Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-22 / 231. szám, kedd
A MATEMATIKUS Portrévázlat Rlokovszky Péterről Hosszú ideje, úgy érzem, hogy ezzei az írassa! tartozom azoknak a tanulóknak, akik évrőt évre ott vannak a dkitematikai olimpiák győztesei e* helyezettjei között, akiknek a iiíífve ott szerepel a maternal t kai folyóiratok feladatmegokló rovatában. Más szóval: akik fáradságot nem isméivé - tb kólán kívül is — a matematikai problémák bűvkörében élnék 6s lelkesedéssel, kitarias sál foglal koznak kedvem; tan tárgyukkal. Ezek közé a tanulók kOz*- tartozik Pilakovszky Páter, m érsekújvári f Nőve Záanky) gimnázium tanulója ts, aki az utol ró tanévet a szocialista orszá gok egyetemedre előkészítő Banská Štiavnica * gimnáziumban végezte. Péterről első ízfcen a* Érsek- újvári Magyar Tanítási Nyelvű AI a piskot ába n (amely akk or még a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának & gyakorló iskolaja voilt) hallót tam, és már akkor kiváló matematikus és sakko-zó hírében állt. Szinte kisgyermekként került a számok bűvöletébe. A szép és szellemes matematikai feladatok korán felkeltették érdeklődését. A matematikai verseny — akárcsak minden Jól kiegyensúlyozott vetélkedő — felszínre hoziza a jók közül a legjobbakat. így volt ez Péten esetében is. Szinte valamennyi matematikai verseny egy egy lépcsőfok volt tehetsége kibontakozásához. — Milyen volt az utad az eddigi legnagyobb sukerig, a bukaresti XX. nemzetközi matematikai diákolimpiáig? — Mindig szeretteim a matematikát. Az első olimpiai sikert még nyolcadikos koromban értem el a járási matematikai versenyen Érsekújvárott. A nyitrai kerületi matematikai olimpián — elsős, másodikos és harmadikos gimnazista koromban — mindig az első helyen végeztem a II. fordulóban. Közben bekapcsolódtam a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok (népszerű nevén KöMaL) feladatmegoldó pontversenyébe és a Matematika Tanítása című, tanároknak szóló módszertani folyóiratban kitűzött feladatok megoldásába. E folyóiratokban mind a kitűzött, mind a megoldott fel* adatom megjelent. — Mit jelentett számodra é KöMaL? — Elsősorban az iskolai tananyag szintjét jóval meghaladó feladatokkal való rendszeres szembenézést és küzdelmet. A KöMaL es a pontverseny rászoktatott a szakkön y ve k ben valő tájékozódásra, rendszerre éa megtanított a gondolataimat olyan szabatossággal leír- ini, hogy mások is megérthettek, mire gondoltam. Utolsó évi vers eny erednie ínyéről, amely a legnagyobb hazai síikért i* jelentette, ezt válaszolja: Mivel az utolsó tanévet a Banská Štiavnicu i g>mná*i<um ban végeztem, az idén a kö zép-sziovákial kerületben ver senyeztem a középiskolások harmadik és negyedük osztályos tanulói számára kiírt A kategóriában. Kb. 110 versenyző közül 18 + 3 pontos teljesítménnyel — ahol a maximálisan elérhető pontszám 18 + 7 volt — az első helyen végeztéim. £ kiváló teljesítményének köszönhette az országos matematikai olimpiára való meghívást, amelyet 1978 májusában jihlaván tartottak. A nyolcvan meghívott tanulónak két nap alatt (napi négy óra versenyidő) hat példát kellett megoldania. Péter itt is a lehető legjobban helytállt. Három versenyzőtársával együtt a negyedik helyen végzett. Ez az egyedülálló siker egyúttal a magyar tanítási nyelvű iskolák sikere is, hiszen ilyen csúcstól jesítmenyt csehszlovákiai magyar diák még nem ért el. A továbbiakban matematika- tanára, Irena Poloniová nevét említi a Banská Štiavnica-i gimnáziumból, aki megértő volt vele szemben, felkarolta, és matematikai érdeklődését tovább fokozta. Dicséri az Ostrava melletti Bilovecen megrendezett tanfolyamot, amelyre a levelező szemináriumon elért eredménye alapján hívták meg. Véleménye szerint az ország külömböző részeiből ösz- szeseregiett diáikok emlékezni fognak erre « jól szervezett, baráti hangulatú szakmai ren dezvéuyre. A sikeres érettségi vizsgát újabb szellemi edzőtáborozás követte. Erre Bratisla- vába azt a 12 tanulót hívtak meg, akik az országos versenyen a legjobb eredményeket érték el, és akiket számításba vettek a bukaresti nemzetközi diákolimpiára való fcikülde lésre. Az iskolák szakirodalommal való ellátottsága és azok hoz zaférhetősége iránt érdeklő döní. A szakkönyvek hozzáfér betősége egyenlő a nullával — mondja. a matematikatanárok — sok esetben nem tájékoztatják tanít ványaikat a versenyek szakirodalmáról és feltételeiről. Megerősíti ezt a szintén érsekújvári Tóth János is, aki az 1977/78-as iskolai évben a Trnaván megrendezett kerületi matematikai olimpia B kategóriájában a második lett. (Szükséges megjegyezni, hogy Tóth János fokozott érdeklődését a matematika iránt Filakovszky Péter keltette fel.) — Mit ajánlásé a többieknek!1 — Sok példát oldjanak meg. Elsősorban a következő könyveket tudom ajánlani, amelyekből én is számoltam: Mol- -nár Emil: Matematikai versei i y fe 1 a d a to k g y fi j11 emén y e (1947—1970, Tankönyvkiadó Budapest 1974), L). O. Szklarsz- kij—N. N. Cseneov—I. Jaglom: Válogatott feladatok és tételek az elemi matematika köréből; Aritmetika és algebra, Planimetria, Geometriai egyenlőtlenségek es szélsőérték- feladatok, Sztereometria I—IV. kötet (Tankönyvkiadó Budapest 1965). Még mielőtt a beszélgetést befejezném, szórakozása felől érdeklődöm. — A leginkább a zene vonz. Beszélgetésünk óta Péter már — sikeresen — túljutott a bukaresti olimpián, ahol tizennyolc ország fiataljainak versenyében harmadik díjat szerzett. Ilyen ragyogó eredmény után a riportokban gyakran e! hangzó kérdést, hogy mi sze rét ne lenni, már fel sem teszem. A válasz egyértelműen csak ez lehet: MATEMATIKUS. Szorgalma, tehetsége és nem utolsósorban eddigi példátlan sikersorozata biztosíték arra, hotgy a hozzáfűzött nagy reményeket beváltsa, OLÁH GYÖRGY A VMŰSAGOT MAMA NYOllANI Emlékkiállítás Lotinovits Zoltánról A Siófokról induló menet- rendszerű autóbusz Balatonszárszón is áthalad. Furcsa döbbenet... Az állomáson tehervonat áll... A következő megálló: Balatonszemes. Még mindig József Attila jár az eszemben. És Latinovits Zoltán. Hasonlóságot keresek közöttük. Egyéniségük, tenniakarásuk, alkotóerejük, művészi hitvallásuk szinte teljesen azonos. A két éve elhunyt művész emlékkiállítását a balatonsze- mesi művelődési házban nyitották meg. Itt kapott helyet az a hetven darab nagyméretű fénykép, amely debreceni, miskolci, veszprémi és budapesti alakításainak legjelentősebbjeit idézi fel. „A színész gyér- mekségét uz időben és térben kiterítő, tudatos játszó ember. Ha úgy tetszik: művész14 — írja a Ködszurkáló című könyvében. Latinovits több volt, mint művész, ö nem a valóság illúzióját akarta nyújtani, hanem egyfajta lehetetlenségre vállalkozva, magát a valóságot. Nézem a képeket, s életre kel idegbeteg Orinja, megszállott Savonarolája, félelmetes őrnagya, őrületbe hulló IV. Henrikje, ironikus Henry Higginse, akárcsak legendás hírű Ványa bácsija vagy a Marió és a varázsló fekete cilinderes, démoni Cipollája. Lángoló Rómeójáról ezt irta egyik kritikusa: „Alakra, mozgásra és a legtöbb mozzanatában eszményi Rómeó. Latinovits végigélte a szerelem és a halál éjszakáját. Katnasz Rómeója férfivá érett. Belső ragyogása Rómeónak különös atmoszférájú feszültséget, csillogó érdekességet adott." Latinovits Zoltán építészmérnöknek tanult. A színházhoz vezető útja csak látszatra volt hosszú. „Nagyon művelt hallgató volt, mindig egyéni véleménnyel" — nyilatkozta róla volt egyetemi tanára. Diplomaterve egy vendéglő volt. A munka megvédésekor a színművész tökéletes felkészültségével, abszolút szakemberként ismertette a szép és jó tervet A professzor kérte őt, maradjon a tanszéken. Ö udvariasan, jól dramatizált mondattal kö zölte: „A színi pályán kívánok dolgozni!" Negyvenöt éves koráig színpadi alakításain kívül csaknem félszáz alkalommal állt a felvevőgép előtt. Aki nem íátti Krisztyán Tódorát Az aranyemberben vagy Veszelka Imréjét a Szegénylegényekben, az emlékszik Szindbádjára vagy legutolsó filmszerepére, a civilruhás alakjára Az ötödik pe cséthen. Csupaidcg lénye, robbanékony, nyugtalan természete miatt sokan összeférhetetlennek tartották. „Minden tette, minden kötözködése, minden indulata, minden sistergő dühe — bármikor, bármilyen körülmények között — mindig a közösség ügyében, s mindig a jobbítás érdekében lobbant" — mesélte róla Főbri Zoltán rendező. A színházi fotók sorát civil fényképek szakítják meg. Rutt- kai Évával láthatjuk budai villájuk nappalijában és a teraszon, s olt van a róla készült utolsó portré is... Újra megcsodáltam Lalino- vitsot. Az Embert. A Művészt. A Színészkirályt. Már hazafelé utaztam, amikor Illyés Gyula szavai törtek fel gondolataimban: „Rendjén úgy lett volna, hogy amikor szembeszöktél, düh-köpésként, a vonatnak: az hátrál meg. A bűn!" G. SZABÓ LÁSZLÓ ŰJ FILMEK RUSZALKA (cseh) A szlá-v monda világ vízitündérének meséje számtalan változatban látott napvilágot Európa különböző népeinek irodaim álján, illetve zeneművészetében. Az emberi lélek és emberi életforma után vágyakozó vízi lények romantikus gondolata — a múlt század végén — meg ihlet te Ja mslav Kvapi;- nak, a prágai Nemzeti Színház dramaturgjának és rendezőjének a képzeletét is. Jaroslav Kvapil szövegkönyvében Ruszalka, a sel lő emberi alakot Ölt, mert beleszeretett egy hercegbe. Ruszalka meséjéhez Antonin Dvorák komponált muzsikát, nemzeti-népi alapokból fakadó invenciózus zenét. Az 1901. évi prágai bemutató óta népszerűvé vált opera most film vásznon is láiiható: Peter WeigI, a prágai Nemzeti Színház rendezője cseh—nyugatnémet közös vállalkozásban alkalmazta filmre a lírai mesét. A filmváltozatban Antonín Dvorák zenéje teljes szépségében bontakozik ki előttünk. Különösen magával ragadó Gabriela Behačková (Ruszalka) teljesítményei; csengő szopránjával rendkívül árnyaltan, hajlékonyain és hatásosan énekli a főszerepet. Kiég ye nsúly ózott teljesítményt nyújt a többi szó lista is: Peter Dvorsky (a her- ceg), Milada Šubrtová (az, idegen hercegnő), Ondrej Ma lachovský (a vízi ember). Amilyen vonzó és szuggesz- tív a RuszaHta zenei megszóPreinysl Koiíí a vísi ember életre keltője a Ruszalka clmjt filmben jaltatása, annál kevésbé az a filmadaptációja. A rendezőnek az operából nem sikerült vér- bő alkotást kreálnia. A filmet, csaik a zene élteti, a vásznon megelevenedő cselekmény meglehetősen színpadias, statikus ahhoz, hogy az opera filmváltozatának tekinthetnénk. Az alkotók nem aknázták ki kellőképpen a film sajátos kiiie- jeiző eszközeit, « műben csak itt-ott követhető nyomon a filmszerűség. így az alkotásra inkább ráillik az opera-film, mint a filmváltozat megjelölés; szépem, kulturáltan megrendezett, ügyesen leifényképezett opera. A szereplők alakítása megfelel az énekesek teljesítményének. Magda VáSáryová (Ruszalka), Milan Kňafcko (« herceg), B oži dar® Turzonovmrô (az idegen hercegnő), Premysli Kiwh |a vízi ember) kiváló színészek; ezúttal i® igazolták mesterségbeli tudásukat. BUGYIMIR TRAJKOVICS SZERELMI ÉLETE Közismert, hogy a legmarkánsabb egyéniségű, drámai alkatú Jellemszínészek is időnként szívesen „kirándulnak“ a könnyebb műfajok világába. Talán azért, hogy Hy módon „lazítsanak“, de valószínűbb, hogy eképpen is próbára akarják tenni sokoldalúi képességeiket. Most a jugoszláv fi!m- nHívészet három jeles karakterszínészét — Milena Dravi csőt, Ljubica Szamardzsicsot, és Rafa Zsivojiiinvicsot — láthatjuk vígja fékszelepben, s nemcsak szórakoztatnak, hanem — szemmel láthatóan — maguk is jól szórakoznak a darabban. A Bugyirair Trajkovics szerelmi élete című filmben egy család potréja rajzolódik ki előttünk. A Trajkovics család férfi tagjai hídépítők; ez a foglalkozás apáról fiúra öröklődik. Ezért meglelietősen mozgalmas is az életük, hiszen mindig ott telepszenek le, ahol éppen híd épül. A Trajkovics (jugoszláv! családot akkor ismerjük meg, amikor a fiuk felserdül s dönteniük kell, hogy az ifjú foiy- latja-e a családi hagyományor kát. A fiatalember jövőjéről «zonban nem dönthetnek csak a szülők, elsősorban önmagának kell tudnia, hogy követi-*! szülei és ősei példáját. A - té tova útkeresést még inkább bonyolítja, hogy az ifjút megérinti az első szerelem, s teljesen hatalmába keríti e nagy érzés ... Az elmondottakból talán arra következtethetünk, hogy Dcjan Hátiak tajies filmje túlságosain komoly kérdéseiket feszeget Ám erről szó sincs; hiszen a rendező nem moralizál, sőt »nég arra sem törekszik, hogy könnyed hangvételben szóljon az egyén sorsdöntő lépéséről. Az alkotás nem több és nem kevesebb, mint vígjáték, egy férfivá serdülő ifjú életének ke reszt metszete — szellemesen bemutatva. —vm— Jelenet a jugoszláv filmből ÍJ sző 1978. VIII. 22. 4 Ott van a róla készült utolsó portré is
