Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-10 / 127. szám, szerda

Ma jól, holnap jobban í Érdekes ha­sonlatot tuisü- nál a földmű­vesszövetkezet fejlődésére vo­natkoztatva Pá­tens Rudolf mér­nök, a szögyéni (Svodin) Barátság Efsz köz­gazdásza:- Kelteié ívelő, egyenlete­sen emelkedő út. Mondhatja, hiszen tények bi­zonyítják a hasonlat igazát Az érsekújvári (Nové Záinky) já­rásban a bruttó inezőgazdasagl toime'lés terén övék a másod;* hely. Az ötödik ötéves terv iiíe jén 53 százalékkal növekedem termelésűik, és a múlt gazdasa gr évben az előzőhöz viszonyít­va 17,3 százalékkal, És persze nem mellékes ez a meg jegyzé­se sem: — Arányosan mind a nö­vénytermesztés, mind az állat- tenyésztés terén. Elmondja, hogy hat szocialis­ta munkabrigád működik, há­rom növénytermesztő, kettő ál­lat tenyésztő, egy pedig a mű­helyben dolgozik. Az egyik munkabrigád, melynek 22 tag­ja van és zömében fiatalokból álló, már bronz fokozattal ki­tüntetett, s a járási pártbizott­ságtól megkapta „A XV. párt- kongresszus munka brig adja“ megtisztelő címet. A hasonlathoz ragaszkodva magyaráz tovább: — Aki előrehalad, jól néz­zen maga elé. Nos, mi így te^ szünk. Tavaly átlagosan 60 mé- teirmázsás hektárhozamot ér­tünk el a kukorica termesztés­ben. A múlt évben 1100 hektá­róin termesztettünk kukoricát, az idén 1340 hektáron. Remél­jük, sikerül a beik túr hozamot is növelni, ugyanis együttmű­ködünk az Országos Kukorica­termesztő Kutatóintézettel. Ne­mesített, új hibridéi kaptunk tőlük kísérleti termesztésre. — További terveik? — Nagyobb területen fogunk gyümölcsöt és szőlőt termesz­tem. Az idén 220 vagon zöld­séget, öt) vagon gyümölcsöt, 150 vagon szőlőt akarunk el­adni. Közbeszólok: — És a dolgozók? — A legfőbb, legfontosabb tennivaló a pártszervezet meg­erősítése, a kommunisták ne­velése. Jelenleg a dolgozók 8 százaléka kommunista. Ez ké­vés. Az idén azonban öl tagje­löltet veszünk fel a fizikai dol­gozók közül. így is probléma marad, hogy kevés a nő. Egyébként párttagságunk a kö­zépfokú politikai tanfolyam előadásait látogatja. Lektorok­ról mi magunk gondoskodunk, jó a színvonal. — És a szakmai képzés? — Erről is gondoskodtunk. A komáromi mezőgazdasági szakközépiskola egy kihelye­zett, úgynevezett konzultációs osztályt nyitott nálunk. A fia­talok közül tizenöten tanulnak mezőgazdasági -szak tanintézet­ben. Valamennyi a mi ösztön­díjasunk. Két munkatársunk pedig a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola ievelezőtagozatát végzi. — Mit tesznek a tagság ál­talános műveltségi színvonalá­nak emelése érdekében? Nem lepi meg a kérdés. Lát­szik, hogy ezzel a problémá­val már többször is foglalko­zott. — A legkevesebb, hogy éven­te 60 000 korona értékben újsá­gokat, folyóiratokat rendelünk számukra. Egyébként nézze meg a művelődési házat, me­lyet a helyi nemzeti bizottság­gal együttműködve terveztünk A libereci Textilana nemzeti vadukat szocialista munka- brigádjai munkakezdemé- nyezésüket a XV. pártkong­resszus határozatai teljesí­tésére összpontosítják. Az 1. iizem szövődéjében dolgozó kollektívák olyan racionali­zációs intézkedést foganato­sítottak. melynek révén a tíz szövőszék helyett 12 -13 szövőszéket tudnak egyidii- ben kezelni. Felvételünkön a Haladás szocialista munka- brigád tagjai láthatók. A bri­gád a XV. pártkongresszus szocialista mnnkabrigádja megtisztelő elnevezés vise­lője. (Felv.: ČSTK — J. Sourek) Növelik a készételek gyártásút Az életszínvonal emelkedésé­nek egyik elmaradhatatlan ve. lejárója a közélelmezésnek a helyes és az egészséges táplál­kozás követelményeinek megfe­lelő fejlesztése. Az e téren kö­vetendő út megválasztása nem könnyű feladat. Már csak azért sem, mert a társadalom fejlő­dése minőségi és mennyiségi változásokhoz vezet, melyek új problémák elé állítják az em­bereket. Ez elsősorban -a mű­szaki és az anyagi körülmé­nyek változásaival függ össze. Ezt bizonyítja az étkezés mi- . nőségi átalakulása. Konkrétan az, hogy a hagyományos ház­tartásban készített ételeket fo­kozatosan kiszorítja az üzemi konyhában való étkezés. A ha­gyományos otthoni táplálkozás idő- és munkaigényes, és bizo­nyíthatóan négyszer kevésbé produktívabb, mint az üzemi és a vállalati étkezdében történő étkezés. Az ésszerű táplálkozás modern formái segítségével munka- és fáradság takarítha­tó meg. Mindez elősegíti az ésszerű táplálkozás fejlődését az üzemi és vállalati étkezte­tés terén ugyanúgy, mint a magánháztartásokban. Az iparilag gyártott konyha­ikész ételek fő ismertetöjelei: a nyersanyag maximális gépi feldolgozása, a gy^rs és ke­vésbé munkaigényes elkészít, hetőség, nagyfokú tartósság és tárolhatóság (féléves jótállási idő), ízletesség, változatosság, jó minőség, magas lápérték stb. Az élelmiszeriparra to­vábbra is igényes feladatok há­rulnak, amelyeket igyekszik si­keresen teljesíteni. Az utóbbi éyekben főképp a mélyhűtött és sterilizált készételek gyár­tására szakosodott. 1970-ben 2975 tonna készételt gyártott. Ezzel szemben 1977-ben már 8950 h>nnát. (Ez 332,4 százalé­kos termelésnövekedés). 1980-ig tervezi a termelés növekedé­sét 53 695 tonnára. 1990 ben már 146 340 tonna mélyhűtött és sterilizált étel és félkészáru gyártását programozta be. A fagyasztott készárukból gyártja például a burgundi rostélyost, a vesepecsenyét, a zöldséges bélszínt, a marhasze­letet, a bratislavai rostélyost, a gombásrostélyost, a tejfölös marhaszivet, a sertésszeletet szerb módra, a kelkáposztafa- sírozottat, a marha- és bog­rácsgulyást és még sok más ételt. A sterilizált ételek közül a következőket gyártja: zólyo­mi gulyást, újvári gulyást, a HEMA sertésszeletet, töltött rostélyost, debreceni gulyást, lecsót morvakolbásszal, vadast, töltöttpaprikát, zempléni ká­posztát, terencséni virslit ká­posztával, paprikáscsirkét, és még sok mást. A gyártás fej­lődése folyamán szeretnénk el­érni a minőség további javítá­sát és a választék bővítését. Az idő- és pénzmegtakarítás, a jó tárolhatóság és a többi felsorolt pozitívumok mind amellett szólnak, hogy az egészséges és ésszerű táplálko­zás egyiik alappillére éppen a készételek gyártása lesz a jö­vőben. ANTON MICHALE és ép (tettünk fel. Értéke hét­millió korona. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy ilyen műve­lődési ház a járásban csak ná­lunk van. Hasonlót, csak ki­sebbet fogunk építeni Barton l's.- És a dolgozókról való gondoskodás? — Mind a két községben, Szög y én ben és Barton (Bruty j üzemi konyhát létesítettünk. Naponta 350-en veszik igény­be, beleszámítva a dolgozók is­kolás korú gyermekeit is, hi­szen mint sok más községben, az iskolai étterem, a napközi otthon hiánya nálunk is. gon­dot okoz. A szociális program keretében lakásokat is építünk. Egy-két éven belül tizenkét la­kásegységet adunk át. Egyéb­ként l öl d m ű vesszöve tkezet ün k tagjai közül mintegy 250 rend­szerint külföldön nyaral. Jó lehetőséget ad ehhez a nádud­vari Vörös Csillag Tsz-szel kö­tött baráti szerződés. Hasonlatához ragaszkodva megkérdezem: — A felfelé ívelő, egyenlete­sein emelkedő úton nincsenek akadályok? — Dehogynem! Mindjárt fel­sorolok néhányat. Kevés a te­henünk. Más mezőgazdasági üzemekhez viszonyítva a szá­muk átlagon aluli. A takar- mánybázis fejlesztése szinte napi gondunk. Hasonló problé­ma a gépek karbantartása, az anyagbeszerzés. Nem megfele­lőek a javításhoz szükséges épü­letek, az ivóvízellátás. Ezek mind-mind komoly problémák. Mondhatjuk akadályoknak is, melyeket ei| kell távolítani, ha azt akarjuk, hogy továbbra is felfelé ívelő, egyenletesen emel­kedő legyen az utunk. Kitartóan küzd — persze nem egyedül, hanem az efsz vezetőségével, kommunistáival, végső soron a közös gazdaság minden dolgozójával összefog­va — a jelszó igazáért: Ma jól, holnap jobban! KOBOLKA GYÖRGY Kommentáljuk Címre szólóan Szlovákia közszükségleti és vegyipari vállalatai párt-, uzak- és ifjúsági szervezeteinek vezetői a közelmúltban ér­tékelték a CSKP XV. kongresszusától eltelt időszakban el­ért eredményeiket. Megállapították, hogy az ágazat egé­szében véve megbirkózik kitűzött feladataival, de nem hallgatták el gondjaikat sem. A hibákról nyíltan beszél­tek, az egészséges bírálat és önbírálat szellemében folyt a tanácskozás. Az eredményekről és a togyatékosságokrol nem általá­nosságban beszéltek, hanem címre szólóan. Az iparügyi miniszter nyíltan bírálta a lemaradó termelési-gazdasági egységek vezérigazgatóit, de az egyes vállalatok vezetői is rámutattak a felsőbb szintű irányítás fogyatékosságaira. Az ágazat vezetői, irányítói minden szinten tudják, hogy — amint azt a CSKF KB 11. pkúnunián is hangsúlyozták — a bírálat csak abban az esetben lehet hatékony, ha az fél- reérthete'lenül a legilletékesebbnek szol. Örvendetes, hogy az ilyen jellegű bírálat nemcsak az említett értekezleten kapott helyet, hanem az utóbbi idő­ben a legtöbb párt- és gazdasági szerv tanácskozására ez a hangvétel a jellemző. Szükség van erre, mert a frázisok hangoztatása nem segít hozzá a problémák gyors megol­dásához. Minden esetben meg kell keresni a lemaradás okát. S ami még ennél is fontosabb, nemcsak az okot kell megtalálni, hanem a fogyatékosság okozóját is. Min­den feladat elvégzéséért felelős valaki. Fontos, hogy a problémák feltárásakor objektíven ele­mezzük a tényeket. Mert ha csak felületesen vizsgáljuk meg a lemaradás és egyéb hiba körülményeit, nem biztos, hogy a valódi felelőst vonjuk kérdőre. A felületesség pe­dig ilyen esetben csak árthat, hiszen az ok nélkül elma­rasztalt dolgozó bizalmatlanná válhat feletteseivel szem­ben, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja további munkavég­zését is. Az irányítás és a vezetés egyik fontos eszköze a bírálat fegyvere, de csak akkor lebet igazán hatékony, ha hozzá­értően kezelik, s a megfelelő pontra irányítják. A minőség javítása és a hatékonyság növelése az irányí­tó dolgozók munkájára ugyancsak hatványozottan vonat­kozik. Állandóan képezniük kell magukat, hogy a fejlődés követelményeinek megfelelően irányíthassák a rájuk bízott termelési és egyéb részleget. A különböző intézkedések kidolgozásakor — amelyeket a hatékony és minőségi termelés érdekében hoznak — a vezető dolgozónak nem szabad figyelmen kívül hagynia az ésszerű észrevételeket, hanem megfelelően kell mérlegel­nie azokat. Mindenkinek a felelőssége teljes tudatában kell cselekednie és döntenie, mert csak így aknázhatjuk ki ha­tékonyan a tudomány és technika fejlődése által nyújtott lehetőségeket, így járulhatunk hozzá a népgazdaság továb­bi fejlődéséhez. A ,,feladónak“ pontosan kell címeznie a fela­dat meghatározásakor és — ha szükség van rá — a bíráló szó kimondásakor egyaránt. PÁKOZDI GERTRÜD Helytálltak a hídépítők Szlovákia vasúti munkahelyei közül a bratislavai hídkörzet azok közé tartozik, amelynek dolgozói nagyon jó eredménye­ket érnek el. Nem véletlenül kapták meg a „Kiváló munká­ért“ állami kitüntetést. A közel­múltban a kollektíva tagjai is mét bebizonyították tettrekész- ségüket, rugalmasságukat. A tavasz ugyan már megérke­zett, de érdemes röviden fel­eleveníteni azokat a téli napo­kat, amikor — nemegyszer fagyban — végezték a brulisla- vai vasúti híd felújítását. Az emberek és .gépek összjátéko A vasúti híd — közismert nevén a Vörös-híd 215 mé tér hosszú és 17 méter magas­ságban íveli keresztül a völ­gyet, amelyben a Vydrica patak csordogál. A hidat 1848-ban építették, és ;i német hadsereg Bratislava felszabadítása nap- ján — 1945. április 4-én — megsemmisítette. Közvetlenül a Ján 2atko mérnök ellenőrzi az elvégzc: mun­kát (A szerző felvétele) felszabadulás után a Vörös Hadsereg katonái a lakosság segítségével ideiglenes hidat építettek, s a Vörös-híd mai alakját 1948-ban kapta. A híd évtizedeken keresztül szolgált, s a vasúti közlekedés rohamos fejlődése, a rajta át­haladó sok százezer vasúti ko­csi alaposan megrongálta. A híd „kozmetikai“ kezelésre szo­rult. E “vasúti körzet dolgozói ki­tűzték a határidőt és megbir­kózva az időjárás viszontágsá gaival, az ütemterv szerint munkához láttak. Ebben a küzdelemben az emberek és gépek tökéletes összjátékára voll szükség. Elsőként a nehéz kompresz- szorokat szállították a helyük­re, majd a hegesztők veitek ke­zelésbe a régi síneket. A híd­ra hamarosan megérkezett a munkaszerelvény is. Nagy se­gítséget jelentett számukra a VK 25-18-as jelzésű, szovjet gyártmányú talpfalerakó beren­dezés. Öröm volt nézni a hídépí­tők munkáját. Felesleges moz­dulatok nélkül dolgoztak, és kiváló minőségű munkát végez­tek. A meghibá­sodott hídalkal- részeket eltávo­lították és a munkacsoport t>ezetője. Mar­tin Hestera örülhetett, hiszen Gejza Rid/.i, Emil Borán és Matej Beda mesterek irányí­tásával az egyes kollektí­vák a mínusz 15 fokos hideg­ben a rájuk há­rult feladato­kat 130 száza­lékra teljesítet­ték! — Embereink valóban dicsé­retre méltó munkát végeztek — mondja Martin Hestera. — Kiemelem a Gergely mester vezette szo­cialista munkabrigádot, amely­nek tagjai az éjjeli műszak alatt végezték el a munkát. A megrongálódott szerkezetek kiselejtezése sem volt egysze­rű, hiszen nagyon sok hídele­met kellett leszerelni, eltávolí­tani. Gondoskodtok róluk A Vörös-hídon dolgozók mun­káját nagy figyelemmel kísér­te végig Ján Zatko mérnök, a hídkörzet állomásfőnöke is. Megjegyezte, hogy az Ilyen munka sikere mindenekelőtt a tökéletes munkaszervezésben rejlik. Ebben nagy szerepe volt Ladislav Dimun mérnöknek, az állomásfőnök műszaki helyette­sének. Nagyon körültekintően készítette el a munkák ütem­tervét. A vasúti körzet vezetősége példásan gondoskodott az em­berekről Is. Volt mindig ele­gendő meleg tea a munkahe­lyen, s arra is nagy gondot fordítottak, hogy az iit dolgo­zók kiadósan táplálkozhassa­nak. Az ellátásra nem is volt panaszuk. — Most, a felújítás sikeres befejezése után már könnyeb­ben beszélhetünk a nehézsé­gekről is, de a javítás közben a gyors kiküszöbölésükre töre­kedtünk — mondja az állomás­főnök. — Szocialista vállalá­sunkban 120 százalékos tervtel­jesítésre tettünk felajánlást. Az itt dolgozók azonban ezt a felajánlást magasan túlszár­nyalták. Igen. A hídépítők „kemény fiúk“. Nem szívesen beszélnek saját magukról, inkább dolgoz­nak. Munkájukkal ismét bébi zonyították, hogy a vasutasok a bratislavai vasúti hídkörzet dolgozóira joggal lehetnek büszkéV FRANTIŠEK R1SZDORFER 19711. V. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents