Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-06 / 95. szám, csütörtök
Gustáv Husák elvtárs interjújának visszhangja HENRYK JABLONSKI, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke tegnap fogadta Jan Mušalt, hazánk lengyelországi nagykövetét azzal kapcsolatban, hogy befejezte diplomáciai tevékenységét Lengyelországban. DOMINIC MINTOFF, a máltai kormány elnöke tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Belg- rádba utazott. Veszelin Dju- ranoviccsal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökével és más jugoszláv képviselőkkel a két ország együttműködéséről, néhány Időszerű nemzetközi kérdésről és az el nem kötelezett országok mozgalmának kérdéseiről tárgyal majd. MOSZKVÁBAN megjelent 'Alekszej Aszmolov vezérőrnagy könyve Front a Weihrmacht hátában címmel. A mű tényeket sorakoztat fel a csehszlovák és a szovjet nép hősi harcáról a második világháború idején. MEMPHISBEN (Tennessee állam) Martin Luther King néger polgárjogi harcos meggyilkolásának 10. évfordulója alkalmából tüntetést szerveztek. A többségében színes bőrű tüntetők abból a kápolnából indultak el, ahol King utolsó beszédét mondta, és útjuk a Lorraine motelban ért véget, ahol Kiinget meggyilkolták. JAMES CARTER amerikai elnök a vezérkarok főnökévé David Jones tábornokot nevezte ki. Korábban ezt a tisztséget George Brown tábornok látta el, aki nyugdíjba vonult. „A VILÁG ÉS A NEUTRONBOMBA“ címmel a békevédők török bizottsága konferenciát rendezett Isztambulban. A demokratikus szervezetek képviselői követelték a neutronbomba gyártásának betiltását és hangsúlyozták, hogy az általános leszerelésért vívott harcban a világ haladó erőinek egyesülniük kell. A COLUMN 88 nevű brit újnáci szervezet vállalta magára Nagy-Britannia Kommunista Pártjának londoni székháza ellen elkövetett bombamerényletért a felelősséget. A Scotland Yard szerint a hitleri elképzelésekkel szimpatizáló félkatonai szervezetről van sző, amely kapcsolatot tart fenn az amerikai és nyugat-európai szélső- jobboldali csoportokkal. ffeoTK) — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk — a Vorwärts című nyugatnémet folyóiratnak adott interjújával a világ hír- ügynökségei nagy érdeklődéssel, behatóan foglalkoznak. Az interjúnak az NSZK-ban nagy figyelmet szentelnek. A DPA hírügynökség például részleteket idézett belőle. Főleg azokat a részeket, amelyekben a CSKP KB főtitkára hazánk álláspontját fejtette ki a csehszlovák—nyugatnémet kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséről. Az SPD sajtószolgálatának szerkesztéségben kiadott Parlamenta- risch-politischer Pressedienst című kiadvány rámutat, hogy Gustáv Husák a gazdasági kérdéseket és az enyhülési politika folytatását közelgő bonni látogatása súlypontjának tekinti. A Reuter, és más hírügynökségek is idéztek az interjúból. A Vorwärts a nyilatkozat szövegét Gustáv Husák portréjával egészítette ki. SOKOLDALÚ BARÁTI KAPCSOLATOK Ünnepi gyűlés Moszkvában és Helsinkiben a szovjet— finn szerződés 30. évfordulója alkalmából (ČSTK) — Moszkvában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Szovjetunió és Finnország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 30. évfordulójáról. Jelen volt Kirill Mazurov, az SZKP KB Politikái Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese és más szovjet kép viselők, valamint a Finn Köztársaság kormányküldöttsége Kalevi Sorsa kormányfő vezetésével. Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke a gyűlésen hangsúlyozta, hogy az 1948-ban megkötött szerződés jelentős helyet foglal el az európai, háború utáni politikai dokumentumok sorában. Kalevi Sorsa beszédében a szerződést a sokoldalú és baráti finn—szovjet kapcsolatok dokumentumának nevezte. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere a szovjet párt- és kormányküldöttség élén részt vett a Helsinkiben megrendezett ünnepi gyűlésen. Andrej Gromiko beszédében az ünnepi gyűlés résztvevőinek és a finn népnek tolmácsolta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének szívélyes üdvözleteit e jelentős évforduló alkalmából. Az Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter vezette pártós kormányküldöttség tegnap vörös szegfűcsokrot helyezett el annak a háznak a falánál, amelyben 1917-ben Vlagyimir Iljics Lenin élt. Megkoszorúzta továbbá J. K. Paasikivi finn köztársasági elnök sírját. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök tegnap a szovjet küldöttség tiszteletére ebédet adott. EMBERI JOGOK-NÁLUK John Harris szabadon bocsátását követelik A TASZSZ szovjet hírügynökséghez naponta érkeznek levelek, amelyekben a grúz repülőtervezők, az ukrán faipari üzemek alkalmazottai, a novoszibirszki tudományos intézmények dolgozói és még sokan mások követelik, hogy vonják vissza a John Harris amerikai néger polgárjogi harcos ellen hozott halálos ítéletet, s azonnal bocsássák szabadon. „A fiatal néger munkás felett hozott halálos ítélet újabb szégyenletes megnyilvánulása annak a rendszernek, amely hangoztatja a szabadságot és a demokráciát, de a gyakorlatban lábbal tapossa“ — hangsúlyozza V. Isztamov üzbég mérnök levele. N. Motova, a moszkvai golyóscsapágygyár munkásnője azt írja, hogy ez a halálos ítélet az emberi jogok megsértésének, a törvénytelenség és az önkény újabb bizonyítéka. Kiábrándító politika A jelenlegi amerikai kormány semmit sem tett a 25 millió amerikai néger helyzetének megjavításáért. A Fehér Ház politikája e tekintetben kiábrándító — jelentette ki az U. S. News and Word Report című amerikai folyóiratnak adott interjújában Vernon Jordan, a Nemzeti Városi Liga végrehajtó igazgatója és Edward Brooke szenátor. Legfőbb ideje, hogy megvalósítsák a munkanélküliség csökkentésére kidolgozott programot és a szociális biztosítási reformot — hangsúlyozta Vernon Jordan. Szükséges továbbá az Is, hogy felszámolják a fajüldözés és faji megkülönböztetés következményeit, amelyek megkeserítik az amerikai négerek millióinak életét. A munkanélküliség elleni harc nemzetközi napja Sztrájkok, tüntetések (ČSTK) — Az európai szakszervezeti szövetség kezdeményezésére kedden 18 nyugat-európai országban emlékeztek meg a munkanélküliség elleni harc nemzetközi napjáról. Erre az akcióra éppen abban az időszakban került sor, amikor a közöspiaci miniszterek Luxemburgban üléseznek, valamint közvetlenül a Közös Piac április 7-re és 8-ra Koppenhágába összehívott csúcstalálkozója előtt. Brüsszel — A kilenc tőkésország képviselői azonban e tanácskozásaikon ismét csupán arra a megállapításra szorítkozhatnak, amelyet Roy Jenkins, a brüsszeli bizottság elnöke már februárban leszögezett: a kormányok nem isme.r- nek semmilyen hatékony eszközt a tömeges munkanélküliség ellen. A gazdasági fejlődés elégtelen üteme következtében a munkanélküliség 1980-ig valószínűleg további egymillió fővel nő. Madrid — A munkanélküliség elleni harc napjával összefüggésben a két legnagyobb spanyol szakszervezeti szövetFranciaország-szerte erősödik a harc a munkanélküliség és az egyre rosszabb életfeltételek ellen. Felvételünk a Péage de Roussillon-i konszern textilgyára alkalmazottainak tüntetésén készült. (ČSTK — ZB felvétel) Kommentárunk 1978. IV. 6. T egnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy Carter befejezte egyhetes látogatását két latin-amerikai (Venezuela és Brazília) és két afrikai (Nigéria és Libéria) országban. Szép szavakkal, ígérgetésekkel igyekezett előnyös megállapodásokat elérni, hogy enyhítse az Egyesült Államok energiagondját, amely az amerikai gazdaságot egyre jobban fojtogatja. Olyannyira, hogy — nyelvi karikatúrával élve — kénytelen volt saját utazósebességét is csökkenteni: egy negyedévvel ezelőtt még 9 nap alatt 9 országba látogatott el. A mostani egy hét eredményeit illetve eredménytelenségét tekintve az USA Külügyminisztériumának is be kell látnia: a fejlődő országokkal való kapcsolatukban megszűntek az amerikai önkényes vezetés évei, a nemzetközi „politikai Kreszt“ nekik is tiszteletben kell tartaniok. Ha a libériái udvariassági látogatást nem számítjuk, Carter három úgynevezett gazdag fejlődő országba utazott. Célja l\j- vatalosan a gazdasági kérdések megtárgyalása volt, s ezen belül Is a fő téma az olaj és az atom. Leszögezhetjük azonban, hogy ma már a kettő közül egyik sem választható el a politikától. Venezuela hirtelen meggazdagodott ország — az olaj árának emelése révén, s Brazíliához hasonlóan egyre növekszik befolyása egész Latin-Amerika politikai életére. A fekete földrész viszonylatában pedig ugyanez mondható el Nigériáról. Venezuela és Nigéria az USA olajszükségletének jelentős hányadát szállítja. A dollár értékének csökkenése természetesen milliárdokat vesz ki az olajexportálók államkasszájából. Érthető tehát: Washingtonnak érdeke, hogy rábírja ezeket az országokat az olaj árának befagyasztására. Különösen akkor, ha figyelemtotta“ az amerikai vezetés profiljára szabott emberi jogok kampányát, bizonyára nem gondolta, hogy ez lesz az a bumeráng, amely onnan üt vissza, ahonnan nem is várta. így történt ez most Brazíliában, de főként Nigériában. Az Egyesült Államok bírálta Brazíliában a katonai diktatúrát az emberi jogok megsértése miatt, Bumeráng be vesszük, hogy az OPEC tanácskozására közvetlen Carter hazautazása után kerül sor. Az Egyesült Államok jelentős üzlettől esett el Brazíliának az NSZK val kötött atomszerződése miatt. Brazília uránt ad el az NSZK-nak, amiért 8 atomerőművet és egy urándúsítót kap. A brazil piacon Bonn már nemcsak az atom terén szorította háttérbe Washingtont. S ez az USA-ra nézve a gazdasági hátrány mellett más veszélyekkel is jár. A tábornokok kormányozta s egyre nagyobb regionális hatalommá váló Brazília, amely már több politikai kérdésben sem ért egyet az Egyesült Államokkal, akár nukleáris hatalommá is válhat. A Fehér Ház pedig mindenáron vissza akarná szerezni politikai és gazdasági hatalmát Brazíliában, s úgyszintén a már említett két országban is. En- r ’ azonban egyre kisebb a va ;zínűsége, b*zonyítja ezt Carter hűvös fogadtatása a három országban. Amikor Carter „útjára bocsáfeleletül elutasították az amerikai katonai segélyt. Igaz ugyan, hogy a diktatúra rászolgált a bírálatra, Washington célja azonban egyértelműen nem az volt, hogy az emberek millióin segítsen vele. Az emberi jogok hangoztatása most is csak jó eszközül szolgált egy olyan ellenzék megteremtésére Brazíliában, amely kiszolgálná a Fehér Ház érdekeit. S a brazilok nem titkolják gyanújukat, hogy az épülő első atomerőművek ellen elkövetett, nagy károkat okozó akciók mögött a CIA áll. S ennek már vajmi kevés köze van bármiféle Joghoz. Elindulása előtt Carter erősen bízott abban, hogy Washington „új Afrika-politikája“ megértésre talál. Az afrikaiak viszont nem találnak semmi újat Carter politikai koncepciójában. A New Nigérián szerint: „...ma az érdeklődésük (az USA-éJ Afrika iránt ugyanannak tudható be, mint azelőtt: meg akarják tartani beruházásaikat, a földrész déli részén pedig a fehérek kisebbségi uralmát.“ Lagoszban Carter „élesen elítélte a dél-afrikai rendszert“. Elítélte — szóban. Viszont semmilyen konkrétumra, nemhogy intézkedésre, de még a probléma megoldását célzó javaslattételre sem hajlandó. Amerika továbbra sem csatlakozik a fajüldöző rendszer elleni gazdasági szankciókat magába foglaló ENSZ-ja- vaslathoz, nem állítja le a fegyverszállításokat és így tovább. Rhodesiáról sem mondott oemmi újat a nigériai vezetőknek, világosan kitűnt, hogy továbbra is ellenőrzése alatt akarja tartani ezt az országot. Donald Easum, a lagoszi amerikai nagykövet szavai szerint Nigériában azt várták Carter- től, hogy elítéli, az úgynevezett „belső rendezés“ elvét. Ugyanis Nigéria álláspontja szerint a rhodesiai probléma csak úgy oldható meg, ha a hatalmat az afrikai többség veszi át, amelynek egyedüli jogos képviselője a Zimbabwei Hazafias Front. Még továbbra is lehetne sorolni a két fél közötti véleménykülönbségeket. A Washington Post szerint Nigéria kormánya elutasította „Washington Kuba-ellenes kampányát“, akárhogy is próbálla Carter „a kubai beavatkozással“ mint mumussal ijesztgetni az afrikaiakat. Carter első afrikai látogatása tehát igazolta, hogy az amerikai politika céljai össze- esveztethetetlenek a független afrikai államok, az afrikai haladó erők céljaival. MALINÁK ISTVÁN ség egyórás általános sztrájkot hirdetett meg, amelyben 7 millió dolgozó vett részt. A sztrájk megbénította az ország ipari termelését, a közlekedést és a szolgáltatásokat. Róma — A legkülönbözőbb foglalkozású olasz dolgozók a munkanélküliség elleni harc napjának keretében tegnap — két órástól négy órásig terjedő — sztrájkokat tartottak. A nagyobb városokban — Rómában, Firenzében, Bolognában, Milánóban és sok helyen másutt — nagygyűléseket szerveztek. A szakszervezeti központok képviselői Andreotti miniszterelnöknek átadták az európai szakszervezeti szövetség dokumentumát, amely hangsúlyozza, hogy a nyugat-európai kormányok gazdasági politikája a beruházások csökkenéséhez és a termelés pangásához vezetett. A szövetség képviselői egyeztetett intézkedéseket követelnek a foglalkoztatottság növelése és a dolgozók helyzetének megjavítása érdekében. Bonn — Josef Stingl, az NSZK Munkahivatalának elnöke tegnap Nürnbergben közölte, hogy március végén az NSZK-ban 1 099 000 munkanélküli volt, vagyis a munkaképes lakosságnak 4,9 százaléka. Ez a hányad tavaly márciusban 4,8 százalékot tett ki. Az Elan című nyugatnémet folyóirat rámutat, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban több mint 300 000 huszonöt éven aluli fiatal ember keres munkát. A fiatalok ezrei szakmai képzésük után az utcára kerülnek, mert nem tudnak munkához jutni. Párizs — Franciaországban jelenleg mintegy 1500 000 a munkanélküliek száma. Az utóbbi három év folyamán összesen 700 000 ember vesztette el munkáját és rendszeres jövedelmét. Amint ezek a számadatok is bizonyítják, a krónikus munkanélküliség Franciaország egyik legégetőbb gazdasági problémájává vált. Szovjetellenesség (ČSTK) — A brit kormány nem adta meg a vízumot annak a szovjet küldöttségnek, amelynek részt kellett volna vennie Londonban a faji elkülönítés, a fajüldözés és a gyarmatosítás kérdéseivel foglalkozó világkonferencia állandó bizottságának munkájában. Vlagyimir Kudrjacev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője, az ázsiai és afrikai országokkal való szolidaritás szovjet bizottságának alelnöke, a küldöttség vezetője ezt a lépést „a szovjetellenesség egyik elemének minősítette, amely itt-ott megmutatkozik a brit politikában“.
