Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-16 / 225. szám, szerda

BARÁTI SEGITSEG6EI Ponyvákkal takoiják te o járműveket Az írtakon szemé) ygépko- esinkkal csak lassan tudunk haladni, mert egy kombájnok­ból álló karaván van előttünk. Szlovákiából főleg .1 dúnászer- •tahelyi (Dunajská Streda), ke máfoiíli (Komárno) és a ga Iá irtai járásból mennek a kom bájnok az ószak-morvaors/ági kerületbe, hogy segítsenek a gabona betakarításában. Végre sikerül előre jutnunk, os a Prerovi járási Mezőgazdasági igazgatóságon František S páčil főagronóműstól érdeklődünk a nyári munkákról, a gépek át­csoportosításáról. — Még a repcét sem taka­rítottuk be — mondja gond­terhelten. — A búza és íiz árpa is lassan ért be, mert kevés volt a napfény. Teljes ütemben csak néhány nap múlva kezd hetjük el az aratást. Véleménye szerint a mező­gazdasági üzemek gazdag tsr. mést takaríthatnak be, ha fel­használnak minden lehetőségöl a munka szervezésének megja vitására, s jól kihasználják az embereik és gépek erejét. Ha­sonlóan vélekedik Jaromír Hr­báč mérnök, gépesítő, aki az érkező kombájnok széthelyezQ sével foglalkozik. Telefonálgat a mezőgazdasági üzemekbe, hogy a kisegítő begyűjtő cso­portoknak munkájához jó kö­rülményeket teremtsenek. Fel­hívja a vezetők figyelmét, hogy gondoskodjanak jó szállásról, biztosítsák a tisztálkodási le­hetőséget és az étkezést min­déin vendégmunkás számára. — Eddig már közei száz kombájn jött a szlovákiai járá­sokból. Néhány nap múlva visszatérnek a kisegítő kom­bájnok a dél morvuországi ke ľúletbôi is, és akkor már elég gép lesz majd a munkák meg­gyorsítására. Mi n (like ttő j ükét a ggasztja, hogy a kiadós eső miatt a leg több mezőgazdasagi üzemben nem dolgozhatnak. Újra tele lónál, érdeklődik, hogy melyik mezőgazdasági üzemben kezó ték már meg ,1 munkát, a To- vacovi EfSz bői jelentkezik va­laki. Elújságolja, hogy minden gépet bevetettek. A gépesítő kapja a táskáját és velem jön, hogy megtekintsük az aratást. Öt közbeni elmondja., hogy a ko operációs egyíittmftködés e szlovákiai üzemekkel évről évre lavul. Szorosabbra fűződik » járási funkcionáriusok és a be­gyűjtő gépeket kezelő személy­zet kapcsolata, ö még az ara­tás megkezdése előtt a koma­romi járásban járt. Bucz Sán­dorral, a járási mezőgazdasági igazgatóság gépesítőjével be­szélték meg, hogy a kétoldalú kisegítés keretében hány gépet lehet átcsoportosítani. A szer­ződéseket idejében megkötőt* ték, ezért most nincsenek ko­molyabb problémáik. A Tovacovi Efsz-ben Stunis lav Sotovník, a polkovicel üzemegység vezetője újságolja, hogy a munkák azért húzódtak el, mert a gabona nem volt eléig érett. Még most is nagy a nedvességtartalma, de már nem várnak, dolgoznak, ahogy lehet. A tarlón egy félreál 11- tott E 5.12 es kombájn várja a javítókat. A domb tetején négy kombájn is áll. Amikor odaérünk, kezelőszemélyzetük panaszolja, hogy késnek a ga­bonaszállító járművek. A „kény­Egyszerre két kombájn is jújatja a gabonát a teherautó rukte- rébe }A szerző felvételei) Stanialav Sotovník ió termést our szerpihenő" alatt beszélgetünk Kubík Lászlóval, és Orsolik Ferericzel, a Gyulamajori (Öu- lov Dvor) Állami Gazdaság Ikomáromi járás) kombajnosal­va 1. Mérgelődnek, hogy tétlen­kedniük kell. Otthon jobban ment a munka. Volt elég szál­lítóeszköz. Napsütéses időjárás­ban E 512-es kombájnjukkal 115 hektárról aratták le a bú­zát és az árpát. Itt az első napokban még zökkenőkkel fo­lyik a munka. Még szerencse, hogy gépük üzemképes. Csak fél óráig kellett javítási mun­kát végezni rajta. Próbára te­szi őket a dombos-lejtős terep. Nehéz az aratás. Ennek elle­nére nem dolgoznak nagy veszteséggel. Panaszkodnak, hogy a kombájnokon nincsen védőkabin, s fáznak. Elmondják még, hogy a szö­vetkezet vezetősége gondosko­dik róluk. A konyhában jól főznek, szálláshelyükön pedig van meleg víz a tisztálkodásra. Végre megérkeznek a jármű­vek. Két kombájn a teherautó mellé áll. Gyorsan kiürítik tar­tályaikat, és néhány perc múl­va minden üzemképes kombájn dolgozik a parcellán. Stanislao Sotovník, az üzem­egység vezetője előveszi jegy­zetfüzetét és becsülgetl a ter­mést. Számítása szerint a búza átlagos hektárhozama 56 má­zsa, az árpáé pedig 43 mázsa körül alakul. Teherautó halad el mellettünk, ponyvával ta­karták be rakterét, hogy a szél ne fújja ki beíőle a szemet. Lassan elfogy a gabonatábla. Az utolsó köröket róják rajta a kombájnok. Az üzemegység vezetője máris intézkedik, hogv a lehető leggyorsabban kezd­jék a munkát a szomszédos l3úzatáblán. Felvidul, a kezdeti nehézségek után most már tel­jes erővel dolgozhatnak ... BALLA JÓZSEF Kommentáljuk A szalma sem haszontalan termék Nincs is olyan messze a „múlt“, elég, ha mindössze né­hány évet lapozunk vissza a mezőgazdasági termelés törté netében, hogy lássuk, milyen — feleslegesnek vélt — gon­dokat okozott a szalma. Értéktelennek, nyűgnek tartották a földművesek, mert nem tudtak mit kezdeni vele. Az ál lattartás korszerűsödésével egyre kevesebb helyen maradt meg az almuzás, és fokozatosan a karámok is eltűntek a tehéfitelepekrdL .Az utóbbi években változott a helyzet, a szalma fokoza tosan visszakapja korábbi rangját. Az okok között említ­hető például az istállótrágya jelentőségének kellő tudato­sítása, de a szalma igazi rehabilitációját takarmányozási célokra való felhasználása jelentette: nem a pótszer, ha­nem a szarvasmarha-tenyésztésben pótolhatatlan eleség szerepében. A szalma újszerű felhasználásában az úttörő szerepet a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága vállalta magára, de az új módszer gyorsan terjedt. Szlovákiában 1975-ben például 24 takarmánypogácsázó volt Üzemben és ezek 35 000 tonna préselt takarmányt készítettek, amelynek — mint ismeretes — fontos összetevője a szalmaszecska. Az idén háromszor annyi üzemben már 350 000 tonna ta­karmány készül, és a tervek szerint 1980-ban 250 takar- manypogácsázó lesz Szlovákiában évi 750 000 tonna össztel­jesítménnyel. Ma is akadnak niezógazüasagi szakemberek, akik azt vallják, hogy a szalma az állat alá való és nem a gyomrá­ba. Számuk azonban egyre kevesebb és a túlnyomó többség már magáévá tette a gondolatot, hogy a szalmaszecska — különböző anyagok hozzáadásával — nagy tápértékű szarvasmarha-takarmány. Tegyük hozzá, hogy a jó minő­ségű szalma. Az, amit az aratás után gyorsan kazlakba rak­tak, még mielőtt az eső árthatott volna neki, és annak a kazalnak a szalmája, amelyet úgy raktak meg, hogy az esővíz ne találjon utat a belsejébe. Sok helyen a valóság összhangban van e követelmé­nyekkel. Számos mezőgazdasági üzemben már úgy készül­tek fel az aratásra, hogy a szalmát összegyűjtők lépést tartsanak a kombájnokkal. Nem egy helyen — például a sárói (Sárovce) Béke Egységes Földművesszövetkezetben — újra felfedezték és a jelenlegi műszaki adottságok mellett sikeresen alkalmazták a szalmalehúzást. A szalmalehúző vasrácsot két traktor vontatta, az összehúzott szalmát pe­dig villás einelos.'-eí..szettel ellátott bulldózerrel — máshol kiselejtezett kombájnra szerelt hidraulikus karral — rakták nagy halomba, a balom tetejére pedig szalmát fújattak. A két traktoros és a bulldózer kezelője egy nap alatt 40— 50 hektárról tudta halomba rakni a szalmát, ami mintegy 10 rendfelszedő kocsi teljesítményével azonos. Más helyen a motoros járvaszecskázókat is alkalmazták a szalma összegyűjtésében, vagy rendhárítóval előbb szal- marendet hordtak össze, hogy meggyorsítsák a munkát. Em­lítésre érdemes a cíferi megoldás is, amellyel a a szalma- bálák összeszedését lehet meggyorsítani. A felsorolt példák is bizonyítják, hogy a szalmát — mi­után felfedezték takarmányozási értékét — sok helyen már kellően megbecsülik. Elég azonban szétnézni a dél szlová­kiai járásokban — ahol már legkevesebb két héttel ezelőtt befejezték az aratást, de egyes parcellákon még mindig szétszórtan hevernek a szalmabálák —, vagy elég, ha ösz- szevetjük a fóliaponyvával letakart és takaratlan kazlak arányát ahhoz, hogy lássuk, a szalma értéke sajnos még mindig nem él kellően a köztudatban. EGRI FERENC A lenti címet nyolc aranyérem, s szá­mos díszoklevél is bizonyítja a Banská Stiavnica-i Piéta vállalat vitrinjeiben. Az előbbiekhez az idén egy kilencedik is társult, ezt Lipcsében kapták. A vállalat baráti kapcsolatokat tart fenn az NDK-beli mühlauseni Múlana gyárral. A mühlauseniek egyik legutób­bi látogatása alkalmával Werner Fries, a Múlana textilgyár igazgatója megje­gyezte: „Szép, nagyon ízléses és kiváló minő­ségű árut termelnek a Piéta dolgozói. Nem egy terméküket a mi fogyasztóink is szívesen vásárolnák. Célszerű lenne, ha a Lipcsei Vásáron közös kiállítás keretében mutatnánk be termékein­ket.“ Az NDK-ból érkezett vendég azonnal egy konkrét javaslatot is előterjesz­tett, hogy a Piéta egy teltkarcsú nők számára tervezett ruhakollekcióval je­lentkezzen. — Nem volt ez rossz ötlet — jegyzi meg Milan Mihály termelési igazgató- helyettes. — Ruhatervezőink azonnal hozzáláttak a munkához. A vállalat-ban működő bizottság Alžbeta Vénová ru­hatervező modelljeit fogadta el, ame­lyek valóban nagy sikert arattak a lip­csei teltkarcsú nők körében. Akár ezer példányt is megvásároltak volna azon­nal, ha lett volna készlet. Ezt a nemzet­közi zsűri sem hagyhatta figyelmen kí­vül, így hát termékeinket a legmaga­sabb kitüntetésben részesítette. Amikor Ľubomír Lužina, a műszaki fejlesztési osztály vezetője visszatért a lipcsei vásárból, tréfásan meg is je­gyezte ,,No, Betka, fizetheted az áldo­mást, a ruháid aranyérmet nyertek.“ A csinos karcsú ruhatervező, aki már évek óta sikeresen vezeti a 20 tagú szocialista munkabrigádot, meg is örült a jó hírnek. Örömében azonban a töb­biek is osztoztak, főleg Júlia Petrušová minőségi ellenőr, valamint Pavel Ru­žiak, a gyártáselőkészítő részleg veze­tője. Az aranyérem az egész kollektíva jó munkájának az elismerését jelentet­te. A kitüntetett modellek a negyedik negyedévben nálunk Is megjelennek a kereskedelemben, a bratislavai Dunaj Legfőbb gondjuk a jó minőség áruházban és a prágai Divatcsarnok­ban, de csak korlátozott mennyiségben, mert a ruhák behozott anyagból készül­nek. A Piéta vállalat dolgozói egyébként legfőbb feladatuknak a termelési ós az exportterv teljesítését tartják. Az első félévi tervet határidő előtt teljesítet­ték, s az egész évi exporttervből 60 szá­zalékot valósítottak meg. Az idén csak­nem 830 ezer kötött felsőruhát szállíta­nak a Szovjetunióba, s több mint 350 ezret szállítanak belőlük a tőkés orszá­gokba. Pavel Ružiak elvtárs a Szovjetunióba irányuló kivitelről a következőket je­gyezte meg: — A Szovjetunió a legmegbízhatóbb megrendelőnk. Két évvel ezelőtt prob­lémáink voltak mintegy 200 ezer darab ruhával, amit a belkereskedelemben nem tudtunk elhelyezni. A szovjet partnerek készségesen átvették ezt a mennyiséget. Az idén szállításra ke­rülő mennyiségnek akár a kétszeresét is átvennék. Mindig nagy örömmel vesz- szük tudomásul, ha Moszkvában járt dolgozóink arról számolnak be, hogy a szovjet boltokban változatlanul nagy keletje van termékeinknek. Évente 6,5 millió darab ruhát, pulló- vert, vagy'más kötött öltözéket legyár­tani bizony nem kis dolog. Főleg, ha a nyersanyag nem mindig a legjobb mi­nőségű. A minőséget azonban a Piéta vállalatban a legfontosabb dolognak tartják. Ugyanígy a takarékos anyag- és energiafogyasztást is. Ezekről a fel­adatokról a vállalat kommunistái a CSKP KB 11. ülése után behatóan tár­gyaltak, s konkrét intézkedéseket is ja­vasoltak. A gyártáselökészítő részleg vajon milyen feladatokat kapott? — A mi feladatunk az, hogy az anyagfogyasztást legalább 5 százalék­kal csökkentsük — válaszol a kérdésre Ružiak elvtárs. — Az első félévben ezt sikerült Is teljesíteni. Azzal, hogy el­kezdtük a könnyített típusú kötött ru­hafélék gyártását, az elmúlt évhez vi­szonyítva több mint 25 tonna hiány­cikknek számító nyersanyagot takarí­tottunk meg. Ennek kilogrammja 75 koronába kerül. A többi kommunista, valamint a szocialista munkabrigádok vezetőinek az a feladata, hogy a telje­sítménynormák teljesítése rendszeresen elérje a 105 százalékot. Ezzel összefüggésben azonban olyan kérdés is felmerülhet, hogy ez a gyors ütem nem megy-e a minőség rovására. Különösen, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a kötődében dol­gozó nők ötven százalékát már nem ellenőrzik a „meósok“, hanem önma­gukat ellenőrzik a dolgozók, szaratovl módra. A minőség fejlesztésével kap­csolatban Elena Podracká, a minőség- ellenőrző osztály vezetője, az SZNT képviselője kapott konkrét feladatot. Tőle kérdezzük meg, hogy az önellenőr­zés bevezetése nem hatott-e kedvezőt­lenül a termékek minőségére. — Miért hatott volna kedvezőtlenül? Éppen ellenkezőleg! Hiszen éppen az önellenőrzés serkenti lányainkat és asz- szonyainkát a jobb minőségű munkára, — válaszolta Elena Podracká. — Ezt bizonyítani is tudom: az elmúlt félév­ben egy egész százalékkal kevesebb termék került a II. minőségi osztályba, mint a megelőző év hasonló Időszaká­ban. Jelenleg termékeink 89,9 százalé­kát I. minőségi osztályban gyártjuk, egy százalék eltérés tehát sokat jelent, amikor közel járunk a száz százalék­hoz. Mindannyian szívükön viselik válla­latuk jó hírnevét, s elsősorban azt tart­ják szem előtt, hogy a fogyasztók elé gedettek legyenek termékeikkel. Alžbe­ta Vénová a vállalat „aranyos“ ruhater­vezője erről így vélekedik: — Annak a javaslatnak, melyet a vál­lalati bizottság elé terjesztek, elfogad­ható színvonalon kell lennie. Hiszen én örülök a legjobban annak, ha az álta­lam tervezett ruha tetszik a fogyasz­tóknak, s örömmel vásárolják.“ BÁTORT JÄNOS 1978. VIII. 16. EJ 10 Is '£ 2 W 10 T3 co S a I'6 'GJ *4 •*3 « S? w' 'Ö) >0 ­N tt tt 1 fe ■ « 2 8 'te — va o > S •£ > 2 'ta a ■£ 09 Jí ja a s .< B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents