Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-27 / 267. szám, szerda

Gondok és derűlátás rAmikor kiértünk a Munkáéi demrenddel kitüntetett leiesai Május 1 földművesszövetkezet határába, a kora őszi köd mát fölszállt. A két E-512-es kom bájn cséplésre készen állt. Csépelni ősszel? — tűnődhet el az olvasó. Persze, nem ga­bonáról van szó, hanem az érett, zörgős héjü bob csépié- séről. A leleszi szövetkezel Szlovákia egyik legnagyobb bab- termelője, 200 hektárnyi terü­leten termesztik ezt a nagyon fontos hüvelyest. A bab nagy részét eddig drága valutáért hoztuk be külföldről, üt évvel ezelőtt született az a párt- és kormányrendelet, amely előír ja Szlovákiában is a bahter- mesztés fellendítését. Leleszen négy éve termeszt e nek babot kisebb-nagyobb si­kerrel. A krónikához tartozik az is, hogy e téren semmilyen tapasztalatuk nem volt, így a három év amolyan kísérlet volt csak. A megfelelő vető­magot, a vegyszereket és né­hány munkagépet is közvetle­nül az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma biztosította a szövetkezet szá­mára. De a legcélszerűbb ter­melési és egyéb módszereket a vezetőség ötölte, töprengte ki. S milyen eredménnyel? Ezt már az idei jó babtermés jelzi leg­inkább. Az első három év átla­gos hektárhozama alig volt hét mázsa. Az idén az eddigi ered­mények alapján 14 mázsás hek­tárhozamra van kilátős. Voltak dűlők, amelyekről 18 mázsás hozamot takarítottak be. A Köleszer dűlőben ottjártunkkor kezdték meg az 55 hektárnyi bab cséplését. Ezenkívül még harminc hektár bab vár kicsép- lésre. — Ha minden jól megy és a napos idő is tovább tart, ak­kor egy hét alatt tető alá ke­rül a babtermésünk is — mond­ja Török Imre, a szövetkezet pártszervezetének elnöke, a babtermesztés csoportvezetője. Beszélgetésünkbe, Iván mérnök elvtárs, a szövetkezet elnöke és Kis József könyvelő is be­kapcsolódik. Amíg mi a gondok­ról, eredményekről, s a bab­termesztés jövőjéről beszélget­tünk, a kombájnök megkezd­ték a cséplést. Két hazai gyárt­mányú babvágógép vágja a babot. E gépek egyszerre 10 sor bab vágására alkalmasak. A levágott babsorokat rendhá- rítókkal gyűjtik rendekbe. Ezt á munkát tavaly még harminc ember végezte villával. Az (íj módszer Kis József könyvelő ötlete volt. *— Amikor javasoltam ezt a módszert, mindenki lehurro­gott, kinevetett. A bab nem széna vagy szalma — mondták —, beletapad a fogakba. A sok ellenérv, után, azt mondtam: ne vitázzunk, próbáljuk k). Ha nem sikerül, akkor sem vesztünk semmit.,. Az elnóK mosolyog, majd azt mondja: — Hát így vitáztunk ml át barom éyet, A viták vége min­dig az lett, hogy a legjobb módszereket, ötleteket fogad­tuk el, s azokat a gyakorlat­ban is megvalósítottuk, tgy ér­jük el az idei 14 mázsás átla­gos hektárhozamot. Persze, gond ma is akad bőven. De a leglényegesebben már túl va­gyunk. -Tudjuk, milyen babfaj­tákat érdemes itt termeszte­nünk Ezek a Seway, Ragalle és a Perlicska. Eddigi tapasz­talataink szerint ezekből ná­lunk is elérhető a 20 mázsás átlagos hektárhozam, de ehhez még be kell szereznünk egyet* mást. — Például? — Menjünk beljebb, akkor jobban megérti, miről van szó. Megyünk a zörgő babszárak közt. S valami nekem is szem­betűnik. Mondom is: — Ogy látom, eléggé foghí­jas a vetés. — Ez az, amire már tavaly mi Is rájöttünk. Akkor még ritkábbak voltak a sorok. — S miért? — Nincs babvetőgépünk. Ku­korica vetőgéppel vetjük a babot, s akárhogyan állítjuk be a gépet, nem tudunk sűrűbb sorokat vetni. Az első években még csak 70 kilogramm babot vetettünk egy hektár földbe. Az idén már sikerült egy má­zsát elvetnünk, de a legideáli­sabb az lenne, ha hektáronként egy mázsa negyven kilogram­mot vethetnénk. így a 20 má­zsán felüli terméshozam min­den évben elérhető. Lehajlik, s kihúz három bab­szárat. Az egyiken 33. a mási­kon 42, a harmadikon 49 hü­velyt számoltunk meg. Egy-egv hüvelyben 4—5—6 babszem volt. — Látja, ha csak 35 hüvely teremne egy babszáron, s ha ezt beszorozzuk hüvelyenként a közepes öt szemmel, akkor is 175 szem bab teremne egyetlen babszemből. Tehát, ha lenne speciális babvetőgépünk, s a babot normális sűrűséggel vethetnénk, ezzel 4—5 mázsá­val növekedne a hektárhozam. Az érv valóban meggyőző. — De van itt még más gon­dunk is — szól közbe a párt­elnök, — Kevés a babtermesztéshez szükséges vegyszer. A bab igen igényes kultúrnövény. A gyom­talanítást már Ugy-ahogy meg­oldottuk. Azt is kísérleteztük, hogy a pontos vetésforgó meg­tartásával a lucerna után a legjobb elvetni « babot. A bab után pedig kiváló a búzater­. més. Nem tudunk még hatá­sosan védekezni a babpenész ellen. Ilyen hatású vegyszer beszerzése a legnehezebb. Ha ezeket a feltételeket megte­remtjük, akkor nagyon gazda­ságos lesz a bab termesztése. Bár az önköltsége magasabb a búzáénál, de már ez idén is kétszer annyi hasznot hoz, mint a búza. Egy mázsa babért 900 koronát kapunk. — Hány mázsa babot adtak már el? — 800 mázsán felül. Ez 720 ezer korona. Ha elérjük a 2800 mázsát, akkor csak babért két és fél millió koronát kapunk — mondja a könyvelő. — Megvallom, először na­gyon idegenkedtünk a bab ter­mesztésétől, de a hasznos ta­pasztalatok birtokában meg­nyugodtunk, s a jelenlegi gon­dok közepette is derűsen né­zünk a jövőbe. Ezt már az elnök mondta, akitől el is búcsúztunk, mert a kötelessége másfeié szólítja. Mi még maradunk, s beszélge­tünk. Megtudom azt is, hogy a minisztérium eddig minden anyagi és egyéb támogatást megadott, s erre a jövőben is számíthatnak a lelesziek. Per­sze, elvárnák a járástól is a nagyobb támogatást, mert a bab termesztése gazdasági szempontból igen fontos. A le­lesziek véleménye az, s ezt a nemrégen itt járt minisztériumi küldöttség is megerősítette, hogy a megfelelő munkagépek és vegyszerek biztosításával, az eddigi tapasztalatokkal, ki­fejlesztett módszerekkel két-ha- rom éven belül elérhető nálunk is a lniszmázsás átlagos hek­tárhozam, ami már elegendő lenne Szlovákia évi babszük­ségletének kielégítésére. összegezve a fentieket, a le­leszi Május 1 Földművesszövet­kezetben olyan kísérletezése folyik a bab hazai termeszté­sének, amellyel már az idén országosan is az egyik legjobb eredményt mutathatták fel. Így a vezetők derűlátása jogos. TÖRÖK ELEMÉR m m AZ ELSŐK KOZOTT KELET SZLOVÁKJA VASÚTI DOLGOZÓI TELJESÍTIK FELADATAIKAT A Csehszlovák Államvasutak Kelet-szlovákiai Kirendeltségé­nek körzetében csaknem har­mincezer ember dolgozik, akik a vasút szlovákiai feladatainak 51 százalékát valósítják meg. A többi feladat az SZSZK te­rületén működő további két ki- rendeltség dolgozóira jut. Eb­ből az összehasonlításból is kilűnik, hogy szlovákiai vi­szonylatban a kelet-szlovákiai vasutasokra hárul a legtöbb feladat. A kelet-szlovákiai vasutasok nagyon jól tudják, milyen fon­tos szerepet játszik a vasúti közlekedés és szállítás népgaz­daságunk vérkeringésében. Ezt az is bizonyítja, hogy az utób­bi hét évben mindig sikeresen birkóztak meg teendőikkel. Az idei vasutasnap alkalmá­ból azzal a kérdéssel fordul­tunk Imrich Fűzihez, a Cseh­szlovák Államvasutak Kelet­szlovákiai Kirendeltségének fő­nökéhez, vajon a 6. ötéves terv­időszak harmadik évében Is hasonló eredményeket érnek-e el? — Minden ünnep egyúttal mérlegkészítésre is alkalmat ad, s talán hangsúlyoznom sem kell, hogy az ünnep akkor iga­zán örvendetes, ha eredmé­íűzi elvtárs (középen) átveszi a „BARÁTSÁG* nemzetközi ver­seny győztesének járó szovjet vörös zászlót. Bal szélen Ján Zá­horský mérnök, a Keleti Vasútigazgatóság főnöke. (A szerző felvétele) nyes munkáról számolhatunk be — válaszolta Imrich Fűzi. — Abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy az elmúlt hét év hagyományaihoz hűen, az idén Is erdményes munkánk jegyében ünnepelhetjük meg a vasutasnapot. Dolgozóinkat bi­zonyára büszkeséggel tölti el annak tudata, hogy a kék had­sereg ünnepén jelenthetjük a felsőbb szerveknek: Kelet-Szlo- vákia vasúti dolgozói eredmé­nyesen teljesítik a CSKP XV. kongresszusának feladatait. Fűzi elvtárs közben a dolgo­zószobájában elhelyezett vörös zászlókra mutatva folytatja. — Sikeres munkánk magas szintű elismerésének két jelké­pe, a Szövetségi Közlekedés- ügyi Minisztérium és a Vasúti Dolgozók Szakszervezete Köz­ponti Bizottságának zászlaja, amelyet az országos verseny­ben elért elsőségünkért nyer­tünk el, valamint az uzsgorodi szovjet vasutasokkal folytatott „BARÁTSÁG“ munkaverseny­ben való győzelmünkért ado­mányozott vörös zászló további sikeres munkára kötelez ben­nünket. Remélem, nem minősí­tik szerénytelenségnek, ha el­mondom, hogy tavaly országos viszonylatban a plzefii és a mi kirendeltségünk volt legered­ményesebb a tervteljesítésben, az idén pedig mi állunk az el­ső helyen. — Az idei feladatok teljesí­tésének eredményeiről is mond­hatna néhány adatot? — Az 1978-ra meghatározott szállítási feladatok tervét az Kommentáljuk KI MINT VET, ÜGY ARAT Napok, órák kérdése — vagy néhány helyen lalán annyi Kém — éü új színfolttal gazdagodik az őszi határ. A ha­talmas táblákun megjelennek a vetőgépek, nyomukban a magtakarókat vontató traktorok. A táblák szélén ott áll­nak majd a zsákokkal megrakott pótkocsik, a zsákokban a legjobb minőségű és a helyi viszonyok között a legjob­ban termő búzafajta vetőmagjával. A természet körforgásának törvénye ez, amely szükség- szerűvé teszi a folyamatos munkát. Csak pér hete annak, hogy föidmiíveseink az aratás végét ünepelték, és meg­szegtük az áj házából sült kenyeret, s lám, a búzavető brigádok már a jövő évi gazdag búzatermés reményében szorgoskodnak, A jövő esztendei gazdag aratásért persze már korábban elkezdődött a munka. Sajnos, nem a legjobb feltételek kö­zött. A nyugat-szlovákiai kerületben a nagy szárazság ne­hezítette a szántást, a finoman eldolgozott, jó minőségű magágy előkészítését. Az őszi betakarításé növények las­sabban értek a szokásosnál, későbben szabadultak fel a területek, s így a kerületben az elmúlt hét végén a búza vetésterületének alig 70 százaléka volt csak felszántva, a közép- és a kelet-szlovákiai kerületekben pedig valamivel még ennél is rosszabb az arány. Az utóbbi helyeken a változatosság kedvéért a sok eső késleltette a munkát, majd amikor teljes erővel megindult a silőzás, a szántó traktorosok voltak azok, akik nem tudtak lépést tartani a betakarítás ütemével. Számos mezőgazdasági üzem földműveseinek szavaival magyaráztuk meg a pillanatnyi helyzetet, s azt sem állít­hatjuk, hogy az okok nein objektívek. Nyugodtak ennek ellenére sem lehetünk, főleg azok nem, akik közvetlenül érdekeltek a vetésben. Mindannyian, de elsősorban a nö­vénytermesztési részlegek vezetői tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy amit szeptember—októberben nem kap meg a búza. azt később már nagyon nehéz pótolni. Kétsze­resen érvényes ez az idén, amikor az előző évekhez ké­pest nagyobb arányban változik meg a fajtaösszetétel a jobb, bőven termő, s így törvényszerűen igényesebb fajták javára. Aki csak annyit érvényesít a búzatermesztés tudományá­ból, hogy hektáronként hány kilogramm vetőmagot és mi­lyen mélyen kell elvetni, annak a legjobb fajták sem ad” nak majd csúcshozamot. A nagy termés feltétele a fajták­hoz igazodó agrotechnika, amely az előveteményen, a talaj minőségén és a fajta műtrágyaigényen kívül azt is figye­lembe veszi, hogy mennyi ideig pihent vetés előtt a mag­ágy, és mikor van egy-egy búzafajta vetésének optimális ideje. Mindezzel nem mondtunk semmi újat, főleg a szakem­berek szániára nem. Általánosan ismert tények ezek, s hogy mégis elismételtük őket, arra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mezőgazdasági munkákat irá­nyító bizottságának kimutatása adott okot. A bizottság már két héttel ezelőtt rámutatott, hogy elégtelen a nagy teljesítményű traktorok kihasználása, ezért bevezette en­nek nyilvántartását. A helyzettel a javulás ellenére sem lehetünk elégedettek. Például a nyugat-szlovákiai kerületben — ahol legjobban sürget a búzavetés agrotechnikai ideje — az elmúlt héten a 844 nagy teljesítményű traktorból 632 volt bekapcsolva a szántásba, s ezekből második, illetve éjszakai műszak­ban 402 traktorral dolgoztak. E kis statisztika teszi szükségessé a figyelmeztetést, mi­szerint a gazdag aratás feltétele a jó vetés, és ha ezt nehezítik is objektív tényezők, szubjektív fogyatékosságok­kal nem szabad még rosszabbá tenni a feltételeket. Hanem éppen fordítva, önkéntesen vállalt munkatöbblettel kell enyhíteni az objektív okok káros hatását. EGRI FERENC év elejétől hiánytalanul telje­sítjük — mondja Imrich Fűzi —, több mint 37,5 millió ton­na árut szállítottunk, ez a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva 260 ezer tonnával na­gyobb mennyiség. Sikeresen teljesítettük eddig a Szovjet­unióból való nyersanyag- és - árubehozatal tervét, s hasonlóan kedvezőek eredményeink a ti- szacsernyői (Čierna nad TisouJ átrakóállomáson át lebonyolí­tott kiszállítás terén is. Felso­rolhatnék még több adatot, amelyek azt bizonyítják, hogy jó eredményeket érünk el pél­dául a szerelvények, a vasúti kocsik gazdaságos kihasználá­sa terén is. Egy adat még a sok közül. A teherszállító sze­relvények kihasználási tervét 101,6 százalékra teljesítjük, s ezáltal hatszáz mozdonnyal ke­vesebbre volt szükség a terve­zettnél. — Milyen az együttműködés a szállítópartnerekkel? — Nem kifogástalan. Ered­ményeink még jobbak is lehet­nének, ha szállítópartnereink mindegyike legalább úgy telje­sítené kötelességét, mint pél­dául a Szlovák Magnezitművek, a kassai Szovjet Hadsereg Gépgyár stb. Sajnos, éjjelen­ként a beérkezett áruk csu­pán 23 százalékát rakják ki a címzettek, és szombaton, vasár­napon Is jelentős mennyiségű áru fekszik kirakatlanul a vas­úti kocsikban. Az így vissza­tartott kocsik, szerelvények következtében nem tudtuk tel­jes mértékben kielégíteni olyan fontos vállalatok igényeit, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Vasércbányák Vállalat, s nem tettünk eleget az Állami Erdé­szet és több építőipari vállalat kéréseinek sem. A kocsikirako- dás terén ugyan valamelyest javult a helyzet a múlt évhez viszonyítva, de mégis több mil­lió korona fekbért fizettek partnereink. — Beszélgetésünk elején em­lítette, hogy a megnövekedett feladatok ellenére derűlátó. Mire alapozza ezt? — Elsősorban eddigi tapasz­talatainkra. Sikereink a politi­kai és gazdasági vezetés jól összehangolt szervező munká­jának, dolgozóink lelkes tenni akarásának, fegyelmezettségé­nek köszönhetőek. S nem kis mértékben annak, hogy a több mint harmincezer tagot számlá­ló kollektívánk nagy része be­kapcsolódik a szocialista mun­kaversenybe, és sikeresen al­kalmazzák a haladó szovjet munkamódszereket is. Dolgo­zóink a jelentős történelmi ju­bileumok tiszteletére az idén több mint 25,8 millió korona értékű felajánlást tettek, eze­ket már az első hat hónap alatt 91,7 százalékra teljesítet­ték. Példamutató munkát vé­geznek az Ötszázhetvenhat szo­cialista munkabrigádba tömö­rült tagok, ezek száma megha­ladja a hatezerháromszázat. A „Szakma legjobb dolgozója" cí­mért 2334 dolgozónk versenyez. Minden területen érezzük, ta­pasztaljuk, hogy dolgozóink si­keresen javítják a minőséget, növelik munkájuk gazdaságos­ságát. Ezt bizonyítja például az is, hogy sikeresen teljesí­tett eredeti felajánlásaikat to­vábbi \3 millió koronával nö­velték. Meggyőződésünk, hogy ezeket is valóra váltják. Ebben az őszinte magatartásban lát­juk biztosítékát annak, hogy most az őszi kampány nehéz időszakában, de az egész év fo­lyamán is, siker koronázza a kelet-szlovákiai vasutasok mun­káját. KULIK GELLÉRT 1878 IX. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents