Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-25 / 114. szám, kedd

EGY ÉV TANULSÁGAI ÉS EREDMÉNYEI A Kassai (Košice) Műszaki Főiskola Szlovákia legdinami­kusabban fejlődő felsőfokú tan- intézményei közé tartozik. A bányaipari, a kohóipari, a gép­ipari és elektrotechnikai kar után az 1976/77-es tanévben már építészmérnökök képzését is megkezdték a keleti metropo­lisban. Amint azt Juraj Sűtti profesz- szornak, az építészeti kar dé­kánjának tájékoztatásából meg­tudtuk, a rajt, vagyis az első tanév sikeres volt. A jó peda­gógusgárda nagy felelősségér­zettel és odaadással látott hoz­zá az ifjú építészek nevelésé­hez. Az első évfolyamba fel­vett 160 diák kilencvenkét szá­zaléka felelt meg a követelmé­nyeknek, s jutott el a második évfolyamba. Az 1977/78-as tan­évben a közel 300 jelentkező közül 250-et vettek fel. Közü­lük eddig csupán hatan morzso­lódtak le. Minden kezdet nehéz — tart­ja az ismert közmondás. S ez Így Igaz. Juraj Biitti professzor tarsolyában is bizonyára akad egy-két példa ennek igazolásá­ra, de ő ezekkel mégsem hoza­kodott elő. Inkább arról be­szélt, hogy egy év alatt mit si­került megvalósítaniuk. Elmond­ta, külön figyelmet fordítottak arra, hogy a tömegszervezetek­ben, de mindenekelőtt a SZISZ- ben megkezdődjön az átgondolt, tervszerű munka. Nos, az ered­mények már ezen a téren is fel- figyeltetők. Az építészeti kar diákjainak például 79 százaléka nyári építőtábordkban dolgo­zott, s munkájukkal máris több, mint egymillió korona értéket alkottak. Koraősszel — mivel szükség volt rá — a szövetke­zeteknek Is segítettek. A beta­karítást munkák során 2200 mű­szakot dolgoztak le. Ezek per­sze csupán a koronában mérhe­tő eredmények, s ekkor kulturá­lis tevékenységükről, a külön­böző vetélkedőkről, tanulmány- utaikról még nem Is szólottunk. Lenne mit mondani a szakszer­vezet, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség és a többi szervezet sokrétű munkájáról is, de mivel olvasóink többsége bizonyára inkább magára az ok­tatásra és az ezzel összefüggő kérdésekre lenne kíváncsi, ezért erről ejtünk szót. Mint Ismeretes, a CSKP XV. kongresszusa behatóan foglal­kozott az építkezési beruházá­sok helyzetével. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy építőipa­runkra a hatodik ötéves tervidő­szakban továbbra is rendkívül jelentős és fontos feladatok há­rulnak. Nos, a kassai építészeti kar oktatói mindezt tudatosí­tották, s a XV. pártkongresszus határozatait lebontva elsőrendű feladatuknak tartják, hogy olyan mérnöküket neveljenek, akik képesek az átgondolt és korszerű tervezésre, az épüle­tek tipizálására és egységesíté­se \ akik ismerik az előregyár­tót! épületelemek alkalmazásá­nak módozatait, az építési mun­kák gépesítését stb. A kassal építészeti karon ed­dig két szakágazatban (magas- építészet, a magasépítészet szer­kezete) folyt oktatás. Az 1978— 79-es tanévben két tanszéket nyitnak meg. Az egyik az építé­szeti mechanika és tartószerke­zetek, a másik az épületek tech­nikai berendezése lesz. Az új is­kolai évben még egy további ■ új szakágazatban — útépítészet és konstrukció — kezdik meg az oktatást. Ez utóbbi szakága­zat létrehozását a különböző építőipari vállalatokból érke­zett igények tették szükségessé. Napjainkban már világosan látjuk és mindenki tudja, hogy egy-egy termelési ágazaton be>- lül a termelő erők szakosítása nélkül szinte lehetetlen a jó eredmények elérése, a fejlődés biztosítása. Nos, ez alól termé­szetesen az építőipar sem kivé­tel. Korunkban ezért az építész- mérnökök profilációja is elen­gedhetetlen követelmény. Mind­ezt pedig azért említjük meg, mert a kassai építészeti kar táv­lati fejlesztése éppen ezen alap­szik. A már említett szakágaza­tokon kívül a közeljövőben az „építkezési anyagok ipari gyár­tása“, a „közgazdaság és veze­tés az építészetben“, a „vízi építkezések és vízgazdálkodás“ szakágazatokban is elkezdik a holnap szakembereinek képzé­sét. A fejlesztési tervek ismere­tében mindehhez még azt te­hetjük hozzá, hogy a Kassai Műszaki Főiskola Építészeti Ka­rára 1985-ben 400, 1990-ben 620, 1995-ben pedig már 1100 diákot vesznek fel. SZÁSZAK GYÖRGY Hétköznapok örömei Elena Raceva-Manolova kerámiái Az élet hajnalán vette az em­ber kezébe az agyagot. Az ős­időktől kezdve máig sok művész formálta a puha masszába el­képzeléseit, gondolatait, érzel­meit. A csehszlovákiai bolgár kul­turális napok alkalmából Race­va-Manolova 1976—77-es évjel­zésű kerámiái díszítik a bra­tislavai Gorkij utcai bemutató­termet. Az idei belépő látoga­tó azonnal belekapcsolódik a tárlat áramkörébe. Szíves öröm­mel ismerkedik a vendégmű­vész munkáival, melyeknek egy­szerű szépsége megkapja. Rá­cévá modellje a mindennapok élete, ennek a valósága érdekli. Samottból gyűrt műveiben vall a népről, hazája termékeny földjének ízes gyümölcseiről, virágairól, emberközelben élő állatairól. A népi hatásokra ér­zékeny, fiatal, agyagban gon­dolkodó művész alkatának nyil­ván a kerámia felel meg leg­A fiatalkornak és az alkohol Pedagógusokkal beszélgetek. Egy fiatal, gyermekarcú tanító­nő szolgáltat témát. Sírásra görbült szájjal panaszkodik. Hetedikesek osztályfőnöke. Két­napos kiránduláson voltak, né­hány fiú szeszes italt csempé­szett szálláshelyükre, hármu­kat kórházba kellett szállíta­ni... „Egyszerűen nem értem ... Négy éve tanítok, nem az első eset, csak a legsúlyosabb ...“ — tördeli kezét tanácstalanul. Kollégája veszi át a szót. Fel­háborodással meséli: „Főiskolai végzettségű szülők tizenhárom éves gyermekük sonkás-vajas kenyere mellé sört pakol­tak ...“ Alkoholizmus. Égető, súlyos társadalmi és szociális problé­ma. „Alkoholizmus: betegség“, mondja a témában otthonos orvos, és szakszerű magyará­zatba kezd: „A súlyos alkoho­listák, a notóriusak, zömmel fiatalon, még gyermekfejjel is­merkednek meg az itallal, fo­kozatosan válnak rabjává ...“ „Ha betegség — vetem köz­be — , akkor kell, hogy legyen megelőzés és nem is akármi­lyen. Az alkohol elleni harcban a megelőzésre is nagyobb súlyt kell helyezni.“ Rábólint, de visszaadná a „labdát“ a pedagógusnak, mondván: az ö feladatuk len­ne a megoldás. Csak a pedagógusoké!? Mit mond a szociálpszichológia? „Döntő szerepet játszik eb­ben is a család, a környezet. Alkoholközelben könnyen, majdnemhogy törvényszerűen válik alkoholistává a gyermek. Személy szerint felháborítónak tartom, ha a szülő ad alkoholt gyermekeinek. Még ügyetlen pohár bor vagy sör esetében Is. Ne értsen félre, nem vagyok prűd, de az alkoholizmus a legtöbbször egy két pohárká­val, békés-baráti, családias iszogatással kezdődik ... Elszo­morító tények.“ Statisztikai adatokkal lát el: „Tizennégy éves gyerekeket kérdeztek. 87 százalékuk tíz­éves kora előtt ivott először. 49 százalékuk a sört, 14 száza­lékuk a bort sem tartja alko­holnak.“ Egy bratislavai felmérés: „öt­ezer megkérdezett fiatalkorú közül a fiúk 47, a lányok 17,6 százaléka saját bevallása sze­rint legalább egyszer átélte a részegség állapotát.“ Rendhagyó Iskolai kísérlet­ről hallottam a minap. Két po­hárban búzát csíráztattak taní­tójuk irányításával a tanulók. Az egyik pohárba szinte szem­látomást nőttek, fejlődtek a búzaszemek, míg a másikban undorító szagú péppé rothad­tak. Az egyik pohár búzasze­meit vízbe, a másikat sör és rum keverékébe áztatták. Ha­tásos, meggyőző szemléltető példa. Pedagógus barátaim meg­ígérik, hogy bemutatják diák­jaiknak ... Bízom benne, hogy segíti majd céljaikat. PÄLHÁZY JÓZSEF inkább. Élményeinek forrása gyermekkorának vidéki kisvi- lága. A népművészet formakin­csét bizalmasan ismeri. Anyag­alakító szenvedéllyel formálja figuráit, amelyekben az eleven élet ritmusa lüktet. Az ember és a munka kapcsolata foglal­koztatja. Meghitt gyöngédséggel hajlik sugalmazójához, a ter­mészethez. Odaadással figyeli az élet dolgait, őszintesége, bel­ső derűje hiánytalanul tükröző­dik puritán népi hangvételű domborműveiben, amelyeknek építőelemei természeti formák. Jó kombináló készséggel és arányérzékkel dolgozik. Bővel­kedik ötletekben, képzelete szí­nes. Kerüli a tetszetősséget, mesterfogások nélkül dolgozik. Az agyaghoz való viszonya köz­vetlen. Újrateremtő készséggel ala­kítja a minduntalan visszatérő falusi élet szerény motívumait. Témát a mindennapok tevékeny­ségéből merít (A Favágó, Sző­lőtőke alatt ülő lányok, A va­saló gazdasszony, a Hétköznap ebédet főző nő , a Fáradtság ruhateregető nője). A Mezőről és az Esőben, meg az Ünnep szívderítő alkotások. A dekoratív keretbe foglalt Rodopei leány, az Ablakból ki­néző, az Erkélyen öntöző nő s a többiek mind szépen stilizált nemzeti típusok. Ősi méltóság fejeződik ki tartásukból. Bi­zánci emlékek, ikonszerűség jellemzi legtöbbjüket. S mindezeket a békességben élő dolgozó vagy pihenő figurá­kat az esetlegesből általános érvényűvé fogalmazza át a mű­vész. A nagy szemű, nyílt arcú, izmos termetű nők népviseletet hordanak. Fejüket koronasze- rűen veszi körül a lágy redő- zetű kendő. A négy évszak kör formájú reliéfjét jellegzetes dí- szítményező emberalakok, állat­kák, növény motívumok töltik ki. Meleg szívvel formálja a kacsesen törleszkedő macská­kat, a háziszárnyasokat, az er­dei madarakat, a Fészek csipo­gó lakóit. Raceva-Manolova nem csupán helyzeteket, mozdulatokat rög­zít, hanem a líra iránt érzéke­nyen hangulatokat, érzéseket is. (a Vágy, Emlékezés, Leányfej). A domborművek, a szobrok, és a dekoratív virágtartók szá­ma mintegy ötven. Nem borítja őket csillogó glazúr. A máz matt, sajátos, savas eljárás fosztotta meg fényétől. De a szín öröméről nem mond le a művész. Plasztikái érzelmi ha­tását finom pasztelárnyalatok fokozzák. A humánus tartalmat hordo­zó, életből merített műveket szépnek látom. S „amit a kép­zelet szépnek ismer fel, annak igaznak is kell lennie“. BARKANY JENÖNÉ UJ FILMEK GÉPZONGORA (szovjet) A filmbarátok még bizonyára emlékeznek a nagy sikerű A kutyás hölgy és az Sz. városká­ban című Csehov-művek film­adaptációjára. Alkotójukat, Jo- szif Hejfic rendezőt a nemzet­közi filmközvélemény a világ leghitelesebb Csehov-adaptálója- ként tartja számon. A nézők most újabb nevet ismerhetnek meg: Nyikita Mihalkov rende­hasznos lenni. A társaság töb­bi tagja közhelyeket rebeg a‘ szeretetről, az egyszerű emberek iránti tiszteletről, a kétkezi munka szépségéről. Eltékozolt életek, kiégett emberek, akik képtelenek arra, hogy változ­tassanak sorsukon és hasznos életet éljenek. Ennek felismeré­sében Platonov, a film központi alakja Ilit p! a legmesszebbre. zőét, aki a csehovi figurákat és a lélekrajz finomságát nagy mű­gonddal, biztos érzékkel érez­teti. Nyikita Mihalkov (a Mihal- kov és Koncsalovszkij „művész­dinasztia“ sarja) a hetvenes évek szovjet filmművészetének élenjáró képviselője. Csehov egyik ifjúkori műve, a Platonov című dráma motívumai alapján forgatta a Gépzongorát. Nem arra törekedett, hogy a Csehov- adaptációk sorát gyarapítsa, s újabb Csehov-filmet készítsen; az alkotás hangulatát vagyis a kor légkörét és jellegzetes fi­guráit „vitte vászonra“, azt a bizonyos megfoghatatlan cseho­vi mosolyt varázsolta újjá. A film első kockái egy „ne­mesi fészket“ tárnak elénk, a vidéki orosz értelmiség életét mutatják be. Látszólag semmi sem történik, néhány léha ne­mes cseveg, kedélyesen társa­log tavaszi napsütésben a kert­ben, gondtalanul szórakozik, vagy azon töpreng, mivel üsse agyon idejét. Az eseménytelen jeleneteket fokozatosan pergőbb ritmusúak váltják fel, a cselek­mény drámai töltetet nyer. Egy orvos lelki tusája játszódik le előttünk, valósággal utálja hi­vatását és a betegeit is, sgyöt- ri őt a tudat, hogy nem tud A VÁGY HATALMA Kiutat nem látva, végső kétség- beesésében öngyilkosságra szán­ja el magát. A rendező azonban „könyörtelen“ hozzá: míg az eredeti műben Platonov meg­hal, addig a filmben öngyilkos­sága is kudarccal végződik. Az alkotó ezzel a megoldással szinte azt húzza alá; a csehovi figurák képtelenek cselekvésre. A rendező nem a kitaposott utat választotta: szakított az adaptálás hagyományos mód­jával, s főleg a finom, bölcs iróniát aknázta ki a műből. A Csehov-hősök lírikus hangula­taiban, filozófikus-morülis élet­elveiben, magasröptű álmaiban és a kisvárosba fulladt, vidé­kies, kisszerű életükben, tehe­tetlenségük kontrasztjában meg­jelenő irónia lehetőségét igye­kezett kihasználni. A film alak­jain mindvégig érződik jelen­téktelenségük. Kitűnő jellemszínészek jele­nítik meg a stílus- és hangulat­teremtés hibátlan biztonságával ezt a csehovi történetet. Jelena Szolovej, Oleg Tabakov, Szer­gej Nyikonyenko, Pavel Ka~ docsnyikov, Alekszandr Kalja- gin és maga a rendező, Nyikita Mihalkov harmonikusan építet­ték fel szerepüket. A film a ta­valyi San Sebastian-i fesztivá­lon nagydíjat nyert. (spanyol) Erotikát sejtett a spanyol film címe, pedig az alkotás a pénz, a vagyon utáni vágyról szól. Egy madridi reklámiroda fiatal alkalmazottját ez a vágy olyannyira a hatalmába keríti, hogy végül gyilkosságra szánja rá magát. Látszólag banális és megle­hetősen vérszegény Juan Anto­nio Bardem filmjének történe­te, bár az alkotó szakmai biz­tonsággal és mesterségbeli tu­dással pergeti a cselekményt. Az alkotás túllép a szokványos bűnügyi filmek keretén, első­sorban az elmélyült lélektani ábrázolás és hiteles légkörte­remtés révén. A film magán vi­seli a neorealizmus hagyomá­nyainak vonásait; ez főleg a féldpkumentáiis és publiciszti­kai jellegű képsorokon figyel­hető meg (a spanyol főváros la­kossága között végzett közvéle­ménykutatás). Persze, ezek a kétségtelen po­zitívumok nem jelentik azt, hogy A vágy hatalma felsora­kozhat a világhírű spanyol ren­dező korábbi sikeres munkái / Komédiások, Egy kerékpáros halála, Főutca) mellé. A rende­ző ebben a filmben egyet-mást felvillant a mai spanyol vi­szonyokról, a műből azonban hiányzik az alkotóra korábban jellemző harcos társadalomkri­tika. Nem mond ítéletet a tár­sadalom felett, mely a hőst gyilkosságba kergeti. A szörnyű bűncselekmény elkövetésének okát az ember énjében, jellemé­nek állhatatlanságában keresi. Murray Head angol színész ter­mészetesen, mértéktartóan játssza a főszerepet. —i/m— 1978. IV. 25. A mozik most tűzték műsorra a „Fehér szalag a hajadban“ című új szlovák filmet, Vladimír Kavciak debütáns munkáját. A ké­pen az alkotás egyik felenete. Jelenet a szovjet filmből.

Next

/
Thumbnails
Contents