Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-27 / 175. szám, kedd

Az emherísag alapvető érdeke a teke Leonyid Brezsnyev beszéde Minszkben (CSTK| — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Minszkben a város kitüntetése alkalmából rendezett ünnepségén bewzé det mondott. Többek között megállapította: 5**11 1978. VI. 27. Ezen a napon az elismerés és » tisztelet hangján szólunk Minszk városának azokról a polgárairól, akik hősiesen és győzniakarással szálltak szem be a hitleristákkal. Minszket el­foglalta az ellenség, de a város soha sem hódolt he. Az SZKF KB főtitkára elisme­rő szavakkal méltatta a város múltját és a magas kitüntetést. Rámutatott azokra a hatalmas károkra, amelyeket a háború okozott- A háború után újabb harc kezdődött azért, hogy a romokból felépüljön a belorusz főváros. Az SZKP KB, a szov jet kormány és a többi szövet­séges köztársaság támogatásá­val Minszk rendkívül rövid idő alatt újjáépült. Nagyra kell értékelni azt a tényt, hogy a Belorusz Kommu­nista Párt Központi Bizottsága és Minszki Területi Bizottsága vezetésével egyre tökéletesedik a minszki kommunisták párt- munkájának formája és mód­szere. Belorusszia pártszervezetének és munkakollektíváinak érdé me, hogy a gazdasági poten­ciál növekedési üteme állandó ős gyors. Sikeresen teljesítették a 9. ötéves tervet. A 10. ötéves terv első két éve alatt az ipari termelés 16,2 százalékkal emel­kedett, pedi ga terv csak 13,9 százalékot irányzott elő. Ter­ven felül 590 millió rubel ér­tékben gyártottak többet. Mit lehet ehhez hozzátenni? Önök jól dolgoznak, mondotta Brezs­nyev elvtárs. A gazdasági feladatokról szól­va megjegyezte: 1979—RO-ban mindenkinek még szorgalma­sabban kell dolgoznia. Ahhoz, hogy teljesítsük az egész öt­éves tervet, az .elkövetkező két évben fokozni kell a termelést, a munkatermelékenységet. A párt által meghatározott együk legfontosabb feladata a termelés hatékonyságának nö­velése. E célból minden mun­kakollektívát mozgósítunk. Ez teljes mértékben vonatkozik önökre is. E szempontból rend­kívüli jelentőségű a gazdálkodás rendszerének sokoldalú meg­szilárdítása, a gazdasági költ­ségvetés minden szakaszának megszilárdítása és a tervfegye­lem szigorú megtartása. Ez azt is jelenti, hogy min­den feladatot feltétlenül a terv szerint kell teljesíteni. Nálunk gyakran előfordul, hogy a terv mutatóit valamiféle ,,alapvető“ és „másodrangú“ mutatókra osztják, ^z „alapvető“ mutatók teljesítésére törekszenek, s a „másodrangú“ mutatókat elha­nyagolják. Ezt nem szabad meg­engedni. A feladatokat vala­mennyi területen teljesíteni kell. A tervfegyeleni megtartása azt is jelenti, hogy tárgyilago­san, naponta ellenőrizzük a terv teljesítését, és szigorúan járjunk el azokkal szemben, akik megsértik a fegyelmet. A helyzet, az objektív felté­telek megváltozása módosítá­sokkal járhat. Ez érthető és szükséges. Néha azonban olyan változtatásokat eszközölnek, amelyek objektívan nem szük­ségesek, amelyek célja csupán az, hogy néhány gazdasági dol­gozó éleiét megkönnyítse. Ezek a változtatások valami módon törvényesítik a tervtől való el­téréseket. A hasonló „tervmódosítások“ gyakran a rossz szervezés és az egyes dolgozók csekély ak­tivitásának a következményei. A terv így elveszíti mozgósító erejét. Ha a felsőbb szervezetek ve­zetői engednek azoknak, akik „egyszerűsítik“ a terveket, nem járnak el helyesen. A tervekkel való hasonló manipulációkkal szemben elvi álláspontra kell helyezkedni. Nincs szükségünk kétes engedékenységre, aminek az állam látja kárát. Az időszerű külpolitikai kér­désekről a következőket mon­dotta az SZKP KB főtitkára: New Yorkban a napokban fe­jeződik be az ENSZ közgyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­ka. Itt ismét megerősítették a tagállamok az egész emberiség vágyát, azt, hegy leállítsák a fegyverkezési versenyt. A lesze re lés mellett foglalt állást aa ENSZ tagállamok döntő többse A Szovjetunió-és a többi szó cialista ország az ülésszakon terjedelmes, bátor, de ugyanak­kor reális programot terjesz­tett elő a fegyverkezési verseny teljes leállításáról. Ezjsk a ja­vaslatok álltaik a tárgyszerű vi­ta középpontjában Az ülésszakon az is megmu tatkozott, hogy a NATO több vezető országának, mindenek­előtt az Egyesült Államoknak a képviselői a leszerelés felada­tainak megoldásával kapcsolat­ban nem akarnak konstruktív hozzáállást tanúsítani. Hogyan lehet másképp értékelni a NATO Tanácsának washingtoni ülését, ahol elfogadták a fegy­verkezés hosszú távú program­ját, s ezt épp akkor tették, ami kor New Yorkban az ENSZ-köz gyúlés rendkívüli ü’ésszakán ennek az ellenkezőjéről tár­gyaltak — arról, hogyan lehet­ne megfékezni a fegyverkezési versenyt, s megvalósítani a le­szerelést? Hozzájuk hasonlóan lépnek fel a pekingi vezetők- Ügy tű nik, hogy Kína képviselője egy­szerűen összetévesztette a fó­rumokat. Beszédével nem az ENSZ ben, hanem a NATO ülé sén kellett volna fellépnie. Egyébként Pekingnek ezt az álláspuntját joggal értékelik nagyra Washingtonban. Az utóbbi időben az Egyesült Ál­lamokban eléggé magas szinten és cinikus hangnemben kísérle­tek történnek arra, hogy ki­játsszák a Szovjetunió ellen a „kínai kártyát“. Ez rövidlátó és veszélyes politika! Csak szerzői ezt nagyon meg ne bánják! A Közgyűlés rendkívüli ülés­szaka befejeződik. Az ott elő­terjesztett elképzelések és ja­vaslatok kétség kívül továbbra is élők maradnak, hatást gya­korolnak. A fegyverkezési ver­seny korlátozásával és a lesze­reléssel kapcsolatos reális tet­tekért vívott harc tovább fo­lyik, s erősödnie kell. E téren igen fontos a közép- európai haderő- és fegyverzet­csökkentésről folyó bécsi tár­gyalássorozat. E problémáról már többször szóltam, s az iga­zat megvallva, vegyes érzel­mekkel. A tárgyalások már csaknem öt éve folynak, de gyakorlati eredményieket ez ideig nem hoztak. S ez a kér­dés rendkívül fontos Európa, sőt az egész nemzetközi hely­zet szempontjából is. A szocialista országok a ki­alakult helyzet sokoldalú elem­zése alapján újabb fontos lé­pést tettek, hogy a bécsi tár­gyalásokat végre kivezessék a zsákutcából. Országaink Bécsben új, rész­letes és konkrét javaslatokat terjesztettek elő, amelyek fi­gyelembe veszik a tárgyalások során szerzett tapasztalatokat. Mi a javaslatok lényege? Először: ezek a javaslatok világosak és fontosak. Konkré­tan meghatároztuk bennük azoknak a szovjet és amerikai csapatoknak a létszámát, ame­lyeket az első szakaszban ki kellene vonni. Ez jelentős szám. A Szovjetunió egy éven belül kész összesen három hadosz­tályt kivonni a hozzá tartozó hadi felszereléssel és mintegy ezer harckocsival együtt. Másodszor: a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői­nek korlátozását a javaslat szerint úgy kellene megvalósí tani, hogy a két katonai tömb egyensúlya megmaradjon, vagy ahogy mondják: a paritás ne szenvedjen kárt. Azt jiavaswJjuk. hogy Közép Európában mind egyik csoportosulásban a had erőcsökkeiités eredményeként azonos legyen a felső határ Ez egyébként megfelel a nyugati országok javaslatának. Határozottan síkraszálluiik azért, hogy a tárgyalásokon részt vevők közül ?enkinek sincs |oga a csökkentés meg­kerülésével növelni fegyverze­tét más államok biztonságának rovásara. A szocialista országok össze rű. reális kompromisszumot ia vasolnak partnereiknek. Ami kor előterjesztették javaslatu kát. az út felénél messzebb mentek. Felszólítjuk a NATO országokat: Végre térjünk adó log lényegére. A megállapodás alapja kétségkívül megvan. Most minden a Nyugat politikai akaratától függ. A bécsi tárgyalásokon a meg­állapodás megkötése lehetővé tenné, hogy az európai katonai enyhülés további konkrét kér déseit is megtárgyalhassuk. Az európai politikai légkör kedvező megváltozása az elmúlt évtized egviik legfontosabb vi­lágsikere. Ez rendkívüli módon érezhető volt NSZK beli látoga tásom során. Nehéz még egy olyan euró­pai országot találni, ahol a kölcsönös kapcsolatok felvéte­le során annyi objektív és szuh jektív akadályba ütköztünk volna, ahol minden lépés olyan bonyolult lett volna. Ennek el­lenére ma anélkül, hogy a ne­gatív jelenségek előtt szemet hunynánk, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai Európában a sta­bilitás és az enyhülés fontos elemévé váltak. Sokat fejlődtek a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai; jó úton haladnak a szovjet—olasz, a szovjet—svéd, a szovjet—oszt­rák kapcsolatok, nem Is be­szélve a szovjet—finn kapcsola­tokról. Az európai értekezlet részt vevő országai békés együttmű­ködésének fejlődéséhez reálisan hozzájárul Ecevit török kor­mányfő szovjetunióbeli látoga­tása. A vele folytatott tárgya­lások, valamint a jószomszédi és a baráti együttműködés elvei­ről szóló politikai dokumen­tum aláírása a szovjet—török kapcsolatok fejlődésének fon­tos szakaszát jelenti azon az úton, amelyet valamikor Lenin és Atatürk jelölt ki. Teljesen egyetértek Schmidt szövetségi kancellárral, aki a közelmúltban az ENSZ-közgyű- lésen kijelentette, hogy Európá­ban most sokkal nagyobb a kölcsönös bizalom, mint az el­múlt évtizedekben bármikor. A hékeszerető európai államok e közös kincsét állandóan vé­deni és gyarapítani kell. Ez fő­leg most nagyon fontos, amikor a nemzetközi helyzet ismét ki­éleződött. Mindenekelőtt Euró­pában lehet bebizonyítani, mi­ként kell közösen élni és kö­zösen dolgozni. A tartós bókéért vívott harc nemcsak a kormányok, hanem a népek ügye is. Marx Károly már a múlt század közepén ar­ra szólította fel a munkásosz­tályt, hogy sajátítsa el a nem­zetközi politika titkait, hogy ak­tívan harcoljon a népek közötti békéért. Ez a gondolat úgy va­lósult meg, hogy létrejöttek és dolgoznak a széles munkástö­megek s azok politiikai élcsapa­tai. Valamennyi ország dolgo­zóinak létérdeke, hogy ne en­gedje meg a nemzetközi élet­ben az elmúlt években létrejött pozitív eredmények mellőzését, hogy előbbre, a valóban tartós béke felé haladjunk. Vala­mennyi békeszerető erő közös igyekezetével ez a cél elérhető, s hisszük, hogy el is érjük. LEONYID BREZSNYEV VISSZATÉRT MOSZKVÁBA (ČSTKI —- Leonyid Brecs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének etlni>ke tegnap visszatért Minszikliöl Moszkvába. Minszk,ben részt vett azon az ünnepi ülésein, amelyen a városnak átadtak a Lenin-rendet és az Arany Csil­lag Érdemérmet. l.eonvid • Brezsnyevvel együtt visszatért Moszkvába Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bízottsá gának tagja, a Szovjetunió hon védelmi minisztere. Leonyid Brezsnyev fogadási- ra a moszkvai állomáson meg. jeleni Jurij Andropov, Viktor Grisio. Andrej Gromiko, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Fjudor Kulakov, Arvid Pelse. Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, Pjotr Demicsev, Vaszilij Kuz~ nyecov, Borisz Ponomarjov, Mi­hail Szolomencev, Konszta lityin Csernyenko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagjai, valamint Vlagyimir Dolgih, Ja­kov Riabov ás Konsztantyin Ku. szak óv, az SZKP KB titkárai. MINDVÉGIG HŰEN A NEPHEZ (CSTK) — A moszkvai Prav­da terjedelmes cikkben emléke, zett meg Salvador Allende 70. születésnapjáról. Salvador Allende Leonyid Brezsnyev szavai szerint az egyik legtisztább, legnemesebb személyisége volt a jelenlegi politiikai életnek, mindvégig hű volt a nép ügyéhez, melyért életét áldozta, írja a Pravda Megemlíti, hogy Allende évti­zedeikig arra törekedett, hogy létrehozza a demokratikus erők egységét a reaikcióval és az im­perializmussal folytatott harc­ban, részt vett a Népi Egység frontj'ánaik megalakításában, melyhez a radikális, szocialista és a kommunista párt tartozott. A Népi Egység kormánya há­roméves tevékenységének az országban kialakult nehéz bel­politikai helyzet és az Egyesült Államok gazdasági bloikádja ellenére a chilei társadalom minden területién megvolt a nagy eredménye. Allende kor. mánya teljesítette a chilei nép régi álmát — visszaadta az or­szágnak a rézbányáikat, ame- lyek addig a külföldi monopó­liumok kezében vollak. Megva. lósította a földreformot, álla­mosította a nagy bankokat, a dolgozók gyermekei előtt meg­nyitotta az egyetemek kapuit* és népegészségügyi intézménye, két létesített. A nemzetközi szolidaritás & chilei fasiszta terror áldozatai* val óriási méreteket öltött. A chilei dolgozók nem törtek meg, folytatják harcukat a sza­badságért, a demokráciáért, a szociális igazságosságért. Nem fér kétség ahhoz, hogy a chi­lei nép megdönti a fasizmust, és újra rátér a szocializmus fe­lé veczető útra, melynek eleién már egyszer ott állt Allende el* nők, fejezi be a Pravda. Valahol Dél-Atnerikában Salvador Allende születésnapjára ill Eg a La Moneda. Halálthozó tankok, ágyúk, repülőgépek ve- szik körül. Maroknyi elszánt ember védi az eszmét, köztük Allende sisakban, gépfegyver­rel, elszántan a halálra, tíz nem az az Allende, kinek sötétkere­tes szemüvege mögött jóságos szempár fénylik, kinek orvoske­ze országos bajokat gyógyít, aki őszintén humanista. El­szántság, vasakarat sugárzik az elnök egész lényéből. Már nem szórni, nem tettekkel har­col egy sokat szenvedett nép jobb sorsáért. Fegyvert fogott, mert hátba támadták nemzetét azok, akik előtt a tisztesség, a becsületes, önfeláldozó munka ismeretlen fogalmak, akiknek egyetlen bálványa a pénzes er­szény, akik irtóznak mindentől, ami haladó, akik nem hisznek semmilyen eszmében, csak a pénz erejében. Ez adta kezük' be a hatalmat, melyet csak úgy tudnak tartani, hogy már ke­zük is szennyes és véres. 1978. június 26. Ezen a na­pon lett volna Salvador Allende 70 éves. Mártírhalála óta öt év telt el, oly röpke idő egy ország éle- tében. Mégis elég volt arra, hogy Pinochet és társai, meg­bújva az imperialisták védőszár­nyai alatt, lerombolják, mind­azt, amit a Népi Egység kor­mánya Allende vezetésével, a kommunistákkal az élen oly gon­dosan, nagy szeretettel ín óriási erőfeszítések árán felépí­tett. Az egyetemeket bezárták, az iskolák padjaiban gyéren ülnek a kisdiákok, az óvodák meg­szűntek. Az üzemek élére visz‘ szakerültek a munkások kiszi- polyozói, a földek parlagon he­vernek. A chileiek elvesztették kedvüket a nevetésre, a dalra és a táncra. Pár nappal ezelőtt még a földreformot, Allende kormá­n yának nagyjelentőségű törvé­nyét is semmissé nyilvánítot­ták. A latifundisták nem késtek örömüket világgá kiáltani. A világ haladó közvéleménye felemelte hangját a chilei fa­siszta diktatúra kegyetlenségei ellen, s szava nem maradt ha­tás nélkül. Luis Corvaián, a Chilei Kommunista Párt főtitká' ra s több más elvtárs már sza­badon van, de még százak és ezrek sínylődnek a börtönökben és koncentrációs táborokban. Naponta további személyeket tartóztatnak le. Hiába igyekszik Pinochet ál- választásokkal és álamnesztiá­val szépíteni a helyzetet; a fa­sizmus fasizmus marad. Valahol Dél-Amerikában sír­nak a magukra maradt asszo­nyok, az éhező árvák. Lázasan csillogó, kerekre nyílt szemük­ben rémület és érthetetlenség tükröződik. Nem tsmerik a gondtalan játék, a tanulás örö­mét, csak a nyomort, az éhsé­get, a holnap bizonytalanságát, az utcákon cirkáló gépfegyve­res katonákat, az elhurcoltak családjainak jajveszékelését. Valahol Dél-Amerikában sár­ba taposták egy nemzet büsz­keségét ... GÖRFÖL ZSUZSA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Lcg,el- sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke június 25-én Mmszkben ünnepi nagygyűlésen a városnak Lenin rendet és Arany Csillag'Érdem- rendet adományozott. (ČSTK — TASZSZ felvételJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents