Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-15 / 255. szám, péntek

Az ideológiai konferenciák jelentősége EGY A SOK KÖZÜL Hiányzik, ha nem hozzák... A pártoktatásra való felké­szülésben már hagyományossá vált, hogy minden év szeptem­berében üzemi, városi, járási ideológiai konferenciák veze­tik be az új oktatási évet. E konferenciákon vitaťják meg mindazon feladatokat, melyek az egész ideológiai front előtt állnak az elkövetkező időszak­ban. A pártoktatásban egyre in­kább előtérbe kerül az a kö­vetelmény, hogy a pártszervek és a pártszervezetek megkü­lönböztetett figyelmet szentel­jenek az oktatás tartalmi kér­déseinek, valamint az előadó és a propagandista módszertani felkészítésének, mint az esz­mei-politikai hatékonyság foko­zása jelentős tényezőinek. E kérdések mellett hasonlóikép­pen szükséges, hogy a párt- szervek és a pártszervezetek figyelmének középpontjába ke­rüljön a párt tömegpolitikai tevékenységének elmélyítése és az agitációs munka magasabb szintre emelése is. A kezdeti nehézségek utón az évről évre megújuló ideo­lógiai konferenciákat a szín­vonal emelkedése jellemzi. Év­ről évre fokozódik irántuk az érdeklődés, egyre jelentősebb szerepet töltenek be a pártok­tatásra való felkészülés folya­matában. Erről tanúskodik az a tény is, hogy maguk a párt­szerveik a legmagasabb szin­ten képviseltetik magukat, és az oktatási év folyamán több­ször is visszatérnek e konfe­renciákon felvetett kérdésekhez —• állandóan figyelemmel kí­sérve a kommunisták eszmei­politikai felkészítésének egész folyamatát és színvonalát. A járási ideológiai konferen­ciák megtartásának két eltérő módozata alakult ki az elmúlt évek során. Az egyik, hogy a résztvevők közösen vitatják meg a járási pártszervezet ideológiai munkájáról szóló beszámolót, valamint a kom­munisták előtt álló feladato­kat. A másik változat, hogy az ideológiai munkáról, annak feladatairól, sikereiről, nehéz­ségeiről szóló beszámoló közös meghallgatása után a résztve­vők szekcióikban folytatják a munkát. így például az elmúlt években a leggyakoribb szek­ciók a következők voltak: a pártszervezetek alelnökeinek, az előadóiknak, a propagandis­táknak és az agitációs mun­káért felelősek szekciói. A szekciókban elhangzottakat összefoglalva, jelentést terjesz­tenek a plénum elé, amely ha­Minden új iskolai év kezde­tekor az ünnepi beszédekben nyomatékos hangsúlyt kap ok­tató-nevelő intézményeink tár­sadalmi jelentősége, az az álta­lánosan is tudatosult téiny, hogy bennük — fáradságos munkával — tulajdonképp szocialista jövőnk készül. Ami­kor aztán az ünnepélyes tanév­nyitás távolodó emlékké halvá­nyul, azonmód válnak alkalom­szerűekké az oktató-nevelő i<n- tézményeink életéről, főleg pe­dig az iskolai pártszervezetek munkájáról szóló cikkek, tele­víziós adások vagy rádióripor­tok. Miért éppen most, az 1978/79 es tanév elején hánytorgatjuk fel ezt? Nem ok nélkül. A három évtizedes múltra visszatekintő szocialista oktatá­si-nevelési rendszerünk ,az idei, tanévnyitással egyszersmind az új oktatási-nevelési reform fo­kozatos megvalósításának har­madik iskolai évébe is lépett. Ez a tény nemcsak a pedagó­gustársadalom felelősségét fo­kozza, új meg új feladatok elé állítva őket, hanem egész tár­sadalmunk mind nagyobb fi­gyelmét, közreműködését és se­gítségnyújtását is igényli. Szocialista oktatási-nevelési rendszerünk tartalmi és felépí­tési-szerkezeti átalakítása nem csupán azt jelenti, hogy az idei tanévtől kezdve már az alap­iskolák harmadik osztályaiban is az új oktatási koncepció sze­rint folyik a tanítás, hogy a gimnáziumokban bővítik a vá­lasztható tantárgyak csoportját, hogy 115 új középiskolai fokú tározatot fogad el a további munkát illetőleg. A tapasztalatok igazolják, hogy a konferencia mindkét változatának megvannak a jő oldalai, azonban ahol a konfe­renciák szekciókban végzik munkájukat, több időt tudnak fordítani arra, hogy a résztve­vők alaposabban és behatób-* ban foglalkozhassanak az ideo­lógiai munka egyes konkrét feladataival, az elért eredmé­nyekkel és az előfordult fogya­tékosságokkal. így sor kerülhet tapasztalatcserére is, s ez min­den bizonnyal nagymértékben hozzájárul az ideológiai mun­ka jobb megszervezéséhez. A mostani ideológiai konfe-* renciák programjának nagy­mértékben vissza kell tükröz­nie azokat a feladatokat, ame­lyek szocialista társadalmunk előtt állnak. A CSKP KB 11. plénuma, hangsúlyozva a nép­gazdaságunk előtt álló hatal­mas feladatokat, nagy figyel­met szentelt mindazoknak a kérdéseknek is, amelyek egész ideológiai tevékenységünk terü­letét érintik. A gazdasági fel­adatok sikeres végrehajtása, a fejlett szocialista társadalom építése mind több kiválóan képzett szakembert igényel, olyanokat, akik politikailag, eszmeileg is szilárdan a szocia­lizmus talaján állnak, akik mélyen meg vannak győződve a szocialista társadalom elő­nyeiről. Az idei pártoktatási év gaz­dag jelentős évfordulókban. Az ideológiai konferenciák felada­ta, hogy felhívják a pártszer­vezetek figyelmet az olyan je­lentős évfordulókra, mint ami­lyen a Csehszlovák Köztársa­ság megalakulásának 60., a nemzetiségi kérdés föderatív elrendezésének 10., a KGST megalakulásának 30., a CSKP V. kongresszusának 50., vala­mint a CSKP 1969-es áprilisi és májusi plénumainak 10. évfor­dulója s jelentősége a párt éle­tében. Jóllehet ezek a kiemel­kedő évfordulók visszatükrö­ződnek a pártoktatás tartalmá­ban, szükséges, hogy kellő pub­licitást nyerjenek, hogy az elő­adók és a propagandisták olyan felkészülten foglalkozza­nak ezekkel az évfordulókkal, mint ahogy azt tettek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója, valamint a Februári Győzelem 30. év­fordulója alkalmából. Az ideológiai konferenciák a CSKP KB Titkársága 1978. má­jus 26-i határozata alapján —• amely pártunk figyelmét az eszmei politikai nevelés elmé­szakmunikásképző intézet nyílik, s mindeme feladatok eredmé­nyes megvalósítása érdekében 442 újonnan irt tankönyv ke­rült idén az alap- ós a közép­iskolákba, 131-gyel több, mint tavaly. Az említetteknél többről van szó már a reform jnostani szakaszában is: a szaktantárgyi oktatás korszerűsítésén túl szo­cialista nevelési rendszerünk tökéletesítéséről, hatékonyságá­nak további fokozásáról. Ebben a folyamatban pedig az iskolák igazgatóságai mellett elsőrendű szerepük, átruházhatatlan köte­lességeik vannak az iskolai pártszervezeteknek. Tevékenységük ugyan alapve­tően megegyezik más munka­helyek pártszervezeteiével, amellett azonban mégis sajátos küldetést teljesítenek. Jellegük­nél fogva a párt vezető szere­pét és politikai törekvéseit súllyal ideológiai területen ér­vényesítik. Ebben a vonatkozás­ban a legfőbb feladataik közé tartozik a pártoktatás szervezé­se és irányítása, az iskolák ke­belében működő töonegszerveze- tek, elsősorban az Ifjúsági szer­vezetek megsegítése, a tanuló- ifjúság szocialista nevelésének a tantervi kereteket és utasítá­sokat is meghaladó elmélyíté­se. Mindezt persze nem lehet pe­dagógusi hivatásuk gyakorlatá­ból eredeztetni, mert szakmai tudásukat és didaktikai képes- ségeieket — rátermettségüket a tanítási órákon kell gyümöl- csöztetniük. Pártéleti tevékeny­ségük ezeken lúl kezdődik, lyítésére irányítja, nagy figyel­met szentelve a párttagjelöltek felkészítésének, a pártaktíva eszmei felvértezésének, a mun­kások és a szövetkezeti tagság differenciált besorolásának a pártoktatás egyes fokozataiba — megvizsgálják, hogy a kü­lönböző szintű pártbizottságok hogyan hajtották végre a CSKP KB Titkárságának említett ha­tározatát. Az elmúlt évek ta­pasztalatai arra figyelmeztet­nek bennünket, hogy ott, ahol a kommunistákkal személyesen tárgyalták meg besorolásukat, az oktatási év folyamán neon volt probléma az oktatás láto­gatottságával és a tagok akti­vitásával sem. Pártunk Központi Bizottsá­gának Elnöksége és Titkársága az elmúlt évek során nem egy esetben hangsúlyozta a párt­előadó és a propagandista párt- oktatásban betöltött kiemelke­dő szerepét. Az ideológiai kon­ferenciák jó alkalommal szol­gálnak, hogy kellő formában értékeljük a munkájukat, hogy megadjuk nekik azt a társa­dalmi megbecsülést, amelyet nehéz munkájuk végzése meg­követel tőlünk. S ez nem for­maság. A jó szó, a megbecsü­lés, a munkájuk anyagi és er­kölcsi értékelése mind-mind hozzájárulás a jövőben vég­zendő előadói tevékenység ma­gasabb színvonalra emeléséhez. Az eszmei hatás rendszeres fokozása törvényszerűen meg­követeli, hogy kellő figyelmet szenteljünk az irányító és el­lenőrző munka színvonalának. Növelni kell a pártoktatás konkrét irányításának és ellen­őrzésének hatékonyságát. E te­vékenységbe be kell venni a pártszervezetek alelnökeit, a pártoktatás szervezőit, vala­mint az egyes tanulmányi cso­portok vezetőit. A konferenciák egyúttal arra is felhívhatják a pártszervezetek figyelmét, hogy az oktatási év folyamán a pártbizottsági és taggyűlé­seken rendszeresen foglalkoz­zanak a kommunisták részvéte­lével, elsősorban az előadások, a viták, a szemináriumok szín­vonalával. El kell érnünk, hogy az új oktatási évben a meny- nyiségi mutatók mellett a tar­talmi kérdések kerüljenek el­ső helyre. Ma már nem ele­gendő a kommunisták puszta részvétele az oktatásban — a hatékonyság elmélyítése és a színvonal emelése nemcsak jól felkészült, a marxizmus—leni- nizmust jól ismerő előadókat, hanem aktív hallgatókat is igényel. PÉK VENDEL amely alapos marxista—leninis­ta elméleti felkészültséget, elv- hű kommunista meggyőződést, széles körű társadalmi érdeklő­dést, közéleti aktivitást, kom­munista erkölcsi normáknak megfelelő magatartást, azon fe­lül — mert hiszen pedagógusok is — szinte apadhatatlan türel­met, megértést, humanizmust igényel tőlük. Munkájuk azonban akkor le­het igazán sikeres, ha e tulaj­donságaikat a kommunista elv­társaikkal, a párton kívüli kar­társaikkal, a tanítványaikkal, a szülőkkel való együttműködés során s a társadalmi érintkezés minden viszonylatában egyaránt érvényre juttatják, törekvéseik valóra váltásában pedig szoros kapcsolatokat teremtenek a kommunista szülők aktíváival. Számos kiválóan, s még en­nél is több: elismerésre méltó­an működő iskolai pártszervezet segíti elő szocialista oktatási nevelési rendszerünk mostaná­ban oly gyakran emlegetett új tervezetének fokozatos gyakor­lati megvalósítását. Ilyenkor, új tanév elején különösen idő­szerű rájuk irányítani a figyel­met. De nem csupán ez alka­lommal, mert méltatlanság esne rajtuk, ha az egész tan­éven át a közérdeklődéstől tisz­tes távolságban, úgyszólván csak felettes pártszerveik fi­gyelmétől kísérve kellene.vé gezniiik értékes — mert igé­nyes —, ugyanakkor sok sok problémát s talán kisebb siker­telenségeket is magában foglaló munkájukat. MIKUS SÁNDOR Ilyenkor, a sajtónap táján még jobban foglalkoztat uz a gondolat, mint máskor, vajon milyen is lapunk olvasója. Va­lahányszor választ keresek er­re a kérdésre, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy megválaszolhatatlan, hiszen minden olvasó más. Más az érdeklődése, az igénye, külön­böznek ismeretei, tapasztalatai. Az egyik olvasó több hazai, a másik több külföldi hírt sze­retne. Van, aki a kulturális témákat, van aki a sportot ke­resi a lajjban. Akadnak, akik a színes riportokat hiányolják. Egyesek a hosszabb, mások a rövidebb írásokat kedvelik. A felsorolást a végtelenségig folytathatnám. Nemrég egy idősebb olvasó arra a kérdésemre, hogy mi az, amivel kezdi lapunk olva­sását: nagy nagy meglepeté­semre így válaszolt: — A vízállásjelentés. Sokak számára nyilván szin­te hihetetlen ez a válasz. Am, ha elárulom, hogy a hatvan­nyolc éves Pém Józsi bácsitól, a szenvedélyes horgásztól hal­lottam, akkor nyilván eloszla­tom a kételyt. A vízállásból ugyanis a halász megtudja, milyen kapásra számíthat. Jó­zsi bácsi nagy örömére most éppen emelkedik a Duna szint­je. Pém József a Duna mentén, |?aton (Patince) lakik. Ott is született. — A nagy Dunára járok hor­gászni, — mondja. — Két év­vel ezelőtt még emeltyűvel is halásztam, de azt már betil­tották. A horgászás bizonytala­nabb: ahhoz, hogy az ember egy főzetnyi halat fogjon, né­ha többször is ki kell mennie. Sajnos, a dunai halnak van egy kis mellékíze. Amikor a folyó szépségeiről faggattam, tömören ennyit mond: — Aki ritkán látja a Dunát, az megcsodálja, de én már csak azt nézem, hogy hol fog­hatok a leghamarabb halat. Nagy fogásai iránt érdeklő­döm. — Egy tizenhárom kilós har­csa volt a legnagyobb, — mondja, majd hozzáteszi —, de azt még emeltyűvel fogtam. Fogtam egy nyolckilős pon­tyot és egy hatkilős csukát is. A csukát tavaly, horoggal. Ha nem sikerül a fogás, akkor azt gondolom, hogy majd más­kor. Nem nyugszik az ember. — Idejéből kitelik a horgá­szás, hiszen nyugdíjas. Józsi bácsi másik nagy szen­vedélye a szőlő. (A falu végén levő szőlőjében kerestem fel, hogy elbeszélgessek vele.) — Már érik a termés. Ilyen­kor mindennap kijövök, hogy elhajtsam a seregélyeket. Sze­retek a szőlőben dolgozni. Ez megnyugtat. Egész életében nehéz mun­kát végzett. — 1954 előtt Csehországban kubikoltunk, kézzel. Aztán a komáromi kikötőben dolgoz­tam. A hajókat raktuk és ürí­„A marxista—leninista világ­nézet kialakítását, a proletár nemzetköziség szellemében va­ló nevelést, a magas fokú ön­tudat kifejezését Csehszlovákia Kommunista Pártja az ideoló­giai munka egyik kulcsfontos­ságú feladatának tartja“, hang­súlyozza A pártoktatás új idő­szakában című írás. A cikk azt is kiemeli, hogy a párt- szervek és -szervezetek állan­dóan tartsák szem előtt a párt tagállományának minőségi javí­tását. Karéi Neubert, a CSKP KB tagja, a dél-morvaországi kerü­leti pártbizottság titkára, Ja­vítsuk mindennemű munka mi­nőségét és növeljük hatékony­ságát című írásában rámutat: A pártszervek és -szervezetek a saját tájékozottságuk érté­kelésekor megkívánják a gaz­dasági vezetés állásfoglalását, elsősorban az emberek munká­ját és egymáshoz való viszo­nyát értékelik. A pártszervek tettük. Kezdetben csukott uszá­lyok voltak, s mindig csurom­vizesek voltunk. Most már nyi­tottak az uszályok, és a szál­lítmányt daruval rakják át. És többet is keresnek a kikötői munkások. Igaz, másokhoz vi­szonyítva, annak idején, mi sem kerestünk rosszul. Persze sokszor nem csak nyolc órát dolgoztunk. Kissé távolabb a vén Duna hömpölyög, de Józsi bácsi most az emlékek folyóján evez. Tér­ben nem kell nagy utat meg­tennie az emlékek csónakján, csak időben. — Hárman voltunk testvé­rek, s gyermekkorunkban min­den falat kenyérnek örültünk — idézi a hat évtizeddel ez­előtti emlékeket. — Valamikor napi két koronáért kellett dol­gozni. Azt sehogyan sem lehe­tett beosztani. Most jó soruk van az embereknek. A kenyér ma gyakran a szemétkosárba kerül. Sőt, olykor nemcsak a kenyér, a szalámi, a hús is — csóválja a fejét. Felidézi az 1965-ös eszten­dőt is. —■ A nag# árvíz idején la­dikkal jártunk. A házak víz alatt voltak. Egyik fiam a víz­be fulladt. Huszonkilenc éves volt. Megint az újságra terelődik a szó. — Újságot Paton ma már mindenki olvas. Az Oj Szót minden házba járatják. Én ré­gebben könyveket is olvastam, de ma már csak az újságot lapozgatom. Főleg a történelmi témájú könyvek érdekeltek. Volt, hogy a feleségemmel egy­más kezéből húztuk a jó köny­vet. Az újságban minden ér­dekel: hol harcolnak, miről tárgyalnak a politikusok, a belföldi eseményekről szívesen olvasok. A rendőrségi híreket is figyelem, de az utóbbi idő­ben egy kicsit kevésnek talá­lom. Legalább húsz éve jára­tom az Oj Szót. A hétköznapi és a vasárnapi számokat egy­aránt kedvelem. Amint meg­jön az újság, már olvasom is. Kíváncsi vagyok, mi történik a világban. Ha a postás vélet­lenül nem hozza meg az ÜJ Szót, bizony nagyon hiányzik — mondja beszélgetésünk vé­gén Pém Józsi bácsi, lapunk olvasóinak egyike a sok közül. FÜLÖP IMRE Kiváló eredmények A sviti Tatrasvit vállalat dol­gozói az év. eleje óta a szak- szervezeti milliárd-mozgalom keretében csaknem 1700 000 koronát takarítottak meg. A termelést költségek csökkenté­sére Irányuló szocialista mun­kaversenyben a vállalat több mint ezer dolgozója vesz részt. Ugyancsak szép sikert értek el a vállalat újítói. Az idén be­nyújtott 63 újítási javaslat kö­zül 20-nak a szerzője nő. (ČSTK)' és -szervezetek részéről leg­fontosabbnak az ellenőrzés jo­ga érvényesítésének elmélyí­tését tartjuk. Az alábbi írásokra hívjuk fel a figyelmet: Leopold Lér: Következeteseb­ben használjuk fel a hatékony­ság növelésének tartalékait, Jaroslav Kase Az előadói pro­paganda — az ideológiai mun­ka fontos láncszeme, Karéi La- ur és Miroslav Jirana: A párt gondoskodása a társadalom gaz­dasági és szociális fejlődésé­ről, a Szót kér az olvasó felcím alatt ezúttal Bohumil Moravec mérnöknek A testvéri együtt­működést jelképező írása ol­vasható. Moravec elvtárs, Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetés tulajdonosa, a metróépítés fő pártszervezőie 1953-tól a CSKP taj?ja, a metró­építésen az üzemi pártbizott­ság elnöke, a prágai városi gazdasági bizottság tagja. —fü— Az iskolai pártszervezetek az űj tanévben Umlúmt s Piriin 1. száma

Next

/
Thumbnails
Contents