Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-03 / 212. szám, csütörtök

E

nyv és res’tékssnig Severe-* dik a levegőben, gépek zúgása, kopácsolás zaja hallatszik minden irányból a tágas, világos műhelycsarnokban. A füleki (Fiľakovo) Béke bútorgyár szerelőműhelyéből, a szék fény-szalagnál dolgozó tizenhárom ember kö zül három jön velem egy iro daszobába, hogy csendesebb környezetben beszélgethessünk munkájukról.

Botos Olga, a vezető — negyven év körüli, vékony, barna asszony — világos választ adott arra a kérdésre, miért tömörültek brigádba és indítottak versenyt a szocialista cím elnyeréséért.

— Úgy gondoltuk, hogy *kö- .zösen, összefogva többet meg

tudunk csinálni, mint ugyanannyian külön-külön. Mert például én, vagy — a mellette ülő társai felé int — Pócos Éva meg Vas Laci akármilyen jó dolgozó is, de ha a többit nem visszük magunkkal, ha nem tudjuk őket meggyőzni, akkor nem érünk el olyan eredményt, mint ha összefogunk. Mert amikor a szalag mellett a kilenc nő meg a négy férfi összefog, annak már van értelme.

Vajon bevált-e ez az elgondolás a gyakorlatban?

Mindhárman meggyőződéssel intenek igent. Pócos Éva szóval Is kiegészíti.

— Nemcsak a termelésben Vált be, hanem a társadalmi munkában is.

A brigádvezető megtörlént esettel támasztja alá helyettese szavait.

— Délutáni műszakba jöttem be pénteken. A kapunál vártak rám a vezetőségtől és megkértek, hogy másnapra a brigád öl tagját szervezzem meg

társadalmi munkára a patronált Sőregi (Surice) Egységes

Földmű vesszövetkezet be, mert nagy szükség lenne rájuk a széna betakarításnál. Péntek délután nem egyszerű dolog ilyen kérést teljesíteni, hiszen

késő este, tizenegy órakor

érünk haza a környékbeli községekbe. A hétvégre pedig rendszerint mindenki tervez

magának programot. Mindenesetre megkérdeztem Vas Latitól, kommunista párttagtól, a

biig'flf! legidősebb férfi tagjä- *01 — habár még ő sem régen lépte át a huszadik évét —, hogv elmennének-e? Kevés szóból is megértjük egymást Másnap öt helyett nyolc brigádtag segített a szénabegyűjtésben Sőregen.

Nem egyedüli eset ez. Építkezéshez, vagy az üzem ab- roncsosi pionírtáborába takarításhoz ha tíz embert kérnek, akikor tizenhármán mennek.

meg:

— Nagyon együtt érez a kollektíva.

Vagyis nagyon összetart.

A munkában nehezen boldogulnának enélkül. A tervfeladatok teljesítése nagy követelményeket támaszt a szerelő- szalag minden egyes dolgozójával szemben.

— Mindig úgy iparkodtunk, hogy túlteljesítsük a tervet, s ha szükséges, másokat is kisegítsünk — jelenti ki a brigádvezető. — A másik munkacsoport májusban lemaradt a terv teljesítésével. Brigádunk egy szombati nap munkába állt és pótolta a lemaradást. Előfordult már, hogy anyaghiány vagy porelszívó berendezés üzemzavara miatt nem dolgozhattunk úgy, ahogy szerettük volna. Mi azonban néhány szekrénnyel minden nap többet készítünk, mint amennyit a terv megkövetel, s ha valami fennakadás van, akkor a többletből pótoljuk a hiányt. Jó példát kell mutatnunk a többieknek, nem történhet meg, hogy valaki azt mondja ránk: szocialista címért versenyeznek, a tervet meg nem teljesítik.

Egybehangzóan állapítják meg:

A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági dolgozói az aratási munkákon kívül a cukorrépa és a takarmányfélék öntözésére is nagy gondot fordítanak. A hirtelen jött meleget főleg a cukorrépa kezdte megsínyleni. A homokosabb táblákon már az idő előtti besülés jelel Is mutatkoznak. Ezért az öntözőberetn— Munkában és magatartásban egyaránt éreztetni kell, hogy a brigád jelent valamit.

Hogyan éreztetik ezt?

Botos Olga nem sokat gondolkozik a válaszon.

— Azok a brigádtagok, akik korábban érkeznek autóbusszal, nem várnak az öltözőben a munkakezdésre. Fél órával előbb bejövünk a munkahelyre és előkészítjük az anyagot. Ily módon száz százalékosan kihasználjuk a munkaidőt. Az órára tekintve nem azt kívánjuk, hogy gyorsabban haladjon. Minket az óra arra figyelmeztet, hogy előrehalad az idő, igyekeznünk kell a tennivalók elvégzésével.

Pócos Éva közbeszól:

— Sokszor egymást is noszogatjuk. Azt akarjuk, hogy minden rendben legyen. Munka után is pedánsan adjuk át a munkahelyet a másik műszak dolgozóinak. Gondosan ügyelünk arra, hogy egyetlen bútoralkatrész se kerüljön a selejt- be, amit ki lehet javítani, arra nem sajnáljuk az időt.

— Nem várjuk ölbe tett kézzel, hogy a mester mindent elintézzen. Két termelőszalagra kell felügyelnie, nem lehet jelen mindenütt. Ha nincs meg minden alkatrész a szekrények összeállításához, akkor elmegyünk érte a gépműhelytől kezdve a festőműhelyig mindenhová, hogy zavartalanul dolgozhassunk — hangsúlyozza a brigádvezető.

Botos Olga pártbizottsági tag, ezenkívül más tisztséget is ellát. Ülésekre, gyűlésekre ha elmegy, előre elvégzi munkáját, hogy távolléte ne okozzon kiesést.

Simon Ferenc, az üzem igazgatója egyik beszélgetésünk alkalmával kijelentette:

— Sok olyan dolgozónk van, akikre mindig számíthatunk, akik jó példával járnak elöl.

Botos Olga szerelőbrigádjának tagjai közéjük tartoznak.

dezéseikeit két műszakban üzemeltetik. A talaj vízkészlete kimerülőben van, s így ahol csak lehet öntöznek. Jelentős segítséget nyújtanak az idénymunkások és a fiatalok. A gyümölcsösökbe és a kertészetekbe is eljuttatják a mesterséges csaj>adékot.

KRASCSENICS GÉZA

áldamulofós

Tömören így fogalmazzák ezt

GÁL LÁSZLŰ

mm

Ontöznek,ahol csak lehet-------- Kommentáljuk -------Ke

dvező az állattenyésztés félévi mérlege

A mezőgazdasági termelés eredményességét még mindig jelentős mértékben befolyásolja az időjárás, de ax ember a tudományos és a műszaki fejlesztés eredményeit kihasználva egyre hatásosabban mérsékelheti a szélsőséges kilengések következményeit.

Az elmúlt évi rendkívüli nyári szárazság például nagymértékben csökkentette a tömegtakarmányok hozamait, ami nem csekély problémát okozott a takarmányalap biztosításában. A helyzetet ráadásul a sokáig elhúzódó tavaszi hideg időjárás is súlyosbította, a legeltetésre vagy kaszálásra alkalmas növényzet alig növekedett valamit ezekben a hetekben, amikor más években már javában folyt a zöldetetés. Egy ilyen helyzet azelőtt okvetlenül megtizedelte volna az állatállományt azokban a mezőgazdasági vállalatokban, ahol a legkritikusabb volt a helyzet, s megoldást esetleg csak az állatok létszámának csökkentésében lehetett volna találni.

A napokban közzétett félévi statisztikai jelentések azonban azt bizonyítják, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére mindez nem következett be, sőt, az említett jelentések az állatállomány létszámának növekedéséről, s a termelékenység javulásáról adhattak számot. Különösen örvendetes az a tény, hogy a mezőgazdasági üzemek országos viszonylatban 36 ezer borjút és 94 ezer malacot neveltek fel terven felül az év első felében, továbbá az, hogy az elhullás a megelőző év hasonló időszakához viszonyítva a barjúknál 4,9, a malacoknál pedig 5,9 százalékkal csökkent.

Mit bizonyítanak ezek a számok? Egyrészt azt, hogy ér- 'denies volt vállalni azt az össztársadalmi tehertételt, amit a rossz takarmánytermés pótlására a szemes takarmányok terven felüli behozatala jelentett. Igaz ugyan, hogy külkereskedelmi mérlegünkben emiatt máshol kellett takarékoskodnunk, s olyan áruk behozataláról kellett lemondani, amelyek a kiskereskedelmi áruválasztékot bővíthették volna, esetleg a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését segíthették volna elő. Ennél fontosabb azonban az, hogy az elmúlt év és a téli időszak nehézségeit a mezőgazdaság sikeresen áthidalta, s ma létszámban megnövekedett, egészséges állatállománnyal tudja hasznosítani a takarmánynövények kedvezőnek bizonyuló hozamait.

Az említett népgazdasági szintű intézkedés azonban önmagában még nem lett volna elég a problémák orvoslására. Elsősorban az játszott döntő szerepet, hogy a mezőgazda- sági vállalatok a korszerű technológiai eljárások és a műszaki felszerelés optimális érvényesítésével sokkal hatékonyabban tudják hasznosítani a rendelkezésre álló takarmányalapot, vagyis minőséggel pótolják a mennyiségben mutatkozó hiányokat. Pontosabban a korszerű tartósítási eljárások egyre szélesebb méreteket öltő alkalmazásáról, a szenázskészítésről, a forrólevegős gyorsszárításról, a ta- karmánypogácsák készítéséről, s ezzel összefüggésben a szalma takarmányozási célokra való hasznosításáról van szó. Az elmúlt év számadatai azt bizonyítják, hogy ezeken a területeken is nagy lépést tettünk előre, amiben bizonyára a kényszerítő körülmények is közrejátszottak.

A statisztikai jelentés alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az állattenyésztés mérlege kedvező, s a mezőgazda- sági vállalatok jó alapokkal rendelkeznek a 6. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítéséhez ezen a fontos területen.

MAKRAI MIKLÓS

Apától fiúra síiül a kombájnosmeslerség

Az aratás kezdete biztató a tornogorgöi (Hrhov) Béke Efsz gabonaföldjein

A nap bőkezűen szór la sugarait, amikor a tornagörgői (Hrhov) „Béko“ Efsz három kombájnja befordult az országúiról a tizenhét hektáros „Keresztét" búzatáblába, és megkezdte az aratást.

— Ez még csak amolyan próbálkozás — jegyezte meg a szövetkezet elnöke, Icso János mérnök.

Minden kezdet tulajdonkeppen próbálkozás is — vélekedtem —, de ez a kezdés egyúttal azt is jelenti, hogy a rozsnyói (Rožňava) járásban az idén itt kezdődött el a kenyércsata ...

— Hát Igen — mondta szerényen az elnök —, de nem ez a fontos. Már eddig is három hetet késünk, el kellett végre kezdeni az aratást.

A három kombájn egymás mellett felsorakozva vágta és csépelte a jugoszláv Száva búzafajtát. Elől haladt Kolosz gépevei Körtvély Géza és segédje Körtvély Sándor. Csak névrokonok. A kabinban még egy Körtvély ült, a hatéves Szilárd. Örömtől sugárzó arccal figyelte, hogyan irányítja édesapja a hatalmas gép munkáját.

Az ötödik kör után leálltak a gépek s így vezetőik néhány percet elidőzhettek velünk. A kis Szilárdot apja leemelte a gépről.

— Alig bírta kivárni a fiam, hogy megkezdjük az aratást és mellém ülhessen — jegyezte meg Körtvély Géza.

— Én Is így kezdtem az apámmal, ilyen korban — vette át a szót Hanesz László, az

egyik E-512-es kombájn vezetője. Apám azóta nyugdíjba ment, így az ő helyén két éve én dolgozom a kombájn nyergében. Azt hiszem. Szilárd is megkedveli ezt a munkát.

— Majd meglátjuk — toldotta meg az apa.

Jenyo János, a harmadik gép vezetője már nyolcadik éve arat. Segédje Herczeg István.

— Eddig én is Kolosz géppel arattam, az idén azonban erre az E-512-re ültem át. Ügy látom, jó teljesítményt érek el vele — tájékoztatott Jpnyo János.

Szegfű Géza pótkocsis traktorral a Kolosz mellé állt, a néhány porc múlva gazdagon ömlött a kicsépelt búza a ponyvával aljazott pól kocsiba. Egy tehergépkocsival Krankila Béla „gyűjtötte“ a kombájnok tartályából a kicsépelt búzát, majd mindkét jármű elindult a közeli szövetkezeti telep felé.

Icso elnök belemarkolt a búzába és megjegyezte:

— No, elég tűrhető, de alaposan ki kell szárítani. Hát nálad mi az eredmény, Valika? — fordult egy fjatal leány felé, aki úgy kémlelgette a tarlót, mintha keresne valamit.

Közelebb mentünk hozzá, az elnök bemutatta. Klinko Valika a szövetkezet főgépesítőjének a lánya, aki a kombájno-k után a szemveszteséget ellenőrzi.

A tizenhat esztendő körüli Valika mosolygott, majd komolyra fordítva a szót elmondta, hogy eddig a tavalyinál kisebb szemveszteség mutatkozik.

— Ezt honnan tudja olyan biztosan? — kérdeztem.

— Mielőtt ma munkához láttam volna, áttanulmányoztam

Az elnök elégedett az idei terméssel

az előző évek eredményeiről készített feljegyzéseket. így módomban van összehasonlítást végezni.

Amikor a három kombájn újból elindult, Icso elnök hosz- szan elnézett a távolodó gépek után, majd elgondolkozva megszólalt.

— A kezdés biztató, úgy látom, a termés sem lesz a legrosszabb. Csak az időjárás ilyen maradna, mint ma, hogy három saját gépünkön kívül a további hat vendégkombájn is munkához láthasson, s minél előbb és minél kevesebb veszteséggel betakaríthassuk a négyszázhuszonkilenc hektáron termesztett gabona termését.

KULIK GELLERT

Átömlesztik a kicsépelt búzát