Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-15 / 255. szám, péntek

H a végigtekintünk Szlová­kia két világháború kö­zötti képzőművészeti éle­tén, két egymástól független fejlődési szakaszt követhetünk nyomon. S bár a szlovák és a magyar művészet alakulása különböző 1920 és 1945 között, egyes alkotásokban kimutatha­tók a kölcsönhatások nyomai. A húszas-harmincas eveket a nagy erjedések időszaka ­művészet megteremtői: Ľudovít Fulla és Mikulás Galanda. Ket­tőjük — és a korábbi generá­cióból Bazovský és Atexy — festészetében a modern euró­pai művészet hatására alakult ki az új szemlélet. A témával és a formával fejezték ki a sajátos nemzeti vonásokat. A magyar képzőművészeti élet kialakulásában jelentős szerepet játszottak a már ko Visszatekintés A Nógrádi Palóc Házi ipar működéséről ként tartja számon a művé­szettörténet. Ellentétek, fe­szültségek voltak a realista és a modern formanyelvet hirde­tők között. Különböző képző- művészeti társulásokhoz tartoz­nak a művészek: Martinban van a Spolok Slovenských umelcov, Bratislavában a Kunstverein, Banská Bystricán a Kisebbségi Művészek Egye­sülete, majd 1925-től a Ka­zinczy Társaság Kassán (Koši­ce), a Jókai Egyesület Szép- művészeti Osztálya Komárom­ban, valamint az 1931-ben megalakított Masaryk Akadé­mia Bratislavában. A burzsoá Csehszlovák Köz­társaság megalakulása után je­lentkezett az igény: a szlovák nemzeti művészet njegteremté- sére. E korszak központi alak­jai Martin Benka, Janko Alexy, Miloš Bazovský, majd valami­vel később a modern szlovák rábban említett művészeti tár­saságok, amelyek közül az utóbbi kettőben nemzetiségi megkülönböztetés nélkül dol­gozhattak művészeink. Az avant- gard törekvések iránt legfogé­konyabb bázis Kassán (Koši­ce), Krón Jenő szabad rajzis­kolájában alakult ki. Dél-Szlovákiába u, hasonlóan mint Csehszlovákia más részei­ben, a huszas években a hasz­nálati és díszítő tárgyak nagy­ipari termelésén kívül a fi­gyelem mindinkább a népmű­vészet termékei és a kézmű­vesipar egyedi tárgyai felé for­dult. Ennek az igénynek kielé­gítésére hozták létre a huszas évek elején Losoncon (Luče­nec) a Nógrádi Palóc Házi- ipar i üzemet, amely 1944 ig működött. A huszas évek má­sodik felétől a Nógrádi Palóc Háziipar már szerepelt a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron is, őszi hangulat (Gyökeres György felvétele) ahol saját pavilonban mutatta be termékeit. Keresettek vol tak a palóc hímzések, vásznak, népi bútorok — huszáros 16­cák, tulipános ládák, pásztor­bögrék, valamint az 1921 és 1927 között Cseh Lajos és Ge- rő Gusztáv festőművészek ve zette batikoló, műhely termé­kei. A Nógrádi Palóc Háziipar pavilonjában mutatkozott be első alkalommal id. Szabó István szobrászművész is, aki ma Bencúrfalván él. A kiállí­tásnak nagy sikere volt. vala­mennyi alkotását megvásárol­ták. A harmincas évek végén már kisebbfajta népművészeti „manufaktúrává“ nőtte ki ma­gát az üzem. Néhány száz ügyeskezű szövőnek, kovács­nak, ki varró-asszonynak, fafa­ragónak, grafikusnak, játék és dísztárgytervezőnek, kivite­lezőnek, textil festőnek, faze kasnak, porcelánfestőnek nyúj­tott megélhetési lehetőséget. A harmincas években Koltai Ernő polgármester vezetése alatt sokrétűbbé vált a Nógrádi Palóc Háziipar tevekenysége. A textilből, porcelánból, fából készült használati tárgyakon kívül viaszosvászon játékokat is készítettek, amelyek terve­zője Kriszt Vilmos festőművész volt. Törökországba is szállí­tottak belőlük, sőt, foglalkoz­tak művészi alkotások sokszo­rosításával is. Szakemberek oktatták a fiatal tehetségeket. A tanfolyamok oktatási prog­ramjában nagy figyelmet szen­teltek a különböző technológiai eljárásoknak, valamint az esz­tétikus formatervezésnek. A már nevezett hazai művészgár­dán kívül több szakembert kér­tek föl egy egy műhely veze­tésére. A harmincas években Jákó Géza iparművész, a négy venes évek elejétől pedig Gór- ka Géza keramikus vezette a kerámia műhelyt. Debrecenből érkezett Losoncra a porcelán- festő, és Pécsről, a Zsolnay gyárból a fémes mázak isme­rője. Valószínű, hogy a Nógrádi Palóc Házi ipar tevékenyege nem volt egyedülálló Szlová­kiában. Bizonyára léteztek más tájegységekben is hasonló nép- művészeti és kézműves üzemek. Ezek felkutatása s feldolgozása azonnali feladatunk, hiszen kultúrtörténetünk jelentős ré szét képezik. Kultúrtörténetünk néhány fi­gyelemre méltó mozzanatát göngyölíthetné fel például az Ipolysági Mesejátékgyár tör­ténetét feldolgozó tanulmány, hiszen a harmincas évek vé­gétől különböző nemzetiségű művészek tevékenykedtek Ipolyságon, akik emigrációban éltek ott a második világhábo­rú kirobbanásáig. FARKAS VERONIKA Figyelemre méltó kiállítások A Dunamenti Múzeum sokrétű tevékenységéről A korábbi évekhez hasonlóan az idén ősszel és télen is több érdekes tárlat nyílik meg a ko­máromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban. Még az átutazó turisták is tapasztalhatják azt a teremtő légkört és sokoldalú szervező munkát, melynek eredményeképpen a komáromi képzőművészeti élet egyre tar­talmasabb és pezsgőbb. A mú­zeum szervezésében szeptem­berben például négy tárlatot nyitottak meg. Gútán (Koláro­vo) Lőrincz Gyula érdemes mű­vész a Szlovák Nemzeti Felke­lés tiszteletére készíHt tusraj­zait tekinthették meg az ér­deklődők. Staudt Csengeti Mi­hány festményei Bátorkeszin (Vojnice), Szilva József olaj- festményei pedig Marcelházán (Marcelová) szereznek örömet a képzőművészet híveinek. A Dunamenti Múzeum kiál­lításain számtalan formában él a képzőművészet. Festmény, grafika, szobor, textil, kisplasz­tika egyaránt méltó otthonra talált. Nem" feszélyezik stílus­beli kötelékek sem: realista rajz. vegyes eljárással készült montázs vagy expresszív törek­vést plasztikai kompozíció, to­vábbá monográfia, könyvilhiszt- ráoió és díszes naptár egyaránt megtalálható a különböző ki­állításokon. Jelenleg Fabini Jó­zsef érdemes művész, Marián Sučanský, a most bemutatkozó Gálit Kati kiállítása, valamint a bratislavai Pallas Könyvkiadó tárlata igazolja ezt a tenden­ciát. A Pallas Könyvkiadó kiállításának egy része Október 6-án a Katonai Stú­dió képzőművészeinek tárlatát nyitják meg. Néhány héttel ké­sőbb a földszinti teremben ré­gészeti és numizmatikai kiállí­tás tekinthető meg. November 24-én a Kelet-szlovákiai Képtár közreműködésével fakoby Gyu­la érdemes művész alkotásait láthatjuk majd. A Dunamenti Múzeum szép- művészeti osztálya az ősszel is több vándorkiállítást szervez a komáromi járásban. Ojabb kiál­lításokat nyitnak meg Marcel­házán és Bátorkw:izin, ahol egy­re többen látogatják ezeket a tárlatokat. Jó feltételek vannak a képzőművészeti tárlatok meg­szervezésére Nemesócsán (Ze­mianska Olča), Búcson és más falvakban is. Itt jegyezzük meg, hogy Keszegfalun (Kame- nicná) rövidesen állandó jel­legű munkásmozgalmi szobát nyitnak. Az érdeklődők megis­merkedhetnek a két világhábo­rú közötti politikai és szociá­lis harcok dokumentumaival, a szövetkezet nevét viselő Stei­ner Gábor életútjával, valamint a földművesszövetkezet meg­alakulásának körülményeivel, nagyarányú fejlődésével és eredményeivel. SZUCHY M. EMIL Eiső lépések Szlovák antológiák — Budapestről és Bukarestből A közel százezer főt szarnia lo vajdasági szlovákság irodal­máról, különböző magyar és szlovák nyelvű forrásokból, idő Ml időre kapunk híreket, mi több, egy-egy alkotás, magyar tolmácsolásban, a mi olvaso közönségünkhöz is eljut, egy úttal előmozdítva i közeledes hez, az egymás iránti tisztéiért fölébresztéséhez és elmélyítő séhez föltétlenül szükséges kölcsönös megismerés ügyét És ha már eddig értem, foly tassam mindjárt azzal, hogy részben az említett ügyet is szolgálni az a két ú| könyv, melyek közúl az egyiket M.i gyarországról. i másikat Romá- niából kaptam a nyáron, szinte egy időben. Mindkettő szlovák nyelvű, mindkettő antológia, méghozzá úttörő, alapozó. A szándék is azonos, mely életre segítette őket az elszórtan megjelent vagy még publikálat lan írái*ok egybegyűjtése, és ezzel a szlovák nemzetiségi irodalom megteremtése. A könyvek tehát születőiéiben levő irodalmakról adnak képet s egyben magyarázatot arra, hogy eddig miért nem tudtunk — tudhattunk többet a két or­szág szlovák nemzetiségi iro­dalmáról is. A Výhonky (Hajtások) Buda pesten jelent meg az idén, a Tankönyvkiadó gondozásában, a magyarországi szlovákok de mokra likus szövetségének ki adványaként, mintegy másfél száz oldalon Színvonala, a fül­szöveg szerint, magasabb mint az első — Hrušky mamovky Spiakovej címmel — 1955-beh napvilágot látott vékonyka gyűjteménye, melyei azonban Sziklay László, e mostani kö tét bevezetőjének szerzője je­lentős kezdőlépésnek tart A kiváló irodalomtudós történél mi-társadalmi keretben vázolja föl az előzményeket, beszél azokról a pozitív körülmények­ről, különböző fokú szlovák ta­nítási nyelvű iskolákról, intéz ményekről, amelyek közvetve vagy közvetlenül közrejátszot­tak a Výhonky létrejöttében, de elsősorban egy erőteljes szlovák értelmiségi réteg ki­nevelésében. Amely az irodalmi nyelvet is tudja, méghozzá olyan szinten, hogy az itteni szlovák irodalmi közvélemény előtt se tűnjék az — mint az ötvenes években, Pavol Szá­múéi esetében például — „ar­chaikusnak“, erősen táj jelle­gű nyelvnek. Ma már e téren is más a helyzet, ami elsősor­ban a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok sikeres fejlődésének, valamint számos kedvező momentumnak az eredménye. Szerénytelenség lenne önálló magyarországi szlovák irodalmi fejlődésről be­szélni — írja Sziklay László. Még nincs elég olyan tehetsé­ges költőnk, prózaírónk, aki elérné a legjobb magyar vagy határon túli szlovák kortársak szintjét... Ennek az antológiá­nak az anyaga még nem csúcs­teljesítményekből állt össze. Mégis: mérföldkőnek számít. Mérföldkőnek egy önálló ma­gyarországi szlovák kulturális és irodalmi élet kialakításához vezető úton. Az antológiában három köl­tő — Juraj Marik, Gregor Pa- puöek, Alexander Kormos — és két prózaíró — Michal Hriv­nák, Pavel Kondáč — lép az olvasók elé, rövid életrajz kí­séretében. A legidősebb, Pavel Kondač, 1931-ben született; a legfiatalabb, Alexander Kor­mos, tíz évvel később. Mind­nyájan szerepeltek már a Ľu­dové noviny-ban és a Náš ka­lendár ban, a két nyelven pub­likáló Alexander Kormos az Üj Aurórában, valamint až it­teni Romboid és a Matičné čí­tanie című lapokban ls, mint magyarországi szlovák költőt, bemutatatta a Csehszlovák Rá­dió, amely Michal Hrivnák egyik prózáját is műsorára tűz­te. A gyűjteményben szereplő versekből és elbeszélésekből nehéz lenne általánosabb érvé­nyű következtetéseket levonni, követhető nyomokat körvona­lazni; az értékesebb darabokat sincs szándékomban kiemelni, hiszen, mint említettem volt, induló irodalomról van szó. Hangpróbáról. Mely azonban biztató — kísérletnek is a ma­gyarországi szlovák nemzetisé­gi irodalom megteremtéséra Ugyanez vonatkoztatható a bukaresti Kriterion nemzetisé­gi kiadó gondozásában — szin­ten ez évben — megjelent Va­riácie (Variációk) című, az előbb ismertetettnél majd száz oldallal bővebb antológiára. Ti­zenkét költő és elbeszélő mint­egy hetvenöt alkotását tartal­mazza. Ondrej Stefanko és Ivan Miroslav Ambrus, (akik­től nemrégiben lapunkban is közöltünk verseket, Tóth László fordításában), valamint Pavol Bujtár már korában is publi­káltak, sőt, az utóbbinak egy mesekönyve is megjelent 1976- ban, Kassán (Košice). A töb­biek — Adam Suchánsky, Du­šan Svetlík, Pavel Husárik, Ondrej Zetoclia, Juraj Karkuš, Dagmar Anoková, Štefan Una- tinský, A. S. Juhásová, Samuel Suchánský — most estek át a tűzkeresztségen, legalábbis így tudja Corneliu Barborica, az antológia összeállítója, az ugyancsak meleg és szerény hangú előszó írója. A szerzők legtöbbje eddig baráti vagy művésztpártoló körökben olvas­ta föl művét, ez a mostani megjelenés bizonyára ösztönző hatással lesz mindnyájukra, növelheti önbizalmukat, az ön­magukkal szemben támasztott igenyeket. A legtöbben versek­kel vannak jelen a kötetben, az elbeszélő Pavol Bujtár, ,egy egyfelvonásossal is. Érdekes, hogy Corneliu Barborica is foglalkozik a nyelvezettel. Nyelvi változtatásokat kellett eszközölnöm, ha nem is jelen­tőseket — írja —, a nyelvet igyekeztem az irodalmi normá­hoz igazítani. Meghagytam sok tájnyelvi kifejezést, mert tu­dom, hogy ezeket a munkákat az itteni lakossághoz címezték és a túlzott normalizálással csökkent volna a beszélt nyelv frissesége. És még egy idé­zet: Lehet, hogy az egyes mun­kák megítélésében és kiválasz­tásában tévedtem. Ne vegyék ezt tőlem rossz néven, se a szerzők, se az olvasók. Eljön az önkritika ideje is. Hiszen újra találkozunk majd azon az úton, amelyen éppen elindul­tunk. Addig is: szerencsés utatf Ismertetésünk végén ennél többet mi sem kívánhatunk. És ha a szerencséhez tehetség is párosul, a jövőben legalább annyit hallat magáról a ma­gyarországi és romániai szlo­vák irodalom, mint amennyit a vajdasági. BODNÁR GYULA A TOLSZTOJ A Proszvescsenyije Kiadó gondozásában I.ev Nyikolajevics Tolsztoj címmel fotóalbum je­lent meg, amelyben összegyűj­tötték az író fényképeit, arc­képeit, kedvelt helyeinek fény­képét, valamint műveinek il­lusztrációt. A Hudozsesztven- naja Lityeratura kiadó adja (ki a 22 kötetből álló Tolsztoj ösz- szes műveit tartalmazó soroza­tot — amelynek első kötetei már meg is jelentők. A Tolsz­tojról szóló memoárok és iro­dalomtörténeti tanulmányok, gyűjteményes kiadványok és útmutatók mellett albumok, kalendáriumok és képeslapok emlékeztetnek az évfordulóra. Tolsztoj a képzőművészet­ben címet viselte az a kiáll?­ESEMÉNYEIBŐL tás, amelyet a moszkvai Állami Tolsztoj Múzeum termeiben rendeztek meg, az író szüle­tésének 145. évfordulójára. Á kiállításon több mint 150 alko­tást állítottak ki — a többi között Ilja Repin, Ivan Kram- szkoj, és Mihail Nyesztyerov néhány művét. A látogatók élénken érdeklődtek Tolsztoj legidősebb lánya, Tatyjana Lvovna grafikái és festményei iránt is. * * * A Tolsztoj elbeszéléseit tar­talmazó kötet illusztrálásáért és grafikai terveiért Alekszej Pahomovot 1973-ban Állami­díjjal tüntették ki. A köteten közel húsz éve dolgozott a mű­vész. 1978.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents