Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-28 / 268. szám, csütörtök

újabb szovjet javaslatok a béke és a. biztonság megszüárdítására

4+

Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának keddi plenáris ülésén — mint már jelentettük — felszólalt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere.

A háború utáni évtizedekben beleértve a „hidegháború“ nyugtalanító éveit — a nemzetközi ügyekben megtelt útra visszatekintve a népek, a kormányok, a politikai személyiségek — természetesen, ha nem alkalmi politikusokról van szó — nem hagyhatják figyelmen kívül a legfontosabbat: minden erőfeszítést meg kell tenni egy új háborús katasztrófa kitörésének megakadályozására, mert az még megsem- misítőbb lenne az emberiség számára, mint a két világháború együttvéve — jelentette ki Andrej Gromiko, majd rámutatott:

A Szovjetunió képviselői népünk nevében, a szovjet társadalom politikai rendszerének magját jelentő kommunista párt nevében a nemzetközi fórumokon felszólalva mindig különös gondot fordítottak és fordítanak a béke témájára. A szovjet állam alaptörvénye, a Szovjetunió új alkotmánya leszögezi: „A Szovjetunió töretlenül fulytatja a lenini békepolitikát, síkraszáll a népek biztonságának megszilárdítása és a széles körű nemzetközi együttműködés mellett.“

Ezt a politikát barátainkkal és szövetségeseinkkel vállvetve folytatjuk. Azok a találkozók, amelyek a közelmúltban zajlottak le Leonyid Iljics Brezsnyev és a testvérpártok és államok vezetői között, újult erővel bizonyították, hogy a szocialista közösség szilárdan kitart a béke, az enyhülés, a nemzetközi együttműködés

irányvonala mellett — hangsúlyozta Andrej Gromiko, majd hozzáfűzte:

Naiv dolog lenne azonban kétségbevonni egy másik tényező létezését; a béke nem válna tartóssá, az enyhülési folyamat biztossá, ha a szocialista államok erőfeszítései nem találnának visszhangra más országokban is. Ennek pedig előfeltétele az arra irányuló készség, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége ellenére a vitás kérdéseket tárgyalóosztal mellett oldjuk meg, nem törekedve egyoldalú előnyökre.

A szovjet nép akaratát, államunk politikáját tömören és mélyen fejezte ki Leonyid Iljics Brezsnyev: „Csökkenteni

az új világháború kitörésének, az emberek nukleáris fegyver segítségével történő tömeges kiirtásának veszélyét — ez a békéért folyó harcunk központi irányvonala a jelenlegi körülmények között.“

Az európai helyzetről szólva Andrej Gromiko rámutatott: a szilárd béke megteremtése felé vezető legnagyobb utat az európai kontinensen sikerült megtenni. Az elmúlt években éppen Európában nagyszabású békeakciókra került sor, mind kollektív alapon, mind pedig kétoldalú keretek között. Egymás után sikerült leküzdeni egy sor, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok javításának útjában álló akadályt. A politikai légkör ma Európában jóval egészségesebb, mint korábban.

Friss és jól érezhető áramlatot jelentettek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei. Nem titok, hogy időnként egyesek az említett eredmények felülvizsgálatára törekszenek. Mindennek ellenére az európai nemzetközi élet uralkodó tendenciája az enyhülés volt és marad. Vajon nem erről tanúskodik-e, hogy fejlődnek a Szovjetunió, csakúgy, mint a többi szocialista állam kapcsolatai Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Finnországgal, a skandináv országokkal és több más állammal? Európa most abba a szakaszba lépett, jg7Q amikor az enyhülés ellenfelei számára már nem oly könnyű IX. 28. visszájára fordítani az események menetét.

3 Feszült figyelem irányul ma az afrikai kontinensre — jelentette ki a továbbiakban AndAndrej Gromiko beszéde az ENSZ-ben

rej Gromiko. Afrika a maga 400 milliós lakosságával forrong. Erősödik a gyarmatosítás utolsó maradványait is felszámoló fiatal, felszabadult államok kialakulásának folyama- \ta. Azt követően, hogy az ENSZ 1960-ban elfogadta a gyarmati sorban sínylődő országok és népek függetlenségének biztosításáról szóló történelmi jelentőségű nyilatkozatát, csaknem valamennyi ország kivívta nemzeti szabadságát. Csaknem valamennyi, de nem mindegyik. Még ma is gyarmati rendszer uralkodik Rhodesiában, Namíbiában és a Dél-afrikai Köztársaságban a faji diszkrimináció barbár formáival együtt.

A gyarmatosítást és a fajüldözést teljes mértékben fel kell számolni az afrikai kontinensen is. Azoknak, akik fenn akarják tartani az afrikai népek által gyiüölt fajüldöző rendszereket, meg kell érteniük, hogy ügyük elveszett, törekvéseik kilátástalanok.

Mi a magunk részéről nem titkoltuk és nem is titkoljuk, hogy rokonszenviink a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek oldalán van. Azonban nem keresünk semmifajta előnyt a magunk számára sem Afrikában, sem pedig más kontinensek fejlődő országaiban. A Szovjetunió nem törekszik sein politikai uralomra, sem kedvezményekre, sem pedig támaszpontokra.

Amikor Afrika vagy a világ más térségeinek államai segítséget kérnek az agresszió, ismétlem, az agresszió, a fegyveres támadás visszaverése érdekében, teljes joggal számíthatnak barátaik támogatására.

Három kontinens találkozásánál fekszik az a térség, amelyet, ahogyan egykor a Balkánt elkeresztelték, „lőporos hordónak“ lehet nevezni. Ez a térség a Közel-Kelet. Hisz ki meri azt állítani, hogy a közel-keleti helyzet nem rejti magában egy új robbanás veszélyét.

És mégis, mi ennek az oka? Az, hogv tíz évvel az agresz- szió után, annak következményeit mé? mindig nem számolták fel, és maga aZ agresszió büntetlen maraflt. Izrael változatlanul uralkodik az általa megszállt területek felett. Sajnos, az arab világban is vannak olyan politikusok, akiknek számára nem drága az arab föld, akik hajlandók semmibe venni az arabok, többek között a palesztinok törvényes jogait, hajlandók megalázkodni, kapitulálni az agresszor és támogatói követelései előtt.

A tapasztalatok és különösen az elmúlt években szerzett tapasztalatok azt tanúsítják, hogv a valódi és mindenre kiterjedő rendezés a Közel-Keleten csak's valamennyi közvetlenül érdekelt fél közös erőfeszítései alanján érhető el. Az arabok rovására létrehozott külön megállapodások, csak távolabbra viszik a* feleket a probléma megoldásától.

Éppen ilyen jelleget öltenek a közelmúltban Camp Davidban lezajlott háromoldalú találkozón elfogadott megállapodá,- sok. Ha reálisan vizsgáljuk a dolgokat, semmi sem indokolja azt az állítást, hogy a megállapodások — mint hangoztatták — közelebb hozzák a kezel keleti rendezést. Ellenkezőleg, valójában olyan új arabellenes lépésről van szó, amely megnehezíti e halaszthatatlan probléma megoldását. Éppen ezért a mesterséges optimizmus keltését célzó kampány senkit sem téveszthet mag.

Az ázsiai helyzet alakulásáról szólva Andrej Gromiko megjegyezte: az ázsiai országok körében erősödik az a felismerés, hogy a konfliktus, a durva fenyegetés és a nem is olyan rég még fegyveres intervencióval járó beavatkozás, az ázsiai országok közötti viszály szítására irányuló kísérletek helyett tartós békét kell létrehozni.

Ebből a szempontból hatalmas jelentősége van az agresszoro- kat földjéről kiűző, békeszerető nolitikát folytató egységes Vietnam létrejöttének. A Vietnami Szocialista Köztársaság, amely hősiesen viselte a sokéves és rendkívül súlyos háború minden terhét, most bátran védelmezi szuverenitását. Az ENSZ emelvényéről a Szovjetunió most ismét kinyilvánítja szolidaritását Vietnammal és hangsúlyozza: megen- gedhetetlenck a vele szemben támasztott hegemonista igények.

A Szovjetunió jó kapcsolatokra törekszik az ázsiai országokkal, amelyek a maguk részéről ugyancsak kölcsönös megértésre és jószomszédságra törekszenek a Szovjetunióval. Ez jellemzi — és több esetben már hosszú évek óta — kapcsolatainkat az ázsiai országok többségével. A kölcsönös megbecsülés, a szuverenitás szigorú tiszteletben tartása és<a bel ügyekbe való be nem avatkozás elvein alapuló egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttmű ködés érdekei mellett az ázsiai béke és biztonság megszilárdításáról való együttes gondoskodás, az Imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni közös harc is egyesít bennünket ezekkel az országokkal.

A szovjet delegáció vezetője a továbbiakban hangsúlyozta, bogy a legnagyobb, a legégetőbb, a szó legteljesebb értelmében vett globális, valamennyi országot és népet érintő probléma a fegyverkezési verseny beszüntetése: a leszerelés. Az ENSZ közgyűlésének rendkívüli leszerelési ülésszakán hozott határozatokról szólva Andrej Gromiko rámutatott, hogv az ülésszak a népek eltökéltségét tükrözte a fegyverkezési verseny beszüntetésére, a leszerelés, végső soron az általános és teljes leszerelés megvalósítására.

józanul szemlélve a dolgokat, be kell azonban ismerni, hogy a fegyverkezési hajsza jottányit sem csökkent. Államok egy csoportja —• ismeretes, hogy melvik országokról van szó —, határozatot hozott olyan hatalmas, kiegészítő jellegű előirányzatokról, amelyek a fegyverzetek mennyiségének növelését célozzák több évre előre. A NATO miniszteri tanácsának washingtoni határozatát, valamint több állam részéről a katonai előkészületek fokozására tett lépéseket nem lehet másként értékelni, mint kihívást azokkal szemben, akik a leszerelésért harcolnak. A fegyverek mennyiségének növekedésével, új még pusztítóbb fegyverfajták megjelenésével fokozódik a háború veszélye. Semmifajta magyarázat, mint például „a szovjet fenyegetésre való hivatkozás, sem fogadható el. Ezek a hivatkozások teljes mértékben hamisak.

Vajon nem a Szovjetunió teszi-e az egyik javaslatot a másik után a fegyverkezési verseny megfékezésére, a hadviselés új eszközei létrehozásának megakadályozására? És ki az, aki ellenségesen fogadja ezeket a javaslatokat? Nem másokról van szó, mint a leszerelés ellenfeleiről.

A jelenlegi körülmények között — és ezt a Nyugat képviselői is elismerik —, hozzávetőleges egyensúly, paritás alakult ki a fegyverzetek terén. A Szovjetunió — és mi újólag megerősítjük ezt —, nem törekszik arra, hogy a maga javára változtassa meg ezt a helyzetet. Sőt, mi több, javasoltuk és javasoljuk a katonai szembenállás szintjének csökkentését, azaz mindenki biztonságának szavatolását, a fegyverzetek és fegyveres erők alacsonyabb mennyiségi és minőségi paraméterei mellett.

A Szovjetunió ezzel összefüggésben felszólított Intézkedések egész sorának megvitatására. Egyebek között olyan intézkedésekről van szó, mint valamennyi nukleáris fegyverfajta gyártásának megakadályozása, valamennyi egyéb tömeg- pusztító fegyverfajta betiltása, illetve gyártásának megszüntetése, a nagy pusztító erővel rendelkező hagyományos fegyverek új fajtái létrehozásának beszüntetése, valamint arról, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a katonai megállapodások révén hozzájuk kapcsolódó országok mondjanak le hagyományos fegyver zetük növeléséről és fegyveres erőik gyarapításáról

A fegyverkezési hajszából ered a békét fenyegető leg na gyobb veszély. Ez azt jelenti, hogy a nukleáris leszerelésnek kell az előtérbe kerülnie.

A Szovjetunió véleménye sze rint minden nukleáris hala lomnak, valamint egyes, nuk leáris fegyverrel nem rendei kező államoknak tárgyalóasz (álhoz kell ülniük, hogy meg határozzák e tárgyalások meg kezdésének pontos idejét. A jelenlegi ülésszaknak is meg felelő felhívással kell fordul nia mindenekelőtt az összes nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmakhoz.

Minden nagyszabású feladat megoldását, a nukleáris lesze re lését pedig különösképpen, olyan intézkedéseknek kell ki sérniük, amelyek az államok politikai és nemzetközi jogi garanciáinak megerősítését szolgálják. Ennek kapcsán mind időszerűbbé válik az a ja vaslat, hogy kössék meg azt a világszerződést, amelynek értelmében nem alkalmaznak erőszakot a nemzetközi kapcsolatokban. Teljes mértékben megszabadítani a népeket a nukleáris háború veszélyétől — ezt a célt szolgálják a Szovjetunió konkrét intézkedései; amelyekre ma is a legnagyobb hangsúlyt helyezzük. Először is arról van szó, hogy meg kell erősíteni a nukleáris fegyver rel nem rendelkező államok biztonságának szavatolását. Má sodszor pedig, hogy ne juttassanak nukleáris fegyvert az olyan államok területére, ahol ez idő szerint nincsenek ilyen fegyverek.

A Szovjetunió nemrégiben kijelentette: soha sem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan országok ellen, amelyek lemondanak az ilyen fegyverek gyártásáról és beszerzéséről és nem tárolnak területükön ilyen fegyvereket.

Ugyanakkor világos, hogy ha a leghatékonyabb módon meg akarják védeni a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat a nukleáris fegyver velük szemben való alkalmazásával szemben, ez sokoldalú megállapodást, a nukleáris hatalmak összehangolt garauciáit követeli meg. Ez egyidejűleg általános nyereség is lenne, mert csökkenne a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélye, világszerte javulna az általános légkör.

Mindezl figyelembe véve a Szovjetunió azt javasolta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűzzék a jelen ülésszak napirendjére „a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságát szolgáló biztosítékok megerősítéséről szóló nemzetközi konvenció megkötésének“ kérdését. Attól a törekvéstől vezéreltetve, hogy az ügyet azonnal gyakorlati vágányokra tereljük, előterjesztettünk egy ilyen szerződés- tervezetet is.

Ami második javaslatunkat illeti, nevezetesen, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvert az olyan államok területén, ahol jelenleg ilyen fegyverek nincsenek, aligha vitatható, hogy ez a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának egyik megbízható módszere.

A jelen ülésszakon előterjesztett kezdeményezéseink megvalósítása azt is eredményezné, hogy lényegesen megerősödne az atomsorompó- rendszer, ugyanakkor pedig semmiképpen sem csökkennének a nukleáris energia békés célú * felhasználásának lehetőségei.

Mind sürgetőbben jelentkezik az a szükségszerűség, hogy nem szabad megengedni az új tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozását. Vonatkozik ez mindenekelőtt az olyan embertelen fegyverre, mint a neutronfegyver. A helyzet sokkal veszélyesebbé válna, ha realizálnák e fegyver gyártásának, felhalmozásának és elterjesztésének terveit. A béke érdekel ezeknek a terveknek végleges feladását követelik meg.

Bárhogyan haladjanak is a leszerelési tárgyalások — a mi

irányvonalunk a konkrét leszerelési eredmények elérésének irányvonala. Különösen jelentősége van annak, hogy mielőbb befejeződjenek a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. A probléma lényege abban van, hogv meg kell állapítani a legveszélyesebb, a legnagyobb romboló erővel rendelkező fegyverfajták kifejlesztésének határait és ezt köyetően át kell térni szintjük lényeges csökkentéséről folytatandó tárgyalásokra.

Szeretnénk kifejezésre,juttatni azt a reményünket, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben az Egyesült Államok politikájában felülkerekedik a józan, kiegyensúlyozott irányvonal, minthogy az új egyezményre azonos mértékben van szüksége a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, az egész világnak.

Az utóbbi időben bizonyos baladás történt azokon a tárgyalásokon, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia folytat a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltásáról. Egyetértés jött létre a tekin* tetben, hogy a készülő szer-; zödésnek el kell tiltania min*: den közegben mindenfajta nuk-: leáris kísérleti robbantást. Ez különösen fontossá teszi, hogy a tárgyalásukat a sikeres befejezésig folytassuk. Miért húzzák hát a tárgyalásokat partnereink?

A Szovjetunió teljes komolysággal veti fel a hagyományos fegyverrendszerek és fegyveres erők korlátozásának kérdését. Napjainkban is nagy szerepe van a hagyományos fegyverzetnek, ugyanakkor viszont nem kíelégítőek azok az erő* feszítések, amelyeket az államok korlátozásuk érdekében kifejtenek.

Egyelőre nincs reális hala* dás a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokon. A tárgyalások folyamán mindenkor sze'Tnbeta* láltuk magunkat nyugati part* nereink egy és ugyanazon irányvonalával: önöknek, a sz«^ cialista országoknak, nagyobb mértékben, nekünk pedig kisebb mértékben kell csökken- tenünk.

A mi álláspontunk egyszerűt nem változtatva a fegyverzet és a fegyveres erők arányát* csökkenteni kell azok szintjét mindkét félnél. E téren inérsé"- kelni kell azok étvágyát, akik célul tűzték maguk elé, hogy az erőviszonyokat a NATO javára megváltoztatva, kárt okozhatnak a szocialista országoknak.

A szocialista országok nemrégiben Bécsben olyan új javaslatokat terjesztettek elő, amelyeknek konstruktív jellegét Nyugaton is elismerik. Mi gyakorlati és pozitív visszhangot várifnk ezekre a leszerelés problémájával kapcsolatos javaslatokra.

A leszerelés problémaköre kapcsán helyénvaló hangsú« lyozni, hogy milyen kiélezetten vetődnek fel sok ország gazdaságfejlesztési problémái. Elegendő annyit mondani, hogy az ENSZ adatai szerint az egész emberiség több mint egy- harmada nélkülözi az elemi orvosi segítséget, és körülbelül 700 millióan éheznek.

A Szovjetunió régóta javasolja, hogy meghatározandó százalékkal csökkentsék a katonai költségvetéseket, elsősorban a Biztonsági Tanács állandó tagjainak katonai költség- vetését, és a megtakarított összegek egy részét fordítsák a fejlődő országok megsegítésére.

A közgyűlés jó szolgálatot tehet a béke ügyének, ha elősegíti a leszerelési világkonferencia összehívását.

Nincs olyan nép, amely ne állítaná a békét. A szovjet népről teljes felelősséggel elmondhatjuk: nem törekszik háborúra, és nem kezd majd háborút.

A Szovjetuniónak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló külpolitikai vonala — szilárd irányvonal. A Szovjetuniónak ez az irányvonala az egész szovjet nép akaratát juttatja kifejezésre, a szovjet pártkongresszusok elvi tételeit valósítja meg.