Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-15 / 255. szám, péntek

Teljes nézetazonosság Leonyid Brezsnyev fogadta az indiai külügyminisztert Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke szerdán fogadta Atal Bihari Vadizspeji indiai külügyminisztert. A megbeszé­lésen a szovjet—indiai kapcso­latokról, valamint a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdéseiről volt szó. Leonyid Brezsnyev kiemelte, hogy a béke, barátsági és egy ü 11 m ű k ödési szerződésen alapuló szovjet—indiai kapcso­latok jó példái a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, fontos tényezői az ázsiai és az egyetemes békének és bizton Ságnak. A szovjet nép nagyra értékeli India békeszerető poli tikáját. hozzájárulását a népek nek az imperializmus és a gyarmatosítás elleni harcához, az el nem kötelezett mozga­lomban betöltött szerepét és következetesen támogatja az ázsiai helyzet megjavítására irányuló indiai erőfeszítéseket. A baráti, szívélyes légkörű megbeszélésen teljes nézetazo­nosság nyilvánult meg a meg­vitatott kérdésekben. A BÉKÉS KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉÉRT Befejezte munkáját az Interparlamentáris Unió 65. konferenciája 1978 IX. 15. (ČSTK) — Határozatok elfo­gadásával fejezte be munkáját az Interparlamentáris Unió (IPU) 65. ülésszaka Bonnban. A délutáni plenáris ülésen a le­szerelés, a Közel-Kelet, a nem­zetközi terrorizmus, az analfa betizmus, a gyarmati sorban élő országok, a nyersanyagárak kérdéseiről született döntés. Az IPU legfontosabb doku­mentuma aggodalommal szól a nemzetközi fegyverkezési ver­senyről. Hangsúlyozza a lesze­relésről folyó tárgyalások, min­denekelőtt a szovjet—amerikai SALT megállapudások fontossá­gát és meggyőződésének ad hangot, hogy a nukleáris lesze­relésnek ki kell terjednie va­lamennyi atomfegyverrel ren­delkező államra. A határozat hasznosnak mondja a nukleáris fegyvermentes övezetek létre­hozását, felszólítja a világ kor­mányait és nemzeti parlament­jeit, hogy bilaterális és multi­laterális egyezmények sorozatá­ban erősítsék a nemzetközi biz­tonságot, fejlesszék az állam közi békés kapcsolatokat. N em egész négy hónappal ezelőtt, az ENSZ-közgyű­lés rendkívüli leszerelési ülés­szakán részt vevő országok küldöttségeinek döntő többsé­ge a lázas fegyverkezés csök- tkentése mellett foglalt állást. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter a múlt szomba­ton levelet intézett Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárahoz, mely­ben a Szovjetunió javasolja: az ENSZ-közgyűlés közelgő 33. ülésszaika tárgyaljon egy olyan nemzetközi szerződésről, amely a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országodnak meg­felelő nemzetközi biztosítékot ad a nukleáris támadás ellen. A leszerelési ülésszak New Yonk-i tanácskozásával egyidő- ben a NATO Tanácsa washing­toni ülésén a további fegyver­kezés mellett törtek lándzsát a nemzetközi imperializmus ve­zető képviselői. A Gromiko-le- vél után három nappal az amerikai Kongresszus szenátu­sa jóváhagyta az október ele­jén kezdődő űj költségvetési évre a külföldi fegyverszállít­mányokról szóló törvényjavas­latot, amely a világ reakciós rendszereinek támogatására 2,8 milliárd dollárrá! számol. A zá­radék azt is lehetővé teszi az USA-nak, hogy támogassa a fajüldöző rezsimet. Természe­tesen figyelmen kívül hagyva több ENSZ-határožatot és más Méltatja az ENSZ szerepét a leszerelési erőfeszítésekben és a világszervezet tagországaitól elvárja, hogy ezt a szerepe* erő­sítsék. A közel-keleti határozat a tér­ség problémáival foglalkozó genfi értekezlet összehívását sürgeti. Leszögezi, hogy a vál­ság csak az ENSZ vonatkozó határozatának maradéktalan teljesítésével oldható meg. A nemzetközi terrorizmussal foglalkozó dokumentum vala mennyi ország kormányának összefogását sürgeti a fegyve­res terrorcselekmények elleni harcban, felhívja a figyelmet a lógiforgalom biztonságának fon­tosságára, ugyanakkor hangsú­lyozza, hogy a nemzeti felsza­badító mozgalmak törvényesen működnek és méltán tarthatnak igényt a nemzetközi támogatás ra. Az Interparlamentáris Unió fórumának záróaktusaként teg­nap délelőtt a végrehajtó bi­zottság tartott ülést. ÜNNEPÉLYES ALAPKŐLETÉTEL Urho Kekkonen a Szovjetunióban (ČSTK) — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek és a szovjet kormánynak a meghívására a Karéliai ASZSZK-ba érkezett nem hiva­talos baráli látogatásra Urho Kekkonen finn elnök. A szovjet—finn határon a vendéget Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és további képvise­lők fogadták. Alekszej Koszigin és Urho Kekkonen részt vett a Koszto- muksai Bányászati javítókombi- nát ünnepélyes alapkőletételén, amely finn egy ü (működéssel fog épülni. A Közős Piac külügyminiszteri értekezlete (ČSTK) — Bonnban csütör­tökön délelőtt megkezdődött az Európai Gazdasági Közösség kilenc tagállamának külügymi­niszteri értekezlete. A tárgya­lások napirendjén főként a Görögország, Spanyolország és Portugália felvételével kapcso­latos kérdések és problémák állnak, amelyek a kilenc tag­ország gazdaságára nézve pél­dául azáltal állnának elő, hogy a három országból olcsóbban hoznának be mezőgazdasági termékeket. A Közös Piac bővítésének szándéka már hosszabb ideje éles tiltakozásokat vált ki a francia mezőgazdászok részé­ről. A dél-franciaországi pa­rasztok rámutatnak, hogy amennyiben Spanyolország be­lép az Európai Gazdasági Kö­zösségbe, az egyharmadára csökkennének mai bevételeik. Giscard d'Estaing francia elnök ezért a Közös Piac többi tagországának kormányfőihez intézett levelében javasolja egy valamiféle háromhatalmi különbizottság létrehozását, amely a Közös Piac tervezett bővítésének problémáit tanul­mányozná. A Polisario jelenti (ČSTK | — A nyugat-szaharai felszabadítási szervezet, a Polisa­rio egységei szeptember 10 én a marokkói hadsereg katonáival vívott harcokban* Smarától mintegy 50 km-re északra le­lőttek egy F 25 mintájú marok­kói katonai repülőgépet, és pi­lótáját foglyul ejtették, jelen­tette a Polisario Algírban ki­adott közleménye. események margójára ¥ KÉT TŰZ KÖZÖn Öt évvel ezelőtt, az olajárak megnégyszereződése idején Iránban sokan hajlamosak vol tak azt hinni, hogy új korszak köszönt az országra. Bizonyos értelemben valóban új, de min den korábbinál ellentmondáso sabb helyzet alakult ki A szin te teljesen írástudatlan lakos ság képtelen volt arra, hogv egyik napról a másikra jelen tős részt vállaljon a sah által meghirdetett nagyszabású re formprogramok megvalósitásá ból. Most — 15 év távlatából — úgy tűnik Iránban, kátyúba jutott az ún. fehér forradalom, amelynek megvalósítása Reza Pahlavi uralkodásának legfőbb célja volt. öt és legközelebb! munkatársait teszik felelőssé a kudarcért iráni egyházi ve­zetők és ellenzéki politikusok is. Ahelyett, hogy a korszerű sítési folyamat lényegesen elő- relendítette volna a nyomorba süllyedt országot, új, még bo­nyolultabb problémákat ís szült. Komoly, megalapozott tervek nélkül óriási beruházási programokat indítottak. Metró, autópálya épült, atomerőművek létesültek, kikötőket korszerű­sítettek. Nem vették azonban figyelembe a gazdasági reali­tásokat, például azt, hogy nincs elegendő képzett mun­kaerő az országban. ígv az olajdollárok bőséges folyama inkább az ország bajait fokoz­ta. A beruházásokra szánt ál­lami pénzösszegek százezrei vesztek el a korrupció útvesz­tőiben. A mezőgazdasági nagy­üzemek egyes helyeken nem váltak be. Ezeket a kezdeti nehézségeket a* allenzék és az egyházi vezetők felhasznál* Iák arra. hogy megbélyegez* zék a sah reformtörekvéseit, de más-más célból, mivel köz- tiik is — főleg ideológiai kér­désekben — óriásiak a nézet-* eltérések. A gazdasági gondo" kát az utóbbi hónapokban fo­kozta a meggyorsult infláció. Az árak olyannyira emelked­tek — belföldön és külföldön is —, hogy az olajexport elle­nére deficites lett a fizetési mérleg. A kormány a mérleg­hiány leküzdésére elhatározta, szigorúbban „hajtja be“ az adókat. A lakosok felbújtatása éppen ezért rendkívül könnyű volt a sahellenes muzulmán papok illetve az ellenzék szá­mára. A sahot bíráló papok és ellenzékiek a lakosok nevében szólították fel az uralkodót, demokratizálja rendszerét. Az kétségtelen, hogy a re- formkísérletek a feudális ural-* kodó réteg hatalmának korlá­tozását célozták, ám egyúttal nem jelentették a politikai élet demokratizálódását, hiszen a hatalom továbbra is a sah ke­zében összpontosul. Napjaink­on éppen ezért minden koráb­binál ellentmondásosabb az iráni helyzet. Az egyházi ve­zetőik és az ellenzéki politiku­sok demokratizálási követelé­sei között őrlődő sah kénytelen volt lazítani az egyeduralkodás néhány csavarén, sőt bejelen­tette, hogy jövőre általános vá­lasztásokat tartanak. Kérdéses azonban, hogv nem fogy-e el addig a türelme a változást’ követelő erőkkel szemben. Az iráni példa bizonyítja, hogy semmilyen fehér forradalom nem lehet életképes, mivel nem a munkásosztályra támasz­kodik. Tehát az iráni feszült’ belpolitikai helyzet orvoslása lehetetlen, ha figyelmen kívül hagyják a széles és nyomorban él£ néptöme^ek érdekeit. P. VONYIK ERZSÉBET Eredményes év után, jelentős feladatok előtt Kurt Waldheim értékelte az ENSZ múlt évi munkáját (ČSTK) — Az ENSZ New York-i székhelyén szerdán közzé­tették a szervezet évzáró jelentését, melyben Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár értékelte a nemzetközi helyzet fejleményeit és az ENSZ múlt évi munkáját. Az ENSZ tavaly a legkülön­bözőbb problémák egész sorá­ról tárgyalt, és sok kérdés megoldásában jelentős sikere­ket ért el. Az egyik siker az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakának megva­lósítása. Ez volt az eddigi leg­nagyobb és legreprezentatívabb fórum, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott. Az ülésszak záró­okmánya az elkövetkező évek nemzetközi leszerelési straté­giájának alapja. Az ENSZ szervei és a főtit­tető megállapodás lehetősége. Ugyancsak emlétkezünk arra a konstruktív javaslatra, amelyet a Szovjetunió a rendkívüli le­szerelési ülésszakon terjesztett elő. Sokszor leírtuk már, az egye­düli ésszerű alternatíva a fegy­verkezés csökkentése, a béke. HeiüMn - nem mewliwlslten célokat, szándékokat. S azt már nem is kell hangsúlyozni, hogy a világközvéleménynek a béke, az enyhülés szimpatiku- sabb a háborús készülődésnél, a már katasztrófális méreteket öltő fegyverkezési versenynél. Es nem csak egyszerű szimpá­tiáról van szó, hiszen egyre többször hangoztatják a józan nyugati politikusok is: az em­beriség léte, biztonsága forog kockán. Az új szovjet javaslat célja szintén az, hogy csökkentsék a már csillagásztai összegekre rúgó fegyverkezési költségveté­seket. Nem először, s tudjuk: nem is utoljára. A Szovjetunió és a szocialista országok kez­deményezésének köszönhető, hogy a Bécsben folyó közép- európai fegyverzet- és haderő­csökkentési tárgyalásokat sike­rült kimozdítani a holtpont­ról, meg van a reális, egyik fél biztonságát sem veszélyez­Ezzel szöges ellentétben áll az imperializmusé, amely a másik utat választotta. Az olyan pár­huzam, amelyről az elején is szóltam, az enyhülés elé min­den eszközzel gátat vetni aka­ró törekvések önkéntelenül felvetik a világ dolgai felől érdeklődő, a világban nyitott szemmel járó emberekben a kérdést: optimisták legyünk-e vagy pesszimisták? — Nem lég­üres térben hangzanak-e el az űj és az újabb javaslatok? A leszerelés hangsúlyozása nem pusztába kiáltott szó-e? A rövid válasz: nem. Bár elé­gedettek nem vagyunk, derűlá­tóak igen. Látnunk kell azokat az eredményeket, amelyeket az enyhüléspolitika fel tud mutat­ni. Európában a Nyugat és a Kelet országai közötti gazdasá­gi kapcsolatok javulása, a so­kasodó politikai párbeszédek — például a szovjet—nyu­gatnémet és a csehszlovák— nyugatnémet legmagasabb szin­tű találkozó stb. —, a kereske­delem növekedése politikai té­ren is jó légkört teremt a kö­zeledéshez, az álláspontok tisz­tázásához. A Szovjetunió nagy gonddal, szorgosan hatja végre béke- programjának megvalósítását, úgy, ahogy a kőműves rakja az egyik téglát a másikra. A Waldheimhez küldött szovjet levélnek előzménye is volt: az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakán Gromiko kijelentet­te, hogy a Szovjetunió soha nem alkalmaz atomfegyvert azok ellen az államok ellen, amelyeknek nincs atomfegyve­rük, nem vásárolnak és nem is tárolnak nukleáris fegyvert a saját területükön. S e nyilat­kozatnak is volt előzménye: ugyanis a Szovjetunió már ti­zenkét évvel ezelőtt is tett a mostanihoz hasonló javaslatot. A nemzetközi fejlődés jelen­legi szakaszában, amikor az imperializmus az enyhülés visz- szafordítására törekszik, külö­nös jelentőségű Andrej Gromi­ko levele. Hiszen a javaslat megvalósulása fontos előrelé­pés lenne a nemzetközi fe­szültség további enyhülése szempontjából, javulna a nem­zetközi légkör, s nem utolsó­sorban utat nyitna további je­lentős megállapodások megkö­téséhez. MALINAK ISTVÁN kár az elmúlt évben folytatták erőfeszítéseiket, hogy haladást érjenek el a legfontosabb po­litikai problémák megoldásán ban. Waldheim ide sorolja mindenekelőtt a Közel-Kelet, Dél-Afrika és Ciprus válságos helyzetét. A Közel-Keleten még mindig nincs valódi béke. Bármilyen is legyen a jelenleg folyó tár­gyalások eredménye, a tartós és igazságos rendezés érdeké­ben elkerülhetetlen lesz vala-* mennyi érdekelt fél közös tár­gyalása. Az idő múlása nem kedvez a közel-keleti békének, amit legjobban a libanoni esemé­nyek bizonyítanak. Az ENSZ ideiglenes békefenntartó erői itt rendkívül nehéz körűimé* nyék között teljesítik küldeté­süket. Feladatuk végleges vég­rehajtása nemcsak a libanoni helyzet javulásától függ, hanem az egész közel-keleti helyzet javulásának kilátásaitól is. Namíbia kérdésében még sok tennivaló akad. Az elért haladás az Egyesült Nemzetek Szervezetének lehetővé teszi, hogy eleget tegyen felelősség-! teljes feladatának a terület népével szemben. Waldheim komoly nyugtalanságának adot,t hangot a Dél-afrikai Köztársa­ságban kialakult helyzettel kapcsolatban. A nemzetközi helyzet érté­kelése során Waldheim külön kiemelte a kelet-nyugati kan- csolatok jelentőségét a világ számára. Ezek kulcsfontossá­gúak, amit legjobban a leszere­lési tárgyalások bizonyítanak, mivel a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló második szovjet—amerikai megállapo­dás megkötése döntő jelentősé* gű a további leszerelési intéz­kedések szempontjából. Az emberi jogok általános deklarációja elfogadásának 30. évfordulója kapcsán Waldheim felszólította azokat az országo­kat, melyek ezt eddig nem tet­ték meg, hogy csatlakozzanak a gazdasági, szociális és kul­turális jogokról és a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezményekhez. i-t. . „i iiiľTk Leonyid Brazxnyev os Atal Bihari Vadzspeji tanács­kozásán készült (Felvétel: ČSTK — TASZSZ| Kommentárunk dokumentumot, amelyek felszó­lítanak a fajüldözőkkel való együttműködés megszüntetésé­re. * E két legutóbbi eset közötti párhuzamkeresés, a következ­tetéseik levonása nem mester­kélt, nem erőszakolt, jól szem­lélteti a különböző érdekeket,

Next

/
Thumbnails
Contents