Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-30 / 178. szám, péntek
farmernadrág és egy szereim BARTA LAJOS SZÍNMÜVE A MATESZ THÁLIA SZÍNPADÁN A diószegi Oj Hajtás táncegyüttes Vastaps — a nézőknek is Jegyzetek a XXIII országos kulturális ünnepségről Várom, hogy szétnyíljon a függöny. Nem Kassán (Košice), a Tháliában, ahol egy hete volt a darab premierje, nem Komáromban (Komárno), ahol hol nap mutatják be, hanem Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda), az új Városi Művelődési Ház színháztermében; nem esti órában, hanem — a színházi előadásoknak kedvezőtlenebb időpontban — délután. És nem estélyi ruhákban, vállkendők- ben, vasalt öltönyökben, előírás szerint ülő nézők között vagyok, hanem farmernadrágos lányok és fiúk körében. Akár artistamutatvány is kezdődhet ne ilyen hangulatban. Nyolca dikosok, kilencedikesek vagy gimnazisták? Oly nehéz ma már eldönteni. Mindenesetre: fejlettek. Láthatóan: testben. Az is biztos, hogy más a gon dolkozásmődjuk, más a vélemé nyük és felfogásuk a szerelemről, mint volt tizenöt húsz évvel, méginkább: az egy félévszázaddal ezelőtti serdülők nek és érett korosabbaknak a sérthetetlen konvenciók szőri tásában. Csodálkozhatom-e azon, hogy elengedik magukat, fölrakják, szétrakják a lábukat a kényelmes karosszékekben és unott arccal nézik ezt a Szerelmet, mármint Harta Lajos darabjának előadását. A merészebbre, csintalanabba cset- tintget, gúnyosan sóhajtozik a könnyek, elomlások, elolvadó tekintetek, a fél térdről sóhaj' tott áhítatos szerelmi vallomások, szívszaggató búcsúzások és lélekvidító érke ';sek láttán - hallatán. Megróhaiók-e? Egészen más az a világ, amely a színpadon van, ahogyan ott élnek, mint az, amelyben és ahogy ők élnek ma. Kötheti-e őket más ehhez az előadáshoz, mint a komikum? Amely mögül nem érzik ki, nem érezhetik ki a drámát, egy régi, kispolgári életforma szűkreszabott keretében vergődő család, kiváltképpen a három férjhez kívánkozó lány belső drámáját; azoknak a város szélére taszított megalázottaknak és meg- szomorítottaknak a drámáját, • kiknek — a külszín szerint — azért van még annyi jövedelmük, rangjuk, hogy szerényen megéljenek és tartsák magukat valakiknek. De mi van akkor, ha e sorok írója, az a néhány Az elmúlt hét végén megnyílt Mikszáth Kálmán szklabonyai (Sklabiná) emlékháza. Régi adósságot törlesztettek a nagykürtöst (Vefký Krtíš) járás politikai és kulturális szervei azzal, hogy a hajdani , .kúriát“ fölújították. Nemes cselekedetükkel a nagy író iránti tiszteletet és megbecsülést, haladó hagyományaink ápolását, a magyar és a szlovák nép testvériségének további elmélyítését kívánták szolgálni. Az emlékház ünnepélyes megnyitását — amelyen Agócs Vilmos, a Járási pártbizottság ideológiai titkára is megjelent — irodalmi szeminárium előzte meg. Szlovák nyelven Michal Mázor pedagógus tartott rövid előadást, melynek keretében elsősorban az író életrajzát, műveinek bibliográfiáját ismertette. Magyar nyelven dr. Szabó Endre, a balassagyarmati Gimnázium igazgatója szólt a jelenlévőkhöz. Méltatta az író munkásságát, humanizmusát és realizmusát, beszélt Mikszáth emberszeretetéről, a nógrádi tájhoz való ragaszkodásáról; kiemelte a szlovák és a magyar nép közös erőfeszítéseit, emberi közeledésének példáit. A jelenlevők ezután közösen megkoszorúzták a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblát, majd megtekintették a három emlékszobát. Vaion mi az, amit a Szklabo- nyára látogató irodalombarát és turista szemügyre vehet az emlékházban? Nos, a három szobácskábán elsősorban Mik- szátb-dokumentumok kinagyított fotókópiáival találkozhatunk. A fényképek bemutatják az fró életútját, működéséneik főbb állomáshelyeit- s^klTbo- nyai szülőházat, a selmcci, ripedagógus, egyáltalán a felnőttek, értjük, miről van szó, ki- érezzük a drámát. Semmi. Legalábbis: semmi új. Ilyet már láttunk újabb vagy időtállóbb régi darabok hangsúlyosabb, élvezhetőbb, általánosabb érvényű. elvihető mondanivalóval, üzenetekkel szolgáló előadásáéin. Kiérezziik ugyan a drámát, de nem hat ránk, s bár akadnak szánnivaló emberek a színpadon, még csak egyiittérez- ni sem tudunk velük, mert tőlünk távoli figurák ők, zömükben távoli gondokkal, problémákkal, nézetekkel, egy távoli milliőben. Lehet, hogy nagyot tévedek, amikor azt mondom, hogy kinőttük már az ilyen darabokat; amelyet ráadásul így vagy a mostanihoz hasonló felfogásban rendezhettek, játszhattak ötven-hatvan évvel ezelőtt is. persze akkor másképpen, mélyebben érintve meg a nézőt, aki maga is hasonló világban élt, hasonlóan. Kitetszik már talán, nem a darab és az előadás színvonalával van elsősorban bajom, hanem az időszerűségével, illetve a korszerűségével. Inkább csak ismeretterjesztőnek, visszapillantónak volt jó ez az előadás, mint igazi színházi élményt nyújtónak. Ami megfogta a farmernadrágos lányokat, fiúkat — mit tagadjam, engem is —, az a komikum. Ügy, ahogy megjelent. Vass Károly, a Győri Kisfaludy Színház rendezője ügyelt az arányokra, a tragikumnak és annak a komikumnak az érzékeltetésénél, amely ezen a színpadon nem önmagától és nem önmagáért születik, a magatartás- és viselkedésformák hordozzák magukban egy adott társadalmi közegben. A fentebb mondottak ellenére megkockáztatom, hogy a tragikus is valamivel erősebben hatott volna ránk, egyúttal emelve az előadás hőfokát, ha a rendező — az arányok megőrzésével természetesen — jobban kidomborítja, és a színészek árnyaltabban bontják ki a lassan beinduló, Csendes László színre lépése után fölgyorsuló és végig egyenletes tempóban zajló, áttekinthetően megépített előadásban. Akinek a megjelenése mindig megnevettetett: Csendes László, Ko- moróczy adótiszt szerepében. maszombati gimnáziumot, a horpácsi kúriát; balassagyarmati, szegedi és pesti emléke- ket-eseményeket idéznek fel. Láthatunk ezenkívül néhány kézirat- és könyvmásolatot, családi képet, Mikszáth-könyvet stb. A képek alatt részletes magyarázat és felvilágosítás olvasható, szlovák nyelven. Hiányzik a magyar szöveg, amit jelen esetben semmiképpen sem tudunk megmagyarázni önmagunknak, mert a Mikszáth-örökség bizony mindkét népnek sokat jelent, s kell, hogy ez az örökség még többre tanítson minket. Ezért reméljük, hogy a szlovák szöveg mellé mielőbb felrakják a magyar feliratokat is, hogy a Mik- száth-emlékház azé legyen, akié az író: a magyar és a szlovák népé. Kár, hogy az ünnepi átadáson csak néhány vendég vett részt. A meghívottakon kívül vajon ki tudott a szklabonyai rendezvényről? Bizonyára szívesen jöttek volna még a környékről fiatalok, idősek, munkások és parasztok is a szép koszorúzási ünnepségre. Ján Streška tájékoztatása szerint a jövőben bővül a ház anyaga, ugyanis a lakás hátsó termei egyelőre üresek, illetve a szövetkezet konyhája kapott ott helyet. Bizony nem ártana, ha a rendbehozott helyiségekben további értékesebb dokumentumokat helyeznének el. Gondolok itt egy két kéziratra, korabeli újságra, könyvre, eset leg tárgyi emlékekre. Befejezésül csak annyit: örülünk az emlékháznak, s remélőik rövidesen sikerül, azt még szebbé, gazdagabbá és Mikszáth Kálmán 'írellemi^péhez méltóvá tennünk. CSÁKY KÁROLY Akárhányszor föltűnt a színpadon, találó beállításban a „szemközti ház“ ablakában, ahol olyannak látszott, mint egy ,, jó I fésült“ fotoportré a század eleiéről, merev arcával, szögletes mozdulataival, kimért beszédével és magatartásával fölüdített, fölélénkítette lankadó figyelmünket. Olykor — szerepének köszönhetőn — Tóth Erzsébet is, aki a legfiatalabb, szabadabb elveket valló, a férfiakkal merészen cicazó lányt. Böskét alakította. Tetszett Gombos Ilona vénlánya, Gyúr kovics Mihály az apa. Szabó Rózsi pedig az anya szerepében. Mondanom sem kell, eze két a halk elismeréseket nem felejthetetlen alakítások váltották ki, hanem — egy bizo nyos fokon — a mértéktartó és kiegyensúlyozott játék, amely az előadásra is jellemző. A többi színész teljesítményével szemben sem lehet különösebb kifogásunk, hacsak nem említem a Kövesdí Szabó Marikáét, akihez valahogy nem illett Lujza szerepe, ki kiszaladt belőle, a fájdalmat, az érzelmi hullámzásokat teátrális eszközökkel oldotta meg; és a László Gézáét, aki túl lágyan játszott, eléggé erőtlennek tűnt föl Bi- kyje. Persze, lehet, hogy az ő teljesítményük és az egész előadás magasabb nívón volt, erőteljesebb volt a bemutatón, vagy még aznap este. Csonka István korhű díszleteivel és kitűnő jelmezeivel. Mindez azonban nem változtathat a tényen: hogy a Magyar Területi Színház és Thália Színpada az évad utolsó produkciójával nem lépett előre, következésképpen ezzel a közönséget sem viheti tovább. Nem vitatom a Szerelem értékét, tudom azt is, hogy színházunk ezzel az előadással kíván tisztelegni a száz éve született, a Kassán és Bratislavában is lapot szerkesztő, a kitűnő ember és kommunista író, Barta Lajos emléke előtt, mégis úgy vélem, hogy jelen pillanatban nem ilyen — egy bizonyos szinten szokványesz- közökkel is színpadra állítható — darabokkal kell dolgoznia a színháznak, ha lépést akar tartani a korszerű színházi történésekkel és szép szándéka szerint akar részt venni egy igényesebb közönség kinevelésében, ami nem könnyű, és nem máról holnapra elvégezhető munka. Hanem olyannal, amely valóban művészi alkotómunkát követel meg a rendezőtől, a tervezőtől, amelynek megvalósításában valóban művészek lehetnek a színészek; és amely valós művészi élményt nyújthat a ma közönségének. És a holnapénak, melyet ma kell nevelnünk a holnapi — igényesebb előadásokhoz. BODNÁR GYULA A szlovákiai kerámiaművészet ifjú nemzedékéhez tartozó Li- bu'sa Ctveráková és Bernardína Lunterová Teodor Lugs tanár neveltjei. Húszéves korukban 1965-ben végezték az iparművészeti középiskolát. Hat esztendeig keramikusként dolgozlak az Optima és a Slovšport vállalatoknál. 1974 óta kísérletező kedvvel tevékenykednek, ki-ki a maga műtermében, Malackyn, illetve Bratislavában. A Várrjsi Képtár második emeleti tárlati termében kerültek bemutatásra mindkettőjük a hetvenes években alkotott munkáinak jellemző darabjai. Ctveráková a malackyi művészeti alapiskolában neveli a gyermekeket a formák meglátására és alakítására. — Kisebb és nagyobb méretű plasztikáit és dombormű veit kifejező és megjelenítőerővel mintázza. Megfigyelésen alapuló, á^tlénye- gített formákkal jelzi az élet különböző mozzanatait, történéseit. Megkapóak leegyszerűsített gyermekfigurái. Minden, amit átél és maga körül lát, az szívéhez szól. Szükségét érzi, hogy másokkal is közölje élményeit, érzelmeit. Hallgat az anyag szavára, megtartja annak természetes színét. A barIsmét föltűnt a gombaszögi völgy, ismét gyönyörködhet tünk a csodálatos panoráma ban. Ki tudja, hányadszor, és mégis: az eml>er nem tud betelni vele. újra és újra látni aikarja. BenepesüW a táj is. Több ezren jöttek el a Csal lóköztől a Bodrogköziig, igazol va, hogy n«mcsak ennek a vidéknek, hanem az orszáogs kulturális ünnepségeknek is sa játos varázsa van. Sőt, küldető se. Gombaszög évről évre nemzeteink és nemzetiségeink testvéri együvé tartozásának szimbóluma, nemzetiségi életünk fontos eseménye. Azoik a célok, amelyeket a sarlósuk 50 évvel ezelőüt több vonatkozásban markánsan, néhány esetben pedig még nem elég pontosan körvonalaztak, az eltelt három évtized alatt váltak valósággá. Rájuk is emlékeznünk, mert — Lőrincz Gyula szavaival élve — haladó hagyományaink jelentős részét képezik. A jó hangulathoz, a szép élményhez szinte semmi sem hiányzott, de az időjárás szombaton keresztülhúzta a rendezők terveit. A meg-megújuló zivatarok „elmosták“ a szombat esti műsort. Elmaradt Koncz Zsuzsa hangversenye, és a közönség nem láthatta a Magyar Területi Színház előadását sem. nák sokféle árnyalatát itt-ott patinaszerű kékek és zöldek gazdagítják. Művei bővérű ötletességét, bensőséges derűt és humort sugároznak (Téli este, Terefere, Vidám szekér). Bernardína Lunterová is az érzékenységgel meglátott emberi világból meríti ihletét. A látványt nem másolja, hanem a lényeget kutatja. A formákat élénk képzelete erősen elvon- natkoztatja és köziben plasztikává érnek elgondolásai, érzelmei. Egyénien, lírával és metaforikusán foglalja domborműbe^ a tartalmakat (Különös táj, Álmok). A zenei témájú sorozatából itt szereplő plasztikáik Vivaldi és Haydn bűvös muzsikáját idézik. Lunterová tevékenysége kiterjed az alkalmazott kerámiára is. Szívügye az emberi környezetnek megszépítése, kultúrája. Fényes, fehér zománcú; célszerű dísz- és használati edényeit plasztikus szegély díszíti. A néző a két rokonszenves keramikus mondanivalójának érzelmileg és értelmileg réšze- sesévé válik. bárkAny jenűné Legalább hót nyolcezren toporogtak, ázta.k, és várták, hátha k^idvezőbbre fordul az idő. Lelkesedésük, kitartásuk vast a p- sot érdemelt. Nem véletlen, hogv Viliam Salogviö elvtárs, a párt- és a kormányküldöttség vezetője az ünnepi beszéd előtt meleg szavakkal dicsérte meg a közönség lelkesedését és ragaszkodását. A lelkes nézősereg szinte felvillanyozta legjobb hazai népitánc-együtteseink tagjait is, akik délután vállaltaik a fellépést a csúszós deszkáikon, nem riadtak vissza a rossz időjárástól és a sérülés veszélyeitől, amikor elállt az eső, roptáJk a táncot, mert tudták, hogy ez a hálás közönség legalább enny.c megérdemel. Vasárnap újra napsugárban fürdött a gombaszögi táj, s így minden e napra tervezett műsorra sor került. Délelőtt a három vendégegyüttes lírai szépségű és temperamentumos táncai ragadtatták tapsra a közönséget. Kora délután a köny- nyűzene hívei kaptak némi kárpótlást az elmaradt szombat esti hangversenyért, majd megkezdődött a Dél-szlovákiai tájak című fő műsor, amelyen a zselízi országos népművészeti fesztiválon díjat nyert együtteseink léptek föl. A nem éppen hibátlanul sikerült énekkari nyitószám után az itteni közönség, valamint a tv-nézők milliós tábora is meggyőződhetett arról, hogy élenjáró hazai magyar népitáncegyütteseink sokat fejlődtek, színvonalas előadásuk szinte minden vonatkozásban állja a versenyt az itt látott szlovák, ukrán és magyarországi vendégegyüttesekkel is. Tulajdonképpen minden együttest fel kellene sorolni, hiszen kivétel nélkül nagy sikert arattak. Helyszűke miatt csupán a prágai Nyitnikék a diószegi (Sládkovičovo) Oj Hajtás és a királyhelmeci táncegyüttes, valamint a nagy szakmai és közönségsikert arató Apró Szőttest, és a gímesi (Jelenec) általános iskola folklórcsoportjá't említjük meg. Jóleső érzéssel szemléltük ezt a műsort, s örömmel állapítottuk meg, hogy a CSEMA* DÓK Központi Bizottságának, valamint a Járási és a helyi vezetőknek és nem utolsó sorban a tagságnak sokoldalú gondoskodása újra megérlelte gyümöl- mölcseit: népitánc-mozgalmunk fejlődik, terebélyesedik. A műsor végére már elfeledtük a szombati sok bosszúságot. A felcsattanó taps, a nézők és a szereplők véleményét is tükrözte: a rossz idő ellenére érdemes volt itt tölteni a hét végét, s jövőre újra eljövünk Gombasröero SZILVÁSSY júzsef Öröm és töprengés egy ház körül Megnyílt a Mikszáth-emlékház Szívhez szóló alkotások Két fiatal keramikus kiállítása A gímesi gyermek folklórcsoport (Gyökeres György felvételeiJ
