Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-18 / 196. szám, kedd
Kino halogatja a választ a VSZK javaslataira IPekiing nehezíti a repatriánsok hazatelepüléséi JsSS stcňSan (CSTK) — Hanoiban megrendezték a Vietnami Külügyminisztérium konzuli osztálya és a Kínai Népköztársaság nagyikövetsége képviselőinek 14. találkozóját. A kínai fél ismét olyan koholmányokkal állt elő, hogy Vietnamban állítólag „ül- dözik a kínai emigránsokat“ — tartalmazza a külügyminisztérium közleménye. A Vietnami Szocialista Köztársaság képviselője elutasította a rágalmaikat és rámutatott: éppen Kína volt az, amely mozgósította propagandagépezetét, hogy minden eszközzel felélesz- sze.az elvakult nacionalista érzelmeket a Vietnamban élő kínaiakban. A (kínai hatóságok tömegesen juttatják át a vietnami határon ,,a pszichológiai megdolgozásra kiképzett szakértőiket“, hogy azok behatoljanak a kínai nemzetiség közé, és repatriálásra beszéljék rá őket. ,,A kínai fél ezzel egyidejű*! leg továbbra is elhúzza a tárgyalásokat, nem ad választ a vietnami fél által előterjesztett javaslatokra, és nem hajlandó megvitatni ezeket a javaslatokat“ — állapítja meg a közlemény. „Az elmúlt héten a kínaiak nem engedélyezték több száz kínai repatriáns hazatelepülését, mert kiutazási engedélyüket nem a Hanoiban működő kínai nagykövetség állította ki“ — közölte a vietnami hírügynökség. A kínai fél ezzel a tettével már a gyakorlatban érvényesíti azt az abszurd követelését, hogy csakis a kínai nagykövetségnek van joga a kínai nemzetiségű vietnami állampolgárok hazatelepüléséről dönteni. Ez ellenkezik a Kína és Vietnam között 1961-ben aláírt kétoldalú szerződésben foglaltakkal, hangsúlyozza a vietnami sajtó. YOUNG MÁSKOR VIGYÁZZON A SZÁJÁRA A képviselőház elvetette a diplomata leváltásának lehetőségét „Carter elnök ráparancsolt Young amerikai ENSZ-nagykö- vetre, hogy az amerikai politikai foglyokról szóló „inkorrekt“, rosszul időzített és az amerikai külpolitikának ártó kijelentése után tartsa a száját“ — közölte egy amerikai hivatalos személyiség Bonnban. 1978. VII. 18. A „FELSÉG" ÉS A BAJOR „NAGYBÁCSIK" (ČSTK) — Habsburg Ottó, az osztrák—magyar császári dinasztia sarja ismét hallat magáról. Úti célul ez egyszer nem Bécset, hanem az Európa Parlamentet tűzte ki. Meg kell azonban említenünk, hogy a kezdet kezdetén azonnal néhány akadályba ütközött, hiszen a célba vett intézmény csakis a Közös Piac tagállamainak képviselőit tömöríti. Ausztria pedig — semlegességére való tekintettel sohasem vplt tagja a Közös Piacnak, s nem is szándékozik abba belépni. Felmerül a kérdés, hogy Habsburg Ottó tulajdonképpen kit akar képviselni az Európa Parlamentben? A kérdés megoldását a nyu gat-németországi Keresztény szocialista Unió vállalta magára, melynek a nézetei nem állnak szöges ellentétben Habsburg Ottó reakciós nézeteivel. Egy másik probléma is jelmerült: hogyan képviselheti Habsburg Ottó az Európa Parlamentben a Német Szövetségi Köztársaságot, mikor nem is nyugatnémet állampolgár. „A bajor nagybácsik“ messzire elérő keze ezt az akadályt is félregördítette az útból. A császárt sarj NSZK-állampolgárSágot kapott, sőt mi több, az alsó- ausztriai kormány eleget téve a „felség“ kérésének, meghagyta osztrák állampolgárságát is. Habsburg Ottó azonnal megfeledkezett az óvatosságról, s Bajorországban úton-útfélén hangoztatta: az Európa Parlamentben az NSZK és Ausztria Jólétén fog munkálkodni. Az osztrák közvélemény azonban élesen tiltakozott és rámutatott, hogy az Európa Parlamentben csak a NATO-orszá- gok képviselői jelennek meg, s Habsburg Ottó megsértené Ausztria semlegességét. Az Osztrák Televíziónak adott interjújában Habsburg Ottó ezzel kapcsolatban kijelentette, Ausztria úgy is túlságosan kis ország ahhoz, hogy elvállalja képviseletét, ezéri Csehszlovákiát és Magyarországot emlegette mint az Osztrák—Magyar Monarchia egykori részeit. Habsburg Ottó kijelentései ellenkezést váltottak ki Ausztriában. Az Osztrák Szocialista Párt küldöttei panaszt emeltek a belügyminiszternél és Josef Taus, az Osztrák Néppárt elnöke a CSU kongresszusán élesen elhatárolta magát Habsburg Ottótól. Habsburg Ottó azonban nem zavartatja magát. Az Európa Parlamentbe vezető útján már nem szándékozik megállni. Az elnök, értesülések szerint, Cyrus Vance külügyminiszter útján üzente Youngnak, hogy nem szeretné, ha hasonló eset előfordulna. A nyilatkozó tisztségviselő szerint Vance és Young genfi találkozóján nem került szóba Young visszavonulása. A képviselőházban nagy többséggel elvetették Young leváltásának lehetőségét. Amerikai hivatalos személyiségek szerint az elnöknek esze ágában sincs meneszteni Yottn- got, minthogy a nagykövet a leglátványosabb kapocs az elnök és a nélkülözhetetlen színes bőrű választói között, s tulajdonképpen Igen jól végzi a rábízott feladatot. ERICK HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke, az SZKP KB meghívására a Szovjetunióba repült, ahol szabadságát tölti. ALI ABDAL SZALEHET választották meg a Jemeni Arab Köztársaság elnökének jelentette az INA iraki hírügynökség, HARILAOSZ FLORAKISZ. a Görög KP KB első titkára határozottan elítélte az Egyesült Államok és a NATO képviselőinek mesterkedéseit, melyek célja, hogy Görögországot újra bevonják a NATO-ba. BOGOTÁBAN a választási bíróság bejelentette, hogy a június 4-i kolumbiai elnökválasztásokon Julius César Turbay Ayaliit választották az ország elnökévé. ISLAMABADBAN az új pakisztáni kormány első ülésén jóváhagyta a pakisztáni választási törvény módosítását, amely lehetővé teszi az általános választások kiírását. AVAREL HARRIMAN ismert amerikai politikus magyarországi látogatása során tegnap tárgyalt Púja Frigyes külügyminiszterrel, és fogadta őt Lázár György, a Minisztertanács elnöke is. ANGOLA és Zaire kormány- küldöttségei Brazzaville ben a két ország kapcsolatainak normalizálásáról tárgyaltak. AREZZO olasz városban vé get ért a L’Unita napilap 14 napos fesztiválja, amely „a nők harca a válság felszámolásáért és a demokrácia védelméért“ jelszó jegyében zajlott le. A kommunista sajtó ünnepén az olasz nők tízezrei vettek részt. Amerika őslakosai, az indiánuk több mint 5000 kilométeres, az USA több államát érintő tiltakozó menettel fejezték ki elégedetlenségüket emberi jogaik korlátozása és kétségbeejtő helyzetük javítására irányuló intézkedések állandó elodázása ellen. Követelték az ősi jogaikat megvonó és a rezervátumok természeti kincseit kisajátító törvénytervezet azonnali visszavonását. (ČSTK — UPI-felvétel) Indiánok gyarmati sorban (ČSTK) — Marion Bnaodo, az isimért amerikai filmszínész csodálkozását fejezte* ki afölött, hogy az Egyesült Államok beszélni merészel az emberi jogokról más országokban, amikor gyarmati uralmat gyakorol az amerikai indiánok felett. Marlon Brando, aki 1973-ba,n az indiánokkal való bánásmód elleni tiltakozásul visszautasította a legjobb színészi teljesítményért neki ítélt Oscar-díjat, most Washingtonba utazott, hogy támogassa az ezer indián emberi jogaik korlátozása elleni tiltakozó menetét. A filmszínész kijelentette: „Ámulatba ejt, hogy az Egyesült Államok vezető képviselői világ körüli útjaikon az emberi jogokról merészelnek beszélni, mikor mi vagyunk az utolsó ország, akik egész nemzetet, az indiánokat gyarmati sorsban tartunk.“ Carter megszegi ígéretét Az USA fegyverexportja idén meghaladja a 15 milliárd dollárt FÉNY DERÜL A CIA ANGOLAI SZEREPÉRE (ČSTKj — Az amerikai hírszerző ügynökségek tevékenységét ellenőrző szenátusi bizottság tanulmányából megállapítható, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és William Colby, a CIA volt igazgatója a kongresszus előtt eltitkolta a CIA 1975 ös angolai felforgató tevékenységének valódi terjedelmét. A tanulmány a CIA dokumentumai alapján több mint egymillió dollárra becsüli azt a segítséget, melyet a CIA nyújtott a népellenes angolai mozgalmaknak zsoldosok félfogadására. Ezzel szemben Kissinger kijelentette, hogy Angolában „minimális“ volt az amerikai .„segítség“. (ČSTK) — Az Egyesült Államok K ii 1 ügy in in isztér iu mána k és a Brookings Kutatóintézetnek a dolgozói Washingtonban nyilvánosságra hozott tanulmányukban megállapítják, hogy James Carter elnök nem teljesíti az amerikai fegyverek exportjának korlátozására tett ígéretét. A tanulmány szerzőinek becslése szerint az Egyesült Álla mok ebben az évben 15 milliárd dollár értékű fegyvert és katonai felszerelést szállít külföldre. Tavaly az amerikai fegyverexport értéke 13,2 milliárd dollár, 1976 ban pedig 11 milliárd dollár volt. Már az első hónapokban, melyek Carter 1977 májusában elmondott nemzetközi fegyverke reskedelem elítélésével foglalkozó nyilvános beszédét követték, a kormány 45 fegyverexport-javaslatot terjesztett a Kongresszus elé, összesen 4,1 milliárd dollár értékben. Az elnök akkori szavai szerint ugyan az Egyesült Államok csak ,rendkívüli esetekben“ fog a lövőben fegyvert exportálni, figyelmeztetnek a tanulmány szerzői. A jelenlegi demokratapárti koinány politikája ezen a téren semmiben sem különbözik az őt megelőző republikánus kormányzat vonalától, amely a fegyverexportot állandóan növelte. állapítja meg a tanulmány. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy ez a politika a jövőben sem fog megváltozni. A moszkvai Pravda és a többi szovjet központi lap szombati száma „Elnyerték méltó büntetésüket“ címmel cikket közölt, amelyben ez állt: „Moszkvában az elmúlt héten két bírósági eljárást folytattak, amelyek lefolyásáról a szovjet sajtó már írt. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma megtárgyalta A. N. Filatovnak, idegen hírszerző központ ügynökének a tevékenységét. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bíróságának büntető kollégiuma pedig kivizsgálta A. B. Scsaranszkij tevékenységét, akit hazaárulással vádoltak. Mindkét ügyben pénteken hoztak ítéletet. A bűnösök — hazaárulók és kémek — elnyerték megérdemelt büntetésüket: Filatovot golyó általi halálra, Scsaranszkijt pedig 13 évi szabadságvesztésre ítélték. A legfelsőbb szovjet bíróság néhány napon át elemezte és vizsgálta a büntetendő cselekedeteket tartalmazó vádiratot, a bizonyítékokat, valamint a tanúk vallomásait. Mindkét bírósági eljárás esetében az adatok ugyanarról tanúskodtak: a vádlottak padján most nem megtévedtek ültek, s nem is olyanok, akik véletlenül hibáztak. A szovjet bíróság olyan bűnösök felett mondott ítéletet, akik tudták, mit csinálnak. Filatovot egy külföldi hírszerző központ szervezte be akkor, amikor szolgálati úton külföldön tartózkodott. Rendszeresen fontos információkat gyűjtött és adott tovább Idegen államok képviselőinek. Ezek az adatok a Szovjetunió állam- és katonai titkai közé tartoztak. A kémkedést hazatérése után is folytatta. „Kenyéradói“ Filatovot ellátták a szükséges kémfelszereléssel, speciális berendezésekkel. Filatov mindezt fel is használta. Filatov „szolgálatait“ jól megfizették. Nagy mennyiségű külföldi valutát, több ezer szovjet rubelt és aranyat kapott. A kivizsgálás során a bíróság nemcsak az ő gaztetteit vizsgálta meg, hanem azokat a körülményeket is, amelyek a felhasználták szovjetellenes és kommunistaellenes propagandájukhoz. A rágalmazót igyekezték „az elnyomott szovjet emberek jogaiért küzdő harcosként feltüntetni. Scsaranszkij épp erre törekedett. Ugyanis már rég elhatározta, hogy elhagyja hazáját és Nyugatra távozik. Csakhogy kinek van szüksége „tapasztaElnyelték méltó büntetésüket legsúlyosabb bűntett elkövetésiéhez — a hazaáruláshoz vezették. A bírósági eljárás folyamán egyre világosabban kirajzolódott Filatov „jelleme“: karrierizmusa, rendkívüli hiúsága, irigysége, haszonlesése és erkölcsi romlottsága. A bűnözők anatómiája általában egyforma. Ezt az igazságot megerősíti azon utak ösz- szehasonlítása, amelyek a két bűnöst a vádlottak padjához vezették. Scsaranszkij esetében ez a rendkívüli önzés, karrierizmus, a feltűnési vágy és a minden áron való felfelé törekvés. Kezdetben kísérletet tett annak érdekében, hogy bizonyos nyugati körökben népszerűvé váljon. Mindenekelőtt azokról a körökről van szó, amelyek a szovjetellenes kampányokat szították. Scsaranszkij és társai — mert Ilyenek is voltak — durván és szemtelenül rágalmazták a Szovjetuniót és a szovjet társadalmi rendszert. Készek voltak a fehéret is befeketíteni. A z antikommunisták és az enyhülés ellenségei Nyugaton Scsaranszkij koholmányait örömmel fogadták, és latlan“ mérnök szakemberre, amikor az utcákon több ezer saját diplomás munkanélküli kószál. Scsaranszkij ezt megértette. A Nyugatnak „közéleti személyiségre“ volt szüksége, és az áruló épp ilyen szerepben igyekezett magát feltüntetni külföldi kenyéradói előtt. Az árulás logikája „a közéleti személyiséget“ és az „emberi jogok védelmezőjét“ törvényszerűen a kémszervezetek karjaiba sodorta, s így közönséges kém lett belőle. Scsaranszkij a többi áruló útjára lépett. Az áruló sorsa nem is lehet más. Scsaranszkij és az egyik nyugati hírszerző szolgálat egymásra talált, s megtalálták a közös nyelvet is. Scsaranszkij és társai titkos adatokat gyűjtöttek a honvédelmi ipar üzemeinek elhelyezéséről, a termelés jellegéről, valamint a titkos tudományos kutatásokról. Ahhoz, hogy ilyen adatokhoz jusson, a külföldről kapott kérdésekre kereste a választ. Azoknak, akik az ilyen kérdésekre válaszoltak, természetesen sejtelmük sem volt, hogy az adatok milyen célt szolgálnak. A kémkedéssel nyert adatokat Scsaranszkij letartóztatásáig rendszeresen Nyugatra továbbította. Amint az a dokumentumokból kitűnik, Scsaran- szkij rendszeresen segítette az egyik nyugati katonai hírszerző szervezet ügynökét, hogy megszervezhesse egy külföldi hírszerző ügynök és szovjet tudósok és szakemberek konspiratív találkozóját. Természetesen azok a tudósok és szakemberek jöttek számításba, akiknek birtokukban titkos adatok voltak. Scsaranszkij megteremtette a feltételeket a beszélgetésekhez, amelyek során az említett katonai hírszerző bizalmas adatokhoz jutott. A bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy Scsaranszkij nyugati kenyéradói a kémet nemegyszer „pótolhatatlan emberként“ emlegették. Ebben igazuk volt. Helyettesíteni nem lesz köny- nyű. A Szovjetunióban ugyanis az árulók Iába alatt ég a talaj. Azokban a napokban, amikor a büntető kollégium vizsgálta Scsaranszkij ügyét, néhány nyugati országban szovjetellenes kampány indult meg. Az antikommunisták és az enyhülés ellenségei a levitézlett kém ellen indított bírósági eljárást arra használták fel, hogy gyűlöletet szítsanak a Szovjetunió iránt. Képmutató módon siránkoznak a szovjet bíróság által igazságosan elítélt bűnözők sorsa miatt. Azoknak, akik ezt teszik, tudniuk kellene, hogy a kém, az áruló és a rágalmazó védelmezésével saját maguk is abba a mocsárba kerülnek, amelybe Scsaranszkij belefulladt.“