Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-19 / 259. szám, kedd

Gyorsabban, korszerűbben A KÖZLEKEDÉS ÉS TÁVKÖZLÉS FEJLŐDÉSE 1969 ÁPRILISA UTÁN A népgazdaság növekvő szál­lítási szükségleteinek kielégí­tését 1968 után az egyes szál­lítási formák egybehangolt fejlesztésével biztosítottuk. A szállított áruk mennyisége az 1969—1977-es évek időszaká­ban ötven százalékkal növeke­dett, emellett a legnagyobb fejlődést a közúti szállítás ér­te el. A fő szállítási ágazatok kö­zötti munkamegosztásra az volt a jellemző, hogy a rövid távú áruszállításokat a vasúttól a közúti közlekedés vette ót, 'A gépkocsikkal való szállítás részaránya a teljes áruszállí*- tásbian az I960, évi 74,5 száza­lékról 1977-ben 79,4 százalékra növekedett, s ugyanakkor a vasúti szállítás részaránya 25,0 százalékról 20,2 százalékra csökkent. A belvízi szállítás részaránya ugyan csekély, de a népgazdaság számára a hosszú távú szállításoknál nyereséget Jelent. A vasúti áruszállítás növe­kedését a műszaki bázis kor­szerűsítése, ezenkívül 1970-ig « dolgozók számának növeke­dése is lehetővé tette. A szállított áruk mennyiségének növekedése (mii. fonnia) 1968 1970 1975 1977 1977 az 1968-as eredmény %-ában Szállftott áruk együtt ebből közhasz­nálatú jármű­912,9 945,4 1 275,0 1 365,2 149,5 vekkel 464,5 468.1 580.3 599,9 129,1 ebből: ČSD 228,2 237,6 272,4 275,2 120,0 ČSAD 231,9 226,0 302,3 318,3 137,3 üzemi járművek 448,4 477,3 694.7 765.3 170,7 1971-től tartósan csökkent a dolgozók száma, és a teljesít­mények emelkedését a munka­termelékenység növekedésével biztosítottuk. A Csehszlovák Államvasutak korszerűsítésé­ben a fő irányzat progresszív vontatási eljárások további be­vezetése volt, umi a vasúti áru- szállítások általános növeke­désében és a jármüvek jobb kihasználásában mutatkozott meg. Jelenleg a villamosított vasútvonalak hossza 2,7 ezer kilométer, ami a vasúti hálózat 20,6 százalékát jelenti. 1977-ben rizmus rohamos fejlődése meg­követelte a gyorsforgalmú au­tóutak hálózatának kiépítését; eddig több részben 202 kilo­méter hosszúságú szakasz van üzemben. A folyamhajózás bel- és kül­földi viszonylatban távolsági szállításokat bonyolít le. Cseh­szlovák hajók a Moldván, az Elbán végeznek áruszállításo­kat, éspedig több mint három­negyed részben külföldre vagy külföldről. A folyami közleke­dés fejlődését a műszaki bázis korszerűsítése tette lehetővé, ARUSZÍLLÍTíCS ÍJUL1(5 TONN/fHiUJ üzemi Csehszlovák Autóközlekedési Váll* vasú ti mill. ioiuia 1968 '69 '70 *71 '72 '73 '74 '75 '76 '77 a progresszív vontatások rész­aránya már 97 százalékos volt. A külkereskedelem, valamint a KGST-országok közötti nem­zetközi munkamegosztás fejlő­désével kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni a konténeres szállítás, amely távlatilag az egységes szállítási rendszer fontos részévé válik. Cseh­szlovákiában eddig már 15 konténer-átrakodóhely épült, és 1976-ban Brnóban üzembe helyeztek egy ko.ntérnerpálya- udvart. A közúti áruszállítást több mint kétharmad részben saját járműveikkel az üzemek bo­nyolítják le; az üzemi áru- szállítás 1968 után gyorsabb ütemben növekedett, mint a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat által lebonyolított szállítások terjedelme. Az üze­mek és a Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat által szállított áruk mennyiségének hatalmas emelkedését a kocsipark növe­kedése tette lehetővé. A közlekedés fejlődésével egyidejűleg korszerűsítettük a közúti hálózatot, növelve for­galmi kapacitását. Jelenleg a portalanított, szilárd burkola­tú utak a közúti hálózat 97,3 százalékét teszik ki. A moto­nagyobb befogadóképességű és gyorsabb teherbajókat és tola­tóhajó-rendszereket helyeztek a vállalatok üzembe. 1977-ben 6418 ezer tonna árut szállítot­tak, ami 1968-hoz képest csak­nem ötven százalékos emelke­dést jelent. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság saját tengeri ha­jókkal is rendelkezik. Jelenleg a tengeri flottánk 12 liajóegy- ségblől áll, s ezek a világ ösz- szes tengereit járják. A ten­gerentúli országokkal lebonyo­lított fokozódó árucsere a szállított áruk mennyiségének növekedésében nyilvánul meg. Ez 1977-ben elérte az 1539 ezer tonnát, és 1968-hoz képest a 2,2-szeresére növekedett. Egyre nagyobb jelentőségű az olajvezetékeken és gázveze­tékeken történő szállítás. A Testvériség olajvezetéken 1968 óta a Szovjetunió 146 millió tonna olajat szállított (ebből Csehszlovákia 125 mil­lió tonnát kapott), és ez a szállítás az 1,8-szorosára nö­vekedett. 1977-től csehszlovák területen keresztül történik a szállítás a tranzit gázvezeté­ken. összesen 19,6 milliárd kfbméter gáz szállítása történt csehszlovák területen keresztül, ebből 1,1 milliárd köbmétert kapott Csehszlovákia saját szükségleteire. A magángépkocsik számának gyors növekedése ellenére is tovább emelkedett a közhasz­nálatú eszközökkel szállított személyek száma. A Csehszlovák Autóközleke­dési Vállalat jelenleg 81,3 szá­zalékkal veszi ki részét a köz- használatú tömegközlekedési eszközöket igénybe vevők szál­lításából, míg ez az arány 1968-ban 75.7 százalék volt. Je­lenleg a községeknek és a te­lepüléseknek csaknem 85 szá­zaléka rendelkezik közvetlen autóbusz-összeköttetéssel. Az utóbbi években jelentős fejlődést ért el a légi közle­kedés. A szállított személyek száma 1977-ben elérte az 1760 ezret, az emelkedés 1968-hoz viszonyítva több mint 25 szá­zalékos. Megtörtént a repülő­téri fogadóépületek, a kifutópá­lyák és a földi irányító beren­dezések korszerűsítése. Ma a világnak csaknem minden ré­szébe repülnek csehszlovák re­pülőgépek. A foglalkoztatottság növeke­désével és az életszínvonal emelkedésével megnövekedtek az igények a városi közhasz­nálatú közlekedési eszközökkel szemben. Bővült a villamosköz­lekedési hálózat, de elsősorban az autóbuszjáratok száma és a vonalak hosszúsága növeke­dett. A trolibuszoknak a váro­si tömegközlekedésben egyre kisebb a jelentőségük. A szál­lított személyek száma 1977- ben 1968-hoz viszonyítva mint­egy 40 százalékkal volt na­gyobb. A prágai agglomeráció tö­megközlekedési problémáinak megoldásához jelentősen hoz­zájárult a metró első vonalá­nak megépítése; az első vonal átadása 1974. május 9-én tör­tént meg. Átadásától 1977 vé­géig a metró 301 millió sze­mélyt szállított. A távközlés fejlesztésében mindenekelőtt új távbeszélő-ál­lomások üzembe helyezésére, a helyközi és a nemzetközi táv­beszélőüzem bővítésére és au­tomatizálására, a televíziós közvetítőlánc kiépítésére, vala­mint a postai üzemben a kom­plex gépesítés és automatizá­lás bevezetésére összpontosult h figyelem. A távközlési hálózat fejlődé­sére pozitív befolyással volt a termelés növekedése. 1968-tól 1977 végéig 1074 ezer távbe­szélő-állomást szerelt fel a pos­ta, ebből 492 ezer állomást magánlakásokban. Ezzel a száz lakosra jutó távbeszélő­állomások száma 12,4-ről (1968) í9,0-ra (1977) emelke­dett. Közvetlen automata kapcso­lási rendszer létesült Prága és a nagyobb városok, az összes kerületi, valamint egyes járá­si székhelyek között. A nem­zetközi telefon összeköttetés­ben közvetlen automata kap­csolási rendszer létesült Prága és valamennyi európai szocia­lista állam fővárosa között, to­vábbá Ausztriával, Jugoszláviá­val, Nagy-Britanniával, Finnor­szággal, Svédországgal, Íror­szággal, Luxemburggal, Fran­ciaországgal, Svájccal, Belgi­ummal, Hollandiával és az NSZ.K-val. A ílpostaüzem teljesítménye Is megnövekedett, főként ami a kézbesített küldemények szá­mát illeti. A tulajdonképpeni postai és távközlési tevékeny­ségen (hírek és küldemények továbbításán) kívül a posta ke­reskedelmi feladatokat is ellát, ezek közé tartoznak a bélyeg- gyűjtőknek nyújtott (filatéliai) szolgáltatások és a hírlapter­jesztés. Az 1968—1975-ös években ki­épült az első televíziós mű­sor közvetítőlánca, és megkez­dődött a második tévéműsor közvetítőláncának építése; en­nek keretében a posta üzembe helyezett egy-egy közvetítőál­lomást Borský Mikulásban, Banská Bystrica közelében a Suchá horán, továbbá a Ki­rályhegyen és a Kleť adót Čes­ké Budéjovice közelében. 1975. május 9-én megkezdődött a rendszeres színes adás az első műsorban. -Jelenleg 85 rádió- és 55 televíziós adó-, Illetve közvetítőállomás üzemel. A juhásztanyán víg az élet Jašenie partizánfalutól nem messze, egy völgy kapujában áll a hodály, amelyből Jaroslav Murin juhász korán kiterelte a nyáját, így a bárányok csen­gettyűi már valahol a völgy túlsó végén csilingelnek. A tanyára korán reggel ér­keztünk, de valaki ennek elle­nére megelőzött bennünket: a juhászkunyhó mellett egy pi­ros Moszkvics állt. — Talán valamelyik turistá­nak egy kis zsendicére jött ilyen korán étvágya? — kér­deztem az autóra mutatva Ján Turňától, a bacsótól, aki még innen van a negyvenen. — Miért, csak azoknak lehet kocsija, akik a városban dol­goznak? — felelte félig tréfá­san. — Nekem is könnyebb, s persze gyorsabb is, ha autó­val jövök ki ide a faluból. Másra terelődött a sző. Az egyik legjobb juhászgazdával álltam szemtől-szembe, hiszen tavaly a gondjaira bízott bárá­nyok mindegyikétől átlagosan 28 kilogramm juhsajtot készí­tett. Engem az idei kilátások érdekeltek. A juhászgazda előbb megtöl­tötte a poharakat ízletes zsen- dicével, felszeletelte, majd megsózta a juhsajtot, s csak az­után felelt: — Az idén sem szabadna rosszabbnak lennie az ered­ménynek. Az igaz, amióta el- virágzott a csipkerózsa, csak a felét fejjük mint korábban. Májusban például naponta négy mázsa juhsajtot adtunk el. Mivel a vízzel telt kalian alatt valahogy nem akart láng­gal égni a fa, s a felszálló füst csípni kezdte a szemün­ket, a bacsó hirtelen abba­hagyta. — Gyerekek, tegyetek a tűz­re szárazabb fát, mert kifüstöl bennünket — szólt oda a ju­hászoknak, akik közül a leg­fiatalabb azonnal felugrott, hogy teljesítse a kérést. — Rudolf Stulrajter — mu­tatta be a bacsó, miközben rendezte a tüzet. — Nemrégen jött vissza a katonaságtól, ki­tanult gépjavító, de csak két évet dolgozott a műhelyben. A juhásztanyának adott előnyt, annak ellenére, hogy itt hajnali fél négykor kelni kell, és este tíz óra előtt senki sem kerül az ágyba. — Az nem baj, hiszen itt lényegesen többet keresek — vette át a szót Rudolf, aki a tűz elrendezése után újra visz- szaült közénk. Az ugyancsak fiatal, alig hu­szonötéves munkatársa foly­tatta: — így igaz, és az is jó itt, hogy a bacsóval megértjük egymást. Szabad szombataink is vannak, most épp a legidő­sebb kollégánk, Klement Turňa, a gazda 70 éves édesapja a szabadnapos. A juhászkunyhó ajtajában a Ján Turňa, a bacsó faluból jött gombázó állt meg, hogy figyelmeztesse a gazdát: — Jankó! Vigyázzatok, mert a minap az erdész méhesét egy medve látogatta meg. Nem tudható, hogy nem jön-e ked­ve egy kis bárányhúsra is. — Köszönjük a figyelmezte­tést, majd vigyázunk — mond­ta a gazda, és így folytatta. — Itt, a falu szomszédságában aligha fenyeget medveveszély. Messzebb, fenn a hegyen, annál jobban kell vigyázni. Két év­vel ezelőtt egy éjszaka először széttépett két üszőt, majd hat bárányt, kettőt pedig elhurcolt. Bizony bitang állat a medve, ha rászokik a húsra. A völgy túlsó végében évekkel ezelőtt az egyik juhásztanyán csak üggyel-bajjal, fejszékkel és fáklyákkal tudták elkergetni a hodálytól, de itt még sosem járt medve, így nyugodtabban alhatunk, illetve nézhetjük a tévét. A juhőszkunyhó tetején me- redező tévéantennát már érke­zésünkkor észrevettem, és most ezzel kapcsolatos meglepetése­met ki kellett egészíteni azzal, hogy telepes tévékészülékük van, g mindkét műsort tudják fogni. — Ha jó a műsor, például Az ötletesebb nyer, vagy a Történetek az életből megy, bi­zony még tízkor sem megyünk aludni. Legtöbbet a futballvi­lágbajnokság alatt ültünk a té­vé előtt, de megnéztük a prá­gai metró átadását és a róla bemutatott filmet is. Ha itt élünk, kinn az erdő szélén, az még nem jelenti azt, hogy nem érdekelnek bennünket a világ dolgai — mondta a bacsó, majd hozzátette. — Persze, előbb mindig a munka, és csak az­után a szórakozás. Mert a 28 kilogramm sajt anyánként nem kis dolog. így igaz, ezt valamennyi ju­hász elismeri. Eddig nem is tudta senki túlszárnyalni a Ja­šenie Egységes Földművesszö­vetkezet fiatal juhászainak teljesítményét, és ők úgy igye­keznek, hogy a jövőben is csúcstartók legyenek. BÄTORI JÁNOS Ctnčo, a kunyhó őrzője gazdái körében (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents