Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-06 / 95. szám, csütörtök

TÖBBET A KÖTELEZŐNÉL AZ IFJÚSÁGI VÁLLALÁSI MOZGALOM EREDMÉNYEIT ÉRTÉKELŐ JELENTÉSBŐL A SZISZ II. kongresszusa ar­ra ösztönözte a fiatalokat, hogy mind a termelő munkában, mind a tanulásban vállaljanak többet a kötelezőnél, úgy bizo­nyítsák helytállásukat. A kong­resszust követően tehát kibon­takozott az ifjúsági vállalási mozgalom. Természetesen, a vállalások teljesítését rendsze­resen ellenőrzi és értékeli a SZISZ Szlovákiai Központi Bi­zottsága. A vállalási mozgalom harmadik, befejezés előtti sza­kaszát értékelve jelentést tett közzé, melyből az alábbiakban idézünk. A példás munkabrigádok A tanulást illetően főleg az volt a cél, hogy tökéletesítsük az eszmei-politikai nevelés for­máit, emeljük színvonalát. Ezen a téren szép sikert értek el a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai a közép-szlovákiai kerü­letben. A téli hónapokban több mint 7000 beszélgetést szervez­tek, és azokon a szövetség tag­jain kívül 12 000 még nem szervezett fiatal is részt vett. A munkaversenyben részt vevő ifjúsági munkacsoportok közül kiemelkedő munkasikert értek el a következő kollektívák: Ján HoŠka vezetésével a Kelet-szlo­vákiai Vasműben dolgozó ifjú­sági komplex-ésszerűsítő mun­kabrigád, a domanižai Partizán Efsz ifjúsági munkabrigádja, a Juraj Šesták vezette ifjúsági munkabrigád a Gbelanyi Efsz- ben. A szervező munkát értékelve dicséretet érdemel a SZISZ bratislavai, I. körzetének tit­kársága, a SZISZ Komáromi (Komárno) járási Bizottsága, valamint a SZISZ Žilinai Járási Bizottsága. A vállalási mozgalom kezde­tekor vállalást jelentett be 12 733 ifjúsági alapszervezet, 3403 ifjúsági munkakollektíva, 1568 pionírcsapat, és egyénileg 32 037 SZISZ-tag. A vállalt fel­adatokat eddig maradéktalanul teljesítette: 9888 ifjúsági alap­szervezet, 3122 ifjúsági munka­kollektíva, 1566 pionírcsapat, és ami különösen figyelemre méltó: az egyéni vállalások ^száma gyarapodott, mert 253 ezer 553 egyéni vállalás telje­sítéséről számolhatunk be. Az újítási javaslatok Az újítók mozgalmába be­kapcsolódva a fiatalok köte­lezték magukat, hogy 5681 újí­tási javaslatot adnak be, me­lyek előirányzott értéke 68 millió korona, s 1135 újítási ja­vaslat alkalmazását biztosítják. Eredmény: beadtak 6421 újítási javaslatot, melynek összértéke 124 millió korona, és a be­adott újítási javaslatok közül 3591-et már alkalmaznak, s azok összértéke 78 millió koro­na. Szép eredményt értek el az anyag- és energiatakarékosság terén is. A vállalások értelmé­ben 87 millió korona értékű nyersanyagot, húszmillió koro­na értékű tüzelőanyagot és energiát kellett volna megta­karítaniuk. Eredmény: 118 mil­lió korona értékű nyersanyag, 43 millió korona értékű tüzelő­anyag és energia megtakarítá­sa. Koronákban aligha kifejezhe­tő értékű vállalást teljesítettek a fiatalok azzal, hogy közel 20 ezer ifjú önkéntes térítésmen­tesen véradásra jelentkezett. Társadalmi munkában A SZISZ Pionírszervezetének tagjai is példásan teljesítették vállalásaikat: társadalmi mun­kában a vállalt 4,5 millió óra helyett 8 millió órát dolgoztak le, tíz tonna papírt és textil- hulladékot gyűjtöttek össze a vállalt két tonna helyett, ki­lenc tonna gyógynövényt gyűj­töttek össze a vállalt egy ton­na helyett. Külön említésre méltó, hogy 766 000 fát és dísz­bokrot ültettek kí. A vállalási mozgalom har­madik szakaszában a feladatok túlteljesítése terén főleg a kö­zép-szlovákiai fiatalok és pio­nírok tűntek ki. (—ás) Kell a baráti, jó szó Egy fiatal párttagjelölt véleménye a munkáról és a felelősségről A leopaldovi vasútállomás fűtőházához tartozó legügye­sebb mozdonyvezetők egyike Karol Laboš, pártunk tagjelölt­je. Szerencsés embernek mond­ja magát, mert teljesült gyer­mekkori álma, acéltáltoson jár. — Határozottan jó érzés ez — magyarázza —, bár felelős­ségteljes és fárasztó munka a mozdonyvezetőé. Amíg a gép­kocsivezető csak magáért, vagy néhány ember életéért, egész­ségéért felel, a mozdonyveze­tő százak életét tartja a kezé­ben. És ez még nem minden, hiszen csak a mozdony értéke több mint egymillió korona. Magyarázatát hallgatva raj­zolódik ki előttem a mozdony- vezető munkájának nagyszerű­sége. Téved, aki azt gondolja, hogy munka közben semmi kü­lönösebb gondja nincs, csak utazik, és figyel előre. Figyel, de hogyan! Egy pillanatra sem tekinthet félre, egy pillanatra sem lankadhat figyelme. A vil­lanymozdony óránként 120 ki­lométeres sebességgel halad, ha csak egy percre másfelé nézne, könnyen tragikus kö­vetkezménye lenne figyelmet­lenségének. Érdekes, amit a mozdonyve­zetők munkája minőségének javításáról mond: — Ehhez baráti, jó szó kell. Ebben a munkában csak az tud kiváló teljesítményt elérni, aki Szót ért a többiekkel, másokra is figyel, másoknak is szívesen segít. Ö például mindig szót ért a forgalmistákkal. Figyelmezteté­seikre, utasításaikra ügyel. Fö­löslegesnek tartja a vitát, ha arról van szó, hogy éppen „to­latni“ kell. Arra való a moz­dony, ne álljon hiába. Úgyis eleget áll, amikor teherkocsis szerelvényt kötnek utána, hi- szon olyankor éppen elég a diszpécser gondja, amíg „sza­bad“ vonalat talál. Fölösleges ilyenkor bosszankodni, meg másokat bosszantani. — Csak baráti, jó szóval le­het megoldani a problémát ilyenkor — mondja. — Sőt, gyorsan és jól csak így lehet. Ez a vasutasok munkájának különlegessége. Mindenki egy nagy, de fontos szerkezet ré­szecskéje. Ha rosszul szervezik meg a munkát, persze neki is gondot okoznak. Helytelennek tartja, ha nyomós ok nélkül megvál­toztatják a beosztást. Ha ugyanarra a mozdonyra három csoportot is beosztanak, csak azért, hogy kimutathassák, mindegyiknek volt valamelyes távolsági teljesítménye. Ezzel népgazdaságunknak is kárt •okoznak. — Sokszor eszembe jut ez a probléma — magyarázza —, hiszen mi, vasutasok is meg- érezzük a következményét. Karol Lábos mozdonyvezető (A szerző felvétele) őszinte aggódással beszél ezekről a problémákról, És nem úgy, hogy csak megálla­pítja azokat, hanem igyekszik a maga módján hozzájárulni a megoldásukhoz. — Kell a baráti, jó szó — hangoztatja —, és a szocialista munkabrigádokban kell kiala­kítani olyan helyzetet, hogy hasson is a szó. Sajnos, a mun­kabrigádok tevékenységében még sok a formalitás. Nekünk, kommunistáknak, tagjelöltek­nek kell megváltoztatni ezt. Éppen elég munka vár még reánk. — És sikerülni fog? — kér­dem. Mosolyog, s kérdéssel vála­szol: — Ha a kommunisták akar­ják, miért ne sikerülne? FRANTIŠEK RISZDORFER Kommentüjuk Érettségizett szakmunkások Az ipari tanulónak és a társadalomnak egyaránt érdeke, hogy a/, iskolát elvégezve a fiatal ember szakmailag jól felkészült munkásként kerüljön első munkahelyére. Ezzel kapcsolatban azonban akad még néhány probléma. A Gombaszügi (Gombások) Mészégető Üzemben megkér­deztem Molnár Lajos csoportvezetőtől, a gyengeáramú vil­lamos gépek szerelőinek vezetőjétől, hogy mi okoz gondot számukra a munkában. Meglepett a válasz: „A nyelvek ismeretének hiánya.“ Elmondta, hogy német gyártmányú gépek javításával foglalkoznak, a gépek technikai leírása német nyelvű, és bizony fordítaniuk is kell, ha valóban jó munkát akarnak végezni. Megmutatta a szótárakat, a lefor­dított szövegeket. És nem titkolta, hogy néha több időt vesz igénybe a fordítás, mint maga a javítás. Talán nem éppen a legjellemzőbb ez a példa, de jelzi: nem alaptalan, ha a szakmunkások felkészítését illetően minőségi változást sürgetünk. Közoktatásunk rendszerében ezért töltenek be mind szá­mottevőbb szerepet azok az ipari tanulókat képző iskolák, melyek nemcsak a termelőmunkára készítik fel a fiatalo­kat, hanem általános műveltségi szintjük emelésével is törődnek. Egyre több az olyan iparitanuló-iskola, illetve szaktanintézet, ahol tanulmányaikat érettségivel fejezik be a fiatal szakmunkások. Ezek az iskolák képesek egyszerre szakmai és általános műveltséget nyújtani. Fejlesztésükkel a szerint a szempont szerint foglalkoznak az illetékesek, hogy az iskola nevelő és képző intézmény, amelyet a fej­lett szocialista társadalom igényei és sziiksé^fr'^ni alapján kell megszervezni. Nyilvánvaló politikai feladat tehát, hogy tuiuujuiiK ezek­nek az iskoláknak a fejlesztésével. Kapjanak megillető rangot oktatási rendszerünkben, kapjanak megfelelő támo­gatást mind az iskolaügyi szervektől, mind az üzemek és vállalatok vezetőitől. Egyre több érettségizett szakmunkásra van szükségünk, tehát a fiatalok érdeklődését is fel kell keltenünk. A fiata­lokkal foglalkozó kommunisták, a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség vezetői, tisztségviselői akkor cselekszenek helyesen, ha felvilágosító, nevelő tevékenységük nyomán átmegy a köztudatba: korszerű követelmény érettségi bizonyít­ványt kívánni a fiatal szakmunkásoktól. Nagyon fontos, hogy képesek legyenek hatni a fiatalok­ra, a köztudatra, hiszen nem közömbös számunkra, hogy a most még tanuló, de a következő években munkába álló fiatalok milyen célokkal, igényekkel és különösen milyen színvonalon kapcsolódnak be a termelő tevékenységbe. Olyan közügy a szakmunkások felkészítésének tökéletesí­tése, mely közelebb visz népgazdasági céljaink megvalósí­tásához, és egyben új horizontot nyit az egyes ifjú ember fejlődése előtt is. Fiatalságunk szívesen küzd a korszerűségért, szereti, igényli az újat, a nagyszerűt. Nem rest a cselekvésre sem. A továbbtanulás útját jelentő iparitanuló-iskolákban, illetve szaktanintézetekben is szívesen tanul, ha a köztudat meg­erősíti választásának helyességét. És miért ne erősítené meg? Érettségizett szakmunkásnak lenni rangot jelent a mi társadalmunkban. HAJDÜ ANDKÄS TEVÉKENY FIATALOK Politikai vetélkedőt rende­zett a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai számára a SZISZ isko­lai szervezetének vezetősége. A versenyzők közül főként a III./B osztály tanulói szerepel­tek sikeresen, akik első helye­zést értek el. Tamás Katalin* Geczkó Pálma és Ilornyák 1st- ván voltak a győztes csapat tagjai. A második helyezést az I./A osztály csapata, a harma­dik helyezést a IV./A osztály csapata érte el. A vetélkedő érdekes, hasznos és tanulságos volt. El is határozta a SZISZ iskolai szervezetének vezetősé­ge, hogy máskor is szervez ha­sonlót. Pálóci Éva Találkozóra hívta meg Juha:* niák Árpád elvtársat, a Párká-* nyi (Štúrovo) Városi Nemzeti Bizottság elnökét a gimnázium ifjúsági szervezetének vezető­sége. A találkozó keretében kérdés—felelet jellegű beszél­getést rendeztünk. Sok érdeke­set hallottunk a szocializmus építésének kezdeti éveiről, és tájékoztatást kaptunk a város építésének, fejlesztésének ter­veiről. A beszélgetés után kö­zösen meghallgattuk az „isko>- larádió“ műsorát, melyet a diá­kok szerkesztettek, majd virág­csokorral köszöntük meg až elnök elvtárs látogatását. Lengyeljalusy Tamás A chomutovi Csőhenger de és Vasmű dolgozói február vé­géig 2000 kg rozsdamentes csövet gyártottak az atomerő­művek gőzgenerátorai számára. E csövek termelése tech­nológiai szempontból nagyon igényes, ezért a gyár dolgo­zói a minőségre nagy gondot fordítanak. Az idén összesen 160 tonna rozsdamentes csövet gyártanak. Képűnkön: An­tonín Kef űrt (baloldalt) és Jaroslav Fiala csőhengerdel gé­peket irányít. (Felvétel: O. Holan — ČSTK] JÓL FELKÉSZÜLTEK A SZISZ és a pionírok kapcsolata Több mint 600 000 fiú és leány tagja a SZISZ Pionír­szervezetének. Szlovákiában 21066 rajba tömörülve tevé­kenykednek. ük képezik a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség szá­mára az utánpótlási, a felvál­tásra készülő következő nem­zedéket. Az egyik raj, mely Nálepka kapitány nevét viseli, a bolyi (Bof) alapiskolában működik. Tagja 11 fiú és 6 leány. Négy éve, hatodikos koruk óta alkot­nak rajként baráti közösséget. Tevékenységüket kilenctagú rajtanács szervezi, irányítja. A raj tagjai nemsokára bú­csút vesznek az iskolától^ és a pionírmozgalomtól, a SZISZ tagjai lesznek. Érdemes fel­mérni, elemezni, hogy miként készültek fel erre. Tevékenységük hű tükre á krónika, melyet évek óta nagy gonddal és pontosan vezet Pa- lágyi Zoltán és Nagy J.áno*. Amikor a SZISZ járási bizott­ságának titkársága értékelte a pionírrajok krónikáit, megérde­melten első helyezést kapott ennek a rajnak a krónikája. Tőketerebesen (Trebišov) a járási pionírház vezetői külön aktívaér tekezleten értékelték azoknak a rajoknak a tevé­kenységét, melyek tagjai nem­sokára felvételüket kérik majd az ifjúsági szövetségbe. Ezen az aktívaértekezleten dicsérő oklevelet veti át a raj elnöke. Legutóbbi akcióik közül em­lítésre méltó az a kiállítás, melyeit „A Februári Győzelem előtt és után" címmel rendez­tek. Pásztor Éva, Berta Erika, Kendy Anna voltak ennek az akciónak a fő szervezői. Példás tettük volt, amikor fél évvel ezelőtt védnökséget vállaltak a kis elsősük, az 1/A osztály tanulói fölött. Azóta is gondosan törődnek az elsősök- Jtei, aikiUnumkeftt ajándékokat készítenek számukra, s legfőbb törekvésük, hogy az elsősök megértsék: szikrának lenni megtisztelő feladatvállalást je­lent. Persze nem feledkeztek meg arról sem, hogy saját képes­ségeik fejlesztésével is törődje­nek. A raj tagjai, érdeklődé­süknek megfelelően az ének­kar, a kézilabda-, a kosárlab­dacsapat, valamint a lövészek szakkörének tagjai. Szép sikert értek el az ifjú lövészek a já­rási sportligaversenyen: 22 csa­pat tagjaival versenyezve he-* tedik helyezést. Tevékenységükkel példát kí­vánnak mutatni a fiatalabb pioníroknak, s bizonyítani akar­ják, hogy jól felkészültek a Szocialista Ifjúsági Szövetség­be való felvételre. Törekvései­ket ösztönzik, segítik és tá­mogatják mind a SZISZ tagjai, akik instruktorként foglalkoz­nak velük, mind a kommunis­ta pedagógusok, akik részt vesznek a pionírcsapat munká­jának megszervezésében. BERTA ILDIKÓ 1978. IV. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents