Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-02 / 211. szám, szerda
A FEJLETT SZOCIALIZMUS ÉRTÉKEI ÉS GÉUAI /Folytatás a 3 oldalrólI jéből nem tellett. A vezető posztokat fokozatosan kezébe kaparintó jobboldali áramlat azonban nem valósította meg ezeket a jogos vágyakat és gyakorlatilag semmit sem tett annak érde- ikében, hogy megoldja a s-z oca.il izmus fejlődésének perspektív problémáit, hogy ennek a fejlődésnek több erőt és dinamikát kölcsönözzön, vagy legalább lehetővé tegye azt, hogy a végrehajtásra kerülő intézkedések a jövőben valami ilyesmihez hozzájáruljanak. Ehelyett a „szocializmus megújhodásának“ jetiszava jegyében jóváhagyott gazdasági, politikai és ideológiai intézkedések, amelyek a nurzsoá formák felhasználásának revizionista koncepciójára épültek, csaik az ország élete szocialista alapjainak bomlását és megbénítását idézték elő, úgyhogy végül tulajdonképpen seki sem volt képes ténylegesem biztosítani az élet szocialista orientációját. Különben is ezeknek a gyakorlati lépéseiknek többségét nem szocialista fejlődésként tálalták, hanem az ellenfél nyomása előli „szükségszerű meghátrálásként“. „Az álszocialista jelszavak feltüntetése „a szocializmus javításaként“ csak azt a célt szolgálta, hogy felbomlasszák a pártot és a szocialista társadalmat és elkendőzzék igazi céljaikat.“ (G. Husák Válogatott beszédek, Prága 1972, 231. oldal, csehül). A jobboldal mögött, amely a szocializmusról beszélt és annak „csak“ a Szovjetunióban megvalósított reális formáját, „szovjet modelljét“ vetette el, már felsorakozva várakoztak a burzsoá exponensek, akik vissza akartak vágni a Februárban elszenvedett vereségért. S mögöttük ismét ott álltak az imperializmus nyíltan reakciós ügynökségei, amelyek hazánk szocialista erői számára chilei típusú vérfürdőt készítettek elő. A CSSZSZK-ban az 1968—1969-es években végbement események tehát, ha valamiről tanúskodnak, akkor kizárólag arról, hogy a „más“, „demokratikus“, „humánus“ szocializmus burzsoá gazdasági, politikai és ideológiai formák segítségével történő megvalósításának kísérletei „végül is beletorkollnak általában a szocializmus elvetésébe és megtagadásába“ (A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai, 1974.) Megvalósításuknak közvetlen gyakorlati következményei csupán az, hogy a szocializmus elveszti lába alól a talajt, és a reális védekezés lehetőségét. Míg ezek a tetszetős jelszavak annak ideijén nem kevés embert megtévesztettek, addig ma, az eltelt évtized tapasztalatai után, nem akad a szocializmusnak egyetlen tényleges híve sein, aki félvállról vehetné eizt a történelmi leckét. A CSKP új vezetőségének, élén G. Husák elvtárssal, örök időkre szóló nagy történelmi érdeme, hogy nem hagyta magát megtéveszteni az ellene irányuló demagóg kampánnyal, és a szocializmus további fejlődése előtt a valóban célravezető utat éppen ott nyitotta meg, ahol azt egyedül helyes volt keresni: vagyis a szocializmus további fejlesztésében, saját a lapé ived bázisán, felhasználva saját életadó forrásait és szilárd kapcsolatban a reális szocialista erőkkel, elsősorban a Szovjetunióval, tehát a fejlett szocializmus építésének programjában, ahogy azt a CSKP XIV. kongresszusa tűzte ki. Ezzel egyben kiküszöbölte a dolgozók annak idején megnyilvánuló jogos elégedetlenségének okait, amelyen az ellenforradalmi erők élősküdtek. különösképpen a korábbi vezetőség prog- rama lapozó gyöngeségét és lefektette hazánk szocialista fejlődése hosszú távú, tervszerű perspektívájának alapjait. A haszonhajh ászás ra, az általános megvesztegethetőségre épülő különféle burzsoá gazdasági üzelmek erőszakolása helyett a figyelem homlokterébe került a szocialista viszonyoknak, az emberek kölcsönös együttműködésének, a munka szerinti díjazásnak fejlesztése, s ezeknek az elveknek fokozatos megtisztítása a különféle polgári hordaléktól. A dolgozók fölötti burzsoá osztály- uralom különféle „pluralista“ formái előtti meghátrálás helyett szóhoz jutott a tömegek demokratikus kezdeményezésének tényleges fejlesztése. Az olcsó közhelyek helyébe, amelyeket gyakran Masarytk „A humanizmus eszméi“ c. művéből írtak ki, a dolgozó emberről való tényleges szocialista gondoskodás lépett, amely megfelelt a létrehozott erőforrások szintjének és híz emberi alkotóerő fejlesztésére támaszkodott. így viszonylag rövid időn belül sok olyan lépést tehettünk meg, amelyek lényegesen előbbre vitték a szocialista építést, s amelyeket nálunk a dolgozó emberek nem egy esetben már az előző évtizedben elvártak. Persze a legértékesebb és legfontosabb az, hogy a párt irányvétele a fejlett szocializmus építésére teljes mértékben megújította és tovább erősítette a szocializmus saját értékeibe, a marxizmus—leninizmus erejébe, a kommunista párt, a munkásosztály és a dolgozó nép azon képességébe vetett bizalmat, hogy megoldjak a fejlett szocialista társadalom céltudatos formálásával összefüggő legnehezebb problémákat is, még pedig az ember javára, beleértve azt, hogy Csehszlovákia részt vesz a szocialista közösség úttörő törekvéseiben, az új kommunista civilizáció megteremtéséneik úttörő művében. Ezáltal hazánkban ismét létrejött a valóban alkotó marxista—leninista gondolkodás fejlesztésének, a valóban elméleti olyan útkeresésnek talaja, amely kész tényleges tudományos alapokon megoldani az új kérdéseket. Kialakult az olyan gondolkodásmód talaja, amelynek nincs szüksége hivalkodni, azzal, hogy „nem elcsépelt", hogy „bíráló szellemű“, hogy „szabad", mivel újszerűsége a velejáró ismereiekie épül, bíráló szellemét az bizonyítja, hogy valóban segíti a pártot és a szocialista társadalmat korunk realitásának átalakításában a szocializmus eszméi szellemében és szabadsága kifejezésre jut aboan, hogy a dolgozó emberek a megismerés olyan felszabadító tetteként fogadják, amely lehetővé te<szi számukra saját életük céltudatos formálását. Z. Nejedlý, S. K. Neumann és más élenjáró gondolkodóink nem egyszer megrökönyödtek azon, hogy mennyire ellenséges álláspontra helyezkedett a régi szociáldemokrata revizionizmus a ténylegeisen alkotó gondolkodással szemben. Milyen kevés új, valóban nagy mű született ennek a szociáldemokrata revizionizmusnak talaján az elméletben, a tudományban és a kultúrában. Ennek a jelenségnek magyarázatát mindig abban látták, hogy hiányzik a belső egység, hogy felemásság és elvtelenség érvényesül, ami meddő, eklektikus kásává őröl fel minden gondolati törekvést, s amely kénytelen nagy dobra vert hivalkodással, vagy az elméleti gondolatok szárnyszegettségét előidéző sekély pragmatizmussal kelteni a nagy gondolatok látszatát. Bármikor is visszatekintünk Csehszlovákia gondolatiságának és kultúrájának fejlődésére, szinte megdöbbentő élességgel rajzolódik ki előttünk, hogy az alkotó lenini gondolkodásimódnak egész gyönyörű hagyománya, amely hazánkban Gottwald ideje óta alakult A szocializmus előrehaladása a társadalom és az ember életének új, korábban ismeretlen formái felé természetesen nem könnyű és sohasem lesz problémamentes. Mindig felmerülnek és fel fognak merülni új Kérdések és minden megoldott feladat további sürgető feladatok sorát veti fel. A CSKP XV. kongresszusa, feldolgozva a fejlett szocializmus további építésének perspektíváit, számos olyan problémát elemzett, amelyeknek sürgető voltát az emberek érzik, s amelyek alapvető jelentőségűek a további szocialista fejlődés, valamint korunk nagy kérdéseinek megoldása szempontjából. Főleg a társadalmi folyamatoknak komplex, tervszerű irányításáról van szó, amely az alkotó emberi aktivitás fejlesztésére épül. Ez az aktivitás már nem kötődik a legfontosabb létszükségletek kielégítéséhez és nem a nyerészkedés külső nyomása egyesek esetében, illetve nem az inség váltja ki (mások esetében), mint ahogy az a tőke uralma idején volt. Törekvéseinknek értelmet adnak az emberközi kapcsolatok formálásának, a kölcsönös együttműködésnek magasabbrendű szükségletei, az összes dolgozók fejlődésének szükségletei. Előtérbe kerülnek a szociális és gazdasági irányításnak és tervezésnek fajsúlyos problémái, amelyek a szocializmust jellemzik, és amelyek világszerte sehol sem nyertek megoldást a szocializmuson kívül. Ide tartozik: hogyan fejlesszük a tudomány társadalmi funkcióját és irányítsuk a tudományos-technikai forradalmat olyformán, hogy elérjük a szocializmus társadalmi céljait? Hogyan részesítsük előnyben és erősítsük éppen azokat az életformákat, amelyek magának az embernek fejlődése szempontjából a legnagyobb értékek hordozói? s.tb. Ezzel egyidejűleg érvényesülnek az olyan feladatok megoldásával kapcsolatos politikai formák, amelyek a kapitalizmusban komolyan még csak napirendre sem tűzhetőek. Ilyen feladat például biztosítani azt, hogy a dolgozók részt vehessenek a szocialista élet építésének minden szférájában, beleértve az egész népgazdaságot is, a kérdések eldöntésében. Ide tartozik továbbá <i szocialista személyiség tömeges formálása sokoldalúan fejlett személyiséggé, aki teljes mértékben tisztában van társadalmi helyzetével, gyakorolja társadalmi jogait és társadalmi felelősségét is, fejleszteni képes alkotó erejét, meg tud változni és korunk döntő fontosságú szubjektív erőinek történelmi színvonalára képes emelkedni. Természetesen az ilyen feladatok előtt álló és ezeket tudatosító emberek már csak nevethetnek azon, ha hallják, hogy Nyugaton a burzsoázia különféle képviselői és mögöttük a különféle revízió n is iák únos-unta lan felki, s ennek a kornak ránk maradt eszmei és kulturális gazdagsága, amelyre napjainkban támaszkodhatunk, mindig a szocialista célok mély belső egységéből és a megvalósításukért eivsze* rüen, teljes meggyőződéssel vezeteti küzdelemből fakadt. A párt új vezetőségének törekvése nyomán elfogadott program, a fejlett szocializmus építésének programja, amely a szocialista élet további alakulásában saját szocialista forrásainkra támaszkodott, marxista—leninista teóriánk előtt megnyitotta az űj távlatokat. teszik a lejárt lemezt, miszerint a szocialista Csehszlovákia valamennyi problémájának egyetlen oka, hogy hazánk határozottan elvetette a „szabadság“ és a „demokrácia“ burzsoá formái „más“, „jobb“ szocializmus jegyében történő átültetésének receptjeit, s ezzel szemben érvényesíti a fejlett szocialista társadalom építésének tudományosan megalapozott koncepcióját, az egyetlen olyat, amely valóban képes megbirkózni korunk nagy feladataival s amely megteremti a dolgozók szabad, demokratikus aktivitásának reális formáit. Talán csak egy dologban .ehet igazat adni ezeknek a nézeteknek: igen, ha hazánk elfogadta volna a ráerőltetett recepteket (és nem talált volna barátainál és szövetségeseinél segítségre), akkor ma Csehszlovákiában a szocializmusnak valóban nem lenne- sem milyen problémája, mivel nem létezne. Ha viszont kiindulunk a mai feltételekből és a szocialista fejlődés színvonalából, vajon dolgozóink mit érhetnének el a szocialista termelési viszonyoknak, a kölcsönös együttműködésnek, a munka szerinti díjazásnak fejlesztéséten, a nekünk annyira javain „szabad“ konkurrencia és a „legszabadabb“ általános megvfesztmgetiie- tőség rendszere segítségével? Vajon jottányit is erősíthetik-e a dolgozóknak, az ország gazdáinak valóban demokratikus társadalmi kezdeményezését, illetve a szocialista emberek töme- ges munk.'iihősiessé’gét a dolgozók lei- ültetését szolgáló burzsoá választási színjátékok különféle „demokratikus“ rendszerei stb.? Vajon mit adhat egy szocialista ország állampolgárainak, akik a gyakorlatban oldják meg azt a kérdést, hogyan biztosítsák mindenki számára az ember fejlődésének feltételeit, hogyan nyissák meg előtte az utat az emberek mindennapi aktivitása folyamatában az a nyárspolgári ,,szabadság“, hogy „demokratikusan“ uszíthat a szocializmus ellen, például a televízióban? Hiszen a dolgozók óriási többsége számára mindez törvényszerűen csak elviselhetetlen korlátozását jelentené szabadságjogaiknak és demokratikus joga iknak. Csehszlovákia népe, kommunista pártja vezetésével, ma a fejlett szocialista társadaldom építése során olyan szinten oldja meg a gyakorlati és elméleti feladatokat, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz hasonlóan, amely már régen túljutott a tőkés országok realitásának szintjén, a burzsoá ideológusok és kiszolgálóik elképzel é:ein. Csehszlovákia népének létbiztonsága és elképzelései ma a történelmi fejlődés sokkal magasabb szintjére kerültek: a fejlett szocializmus értékeinek és céljainak bázisán nvugosznak. A szocializmus új történelmi feladatai 1'eLjes ütemben folyik az aratás a kelet-szlovákiai kerületben. A munkát a Kassa ( Košice )-vidéki járásban az elsők között a csécsi /Ceéejovce J Februári Győzelem Efsz tagjai kezdték el. Felső képünkön jámbor József csoportvezető (baloldaltj és a szövetkezet három kombájnosa. baloldali képünkön Helágyi Ilona és Helena Kornecká laboránsnő, valamint Július Budjáč, a gabonasiló vezetője látható, miközben árpamintát vesz. Mindhárman a bodrogszerdahelyi /Streda nad Bodrogom) Felvásárló Üzem dolgozói. Az üzem hétfőig több mint 120 vagon gabonát vásárolt fel. IFelvételek: A. Haščák — CSTKJ 1978 VIII.
