Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-18 / 196. szám, kedd

Kino halogatja a választ a VSZK javaslataira IPekiing nehezíti a repatriánsok hazatelepüléséi JsSS stcňSan (CSTK) — Hanoiban megren­dezték a Vietnami Külügymi­nisztérium konzuli osztálya és a Kínai Népköztársaság nagy­ikövetsége képviselőinek 14. találkozóját. A kínai fél ismét olyan koholmányokkal állt elő, hogy Vietnamban állítólag „ül- dözik a kínai emigránsokat“ — tartalmazza a külügyminiszté­rium közleménye. A Vietnami Szocialista Köz­társaság képviselője elutasítot­ta a rágalmaikat és rámutatott: éppen Kína volt az, amely moz­gósította propagandagépezetét, hogy minden eszközzel felélesz- sze.az elvakult nacionalista ér­zelmeket a Vietnamban élő kí­naiakban. A (kínai hatóságok tömegesen juttatják át a viet­nami határon ,,a pszichológiai megdolgozásra kiképzett szak­értőiket“, hogy azok behatol­janak a kínai nemzetiség közé, és repatriálásra beszéljék rá őket. ,,A kínai fél ezzel egyidejű*! leg továbbra is elhúzza a tár­gyalásokat, nem ad választ a vietnami fél által előterjesztett javaslatokra, és nem hajlandó megvitatni ezeket a javaslato­kat“ — állapítja meg a közle­mény. „Az elmúlt héten a kínaiak nem engedélyezték több száz kínai repatriáns hazatelepülé­sét, mert kiutazási engedélyü­ket nem a Hanoiban működő kínai nagykövetség állította ki“ — közölte a vietnami hírügy­nökség. A kínai fél ezzel a tettével már a gyakorlatban ér­vényesíti azt az abszurd köve­telését, hogy csakis a kínai nagykövetségnek van joga a kínai nemzetiségű vietnami ál­lampolgárok hazatelepüléséről dönteni. Ez ellenkezik a Kína és Vietnam között 1961-ben aláírt kétoldalú szerződésben foglaltakkal, hangsúlyozza a vietnami sajtó. YOUNG MÁSKOR VIGYÁZZON A SZÁJÁRA A képviselőház elvetette a diplomata leváltásának lehetőségét „Carter elnök ráparancsolt Young amerikai ENSZ-nagykö- vetre, hogy az amerikai politi­kai foglyokról szóló „inkor­rekt“, rosszul időzített és az amerikai külpolitikának ártó kijelentése után tartsa a szá­ját“ — közölte egy amerikai hivatalos személyiség Bonnban. 1978. VII. 18. A „FELSÉG" ÉS A BAJOR „NAGYBÁCSIK" (ČSTK) — Habsburg Ottó, az osztrák—magyar császári di­nasztia sarja ismét hallat ma­gáról. Úti célul ez egyszer nem Bécset, hanem az Európa Par­lamentet tűzte ki. Meg kell azonban említenünk, hogy a kezdet kezdetén azonnal né­hány akadályba ütközött, hi­szen a célba vett intézmény csakis a Közös Piac tagálla­mainak képviselőit tömöríti. Ausztria pedig — semlegessé­gére való tekintettel sohasem vplt tagja a Közös Piacnak, s nem is szándékozik abba be­lépni. Felmerül a kérdés, hogy Habsburg Ottó tulajdonképpen kit akar képviselni az Európa Parlamentben? A kérdés megoldását a nyu gat-németországi Keresztény szocialista Unió vállalta magá­ra, melynek a nézetei nem áll­nak szöges ellentétben Habs­burg Ottó reakciós nézeteivel. Egy másik probléma is jelme­rült: hogyan képviselheti Habs­burg Ottó az Európa Parlament­ben a Német Szövetségi Köz­társaságot, mikor nem is nyu­gatnémet állampolgár. „A ba­jor nagybácsik“ messzire elérő keze ezt az akadályt is félre­gördítette az útból. A császárt sarj NSZK-állampolgárSágot ka­pott, sőt mi több, az alsó- ausztriai kormány eleget téve a „felség“ kérésének, meghagy­ta osztrák állampolgárságát is. Habsburg Ottó azonnal meg­feledkezett az óvatosságról, s Bajorországban úton-útfélén hangoztatta: az Európa Parla­mentben az NSZK és Ausztria Jólétén fog munkálkodni. Az osztrák közvélemény azonban élesen tiltakozott és rámuta­tott, hogy az Európa Parla­mentben csak a NATO-orszá- gok képviselői jelennek meg, s Habsburg Ottó megsértené Ausztria semlegességét. Az Osztrák Televíziónak adott in­terjújában Habsburg Ottó ezzel kapcsolatban kijelentette, Ausztria úgy is túlságosan kis ország ahhoz, hogy elvállalja képviseletét, ezéri Csehszlová­kiát és Magyarországot emle­gette mint az Osztrák—Magyar Monarchia egykori részeit. Habsburg Ottó kijelentései ellenkezést váltottak ki Auszt­riában. Az Osztrák Szocialista Párt küldöttei panaszt emeltek a belügyminiszternél és Josef Taus, az Osztrák Néppárt el­nöke a CSU kongresszusán éle­sen elhatárolta magát Habs­burg Ottótól. Habsburg Ottó azonban nem zavartatja magát. Az Európa Parlamentbe vezető útján már nem szándékozik megállni. Az elnök, értesülések szerint, Cyrus Vance külügyminiszter útján üzente Youngnak, hogy nem szeretné, ha hasonló eset előfordulna. A nyilatkozó tisztségviselő szerint Vance és Young genfi találkozóján nem került szóba Young visszavonulása. A képvi­selőházban nagy többséggel el­vetették Young leváltásának le­hetőségét. Amerikai hivatalos személyi­ségek szerint az elnöknek esze ágában sincs meneszteni Yottn- got, minthogy a nagykövet a leglátványosabb kapocs az el­nök és a nélkülözhetetlen szí­nes bőrű választói között, s tu­lajdonképpen Igen jól végzi a rábízott feladatot. ERICK HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az Állam­tanács elnöke, az SZKP KB meghívására a Szovjetunióba repült, ahol szabadságát tölti. ALI ABDAL SZALEHET vá­lasztották meg a Jemeni Arab Köztársaság elnökének jelen­tette az INA iraki hírügynök­ség, HARILAOSZ FLORAKISZ. a Görög KP KB első titkára ha­tározottan elítélte az Egyesült Államok és a NATO képviselői­nek mesterkedéseit, melyek célja, hogy Görögországot újra bevonják a NATO-ba. BOGOTÁBAN a választási bí­róság bejelentette, hogy a jú­nius 4-i kolumbiai elnökválasz­tásokon Julius César Turbay Ayaliit választották az ország elnökévé. ISLAMABADBAN az új pa­kisztáni kormány első ülésén jóváhagyta a pakisztáni válasz­tási törvény módosítását, amely lehetővé teszi az általá­nos választások kiírását. AVAREL HARRIMAN ismert amerikai politikus magyaror­szági látogatása során tegnap tárgyalt Púja Frigyes külügy­miniszterrel, és fogadta őt Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke is. ANGOLA és Zaire kormány- küldöttségei Brazzaville ben a két ország kapcsolatainak nor­malizálásáról tárgyaltak. AREZZO olasz városban vé get ért a L’Unita napilap 14 napos fesztiválja, amely „a nők harca a válság felszámolá­sáért és a demokrácia védel­méért“ jelszó jegyében zajlott le. A kommunista sajtó ünne­pén az olasz nők tízezrei vet­tek részt. Amerika őslakosai, az indiánuk több mint 5000 kilométeres, az USA több államát érintő tiltakozó menettel fejezték ki elégedetlenségüket emberi jogaik korlátozása és kétségbe­ejtő helyzetük javítására irányuló intézkedések állandó el­odázása ellen. Követelték az ősi jogaikat megvonó és a re­zervátumok természeti kincseit kisajátító törvénytervezet azonnali visszavonását. (ČSTK — UPI-felvétel) Indiánok gyarmati sorban (ČSTK) — Marion Bnaodo, az isimért amerikai filmszínész csodálkozását fejezte* ki afö­lött, hogy az Egyesült Álla­mok beszélni merészel az em­beri jogokról más országokban, amikor gyarmati uralmat gya­korol az amerikai indiánok felett. Marlon Brando, aki 1973-ba,n az indiánokkal való bánásmód elleni tiltakozásul visszautasí­totta a legjobb színészi telje­sítményért neki ítélt Oscar-dí­jat, most Washingtonba utazott, hogy támogassa az ezer indián emberi jogaik korlátozása el­leni tiltakozó menetét. A film­színész kijelentette: „Ámulatba ejt, hogy az Egyesült Államok vezető képviselői világ körüli útjaikon az emberi jogokról merészelnek beszélni, mikor mi vagyunk az utolsó ország, akik egész nemzetet, az indiá­nokat gyarmati sorsban tar­tunk.“ Carter megszegi ígéretét Az USA fegyverexportja idén meghaladja a 15 milliárd dollárt FÉNY DERÜL A CIA ANGOLAI SZEREPÉRE (ČSTKj — Az amerikai hír­szerző ügynökségek tevékeny­ségét ellenőrző szenátusi bi­zottság tanulmányából megál­lapítható, hogy Henry Kissin­ger volt amerikai külügymi­niszter és William Colby, a CIA volt igazgatója a kongresszus előtt eltitkolta a CIA 1975 ös angolai felforgató tevékenysé­gének valódi terjedelmét. A tanulmány a CIA doku­mentumai alapján több mint egymillió dollárra becsüli azt a segítséget, melyet a CIA nyújtott a népellenes angolai mozgalmaknak zsoldosok félfo­gadására. Ezzel szemben Kissinger ki­jelentette, hogy Angolában „minimális“ volt az amerikai .„segítség“. (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok K ii 1 ügy in in isztér iu mána k és a Brookings Kutatóintézet­nek a dolgozói Washingtonban nyilvánosságra hozott tanulmá­nyukban megállapítják, hogy James Carter elnök nem telje­síti az amerikai fegyverek ex­portjának korlátozására tett ígéretét. A tanulmány szerzőinek becs­lése szerint az Egyesült Álla mok ebben az évben 15 mil­liárd dollár értékű fegyvert és katonai felszerelést szállít kül­földre. Tavaly az amerikai fegyverexport értéke 13,2 mil­liárd dollár, 1976 ban pedig 11 milliárd dollár volt. Már az első hónapokban, me­lyek Carter 1977 májusában el­mondott nemzetközi fegyverke reskedelem elítélésével foglal­kozó nyilvános beszédét követ­ték, a kormány 45 fegyverex­port-javaslatot terjesztett a Kongresszus elé, összesen 4,1 milliárd dollár értékben. Az el­nök akkori szavai szerint ugyan az Egyesült Államok csak ,rendkívüli esetekben“ fog a lövőben fegyvert exportálni, fi­gyelmeztetnek a tanulmány szerzői. A jelenlegi demokratapárti koinány politikája ezen a téren semmiben sem különbözik az őt megelőző republikánus kor­mányzat vonalától, amely a fegyverexportot állandóan nö­velte. állapítja meg a tanul­mány. Ebből arra a következ­tetésre lehet jutni, hogy ez a politika a jövőben sem fog megváltozni. A moszkvai Pravda és a többi szovjet központi lap szombati száma „Elnyer­ték méltó büntetésüket“ cím­mel cikket közölt, amelyben ez állt: „Moszkvában az elmúlt héten két bírósági eljárást folytattak, amelyek lefolyásá­ról a szovjet sajtó már írt. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíró­ságának katonai kollégiuma megtárgyalta A. N. Filatovnak, idegen hírszerző központ ügy­nökének a tevékenységét. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bíróságá­nak büntető kollégiuma pedig kivizsgálta A. B. Scsaranszkij tevékenységét, akit hazaárulás­sal vádoltak. Mindkét ügyben pénteken hoztak ítéletet. A bűnösök — hazaárulók és kémek — el­nyerték megérdemelt bünteté­süket: Filatovot golyó általi ha­lálra, Scsaranszkijt pedig 13 évi szabadságvesztésre ítélték. A legfelsőbb szovjet bíróság néhány napon át elemezte és vizsgálta a büntetendő cseleke­deteket tartalmazó vádiratot, a bizonyítékokat, valamint a ta­núk vallomásait. Mindkét bí­rósági eljárás esetében az ada­tok ugyanarról tanúskodtak: a vádlottak padján most nem megtévedtek ültek, s nem is olyanok, akik véletlenül hibáz­tak. A szovjet bíróság olyan bűnösök felett mondott ítéle­tet, akik tudták, mit csinálnak. Filatovot egy külföldi hír­szerző központ szervezte be ak­kor, amikor szolgálati úton külföldön tartózkodott. Rend­szeresen fontos információkat gyűjtött és adott tovább Idegen államok képviselőinek. Ezek az adatok a Szovjetunió állam- és katonai titkai közé tartoztak. A kémkedést hazatérése után is folytatta. „Kenyéradói“ Fi­latovot ellátták a szükséges kémfelszereléssel, speciális be­rendezésekkel. Filatov mindezt fel is használta. Filatov „szolgálatait“ jól megfizették. Nagy mennyiségű külföldi valutát, több ezer szov­jet rubelt és aranyat kapott. A kivizsgálás során a bíró­ság nemcsak az ő gaztetteit vizsgálta meg, hanem azokat a körülményeket is, amelyek a felhasználták szovjetellenes és kommunistaellenes propagan­dájukhoz. A rágalmazót igye­kezték „az elnyomott szovjet emberek jogaiért küzdő har­cosként feltüntetni. Scsaranszkij épp erre töreke­dett. Ugyanis már rég elhatá­rozta, hogy elhagyja hazáját és Nyugatra távozik. Csakhogy kinek van szüksége „tapaszta­Elnyelték méltó büntetésüket legsúlyosabb bűntett elköveté­siéhez — a hazaáruláshoz ve­zették. A bírósági eljárás fo­lyamán egyre világosabban kirajzolódott Filatov „jelleme“: karrierizmusa, rendkívüli hiú­sága, irigysége, haszonlesése és erkölcsi romlottsága. A bűnözők anatómiája álta­lában egyforma. Ezt az igazsá­got megerősíti azon utak ösz- szehasonlítása, amelyek a két bűnöst a vádlottak padjához vezették. Scsaranszkij esetében ez a rendkívüli önzés, karrie­rizmus, a feltűnési vágy és a minden áron való felfelé törek­vés. Kezdetben kísérletet tett an­nak érdekében, hogy bizonyos nyugati körökben népszerűvé váljon. Mindenekelőtt azokról a körökről van szó, amelyek a szovjetellenes kampányokat szították. Scsaranszkij és társai — mert Ilyenek is voltak — durván és szemtelenül rágal­mazták a Szovjetuniót és a szov­jet társadalmi rendszert. Ké­szek voltak a fehéret is befe­ketíteni. A z antikommunisták és az enyhülés ellenségei Nyugaton Scsaranszkij kohol­mányait örömmel fogadták, és latlan“ mérnök szakemberre, amikor az utcákon több ezer saját diplomás munkanélküli kószál. Scsaranszkij ezt meg­értette. A Nyugatnak „közéleti személyiségre“ volt szüksége, és az áruló épp ilyen szerep­ben igyekezett magát feltüntet­ni külföldi kenyéradói előtt. Az árulás logikája „a közéleti személyiséget“ és az „emberi jogok védelmezőjét“ törvény­szerűen a kémszervezetek kar­jaiba sodorta, s így közönséges kém lett belőle. Scsaranszkij a többi áruló útjára lépett. Az áruló sorsa nem is lehet más. Scsaranszkij és az egyik nyu­gati hírszerző szolgálat egy­másra talált, s megtalálták a közös nyelvet is. Scsaranszkij és társai titkos adatokat gyűjtöttek a honvé­delmi ipar üzemeinek elhelye­zéséről, a termelés jellegéről, valamint a titkos tudományos kutatásokról. Ahhoz, hogy ilyen adatokhoz jusson, a külföldről kapott kérdésekre kereste a vá­laszt. Azoknak, akik az ilyen kérdésekre válaszoltak, termé­szetesen sejtelmük sem volt, hogy az adatok milyen célt szolgálnak. A kémkedéssel nyert adato­kat Scsaranszkij letartóztatá­sáig rendszeresen Nyugatra to­vábbította. Amint az a doku­mentumokból kitűnik, Scsaran- szkij rendszeresen segítette az egyik nyugati katonai hírszerző szervezet ügynökét, hogy meg­szervezhesse egy külföldi hír­szerző ügynök és szovjet tudó­sok és szakemberek konspiratív találkozóját. Természetesen azok a tudósok és szakembe­rek jöttek számításba, akiknek birtokukban titkos adatok vol­tak. Scsaranszkij megteremtet­te a feltételeket a beszélgeté­sekhez, amelyek során az em­lített katonai hírszerző bizal­mas adatokhoz jutott. A bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy Scsaranszkij nyugati ke­nyéradói a kémet nemegyszer „pótolhatatlan emberként“ em­legették. Ebben igazuk volt. Helyettesíteni nem lesz köny- nyű. A Szovjetunióban ugyanis az árulók Iába alatt ég a ta­laj. Azokban a napokban, amikor a büntető kollégium vizsgálta Scsaranszkij ügyét, néhány nyugati országban szovjetelle­nes kampány indult meg. Az antikommunisták és az enyhü­lés ellenségei a levitézlett kém ellen indított bírósági eljárást arra használták fel, hogy gyű­löletet szítsanak a Szovjetunió iránt. Képmutató módon sirán­koznak a szovjet bíróság által igazságosan elítélt bűnözők sor­sa miatt. Azoknak, akik ezt te­szik, tudniuk kellene, hogy a kém, az áruló és a rágalmazó védelmezésével saját maguk is abba a mocsárba kerülnek, amelybe Scsaranszkij beleful­ladt.“

Next

/
Thumbnails
Contents