Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-22 / 200. szám, szombat

Chilében elkerülhetetlen a normalizálódás A junta tagjának vihart keltő kijelentése (ČSTK] — Chilében nyugta­lanságot váltott ki az, lipgy Gustavo Leigh tábornok, a jun­ta tagja, a légierők főparancs* noka rádióbeszédében kijelen­tette, hogy az országban mie­lőbb normalizálni kellene a vi­szonyokat, meg kellene enged­ni néhány politikai párt tevé­kenységét és új alkotmányt kel­lene előkészíteni, amelyet nép­szavazás hagyna jóvá. Ezt az álláspontját Leigh tá­bornok a közelmúltban a Cor- riere della Sera című olasz na­pilapnak adott interjújában is megerősítette. A nyugtalanság a chilei kormányban is meg­mutatkozott, amely csütörtöki rendkívüli ülésén megtárgyalta Leigh kijelentéseit, s valószínű­leg Pinochet utasítására až ál­láspontot „egyhangúlag eluta­sította“. Leigh tábornok ezután nyíl­tan beismerte, hogy a katonai juntában már hosszabb ideje ellentétek vannak az ország to­vábbi fejlődését illetően. Leigh fellépése kétségkívül a katonai junta legsúlyosabb vál­ságát jelenti 1973 szeptembere óta. így a fasiszta junta egyre jobban elszigetelődik, mert az országot politikailag és gazda­ságilag is zsákutcába vezette. Ezt tudatosítja most Leigh tá­bornok is, aki a népi kormány legelszántabb ellenségei közé tartozott. Mostani álláspontjá­val nyíltan még időben el sze­retné magát határolni a dik­tatúrától, amelynek létrehozá­sában részt vett, s amelyet most a chilei nép és a világ szolidaritási mozgalma gyen­gít. TANÁCSKOZIK A LENGYEL PARLAMENT (ČSTK) — Stanislaw Gucwa, a szejm marsalljának megnyi­tójával megkezdődött a lengyel parlament ülése. Miután a kép­viselők megismerkedtek a kor­mány beszámolójával a tavalyi terv és költségvetés végrehaj­tásáról, a szejm képviselői­csoportjainak terjesztették elő pártjaik véleményét a jelen­tésről. A felszólalások jóváha­gyásukról biztosították a kor­mány 1977-es tevékenységét. A beszámoló vitája végezté­vel Pjotr Jaroszewicz, a mi­nisztertanács elnöke mondott széljegyzet ^—ynprmmnnimfw^nnpmfTmmtTOnitpnriimnilIgl 1976. VII. 22. „ÉLJEN A HAZUGSÁG!” Csakis így jellemezhető a fiAI.T!MORE SUN amerikai lap főszerkesztőjének, Paul Banker- nek egy mostani konkrét dön­tése, amelyet a REUTER hír­szolgálati iroda ismertet e hó 18 án. Mi történt július 18-án? A Moszkvai Városi Bíróság bünte­tő tanácsa jogos ítéletet hozott két amerikai tudósító felett, akik rágalmazó, hazug írást kö­tőitek lapjaikban a szovjet te­levízió egyik adásáról. A bíró­ság elrendelte, hogy mindkét újságíró öt napon belül vonja vissza — azokban az újságok­ban, amelyeket képviselnek, vagy a szovjet sajtóban — a május 25-én megjelent cikküket és tíz napon belül fizessék meg a perköltségeket. Ha nem közlik a jogosan követelt de­ment it, akkor viszont — a per­költségeken kívül — pénzbün­tetést rónak rájuk „a valóság­nak nem megfelelő, rágalmazó és sértő állításukért“. Az említett főszerkesztő a a REUTER szerint kijelentette, hogy hajlandó inkább kifizetni a pénzbüntetést — az 1675 dol­láros perköltséggel együtt —, semmint hogy lapjában közöl- tetné a jogosan követelt de- rnentit. Tehát a BALTIMORE SUN hajlandó önként lemonda­ni egy bizonyos — s feltéte­lezhetően nem kis — dollár­összegről azért, hogy az ame­rikai közvélemény hazug tájé­koztatásában ne essék csorba, hogy az amerikai közvélemény ne vonja kétségbe sem ebben az esetben, sem általában a szovjetellenes és szocialistael- lenes koholmányokat. Végeredményben az említett pénzbüntetés összege, amelyet „a lap vezetősége — Paul Ban­ker szavai szerint — hajlandó kifizetni tekintet nélkül annak nagyságára“, csak parányi kis töredéke egy sokkalta nagyobb pénzbefektetésnek. Annak a ha­talmas, s állandóan növekvő pénzösszegnek, amelyet az enyhülés, a békés egymás mel­lett élés, a haladás ellenségei, a fegyverkezési hajsza, a neut­ronbomba, az ant ikommunista és antiszovjet uszítás hívei be­fektetnek rágalmazó, hazug propagandahadjáratuk szerte­ágazó nagy gépezetébe. Az említett eset is ékesen bi­zonyítja, hogy számukra a ha­zugság olyan áru, amelyért haj­landók bármilyen árat fizetni. RABAY ZOLTÁN zárszót. Méltatta az immár több mint hét éve folytatott társadalom- és gazdaságpoliti­ka jelentőségét és eredményeit, amelyek az ország gazdaságát új, minőségileg magasabb szint­re emelték. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy az elért eredmények annál jelentőseb­bek mivel a múlt évben a ked­vezőtlen időjárás miatt a ter­vezettnél jelentősebb gabona- és takarmányimportra szorult az ország. Jaroszewicz beszélt a többi között azokról a nehézségekről is, amelyek abból adódnak, hogy a fejlett kapitalista or­szágok egyre szélesebb körben alkalmaznak protekcionista jel­legű intézkedéseket, amelyek sújtották és sújtják az ország exportját. A szejm ezután jóváhagyta a kormány beszámolóját, majd két új kitüntetés alapításáról szóló javaslatot fogadott el. A miniszertanács elnökének javaslatára a parlament az el­hunyt Jan Mietkow*ki helyére Zugmunt Najdowskit nevezte ki kulturális és művészetügyi miniszterré. Japán—kínai béketárgyalások (ČSTK) — Háromévi szünet után Pekingben felújították a vitát az úgynevezett békéről és barátságról szóló egyez­ményről Japán és a KNK kö­zött. Az egyezmény úgyneve­zett hegemónia elleni záradéka kétségkívül a Szovjetunió ellen irányul. N. Ogava, az ismert tokiói kommentátor a Japan Times napilapban figyelmeztet arra, hogy a kínai—japán egyezmény megkötése a Peking által dik­tált feltételek alapján azt je­lentené, hogy Japán elhajlik a valamennyi országgal baráti kapcsolatok politikájától. M&lIfi PJOTR MASEROVNAK, az SZKP Politikai Bizottsága pót­tagjának vezetésével Havanná­ba érkezett a Szovjetunió párt­ós állami küldöttsége, amely a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, az Államta­nács és a Minisztertanács meg­hívására részi vesz a népi fel­kelés 25. évfordulójának ünnep­ségein. KÜRT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára sürgette, hogy a vi­lágszervezet nyújtson minél előbb rendkívüli anyagi segít­séget a független afrikai álla­moknak, Mozambiknaik és Bots­wanának. A LENGYEL ÁLLAMTANÁCS az ország mai államünnepe al­kalmából számos kitüntetést adományozott városoknak, fal­vaknak, üzemeik, intézmények és szövetkezeti gazdaságok kol­lektíváinak, illetve magánsze­mélyeknek. ISMERETLEN TETTESEK Mad ridban terrortámadás során megölték Juan Sanchez Ramos tábornokot és egyik szárnyse­gédjét. A gyilkosság súlyos po­litikai feszültséget okozott Spa- nyországban. Ürhajósiinneplés Varsában (ČSTK) — Az ünnepi díszbe öltözött varsói repülőtéren a lengyel főváros lakossága, az üzemek és az ifjúság képvise­lői szívélyesen üdvözöltek teg­nap a Szojuz—30 szovjet—len­gyel legénységét: Miroslav Hermaszewskit, Pjotr Klimu- kot, az- űrhajó parancsnokát. A vendégek fogadására meg­jelentek a párt- és az állami szervek legfőbb képviselői. Miroslaw Hernaszewsiki fel­adatának teljesítéséről jelentést tett Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornoknak, Lengyelország nemzetvédelmi miniszterének. Az ünnepélyes fogadás után a vendégek a varsóiak ezreinek sorfala között a szejm épületé­be hajtottak, ahol üdvözölte őket Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jab- lonski, az Államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Miniszter- tanács elnöke, Stanislaw Guc­wa, a szejm marsallja. Miros­law Hermaszewski őrnagy je­lentést tett Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának. „Boldog és büszke vagyok, hogy a Lengyel Népköztársaság meg­alakulásának 34. évfordulója előestéjén teljesíthettem azt a felelősségteljes feladatot, ami­lyen az űrrepülés volt“ — mondotta az első lengyel űrha­jós. Henryk Jablonski, az Állam­tanács elnöke átadta a Szojuz —30 legénységének azokat a kitüntetéseket, melyeket a LEMP KB Politikai Bizottságának ja­vaslatára a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa adományo­zott nekik. Lengyelország a szocialista fejlődés útján Á lengyel nép a függetlensé­get nagy hősiességgel, óriási veszteségek árán vívta ki. A há­ború, a hitleri megszállás évei­ben a szervezett fegyveres harc élén a baloldal, a munkáspárt állt, az eszmeileg legfejlettebb élcsapat, amely a nemzeti fel­szabadítást új társadalmi prog­rammal kapcsolta össze. Á történelemkönyvekből jól ismert tények ezek. Tudjuk, kevés nép szenvedett annyit a háborúban, a fasizmustól, mint a lengyel. Hála a lakosság igye­kezetének, Lengyelországot aránylag rövid idő alatt újjá­építették, s megteremtették a fejlődés szilárd alapjait. Felszá­molták a Lengyelország meg­osztottságából és a második köztársaság (1918—1939) elég­telen fejlődéséből származó társadalmi-gazdasági elmara­dottságot. A népi lengyel ál­lam fejlődésének fő biztosíté­ka a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolata. A hetvenes évek elején mi­nőségükben új gazdasági-társa­dalmi feladatok megoldásához kezdtek hozzá Lengyelország­ban. Ma a legfontosabb cél a lakosság életszínvonalának emelése. Ezt mindenekelőtt a termelés korszerűsítésiével tud­ták csak elérni: a géppark több mint 50 százalékát felújítot­ták, számos új termék gyártá­sát vezették be, s mindezt sok­kal magasabb műszaki és mi­nőségi kritériumok alapján. A LEMP VI. és VII. kongresszu­sán kitűzött, a hetvenes évek­re szóló társadalmi-gazdasági fejlesztési program megvalósí­tásával sikerrel oldja meg a lengyel nép az igényes felada­tokat. Ennek köszönhető, hogy az Ipar gyors ütemű fejlődésé­vel összhangban mintegy 40 százalékkal nőtt a dolgozók bé­re is. Lengyelország tagja a Varsói Szerződésnek és a KCiST-nek. Az első a lengyel állam bizton­ságának, a második az ország fejlődésének, a nép jólétének biztosítéka. Például az egyik ENSZ-statisztika szerint 128 megvizsgált ország közül 34- ben éri el az egy lakosra jutó átlagos évi jövedelem a 2000 dollárt. Lengyelországban ez megközelítőleg 2700 dollár kö­rül mozog. Ezenkívül a világ tíz leggyorsabban fejlődő ipari állama közé sorolja. A lengyel termékeknek világ­szerte jó nevük van. Csak né­hány adat szemléltetésül: 1970 —1977 között a külkereskedel­mi forgalom megháromszorozó­dott. Ebben jelentős szerepe van az elektrotechnikai és a gépiparnak. Az egyik legjelleg­zetesebb lengyel specialitás a komplex ipari objektumok és teljes gyártási folyamatok ex­portálása. Ezeknek mintegy 80 százaléka a szocialista orszá­gokba került, mindenekelőtt a Szovjetunióba, ahol napjaink­ban 200 Lengyelországtól vásá­rolt gyár üzemel. A tervek sze­rint 1980-ig számuk 350-re nő. Például a Polimex—Cekop Kül­kereskedelmi Vállalat fennállá­sának 30 esztendeje alatt a vi­lág 16 országába 420 különbö­ző ipari üzemet, gyárat adott el. A gazdaság gyors fejlődése szükségszerűvé tette az ország tudományos potenciáljának bő­vítését, hatékony szervezési, szerkezeti változások eszköz­lését. Elég, ha megemlítjük, hogy kutatómunkával 89 főis­kolán, a Lengyel Tudományos Akadémia 06 munkahelyén, 113 tudományos és kutatóintézet­ben, 24 központi laboratórium­ban s az egyes minisztériumok mellett 128 kutató és fejlesztő központban foglalkoznak. A LEMP vezette lengyel nép társadalmi és gazdasági fejlő­désének szilárd alapja a szo­cialista országokkal való test­véri együttműködés. Az ország egyre nagyobb mértékben he­kapcsolódik a szocialista gaz­dasági integrációba, api előse­gíti további békés fejlődését. (-nák| Felháborodás Carter elnök zsarolása miatt Washington öngólja (ČSTK) —- Az amerikai üzle­ti körök képviselői és a vezető sajtószervek elítélik Carter el­nöknek a Szovjetunióval foly­tatott kereskedelem diszkrimi­nációs korlátozására irányuló döntését, amellyel hatálytalaní­tott egy több millió dolláros szerződést. Az üzleti körök is­mert képviselői szerint az újabb korlátozások elsősorban az Egyesült Államoknak okoznak kárt. G. Goldwellnek, az Egye­sült Államok Kereskedelmi Ka­marája szóvivőjének nyilatkoza­ta szerint a két ország kap­csolatainak javulása, a kétol­dalú problémák megoldása vé­gett éppen a kereskedelmi for­galom növelése lenne a kívána­tos. A diszkriminációs korlátozá­sok ellen szállnak síkra az amerikai közvélemény széles rétegei is. A Harris-Intéset nemrégiben végzett közvéle­ménykutatása szerint az ame­rikaiak 70 százaléka helyesli a Szovjetunióval fenntartott üzle­ti kapcsolatok fejlesztését, a korlátozások eltörlését. A The Washington Post szer­kesztőségi cikke szerint az el­nök döntését a helyzet hit>ás megítélése diktálta. A lap rá­mutat: az amerikai üzletembe­rek tiltakoznak amiatt, hogy a Szovjetunióval kötött üzleteiket politikai tényezőkkel akarják összekapcsolni. Kommentárunk A z „Infitah“ arabul nyi­tást jelent, többek kö­zött azt a nyitást is, amely Egyiptom gazdaságában ment végbe a hetvenes évek elején. A „nyitott ajtókon“, pontosab­ban a Nyugat számára nyitott ajtókon nem az áramlott az or­szágba, amire annak szüksége lett volna, hanem az, ami a tő­késeket nagyobb profittal ke­csegtette. Szadat állítólag átgondolta és tervszerűen látott hozzá az Egyiptomot a nyugati beavatko­zástól védő ajtók felnyitásá­hoz. Ezzel szemben az 1952. jú­lius 23-1 forradalmat követő intézkedéseket, melyek a gyar­matosítás és a külföldi tőke uralma ellen irányultak, „el­sietettnek“, „meggondolatlan­nak“ és „hibásnak“ minősítet­te. Szadat ilyen és hasonló jel­legű „történelmi aranyigazsá­gai“ tömegével fordulnak elő januárban megjelent önéletraj­zában. Szadat „művéből“ kide­rül, hogy ő játszotta a vezető szerepet a Szabad Tisztek Szer­vezete megalapításában és mű­ködése irányításában, és ő volt a vezére az egyiptomi forra­dalomnak is. Hogy létezett Na- gib tábornok (akit ugyan libe- rálissága miatt két év után me­nesztettek) és Gamal Abdel Nasszer, aki tevékenységével új korszakot teremtett nem­namunkáját, provokációit és nyílt támadásait az arab orszá­gok csak egy módon védhetik ki: közös erővel, szilárd egy­ségben. Nasszer Egyiptom gazdaságá­nak és társadalmának fellendí­tése mellett az* arab egység „Infitah" avagy Szadat kuScsárszerepben csak Egyiptom, de az egész arab világ életében* ezek olyan apróságok Szadat szerint, me­lyekkel nem érdemes részlete­sebben foglalkozni. Gamal Abdel Nasszer fiatal tisztként részt vett az 1948-as arab—izraeli háborúban. Ekkor ismerte fel, hogy Izrael terü- letszomja olthatatlan, s hogy az ország az imperializmus közel- keleti eszköze, melynek segít­ségével a volt gyarmatosítók, a protektorátusok és a mandá­tumok tulajdonosai igyekeznek biztosítani befolvásukat e tér­ségben. Rövidesen rájött arra is, hogy Izrael és pártfogói ak­megteremtését tekintette leg­fontosabb feladatának. Szíriával, Irakkal és Líbiával — minden lehető kombinációban — pró­bálkozott az Egyesült Arab Köztársaság létrehozásával. A kudarcért legtöbbször sem ő, sem partnerei, hanem a tér­ségben adott viszonyok voltak a felelősek. Ma, a forradalom évforduló­ján megállapíthatjuk, hogy a nasszerizmus kétség kívül hala­dó volt, s ami talán még fon­tosabb, megfelelt a kor köve­telményeinek. Ezzel magyaráz­ható az is, hogy élvezte a Szovjetunió, valamint a szocia­lista és más haladó államok sokoldalú támogatását. Nasszer halála után Anvar Szadat került az ország élére, s azon nyomban megígérte, hogy folytatni fogja nagy elődje politikáját. Hamar bebi­zonyosodott, hogy ezt mennyi­re nem gondolta komolyan. El­zárta az utat az állami szek­tor fejlődése elől, lezártnak minősítette a szovjet—egyipto­mi barátsági és együttműködé­si szerződést. Ezzel szemben kitárta a kapukat a magánvál­lalkozók előtt, és azok azon­nal elkezdtek élősködni Egyip­tom gazdaságán. Ezt követően ajtót, sőt ajtókat nyitott a nyu­gati kapitalizmus beáramlásá­nak az országba. Az említett eseményekét ele­mezve megállapíthatjuk, hogy Szadat mindig ott „nyit“, ahol Nasszer zárt volna, illetve zárt, és fordítva. Félő. hogy Szadat nehezen fog kiverekedni ebből az útvesztőből, melynek ki- és bejáratait felelőtlen kulcsár­ként kezelte. GÜRFÚL ZSUZSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents