Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-04 / 93. szám, kedd

Ms a küctiMte megértés és a bizalom

Leonyid Brezsnyevről könyv jelent meg az USA-ban

(TASZSZ) — Az Egyesült Államok egyik legnagyobb könyvkiadója a Simoni! and Schuster cég, Leonyid Brezsnyevről szóló könyvet jelentetett meg. A könyv ismerteti az SZKP KB főtitkárának, szovjet államfőnek az életútját, a kommunizmus építéséért, a békéért folv tatott tevékenységét.

A már több országban megjelent könyv amerikai kiadásához írt előszavában Leonyid Brezsnvev egyebek között megállapítja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok társadalmi rendje, világnézete, történelmi múltja, hagyományai, életmódja, földrajzi és politikai helyzete sok tekintetben különbözik egymástól, de népeink (mint ahogy számos más nép

is) sok közös vonással is rendelkeznek.

A világban elfoglalt hasonló helyzetünk alapján sokat tehetünk a bonyolult, időszerű, az egész emberiséget érintő kér dések megoldásáért. Minden más feladatnál fontosabb es halaszthatatlanabb: a béke

megőrzése. Az emberiség megsemmisülésével fenyegető nukleáris katasztrófa elhárításában különös jelentősége van az országaink közötti együttműködésnek. Ennek fontos feltétele, hogy kialakuljon a kölcsönös megértés és a bizalom légköre.

A szovjet—amerikai kap,cső latok fejlesztése és megszilárdítása külpolitikánk egyik legfontosabb feladata. A múlt években sikerült leraknunk az

Űjafofe ENSZ-erők Libanonban

Szadcit folytatja kiilönutas politikáját

| ČSTK) — Az ENSZ nemzetközi egységei vasárnap tovább folytatták az ellenőrzés átvételét Dél Libanon további területei felett mindenekelőtt Szúr kikötő környékén, valamint a Sajdához vezető, stratégiailag fontos út melletti övezetben. A norvég katonák egysége tegnap a kora reggeli órákban elfoglalta állásait a Litáni folyótól ke letre eső körzetben. Várható, hogy e hét folyamán francia katonák fogják ellenőrizni a Füld közi-tenger partividékének egész körzetét a Litáni torkolatától északi irányban egészen Szúr kikötőig. A nemzetközi békefenntartó egységek tevékenysége eddig incidensektől mentesen folyik, habár olyan területekről van szó. ahol a legnagyobb az izraeli és palesztinai erők össznontosulá- sa.

(asszer Araíat, a PFSZ Vég rehajtó Bizottságának elnöke vasárnap ellátogatott Sajda és Szúr kikötőkbe, valamint Na- batija városába, ahol figyelemmel kísérte a helyi iskolák és középületek kiürítését.

A fegyvernyugvás, amelv Dél Libanonban már öt napja tart, lehetővé teszi, hogy a 11 banoni menekültek, akiket az izraeli csapatok kiűztek otthonaikból, fokozatosan hazatérjenek. Visszatérésük igen szigorú biztonsági intézkedő sek közepette és katonai ellenőrzés alatt megy végbe.

Dél-Libanonban a megszállt területeken az izraeli megszálló csapatok tovább erősítik állásaikat. A Bejrútból érkező

hírek szerint az izraeliek e területeken kijárási tilalmat rendeltek el, és ellenőrzésük alá vontak minden fő útvonalat. Különleges büntetőegységek tömeges házkutatásokat rendeznek. és letartóztatják a la kosokat.

Jatir községben az izraeliek 30 lakóházat a levegőbe röpítettek, s néhány embert megöltek, mivel állítólag kapcsolatban álltak a palesztin ellenállási mozgalommal.

A megszállt területekre további izraeli egységeket és katonai felszerelést irányítanak. Az izraeli légierő továbbra is felderítő repüléseket végez nemcsak Dél-Libanon, hanem az ország középső része felett is.

A Szíriai Arab Köztársaság

az ENSZ egységek nagykövetségénél tiltakozott amiatt, hogv az izraeli kommandók felforgató akciókat hajtottak végre szíriai területen. A Damasz- kuszban tegnap kiadott hivata los nyilatkozat rámutat, hogy izraeli diverzánsok április elsején a tűzszüneti vonalon áthatolva aknákat helyeztek el az ország déli részének sűrűn lakott területein. Az egyik akna felrobbanása következtében 12 személy életét vesztette.

Anvar Szadat egyiptomi elnök különutas politikájának sikertelensége és a folytatódó agresszív izraeli politika ellenére kijelentette, hogy folytat ni szándékozik a különtárgya- lásokat Tel Avivval. Rámutatott, hogy Weizman izraeli hadügyminiszter, aki a múlt héten Kairóban eredménytelenül tárgyalt, hamarosan ismét az egyiptomi fővárosba érkezik.

alapokat, de még sok feladat vár ránk ezen a téren.

Michael Korda, a Simon and Schuster kiadó főszerkesztője a TASZSZ tudósítójának elmondta, hogy a könyv nagy érdek lődésre számíthat az Egyesült Államokban, ahol egyre többen érdeklődnek a Szovjetunió élete, politikája iránt, nagyra becsülik vezető személyiségeit. Ezenkívül sok amerikai tárna gátja a két ország közeledését, s a könyv kiadásával a cég is ezt a célt kívánta szolgálni.

Eltérő álláspontok

(ČSTK) — James Carter amerikai elnök kétnapos nigériai látogatásának végén Lagosban nigériai—amerikai közös közleményt adtak ki. E közlemény megerősíti, hogy a két fél különböző álláspontra helyezkedik a fontos afrikai problémákban. A terjedelmes dokumentumban Obaszanjo nigériai államfő, a Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke „mély csalódottságát“ fejezte ki amiatt, hogy nem valósulnak meg kielégítően azok a konkrét javaslatok, amelyeket eddig terjesz tettek elő a faji megkülönböztetés szégyenteljes rendszerének felszámolása céljából.

Namíbia kérdésében is. eltérő a felek álláspontja. Míg Obaszanjo tábornok „országa teljes támogatásáról biztosítja a dél afrikai népi szervezetet mint a namíbiai nép egyedüli tényleges képviselőjét, Carter síkraszállt a pretoriai rezsim képviselőinek részvételével folytatandó hosszadalmas tárgyalások mellett.

Az amerikai elnök tegnap befejezte nigériai látogatását, és villámlátogatásra Libériába repült.

Árváltozások Bulgáriában

(ČSTK) — Bulgáriában tegnap árrendezést hajtottak végre, közölte a BTA hírügynökség. A kormány határozata alapján leszállították a női és férfi mfíszálas kötöttáruk, a női és gyermekfehérnemű, valamint más ruházati cikkek árát.

Ugyanakkor emelkedett a tiszta gyapot- és a magas gyapottartalmú szövetek és árucikkek ára, kivéve a gyermek- ruházati cikkeket.

Ezekre a változásokra azután került sor, hogy az utóbbi években a gyapot ára a nemzetközi piacon jelentősen emelkedett és tovább emelkedik.

1978

IV. 4.

3

területéhez-tartozó számos körzetet Kínának tulajdonítottak, és ezeken a területeken a határ vonalát önkényesen, mélyen a szovjet területekre be- nyúióan jelölték meg. Olyan vonalakról van szó, amelyeket a szovjet határőrök a szovjet állam megteremtése óta őriztek. A kínai fél történetesen éppen ezeket a szovjet területeket nyilvánította „vitatottnak“.

Peking gondolatmenete meglehetősen egyszerű: egy közbeeső kétoldalú megállapodásban — amelynek véleménye szerint meg kell előznie a határvonalak kérdésének megvitatását — rögzítik a „vitatott körzetek“ létezését, és ezzel a szovjet fél akarva-akaratlanul, de facto, elismeri a ma óista követelések megalapozottságát. Ez önmagában alapot teremtene a Szovjetunióval szemben támasztott újabb területi követelésekre.

Mindent egybevetve, Peking arra számít, hogy a „vitatott körzetek“ szovjet részről történő elismerése lehetővé teszi számára;

— megkérdőjelezni a megle vő orosz—kínai szerződéses dokumentumok érvényességét, amelyek meghatározzák a jelenlegi szovjet—kínai határt;

— azt vallani, hogy jelenleg tulajdonképpen nem létezik a Szovjetunió és Kína között szerződéses dokumentumok által meghatározott egységes és folyamatos határ;

— a határvonalak kérdésének megvitatásáig követelésekkel előállni a Szovjetunió területeinek jelentős részére;

— a „vitatott körzetekből“ a szovjet fegyveres erők egyoldalú kivonására számítani, ami gyakorlatilag megnyitná a határt több ezer kilométeres sza kaszon; ennek eredményeként a szovjet lakosság teljesen védtelen maradna, míg a kínai csapatok ott maradnának a régi határokon, és a kínai hatóságok lehetőséget kapnának a körzetek „kisajátítására“.

* *

Természetese-n — folytatja a moszkvai Pravda cikke — senki sem próbálja azt állítani, hogy a Szovjetuniónak és Kínának nem szükséges pontosítani egyes szakaszokon a határvonalakat, amelyeket az orosz—kínai szerződéses okmányok határoztak meg. A szovjet fél éppen ebből Indult ki, amikor 1964-ben és 1909-ben Is javasolta Pekingnek, hogy vitassák meg a határrendezés kérdését.

A kínai félen múlik

Peking cselekedeteinek egész jellege azt mutatja, hogy nem a határkérdések rendezésére törekszik, hanem arra, hogy az ügyet szándékosan felfújva szovjetellenes soviniszta céljai szolgálatába állítsa. Semmi mással nem lehet magyarázni ugyanis azt a zajos provokációs kampányt, amelyet Peking Immár hosszú évek óta fejt ki a szovjet területek iránt támasztott követeléseinek

,, mega la p o z ás ára “.

Peking fáradhatatlanul azt harsogja, hogy Kína a „szenvedő fél“; a Szovjetuniónak az a szándéka, hogy tönkretegya

Kínát; hogy a fenyegetettség helyzetében nem lehet eredményeket elérni a tárgyalásokon. Vajon nem lenne-e pontosabb és helytállóbb azt mondani, hogy a határkérdések rendezésében tanúsított szándékos huzavona feltételei mellett a kínai hatóságoknak kényelmesebb dajkameséket kiagyalni az úgynevezett „szovjet veszélyről“?

Ha pedig Pekingben valóban aggódnak Kína biztonságáért, akkor miért nem volt hajlandó Peking megkötni az erőszak alkalmazásáról való lemondásról szóló különleges szerződést, amelynek tervezetét

1971. január 15-én jutattuk el a kínai félhez, valamint az 1973-ban általunk javasolt meg nem támadási szerződést? Vagy talán a kínai vezetés úgy véli, hogy a Kínában napról napra szított szovjetellenes propaganda jelenti Peking hozzájárulását a tárgyalásoknak, a Szovjetunió és Kína államközi kapcsolatai megjavításának „kedvező feltételeihez“?

A Szovjetunió és Kína kapcsolataiban csaknem két évtized alatt természetesen sok összetett probléma halmozódott fel — írja befejezésül a Pravda —, de ez is csak megerősíti a konstruktív véleménycsere szükségességét. A Szovjetunióban számtalanszor kinyilvánították, hogy a Szovjetunió és Kína között nincsenek olyan kérdések, amelyeket ne lehetne megoldani jóakarattal. Mindez a kínai félen múlik.

(TASZSZJ

A szocialista Magyarország

nagy eredményei

April is 4-e a magyar tavasz ünnepeinek sorában harmadikként köszönt az országra minden esztendőben.' Március tizenötödikén az 1848-as márciust, a pesti nép forradalmát, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak nagy napját ünnepeljük. Március huszonegyedikén 1919 tavasza sorsfordító napjának évfordulóját köszöntjük. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának napja ez — a 133 napig élő első magyar munkáshatalmat akkor az ellenforradalmi túlerő letiporta, de Lenin azt mondta: eljön a győzelmes második. El is jött: amikor 1944. április 4-én a szovjet hadsereg az ország nyugati határán átkergette az utolsó nácit és magyar cselédjét, megnyílt az út a dolgozó' milliók előtt: leszámolhattak a

múlttal, hozzáláthattak a nép országának építéséhez.

Az ünnepek azért lehetnek fényesek, szépek, mert a hétköznapokon becsülettel, eredményesen dolgozik város és falu, munkásosztály, parasztság, értelmiség. Néha egy-egy külföldi látogató érdeklődése, kérdése segít, hogy jobban, alaposabban odafigyeljünk elért, nemrég megmért, nagy eredményeinkre is...

Nemrégiben, amikor egy angol egyetemi tanár járt Budapesten, annak á sok-sok tudós nak egyikeként, aki a magyar matematika fejlődése iránt érdeklődik, a vendéglátók legnagyobb meglepetésére programja összeállításakor azt kérdezte: kísérje el valaki egy termelőszö vetkezetbe is. „Érdekel a magyar mezőgazdaság fejlődése. Nagyvárosi ember vagyok, de jól tudom, mit jelent vidéken élni. Sokat olvastam a keleteurópai múltról, kíváncsi vagyok tehát arra, milyen az a jelen, amelyről önök azt mondják, alig összehasonlítható a tegnappal“. Nem készült hivatalos jelentés a professzornak egy Győr megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetben töltött napjáról. Csak a tolmács elbeszéléséből tudjuk, hogy egész noteszt jegyzett tele, rengeteg kérdése volt... Egy nyugati polgárember megismerkedhetett a szocialista jelennel — úgy látszik, megragadta, meggyőz te a valóság.

Nemrégiben ennek a valóságnak — a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetének — pontos, alapos mérlegével ismerkedhetett meg az ország. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március derekán határozatban foglalkozott a kérdéssel. A témát egy tömör, fontos megállapítás vezeti be: „Az elmúlt két évtizedben történelmi jelentőségű fordulat következett be a magyar mezőgazdaság helyzetében: létrejött, megszilárdult és erőteljesen fejlődik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság" — áll a határozatban. Aztán egy adatra kell felfigyelnünk — ez azt közli:

A mezőgazdasági termelés nem egészen két évtized alatt kisebb földterületen és kevesebb dolgozóval több mint másfél- szeresére növekedett. (Például a búza 1960-ban hektáronként 17 mázsát adott, 1977-ben több mint 40 mázsa volt az átlagtermés, kukoricából ez idő alatt 25 mázsáról 40 mázsára emelkedett a hozam. A hústermelés mennyisége általában megkétszereződött, a baromfihús-termelés megháromszorozódott. Néhány zöldségféle és ipari növény, egyes takarmányfajták esetében nem lehet még ilyen jó eredményről beszélni, itt szemléleti és irányítási hibák mellett szerepe volt az időjárásnak is.)

El lehet gondolkodni a párt- határozatok sok-sok érdekes pontján. Azokon, amelyek a termelés további növelését, a tervszerűség fokozottabb érvényesítését írják elő vagy egy- egy lényeges, egész ágazatok számára döntően fontos gyakorlati kérdésben foglalják össze a tennivalókat. Mégis túl ezeken, álljunk meg egy, a világ változását, a szocialista építés tempóját jól Jelző megállapításnál. Az ipar és a me- zőeazdaKág ágazatainak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával összefüggésben ma már az összes dolgozó közül a mezőgazdasági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben — szögezi le a határozat, amely előbb hangsúlyozza, hogy a termelés legfontosabb tényezője a dől-, gozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelőeszközöket hasznosítja a társadalom javára.

Valószínű, hogy a Győr megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetbe látogató angol professzor ezekből a tényekből is meglátott egyet-mást, és talán arról is képet kapott, mit is jelent a mezőgazdaság ilyen ütemű fejlődése az ország lakosságának ellátása szempontjából. Jelenleg, az egy főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojásból 80, cukorból 40, tejből 30, zöldségféléből 15, gyümölcsből 40 százalékkal több, mint 1960-ban volt. A Központi Bizottság határozata, amely az életszínvonal- emelkedés e sokat mondó számait említi, igen fontos feladatként beszél a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának növeléséről is. Itt azt kell megemlíteni, hogy 196(1 óta ezeknek a termékeknek a kivitele mintegy ötszörösére emelkedett. (Emelkedhetett is: az elmúlt alig két évtizedben 150 új élelmiszeripari üzem épült, bővültek, korszerűsödtek a régiek is.)

Sokszor hangoztatjuk ma Magyarországon, nyilván az angol egyetemi tanár is találkozott a megállapítással: a magyar mezőgazdaságban döntő szerepet játszanak a termelőszövetkezetek. Az egész mezőgazdasági terület háromnegyedrészén ők gazdálkodnak. (Jelenleg 1370 termelőszövetkezet van az or* szagban, és ők adják az árualap több mint kétharmadát. Az állami gazdaságok száma Magyarországon most 131, és a mezőgazdasági terület 13 százalékán tevékenykednek, az árutermelésnek mintegy 18 százaléka kerül tőlük hazai és külföldi piacra, magtárba és raktárba. A párt és az állami vezetés határozottan támogatja a saját munkán és a családtagok munkáján alapuló háztáji gazdálkodást is. Magyarország gon a háztáji és kisegítő gaz* dasftgok termékeinek mintegy, fele szolgálja a saját szükség-* letek kielégítését, a többit áru* ként értékesítik. A sertéshúsnak a felét állítják elő, és több területen — kisállattenyésztésben, tojástermelésben, néhány zöldség- és gyümölcsfajta tér* Ölelésében — meghatározó szerepük van.) A minap egy érdéi kés tanulmányból tudtuk meg,

1975-ben a háztáji termelésből származó jövedelem úgy ősz* lőtt meg, hogy annak 30 százaléka a munkásosztályhoz, 23 százaléka a szövetkezeti pa* rasztsághoz tartozó. 18 százaié* ka kettős jövedelmű családok* hoz, 7 százaléka kisáruterme* lő-családokhoz került. A mara* dék 14 százalék nyugdíjasok* nak jutott.

Az angol matematikus azt mondta: sokat olvasott a kelet* európai múltról. Itt meg, ma* gyár földön még élnek nemze* dékek, amelyek élték ezt a nehéz, keserves múltat. Ött, Győr környékén is vannak még hatvanévesek, akik ifjúkorukat grófi, hercegi vagy egyházi nagybirtokokon élték, akik napszámosként, zsellérként bele* számítottak abba a hárommillióba, amelyet együttesen „hárommillió koldusnak“ neveztek a harmincas évek haladó szociog- ráfusai. A Tiszántúlon voltak falvak, amelyekben 1935—37- ben mindössze hat-hét család* ban ittak néha tejet, az asztalokra nagyon ritkán került hús, és a falu szatőcsboltjában öt- tízdekánként vásároltak néha- néha kristálycukrot.

Más falu van ma a régi helyén: az a tény, hogy megszi* lárdult és fejlődik a szocla* lista mezőgazdaság, megfordította a magyar világot. A munkásosztály teremtette meg a néphatalom rendjét, s ebben a rendben változott meg a pa* rasztság élete Is.

GÄRDOS MIKLÖS