Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-28 / 206. szám, péntek

A ktrályhelmeciek egy csoportja u jelvonuláson it •• ü HOSOK TÉRÉRŐL INDULTÁK Negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékeznek Újra Királyhelmecen (Krá­ľovský Chlmecl vagyok, Bod­rogköz munkásmozgalmának egykori fellegvárában. Járom utcáit, melyek annyi történelmi emléket őriznek. Azok után ku­tatok, akik részt vettek 1938- ban Kassán (Košice) a nagy antifasiszta tüntetésen. A Gére- si úton lakik Pikor István, a hajdani ifjú komszomolista. Ö is tagja volt a Lénárt László vezette Munkás Színjátszó Körnek. A mestere elbocsátás­sal fenyegette, ha nem szakít a kommunistákkal. Mégis hű maradt elveihez. Akkor már seg­gedként dolgozott az egyik hel­med borbélyműhelybén. Ma 63 éves, nyugdíjas, de még dol­gozik. Arca is fiatalos, szelí­den rám mosolygott, amikor meglátott. Régi ismerősként üd­vözöltük egymást. Éppen a munkába készült. — Nehéz negyven év távolá­ból visszaidézni az ismerős ar­cokat, neveket,. Sokan nem is élnek már az egykori harcos­társak közül — mondja eltű­nődve. De azért lassan előbukkan­nak emlékeiből a barátok. Tu­catnyi név hangzik el, akik ott voltak a kassai tüntetésen, s énekeltek, szavaltak vagy tán­coltak. írjuk le néhányuk ne­vét megérdemlik e tisztel­gést: Térjék Mariska, Dakó Gé­za, Nemes János, Kocsis Mar­git, Dakó Erzsébet, Gerenyi Böske, Orosz Géza, Lukács Vik­tor, Rodnár Berti és Rinó Er­zsébet. Közülük, sajnos, ma már kevesen léphetnek elő ta­núként. Pikor Istvánon kívül még özvegy Lukács Viktorné tanúskodik a műit egy-egy moz­zanatáról, köztük az 1938 as nagy tüntetésről. Hallgassuk először Pikor Ist­ván vallomását a kassai tünte­tésről. — A párt szervezte az egé­szet. Mi a szavalókórussal és népi tánccal léptünk fel. Én táncos voltam. Tizenkét pár táncosunk volt. Egy képet ma is őrzök erről a fellépésről. Az­előtt még nem voltam Kassán, s ilyen hatalmas tüntetést se láttam. A felvonulás a mai Hő­sök teréről indult. Énekelve, jelszavakat skandálva vonul­tunk végig a főutcán, egészen a Csermelyig. Gottwald elvtárs vezette a menetet. Délután, a Csermely völgyében voltak a fellépések. Mi csárdást táncol­tunk. Nagyon sokszor vissza- tapsoltak. Irt rólunk a Rudé právo és más újság is. Nézem és figyelem arcán a történelmi emlékek ma is fel­sugárzó és erősödő hatását. — Ha olykor felidézem magamban a felvonlást és a délutáni fel­lépésünket, szívem oly hevesen dobog, mint akkor... E ma is tanulságos és őszin­te, a csapongó képzeletnek pontos határt szabó mondat után búcsúzom tőle, s tovább megyek, hogy beszéltessem a felvonulás egyik női részvevő­jét is, özvegy Lukács Viktor- nét, lánykori nevén, Binó Er­zsébetet. Öt a Perbenyiki úton találom munkahelyén, a büfé- l>en. Galambősz hajú, nyílt, tisz­ta tekintetű asszony. Akkor 18 éves volt. — Amíg élek, nem felejtem el azt a bárom napot, amit ak­kor Kassán töltöttünk. Ha azt mondják, hogy fegyverrel kell megvédeni a köztársaságot, én is azonnal fegyvert fogok. So­kat beszéltem erről a fiaim­nak, s most a négy unokám­nak is. — Komszomolista volt? — Persze. Édesapám és bá­tyáim párttagok voltak. Ügy szívtam magamba a kommunis­ta eszmét, mint az anyatejet. Csitri lányka voltam, amikor bátyámnak becsempésztem a börtönbe a Kassai Munkást és az Utat. Felmásztam a börtön magas falára és úgy dobtam be neki az újságokat. A zene vonzásában „Ki volt taní­tód, hol jártál iskolába .. .* Az író szerint egész életünket befolyásolja ez a kérdés. A ta­nár, aki beve­zet bennünket a tudás birodal­mába, s a hely, ahol mindez történik. Valóban. Iskolánk, tanítónk emlékét magunkban hordozzuk egy éle­ten át. És az oktatást intézmé­nyeknek, a pedagógusoknak az a céljuk, hogy jól képzett, ér­telmes, magabiztos embereket neveljenek. Ez a célja a Kassai (Košice) Konzervatóriumnak is, amely sokéves múltra tekinthet visz- sza. Évről évre számos szak­képzett zenetanárt és művészt bocsát ki kapuján. Tóth Zoltán 1972-ben kezdte tanulmányait a konzervatórium falai között, Štefan Eperješi tanár irányításával, s ez év jú­niusában végzett harmonika szakon. Még ő maga is tanult, amikor már tanított. — Tanárként mi okozza a legtöbb qondot? — A rutinhíány. Tudom, hogy minden diák, tanítvány külön egyéniség, mindenkihez másképpen lehet eljutni. Meg kell találni az utat, a kellő sza­vakat az emberekhez, és ehhez nekem még több idő kell, mint az idősebb kollégáknak. — Hogyan készül egy-egy órára? — Megkapom a tervet, s an­nak alapján gyakorolok én is. Naponta öt-hat őrát játszok a hangszeremen. Majd a tanítvá­nyaimmal megbeszéljük, mikép­pen is lenne helyesebb egy-egy mű elsajátítása, megértése. — Tanul-e tanítani? — Az ember mindig tanul. Kitűnő szakkönyvek lehetővé teszik az állandó fejlődést. — Miért tanít? — Elhelyezkedhettem volna bármelyik szimfonikus zenekar­ban, hiszen zongorázni és fu- volázni is tanultam. Mégsem tettem. Szeretek tanítani, adni valamit valakinek. A zenetanár foglalkozása olyan, hogy min­den zeneművel mindig mást nyújt, valami újat ad. — Ügy tudom, önálló kon­certjei is voltak, sőt zeneszer­zéssel is próbálkozik. Ha idő­zavarba kerülne, lemondana-e a tanításról? — Ogy osztanám be az idő­met, hogy ez ne következzen be. Valóban hangversenyeztem konzervatorista éveimben Is, a SZlSZ-alapszervezetben vállal­tam, hogy többször is föllépek. Zeneszerzéssel is foglalkozom, majd elválik, érdemes-e. Eddig még nem ütköztem akadályok­ba. — És a Munkás Színjátszó Kör? — Tagja voltam en is, tán coltani, szavaltam, bennünket, munkáskörieket a Katolikus Kör láuytagjai leneztek, de nem törődtünk velük, a iui előadá sainkra mindig többen eljöttek, mert sokkal tartalmasabbak voltuk, olyan műsorokat adtunk elő, amelyek akkor a szegény nép életét híven visszatükröz ték. Mi ebben is realisták vol­tunk. — Hol és milyen alkalmak kor léptek fel? — Legtöbbször itthon, a Rt góban, meg május elsején. El mentünk mi Ungvárivá is fellép ni. Ott egy Ady-vers miatt le akarták tiltani a szavalókórus fellépését. — Melyik Ady vers volt. az? — Amelyikben az van, hogy: ,,Mikor fogunk már összefog ni? / Mikor mondunk már egy nagyot, / Mi, elnyomottak, ősz szetörtek, / Magyarok és nem magyarok?“ Lénárt Laci bácsi megmagya rázta nekik a vers jelentését, — persze, mást mondott, mint amit a vers valójában sugallt — És a kassai tüntetés? — Ha jól emlékszem, arra Helmecről több mint százan el­mentek. Mi, fiatalok is lehet­tünk őtvenen, olyanok is eljöt­tek. akik nem voltak a Mun­kás Színjátszó Kör tagjai. # — Felléptek e más csoportok Is? — Persze, Ez egy nagy nemzetiségi és munkás kultu rális seregszemle volt. Késmár­kot egy német együttes. Munka- csqt pedig egy ukrán tánccso­port képviselte. Bár több szá­zan eljöttek a Bodrogközből a tüntetésre, kultúrműsort csa-k mi adtunk elő Leleszről is so kan eljöttek, piros pántlikákkal és csehszlovák nemzetiszínű szalagokkal feldíszített bicikli­ken, főleg az iparosok. Mi va­lóban szívünk mélyéből kíván tűk, hogy ne essen szét a köz­társaság, mert tudtuk, mit hoz a fasizmus. Igen örültünk, hogy a táncunk nagy sikert aratott. Úgy volt, hogy Ostru- ván is fellépünk, de abból sem mi sem lett, az események saj­nos nagyon rosszul alakultak Összed bejöttek a kakastolla­sok, aztán abbamaradt minden, akkor már nem lehetett ilyes­mit csinálni. Engemet is töbl>- ször beidéztek evégett, s elne­veztek „orosz táncosnőnek“. A helyzetünk egyre nehezebb volt, így bátyáimmal 1939 ben fel­mentünk Budapestre dolgozni, ott is laktunk 1942-ig. A hely­zet aztán egyre zűrösebbé vált, hazajöttünk __ It t akár be is fejezhetem múltat-idéző riportomat azzal a gondolattal, hogy a nehéz tör­ténelmi örökségeket ma már egyre inkább maguk mögött hagyva valósítják meg a Duna- táji népek azokat a nagyszerű eszméket, melyekért e két ri­portalanyunk is oly őszintén és szívből harcolt sok millió testvérével. TÖRÖK ELEMÉR — Milyen zenétől óvja tanít­ványait? — Egyiktől sem. Minden ze­nének van értéke, ha tolmá­csolni akarja a szerző monda­nivalóját. Nem lehet csak Beethovent vagy Bachot hall­gatni, és utána ugyanolyan ze­nei élményt várni a mai zene­művektől. Végig kell járni a ze­nei stílusok útját, és akkor könnyű lesz megismerni Verdi vagy Gloria Gaynor műveinek a varázsát. Csak így értheti meg az ember a zenét, így ta­lál * benne biztos menedéket, felüdülést, és mindig tudja majd, milyen zenét hallgasson és mikor. — Kedvenc zeneszerzői? — Egyformán szeretem Mo­zart muzsikáját, vagy például Pink Floyd avantgarde zenéjét. Mindenki halgasson olyan ze­nét, amelyben megnyugvást ta­lál. — Mi idegesíti? — Ha nem tudom megértetni magam a tanítványaimmal. Ilyenkor nem a tanítvány lé­nye idegesít, hanem a tehetet­lenségem. — Eltűri a fegyelmezetlensé­get? — Nem. A zenében soha. — Boldog embernek érzi ma­gát? — Csak akkor érzem magam boldognak, amikor tudom, hogy teszek valamit az emberekért. Bohumil Nohejl ötvenéves A kritika csuk 1973 hun fi gyeit fel Bohumil Nohejl író munkásságara, amikor a Nagy viz című regényével elnyerte a Cseh írószövetség díját. A szer zó — aki 1928 július 31-én született Litviuovban — már el só regenyének megjelenése előtt is számottevő irodalmi munkásságot fejtett ki A hat vanas évektől kezdve a napila pókban es folyóiratokban —1 az újságírói teendők elvégzése mellett — több mint hetven novellája és ellieszélése jelent meg Közülük a tegsikerülteh beket gyűjtötte össze etsrt kö­tetébe, az 1983 ban megjelent Öt perc múlna holnap című könyvébe Ez a válogatás már jelzi Nohejl tehetségének sajá tos vonásait és az tró érdeklő dését Következő, kétkötetes regé nye, a Szervusztok, gróf ócskák) és a Gróf ócskák, oszoljl 1969 ben, illetve 1972-ben jelent meg A válságoktól terhes évek utáni Nohej Inak ez a műve esz­mei szempontból is megállta a helyét. A kétkötetes ifjúsági regény kalandos jellege nem öncélú megoldás; a szerzőnek ugyanis sikerült kifejezően áb­rázolnia a mai falu valóságát — megpedig a mának é«s a második világháború alatti ná­ci megszállás evőinek az össze­hasonlításával. A regényben művészi eszközökkel tárta fel a mai fiatal nemzedék gondta­lan, boldog eletének gyökereit A Nagy víz megjelenésekor Nohejl a Csehszlovák Rádió plzerti kerületi szerkesztőségé­nek a vezetője Ezt megelőző­en volt munkás, építésvezető, hab-titkár és uepművelő. Ta­gadhatatlan, hogy az író rend­kívül reális faluképe a gazdag személyes tapasztalatokból táplálkozik. Ha a szerző nem veitt volna részt a mezőgazda­ság kollektivizálásában, a párt mezőgazdasági politikájának megvalósításáltan, valószínű, hogy könyveiben kevesebb len­ne a mély és hiteles megfigye- lés, s nem lenne oly meggyő­ző a sajátos, pontosan körvo­nalazott emberi sorsok és ál­lásfoglalások megkapó ábrázo­lása. A Nagy víz volt a cseh próza első al'kotása, amely az 1968-as „megújhodási folya- matban* csúcspontját elérő vál. ságos időszak eseményeit a he­lyére teszi. A kollektivizálás és a szocialista mezőgazdaság vívmányait veszélyeztető politi kai jobboldal, valamint a levi tézlett kizsákmányoló osztályok maradványai újbóli színtérre lépésének bemutatása egyértel­műen arról győzi meg az o4- vasót, hogy parasztságunkat, falvain-kat semmi sem térítheti le a kitaposott útról, mert ez az út megfelel a szövetkezeti dolgozók döntő többségének Nohejlnak ezt az igényes felé­pítésű regényét 1974-ben jog­gal tüntették ki Zápotocký-díj- jal. Nem véletlen, hogy meg is filmesítették, s a könyv film változata 1976 ban Ahol a gó­lyák fészkelnek címmel került a mozik műsorára. Falusi tárgyú Az üröm édes íze című kisregénye is (1975), amely eltérően az előző könyv­től, felépítésében „falusi ro­mánc“ jellegű kamaraalkotás. A rosszul gazdálkodó szövetke­zetbe éirkező, a már beidegző dött szokásokon javítani akaró lelkes fiatalember hagyomá­nyos történetének a háttere már nem a falu forradalmi változásainak időszaka, hanem a falusi lakosság tudatában történő erkölcsi változások, a mai szocialista falu jellegze­tes embertípusainak megrajzo­lása, A könyv Nohejl elbeszélő művészetének tökéletesedéséről tanúskodik, s kifejező eszkö- aet könnyedségével a kedvelt népi olvasmányok hagyomá­nyait követi. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy meg­örökítse a szövetkezeti tagság mai életének fontos tényezőit, időszerű problémáit, új színeit. Az író érdeklődése azonban nem korlátozódik csupán a fa­lura. Az 1977-ben megjelent Is­ten veled, ifjúság! című elbe­szélésben egyetlen nap esemé­nyeibe sűrítette egy kisfiú tör­ténetét. A könyv hősét a hábo­rú végén átélt drámai élmé­nyek megfosztották a Iwldog gyermekkortól. Megragadó No­hejl jellemábrázoló tehetsége. Az epizódszereplőknek is élet­hűséget kölcsönöz, s rokon­szenves vonásai közé tartozik, hogy képes nagy gesztusoktól mentes, egyszerű népi hősök megteremtésére. Az Isten veled, ifjúság a felszabadulás 30. év­fordulója alkalmából elnyerte a Cseh Irodalmi Alap pályáza­tán az első dijat, s méltán, mert ez Nohejl eddigi legéret­tebb alkotása. Az elkötelezett művészi pár­tosság Nohejl sokoldalú állam- polgári aktivitásának természe­tes következménye. Megemlít­jük, hogy Bohumil Noliejlt a Cseh írószövetség IV. kong­resszusán beválasztották a szövetség elnökségébe, s a Cseh írószövetség elnökhelyet­tesi tisztjét tölti be, és tagja a Csehszlovák írószövetség köz­ponti bizottsága elnökségének is. VLADIMÍR KOLAR Rövid rekviem Bubiért MÁZIK ISTVÁN A Népszabadság július 26-1, szerdai száma ezzel a címmel búcsúztatja a nemrégiben el­hunyt Bábi Tibor csehszlová­kiai magyar költőt, újságírót, lapunk munkatársát. „Életmű­ve a hétköznapok szolgálatá­ban bontakozott ki, mint álta­lában annak a nemzedéknek a munkája, amelyet Fábry Zoltán »a harmadvirágzás« irodalma­ként tartott nyilván“ — írja a lap, fölidézve Bábi Tibor indu­lásának éveit; majd méltatja sokrétű munkásságát, föleleve­níti emberi-költői magatartásá- sát. Nemcsak a költőről szól, hanem a riporterről is, aki töb­bek között sok-sok interjút, portrét írt azokról, akik ott álltak a csehszlovákiai magyar kommunista mozgalom bölcső­jénél. „Tíz év távlatából visszate­kintve ( ___) úgy látszik, hogy a c sehszlovákiai magyarság tör­téneti hagyományait értékelve, a mindent befogadókkal szem­ben, a nemzeti elvet az osztály­szempontok elé helyezőkkel szemben lényegében neki volt igaza. Az a legendakör, amely — például — a Tiso-államban élő magyarság hivatalos vezé­rét, Esterházy grófot övezte egyesek szemében, nem utolsó­sorban Bábi fellépésének hatá­sára oszlott szét“ — írja to­vábbá a lap; végezetül idézi Bábi Tibort — „Ahol vita van, ott mozgás és fejlődés van. S hiszem, hogy így jó“ — hozzá­téve, hogy ez volt Bábi Tibor alapállása, és fájdalmas, hogy többet nem vitatkozhatunk. KULTURÁLIS HÍREK # Az Anna Karenina című Telsztej-regényből tízrészes sorozatfilmet készített a BBC és a bajor televízió Basil Cole­man rendezésében. A címszere­pet Caroline Lang r is h alakít­ja, Karé ni nt Robert Swann játssza. " t A londoni Nemzeti Kép­tárban kiállítás nyílt A XX. század arcképei címmel. Mint­egy hetven önarckép látható a tárlaton, között üik Picasso, Re­noir, Bonnard portréi is. • A lipcsei bibliográfiai in­tézet háromkötetes világirodal­mi enciklopédiát jelentetett meg. A Külföldi írók lexikona címet viselő mű első kötete nemrég került ki a nyomdából. A világirodalmi lexikon három kötetében hétezer címszó a vi­lágirodalom három évezredét fogja át. iq7fi VII. 28. 6

Next

/
Thumbnails
Contents