Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-19 / 259. szám, kedd

Halhatatlan életmű A tudományos élet ebben a* évben emlékezik meg Ariszto telész halálának 2300. évfor­dulójáról. „A legegyeteinesebb gondolkodó o régi görög filo­zófusok között“ — ahogy öt Engels jellemezte, mélységé­ben és hatásában szinte párat­lan jelenség a filozófia és az egyetemes emberi gondolkodás történetében. Számos filozófiai és tudományos diszciplína kö­szönheti születését Arisztote lésznek, aiki filozófiájában olyan hatalmas szintézist hajtott vég­re, amely nemcsaik az addigi fejlődés vonatkozásában áll példa nélkül, de a további fej­lődést is évszázadokra megha­tározta. Ezt az összegezést két tkörül- mény tette lehetővé. Szociális o'ka az volt, hogy Arisztotelész túltette magát a fölbomló po­lisz problémáin, ő már nem a városállam filozófusa, hanem Makedónig föllendülése 'követ­keztében megmutatkozott szé­lesebb perspektíváké. A másik fontos körülmény a tudomá­nyok nagymértékű — részben Arisztotelésznek Is köszönhető — fellendülése, amely össze­függött a konkrét világ realitá­sát jól érző képességeivel és az elemi érzéki megismerésbe vetett hitével. Arisztotelész az antik forró­sok szerint a 99. olimpia első évében, tehát I. e. 384-ben szü­letett Chalkidiké félsziget Szta- geirosz városában. Apja, Níko- machosz a makedón király há­ziorvosa volt, akinek hippokra- tészi mestersége Arisztotelészt nemegy gyakorlati példával látta el és annak belátására fcényszerítette, hogy a dolgok adott állapota eredeti, a dol­goktól maguktól elidegeníthe­tetlen, tehát nem vezethető vissza valamilyen transzcen­dens princípiumra. Ezt az elvet logikai megfontolásból is ma­gáévá tette, és a realista hip- pokratészi-szofista alapállást a konkrét világ elméleti analízi­séneik módszerévé dolgozta ki. Tizenhét éves korában Platón Akadémiájának tagjává válik és *0 évig, tanítómestere haláláig marad ott. Az Akadémián nem­csak Platón eszméit tanították, más filozófusok is szót kaptak: Platónnal polemizáltak a meg­hívott tanítóik és maguk a ta­nítványok is. Ez a gondolatsza­badság tette lehetővé Arisztoter lesznek a hosszú ottmaradást. Platón halála után egykori ta­nulótársánál, Hermeiasz atar­Gondolatok Arisztotelészről neuszi urtólkoilónál vendéges­kedett, akinek az unokahúgát feleségül is vette, majd a ma­kedón királyi udvarba utazott Fülöp meghívására, hogy a trónörökösnek, a későbbi vi­lághódító Nagy Sándornak ta­nításával foglalkozzék. Ennek trónra lépése után visszatért Athénba, s a farkas­ölő Apollón (Apollon Lükeion) szentélyéről elnevezett liget sé­tányain (peripatoi) megkezdte nyilvános tanító munkáját. Ta­nítványait ezért hívták később peripatetikusoknak. Az iskolát megkülönböztető figyelemmel kezelte Nagy Sándor udvara, nem így azonban az athéni po­litikusok makedónellenes cso­portja, amely Alexandrosz ha­lála után Arisztotelészt isten- telenségi perbe fogta. Ez halál- büntetést vont volna maga után. Arisztotelész ezt megelőzendő Chalkiszba menekült, és itt is halt meg i. e. 322-ben. Arisztotelész nemcsak ismer­te és ismertette az antik kul­túra minden ágazatát, az akko­ri tudományos diszciplínák eredményeit, hanem mint filo­zófus a tudományos munkába világos rendszert, a tudomá­nyok tárgyának pontos kijelö­lését vitte és meghatározta az alapvető munkamódszereket (empirikus kutatás, logikai feldolgozás). Arisztotelész gondolkodói fejlődésének korai szakaszába tartozik a tudományok osztá­lyozása, ahol megkülönböztet egymástól elméleti (metafizi­ka, fizika, matematika), gya­korlati (etika, politika, ökonó­mia ) és poiétiikai diszciplíná­kat. Az osztályozás spekulatív jellegétől eltekintve meg kell állapítanunk, hogy Arisztote­lész mindezen tudományok tár­gyát objektíve létezőnek és a tudományokat magukat tárgyi tudományoknak tekintette, el­választva őket a formális tudo­mányoktól (logika, rétorika), amelyek csak a megismerés va­lamint a gondolatközlés eszkö­zei. Arisztotelész legfigyelemre­méltóbb, legelőremutatóbb tette mégis a logika problémaköré­nek elválasztása és posztulá- lása volt, amely a logikus gon­dolkodás formáinak szisztema- tizálási szükségletéből eredt. Földolgozta ezt a problémát, kifejtette a formális logika há­rom alaptörvényét, és így az említett tudomány megalapo­zójává vált. Megfigyelhetők nála bizonyos dialektikus ten­denciák is, mint pl. az ítélet összetevőinek, a szubjektum­nak és a predikátumnak dia­lektikusán ellentmondó egysé­ge. Az első kategóriarendszer kidolgozásával pedig a lét leg­általánosabb, minden tudo­mányterületen érvényes magya­rázó elveit kívánta feltárni; ez nyilvánul meg pl. filozófiájá­nak egyik legalapvetőbb kate­góriájában, a szubsztancia ér­telmezésében is, ahol érvény­re kerül materialista Irányult­sága is. A szubsztancia álta­lános fogalmának megalkotása döntő lépést jelentett, ezzel határozott fogalmat nyert az, amit már az első filozófusok is az ,,őselv“-ben kerestek. A szubsztancia elemei az anyag, a forma és a hiány. Az anya­got materiális alapként értel­mezte, amely a forma segítsé­gével formálódik konkrét ala­kúvá, azzá, ami elementáris, számunkra elsődlegesen meg­határozható tárgy. Anyag és forma kapcsolódását nem értel­mezhetjük azonban csak úgy, mint a passzív anyag és az ak­tív forrna egyesülését, végered­ményben ezért és azért is, hogy az említett fogalmakat a reális lét elemzésénél felhasz­nálhassa, Arisztotelész beve­zette a harmadik elemet, a hi­ányt is, és ezzel az anyagot, mint lehetőséget a bizonyos forma szempontjából reális le­hetőségként kvalifikálta. Gnozeológiájában Arisztote­lész, Platón ellenében, tagadja a velünk született eszmék lé­tét és tudatunk „tabula rasa“ voltát hirdeti: ismereteink a tapasztalatból erednek. Nem áll meg azonban az érzékelés­nél, rámutat a megismerési fo­lyamat további fokozataira is, hogyan keletkeznek az érzetek­ből képzetek, azokból pedig fogalmak. Társadalomfilozófiájában zse­niális megsejtése ellenére — miszerint a rabszolgatartó rend fennállásának oka a termelő­erők fejletlenségében keresen­dő, ' — teljes egészében a rab­szolgatartó rend talaján állt. Nem lehetünk azonban igaz­ságtalanok Arisztotelésszel szemben, hiszen még így is mé­lyebbre látott, mint kora; tár­sadalmi megalkuvása ellenére felbukkannak nála bizonyos materialista szemléleti mód szempontjai is. MÉSZÁROS ANDRÁS AGYAGBÓL ÉLETET KOVÄCS MARGIT KIÄLLÍTÁSÄRÔL Nem tehetek róla, a Kresztar ház padlásszobája a gyermek­koromat juttatta az eszembe. Öcska lim-lomok, régi kacatok, festett tányérok, téglavörös kö­csögök, bütykösök, fakanalak, rézmozsarak sokaságát, pókhá­lóval bevont, gerendákkal ha­tárolt szűk kis világomat, ami akkor valódi kincstárat jelen­tett számomra. Győrött, a Káposztás-közben Is van egy hasonló kincstár. Nekem legalábbis annak tűnik. És ott is van Lila korsó. Virá­gos váza, Szarvasos tál és más korongolt edény, agyagba vé­sett rajzos csempe, népi motívu­mokkal díszített kerámia, s bár ezek a tárgyak apám, anyám vi­lágát idézik, mégis visszahoz­ták azokat az emberi arcokat, amelyekről én már azt hittem, alig-alig élnek emlékezetemben. Kokká mellett görnyedő öreg­asszonyokét, kukoricafosztókét, és érdes kezű marokszedőkét, kanászokét és pásztorokét, fe­kete ruhás siratóassznyokét és kenyérszegő kalapos öregembe­rekét. S mindezt Kovács Margit­nak köszönhetem ... A 20. századi magyar kerá- miaművészet egyik legjelentő­sebb mestere állandó kiállítá­sának megrendezéséhez semmi­féle esemény, semmiféle évfor­duló nem szolgált apropóul. Hacsak nem az, hogy a szob­rász-keramikus 1902 ben Győr­ben látta meg a napvilágot. Grafikusnak indult, tanulmá­nyait Jaschik Álmos magánisko­lájában kezdte meg húszéves korában. 1926 ban Becsbe uta^ Kovács Margit: Leánykérés zott, ahol felfedezte magának a kerámiaművészet titkait. Két­éves bécsi tartózkodása alatt a Wiener Werkstötte ihásodik ge­nerációjának kiváló keramikusa, Hertha Bucher volt közvetlen tanítómestere. Ö ismertette meg a külöböző máztechnikával. 1928—1929-ben Münchenben mé­lyítette tovább ismereteit. Ké­sőbb néhány hónapos tanul­mányúton vett részt Koppenhá­gában és Párizsban. Közel ötven kiállítása volt, többek között Párizsban, Milánóban, Berlinben, Bruüsszelben és Prágában. Művészetének két jellemző vonása van. Egyrészt a forma, a plasztika és a szín, a díszít­mény szerves egysége, másrészt, műveinek sajátos, egyéni hang­ja, amely a magyar díszítőnyel­vezetből táplálkozik/ Legszebb példája ennek a Győrben látha­tó Fonó, a Kürtös, a kecses tar- tású Fésülködő dáma, a lábait mosó Zsuzsámra és a Heveré- sző. Rendkívül változatos téma­körből merít, s a megjelenítés­hez a művészi kifejezőeszközök gazdag tárházával rendelkezik. Erre vall a Hárfás nő, a Sza- maras, a Halász és a Titkos találkára keleti nőalakja. Dús fantáziával, álmodó mesehangu- lattal alkotta meg a Pártát tar­tót, a Júdás csókját és az arany koronás Király kisasszonyt. Külön meg kell említeni a fá­radt, szomorú tekintetű, meg­tört arcú Anyámat, amely ugyan kerámia, mégis fafaragásnak tű­nik. Nagyméretű domborművel közül nemegy nédal hatására született (Virágének, „Júlia, szép leány..."j, mások a két­kezi munkára hívják fel a fi­gyelmet (Gyapotszedők. A mag). Kovács Margit valamennyi al­kotása a szépség örömét és a humanitást tolmácsolja. Múlt és jelen, álom és valóság elevene­dik meg műveink. A „hímes“, vi­rágos ornamentika az egyetlen díszítőeleme. „Az agyag minden­napi kenyerem, örömöm, bána­tom. Már első érintésekor éle­tem elemévé vált. Es azóta ez az elem belekerült vérem ára­mába ..." — nyilatkozta egy al­kalommal. Milyen kár, hogy nem tudta befejezni az életmű­vét.., G. SZABÓ IÁSZLÖ ŰJ FILMEK HIVATALI REGÉNY (szovjet) Bizonyára még sokan emlé­keznek a Karneváli éjszaka cí­mű, vidám revübetéteket tartal­mazó zenés vígjátékrta, mely­nek sikerét a formailag is gon­dos kidolgozás, a jó ötletek, a hatásos táncszámok és a dalla­mos muzsika biztosította. Vagy az Autót loptam című mulatsá­gos történetre, mely burleszk- szertí fordulatokkal egy bizto­sítási ügynök kalandjait követ­magatartását veszi bonckés alá. de nem azt a célt követi, hogy karikírozza az alapjában véve rokonszenves nőt, ha.nem a hu­mor nyelvén szól az emberi gyarlóságokról, esendőségekről. A szatíra éle az emberi kap­csolatokat métedyező fogyaté­kosságok, a fel-felbukkanó elő­ítéletek ellen irányul, de a ren­dező szeretettel csipkelődik, nem pedig ironizál. jelenet a szovjet filmből: jobbra Alisza Frejndlih, a főszereplő te nyomon. Alkoitójuk, Eldar Rjazanov, a legkitűnőbb vígjá­tékrendezők egyike. Legújabb alkotása, a Hivatali regény, ugyan nem múlja felül legsikerültebb munkáit, ám ez is magán viseli a rendező sa­játos kézjegyét: könnyed stílu­sát és mondanivalójának szati­rikus élét. A film főszereplője egy magas beosztású asszony. Az alkotó az ő egyéniségét, RABSZOLGAVADÄSZ Jellegzetes vígjátéki helyze­tekben mutatja be az asszonyt, s azt, hogy érzelmi fellángolá­sa miként változtatja meg egész magatartását. Az alkotó a pozitív emberi tulajdonságo­kat állítja előtérbe, kidombo­rítva a szeretet fontosságát, mely az embert képessé teszi k ör n y ez été ne k meg vált őzt a t á s á- ra is. Az Alisza Frejndlih fősze­replésével készült vígjáték kö­zönségsikerre számíthat. (kubai) Az utóbbi években mozijaink­ban egyre gyakoribb a kubai film. A kubaiak alkotásai rend­szerint magukra vonják külö­nösen a szakmabeliek figyel­mét: főleg a művek ábrázolás- módját, a filmesek érzékeny képei látásmódját, sajátos nyel­vezetét értékelik a kritikusok A most látható Rabszolgavadász című alkotás egy regény aJap visszahurcolják robotolni. A* alkotás központi alakja egy rabszolganő, aki a hozzá ha­sonló elnyomottakat felbujtatja, hogy lázadjanak fel klzsákmó- nyolóik ellen és harcoljanak szabadságukért. Az asszony ül­döztetése lázadást szít a rab­szolgák között; a felkelőkhöz csatlakoznak a falu nincstelen­jei is — A kubai film egyik drámai jelenete tációja. Ez a mű új színfolttal gazdagította a kubai filmművé­szet műfajilag változatos paj­táját. Sergio Giral filmjének góc lekménye a múlt században játszódik s egy rabszolga láza­dásról szól. A rabszolga vadá­szok a cukornádültetvényekröt megszökött rabszolgákra va­dásznak, hogy elfogva őket SZERELMESKÖNYV Az alkotó realisztikusan per­geti az eseményeket, megraj­zolva azok társadalmi hátterét is. A mű azonban túlságosan illusztratív ahhoz, hogy a re­gény önálló filmváltozatának tekinthetnék. A film az európai néző számára viszont így is ér­dekes, mert általa megismerhe­ti a kubai nép történelmének egy fejezetét. (spanyol) Spanyol Dekameron — rend­szerint így szokták jellemezni a 14. században élt spanyol író, Juan Ruiz klasszikus művét. Nem véletlenül, hiszen a ki- sebb-nagyobb szerelmi történe­tek laza füzére Boccaccio De­kamer ónjára emlékeztet. Tomas Arnar spanyol rendező elsősor­ban a cselekményre helyezte a hangsúlyt, az Irodalmi alap­anyag külsőségednek megjelení­tésére ügyelt, mellőzve a kor sajátos légkörének érzékelteté­sét. Így a film egyes epizódjai­ban a szerelmi jelenetek, a ro* történetek, a meg- foirdulatok dominál­mantlkus hökkentő nak. A lírai hangvételű film egy- egy része a földi élet értelmé­nek, az életszeretetnek, az em­berségnek a hangsúlyozásával „vitába száll“ a valláserkölcs álhumanizmusával, megkérdője­lezi a vallásfilozófia tételeit, ami — a 14. században élt és saját életének eseményeit, ta­pasztalatait feldolgozó író ese­tében — pozitívumnak tekint­hető. —ym— ÚJ SZU 1978. IX. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents