Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-18 / 196. szám, kedd
ÉVADZÁRÁS UTÁN GONDOLATOK A VIDÉKI SZÍNHAZAKRÓL A színházak Lilára és a hir- detöoszlopokra már hetekkel ezelőtt kifüggesztettek a tál) lát: Nyári szünet, de a szak mabeliek számára nincs uborkaszezon, újra és újra végig gondolják az elmúlt évad 'a pasztalatait, tanulságait. A szlovákiai vidéki színházak évről évre a nyitrai fesztivállal zárják az évadot. Itt kellene többé-kevésbé reális képet kap nunk a véget éiö színházi Idény kiemelkedő előadásairól, kísér letekről, s arról, hogy vidéki társulataink milyen úton tár nak, merre haladnak. Mint minden esztendőben, az idén is megválaszolatlan kérdés maradt, hogy a Nyitrán vendégszereplő csoportok vajon tényleg az évad legjobb eio adásaival szerepel tok-e. Ha igen, akkor az elmúlt idényt nagyon gyengének kell minősí teni, mert csaknem valameny nyi előadás sok fogyatékosság ra és problémára vetett fényt Ha nem a legjobb produkcie kat láttuk, akkor az illetéke seknek el kell gondolkozniuk azon, hogy milyen szempontok alapján állítják össze i- s<. regszemle műsorát. Az idei nyitrai fesztivál egyik legszembetűnőbb jelensr ge az volt, hogy a rendezők — néhány kivételtől eltekintve — megelégszenek a sablonos színpadra állítással, a rutinmunkával, nem keresnek kltaposatlan ösvényeket, a már sokszor be járt, néha már az unalomig ismert úton haladnak. Lehet-e csodálkozni azon, hogy az ilyen szürke előadásokon a színészek többsége is elfásul, szí nészi eszköztárukból az elkoptatott sémákat húzzák elő, jelen vannak ugyan a színpadon, de nem tudnak izzó légkört teremteni, művészi élmenyi nyújtani. Az idei fesztivál után remélhetően vidéki színházaink igazgatói, művészeti vezetői és dramaturgjai is elgondolkoznak azon, hogy miképpen lehelne pezsgőbb színházi életet teremteni, milyen módon lehet ne fölfrissíteni az egyes társulatok műsorpoli tiká já t. Nyilván valóan ma már nem elegendő .iz, ha valahol már sikert aratót! műveket máshol is műsor ra tűznek. Az említett színházi vezetőknek az eddiginél sokkal felelősségteljesebben el kellene gondolkodni azon, hogy színházaink műsorpolitikája, az előadások témája, érzelmi- és gondolatvilága azonos-e a sžé les rétegek érdeklődési köré vei, tehát a társadalmi igényekkel 1 A nemrég készült országos fölmérés adatai nagyon nyugtalanítóak: a megkérdezett több ezer — társadalmunk osztály- és rétegszerkezetét híven tükröző — lakos nyolcvan (80) százaléka a színház helyett inkább a televíziót és a filmet részesíti előnyben. Színházi életünk jelenlegi állóvíz-jellegének egyik csalhatatlan jele a termékeny viták, párbeszédek hiánya. Rendezőink, művészeti vezetőink és színészeink egy része a legkisebb bírálatra sértődött pózba vágja magát, s már régen elcsépelt nótát kezd fújni az objektív nehézségekről, különbö ző kritériumokban keres kibúEGY TANULSÁGOS KIÁLLÍTÁS Találkozóra hívta össze Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom) a járás pedagógusait a terebesi (Trebišov) Járási Pedagógiai Központ. A korszerű, de a napi pedagógiai munkában ma már nélkülözhe tetlen szemléltető eszközöket mutatták be két teremben. A pedagógusok számára az volt a jó, hogy nem elvont — számunkra elérhetetlen — szem léltető eszközöket mutattak be. Azt láthattuk, ami ma már minden alapiskolában megvan, csak használni, működtetni kell. Oj és helyes az is, hogy szoros kapcsolat van a tankönyv, a diafilmek, n magnószalagok és a hanglemezek között. A tankönyv egyes tananyagának egységeit lebontva, ki kellett kísérletezni, melyik a legjobb szemléltetési forma, hogy a vizuális és auditív típusú kisdiák egyaránt bevéshesse az anyagot. Diafilmek, müvészlemezek készültek, hogy az esztétikai benyomás tartósan megmaradjon. Eddig a statikus szemléltető eszközök voltak túlsúlyban. Ezekkel a pedagógus dolgozott. Ez a kiállítás remények re jogosít fel, hogy előbbre lépünk ezen a téren is. Megtud- tük azt is, hogy megkezdődött a dinamikus szemléltető eszközök gyártása. Lényeges, hogy e szemléltető eszközökkel a tanulók maguk dolgoznak, a pedagógus csak irányítja őket. Talán nagyon közeli már^ Németh László pedagógiai elvének megvalósítása: kéz és szeltem egyenlő rnngú foglalkoztatása az iskolában. A kiállítás hasznos volt, mert segítséget nyújtott a gondokkal küzdő pedagógusoknak abban, hogy az új követelményeknek megfelelhessen. S ne csak lelkesen — ami fontos, de ma már nem elég —, hanem megfelelő didaktikai és technikai színvonalon tarthassak meg óráikat, s korszerű eszközök segítségével, a modern szakkifejezések birtokában közvetíthessék a tanulóknak a tudományos-technikai torradalom korának ismeretanyagát. TÖRÖK ELEMÉRNÉ vöt, ahelyett, hogy a jobb előadások érdekében bekapcsolódna d vitába. Nyilvánvalóan könnyebb és mutatósabb dolog a kritikusokat csepülni, de ettől még egyetlen repertoár és színházi elöadas sem lett jobb. Természetesen egyetlen kritikus sem tévedhetetlen, nincs joga, lehetősége megcáfolhatatlan véleményt alkotni, de ha az alkotók is úgy gondolják partner lehet a pezsgőbb. színvonalasabb színházi élet és előadások kimunkálásában. Remélhetően az új évadban sikerül száműzni színpadjainkról a középszerűséget, s több lesz az értelmes kísérletezés, és a színháziak cselekedeteik- ben is művészek lesznek, fölfedező erejű, színvonalas előadásokkal ajándékoznak meg bennünket. Csak ebben az esetben várható az, hogy újra megtelik a nézőtér. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy elfogultak és egyoldalúak lennénk, ha mindenben csak a színházi vezetőket és a színészeket hibáztatnánk. A színvonalas előadásokhoz, a pezsgő színházi élethez megfelelő feltételeket kell teremtenünk anyagi és műszaki vonatkozásban egyaránt. Az állami szervek és a kulturális intézmé nyék sürgető feladata, hogy jobb körülményeket teremtsenek a vidéki színházak nehéz és áldozatos munkájához. Er ről s az ilyen természetű gondokról is sokat beszéltek Nyit- rán. Ami az egyes előadásokat il leti, a legnagyobb szakmai sikert a Trnavai Ifjúsági Színház aratta Tom Sawyer kalandjaival, habár a bátrabb húzások még pergőbb előadást ered ményeztek volna. A Zvoleni fo zef Gregor Tajovský Színház a Makropulosz-iigyet újította föl. Az igényes vállalkozás nem bukott meg, de kevés eredeti rendezői és színészi elgondolást tartalmazott. A Magyar Területi Színház Ján Soloviő Aranyesőjével vendégszerepeit. Az előadásban elsősorban Fe- renczy Anna játéka tűnt ki. A többi közül talán a legfi gyelemreméltóbb előadás az Üj Színpad Stúdióé volt. A fiatal bratislavai művészek újszerű elgondolásokkal vitték sikerre Ján Solovíč régebbi művét, az Ez aztán a meglepetést. Nyári szünet van. Jut idő bőven a problémák tudatosítására, végiggondolására. Bízunk benne, hogy a színházak az új idényt nagyobb ambícióval kezdik, megkísérlik a felgyülemlett problémák orvoslását. Mert ha nem, akkor jövőre Nyitrán azt fogjuk ismételgetni, amiről már az idén is sokat beszéltünk... és ismét nem történik semmi. PETER VALÓ Tallózás a Literárni mésičník júniusi számában A Cseh Írószövetség havi fo lyóiratának 6. száma sok érdekes olvasnivalót kínál. A cseh szépirodalmat Bohumil Riha neves prózaíró A .zbyl jen meč (És csak a kard maradt) című készülő regényének egy részlete, valamint Miroslav Florián, Ladislav Stehlík, Vladimír Brandejs, Ludvík Štépán, Alena Vŕbová és más költők versei képviselik. A szerkesztési elvekhez híven szlovák irodalmi alkotások is találhatók, e számban is. A költők közül Viliam Turčány, a prózafrók közül a fiatal Stanislav Rakús nevével találkozhatunk a folyóiratban. Ivan Sulik ismert fiatal kritikus terjedelmes tanulmányban foglalkozik az új szlovák prózairodalom pozitív jelenségeivel. A legújabban született alkotások közül a tanulmány- író többek között a fiatal fozef Puškáš, Dusán Mitana, Rudolf Sloboda, Peter Andruska, Stanislav Rakús, a középnemzedékből való Vincent Bikula. Andrei Chudoba és Klára Ja runková, az idős írók közül Alfonz Bednár új könyvét ítéli értékeseknek. A folyóirat portrérovata A falusi otthon lírikusa címmel FrantíSek Burlánek tollából pályaképet közöl a 70 éves Ladislav Stehlík költőről. A kritikai rovatban Oldŕich Rafaj, a folyóirat főszerkesztője elemzi Jan Kostrhun fiatal morva író Pytláci (Orvvadászok) című új regényét. A kritikus többek között megállapítja : „Kostrhun második regénye az életküzdelem prózája. Alakjai bonyolult viszonyok között élnek, keresik — és találják meg céljaikat. A szerző a meggyőződését adta nekik, jelenünktől pedig mozgásteret kaptak. Mesék nincsenek, az életet meg kell vívni. Minden erőnkkel, összes vágyainkkal, teljes értelmünkkel. A főhős Cyril ennek éppúgy tudutában van mint az író." Jirí Spéváček történész IV. Károly államalkotó törekvéseinek gondolati forrásai címmel — a cseh király trónra lépésének 600. évfordulója alkalmából — érdekes tanulmányban világítja meg IV. Károly uralkodó vezéreszméit, államférfiúi tevékenységének történelmi előzményeit és nemzetközi viszonylatait. „A cseh királyságra és a római birodalomra vonatkozó károlyi elképzelések alapköve a bohemocentrizmus és az univerzallzmus volt. A bohemocentrizmus a nagy morva birodalom, a premyslí legendák és a szent venceli örökség tradícióinak felélesztésére épült. (.. .j Károly történetft- lozófiája — amint azt politikai gyakorlata tanúsítja — elvileg univerzális volt s nem németcentrikus. E filozófia Csehországban gyökerezett, a cseh államban, melyből IV. Károly politikailag és a kultúra terén egyaránt virágzó közép-európai nagyhatalmat teremtett. O maga mindig következetesen cseh királynak és római császárnak nevezte önmagát.* Az LM új szamának további érdekessége, hogy A jövő létformái címmel nemzetközi fórumot nyit a mai szocialista tudományos-fantasztikus irodalom problémáinak. Közli többek között a cseh Ludvík Souček, a szovjet Jeremej Parnov, a magyar Kuczka Péter és Hernádi Gyula, a lengyel Cz. Chruszcsewski és mások egy- egy sci-fijét, valamint álláspontját a műfaj helyzetéről. Jelentős megállapításokat tartalmaz Az irodalom és a társadalom viszonya című tanulmány és figyelmet érdemel az a tájékoztató is, melyet a berlini irodalomtudományi értekezletről közöl a folyóirat. (kö s) ÚJ FILMEK HADD FÉLJEN (cseh) Vajon mi ad ihletet az embernek az alkotó munkához? Jó közérzet, alkohol vagy mámoros állapot? Kinek ez, kinek az. Az új cseh vígjáték félszeg zeneszerző-hősének egyik sem Viszont annál ösztönzőbben hat rá a sokk, a lelki megrázkódtatás. Különös ihletforrás, nemde? Egy tehetséges, de rendkívül bátortalan és szórakozott zeneszerző a központi alakja Ladislav Rychman komédiájának. A film hőse akkor kerül ihletett állapotba, amikor sokkhatás éri. Ilyenkor kimagasló művészi teljesítményt képes nyújtani. Ez a vígjáték alapötlete, a többi — úgy tűnik — menet közben alakul ki, a körzemű- ködők pillanatnyi ötletei, hangulatai alapján. A rendező tehát elsősorban a színészi játékra, a szereplők komédiázó képességére építette filmjét. A három főszerepet olyan komikusokra bízta, akik valamelyik vidám színpad művészei. A félszeg zeneszerzőt I.udék Sobota, napjaink egyik legnépszerűbb komikusa játsz- sza. Kár, hogy szerepét a korábbi filmjeiből ismert és jól bevált sablonokból építette föl, kevés egyéni színnel gazdagítva játékát, Miroslav Simeknek. és Petr Nároinynak furcsa a megbízatása a filmben: nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a zeneszerző formában legyen, tehát sose legyen ihlet híján, ami ez esetben annyit jelent, hogy meglepőbbnél meglepőbb helyzeteket kreálva különféleképpen ijesztgetik a művészt. Láthatjuk még a filmben Vladimír Menšíket és Helena V ondráökovát is. Fontos szerepe van a vígjá tékban a zenének, ám nem filmmusical a Hadd féljen, csupán pop-dalokkal megspékelt komédia, és sajnos, nem a legsikeresebb. Jelenet a cseh filmből; jobbra Ludék Sobota (amerikai) Amerika-szerte még napjainkban is kísértenek a „fehér csuklyás szörnyek“, a Ku-Klux- Klan tagjai. A fejgyűlölő titkos szervezet hírhedt alakjai a fekete bőrűeket terrorizálják. Dél egykori jellegzetes szervezete napjainkra hatalmassá terebélyesedett s tevékenysége átterjedt Északra is. Módszerei is korszerűsödtek, sőt tagjai között már nemcsak megrögzött farmerokat találni, hanem müveit fiatalokat is. A fajgyűazonban tiltakozó hullámot vált ki a fekete bőrű lakosság körében . .. A regényből érdekes film született, mondanivalóját tekintve szokatlan mű, legalábbis a hollywoodi produkciók sorában. Az alkotó mértéktartóan, elfogulatlanul dolgozza fel a témát. A film első felében elég sok naturalista jelenetet alkalmazott s ez szinte doku- mentáris stílust kölcsönöz alkotásának. Kár, hogy a film Richard Burton és Lee Marvin az amerikai filmben lölet Amerikában hatalmas méreteket öltött, az erőszak nem ismer korlátokat, s fenyegető veszélyként van jelen. Ez a nagyon is élő és komoly nyugtalanságra okot adó veszély William Bradford Huie írót arra késztette, hogy regény formájában tárja az olvasók elé a gengszter banda tevékenységét s ennek kapcsán kíméletlen ítéletet mondjon ama társadalom fölött, mely elnézően tudomásul veszi a bűnöző csoportok garázdálkodását. A figyelemre méltó regény Terence Young rendezésében került celluloid-szalagra. A film cselekménye Alabama egyik kisvárosában játszódik le; egy éjszaka megerőszakolnak itt egy fiatal lányt. Az áldozat vallomása szerint a tettes színes bőrű volt. A Ku- Klux-Klan tagjai megtorló akcióra készülnek, elhatározásuk végét megtűzdelte hutásvadászó és szenzációt keltő jelenetekkel, mert ezáltal a mű mondanivalója veszített értékéből. a látvány szinte elfedi az értékes gondolatsort. A történet hitelességet nagy mértékben elősegítette a színészek játéka. Lee Marvin ezúttal új oldaláról mutatkozik be. A seriffet formálja meg, aki mindent elkövet, hogy a városban megőrizze a nyugalmat és megakadályozza a fegyveres összetűzést. Richard Burton a farmert játssza, gazdag színészi arzenáljának felvonulta tá sá va 1. A Ku-Klux-Klan tagja című amerikai film elsősorban témafelvetésével érdemel megkülönböztetett figyelmet. Fogyatékosságai ellenére is humanista gondolatokat tartalmaz, elítélvén a fejgyűlölet minden változatát. —ym — EUSS 1978 VII. 18. 4 A KU-KLUX-KLAN TAGJA
