Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-07 / 185. szám, péntek

Az antikommunizmus — ma A haladás ellenfele # A rossz tanácsadó: Zbigniew Brzezinski M indaz, amit az antikom- munizmus jelentett a múltban és jelent ma, csúnya, alattomos, agresszív, korszerűt­len jellegű, de nem új jelen­ség. Az osztályharc negatív terméke, a munkásosztály mar­xista Ideológiájának fekete ár­nyéka. Tulajdonképpen egyidős a kommunista mozgalommal. A burzsoázia saját osztály­érdekére nézve a kommunista mozgalomban — joggal — már a kezdet kezdetén elvi és gya­korlati veszélyt látott, érzett. Ezért és ennek megfelelően szervezte a frontot is — az antikommunizmust — már a mozgalom hajnalán a kommu­nista mozgalommal szemben. A forradalmi erők megjelenésé­re és előretörésére a kapita­lista világ reakciójaként. Az antikommunizmus a nagy­burzsoázia politikája és Ideo­lógiája. Gyökerei azonban meg­találhatók a középrétegekben és a kispolgárságban is. Célja: a burzsoázia uralmának fenn­tartása, a tulajdonviszonyok változásának megakadályozása, a szovjetellenesség, a békés egymás mellett élés lenini el­vének a megtorpedózása, vi­szálykeltés, a marxizmus—leni­nizmus tanításának a meghami­sítása, a szocialista országok tekintélyének a csokkentése- rombolása és számos más ha­sonló jellegű törekvés érvénye­sítése. Hamis jelszavainak lep­le alatt az imperialista reak­ció üldöz és hajszol mindent, ami haladó és forradalmi, igyekszik megbontani a dolgo­zók sorait, megbénítani a pro­letárok harci akaratát. Napjainkban a „fekete lobo­gó“: az antikommunizmus zász­laja alatt egyesül a társadalmi haladás valamennyi ellensége: a fináncoligarchia, a militariz­mus, a fasizmus, a reakciós klerikalizmus, a gyarmatosítás és a kapitalizmus összes híve, a társadalmunk visszahúzó erőinek minden rendű és ran­gú ideológiai és politikai cin­kosa. T örténelmileg a „negatív termék“, a „fekete ár­nyék“ első szakasza a kom­munista mozgalom keletkezé­sétől a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelméig terjedt. Az uralkodó osztályok ebben az időszakban a primitív antikommunizmus — mindenek­előtt az antimarxizmus — esz­közeivel éltek és próbálták alárendelni a munkásmozgal­mat a burzsoázia befolyásának, megakadályozni a proletariá­tus önálló tömegpártjainak megalakulását és x fejlődését. Képviselői már a párizsi kom- müntől kezdve minden lehető­séget felhasználtak arra, hogy rágalmazással és hamisítással feltartóztassák a marximus ter­jedését a nemzetközi forradal­mi mozgalomban. A rágalmak özönét zúdították a munkás- osztály forradalmi képviselőire. Ám a hazugság, a rágalom, a betiltás, az üldözés, a börtön és a véres leszámolás sem tud­ta feltartóztatni a marxizmus győzelmes előrenyomulását: megakadályozni a proletárfor- fadalmat. Az antikommunizmus máso­dik szakaszában — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmétől a fasizmus buká­sáig tartó időszakban — a szovjetellenesség dominált. Az antikommunizmus harmadik — második világháború utáni — szakaszát a hidegháborús hisz­téria jellemezte, határozta meg. A módszer, a megjelenési forma a történelmi szakaszok­ban változott, a lényeg azon­ban változatlan maradt. Az an­tikommunizmus mindenkor ar­ra törekedett és törekszik ma is, hogy a kommunista aszmé- ket rágalmazza és lejárassa, a kommunistákat és a kommunis­ta pártokat elszigetelje, a szo­cialista közösséget gyengítse, felszámolja, és ahol lehetsé­ges, visszaállítsa a tőke, az im­perializmus hatalmát. N apjainkban, amikor nö­vekszik a szocializmus és a forradalmi munkásmoz­galom befolyása, amikor a szo­cializmus egyre jobban bebi­zonyítja fölényét a kapitaliz­mussal szemben, amikor erő­södik nemzetközi befolyása és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kapitalizmus történelmi értelemben védekező pozícióba szorult, a burzsoázia — és e kör politikai-ideológiai vo­nala: az antikommunizmus — az új helyzethez kénytelen al­kalmazkodni. Leplezetlen és erőszakos formáin kívül egyre inkább arra törekszik, hogy a különféle modellek-, a „nemzeti kommunizmus“, az „emberi ar­cú szocializmus“, a „demokra­tikus szocializmus“, a „piaci szocializmus“, és az „eurokom- munizmus“ népszerűsítésével a tényleges szocializmus pozícióit fellazítsa és lehetőleg belülről ássa alá, kompromittálja. „Tudománya“ mostanában ál­talában azon fáradozik, hogy mind körmönfontabb formákat és módszereket dolgozzon ki a marxizmus—leninizmus megha­misítására és a munkásmozga­lom világnézete letéteménye­seinek — a szocialista társa­dalmaknak és a kommunista pártoknak — a rágalmazására. Az antikommunizmus egyik legismertebb teoretikusa, Zbigniew Brzezinski, jelenleg az Amerikai Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági fő­tanácsadója. Az antikommuniz­mus „feje“ régebben is sokat hallatott magáról. Mostanában azonban a főnökének adott rossz tanácsai mialt válik egy­re ismertebbé és — hírhedtteb- bé. A „fekete árnyék* képviselő­je 1928-ban Varsóban, régi arisztokrata családban szüle­tett. Apja évekig diplomataként dolgozott. A Brzezinski csalá­dot a második világháború ki­törése Montrealban érte, ahol az apa a lengyel konzulátuson teljesített szolgálatot. A család később végleg Kanadában ma­radt. Z bigniew Brzezinski a montreali egyetemen ta­nult, majd az egyesült államok­beli Harvard Egyetemen foly­tatta kutatásait. Itt kapta meg a doktori címet. Szűkebb szak­területe a Szovjetunió és a ke­let-európai szocialista orszá­gok kutatása. Karrierje a hi­degháborús években, a Szovjet­uniót és a szocialista országo­kat kutató hidegháborús inté­zetek felvirágzásának az idő­szakában kezdődött. Akkor, amikor a monopoltőkés alapít­ványok, a Pentagon, a Közpon­ti Hírszerző Hivatal bőkezű tá­mogatásával új intézmények keletkeztek, szinte korlátlan lehetőségekkel, vagy 2—3 fős kutatócsoportokból váltak egyik napról a másikra több száz fős apparátusokká. A ku­tatómunka, amelyet ezek az in­tézmények produkáltak, meg­felelt létrehozóik igényeinek, és a szocialista országokkal szembeni diplomáciai és propa­gandalépések kidolgozására fordította a fő gondot. Brzezinskit a környezet is, a választott téma, is elemében találta, feldobta. Találóan álla­pítja meg egyik életrajzírója: „Brzezinski érdeklődése a kom­munizmus és a kelet-európai ügyek iránt családi háttérből is táplálkozik. Az egykori montreali lengyel főkonzul fia ezeket a kelet-európai szálakat erősítette házasságával is. 1955- ben feleségül vette Emílie Be- nešt, a két világháború közti Csehszlovák Köztársaság elnö­kének unokáját.“ A harcos antikommunista 1960-ban a neves New York-i Columbia Egyetemre került. Két évvel később már az ott működő Komunista Ügyek Ku­tatóintézetének igazgatója. Ek­kor válik szélesebb körben is ismertté, itt adta ki első fel­tűnést keltő tanulmányait. A Sam Hunlingtonnal együtt írt Politikai hatalom: Egyesült Ál­lamok—Szovjetunió című köny­ve indította útjára a konver­gencia fogalmát. A következő évtizedben oly divatossá váló konvergencia-elmélet, a tulaj­donviszonyokat nem létezőnek tekintve, azt állítja, hogy a szocialista és a tőkés orszá­gok „fejlett ipari társadalmai“ hasonulnak egymáshoz, azonos vonásokat vesznek fel. Egyik legutóbbi könyvében Brzezinski már más húrokat penget, de továbbra is az antikommuniz­must szolgáló hangszeren ját­szik. Az alma nem esett messze a fájától... Zbigniew Brzezin­ski hamis úton jár, rossz ta­nácsadó. Munkásságát a kom­munisták, a marxizmus hívei ma már — jogosan — nemcsak korai dolgozataiért, makacs an- tikommunizmu^áért, hanem az elnöknek adott rossz tanácsai­ért, a jelenlegi munkakörében tanúsított káros gyakorlati te­vékenységéért is bírálják. K orunk fő törvényszerűsé­ge a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet. E folyamatot gátolni, hátráltat­ni lehet, megállítani azonban nem. Az antikommunizmus nap­jainkban is a legfőbb humanis­ta és demokratikus törekvések ellen lép fel. Ezért is érvé­nyes változatlanul az, amit Thomas Mann már évtizedek­kel ezelőtt találóan mondott: az antikommunizmus korunk legnagyobb butasága. BALÁZS BÉLA Beszélgetés dr. Pavel Paška docenssel, a Szlovák Szocialista Akadémia Központi Bizottsága Elnökségének elnökével A korán kelő A LEGJOBBAK KÖZÖTT 1978 VII. 7. Balogh Mária az okánikovói részleg farmján dolgozik. Már több mint 6 éve fejőnő. Minden évben a legjobb teljesítményt elérők közé tartozik. Az oká­nikovói szövetkezet az egyesü­lés előtt a 3. helyen volt a járásban az egy tehénre eső tejhozamban. Az egyesült szö­vetkezet jelenleg a 2. helyen áll 3736 literes átlaghozammal. Balogh Mária ugyanúgy örül a szövetkezet sikereinek, mint saját kiváló eredményeinek. Munkatársai körében ezért is közkedvelt. Nemi szereti, ha di­csérik. Véleménye szerint „csak“ úgy dolgozik, ahogy minden kommunistának dolgoz­nia kell. Élete legboldogabb pillanatai közé tartozott, amikor 1975-ben a pártalapszervezet taggyűlése egyöntetűen megszavazta a párttagjelöltek sorúiba való felvételét. Pártfeladatait is pél­dásan elvégzi. Jelenleg a párt­alapszervezet pénztárosi tiszt­ségét látja el. Balogh elvtársnő nagyon szí­vesen dolgozna olyan kollek­tívában, amely a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért veirsenyez. Ezért indítványozta, hogy az Alžbeta Kissová, Vieru Čerňanská, Katarína Košárová és Balogh ' Mária összetételű fejőkollektíva még ebben az esztendőben kapcsolódjék be a szocialista munkabrigád mozga­lomba. Naponta fél négykor már csörög az ébresztőóra, s hívja őt a kötelesség a gondjaira bí­zott gazdasági állatokhoz. Nap­közben végzi a házimunkát: főz, mos, vasal és a kertben is dolgozik. Délután fél négy­kor ismét munkahelyére siet. m Balogh Mária Mindezek mellett még 2 gyer­meket is nevel. Bízik abban — habár ez nem csak rajta múlik —, hogy az egyesült szövetkezet az idei év további részében is megismétli az első negyedévi sikert: va­lamennyi kitermelt tejet első osztályú áruként adják el a fel­vásárló üzemnek. KOLOZSI ERNŐ A Szocialista Akadémia tevékenységének új szaka­szába lépett. Céljait a Szlo­vák Szocialista Akadémia áprilisi, majd pedig a Cseh­szlovák Szocialista Akadé­mia május végén tartott 11. országos Kongresszusa tűzte ki. É kongresszusok a po­litikai és tudományos isme­retterjesztés, a szocialista népművelés, valamint a szervezeti élet számtalan kérdését tárgyalta meg. Eb­ből az alkalomból felkeres­tük és beszélgetést folytat­tunk Dr. Pavel Paškával, a Szlovák Szocialista Akadé­mia Központi Bizottsága Elnökségének elnökével. ■ Hogyan jellemezné szerveze­tük új feladatait? — A Szocialista Akadémia kongresszusai szervezetünk po­litikai-nevelő és közművelődé­si tevékenységének értékelése során következetesen a CSKP XV. kongresszusa, valamint a CSKP KB 11. és az SZLKP KB márciusi ülése határozataiból indultak ki. Elsősorban a fej­lett szocialista társadalom épí­tése igényes feladatainak és az új szocialista ember kialakítá­sának összeforrottságát — az elmélet és a gyakorlat össze­kapcsolásának szükségességét — hangsúlyoztuk. Mindez az eszmei színvonal állandó eme­lését, a nevelő- és propaganda- munka hatékonyságának foko­zását követeli tőlünk, hogy te­vékenységünk hatása még ha­tározottabban visszatükröződ­jön állampolgáraink politikai állásfoglalásában, munkaakti­vitásának növekedésében, tudo­mányos világnézetének, szocia­lista hazafiságának és proletár internacionalizmusának elmé­lyülésében, kulturáltságában s szocialista életformánk egyéb értékeihez való viszonyulásá­ban. E munka hatékonysága és minősége a Szocialista Akadé­mia, valamint választott szer­vei, tudományos-módszertani tanácsai s bizottságai, előadó- testületel és más munkatársai egész tevékenységének hom­lokterébe került. ■ Tevékenységük említett cél­kitűzései bizonyára kivetül­tek a Szocialista Akadémia minden irányító ágazatába, főleg munkájuk tartalmi irányulására. Melyek a leg­fontosabb tartalmi céljaik? — Munkánk fő tartalmi irányzata a kongresszus után sem változik, viszont nagyobb mértékben összpontosítjuk a figyelmünket a kulcsfontosságú feladatokra s munkánk minő­ségi kritériumaira. A Szocialis­ta Akadémia fő feladata to­vábbra is dolgozóink gondolat- világának és élettevékenységé­nek pozitív befolyásolása ma­rad, lényegét tekintve: meg­nyerésük Csehszlovákia Kom­munista Pártja politikájának. A párt gazdaságpolitikájának megvilágítása és gyakorlati megvalósítása érdekében elő­térbe helyezzük a széleskörű­en és komplex módon értelme­zett gazdasági propagandát. Egyidejűleg elemzően magya­rázzuk fejlett szocialista tár­sadalmunk építésének egész kérdéskomplexumát, a munkás­osztály s élcsapata, Csehszlová­kia Kommunista Pártja vezető szerepét. Különleges hangsúlyt helyezünk a csehszlovák—szov­jet barátság, valamint a többi szocialista országokhoz fűző testvéri kapcsolataink fejlesz­tésére. Az eszmei hatékonysá­got főleg a tekintetben fokoz­zuk, hogy dolgozóink eszmei­leg szilárdak, a burzsoá és a kispolgári ideológiákkal szem­ben engesztelhetetlenek legye­nek. ■ A Szocialista Akadémia sok­rétű nevelő- és ismeretter­jesztő tevékenységet fejt ki a falusi lakosság körében is. E téren milyen főbb fel­adatokra irányulnak? — Mindenekelőtt a mezőgaz­dasági termelés feladatainak eredményes teljesítését előse­gítő propagandamunkára, de a falusi lakosság széles körű esz­mei nevelésére is. A mezőgaz­dasági termelés fejlesztése szempontjából alapvető straté­giai cél, az önellátást fedezni képes élelmiszertermelés je­lentőségének megértetését egyik fontos feladatunknak te­kintjük. Ennek a politikai-ne­velő tevékenységnek lényeges részét képezi a hazai és a nem­zetközi méretekben egyaránt érvényesülő mezőgazdasági sza­kosítás, együttműködés és in­tegráció kérdéseinek magya­rázata. Nem kell hangsúlyoz­nom, e tekintetben !s milyen fontos szerepet tölt be a poli­tikai és tudományos ismeretek terjesztése, s általában a fa­lusi lakosság művelődési szint­jének emelése. ■ Ismeretes, hogy a Szocialis­ta Akadémia nagy gondot fordít az előadók képzésé­re. Mit tesznek e képzés to­vábbi tökéletesítése érdeké­ben? — Az előadók felkészítésé­ben szerzett tapasztalatainkat a kongresszus szervezetünk te­vékenységének becses pozitívu­maként értékelte. Mint ismere­tes, az egész nevelőfolyamat központi alakja az előadó, ezért a jövőben még fokozot­tabb igényeket támasztunk elv- hűségükkel, szakmai megalapo­zottságukkal és pedagógiai­módszertani szakértelmükkel szemben. Koncepciózusán to­vább fogjuk alakítani-fejleszte- ni az előadók képzésének egy­séges rendszerét, tökéletesíteni a szemináriumok és tanfolya­mok előkészítését, valamint a kiadói tevékenységünket, hogy előadőtestíileteink (Szlovákiá­ban több mint 14 ezer előadót tömörítenék magukba) kellő­képpen felkészülhessenek a po­litikai, a tudományos és a kul­turális ismeretek terjesztésé­ben előttük álló felelősségtel­jes feladatok ellátására — a szocialista ember nevelésére. ■ Milyen tevékenységet fejt ki a Szocialista Akadémia a magyar nemzetiségű la­kosság körében? — Választott szerveinkben, előadótestületeinkben s tagsá­gunk soraiban egyaránt sok ál­dozatkész magyar és ukrán előadó, valamint tisztségviselő dolgozik. A Szocialista Aka­démia járási bizottságai a dé­li járásokban — ahol a magyar nemzetiségű állampolgáraink zömmel élnek — következete­sen biztosítják szervezetünk feladatainak teljesítését, a ve­gyes lakosságú területek adott­ságainak s körülményeinek megfelelően. A pártszervek irá­nyító támogatásával nemcsak időszerű, politikailag elkötele­zett, gazdag tartalmú előadá­sokról, hanem megfelelő elő­adókról és szemléltetőanyagok­ról is gondoskodnak, jó az együttműködésünk a CSEMA- DOK-kal, a központi szervek szintjén csakúgy, mint a járá­sainkban, városainkban, fal- vainkban végzett konkrét mun­kánk során. Ebben az irányban is tovább akarjuk javítani mun­kánk színvonalát, fokozni esz­mei hatékonyságát. MIKÜS SÁNDOR Kongresszusok után — újabb távlatok felé Doc. PhDr. PAVEL PAŠKA CSc., a Szlovák Szocialista Akadémia Központi Bizottsága Elnökségének elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents