Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-07 / 126. szám, vasarnap
ň Szovjet írószövetség hovilopjö, © Nlovlj Mír májusi számában kö zólte Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, ci Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének visszaemlékezéseit Újjászületés címmel. Brezsnyev elvtárs ebben az írásában a szovjet nemzetgazdaság háború utáni felújítását, o békés építő- munko kezdeteit eleveníti fel 1. KS78. V 7 A vasak és a kavicsok Mögött már kibújt az első fű. Távolról elvadult kutyáik vonítása hallatszott, kö- T'ös körül romok bevertek. A letört és sok helyen szénné égett faágakról bol- iöfészkek maradéka csüngött. Valami hasonlót a polgárháború alatt láttam. Akkor fogadott ilyen síri csönd az üze- . mekben, s akkor szintén mindent ügy leromboltak, hogy kő kövön sem ma radt. 1946 nyara forró volt. Ebben az évben a párt Zaporozsjeba küldött. Kéz detben azzal bíztak meg, hogy ismerkedjek meg ezzel a vidékkel, minden gondjával-bajával, s különösen nagy figyelmet szenteljek az építkezéseknek és a mezőgazdaságnak. A párt Központi Bizottságán megkaptam a megbízó levelet, és késedelem nélkül útnak ín- du itam. A Nagy Honvédő Háborút követően rögtön nem szereltek le, s ezért ka fonal egyenruhában érkeztem a helyszínre*. Kora reggel elindultam oz építkezésre, de csak a kokszolóin jutottam, pontosabban az egykori üzem romjaihoz, fit véget ért az út. Széttört betonok, tégla oinladékok, elgör bilit tartóoszlopok köbölt botorkáltam tovább. Bizony, nem volt valami szív derítő látvány'. Nagy, erővel és lendülettel folyt * romok eltakarítása. Minden létesítménynél ezrek és ezrek dolgoztak. Csaknem teljesen gépek nélkül, két kezükkel végezték fáradságos munkájukat, s úgy tűnt, hogy oz a véréjtélke s, megfeszített munka sohasem ár véget. Ezeken a munkahelyeken láttam mieg azokat az embereket, akik közül sokkal a továbbiak során megismerkedtem, és máig is jól emlékszem rájuk. De akkor szinte semmit sem hallottam, csak néztem, nézelődtem, újra és újra belémnyilalt a felismerés: a kohászok és az energetikusok csodaszép városa tulajdonképpen már nem létezik. A levegőbe röpítették, röl- gyújtották, elpusztították a háborúban. A háború eiólö Zaporozsjet jól J*~ ■mertem. Duyepropetrovszktól, ahol annak idején dolgoztam, csupán ugrásaiéira, másfél órányi autóútra voit ez « város. Gyakran meglátogattam hát m szomszéd városokat, akikikel rég őr* baráti versengésben voltunk. Emlékszem az árnyat, parkokra, a hangulatom tereikre és szökőkutakra, a csodálatos hazakra, amelyekre a zaporozs- jeiek oly büszkék voltak, továbbá az üdülőközpontokra, a Hortyna nevű szigetre, s a zöldövezettel teli, széles Lenin sugárúti*, amely az egész várost átszelte, s egészen a Dnyeper partjára vezetett. Esténként, amikor rendszerint hazatértem a munkából, a Zapo- rozssztal nagyolvasztói fölötit vörös szikrák és lángcsóvák ragyogták be ni eget, s előttem a víztükörben az ismert völgyzáró gátot szegélyező fények csillogtak. A Dnyeprogresz nem csupán egyike annak a sokszáz válla nyerő mű nek, amelyet a szovjeVhatalom öveiben építettek. Ma már nagyobb és korszerűbb létesítménynek épültek, de ez a villám yerómü akkor a Szovjetunió ipari potenciáljának szimbólumává magasodott . Valamennyien jól ismerjük ezt a létesítményt a filmhíradókból, az újságokban és a folyóiratokban megjelent fényképek alapján. Ennek a villany- erőműnek sajátos varázsa van. Egyezer elmesélték nekem, hogy az egyik diáklány, amikor megtekintette a vil- lanyerőmfivet, ezt írta be az emlékkönyvbe: „A Dnyeprogresz a mi hazánknak annyit jelent, mint Puskin az irodalomban és Csajkovszkij a zené toen. A Volgán, az Angarán vagy a tfanyiszejen bármilyen hatalmas erőművek épülhetnek, a szovjet energetika hőskorát nem árnyékolhatják be“. Vétóban, kifejező gondolatok ezek. Abba>n a háború utáni esztendőben keserű és fájdalmas volt tudatosítani, milyen nagy károk, pusztítások érték ezt a maga nemében páratlan létesítményt. Hitlerék többszáz bombát dobiak repülőről a vlzierőmúre, mindegyt- kük több mint fél tonna súlyú volt. A műszaki katonáik és a felderítők halálmegvető bátorságának köszönhető hogy ez erőmű nem pusztult el teljesen. Amikor a szovjet katonák átkeltek a Dnyeperen, az erőmű egyik tartópillérénél egy átvágott drótot fedeztek fel, amely a robbanóanyaghoz vezetett. A drótra csavarodva egv szovjet. katuna holttestét is megtalálták. A nevét máig sem sikerült megtudni. Azóta a pillérhez közel az ivmeteM#*j hős katona emlékműve áll. A fasisztáknak ugyan nem sikerült teljesen véghezvinni barbár tervüket, de minden turbinát, áramfejlesztőt és szivattyútelepet a levegőbe repítettek. A 47 csatorna kiö2üi csupán 14 maradt meg viszonylag épségben. A Dnyeperen levő nagy víztárolót teljesen tönkretelték. Az ősi sziklák szárazon gubbasztottak. A folyó, amely nemrég méltóságteljesen hömpölygőit, nyugtalan lett, s úgy, mint egykor, újra nagy hullámokat vetett, örvénylett. Az építkezésen akkor nagyon közkedveltek voltak a versek. A legnépszerűbb az egyik építő alkotása volt, aki a költeményében arrói vallott, hogy ezek a sziklák megtörik a Dnyeper legerősebb hullámait is, és örök időkre hirdetik a hős katonák rendíthetetlen kitartását, forró hazaszeretetét. Az ukránoknak nagyon szép és taiá ló szavuk van a győzelem kifejezésére: peremoga. A szovjet emberek valóba u mindent legyőztek, minden szenvedést legyőztek, minden megrpóbáltatásnál, szenvedésnél erősebbek voltak, helyt álltak ós győztek a legszörnyű- ségésebb és legnehezebb háborúban. Ezen az Örkkévalónak tűnő, forró és megerőltető napon, amikor ÍÖianértem a helyzetet, azon töprengtem: mihez fogjunk legelőször? Meg keil vallanom, hogy nagyon nehéz helyzetben voltunk. A fasiszták csupán ebben a város>ban mintegy 70 üzemet repítettek a levegőbe Amikor a ZaporoSMZtel özem felújítását, főleg a Zaporozssztal gyárét. Teljes mértékben tudatosítottam, hogy államunk számára ez u feladat nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is fontos. Miért? A negyedik ötéves tervről (1946—1950j szóló törvény, amelyet 1946 márciuséban hagytak jóvá, megszabta, hogy a Zaporozssztalban meg kell indítani a termelést: „Délen fel (kell újítani a hengerelt bádog gyártási folyamatát“. Mindössze egy sor, de a iiozzáértő emberek tudják, hogy milyen fontos feladat volt ez. A gyárai a kiemelten fontos létesítmények közé sorolták. Sokan azt bizonygatták, hogy csupán a romok eltakarítása éveket vesz igénybe. Olyan nézetek is napvilágot láttak, miszerint könnyebb lenne más helyen felépíteni a gyárat, s Itt felhasználni az épségben maradt berendezéseket. Ezt javasolták az UNRA elnevezésű nemzetközi szervezet szakemberei is, akiknek az volt a feladatúik, hogy segítsenek a fasiszta pusztítások által sújtott országoknak. Miután Zaporozsjeban végig járták a gyárat, azt írták, hogy elkép zeihetetlen a létesítmény felújítása és sokkal gazdaságosabb, ha új gyárat építenek. Semmi okom sem volt feltételezni, hogy ezek a szakemberek felelőtlenek, hozzá nem értők. Mindent alaposan megvizsgáltak, mindent felmértek: a pusztítás mértékét, a műszaki színvonalat, akkori energiakészleteinket, a romeltakarításhoz rendelkezésünkre aV K) gépeket, # munkaerő tartalékainkat nevű üzemben felújítottuk « lemezek hengerlését, a középső oszlopokon vörös „F“ betűket vettünk észre (a né met Feuer — tűz szó kezdőbetűje). Vörös nyilak mutatták, hova nelyez ték volna a robbanóanyagot. Az egész város romokban hevert. A* Állami Bizottság megállapította, hogy /.aporozsjeban 1000 lakótömböt, 24 kórházat, 74 iskolát, két intézetet, 5 kórházai és 239 üzletet semmisítettek meg. A vííros víz, villany és fűtés nélkül maradt. Leírhatatlan nagy károkat szenvedtek a város körüli mezőgazda- sági szövetkezetek, s a földek is. Pártunk Központi Bizottsága nehéz időszakban küldött erre a vidékre. Kö rülbelül egy hónappal az ideérkezésem előtt, 1946. július 27-én a Pravdában megjelent egy cikk Miért akadozik « Za>porozssztalhan a termelés felújítása címmel. A választ a szerző a következőképpen fogalmazta meg: ,,A legfőbb nik a szervezetlenség. Nincs meg a munkafolyamat szervezésének és irányításának az átgondolt terve. Lényegében időbeosztás sem létezik. Az elvégzett munkát nem mennyiségben, hanem rubelben tüntették föl, s így. olyasmit is kimutatnak, amit nem is végeztek el." Ezután a Pravda újabb cikket közölt. Három pártbizottság és egy építkezés címmel. A cikkben bírálták a járási, városi es a területi pártbizottságot azért, mert minduntalan be leavatkoznak az építők dolgaiba és nem megfelelő, néha pedig nem hozzáértő tanácsokat, segítséget nyújtanak nekik, Rövidesen megjelent Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata az ukrán párt szervezet vezető kádereinek és a szovjetek dolgozóinak kiválasztásáról, felkészítéséről és elhelyezéséről. Ilyen volt a helyzet. Nyíltan beszéltek erről Ukrán ja Kommunista Pártja zaporozsjei körzeti bizottságának XI. plenáris ülésén is, amelyen az építkezés előzetes megtekintése után én is részt vettem. Közvetlenül a plénúmülés előtt a Központi Bizottságról a következőket telefonálták nekem Zaporozs- je Ixi: „Úgy határoztunk, hogy önt jelöljük a területi ’pártbizottság első titkáré nak. Hívja össze a piénumülést.“ Zaporozsjeba érkezett a Központi Bizottság osztályvezetője. A plénúmülés második napirendi pontján szerepelt a szervezési kérdés: a Központi Bizottság javaslata alapján a zaporozsjei körzeti pártbizottság első titkárává választották. Életeimben először teljes súllyal és szinte kézzelfoghatóan éreztem, milyen nagy felelősséggel tartozom pártunknak és népünknek. Nemcsak becsületes munkát kívántak tőlem, hanem jelentős és alapvető változásokat isj El- sősorbaur* azt várták el, hogy megjavítom a pártbizottság munkastílusát, nagy mértékben meggyorsítom számot: és így tovább. „Csupán“ egy dolgot nem tudtak fölmérni: népünk szívósságát, a szovjet embereik hazaszeretetét és « part szervezőképességét. Ezt a tengeren túli politikusok sem tudatosították. Nyilván nem nagyon akartak még Sluplnagel fasiszta tábornoknak sem, aki — miután kiűzték a Dnyeper mentéről — a következőket jelentette Hitlernek: „Oroszországnak legalabb ötven évre lesz szüksége ahhoz, hogy helyrehozza mindazt, ami elpusztult.“ Az Egyesült Államok Imperialista körei a még borúlátóbb jóslásoknak szeretteik volna hitelt adni, hiszen abban az időben alaposan megváltozott a viszonyuk, szövetségesükhöz a hdtlereilenes Koalícióban, a Szovjetunióhoz. Teljes mértékben be bizonyosodon, nogy az amerikai politikusokkal nehéz szőt érteni. Franklin Hooswelt elnök meghalt, s amikor a Fehér Házba új kormány költözött, azonnal megfeledkeztek a korábbi „megváltoztathatatlan“ ígéretekről és „megbonthatatlan“ szerződésekről. Az amerikaiak például kötelezték magukat arra, hogy a Dnyeprogresz részére aggregátumokat gyártanak és szállítanak. Mindössze hármat küldtek el, és a szállítmányokat leállították. A hengerelt acélt a stratégiai fontosságú anyagok közé so rolták, s egyszeriben megszüntették a gépcsoport szállítását. Az acél nélkül azonban nem lehetett sem gépkocsit, sem traktort gyártani. Az idősebb emberek minden bizonnyal emlékeznek még arra, hogy a háború után ország- utalnkon olyan teherautók is közieket! tek, amelyeknek furnérozott vezetőiül-( kéjük volt, s « tárcsa korong uik pedig fából készült. Megkezdődött a „hidegháború“. Hosszú éveken fit tartott, lényegében két évtizeden keresztül. Nem az első, és sajnos,- nem is az utolsó olyan eset volt, amikor a kapitalista hatalmak megpróbálták kihasználni nehézségeinket, és azon mesterkedtek, hogy ránk kényszerítsék akaratukat s beavatkozzanak a belügyeinkbe. A tervük egy szerű volt: a Szovjetunió úgyis kérni togja a számára létfontosságú gépeket, és a hengerelt acélt. A kommunisták úgysem tudnak máshoz és máshová fordulni, tehát könyörögni fognak, térdre ereszkednek . . Elpusztultunk? Meg hátráltunk? Meg álltunk a fejlődésben? Nemi A tengerentúli jösok felszámították magukat, s nem árt, ha újra emlékezetükbe idézzük az akkori eseményeket és tényeket, mert nagyon tanulságosak és időszerűek. Az egész világ meggyőződhetett a szocialista gazdaság kimeríthetetlen tartalékairól, a tervszerűen irányított népgazdaság lehetőségeiről, s egf olyan ország erejéről, amely szükség esetén átcsoportosíthatni erejét, és a legfontosabb feladatokra tud összpontosítani. Azon az építkezésen, amelyről szó volt, egy pillanatra sem állt meg a munka, sőt egyre gyorsabb ütemű lett. A turbinákat és a generátorokat — amelyeknek szállítását az amerikaiak megtagadták — a lenlngrádi és a növök rainatorszkl munkások, mérnökök és tervezők gyártották számunkra. Habár nyaktörő határidőket szabtunk meg, az amerikaiakénál jobb és nagyobb teljesítményű berendezéseket gyártottak. 1947 kora tavaszán a felújított Dnyeprogresz előállította az első villanyáramot. Ami pedig a hengerelt acél gyártását illette, a szovjet emberek szinte csodát műveltek: a bonyolult termelési folyamat egy év alatt beindult. A Zaporozssztal nevű gyár első részlegét (minden részleg tulajdonképpen egy-egy üzem volt) Ordzsoni- kidzeről neveztük el, és 1947 tavaszán már üzembe állítottuk. Boldog vagyok, hogy tanúja, és részese voltam ezeknek a nagy változásoknak, s hogy a háború utáni felújítás egyik fontos szakaszát bízták rám, és abban a felejthetetlen évben a za- porozsjeiekkel együtt dolgozhattam. Akkor sok mindent átgondoltam és megértettem, sok mindent megtanultam. Azok az Időik nagyon kemény iskolát jelentettek számomra. 2. Amikor ezeket a visszaemlékezéseket írtam, megkértem a pártarchívum é* a szovjetek levéltárainak dolgozóit, hogy küldjenek anyagokat, dokumentumokat azokból az időkből. Felhasználom az alkalmat és őszinte köszönetét mondok segítségükért. Számos dokumentumról már teljesen megfeledkeztem, s voltak olyanok is, amelyeket most láttam először. Ezek közé tartozik az a jegyzőkönyv i«, amely a körzeti pártbizottság első üléseinek egyikén készült. Em* lékszem, a gyűlés nagyon sokáig tartott: sok olyan dolog merült föl, amelyet azonnal meg kellett oldani. A teljesség igénye nélkül néhányat fölsorolok: A novoszilevszrkl Járási pártbizottság jelentése A gabona tárolása a .felvásárló központokban, s a minisztérium létesítményeiben Á nafta szétbordás* az aratás ideje alatt, a gabona felvásárlásának nw*g szervezése Az őszi mezőgazdasági munkák érté: kelése a vaszilevszki és az ozipewkov- szk! járásban A párt Központi Bizottsága 6s a Szovjetunió minisztertanácsa határozatának megvitatása a szövetkezeti szabályok megsértésének megszüntetéséről a (kolhozokban Előkészületek Zaporozsje fasiszta .g« alól való felszabadulása harmadik évforduló j á na k megü n ne p lésére E feladatok sokaságában, amelyek mindjárt az e>ieján rám nehezedtek, bizony könnyen el lehetett volna bukni. Sokat töprengtem a felmerült problémákon, s arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy az időszerű, sürgős megoldásra váró feladatokat természetesen nem lehet mellőzni, de a legfontosabb tennivaló a párt politikai és szervező munkájának alapvető megjavítása. Az első benyomások nem rettenteti tek el. A Zaporozssztal építkezésein nagyon sok ember dolgozott (a csúcs- munkák Idején 47 ezer), de ‘Igazi kollektíva nem alakult ki. Az építkezésen negyven építkezési bizottság és alszá! lító szervezet tevékenykedeti, melyek különböző minisztériumok különböző osztályainak voltak alárendelve. Mind-- járt az elején ezt tapasztaltam, hogy az egyes intézmények között nincsi; meg a megfelelő összehangoltság és; együttműködés, sok közöttük a vita és a kölcsönös vádaskodás. A munka mindenhol megkezdődött ugyan, de gyak-; ran nagyon nehezen fejeződött be. AJ fegyelem laza volt, az együttműködés és a kellő összhang szinte teljesen hiányzott. Más szóval: éppen az hiány*’ zott, ami a tömegeket erős kollektíva-, vá kovácsolja. . i Az egyik legfontosabb tennivalóim közé tartozott a következetesség és a, pártmunkában való igényesség megteremtése. Ma senki sem kezd az építkezéshez időharmonogram nélkül, ja-j vasoltam, de néhány vezető beosztású dolgozó azt bizonygatta, hogy a mi körülményeink között elfogadhatatlan az ilyen szervezési ütemterv. Sze-: rintüik ez nem normális építkezés, hiszen romokat takarítunk, csőrendszer reket, tartóoszlopokat , síneket szedünk fel, épségben maradt berendezé-’ seket állítunk vissza. Az ilyen munkát szerintük nem lehet normázni. S ebből a véleményükből helytelen gyakorlat alakult ki: az emberek nor-: mák nélkül dolgoztak, a munka termelékenységét csak úgy szemre mérték fel. Más szóval abból indultak ki, hogy ki mit végez el egy műszak, egy hét vagy egy hónap alatt, s a vezetőket nem az vezérelte, hogy mit kell,; •mit szükséges elvégezni. (Felytat|uhji Leonyid lljics Brezsnyev
