Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-01 / 210. szám, kedd

„Sej, lllésházán...” EGY CITE RÁKÉ SZÍTÖ MESTER ARCÉLE Kulturális életünk egyik fi­gyelemre méltó jelenségie, hogy mind nagyobb az érdeklődés a népművészet iránt. Napjaink­ban a folklór igazi reneszán­szának lehetünk tanúi. A nép­művészet olyan alapkő, melyre részben a szocialista kultúra épül, ezért természetszerű, hogy társadalmunk sokirányú támo­gatást nyújt a folklór mara­dandó kincseinek feltárásához, begyűjtéséhez, népművészeti hagyományaink megőrzéséhez és ápolásához. A népművészet pártolása, mélyreható és szé­les körű megismerése termé­kenyítő hatást gyakorolhat mű­vészeti életünkre — követke­zésképpen kultúránkra is. Folklórfesztiváljainkon örömünkre — egyre gyakrab­ban találkozhatunk olyan népi hangszerekkel, amelyek már csaknem feledésbe merültek, s amelyekkel a fiatalabb nemze­dékek úgyszólván már csak a múzeumban ismerkedhetnek meg. E népi hangszerek egyike a citera, mely — néhány öreg hangszerkészítő mesterünk jó­voltából, főként magyarországi hatásra — a csehszlovákiai ma­gyar népi kultúrában is visz- szahódította népszerűségét. Szlovákiában. E mesterek egyi­ke, a nyáron épp hetvenesz- tendős Mikécz László Illéshá- zán (Nový Život) él. Szerény, csendes szavú ember. Édesap­ja a zsellérek, napszámosok és haszonbéresek keserű kenyerét ette. Kilenc gyerek közül csak öten maradtak életben, ő volt közöttük a legidősebb. Zsenge ifjú korától Vidor Zsigmond gazdag földbérlőnél cselédes- kedett, tehéngondozó és minde­nes cseléd volt. Majd a háború alatt a postához került, csak­nem negyed századon át, nyug­díjba vonulásáig, levélkézbesí­tő volt lllésházán. Hogyan 'ke­rült kapcsolatba a citerával? — Hogyan? Kudoba Vince révén, szenvedélyes citerás volt, itt lakott közel, a harma­dik szomszédban. Tőle tanul­tam meg citerázni és — rész­ben — a mesterséget is tőle lestem el. Laci bácsi, ahogyan a falu apraja-nagyja hívja, nemcsak elkészíti a citerát, hanem mes­teréhez hasonlóan szenvedé­lyes citerajátékos is. Tavaly még aktív tagja volt az illés­házi citerazenekarnak, mely 1976-ban első helyezést ért el a citerazenekarok szlovákiai versenyében. Egy elismerő oJk­>1 citera enyvezése Dél-Szlovákia nem egy ma­gyarlakta községében alakult az utóbbi években gyermek­vagy felnőtt citerazenekar, melyek egyike-másika már az országos seregszemléken is be­mutatkozhatott. Ez népzene­kincsünk jobb megismertetése szempontjából kecsegtető ered­mény. Citerazenekarok természete­sen nem alakulhatnak hozzá­értő citerakészítő mesterek nél­kül, ugyanis Csehszlovákiában a hangszergyárak nem gyárta­nak citerát, s a citerakészítés kevés számú népi hangszerké­szítőnkre marad. A citerakészítés mesterségé­nek titkait kevesen ismerik Tolsztoi-íevelek, Toiszíoj-fiím Tolsztoj eddig ismeretlen le­veleivel gazdagodott a Tolsztoj Múzeum. Az egyik kérvény, amelyben Tolsztoj a tulai vá­rosi kórháztól orvosi segítséget kért egy paraszt nyomorék fiának. Egy másik levelében közeli ismerőse, Alszufjev, az államtanács tagja közbenjárá­sát kérte az író az ártatlanul kényszermunkára ítélt Dobro- volszkij ügyében. Tolsztoj em­berségességéről, segítőkészsé­géről tanúskodnak a múzeum birtokába került más dokumen­tumok is. Az unokájának aján­dékozott fénykép ajánló sorai­ból is kitűnik, hogy az író a jóságot tartotta a legértékesebb emberi jellemvonásnak. A Moszfilm stúdióiban befe­jeződtek Lev Tolsztoj Szergej atya című elbeszélésének fiim- felvételei. Az Igor Talankin rendezte filmet ez év szeptem­berében. Tolsztoj születésének 150 évfordulója alkalmából mutatják be. A főszerepet Szer- ge/ Bondarcsuk alakítja. (MN) (Ozogány Ernő felvétele) levél tanúsága szerint Mikécz László 1975-ben részt vett Lé - gén (Lehnice) a járási „Ki mit tud“ versenyen, melynek győztese lett. Beszélgetünk s közben bees­teledik. Már a lámpavilág is el­kelne. A felesége látogatóba ment, Laci bácsi pedig nem gyújt villanyt. De nincs is rá szükség. Az alkonyati félho­mályban átmegy a másik szo­bába és egy öl citerával tér vissza. Valamennyit lerakja az asztalra és azt mondja, tessék, nézze meg. Szemügyre veszem a szép, karcsú és jó fogású hangszert. Nem először tartok citerát a kezemben, persze ját­szani nem* tudok rajta. Laci bácsi viszont annál job ban. Sőt a citerán kívül tam- burán és gombos harmonikán is kitűnően játszik. Az asztal- lapra fekteti a kecses kis hang­szert, a világos színű hársfa fedőlapút, melyet a legjobban szeret, és rázendít: Sej lllésházán azért haragusznak rám, kicsi vagyok, mégis szeret a babám, szeress, babám, tiéd leszek nem másé, sej érted halok, nem az édesanyámért. kulturális hírek □ Solti György vezényli Bel­lini „Norma“ című operáját a DECCA hanglemdzgyár most készülő felvételén. A címszere­pet Sass Sylvia énekli. □ Schubert-dalok eredeti kéziratait állították kt a bécsi Stadt- és Landesbibliothekban. A látogatók megtekinthetik Schubert ifjúkori szerelmének, Therese Grobnak személyi tár­gyait is. □ Csajkovszkij Anyegin című operájának színes tévéváltoza­tát elkészítette n szovjet tele­vízió. Azután egy másik dalba kezd. Jaj de szépen zöldell az illésházi határ, majd újabb és újabb dallamokat penget ki ci- teráján. A sötétben zenélés kü­lönös hangulatába belekattan a villanykapcsoló. Laci bácsi fe­lesége érkezett meg. — Mióta foglalkozik citera- készítéssel? — Az első citeráimat a hábo­rú előtt, 1937—38-ban készítet­tem. Akkor öt darabot csinál­tam. A mester azután sokáig nem faragott citerákat. A háború a citera hangját is elnémította. Elhallgattak a citerazeneka­rok, nem volt szükség citerá- ra. Csupán három évtized múl­tán vette kézbe Mikécz László ismét asztalosszerszámait, még­pedig Szabó Pál, a helyi általá­nos iskola tanára ösztönzésé­re, akiben a zenekaralapítás gondolata meglUgamzott. Üj, termékeny korszak kezdődött a hangszerkészítő mester életé­ben. 1972 óta 126 citerát ké­szített. (Számos darabot a ná­la harminc évvel fiatalabb Ban­kó József segítségével, aki ta­lán majd tovább folytatja a mesterséget.) Ma az ő műhe lyéből kikerült citerákon ját­szik az illésházin kívül a so- morjai, a tejfalusi és még több más zenekar. Sőt citeráiból Franciaországba is elkerült egy példány. — Milyen fa a legalkalma­sabb a citerakésfcítéshez? — Legmegfelelőbb a hársfa, mert az erős, ugyanakkor könnyű és kellemes hangot is ad. De a jávorfa meg a vörös­fenyő is jó. — Mint minden mesterség­nek, a citera készítésnek is bi­zonyára megvan a maga titka. — Titka az van, de én nem ülök rajta ... Aki citerát akar csinálni, annak nem árt, ha tudja, hogy a hangja főleg a faanyag minőségétől függ. A fának sűrű szálúnak kell len­nie. A legtisztább hangot a sű­rű szálú fenyő és a hársfa ad­ja. Ahhoz, hogy egy zenekar jól szóljon, az összes citerának egyforma anyagból kell készül­nie. Csak így biztosítható az egységes hangszín. Én a citera két oldallemezét és az alját többnyire vörösfenyőből, a két végét bükkfából, a fedőlapját pedig hársfából csinálom. — És a fogólap harántrovát­káit? — Mosolyogni fog, jó minő­ségű bicikliküllőből. A feszítő­vasakat pedig acélszögből. — Hol készítenek még ná­lunk citerákat — Ügy tudom, a nádszegiek is csinálnak. Persze nagyban csak Magyarországon. Tudomá­som szerint a legjobb citerákat a szegedi hangszergyárban ké­szítik. Néhányat már hoztak onnét mihozzánk. A citera, e lapos testű pen­gető hangszer mindig a legel­terjedtebb magyar népi hang­szerek egyike volt. Őshazája Ázsia. A múlt századtól kezd ve mindmáig az Alpok vidékén a leggyakoribb. Közép-Európá- ban, nemcsak a magyaroknál hanem más népeknél is igen népszerű. Akárcsak Európa más orszá­gaiban, nálunk is eltűnőben vannak egyes érdekes, sajátos mesterségek. Minthogy újra fölfedeztük a különös varázsú. kultúránk kezdeteit idéző cite- razenét, kár lenne, ha végképp kiveszne a citerakészítés mes­tersége. Reméljük, a fiatalok átveszik az üregektől e szép mesterség szerszámait. KÖVESD! JÄNOS □ Bernardo Bertolucci rövi­desen megkezdi új filmjének for­gatását. A „La Luna“ főszerepét Jill Clayburgh színésznő alakítja. □ Restaurálják a Szovjetunió­ban Kizsi híres fatemplomait. A moszkvai tudósok és építé­szek által kidolgozott tervek szerint a legsürgősebb feladat a nagy székesegyház helyreál­lítása: ez* különleges emelők­kel hozzák ismét függőleges helyzetbe, majd rejtett fémszer­kezettel erősítik meg. Kezelik faanyagát is, hogy jobban ellen­álljon a rovarok kártevéseinek. Ol FILMEK A RENDŐRSÉG CSAK ÁLL ÉS NÉZ (olasz) Egyszerre izgalmas és tanul­ságos, kalandos és valóságon alapuló, feszült ős elgondolkod­tató politikai film A rendőrség csak áll és néz. De mit néz a rendőrség a filmben? Az ember­rabló bandák egyre nagyobb méreteket öltő, zsaroló tevé­kenységét. És nem is minden esetben hibáztatható ez a tét­A néző a felügyelő ártatlan fiának az életéért drukkol, s drukkol azért is, hogy a rokon­szenves felügyelő ne adja fel elveit, mert következetlen ma­gatartása a gengszterbandát újabb terrorcselekményre báto­rítja fel. A dilemma szinte meg­oldhatatlan. Az alkotók a hal­latlanul nehéz feladattal azon­imm Az olasz film legdrámaibb jelenete: a robogó autóból kidobják a felügyelő fiát lenség, hiszen az emberrablok életekkel zsarolnak, a rendőr­ségi beavatkozás tehát a tú­szul ej tetteket fenyegeti és ma­guk az érintettek kérik — a bandák fenyegetéseitől megré­mülve — a nyomozó hatóságok távolmaradását. Az alkotás konfliktusa sűrű, drámai. Az emberrablás felszá­molására új felügyelőt külde­nek Bresciába. A rendőrfőnök azonban csakhamar felismeri, hogy a rendőrség mindaddig tehetetlen ezzel a bűnözési for­mával szemben, amíg a velük való alku. megegyezés a rend­őrség megkerülésével és kikap­csolásával társadalmilag elfo­gadott. S azt is megsejti, hogy a banda tevékenysége mögött fasiszta szervezkedés áll, amely a rendőri apparátusba is be­épült. A bűnüldözés logikája szem­pontjából a felügyelő állás­pontja indokolt, de az állam­ügyész magatartásának is (az intézkedések jogosultságát, er­kölcsi alapjait vitatja, mond­ván: joguk van-e kockáztatni a túszok életét) megvan a maga indoka. Ez a konfliktus szemé­lyes drámává válik, amikor a felügyelő fiát rabolják el, hogy korrumpálják s bebizonyítsák: ő is feladja a „nincs alku“ el­vét, ha saját gyermekéről van szó. ban remekül birkóztak meg. Mindvégig a krimi műfaji sza­bályaihoz igazodtak, háttérbe szorítva a lélektani konflik­tust. (A felügyelő leleplezi a bandavezért — fasiszta elődje, a nyugalomba vonult főfelügye­lő személyében — és rádión irányítja a banda kézre keríté­sét. Egy nagyszabású és izgal­mas rendőrségi autóhajsza so­rán az emberrablók — hogy feltartóztassák üldözőiket — ki­dobják a fiút a robogó kocsi­ból. S hogy az áldozatnak si­kerül-e életben maradnia, azt nem tudjuk meg.) Robert Infascelli műve bűn­ügyi filmdráma, mely a krimi izgalmát és fordulatait érdeke­sen és szervesen kapcsolja ösz- sze a mai Olaszország társadal­mi-politikai helyzetének elem­zésével, bírálatával. Hitelesen érzékelteti nemcsak a bűnözés és a politika összefonódását a mai nyugati világban, hanem azokat a nehézségeket is, ame­lyeket a gengszterizmus tá­maszt a bűnüldözéssel szemben, s aminek felszámolását csak a fennálló társadalmi rend alap­jainak megszüntetése tenné le­hetővé. Remek film ez az olasz poli­tikai krimi. S míg az utóbbi évek egyik leghatásosabb bűn­ügyi sztoriját láthatjuk, renge­teg információt kapunk a bo­nyolult olasz helyzetről. A FEHÉR ÉJSZAKÁK MELÓDIÁI (szovjet—japán) A szovjet-japán koprodukciós film egyik kockája Évekkel ezelőtt szép közön­ségsikere volt a Szerelmem cí­mű szovjet—japán közös vállal­kozásban készült alkotásnak. A két ország filmeseit valószínű­leg ez a siker ösztönözte arra, hogy újabb koprodukciós filmet forgassanak, mégpedig a koráb­bi mű japán női főszereplőjé­vel, Komaki Kuriharával. Míg a Szerelmemben az egzoti­kus szépségű Komaki Kurihara balett-táncosnőt alakítóit, mos­tani filmjében zongoraművész­nőt játszik. Partnere is művész, egy fiatal szovjet zeneszľerzô /Jurij Szolomin formálja meg). A sztori — romantikus szerelmi történet — tehát művészkör­nyezetben játszódik. s ez a ténv szinte meghatározza a film hangvételét. Egzotikum, szere­lem, zene — a lírát, a költésze­tet idézik fel az emberben. S az alkotók — Szergej Szolovjev és K. Niszimura japán rendező — éltek is a költészet nyújtot­ta filmbeli lehetőségekkel. A zenének nemcsak aláfestő szerepe van az alkotásban, ha­nem légkörteremtő: melankóli- át, érzelmességet, lírát sugall. A szovjet és a japán környeze­tet az alkotók arra is felhasz­nálták, hogy egyet-mást meg­mutassanak a két nép mentali­tásából. eltérő szokásaiból. A látszólag semmitmondó. köz­helyszerű történetből erősen érzelmes, bensőséges lírával át­szőtt film kerekedett. Szép, lát­tató képzelettel megformált mű A fehér éjszakák melódiái, melv sikerre számíthat különösen n fiatalok körében. —ym — 1978 VIII. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents