Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-27 / 116. szám, csütörtök

AZ ÉLETÚT IRÁNYÍTÓI KOMMUNISTÁK ÉS SZISZ-TAGOK A PIONÍROKÉRT A szocialista életmód kiala­kításához annak tudata kell, hogy minden embernek, min­den egyénnetk szerepe és je­lentősége van a társadalom életében és fejlődésébetn. Nincs „szürke“ élet, nincsenek „éret­len“ gyermekek. A nagyszabá­sú feladatok teljesítéséhez olyan életutak vezetnek, ami­lyeneket mi szabunk. Mi, a kommunisták, a Szocialista If­júsági Szövetség tagjai, akik a pionírmozgalomban feladatok teljesítését vállaltuk. És hogy ez eredményes, si­keres feladatvállalás a lévai l Levice) járásban, arról tanús­kodik a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Pionír tanácsának leg­utóbbi, Léván (Levice) tartott rendkívüli ülése. Ennek az ülésnek egyik programpontja a pionírcsapat­ban működő kommunisták és fiatalok tevékenységének érté­kelése volt. Dr. Helena Bére- šová-Krausová, a Központi Pio­nírtanács elnöke az ülés alkal­mával több kitüntetést is át­adott a példás tisztségviselők­nek. Veress Vilmos, a fegyver- neki (Zbrojní ky) alapiskola pionírcsapatának vezetője, Sla- vomír Januška, a járási pionír­ház vezetőképző iskolájának igazgatója megkapták „A neve­lésben szerzett érdemekérta emlékérem arany fokozatát. Az ülés után a Központi Pio­nírtanács küldöttsége az 1-es számú alapiskolába látogatott. Pavol Medved igazgató és Lí­dia Gašparová csapatvezető fogadták a küldöttséget, mely átadta nekik „A példás pionír­vezetők kollektívája“ címről szóló oklevelet. A látogatáskor rendezett ünnepi csapatgyűlé­sen Jámbor Katalin, a SZISZ JB titkára méltatta a kommu­nisták és az ifjúsági szövetség tagjainak példás tevékenysé­gét. Elmondotta, hogy 35 raj­vezető működik ebben a pio­nírcsapatban, zömük volt pio­nír, példás SZISZ-tag. Különö­sen nagyra értékelte a textil­gyári fiatalok tevékenységét, akik védnökségi szerződés alapján vállaltak tisztséget a pionírcsapatban. Egyébként a Központi Pio­nírtanács határozata alapján ni: „Az ember gyermekkorá­ban jogalmazza meg és teszi fel magának a legnehezebb kérdéseket, azokat, amelyekre egyetlen lexikonban sem talál­hat feleletet. Ilyenkor *#künk, kommunistáknak kell választ adni. És ami a legfontosabb, nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is.“ Veress Vilmos, a fegyverneki alapiskola pionír csapat ónak veze­tője megkapja a kitüntetést (A szerző felvétele) közülük három dicsérő okleve­let, három pedig ,,A nevelésben szerzett érdemekért“ emlék­érem bronz fokozatát kapta meg. Megható volt, amikor az ün­nepi csapatgyűlésen felszólalt Koncz Zsuzsanna, a pionírok barátai körének vezetője, az Antifasiszta Harcosok Szövet­sége járási bizottságának kül­dötte, és elmondta, hogy mit tettek a kommunisák, a szö­vetség tagjai annak érdekében, hogy a most felnövekvő nem­zedék tagjai könnyebben indul­hassanak az életben. Érdemes felszólalásából idéz­Hagyományápolás szeciíÉsta módon Kiállítás évente ti) Kézimunkák bemutatója A csapatgyűlés alkalmával közel húszán kértek szót, és felszólalásaikban nemcsak azt vázolták, hogy mit értek el eddig, hanem terveikről, elkép­zeléseikről is szóltak, mintegy bizonyítva, hogy felelős irányí­tói a pionírok életútjának. Többen is hangsúlyozták: ez a felelősség nem teher, hanem felszabadító erő, olyan köte­lék, amit csak önként lehet vállalni, de aki magára vette, az sohasem fog magára ma­radni. A lévai példa bizonyítja: a szocialista életmód alakítása pionírkorban kezdődik, s abban a kommunisták és a fiatalok szerepének óriási a jelentő­sége. BENYÄK JÓZSEF Kommentáljuk SZEMÜNK FÉNYE Tfibb közmondás és szélásmundás említi, hogy a legdrá­gább, legféltettebb kincs a szemünk fénye. Es akit a leg {óbban szeretünk, leginkább féltünk, az is szemünk fénye. Amikor Léván (Levice) a 3. számú alapiskolában átadták „A példás pionírvezetők kollektívája“ megtisztelő címet, az ünnepi csapatgyűlésen szót kért Peter Michalek hadnagy, és ezt a hasonlatot használva szólt a pionírokról: „Vala­hányszor látogatóba jönnek hozzánk a laktanyába, úgy te­kintünk rájuk, mint legdrágább kincsünkre, szemünk fénye minden pionír.“ Vele együtt mondjuk: szemünk fénye a pionírniozgalom. Es ezen a héten, amikor a Csehszlovák Pionirszervezet meg­alakulásának 29. évfordulójára emlékezve az iskolákban legjelentősebb rendezvény a pinnirhét, még hangsúlyosabb a szó: szemünk fénye. Szlovákiában 1579 pionírcsapat működik. Közülük 1379 csapatnak védnöke valamilyen üzem vagy vállalat, és ter­mészetes, hogy a védnökséggel járó gondok viselői elsősor­ban a kommunisták. Példájukat követve, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség alapszervezetei is védnökséget vállaltak a pionírcsapatok fölött. Szocialista szerződésben meghatároz­va a feladatokat. Nem kevesebb, mint 1459 ilyen szerződést tartunk számon. Tény, hogy a pionírokkal való közvetlen foglalkozás zö­mében a pedagógusok gondja, de közülük is elsősorban a kommunisták vállalták pártfeladatként a csapatvezetői tisztséget. A pedagógusokon kívül U45Q, munkás, 18 849 fő­iskolás és középiskolás, 2236 katona vállalt rajvezetői tiszt­séget a pionírcsapatokban. Ezeknél az adatoknál is többet mond azonban az, hogy a pionírélet minden mozzanatának részesei, irányítói a kom­munisták, és a SZISZ tagjai. Elsőként akkor nyilvánul meg a gyermekek előtt ez a tény, amikor fogadalomtételkor a veterán pártharcosoktól, a Szocialista Ifjúsági Szövetség példás tagjaitól kapják meg a háromszögletű, vörös nyakkendőt, a forradalmárok csapatához való tartozás jel­képét. Es azután már szinte mindennapos jelenség, hogy a pio­nírok legigazibb barátai, segítőtársai a kommunisták, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tagjai. A pionírszervezet formáló erő a gyermekek életében. Általa találja meg mindazt, ami rajongásával, őszinteségével, az érdekesre, emberileg nemesre és értékesre való törek­vésével összhangban van. A pionirszervezet ad eszményké­peket a gyermekek számára, s ugyanakkor önállóságra, tettrekészségre neveli a gyermekeket. Kit ne érdekelne az, hogy mit cselekszenek a pionírok? Mi lelkesíti őket? Mire van szükségük? Miben számítanak reánk? A kommunistákat mindig érdekelték ezek a kérdések. Es ez most sincs másképpen. A CSKP KB 11. ülésén is szóba kerültek, amikor Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára előadói beszédében figyelmeztette a résztvevőket: „Néhány negatív jelenség károsan hat, ha idejében nem gondosko­dunk a fiatalok, a pionírok helyes neveléséről.“ Azokhoz szólt a figyelmeztetés, akik törődnek a pionírok problémái­val, akik őszinte, igaz barátai a pioníroknak, akiknek sze­me fénye a pionírmozgalom. HAJDÚ ANDRÄS A vágsellyei (Šafa) DUSLO nemzeti vállalatban működő Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezete minden évben rendez kézimunka-kiállítást. Az idén sorrendben a hatodikat rendezte meg. Bátran mondhat­juk: az eddigiek közül a leg­sikeresebbet. A kiállítás látoga­tói, a fiatalok, a szocialista munkabrigádok tagjai mind­mind ezt a véleményt hangoz­tatták, és elismeréssel szóltak a megrendezéséről is. A kiállított kézimunkákat, több mint hatvan darabot, a la­boratóriumban dolgozó fiatalok készítették. Húszán. A kiállítás szervezői Irena Gombíková és Vág Ilona voltak. Tessék megnézni a kiállí­tást, önmagáért beszél — így mondták, amikor megkérdez­tem tőlük, hogy mi az idei ki­állítás sikerének magyarázata. Valóban. Nemcsak tetszető- sek a kiállított kézimunkák, a különféle térítők, vánkosok, fa­liszőnyegek, hanem mintáik is bizonyítják: népi ihletésű mind­egyik. — Hagyományápolás — ma­gyarázta Váq Ilona —, mert céltudatosan törekedtünk a né­pi motívumok és a népi tech- •nika alkalmazására. Rendezőtársa így egészítette ki a magyarázatot: — Nem egyszerű utánzás ez, hiszen ezek a kézimunkák mo­dern otthonaink tartozékai. Használati tárgyak, vagy olyan díszek, melyek lakásainkat iga­zán kedvessé, otthonossá te­szik. Természetesen, nem véletlen műve a kiállítás, és a kiállítók nem csak azért kézimunkáz­tak, hogy mások is lássák munkájukat. Kedves foglalko­zás, pontosabban: foglalatosság számukra a kézimunkázás. Ezt a tevékenységüket azonban összefogja, szervezi és irányít­ja az ifjúsági szervezet. Vezetői a népi hagyományok ápolását korszerű követelménynek te­kintik. A legközelebbi kiállítás — a rendezők ígérete szerint — még nagyobb méretű, még in­kább népi jellegű lesz. Bízunk tervük sikerében, és érdeklődéssel várjuk a folyta­tást. MILAN ALAKŠA FELISMERÉS ÉS CSELEKVÉS Az ifjúság világnézeti neveléséről A kiállítás két rendezője, Irena Gombíková és Vág Ilona (A szerző felvétele) L úcskán (Lúčka) a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség he­lyi szervezetének vezetői már korábban felismerték, hogy a világnézeti nevelésről a fiata­lok önművelődésének megszer­vezésével, irányításával kell gondoskodni. A szervezet veze­tői a CSKP KB 11. ülésének anyagát tanulmányozva öröm­mel állapították meg felisme­résük helyességét, és arra tö­rekednek, hogy szándékuk cse­lekvésben nyilvánuljon meg. Elsőként a rozsnyói (Rožňa­va) járásban már tavaly meg­alakították — a CSEMADOK helyi szervezetének tagjaival együttműködve — a csillagá­szati szakkört, melynek 15 tag­ja van. A szakkör célja a tu­dományos világnézet terjeszté­se, a természettudományok vív­mányainak népszerűsítése. Most bővítették a szakkör munkater­vét. Természetesen, az ifjúság érdeklődésének, a CSKP KB 11. ülésén hangoztatott követelmé­nyeknek megfelelően. Az isme­retterjesztő előadásokon és filmvetítéseken kívül munka- tervűkbe iktattak ilyen progra­mot: tanulmányi kirándulás a járási csillagvizsgálóba, vala­mint a budapesti planetárium­ba. További program: az em­beriség számára gyakorlati hasz­not jelentő (írkutatás és űrha­józás problémáinak ismerteté­se. Törekvésüket értékelve ígé­retet kaptak a rozsnyói csil­lagvizsgáló vezetőségétől: ha eredményes lesz munkájuk, ajándék gyanánt megfigyelő távcsövet kapnak a csillagvizs­gáló intézettől. Az önművelés megszervezé­sének, irányításának kérdésé­vel foglalkozva úgy határozott a vezetőség, hogy további szak­köröket szervez. így került sor a honismereti kör megalakítá­sára. Már megkezdte tevékeny­ségét ez a kör. A munkaterv­ben cél gyanánt ez szerepel: megismerni a község földrajzi viszonyait, történelmét. Az első ismeretterjesztő elő­adásra ünnepi műsor után ke­rült sor. Idézet az előadás szö­vegéből: „A múlt ismerete nél­kül nerii érthetjük meg a je­lent, nem tekinthetünk a jövő­be. Szükségünk van a múlt is­meretére, hogy életünk értel­mes, szép és jövőbe mutató élet legyen.“ Az előadás fel­elevenítette a régi Idők ese­ményeit, emberi sorsokat hozott gondolat- és látóközeibe. Már ismeretlen, elhalt életformákat ismertetett meg a fiatalokkal, hogy összehasonlítást tehesse­nek a múlt és a jelen között. A honismereti kör másik cél­ja: ápolni nyelvünket, nemzeti­ségi kultúránkat, hogy a közös, szocialista haza öntudatos épí­tői legyenek a fiatalok. Nagyszerű célok érdekében munkálkodik a honismereti kör, melynek vezetősége egy pilla­natra sem feledkezik meg ar­ról, hogy az ifjúság világnézeti nevelése, tudatának formálása fontos feladat. H elyesen ismerte fel a SZISZ falusi szervezetének veze­tősége a tennivalókat, jó szer­vező munkával, a kommunis­ták segítségével, a többi tö­megszervezet tagságának köz­reműködésével pedig a felis­meréstől eljutott a cselekvé­sig. Munkájuk elismerést érde­mel. KORCSMÄROS lAszlö A szakmunkásképzés és a fiatalság A munkerő-gazdálkodás a le­hetőségek és a tartalékok szi­gorú számbavételével tevezi a szakmunkásképzést. Ezen a téren jelentős szerepet kap a tizenöt éves fiatalok pályavá­lasztása és pályaválasztásának irányítása, hiszen a szakmun­kásképzést részvételükkel kell megvalósítani. Ugyanakkor a ti­zenöt éves fiatalok képezik a természetes munkaerő-utánpót­lást. A demográfiai viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt ta­pasztalható volt, hogy 1971 óta csökkent a számuk, de az elő­rejelzések szerint ebben az év­ben, 1978 ban már megszűnik ez a jelenség. Sőt, a követke­ző években növekedésre is szá­míthatunk. A kedvezőtlen viszonyok tet­ték szükségessé, hogy a nép- gazdasági terveknek megfele­lően kiegyenlítsük az arányta­lanságokat. Az utóbbi években ezért került előtérbe a tizen­négy évesek, vagyis az alapis­kolák nyolcadikos tanulóinak szakmunkásképző iskolákba, il­letve középiskolákba való irá­nyítása. Tavaly 27 400 tizen­négy éves fiatal került ezekbe az iskolákba. A szakmunkásképzés terén a fiatalok számát illetően már nincs különösebb probléma. 1976-ban a szakmunkásképző iskolákba való felvétel tervét 100,5 százalékra, tavaly pedig 103,9 százalékra teljesítették. jelentősen hatott az a ténye­ző, hogy tökéletesítették a szakmunkásképzés rendszerét, beleértve azt is, hogy a szak­tanintézetekben négy év után érettségizhetnek a fiatalok, s ígv lehetőséget kapnak maga­sabb szintű tanulmányok foly­tatására. A továbbtanulásnak ezt a formáját tavalv 9062 fia­tal választotta. Kétharmaddal több, mint az előző évben (ás) úi.sZé 197B. IV. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents