Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-23 / 232. szám, szerda

Dús kalászokból fonták az aratókoszorút Á készülődés laza hatja ál a nádszegi (Trsticel efsz tagsá gát, készülnek a megérdemelt ara tóünnepély te. Az emberek a helyi futballpályára igyekeznek, mert a magyarországi tahitőtfa- lusi vendégcsapat és a helyi sportegyesület fut ballcsapat a baráti mérkőzésen merte össze erejét, s itt került sor az ünne­pi gyűlésre is. A „rangadó" mérkőzés után a szövetkezet ve­zetősége beszámolt az idei ara tás menetéről, arról, hogy az egyes dűlőkön milyen hektárho­zamot adott a búza és az árpa. Egymás után hangzanak el az ünnepi beszédek, amelyek rámu­tatnak a l.igság rendkívüli igye­kezetére és a nem mindennapi eredményekre. Gáspár Béla, a helyi nemzeti bizottság elnjike néhány keresetlen szóval kö­szöni meg a tagság figyelmét ős megállapítja, hogy a gabonater­mesztők és a termést betakarí­tok minden lehetőséget kihasz­nálva sikeresen dolgoztak Az aratás kezdetén nem is gondol­tak arra, hogy a szövetkezet nö­vénytermesztői a galántai já­rásban a gabonából a második legjobb hektárhozamokat érjék el. Nugy Ödön, az efsz üzemgaz­dásza gondosan előkészített be­számolójában értékelte a nyári munkákat. Hangsúlyozta, hogy dús kalászokból készült arató- koszorúba kötötték a lányok és a fiatalasszonyok a tagság meg­elégedését, örömét, mert a jö búzafajták gazdag termést ad­tak. A koszorú a megelégedés, a biztonság szimbólum;!. Meg teltek a raktárak gabonával és a nagy család az államnak sem maradt adósa. Árpából többet adtak el a tervezettnél, és a ve­tőmageladási tervet is túltelje­sítették. A lemenő nap fényei rávetőd­nek az aratókoszorúra, amikor Juhos Dezső, a szövetkezet fő- agronómusa Juhos Árpádna/c, a szövetkezet alelnökének ünne­pélyes keretek között átadja. A résztvevők örömmel tudato­sítják, hogy jó helyen van már az új kenyérnekvaló. Nem volt könnyű a betakarítók munkája, ennek ellenére alig 10 nap alatt végeztek az aratással. A termés többször ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Ezt a leg­jobban a főagronómus tudja, aki­nek jó néhányszor gondterhelt volt az arca. Száz hektáron je­lentős kárt okozott a jégeső a gabonában. Az agronómus akko­riban úgy vélte, hogy túl nagy lesz a kár. Később a szárazság miatt sínylődtek a növények. Szívesen gondolt vissza az el­múlt évre, amikor kedvező volt az időjárás és gabonából hat­vanöt mázsás hektárhozamot ér­tek el. Csak akkor nyugodott meg, amikor a kombájnok meg­kezdték a munkát az első táblá­kon, és a búza hektárhozama átlagosan több mint hatvan má­zsa volt. Amikor pedig az ered­mények összesítése után beírhat ta jegyzetfüzetébe, hogy a búza átlagos hektárhozama 62,10, az árpáé pedig 56,10 mázsa, meg­könnyebbült, mert járási méret­ben is megállták a helyüket a ga­bonatermesztési versenyben. A galántai járásban „nehéz me­zőnyben“ az értékes második helyezést érték el. A „hatvana­sok“ mozgalmában az élvonal­ba kerültek. Egyes parcellákon csúcshozamok is születtek. A Száva búzafajta 35 hektáros te­Tudjuk, mi a feladatunk Félévi mérleg o Kelet-szlovákiai Vasműben Hazánk legkeletibb országré­szének gazdaságfejlesztésére — népgazdasági szempontból is —, érzékenyen hatnak a kerület legjelentősebb ipari üzemének, a közel huszonháromezer em­bert foglalkoztató Kelet-szlová­kiai Vasműnek termelési és gaz­dasági eredményei. A csehszlovák kohászatban és az egész népgazdaságban kulcs- fontosságú szerepe van a vas­műnek. Ez a vállalat adja az or­szág vasgyártásának 31, acél­gyártásának 27, koksztermelé­sének 23 százalékát és a henge­relt anyagok gyártásában 27, az acélcsövek gyártásában 8 száza­lékos arányban részesedik. A 6. ötéves tervidőszakban a vasmű árutermelését 25 száza­lékkal kell növelni. Érthető, hogy társadalmunk nagy érdek­lődéssel figyeli, milyen ered­ménnyel sikerül teljesíteni eze­ket az igényes, jelentős felada- tokat. Már korábban beszámol­tunk arról, hogy a Kelet-szlová­kiai Vasmű a 6. ötéves tervidő­szak első két évében sikeresen teljesítette feladatait. Az idén, az első hat hónap­ban a vasmű az árutermelés ter­vezett feladatait — 23 millió 387 ezer korona értékben — nem teljesítette. A vasmű vezetőségének ma­gyarázatát Jozef Leščišin, a vál­lalat gazdasági igazgatóhelyet­tese tolmácsolta. — A termelési feladatokat az első félév időszakában arány­lag eredményesen teljesítettük, sőt kokszból 2526 tonnával, nyersvasból 6079 tonnával, acélból 1761 tonnával, acélcsö­vekből 441 tonnával gyártot­tunk többet a tervezettnél. Jú­niusban az árutermelési tervet 540 ezer koronával túlteljesítet­tük. Ennek ellenére féléves vi­szonylatban valóban fennáll o 23 millió korona értéket megha­ladó hiány az árutermelésben. A helyzet oka az, hogy a terme­lési folyamatban nem sikerült szert tennünk további anyagi forrásokra ott, ahol ezeket az anyagtermelési terv nem fedez­te. Kedvezőtlenül befolyásolta munkánkat a termelés több megváltoztatott anyagi- műsza­ki feltétele, valamint az első negyedév folyamán jelentkező mangán-vasérchiány. A nehéz­ségek közepette a nagyon igé­nyes exporttervet, a termelés gazdaságosságának tervezett mutatóit teljesítettük. — Milyen intézkedéseket tet­tek a felmerült problémák ren­dezésére? — Az év második félévére előirányzott terv teljesítésének, az első félévben mutatkozó le­maradás behozásának lehetősé­geit alapos elemzés alá vettük. Tudjuk, mit kell tennünk. Vál­lalatunk politikai és gazdasági vezetőségének, a párt, és társa­dalmi szerveknek, minden dol­gozónak igyekezete elsősorban odairányul, hogy termékeink minőségének javítása, a nagy­arányú anyagmegtakarítás, az árutermelés fajták szerinti he­lyes megválasztása, a termelési kapacitás optimális kihaszná­lása és egyéb intézkedések se­gítségével kedvező fordulatot teremtsünk árutermelésünkben. Jozef Leščišin igazgatóhelyet­tes végezetül tolmácsolta a vas­mű vezetőségének szilárd meg­győződését, hogy pótolják a le­maradást és az egész munkakö­zösség sgeítségével megvalósít­ják az erre irányuló politikai­szervezési intézkedéseket, s a korábbi évekhez hasonlóan tel­jesítik az 1978-as év feladatait 18. fc—ik— rületen 74 mázsás, a Drina öt­ven hektáros területen nyolc­vanhárom mázsás, a Solaris bú­zafajta pedig hetven mázsás hektárhozamot adott. A Jubilej­ná ja szovjet búzafajta hektárho­zama hatvannyolc mázsa volt. Ezeket a nagy termőképességű búzafajtákat vetik majd a jövő­ben a falu határaiban. Emellett újabb búzafajták termesztésével is kísérleteznek. A színpompás aratóünnepé­lyen további üdvözlő beszédek, köszöntők, hangzanak el. A ven­dégek között ülnek a Horné Mošienice-i Efsz küldöttei is, akik öt kombájnnal és más be­takarítógépekkel segítettek az aratásban. Vladimír Dohnál, a szövetkezet gépesítője szívesen jött ide, mert minden alkalom­mal jól érzi magát ebben a má- tyusföldi faluban. — Már tíz éve segítjük egy­mást jó tanáccsal, gépekkel — mondja — barátságunk mind jobban elmélyül. A prerovi járás jó néhány ki­lométerre van innen, de a távol­ság nem jelent akadályokat a barátok között. Jönnek, amikor hívják őket, és ők is segítenek, amikor szükség van rájuk. Megkapóak Losonczi Benő­nek, a Tahitótfalusi Termelő- szövetkezet elnökének szavai is. — Azért jöttünk ide, hogy az új kenyér ünnepén szimboliku­san is érzékeltessük^ az együ- vétartozást, a barátságot. A me­zőgazdasági dolgozók számára ez a legszebb ünnep. A gyűlés vége felé ünnepé­lyes eredményhirdetésre készü­lődnek. A bizottság már értékel­té az aratók, elsősorban a kombájnosok versenyét. Nehéz volt meghatározni a helyezése­ket, mert mindenki ereje és tudása szerint igyekezett, hogy a gabona minél rövidebb idő alatt a raktárakba kerüljön. A szovjet Kolosz kombájnokkal dolgozók közül Faragó István és Nagy Gábor került az első helyre, a másodikra pedig Bo­ros Ferenc és Erdélyi Sándor. De szorosan mögöttük halad Kálozi Arpád és ifjabb Nagy Istimn. Az SZK-4-es kombájno­kon dolgozók között már nem volt Ilyen szoros a „mezőny“. Az első helyet Lukács Imre és Gáspár Ernő szerezte meg. Egymás után hangzanak el azoknak a nevei, akiket a szö­vetkezet vezetősége és a ver­senybizottság tárgyi jutalomban részesít. Többnek a hozzátarto­zója veszi át a díjat, mert a kombájnosok közül sokan már a pferovi járásban dolgoznak, hogy segítsenek a Horné Mošte- nice-i szövetkezetnek a gabona betakarításában. Visszaadják a korábbi baráti segítséget. Juhos Dezső főagronómus elé­gedetten tekint végig a jóked­vű embereken, akik még né­hány napja szorgosan aratták a búzát. Nekik köszönhető, hogy kevés veszteséggel sikerült be­takarítani a termést. Később el­mondja, hogy aggódik, mert he­tek óta nem esik az eső és már a levegő páratartalma is kevés. Szerencséjükre 500 hektáros te­rületet öntözhetnek, s ezeken a parcellákon jól fejlődnek a nö­vények. Többre Is kellene vi­zet juttatni, hogy a kukorica és a cukorrépa is nagy hozamot adjon... BALLA [ÖZSEF ÉLJÜNK A LEHETŐSÉGEKKEL Hazánk a világ fejlett ipari országai ki; -é tartozik. Ezért nem mindegy, hogy a legfontosabb népgazdasági ágazatá­nak fejlődése milyen ütemű, lépést tudunk-e tartani az egy­re növekvő követelményekkel. Nem lehet közömbös szá­munkra, milyen figyelmet szentelünk az ipari ágazatok fej lődésének, s az egyes ágazatok keretén belül miként hasz­nosítjuk a tehetőségeket és mit teszünk a termelés haté konyságának növelése érdekében. Népgazdaságunk 1969 áprilisa utáni dinamikus fejlődésé­ben az iparnak döntő sz»repe volt. E fontos ágazat terme­lési volumene az 1989—1977-es években 76,4 százalékkal növekedett, s 1977-ben termelésének értéke több mint 270 milliárd koronával meghaladta az 1960-ban elért szintet. Az ágazat ilyen nagyarányú fejlesztését elsősorban a terme­lési szerkezet szükséges változtatásával, a termelési alap műszaki színvonalának emelésével, s a munkatermelékeny­ség növelésével érték el. Az ipari termelés munkatermelékenysége ugyanis az 1968—1977-es időszakban 64,8 százalékkal növekedett. Sami ugyancsak nagyon fontos tényező, az ipari termelés növeke dését 911 százaléknyi arányban a munkatermelékenység nö­vekedésének köszönhetjük. A szükséges és haladó szerkezeti változtatásokon kívül a munkatermelékenység növekedése annak köszönhető, hugy az említett időszakban lényegesen növekedett az egy dolgozóra jutó állóeszközök értéke. Míg 1968-ban egy dol­gozóra 71 ezer korona értékű gép és berendezés jutott, 1977-ben már 125 ezer koronára növekedett az egy dolgo­zóra jutó gépek és berendezések értéke. E számok azt jelentik, hogy rohamosan növekedett az új ipari kapacitások létesítése és üzembe helyezése, illetve a meglevők felújítása. Ezek pedig olyan beruházások, melyek­nek költségei rövid időn belül megtérülnek népgazdasá­gunk számára. Az új, nagyobb teljesítményű gépeken lé­nyegesen több és jobb minőségű termékeket tudunk előállí­tani. A termelésből kiöregedett gépek és berendezések he­lyébe átlagosan háromszor nagyobb munkatermelékenysé get nyújtó gépek és berendezések lépnek, s ezek segítségé­vel a hazai és a külföldi vásárlók igényeinek megfelelőbb termékeket tudunk gyártani. Az ipari termelési alap korszerűsítése olyan követelmény hazánk számára, amelynek kielégítése az egész népgazda­ság szilárdítását, s végső soron a lakosság életszínvonalá­nak emelését szolgálja. A korszerűsítésre azért is nagy szükség van, mert ez a népgazdasági ágazat adja hazánk exportjának 85 százalékát, s ez az ágazat hozza létre nem­zeti jövedelmünk több mint 8(1 százalékát. Sorolhatnánk to­vább azokat az adatokat és tényeket, amelyek bizonyítják: iparunk szükséges fejlesztése jó irányban halad és eredmé­nyes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen a téren nin­csenek tartalékaink. Vannak kihasználatlan lehetőségek, mégpedig az ipari termelés hatékonysága, a gazdaságosabb anyagfelhasználás, az energiatakarékoskodás és tüzelőanyag-felhasználás te­rén. Ezek pedig olyan tényezők, melyeknek hatékonyabb ki­aknázása érdekében minden egyes munkahelyen van tenni­való. Az újító és ésszerűsítő mozgalomba bekapcsolódók­nak ugyanúgy erre a területre kell irányítaniuk a figyel­met, mint a szocialista munkabrigádmozgalom résztvevői nek, akik mindenekelőtt a jobb minőségű termékek előállí­tására és a hatékonyabb munkára törekednek. Iparunk mű­szaki színvonala magas, 6 termelésben és az irányítás kü­lönböző szintjein dolgozókon múlik, hogyan élünk az adott lehetőségekkel. PÄKOZDI GERTRÜD Jól dolgoznak A galántai járás első lucerna­szárítója 1964-en az Orföldi {Slovenské Pole) Állami Gazda­ság királyrévi (Kráfov Brod) részlegén kezdte meg működé­sét. Nagy jelentősége volt az új üzemnek. A környék mező- gazdasági üzemeiből is ide hord­ták a lucernát, sorban álltak a megrakott kocsikkal. A gyár kéménye szüntelenül ontotta a füstöt és néha még 10—15 km-re is elvitte a szellő a meg­pörkölt lucerna illatát. Jelenleg már a járás csaknem minden na­gyobb mezőgazdasági üzemében van lucernaszárító, mivel min­denütt rájöttek arra, hogy a zöldtakarmányból nyert liszt ki­váló tápszer az állatoknak, raktározható, sokáig eláll, s így főleg téli időszakban biztosítja a tehénállomány jó ellátását. Ázsóth Lászlótól, a szárító ve­zetőjétől kapott tájékoztató alapján az idén Királyréven mintegy háromszáz vagon zöld- lisztet készítenek az üszők és a borjúk számára. A csapadékban gazdag hóna­pok alatt jelentősen megnöve­kedett a termelés. A szárító op­timális teljesítménye 12 mázsa liszt óránként. A három mű­szakban dolgozó 21 alkalma­zottnak tehát valóban van mit tennie a munkaidő minden órá­jában. A szállítószalag szünte­lenül viszi a henger alakú szá­rítórészbe a zöldszecskát, amit a kemence lángja pillanatok alatt megszárít. A száraz anya­got darálók őrlik lisztté, ez utóbbit pedig szorgos fiatalasz- szonyok töltik zsákokba. A csarnokban meglehetősen nagy a zaj, mondják, hogy ők már ezt megszokták, de megjegyzik, bizony a műszak végére megfáj­dul a fejük. Pedig a zajt „ki­zárhatnák4* egy válaszfallal..! Igaz, 80 fillért kapnak a zaj­ra óránként, de többet jelen­tene nekik a csöndesebb kör­nyezet, az egészség. Az üzem vezetője — miköz­ben megtekintjük a raktárakban példásan elhelyezett óriási mennyiségű lisztkészletet — meglégedéssel szól a munká­sokról, akik odaadóan végzik feladatukat, s igyekeznek a ter­vet túlteljesíteni. A teljesít­mény persze nemcsak rajtunk múlik — mondja Ázsóth Lász­ló — az is fontos, hogy olyan legyen az időjárás, hogy évente legalább négyszer lehessen ka­szálni a lucernát. FODOR RUDOLF Hasznos munkát végez A Gyümölcstermesztők és Kis- kertészek Szövetségének perbe­tei (Príbeta) szervezete jó és hasznos munkát végez. Kitűnő termékeiket Prágába, Olomouc- ba, Rimaszombatba (Rimavská Sobota) és Dolný Kubín-ba szál­lítják. Sok jó minőségű áru ke­rül tőlük az üzletekbe és a konzervgyárakba. Szorosan együttműködnek a felvásárlók­kal. Zöldpaprikából már teljesí­tették a felvásárlási tervüket. A társadalmi munkában is részt vesznek. Tevékenyen bekapcso­lódnak a falufejlesztési és szé- pítésl akciókba. MISÁK RUDOLF 1978. VIII. 23. üT a; *3 IO > e <j3 S “', a <o N 8 8 qj w s ■O N <0 <3 <5 O t. W ŕ .v s "ö a rl e kÍc 1 a .§ | ►—. £> Kommentáljuk 10 nappal határidő előtt A Szlovák Magnezitművek jolsvai (Jelšava) részlegén, a Mikova Bányában a Ján Kret vezette munkabrigád határidő előtt 10 nappal teljesítette szo­cialista kötelezettségvállalását. A tervezettnél 2000 tonnával többet termeltek és 3749 kilő robbanóanyagot takarította k meg. GÁL EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents