Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-21 / 261. szám, csütörtök

Ügyszeretetből: Jeles EGY FALUSI IFJÜSAGI SZERVEZET SIKEREIRŐL, GONDJAIRÓL A lelkesedés és az akarat példamutató tettek elérését eredményezi. Felnézünk azok­ra, akikben megtalálhatók ezek a jellemvonások. A kürti (Stre­kov) fiatalokban megtalálha­tók. Néhány évvel ezelőtt a szervezett tevékenységhez nél­külözhetetlen helyiséggel, még egy kis kuckóval sem rendel­keztek. Gyűléseiket, összejőve teleiket a romos, régi iskola repedezett falai között tartot­ták, később a falu parkjában — csillagsátor alatt. Volt példa arra is, hogy a kocsmába szó rultak. Ez a siralmas helyzet nem keserítette el őket, össze­dugták a fejüket, gondolva: az álmodozások kora lejárt, tet­tekre van szükség. És elhang­zott a javaslat: építsünk klu­bot! 1973 második felében szombatonként a volt sport pálya épületét dolgoskezű if­jak raja lepte el. Bontás, áta­lakítás, betonozás, falfelhúzás folyt — szakember irányítása nélkül. Közben az állandó ló tás-futás különböző anyago kért: cement, ajtó, ablak, ho­mok, sóder ..biztatta őket a tudat: magunknak építjük. A legtevékeyebbek Kasnyik Tibor, Szabó Ferenc, Kovács Károly, Sütő Márta, Kecskés József, Szitár Eszter, Sámson József, Lépés Vera, Szitár Ká­roly voltak, de a többiek is ki­vették részüket a munkából, fél év alatt 3 TOO órát dolgoz­tak le. Az efsz ugyan segítet­te őket fuvarokkal, de az épü­letre így is 30 000 koronát köl­töttek. Később, a hnb irányítá­sával szakemberek fejezték be az ifjúsági klub építésének munkálatait. Szabó Ferenc az ifjúsági szervezet volt elnöke így vélekedik: — Az építés bizonyos lemon­dással járt. Például, szerveze­tünk tagjai őt éven át nem vet­tek részt kiránduláson ... Sok pénz az n harmincezer koro­na ... Ma azonban olyan ifjú­sági klubunk van, amilyet más falvak fiataljai még irigyel­nek is... A sors iróniája, akik öt évvel ezelőtt az építkezést megkezd­ték, azóta megnősültek, férjhez mentek, családot alapítottak, vagy egyszerűen öregeknek ér­zik már magukat a serdülő ifjak között. Csak Kovács Ká­roly maradt utolsó mohikán­ként a szervezet vezetőségében. Titkár és klubvezető. — Kétségtelen, hogy bizo nyos visszaesés tapasztalható a szervezeti életben — magya­rázza —, de a tavaly és az idén végzett kilencedikesek ugyanolyan aktív, tettre kész gárda, mint az elődök ... Az ifjúsági szervezet jelen légi elnöke Izsák István, példa­mutató tagjai pedig Berta And rás. Szombutli Ferenc, Szlobo- da János, Józsa Lajos, Lévárdi Judit, Kántor László. Jól mű­ködő tánccsoportjuk van, iro­dalmi színpaduk is lelfígyelte- tett már magára, színjátszó körük pedig sok sikert és el­ismerést aratva járja a kör­nyék falvait. Akcióik népszerűsége vete­kedik a SZISZ járási bizott­sága által szervezett rendezvé­nyekével. Bizonyítja az idén rendezett ifjúsági találkozó is: az érsekújvári (Nové Zámky) járást 12 ifjúsági szervezet kép­viselte, de a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), lévai (Levi ce), komáromi (Komárno) és galántai (Galanta) járásokból is sokan eljöttek. Az általuk szervezett ifjúsági sporttalálko­zó különféle versenyszámaira — minifutball, lábtenisz, röp­labda, céllövészet, mezei futó­verseny — ötszáz fiatal neve zett be. A SZISZ járási bizottsága már évek óta küzd megfelelő színvonalú, sok fiatalt megmoz­gató asztalitenisz-bajnokság megrendezésének gondjával — inkább kevesebb, mint több si­kerrel. A kürtiek immár ötödik Társadalmi munkában építették (A szerző felvétele) MERRE JÁRTAK? Egy gimnázium fiataljainak nyári aktivitásáról A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség a közép- és főiskolások számára a vakáció idején tö­meges akciót szervez, amely­nek elnevezése: nyári aktivitás. Az akció programja: ifjúsági építőtáborok, segítségnyújtás népgazdaságunknak, táborozá­sok, kirándulások. A nyári ak­tivitás tehát azt jelenti, hogy a közép- és főiskolás fiatalok építőtáborokban dolgoznak, ki­veszik részüket a mezőgazda- sági csúcsmunkákból, az üze­mekben idénymunkát vállalnak, vagy elindulnak országot, vilá­got látni. Arról, hogy a bratislavai Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium ifjúsági szervezetének tagjai miként vettek részt eb­ben az akcióban, hol és hogyan töltötték az idei vakációt. Ber­ta Benjáminné és Flórián Lász­ló pedagógusok, valamint Var­ga Katalin, a SZISZ iskolai szervezetének elnöke tájékoz­tatott. Iskolájuk már öt éve tart fenn baráti kapcsolatot az NDK-beli riesal szakközépisko­lával. Nyaranként csereakció­kat bonyolítanak le. így volt ez az idén is. Július 5-től két­hetes tapasztalatcserén vett részt 50 diák hat pedagógus, Roskó Károlyné, Koval Rózsa, Beňušík Józsefné, Mészáros Györgyné, Kováts Márta, vala­mint Flórián László felügyele­tével és vezetésével. A vendéglátók négy nagyobb kirándulást szerveztek számuk­ra. Berlinben és Lipcsében a város történelmi nevezetessége­it és kiállításokat tekintettek meg. Július 20-től a SZISZ iskolai szervezetének tagjai látták vendégül a német fiatalokat, akik harmincan érkeztek — szintén két hétre. Hasonló ven déglátással szolgáltak: négy ki­rándulást szerveztek számukra. A német fiatalok a Szlovák Nemzeti Felkelés városával, Banská Bystricával, a zvoleni várral, a pöstyéni (Piešťanyf gyógyfürdővel, a bajmóci (Boj­nice) várral, és más történelmi nevezetességekkel ismerkedtek meg. Egy alkalommal magyar- országi kirándulást is szervez tek számukra, Mosonmagyaró­váron és Győrött néztek szét. A nyári aktivitás azonban nemcsak utazást, kirándulást jelentett a gimnazisták számá­ra, hiszen a Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség akciójába már ta­valy bejelentkeztek. Az idén is vállaltak üzemi idénymunkái, mégpedig a cseh országrész­ben, a velimi csokoládégyár­ban. Július 3-tól 28-ig, az első csoportban 73 gimnazistalány dolgozott ott három pedagó­gus, Berta Benjáminné, Fullaj­tár Péter és Dvorák Anna ve­zetésével. A gyár specialitása rágógumi, zselé és erős cukor­éve sikerrel rendezik meg a Februári Győzelem Vándorser­lege asztalitenisz-bajnokságot, amelyen az idén 21 alapszerve­zet 32 csapata képviseltette magát. A SZISZ járási bizott­sága ezért úgy döntött, hogy jövő évtől társul a rendezvény kiadásaihoz, az ő gondoskodá­sukkal zajlik majd le a ver­seny — de Kürtőn. És talán országosan is egye­dülálló, hogy a falusi ifjúsági szervezet folyóiratot ad ki. A kürti fiatalok FÁKLYA elneve­zésű folyóirata kéthavonként lát napvilágot, immár harma­dik éve. — Kiadásaink, a tömérdek mennyiségű papír, a gépelés, a sokszorosítás ára alig térül meg — mondja Kovács Ká roly —, de nem is ez a cél, hanem a küldetés teljesítése: neveljen, szórakoztasson, tájé­koztasson a mi újságunk. A kilencven példányban meg­jelenő folyóirat számait lapoz­gatva könnyen megállapítható, hogy ezt a küldetést teljesíti is, sőt bizonyos, hogy a cikke­ket nemcsak a fiatalok írják, hanem a helyi Vörös Csillag Efsz pártszervezete elnökének, a hnb titkárának, a Járási Sta­tisztikai Hivatal igazgatójának egy-egy írása is megjelenik a folyóiratban. Az ifjúsági klub legnagyobb helyiségében hetente egyszer fűmet vetítenek. — Vasárnap délután pedig mozivá alakítják át a klubot a gyermekek szá­mára. A legtöbb helyen ráfize­téssel működik a mozi, hiszen szükség van 3—4 alkalmazott­ra, vetítőgép-kezelőre, pénztá­rosra, takarítókra. Az ifjúsági klubban mindezt a vezetőségi tagok és a beosztott hetesek végzik el. — Szoros kapcsolat alakult ki testvérszervezetünkkel, a Vác megyei kismarosi ifjúsági szervezettel — újságolja a tit­kár. — A nagyobb akciókra kölcsönösen meghívjuk egy­mást. Figyelemre méltó a követ­kező megállapítása: — Mégis, valahogy mostoha- gyereknek érezzük magunkat, nem kapjuk meg azt a támoga­tást amit elvárunk, sem a he­lyi, sem a járási szervektől. Vagy látva, hogy jól műkö­dünk, úgy gondolják, nincs szükségünk segítségre? Egyébként úgy hiszem ügy­szeretetből, lelkesedésből mél­tán adhatunk jelest a kürti fiatalok szervezetének, és re­mélhetjük, hogy gondjaikra, problémáikra is felfigyelnek az illetékesek. PÉNZES ISTVÁN ka készítése. A lányok főként a csomagolásnál segítettek. A második csoportban Kis Ferenc pedagógus vezetésével 18 fiú érkezett Velimbe. Az üzem szakembereinek irányítá­sával karbantartási és javítási munkálatokat végeztek. Az idénymunkás fiatalok több nagyobb kiránduláson vet­tek részt, hiszen az üzem ve­zetősége példásan gondosko­dott szállításukról. Megtekin­tették Kolín, Kutná Hora, Po- débrady és Prága történelmi és jelenkori nevezetességeit, vala­mint a Slapy vízi erőmű kör­nyékét. KarIStein, Konopiste és Lidice voltak egyik kirándu­lásuk útvonalának főbb állomá­sai. A lidicei emlékműnél csok­rot helyeztek el, és néma tisz­teletadással emlékeztek a má­sodik világháború áldozataira. Egyébként a munkatervet a diákok mindkét munkacsoport­ja száz százalékon felül telje­sítette, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A gyár vezetősége elégedett volt a di­ákok munkájával. Ennek bizo­nyítéka az iskola igazgatójának küldött dicsérő és köszönőle­vél. Sikeres volt tehát a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség irányí­tásával szervezett akció, a nyá­ri aktivitás. A gimnázium fia­taljai országot, világot láttak, s megismerték a fizikai munka örömét is. TÓTH AGNES SZELLEMI KEIYEUM SAJTÖNAPI GONDOLATOK A sajtónap alkalmából min­denekelőtt a Rudé právo első számának megjelenésére emlé­kezünk. Visszaérezzük azok örömét, akik történelmünk fo­lyamán először olvashattak olyan újságot, amelynek min­den sora az elnyomottak, a ki­zsákmányoltak igazságáért szállt síkra. A Rudé právon ki vül ilyen sajtó volt a Pravda chudoby, a Slovenské zvesti, a Kassai Munkás, később a Mun­kás, a Magyar Nap. Minden munka eredménye, felmérhető, összehasonlítható. Az újságíróké is. Mérhető álta­lában a sajtó tevékenységének eredményessége, de felmérhető egy újságé is. Mérhető az el­adott példányszámok mennyi­ségével — s ez az egyszerűbb. Mérhető azonban az olvasókra gyakorolt hatásával — ez a bo­nyolultabb. Nem vagyok hivatott orszá­gos felmérésekre, sőt járási méretűre sem.’'Ismerője vagyok azonban egy kisebb tájegység társadalmi viszonyainak. Figye­lője annak a fejlődésnek, mély­reható társadalmi változásnak, amelynek üteme s iránya szin­te napról napra felmérhető. A Csilizközről van szó. A Csilizköz lakosainak a múltban is s a jelenben is a mezőgazdaság volt az éltetője. Néhányan — mások munkája révén — nagyon jól éltek a múltban. Mások verejtékezve jutottak kenyérhez, s több mint ötszáz föld nélküli család az argrárproletárok nyomorát, ki­szolgáltatottságát szenvedte egészen a felszabadulásig. A földné.lküliek, kisemmizet­tek osztályöntudatra ébredésé­nek időszaka e vidéken vi­szonylag korán kezdődött. 1912- ben a Budapestről munkástün­tetésen való részvétele miatt hazatoloncolt Sági Gyula már a szocializmus eszméiről be­szélt a patasi (Pastúchy) és a csilizradváhyi (Cilizská Rad- vaii] földmunkásoknak, kubiku­soknak. Újságolvasó, újságjára­tó ember volt. Az őt körülállók s a szavára figyelők megér­tették a lényegét az akkori igazságtalan társadalmi rend­szernek, melynek megtestesítő­jéért, a császárért a didergő kis mezítlábasok reggelenként imát rebeglek a rozzant iskola padjaiban. Megbízható források tanúsá­ga szerint abban az időben 19 egyházi és 8 politikai lap járt rendszeresen a Csilizközbe. Az első világháború utolsó évében a napilapok száma 28-ra emelke­dett. A Tanácsköztársaság bukása után a hazatérő vöröskatonák (23-ról tudunk) már arról is beszéltek, hogyan lehet lerom­bolni a csak a gazdagokat em­berszámba vevő tőkés társadal­mat. Az új, forradalmi eszmék hirdetői gyakran olvastak fel hazahozott, féltve őrzött, gyű­rött újságlapokból azoknak, akik a forradalom győzelmétől várták sorsuk jobbra fordulá­sát. Amikor a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban részt vett három harcos is hazatért, már az új társa­dalom, a szocializmus távla­tairól is hallhattak a bíztató szóra éhes kisemmizettek. Eb­ben az időben — 1921-ben — 36 hetilapot kézbesítettek a postások a Csilizközben. A húszas évek végén Csiliz- radvány, Patas és Szap IPal- kovičovo) községben már te­kintélyük volt a kommunista párt jól működő alapszerveze­teinek. Működésük hatását ér­zékelteti az is, hogy a napila­pokat megrendelők száma 1929- bén már 117-re emelkedett, s ebből 69 a proletárok lapja, a Munkás volt. Munkásmozgalmunk ma is éló veteránjai — Szabó József, Király Antal, Füssy Gyula és a többiek — megilletődve gondol­nak ezekre az évekre, amikor két-három munkás adta össze filléreit, hogy előfizetői le­hessenek lapjuknak. Mert ők sajátjuknak tartották azt az újságot. Olvasták, illetve meg­értették a cenzúra által gyak­ran törölt rovatok üresem ma­radt fehér foltjai lényegét is. Olvastak, tanultak, tudatosan és büszkén, mert az egyszerű emberek, a munkások mindig felnéztek az írott szavak ér­tőire, magyarázóira. Fegyver a sajtó — a szelle­mi, a társadalmi harc haté­kony fegyvere — döbbentek rá azok is, akik bármily oknál fogva, de a múltat féltették, s az újat, a haladót rettegték. S 1933-ban már 146 újságra ér­kezett rendelés a balonyi (Ba- loň) postára. De ebből akkor, a nagy válság idején £ Mun­kás példányszáma 36-ra csök­kent, ám nem így az olvasóké. Már több proletárnak kellett — i sokszor az éhes gyermekszájak­tól elvont — fillérekből össze­adnia egy-egy példány előfize­tési díj áit. Tanultak « csilizközi prole­tárok. Megtanultak szervezetten harcolni jogaikért. Ha kellett* sztrájkoltak, tüntettek. Győzel­mek, s kudarcok sorozatát zár- ia le 1938 novembere. A második világháború idő­szaka alatt kevés csilizközi proletár vette kezébe a fasiz­must kiszolgáló sajtó termékeit. Egy-egy titkon kézről kézre adott illegális röpirat, gyakran kézzel teleírt papírdarab he.- lyettesítette az igazat mondó újságot. S hogy milyen félel­metes fegyvernek tartották az ilyen papírfoszlányt a fasiszta pribékek — bizonyítja Lantódy Jenő elvtárs esete, akit 1945- ben röpiratterjesztésért küld­tek koncentrációs táborba. Hű maradt eszméihez, nem lett árulója elvtársainak, hősi ha­lált halt. ott. Az ŰJ SZÓ-t olvasók nagy részében még ma is él az em­léke annak a felejthetetlen pil­lanatnak, amikor az 1948-as Februári Győzelem után először vehették kezükbe újságunk el­ső számát. Százezrek érezték át, s értették meg akkor a saj­tó lényegét, küldetésének ér­telmét, világnézetet s embert formáló erejét. Az azóta eltelt harminc év alatt szellemi ke­nyerünk lett az ÜJ SZŐ, amely hétköznapjainkon, ünnepeinken egyaránt ott van asztalunkon. Rendezték soraikat Csilizkö2 dolgozói is, s köréjük tömörül­tek mindazok, akik hittek a ha­ladásban, az eszme erejében. Összefogtak, s olyat lendítet­tek a történelem kerekén, hogy nincs erő, amely ezt a lendü­letet valaha is lefékezhetné. A régi Csilizközt ma máf hiába keresnénk. A hajdani föl­desurak, a néhány nagygazda és az ötszáz csnládnyi nyomor­gó lápos, mocsaras vidéke már a múlté. A nagy összefogás je­gyében, s egységben jobbra s szebbre törekvők nagy családja vallja magáénak joggal azt a földet, amely valaha korlátokat emelt az emberek közé. Befejezésként, s egyben saj­tónapi értékelésként még né­hány adat: jelenleg 3571 hazai s külföldi újságra s folyóirat­ra fizetnek elő a Csilizközben. Az ÚJ SZÓ-ből, amely decem­ber 15-én ünnepli harmincéves születésnapját, s amely azóta szellemi kenyerünkké vált, dol­gozóink 618 példányt tesznek naponta az asztalukra. mu TÄNCZOS TIBOR, 1978 a Csilizközi Efsz üzemi pártbizottságának elnöke 21* mii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents