Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-16 / 164. szám, péntek
Tanítónő a színház vonzásában Boldogok voltak, kimondhatatlanul. Hogyne lett volna téma a siker, a nagydíj, néhány nap múlván is, az iskolában! Hogyne lett volna újra kimondhatatlanul boldog a huszonhét fiú és két lány, amikor Szabó András igazgató megdicsérte őket az iskola négyszáznál több tanulója előtt! Mert méltón képviselték iskolájukat — a Kürti (Strekov) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát. öregbítették hírnevét. Aki a Dunamenti Tavaszon — és természetesen még korábban vagy azóta másutt — látta előadásukban A Pál utcai fiúkat, aligha felejti el egyhamar a harci vagy megható jeleneteket, a sárga és zöld sapkás, piros inges fiúkat, akik tudtak bátrak lenni, tudtak meleg szívvel tisztelegni, tisztelni. Vajon boldog volt-e Juhász Mária tanítónő, a színjátszó csoport vezetője és az előadás rendezője is? Igen, boldog. Az ő boldogságának forrása azonban, úgy hiszem, nem a sikerben keresendő elsősorban, hanem a munkában és a gyermekekben, akikkel az elmúlt év októberétől rengeteg délutáni és esti órát töltött együtt — művelődési otthon híján — a szövetkezet épületének nagytermében ,, gyakran hid ogbeui; vagy az iskolában. — Régóta szerettem volna színpadra vinni ezt a darabot, de nem találtam elég szereplőt. Ezeket a gyerekeket két- három éven keresztül figyeltem, gondoltam, ha hetedikesek, nyolcadikosok lesznek, meg tudják eleveníteni a figurákat. Azok jellemét, akiket nsm tanítottam, a szünetekben Igyekeztem megismerni. Hihetetlen, milyen lelkesen jöttek a próbákra. Pedig gyötörtem, kínoztam, hússzor visszaküld- tem őket, ha valamit nem jól csináltak. Nem volt gyermekólom számukra három órát kemény munkával, fegyelmezetten tölteni. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, abba kell hagyni. De a gyerekek lelkesedése magáví.l ragadott. Legalább háromszor átdolgoztam a szöveget, csodálkoztam is eleget, hogy bírják türelemmel. Bírta Juhász Mária is, mert a munka és a gyermekek iránti szeretete erősebb minden visszarántó érzésnél, gondolatnál, lendíti őt, és azokat, akik vele tartanak, nagyobb akadályok fölött is, a (szín-) já'ték világába, ahol nemcsak játszik, hanem gyarapodik, nemesedik is az ember. Nemcsak az órán lehet gyermeket oktatni-neve>- tii, hanem a kis alkotóközösségekben is. — Annak az eredménynek örülök, amely majd csak később válik láthatóvá. Hiszem, hogy ezekből a gyerekekből rendes emberek lesznek. juhász Mária egyike azoknak, akik szívügyüknek tekintik, hogy a tanulók tisztán beszéljenek anyanyelvűket. Mondja, mennek utána, tanító néni, PORTRÉVÁZLAT hibát találtunk az újságban. És a tanító néni elmagyarázza, milyen jellegű a hiba, hogyan kellett volna helyesen írni. — A magyart akkor is tanítanám, ha nem kapnék fizetést, annyira szeretem. Sajnálom, hogy nem mehettem főiskolára. Pedagógiai érettségim van, hatvanegyben végeztem Rozs nyón, mi voltunk az utolsó fecskék. Még ma is foglalkoztat a gondolat, hogy levelező hallgatóként elvégzem a főiskolát. Csakhogy akkor kevesebbet lehetnék a gyerekekkel, tudom, közepes eredményekkel nem elégednék meg. Honnan ez a határtalan szeretet, amellyel Juhász Mária dolgozik, tanít tizenhét éves korától? Tizenhárom volt, amikor először érezte, hogy feladatok várnak rá, a családban, a népes családiéin. ö maradt beteg édesanyjával, aki egykor amatőr színjátszó volt. Éveken keresztül gondoskodott róla, ápolta, arra sem jutott ideje, hogy férjhez menjeai. Most egyedül él. Naponta ingázik Érsekújvár (Nové Zámky) és Kürt között. Kora reggel indul, gyalog az állomásra, késő este ér haza, mint mondja, olyan fáradtan, hogy szinte nem tud magáról. Arra sincs ideje, hogy meglátogassa testvéreit, pedig Újvárban laknak, ahol egyébként, tagja egy irodalmi körnek, egy másik körben tánclépéseket tanul, hogy taníthassa a kürti gyerekeket népi és modern táncokra. Két éve rendszeresen jár az amatőr rendezők számára szervezett tanfolyamokra. Szakköny veket vásárol, tanulja, mi a színház, amelyet ugyan csak szeret. Megkérdezte egyszer a MATESZ egyik rendezőjétől, ninos-e szükségük takarítónőre. Mert annak is elmenne, csakhogy a színházban lehessen. Évekkel ezelőtt szülőfalujában, Szőgyéinbeti (Svo- dín) tanított, ott is rendezett színdarabot, egyikben-másikban játszott is. Juhász Mária értékes életet él. Kürtön hat éve rendez. És csak természetes, hogy a betanított darabot szeretné több v helyen bemutatni. Nemcsak azért, mert féléves munka gyümölcse, hanem azért is, mart jó lenne — gyermekeivel — másutt is örömet szerezni. Az iskola nem képes fedezni a költségeket, meg kellene találni hát a módját, hogy olykor a gyermekszínjátszó-csoportok ás el mehessenek messzibbre — előadást tartani. Hadd ne részletezzem most, hogy egy-egy ályen utazás — okos szervezéssel —, milyen értékes lehet pedagógiai szempontból és a közösségi életre való nevelés folyamatában. Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Juhász Máriával is, amikor leült közénk Szabó András igazgató, hogy elmondjon egyet-mást az iskoláról, a szépen dolgozó tanítói karról, no meg riportalanyomról. Ugyanazt mondta róla, egyebek között, amit az egyik asz- szony, amikor megérkeztünk a faluba és kerestük az iskolát, Juhász Máriát: — Ügyes tanítónő. Akinek régi vágya, hogy egyszer eljátssza A tanítónő címszerepét. bodnár gyula Dúdor István: Utcarészlet Még többet egymásról A Bratislava! Napok nagy sikere Kijevben E héten rendezték meg nagy sikerrel Kijevben, a szlovák főváros testvérvárosában, a Bratislavai Napokat. A rendezvény legfontosabb célja az volt, hogy még jobban elmélyítse a két város lakosságának barátságát, internacionalista együttműködését a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. A Bratislavai Napok során az ukrán főváros lakossága sokoldalú képet kapott a szlovák főváros gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséről, a lakosság társadalomépítő munkájának eredményeiről, s az életszínvonal töretlen emelkedéséről. Az egy hétig tartó Bratislavai Napok során 60 hivatalos rendezvényre került sor. A rendezvények sorából kiemelkedik az a politikai nagygyűlés, amelyen a két város pártbizottságának küldöttsége és több ezer munkás vett részt. A forró hangulatú nagygyűlés a két ország megbonthatatlan barátságának, egyre bővülő, sokoldalú együttműködésének méltó szimbóluma volt. A kijevi Köztársasági Pavilonban több tízezren tekintették meg a Bratislava, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa című kiállítást, amely a város forradalmi múltját és szocialista jelenét dokumentálja. Ugyancsak nagy szakmai és közönségsikere van a Har~ cok és győzelmek évei elnevezésű képzőművészeti kiállításnak, ahol több mint 100 festmény és 40 szobor a művészet eszközeivel idézi föl a sorsdöntő politikai és kulturális eseményeket. Zsúfolt nézőtér előtt rendezték meg a kulturális műsorokat is. Nagy sikert aratott a Szlovák Kamara- zenekar, a Lúčnica, a Dimitrovec, továbbá Peter Dvorský, Sidónia Haliaková, Marian Lapšanský és Ferdinand Kiinda. Darina Laš- čiaková Kijevben is igazolta a kivételes tehetségét, és kifinomult énekkultúráját. A könnyűzene kedvelői Braňo Hronec együttesének, valamint a Bratislavai Líra idei győztesének, Marika Gombitovának tapsoltak. A kijevi mozikban ezen a héten a Koliba filmstúdió idei és tavalyi produkcióit vetítették. A kiválóan megszervezett Bratislavai Na-’ poknak nagy sikerük volt. Ez a rendezvény jelentős mértékben hozzájárult a két testvér- város, s így a két ország népei közötti barátság és együttműködés további megszilárdításához is. y-f Az eszmei és esztétikai egysége MŰVÉSZEK TÁRSADALMI FELADATAI Csehszlovákia Kommunista Pártja nemrég lezajlott kerületi es városi konferenciáin mély reihatóan elemezték a CSKP KV kongresszusa célkitűzései való ra váltásában elért eredménye két életünk valamennyi szakaszán. Több küldött foglalkozott a kultúra, a művészet helyzetével, problémáival. Az alábbiakban ismertetjük Zdenék Mika érdemes művésznek, a prágai Vinohrady Színház igazgatójának, a Cseh Nemzeti Tanács képviselőjének a fővá rosi pártkonferencián elmondott beszédét, amelyben a kulturális, s ezen belül főként a művészeti élért néhány alapve tő, időszerű problémájáról szólt. Az eszmei tisztánlátás követelménye A művészet a kultúra elvá- leszthatatlan része, elsősorban az érzelmekre ható kifejezési eszközeivel veszi ki jelentősön részét az ember személyiségének, s főként erkölcsi értékei nek és esztétikai igényeinek formálásából — hangoztatta Zdenék Mika, majd felhívta .t figyelmet az alkotóművészek eszmei fejlettsége további el mélyítésének fontosságára Nem vitás, hogy nálunk sok tehetséges alkotóművész — író, képzőművész, zeneszerző, elő adóművész, színművész, rende ző, filmoperatőr stb. dolgozik Véleményem szerint ahhoz, hogy munkájuk tökéletes le gyen, szükséges az alapos marxista—leninista műveltség, és az a készség, hogy a marxis ta—leninista eszméket a saját szakterületükön alkalmazzák. A pártban elfogadtuk az alap elvet, hogv a kommunistáknak kötelessége a szüntelen ideolo giai művelődés, mert enélkül nem végezhetik munkájukat. Ügy vélem, hogy helyes lenne hasonló követelményt állítani a pártonkívüli alkotoművészek elé is, mivel az ő munkájukban az életszemléletnek, azaz az ideológiának ugyancsak döntő a jelentősége. És e téren van mit tenniük a művészeti intézményekben dolgozó kommunistáknak is. A pártonkívüli művészek körében végzett politikai és eszmei nevelőmunka nem könnyű, nem jár érte prémium, sem dicsőség. De ez a munka kötelesség azok számára, akik önként jelentkeztek a párt soraiba. Az elvszerü marxista kritikáért Nehezen képzelhető el a műalkotások, illetve alkotóik esz mei szintjének fejődése meg alapozott, hozzáértő marxista kritika nélkül. Szinte meghök kentő jelenség, hogy az egye temek, a bölcsészettudományi karok, ide értve a politikai felsőoktatási létesítményeket is — milyen kevés műértő kritikust neveltek, akik F. X. Salda, Bedrich Václavek és Július Fučík példáját követve, kepe sek lennének a marxista—leninista tanításon alapuló szakmai véleményükkel, ítéletükkel segítőkezet nyújtani a művészeknek. Avagy mégis lennének kritikusaink, csak nem kapnak elég teret a megnyilatkozáshoz? Vagy kevés lenne a munka? A fiatal művésznonvzedéknél gyakran tapasztalható az ősz tálytudat hiánya. Bizonyos mértékig ez érthető is. A szocializmus gyors fejlődésének, s társadalmunkban az osztályok közti alapvető szociális különbségek megszűnésének a következménye az. Azok a külső jelek, amelyekből régebben szinte első pillantásra világos volt az osztálykülünbség — a magántulajdon, a kereset, a művelődési lehetőségek közti különbség — teljesen megszűntek. Ezért is elsőrendű feladat napjainkban az ideológiai nevelés hatékonyságának fokozása. Kézenfekvő, hogy a fiatal müvésznemzedék szocialista tudatának kialakítása elsőrendű feladat. Hassunk oda, hogy munkájukat életszükségletnek tekintsék, fejlesszük erkölcsi értékeiket, nemesítsük viszonyukat az emberekhez, az egész társadalomhoz. Szóljunk őszintén hozzájuk, mindig az igazat mondjuk nekik, s a problémákat, gondokat ne takargassuk előttük, hanem velük együtt vegyünk részt megoldásukban. Nagyon fontos a személyes példamutatás. Ügy vélem, hogy ezen a téren is van tennivalójuk a művészeti létesítményekben és oktatási intézményekben működő pártszervezeteknek és minden kommunistának. Felszólalása végén Zdenék Míka hangsúlyozta: Pártunk megfontolt, türelmes politikájával elérte, hogy a kultúra területén dolgozók és az alkotó- művészek elsöprő többsége építő szándékkal, elkötelezetten végzi munkáját. A kulturális és művészeti front a párt oldalán egyre színvonalasabban és hatékonyabban veszi ki részét szocialista társadalmunk további sikeres fejlődéséért vívott harcban. S. M. KÍSÉRLETEZŐ KEDVVEL A szocialista országok színművészeti főiskolásainak II. fesztiválja előtt Kiknek legyen kísérletező kedve, ha nem a fiataloknak? Kik kutassanak eddig fölfedei- zetlen összefüggések, törvény- szerűségek után, ha nem az egyetemisták? Légyen szó természettudományi vagy műszaki újdonságról, netán művészetiről, a felfedezettel, a feltárttal, a felnyitottál mindig minket gazdagítanak, minket fogalmaznak és fogalmaztatnak újra. Gondolataik, szavaik, cselekedeteik új, tehát szokatlan egymáshoz illesztése — önmagunk tükre. A kísérletező kedvet mozgató erő — bár a megpróbáltatások és a kudarc vonzalmában áll — az élet továbbvivője, mozgatója. A színházi életé Is. Persze, csupán azé a színházé, amely szembe kerülve a külsőségek olcsó képtelenségével, lényegünknek állít tükröt, s nap mint nap átértékel, minősít s újrafogalmaz minket. Tudják ezt jól azok a szf- nészjelöltek Is, akik holnaptól nyolc napon át Szlovákia fővárosának vendégeként, bizonyara azt is kívánják bizonyítani, hogy a kísérletező kedv a főiskolásnak ugyan életeleme, a színésznek viszont meghatározója. Hogy ebbéli vallomástételükhöz — mert az Igazi színpad mindig legendák, metaforák és az imaginárius önvallo. mások tere — milyen érzelmi és értelmi fedezetet találtak és találnak. Erről a Redut színpadán győződhetünk meg. S ezzel párhuzamosan, továbbgondolható képet nyerhetünk arról is, hol tart ma a szocialista színházművészeti oktatás. Ugyanis a prágai, a brnói és a bratislavai Színházművészeti Főiskola színpada mellett bemutatkozik Bulgária, Lengyel- ország, Magyarország, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió egy-egy színházművészeti főiskolájának színpada is. Az előadások délután fél háromkor, illetve este fél nyolckor kezdődnek. Elsőként, holnap este, a prágai főiskolások mutatják be műsorukat. A bra- tislavaiak vasárnap és kedden lépnek pódiumra, mindkétszer fél háromkor, s ez a kezdési ideje a pénteken bemutatkozó brnói színészjelöltek előadásának is. A külföldi együttesek bemutatkozását a budapestiek vasárnap esti előadása nyitja meg, őket hétfőn a leningrá- diak, kedden a szófiaiak, szer dán a bukarestiek, csütörtökön a lipcseiek műsora követi, míg a nemzetközi találkozó záróelőadásaként láthatjuk a varsóiakat. Gördüljön föl hát a függöny, valljon hát önmagáról s rólunk sikerrel a huszonévesek nem zedéke. SZIGETI LÄSZLÔ 1978 VI. 18. Hússzor vissznküldtem őket (Gyökeres György felvétele)
