kulturális tényezők felerősödése. A szerző áttekinti a legfontosabb jelenlegi eszmeáramlatokat: a katolicizmust, a nacionalizmust, a fasizmust, az ultrabalos ideológiákat s végül a marxista—leninista eszmék érvényesülését. Érdekes módon fejtegeti a legkatolikusabb kontinens katolikus eszme- rendszereinek pozitív fejlődési vonulatát, többek között az ismert Heldér Camara brazil püspök nézeteit,, aki a maga módján igenli, támogatja a kontinensnek a társadalmi- gazdasági felszabadulásáért vívott imperialistaellenes harcát. Fontos ismeretek ezek, hiszen Latin-Am éri ka eszmei sokszínűségében a katolikus egyház képviseli még Jelenleg is a legátfogóbb tudatformáló erőt. Az országok kulturális politikáját, s kulturális-politikai mozgalmakat felvázoló fejezet lényegében azt a folyamatot írja ie, amely az uralkodó ősz tályok kulturális monopóliumát őrző és az azt támadó, leküzdeni igyekvő erők harcában ölt testeit. Részletesen bemutatja a kubai példát, az egyetlen országét, ahol a radikális politikai és gazdasági átalakulás megteremtette a kulturális elmaradottság viszonylag gyors felszámolásának reális alapjait. A kubai fejlemények megismerése azért is tanulságos szá rnunkra, mert Kuba felsőokta tása dinamikus fejlődésben van. A következő fejezet Latin Amerika oktatásügyét tárgyalja történeti és összehasonlító megközelítésben. Bar a függetlenség kivívása után már a múlt század első negyedében létrejöttek a népoktatás keretei, az ipari fejlődés elmaradása, a latifundiumok képzetlen és olcsó munkaerőre való igénye elsorvasztotta ezeket a kezdeményezéseket. Csak a század végén jelentek meg a kötelező népoktatást előíró törvények, de a megvalósulás lassúságát jellemzi, hogy Latin-Am éri ka legnagyobb kulturális tehertétele ma is az analfabetizmus: a szépített adatok szerint is a népességnek legalább egynegyede írástudatlan A záró fejezetek Latin-Ame- rika művészeti és irodalmi körképét rajzolják meg. Az ötvenes évek forradalmi fellendülésével összefüggésben irodalmi fellendülés megy végbe — állapítja meg a szerző. Az irodalom erőteljesen és újszerű eszközökkel ábrázolja a nagy létproblémákat, a szegénységet és az elmaradottságot, a diktatúrát s azt, amit olyan mélyen jellemzőnek érzünk e térség viszonyaiban: az erőszak állandó jelenlétét, a néptömegek elleni intézményes és egyéni terror félelme-, tes légkörét. ★ Benkő Judit könyve jó példa a tudományos kutatás és a magas színvonallá ismeretterjesztés egységére. Jól sikerült ösz- szegezése felkelti igényünket a többi kontinens, különösen Afrika és Ázsia kulturális múltját és jelenét bemutató szintézisekre. Dr. KOVÁCS GÉZA A musical úttörője NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT GEORGE GERSHWIN Nyolcvan éve született George Gershwin, a századelő legnevesebb amerikai komponistája. Rövid pályája sikerekben rendkívül gazdag, küzdelmes életútja jellegzetesen amerikai volt. Kevesen tudják, hogy a népszerű amerikai komponista bevándorolt orosz szülők gyermeke. Gershwin szülei a cári Oroszország nyomorából menekültek New Yorkba, de a megváltozott, szokatlan környezetben eleinte nehezen boldogultak. Itt született 1898. szeptember 26-án második fiuk, George. Gyermekéveit a Manhattan sziget East Side-i nyomorúságos környékén töltötte, itt szerezte a környék néger lakosaitól első zenei benyomásait. A legnagyobb élményt az jelentette számára, amikor édesapja néhanapján elvitte gyermekeit a környéken rendezett hangversenyekre. George Gershwin nem részesült rendszeres zenei nevelésben. Első találkozása a zongorával, későbbi kedvenc hangszerével, a véletlennek köszönhető. Közelükben lakó barátjának a szobájában fedezte fel a hangszert, aztán eljárogatott ide, néha órákat töltve mellette, egy ujjal próbálgatva az ismert melódiákat. Később szülei felfedezték zenei hajlamát s vettek neki zongorát. Gershwin egy barátja révén Charles Ham- bitzerhez, a kitűnő zenészhez került, aki az elsők között játszotta Amerikában Arnold Schönberg zongoradarabjait. George ekkor már 15 éves volt. Hambitzer Gershwint a korábbi tanáraitól tanult förtelmes zongorázása ellenére zseninek tartotta. Tanítványa tehetségét és muzikalitását látva, ingyen tanította a fiút. A fiatal zenész szorgalmasan művelte magát Hambitzernél. Később a magyar születésű Kilényi Edénél folytatta tanulmányait. Kilényi támogatta könnyűzenei vonzódását, s Gershwin ekkor már egyre-másra komponálta dalait és zongoraszerzeményeit. Ebben az időben alkotta a Hattyúcska című dalát, mely- lyel óriási sikert aratott. Ettől kezdve Gershwin karrierje meredeken ívelt felfelé. 1923-ban Eva Gauthier énekesnő New York legnagyobb hangversenytermében, az Aeolin Hallban adott dalestjén három Gershwin-darabot is énekelt. Két év múlva már a New York-i szimfonikusok játszották zongoraversenyét a híres Carnegie Hallban. 1924-ben mutatták be egyik legnépszerűbb darabját, a Kék rapszódiát. A bemutató után a közönség tombolt, s bár a kritikusok állás- foglalása eltérő volt, a darabot pár év múlva már az egész világon ismerték. Utolsó európai útja ihlette az Egy amerikai Párizsban című művét, melyet maga a szerző így jellemzett: „Szabadon komponált rapszodikus balett, a legmodernebb zene, amit ez ideig írtam. Egy amerikai benyomásait igyekeztem visszaadni, amint Párizsban jár-kel, az utca zaját hallja, a francia légkört érzi" Színpadi munkáit a Bradwey színházi előadásai és a hollywoodi stúdiókban készült filmek révén ismerte meg a közönség. Gershwin újat hozott a szirupos, giccses revük után, s egy új színpadi műfaj, a musical megszületését nagymértékben neki köszönhetjük. Egyik leghíresebb musicalja a Girl Crazy fBolond lány J. Gershwint 1933-tól egy opera terve foglalkoztatta. Művéhez kifejezetten jelenben játszódó amerikai történetet keresett. Az opera megkomponálását komoly folklórkutatás előzte meg az USA déli államaiban, így született meg a Porgy és Bess egy charlestoni történet alapján, melynek zenéjében Gershwin mesterien ötvözte össze a könnyű és komolyzenét, a humort és a tragédiát. A darabnak nagy közönségsikere volt, nem kétséges, hogy Gershwin a Porgy és Bess-szel a legnagyszerűbb művét alkotta meg. Felhőtlen karrierjét komoly betegség törte meg. Rosszul létei egyre súlyosbodtak, s 1937- ben harminckilenc éves korában agytumorban halt meg. Gershwin népszerűsége nemcsak Amerikában, hanem az egész világon a zenetörténet legnagyobb alkotóiéval vetekszik, életművének jelentős része közkinccsé lett. SCHLOSSER KLÁRA Bohu-ilai> Kuľhaný Idő, anyám f1976) EGYÍMIiN LÁTNI ÉS LÁTTÄTK1 Záboj Bohuslav Kuľhavý képei A sugalmazó erejű, drámai liptói tá.| szíTlöttje. Autodidakta .festő, s ha nem látogatott is képzőművészeti iskelákat, alapossággal ismerkedett az ó-, az új és a legújabb kor piktűrájával, nyilván könyvek, reprodukciók réven. Az önkifejezés vágya adta kezélws az ecsetet. Kezdetben ragaszkodott a megpillantott látványhoz, annak részleteihez. Fokozatosan hagyta abba a világ másolását. A fölösleges részletek bátor elhagyásával eljutott a leegyszerűsítéshez, stilizáláshoz. Mind jobban elvonatkoztatott, a nem ábrázoló kifejezésmód dal is kísérletezett. A bratislavai Mirbaeh palota bemuta tótermei ben most munkálnak egy része látható. Nagyrészt tájképek, de nem a szó szokványos értelmében. A festő nem csupán a látottak, hanem a hozzájuk kapcsolódó gondolatok, érzések, hangulatok egészének érzékeltetésére, az absztrakt és a reális össze hangolására törekszik. Kuíhavý száguldó századunk második felének ellentéteit és bonyolultságát akarja kifejez ni. Sajátos művészetében a teljes életet figyelve, mind a tájat, mind az embert, mind korunk légkörét érezteti. Egy képen belül igyekszik a valóság több szeletét megjeleníteni. A képsíkot változatosan tagolja, két három esetleg több négyszögre, olykor ellipszisekre bontja. A képzelet frissességével lép túrf az objektív valóságon. A jelenségek világát átrendezi, alakítja, módosítja, elhagy, kiemel, hangsúlyoz. A Liptói motívumban a hegyvonuliatok izgalmas kontúrjai, hólepte lejtői fölött felhők közül bukkan ki a hold. Alatta konstruktív képépítéssel jelzi az új, pezsgő életű város házait, ipari létesítményét. Ismét vászonra kívánkozik a hegy- völgyes táj és a civilizációs motívumok. S közvetlen szomszédságukban és a változó időben valami állandó jelenik meg: a jóságos, megértő Anya képe. Valóban összefoglaló igényű kompozíció, és egyéni megjelenítés. A sárost táj másképpen átírt, mert másképpen átélt. Komolyan állnak őrt a kialudt vulkánok. Vigyázzák az egyre terjeszkedő, jelteremtő biztonsággal idézett várost, s az embert. Ez esetben egy mai lányt, akinek arcát dús, leomló haj keretezi, s aki napszemüvegen keresztül nézi a világot. A Tél fagyos kékjében a hegyek közt járó emberalak, nagy havas ormon gubbasztó, fázó feher madár, majd egy csöndesen szunyókáló falu képe tűnik elő. Szubjektív költői vailóság, látott objektív realitás. Záhorie című műve a színek drámaiságára épül. Tömör gondolati tartalma van Goyára utaló képének, mellyel az embertelenség és a pusztítás démonai ellen tiltakozik. A Háborúellenes motívumok azt hirdetik, hogy az erőszak rettenetes értelmetlenség. A Kuľhavý tudatvMágát tükröző művek megkövetelik a szemlélőtől az aktív hozzáállást s az eszmetársító képzeletet. Eredeti szemlélete érdekes színt képvisel a szlovákiai festészetben. BÁRKÁNY JENÖNÉ Búcsúi Vladimír Durdíktól Több személyes emléket őrzök Vladimír Durdíkról. Gorin Bohóckomédiájában és Peter Kováčik Kocsma a zöld fa alatt című színművében nyújtott felejthetetlen teljesítményt. Mégis leginkább az a kép él elevenen bennem, amikor néhány évvel ezelőtt egy CSEMADOK- ünnepségen szavalt — Hviez- doslavot. A nagy szlovák költő Adyhoz írt versét. Fölforrósodott a légkör, s valahol ott süvöltöttek József Attila szavai is: „rendezni végre közös dolgainkat“ ... Durdík a viharos, sokszor tragikus múltról beszélt, de a jelen érdekében, az összefogás érdekében. Ekkor tudatosítottam, hogy Vladimír Durdík sajátos tehetségű színész. S most újra elevenünkbe vág ez a felismerés, mert Vladimír Durdík tragikus hirtelenséggel meghalt. Hirtelen nem találok jobb jelzőt: szürke eminenciás volt a színpadon. Úgynevezett kis szerepekből tudott művészi hitelű figurákat életre kelteni. Sokat szerepelt a színpadon. A Hviezdoslav Színház jelenlegi repertoár-darabjai közül például ölben szerepelt. A lévai (Levice) születésű színészt sokszor hallhattuk a rádióban, láthattuk a tévében. Szerettük, becsültük őt, akkor is, ha talán nem mindig méltányoltuk kellőképpen tehetségét. Hangszalagok és tévéjátékok felvételei s elsősorban barátai, tisztelői őrzik meg művészetét.-y-f Megholt Naton Ribak Amint már arról hírt adott a sajtó, autóbaleset következtében elhunyt Natan Ribak, a kortárs ukrán irodalom jelentős képviselője, a Szovjet Békevédők Szövetségének alelnöke. Első elbeszélő kötete 1931- ben jelent meg. A költészet is közel állt hozzá, 1932—34-ben három verseskötetet adott ki; ezenkívül írt gyermekkönyveket, publicisztikát, sőt filmforgatókönyvvel is megpróbálkozott. Elbeszélései sorában kiemelkedik VA költő halála című, melyben magas fokú szuggesz- tivitással örökíti meg Tarasz Sevcsenko tragikus halálát. Ribak legnagyobb írói sike>- rei regényeihez- kötődnek. Utánozhatatlan mestere volt a cselekménybonyolításnak, tudott feszült, drámai helyzeteket teremteni regényhősei között, és pergő párbeszédeket írni. Realisztikusan megrajzolt alakjainak belső életét hitelesen, jó lélektani érzékkel ábrázolta. Regényeinek tematikai skálája is nagyon széles. Regényei között legismertebbek a 18. századi kozákmozgalomról szóló Perejaszlavi tanács és a Honore de Balzac tévedése című történelmi munkák. M. NEVRLÝ 1978. IX. 28.
