Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-07 / 126. szám, vasarnap
A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE František temnka Példát mutat a többieknek A prágai várban találkoztam ezzel a szerény, önfeláldozó asszonnyal, akinek Husák elv- tars az Ivanovicei Efsz-ben végzett munkájáért és politikai tevékenységéért. a Szocialista Munka Hőse címet adományozta. fosé fa Graclíková nem szive sen beszél magáról. Ha az ünnepélyre nem kísérte volna el a férje, aligha tudnék meg róla többet, mint amit a mellén függő Kiváló munkáért és Az építésben szerzett érdemekért kitüntetés elárul. — A munkahelyén azonban elemében van — mondja a férje, Az egyik futószalagtól <i másikhoz szaladgál, gondoskodik a tyúkokról, tisztogat, ellenőrzi a keltetőgépeket, a tojások minőségét, amelyekből naponta ötezernél is több megy át fi kezén. Munkahelyének igazi jó gazdája, figyelmét semmi sem kerüli el. Amikor nemrégiben kifogásolták a felvásárló Özemben a tojás minőségét, Jo #efa asszony nem hagyta any- nytban a dolgot. felen van Ugyanis minden átadásnál, s ezért tudta, hogy csak hibátlan, friss tojás hagyhatja el a farmot. Igaz ugyan, hogy az oltáré minőségben mutatkozó árkülönbség darabonként mindössze 3 fillért tett ki, n nagy mennyiségre való tekintettel *«onban tetemes összegről volt fczó De ennél is fontosabbnak tártotta munkacsoportjának be csületét. — Senkit sem vezetünk félre, senkit sem károsítunk meg — mondotta, miközben a felvásárló üzemben a baromfigondozó- nőknek az egyes szállítmányokon feltüntetett nevét ellenőrizte. Csakhamar rámutatott a hibára, arra, hogy idegen tojások vegyültek az övéik köze. Kegente a vy&kovi járás leg gyengébb baromfi farm ja az ivanovicei volt. Ma a legjobbak közé tartozik, josefa Graclíková héttagú szocialista munkabri- j;ádja már 1974-ben figyelemre méltó eredményeket ért el. a *- Túlteljesítették az idei év első négy hónopjónok p árutermelési tervét Serkentő erő a verseny (CSTK) — A Liptovský Mi- kulä$-l Bőripari Vállalat az idei l*v első négy hónapjában 100,9 SXAzaiékra teljesítette áruterme- íé«i tervét, s 2,5 millió korona ftriékű termőket gyártott terven felül. A vállalat dolgozóinak 815 tuillió koronás évi tervüket eddig 34,8 százalékra sikerült teljesíteniük. A vállalat dolgozóinak 90 százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben, a gyárban működő 50 szocialista munkabrigád az összes dolgozók 27 százalékát tömöríti. A vállalat az idei év első négy hónapjában exporttervét is hiánylalfliiul teljesítette. legkevesebb takarmány fogyasztásával a legtöbb tojást szállította az egész Járásban. Tavaly pedig már työkonként átlagosan 256 tojást adtak el. Hogyan érték el ezt az eredményt? Josefa asszony nyelve hirtelen megoldódik: — Nem művészet, szó sincs róla, hiszen egyszerű asszonyok va gyünk, de ha már elkezdtük, akkor komolyan kell vennünk a munkát. Ügyelünk a takarmány pontos adagolására, gondunk van a tisztaságra. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a gépek is tévedhetnek, elromolhatnak, s ezért néha éjszaka is odaszaladok, liogy meggyőződjem róla, rendben van-e minden. A héttagú brigád kötelezett sógvállalása értelmében az Idén tízezer tojással többet, összesen 4 millió K60 ezret szolgáltat be. Ennyivel azonban nem elégszik meg Josefa asszony, aki társaival együtt a cukorrépa egyeléséből ugyanúgy kiveszi a részét, mint a baromfífarm környéke, vagy a község csinosításának munkáiból. Gondozza a virágokat, bokrokat ültet, fis mert szívügye a testnevelés, a férjével és két fiával a tornaegylet korszerűsítési és tatarozást munkáitól sem tartja távol magát. — Hogyan is lehetném — ragyog fel a szeme hiszen W esztendeje vagyok az egylet tagja. Valamennyi spartakIádon részt vettem ma is edzője vagyok a fiataloknak —, és bár százszor is megfogadtam, hogy felhagyok ezzel a vesszőparipámmal, varázsának nem tudok ellenállni. Ax utolsó spartakiá- don a menyeimmel együtt lép tünk fel Strahovon. tgy beszél n 48 eves Josefa Graclíková, a part tagja, aki kimagasló eredményeivel tekín télyt és népszerűséget szerzett. Nem ismeri a lehetetlent., és példájával magaval ragadja mindazokat, akik kitartásáért és kiváló emberi tulajdonsága) ért tisztelik, szeretik. KARDOS MARTA N ap iáink felnőtt nemzedékének egy része túlságosan fiatal volt még akkor, hogy teljes egészében felfogja, mit Is jelentett akkor az a nap. A mai fiataloknak pedig történelemórák leckéi* a második világháború, a Győzelem Nap ja. jelentősége azonban semmivel sem kisebb, mini akkor volt, amikor először hangzott fel a rádióban: „A Ssovfet Tájékoztató Iroda közlönyét olvassuk fel: Ma, 1945. május 9-én hivatalosan is véget ért Európában a második világháború. A frontszakaszok mindegyikén teljes a fegyvernyugvás, a fogságba esett német had osztályok leszerelése rendben folytatódik.,." Lázrózsák és vérvirágok helyett egyszerű, köznapi lila akácok és orgonák nyíltak, s az emberek szívében csendes öröm támadt: béke van. Azóta annak a napnak a jelentősége úgy teljes számunkra, hogy ismeretesek a közvetlen előzmények és tudatában vagyunk a béke igazának. Pontosan tudjuk, mi történt, hogyan történt. A régvárt epilógus dátumsorához tartozó események felidézése tanulságul szolgál. Április 23. Az Elba menti Torgaunál találkozik egymással az amerikai és szovjet hadsereg. Április 28. Az olasz por tiZánok leszámolnak Mušso- linivel. Április 31. Hitler halálának híre. Május 4. Dönitz német admirális flensburgi árnyékkormánya Montgomery előtt felajánlja a nyugati hadszíntéren harcban álló német erők kapitulációját. Srdemes emlékezni, és emlékeztetni arra, hogy mire számították: a nyugatí fronton leteszik a fegyvert, de a Szovjet Hadsereg «f- len folytatják a harcot. Ugyanis a történelmi igazsághoz tartozik, hogy ekkor ‘ľrumun elnök lakott a Fehér Házban, aki szenátor korában, a Szovjetunió megtámadásának napján a New York Times-nak így nyilat kozott: „Ha azt látjuk, hogy Németország győz, Oroszor szágot kell segítenünk, ha azt látjuk, hogy Oroszország nyer, Németországot kell támogatnunk, ilyen módon hadd pusztítsák egymást, amennyire csuk lehet." Nem volt tehát alaptalan a számításuk, de akik szívesen vették volna a háborúnak ezt a fordulatát, a közvélemény A GYŐZELEM ismeretében elálltak szándé kuktól. Május 7 én, hajnali 2 óra 41 perckor, Reimsben a nyugati frontszakaszokra vonatkozó fegyverszüneti megái tapadást fodl náci tábornok aláírta, de Eisenhower figyelmeztette, hogy a Szovjetunió csak teljes és feltétel nélküli megadást fogad el, tehát Berlinben jelentkezniük kell abban az idő pontban, amelyet a szovjet kormány kijelöl, hogy hiva talos formában kapituláljanak. Május 9 én kellett jelentkezniük. A lempelhoft repülőtérre szovjet vadászgépek kíséretében egymás után ér keztek meg a szövetségesek képviselői. A korábbi kari- harst i tiszti iskola épületébe, a szov/et főparancsnokságra vonultak.. A berlini győző, Zsukov fogadta a küldöttségeket. Az ebédlő termében az asztalfőn ö foglalt helyet. A 48 esztendős, mellén több sor kitüntetést viselő szovjet marsall szavára bocsátották be a legyőzött ellenség képviselőit. Marsallbotját magasra emelve, némán tisztelgett Keitel. Zsukov csak intett, hogy foglaljanak helyet. Tedder kérdésére, hogy a njmet kormány ratifikálja e a fegyverszünet/ szerződési és megbízottai hajlandók e aláírni az okmányt, Keitel dacos hangon válaszolt faen nel. Zsukov felszólítására ň monoki'is Keitel mely sóhaj közepette, határozott mozdu lattal aláírta a feltétel néI kiili megadás okmányát. Az európai történelem ed dig legnagyobb háborúja vé get ért. Kihunyt a háború lilze. A feltétel nélküli mag udáš színhelyétől is távol, Potsdamban működik az NDK legnagyobb tudomá nyos levéltára. A ritka értékű, eredeti iratok között )t földrész történészéi kutat nak. Oj, korszakalkotó megállapítások nemigen születtek, de egyben mindegyikük egyetért: a fasizmust csak a népek összefogása kény- szertthette tértire, a „világ lobbik fele“, mely minden politikai meggyőződése elé helyezte a közöst, a népek szabadságáriak viss zaaaását, a béke megteremtését. A szövetségben, összefogásban rejlő lehetőségeket jól érvényesítenék Európe szocialista országai. Tíz esz tendővel a feltétel nélküli megadás, a Győzelem Napja után, 1955. május 14 én, ab ban a városban, mely legtovább szenvedte a háború poklát, aláírók a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtó si Szerződést. Tudatában vagyunk o béke igazának, de vigyáznunk kell, nehogy evek múltán új erőre kaphasson a háborúra számítók szándékú. Történelmi leckéknél sokkalta elevenebben hat a Győzelem Napjának emléke, mert a béke ügye semmivel sem kisebb jelentőségű, mint akkor volt, azon a napon, amikor lázrózsák és vérvirágok helyett egyszerű, köznapi lila akacok és orgonák nyíltak, s az emberek szívében csendes öröm támadt HAJUK ANMIIÄI Volt egyszer egy háború Kezdetben volt a szó. Délután hangzott el, télidö- ben, úgy február utóján. Bátortalan legény mondta falusi kedvesének, aki az én anyóm lett. Télidő volt, úgy február utója, As fázott anya keze, mely kesztyű nélkül szorította az erdőben gyűjtött rőzsét. Azt a szót, azt a régóta őrzött szót, apa ejtette ki, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, könnyítse anya járását. Ebből a szóból születtem én. Igen, így történt. Kezdetbein volt a szó, és abból a szóból született David Baum. Hogy akart e maga is világ ra jönni, nem lehet határozol tan állítani. Amikor & bába kifogyott tuílománvából és a rő- zsafűzér után nyúlt, miközben a lelkemet meg az anyámét is Isten kegyelmébe ajánlotta, apám, már törvényes apám, szá mára nem maradt más, mint hogy fölugorjon az almásszür- kóro és orvost találjon mihama rabb. Az orvos, bár sietett, előbb láttatta apát házi wailvapAlin kával. November volt, és * hó ♦érdig ért, apa csontig átfázott. fipp idejében érkeztek, hogy megmentsék legyengüli anyá mat és erélyes fogásokkal vl lágra segítsék a hadakozó Dávidot. Végre a világon volt! Meg akarta kérdezni, mint a költő, hogy milyen világba érkezett, nincs e éppen háború, amikor lehunyta a szemét és elaludt, az első szoptatásig. A lámpa, amely gerendáról lógott alá, csaK félig világította be a helyiséget, amelyben: asztal, néhány szék, inkább kevesebb, mint több szekrény, álltában elélmosodó apa. félálom ban fekvő anya, térdepelő nagymama, amint David zsoltfl rát mormolja, mély aggodalom mai. Va|on mit csinált abban * pillanatban David Baum? Illatos szénával bélelt Dől csőben feküdtem a laUikon víz esöppök gördüllek, amíg jéggé nem dermedtek. Csak most kezdődött az Igazi tél. Novem bér volt, a nagy háború ötödik éve. Aludtam, és az Ardennekben « osalák csatá|át vívtak, alud tani, ét Joszif Visszarionovics Sztálin Dzsugasvili az egyik támadás ritmusát kopogtatta, aludtam, és valaki tt totális hé borúik lagtotátisabbikától ordf tozolt valamit, aludtam. A* * nagybácsira rázuhant egy az erdőben, a Kníeráék tehene togyni kezdett, a faluban kigyulladt a pajta, valaki megtá madta az éjjeliőrt, az igazaik álmát aludtam, mert abban a pillanatban David volt js legigazibb mind közölt. A németeknek még volt annyi Idejük, hogy elvigyék « lovunkat. Volt annvt idejük, hogy az istállóból kivezessék az almásszürkét, és berfogják a rozoga bricskába. A „los, los“ azonban már nem hangzott pa^ rancsoló, Inkább kérőn, hagyjatok bennünket, ne tarthatok fel, csak el akarunk menni mielőtt jön az orosz, ftvugatrn vannak a* amerikaiak. Apa testében .minden idegszál megrendült, épp a háború végén veszíteni el a lovat, mondani akart valamit, helyette a rámeredő géppisztolycsövek beszéltek, leengedte a kezét, majd szétfeszítette a düh, amíg el nem tűntek a szeme elől. — Várjatok csakl — kiáltott utánuk anya, öklét rázva. — Majd ök megmutatják nekletkl Közben az amerikai katonára gondolt, aki világos nappal jelent meg a faluban, a meglőtl oroszra már a házikóban gondolt. s bár nem nagyon tudta, miről van szó, úgy érezte, az almásszürkéért bosszút tognak állni Apa káromolta a németeket, ömlött utánuk a szitok, ha eléje került volna valamelyik, szétveri a száját, mint Karéi bá esi, aki majdnem belefojtott egyet a marhaitatóba, igaz, aztán elvitték, úgy jött haza * lágerból, hogy nem lehetett rá ismerni, kerülte is az emberekét. Anya igyekezelt megnyug tafni apát, s akkor abban * hangzavarban nyafogás hallatszott a kiságyból, az én öt, nem is egészen öthónapos hangom. Az egyszer biztos, liégy Dávid nem hagyta volna elvinni az almásszürkót. Biztos, bogv eléjük állt volna. De mit tehetett? Csak nemrégen érintette inog először recehártyajál a napsugár, csak nemrégen nyitotta szemét saját kis világára, amelyben még nem Járt az almásszürke, még kevésbé a ka tonák. Anya még aznap elhatározta, bogy bemegy a városba. Magával viszi Dávidot, az orvoshoz. Természetesen David erre nem szólt semmit. Ha tudott volna szólni, biztosan lebeszéli anyját az útról. így csak szomorún nézelődtem. Amikor a vadászgépek mélyrepüléssel megtámadták a vonatot, éppen aludtam. Mire kinyitottam a szememet, ötvenkét halott volt. Anyu kiugrott *> vonatból, szerencsére megúszta egy csuklóficammal. Gyalog ment, bicegett a város leié, Da vid Baummal, aki tágra nyílt szemekkel feküdt a karjában. A városra bombák hullottak. Nem lehetett megállítani, sem visszaküldeni őket az ócskává* sak közé, ahová valók, menekülni kellett és bújni, és iáméin!, hogy nem zuhannak éppen Davidra. Anya, Dávid élni akar, ez már a nagv háborfl utolsó hónapja és már senki nem akar meghalni, még kevésbé az, aki csak nemrégen szü letett. Este volt, amikor az első katonák bejöttek a faluba. Prt radf, porlepte harcosok voltak, és bizalmatlanok mindennel fi* mindenkivel szemben. Szavuk azonban lágyan, kellemesén csengett. Egyikőjük belépett a házikóba, az alacsony ajtón, éfi megállt David kiságya mellett, — A háború véget ért — mondta, és térdre ereszkedett* sisakja megcsendült «t padlón. Es aludtak. A kis emberke, aki még nem tudja, mi a haza és a szabadság, a nagy mellett, aki elfőtt, hogy ezeket « szavakat meg töltse tartalommal ... BODNÁR GYULA fordítsad 1974. V. 7. jfütumh jjroudek, LU4&b<W (olaj} josefa Graclíková
