Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-18 / 107. szám, kedd

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAI 4 ürüéért és a töisedalmi SiMíséfl (CSTK) — A vasárnapi szovjet lapok nyilvánosságra hoz­ták az SZKP Központi Bizottságának május elsejei jelszava­it. Az SZKP KB üdvözli a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak napját az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciá­ért és a szocializmusért folytatott harcukban, üdvözli a mar­xizmus— leninizmust, amely valamennyi ország dolgozóinak leghatalmasabb ideológiai fegyvere az imperializmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott har­cukban; Üdvözli a Szovjetunió lenini Kommunista Pártját, amely a szovjet társadalom vezető és irányító ereje. A testvéri szocialista orszá­gok népeihez intézeti üzeneté­ben az SZKP KB kijelenti: „Erősödjék és fejlődjék a szo­cialista világrendszer, az impe­rializmus elleni harc meghatá­rozott ereje, a béke, a demok­rácia és a társadalmi haladás pajzsa. Éljen a kommunista és a munkáspártok, valamint a szocialista tábor országai né­peinek egysége és összeforrott- sága!“ A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága test­véri üdvözletét küldi a kom­munista és munkáspártoknak, amelyek tántoríthatatlanul har­colnak az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért“. Erősödjék az egész világ kommunistáinak egysége és összefogása, a mar­xizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus alapján! Éljen a nemzetközi munkásosz­tály bevált és hatalmas fegy­vere — a proletár internacio­nalizmus!“ Az SZKP KB egész Európa kommunistáit harcba szólítja azoknak a céloknak eléréséért, amelyeket a kom­munista és munkáspártok ber­lini értekezlete tűzött ki. „Erősödjék a jelenkor három fő forradalmi erejének — a világméretű szocializmusnak, a nemzetközi proletariátusnak és a nemzeti felszabadító mozga­lomnak hatalmas és legyőzhe­tetlen szövetsége!“ Az SZKP KB testvéri üdvözle­teit küldi a tőkésállamok mun­kásosztályának és azoknak a népeknek, amelyek felszaba­dultak a gyarmatosítás igájá­ból. Szívélyesen üdvözli az im­perializmus és a fajüldözés, a gyarmatosítás összes marad­ványai ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért küz­dő afrikai népeket. Felszólít arra, hogy növelni kell Zim­babwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek támogatását a fajül­döző rendszerek teljes felszá­molásáért folvó harcukban. VANCE ES OWEN SIKERTELEN TÁRGYALÁSAI A CARTER KORMÁNYBAN NŐ A NYUGTALANSÁG (ČSTK) — Cyrus Vance ame­rikai és David Owen brit kül­ügyminiszter tegnap reggel Salisburyba utazott. Még a dél­előtt folyamán megkezdték megbeszéléseiket Ian Smith rhodesiai kormányfővel és a néger megalkuvó politikusok­kal. Vance és Owen Salisburyba a Zimbabwe Hazafias Frontja társelnökeivel folytatott sike­resnek nem éppen mondható tárgyalások után érkezett. Jos­hua Nkomo és Robert Mugabe, a Hazafias Front társelnökei a nyugati diplomatáknak világo­san tudtukra adták, hogy nem tesznek engedményeket a zim­babwei nép jogaiért vívott harcban. Vance és Owen Rhodesiába való érkezésük előtt a dél-af­rikai Pretoriában Namíbia helyzetéről tárgyaltak Roelof Bolhával a Dél-afrikai Köztár­saság külügyminiszterével. A megbeszélések lilán Vance kö­zölte, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság kormánya elutasítot­ta a namíbiai helyzet rendezé­sére és a függetlenség meg­adására tett javaslatot. Mint ismeretes, a Dél-afrikai Köztársaság kormánya tovább­ra is folytatja a terrort és a megtorló intézkedéseket a na­míbiai hazafiak ellen. A namí­biai. nép egyedüli törvényes képviselője a Dél nyugat Afri­kai Népi Szervezet (SWAPO), amely a megszálló seregek ki­vonulásáért, *a politikai fog­lyok szabadon bocsátásáért, Namíbia területi sérthetetlen­ségének elismeréséért és az ENSZ felügyelete alatt megtar­tott szabad választásokért har­col. Csupán e feltételek telje­sítése esetén rendezhető a na­míbiai kérdés az afrikai több­ség érdekében. „Forró üdvözlet Latin-Ameri- ka népeinek, amelyek hősiesen harcolnak az imperialista mo­nopóliumok uralma, a reakció és a fasizmus ellen, országaik szabad és független fejlődésé­ért“. Az SZKP KB testvéri üd­vözletét küldi Chile dolgozó népének és felszólít, hogy erő sítsük a szolidaritást a chilei hazafiakkal. Az SZKP KB felszólítja a vi­lág népeit, hogy növeljék erő­feszítéseiket abban a harcban, amely az izraeli agresszió kö­vetelményeinek teljes felszámo­lásáért és a közel-keleti népek igazságos békéjéért, az impe­rializmusnak az arab országok belügyeibe való beavatkozása ellen folyik. Az SZKP KB felszólítja az európai államok népeit, hogv kitartóan harcoljanak a helsin­ki értekezlet Záróokmánya ha­tározatainak teljes megvalósí­tásáért, azért, hogy Európa a béke, a biztonság, az együti- működés és a társadalmi hala­dás földrésze legyen. Az SZKP KB harcra szólítja fel az ázsiai népeket a béke megszilárdítá­sáért, az együttműködésért, az államok közötti jószomszédi kapcsolatokért és a biztonság megteremtéséért a világnak eb­ben a részében. Az SZKP KB harcba szólít a nemzetközi feszültség további enyhüléséért és azért, hogy ez a folyamat valamennyi világ­részre kiterjedjen. „Világ népei, harcoljatok azért, hogy az erőszak alkal­mazásáról való lemondás tör­vény legyen a nemzetközi kap­csolatokban, hogy örökre be­tiltsák a nukleáris fegyvereket. Aktivizáljátok a harcot a fegy­verkezési verseny megállításá­ért. az általános és teljes le­fegyverzésért.“ Az SZKP KB fe'l hív ja a világ népeit, hogy határozottan lépjenek fel a neutronbomba gyártása ellen.“ Be kell tiltani a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak fejlesz­tését“. Az SZKP KB üdvözletében a Szovjetunió lenini békepolitiká­jának tiszteletére kijelenti: „Teljes mértékben valósuljon meg az életben a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért folyó további harc programja, amelyet az SZKP XXV. kongresszusa dolgo­zott ki.“ (ČSTK) — Camp Davidban, az elnöki rezidenciában Carter és legközelebbi munkatársai, tanácsadói a hét végén azok ról az intézkedésekről tárgyal­tak. amelyeknek helyre kell állítaniuk az amerikai közvé­leménynek a Carter-kormányba vetett bizalmát. Az amerikai politikai vezetőség ilyen talál­kozójára első alkalommal ke­rült sor Carter elnök 14 hó­nappal ezelőtti hivatalba lé­pése óta. Ez önmagáért beszél, s arról tanúskodik, hogy a Carter-kormányban nő a nyug­talanság. Az amerikai elnöknek — hi­vatalba lépése óta — állandó­an csökken népszerűsége. Az amerikaiakat mindenekelőtt a gazdaság irányítása nyugtala­nítja, amelynek következmé­nyeit saját bőrükön érzik. A munkanélküliség nem enyhül, emelkednek az árak és az amerikai dollár helyzete kül­földön épp úgy megromlott, mint a Carter-kormány hely­zete odahaza. Sziad Barre Kínában (ČSTK) — A Kínai Népköz- társaságban látogatáson tar­tózkodó Sziad Barre szomáliai elnök vasárnap találkozott Hua Kuü-fenggel, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának elnökével. A szomáliai elnök látogatása mindkét fél szovjetellenes támadásai je­gyében zajlik le. A kínai kép- viselő'- ebből az alkalomból is megismételte a pekingi ve­zetőség hagyományos kiroha­násait a Szovjetunió ellen, Sziad Barre pedig közvetlenül azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy Szomália ellen állítólag „agressziót“ indított. Az elmúlt héten Sziad Barre tiszteletére fogadási adtak, ahol Li Hszen-nien kínai alel- nök ugyancsak támadta a Szovjetuniót. A Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Magyaror­szág, Bulgária, Csehszlovákia és Mongólia diplomáciai képvise­lői e kirohanások ellen tilta­kozva eltávoztak a fogadásról. 1978 IV. 18. 3 rek, visszatérve hazájukba, nem győzték hangoztatni, hogy a kínai hadsereg a Szovjetunió „keleti szárnyán“ helyezkedik el. A katonai-ipari komplexu­mok, a legjobboldalibb burzsoá politikusok pedig — akik egyébként a legmelegebben üd­vözölt vendégek Kínában — sürgetni kezdték a fegyverek és a katonai berendezések el­adását Kínának. Azóta Kína NSZK-beli helikopterek, angol és francia vadászgépek, a nuk­leáris fegyverek kidolgozásá­hoz alkalmas amerikai és Ja­pán elektronikus számítóberen­dezések, valamint amerikai ra­darok, reaktív hajtóművek vá­sárlásáról folytat tárgyaláso­kat. A fegyverszáilílók sajátos „érvekkel“ nyugtatgatják azo­kat, akik tartanak Kína kato­nai potenciáljának növekedésé­től: a kínai vezetők úgymond — csupán azért ellenzik a nuk­leáris fegyverek eltiltásáról és a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséről kötendő megállapo­dást, mert „aggasztja“ őket a katonai téren mutatkozó lema­radásuk, de ha hozzájutnak a hadsereg modernizálását szol­gáló felszerelésekhez és beren­dezésekhez, „mérsékeltebbek­ké“ válnak. Áthangolt gazdaság Mindez nagyon Is egybevág az enyhülés ellenfeleinek tö­rekvéseivel, akik arra játsza­nak, hogy a kínai vezetés szov­jetellenes irányvonala „a nem­zetközi helyzet szilárd tényező­jévé“ váljék. Ezek a körök szá­mításaikat arra alapozzák, hogy az enyhülés pekingi és was­hingtoni ellenfeleinek érdekei sok kérdésben egybeesnek: ezek is, amazok is fontosnak tartják a nyugat-európai egy­ség szovjetellenes alapon tör­ténő megszilárdítását: egyaránt kritikusan tekintenek az Etió­piának nyújtott szovjet segít­ségre; támogatják Szadat nak a különbéke megkötésére tett, a közös arab ügyet cserbenha­gyó politikai kezdeményezéseit; s úgy vélik, hogy Koreában, Ja­pánban és Délkelet-Ázsiában meg kell őrizni az amerikai po­litikai, gazdasági és katonai jelenlétet. A Szovjetunió minden kezde­ményezése, amely a kapcsola­tok normalizálására, a jószom­szédi viszony megteremtésére irányul, a kínai vezetők vissza­utasításába ütközik. Ez történt a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének a kínai Or­szágos Népi Gyűlés Állandó Bi­zottságához intézett február 24-1 javaslatával is, amely ma­gas szintű találkozót és közös nyilatkozat megtételét ajánlot­ta a két ország kapcsolatainak rendezéséért. A kínai vezetés, amely szavakban ugyan a bé­kés egymás mellett élés elvei alapján történő rendezés irán­ti készségét hangoztatja, még attól is elzárkózott, hogy talál­kozzon a szovjet vezetőkkel. Az amerikai vezetőket viszont nagy reverendával üdvözlik Pekingben, noha közismert, hogy a tajvani kérdés megol­dását éppen az Egyesült Ál­lamok akadályozza. A mai kínai vezetés nemzet­közi orientációját más tények is mutatják. Ez év februárjá­ban Kína — a második világ­háború óta először — hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­ményt kötött Japánnal. A meg­állapodás az áruszállítások mennyiségét — az előző ötéves terv volumenéhez képest — kétszeresére növeli. Április el­ső napjaiban aláírták Peking és a Közös Piac kereskedelmi megállapodását is. (Kína e két legnagyobb partnere gépipari és technológiai felszereléseket szállít nyersanyagokért cseré­be.) Természetesen semmi kifogás sem lehet az ellen, ha Kína — a békés egymás mellett élés szellemében — fejleszti gazda­sági kapcsolatait a tőkés vi­lággal. Csakhogy miközben gyors ütemben bővíti együtt­működését Japánnal, az Egye­sült Államokkal, a nyugat-eu­rópai hatalmakkal, rendkívül alacsony szinten tartja gazda­sági kapcsolatait azzal a Szov­jetunióval, amely mindig Is ké­szen állt a jószomszédi együtt­működésre. A kínai vezetők ténylegesen átorientálták kül­gazdaságukat a tőkés világra; gazdasági kapcsolataikban a szocialista országok részaránya a legalacsonyabb. Kapcsolatok a NATO-val A kereskedelmi kapcsolatok határozott politikai céljait jól mutatja az a törekvés is, hogy Japánt a Szovjetunió ellen irá­nyuló szerződés megkötésére próbálják szorítani. Hasonló politikai szándékról árulkodik a Közös Piaccal aláírt kereske­delmi megállapodás Is. Érde­kes, hogy ez a szerződés — el­lentétben más szocialista or­szágok ellen alkalmazott disz­kriminációkkal — Kínával szemben semmiféle embargót nem tartalmazl Az a tény pe­dig, hogy a Közös Piachoz tar­tozó legtöbb ország a NATO tagállama, lehetővé teszi, hogy hivatalosan is megnyíljék az 6t a NATO és Kína közvetlen kap­csolatai előtt. Erre mutat a kínai külkereskedelmi minisz­ternek a szerződés aláírásakor mondott beszéde, amelyben nem gazdasági érdekekre hi­vatkozott, hanem a „közös célt“ húzta alá. „Egyesült, ha­talmas Nyugat-Európát szeret­nénk látni és bizonyosak va­gyunk benne, hogy a nyugat­európai országok is hatalmas Kínát kívánnak.“ Mindez jog­gal veti fel a kérdést: Peking gazdasági egyezményt kötött a Közös Piaccal, vagy politikait a NATO-val? Alighanem mind a kettőt. Differenciálás és bomlasztás A kínai vezetés egyszersmind arra próbálja rábírni az Egye­sült Államokat, hogy ne álla­podjon meg a Szovjetunióval a hadászati fegyverzet korlátozá­sában, a NATO-t pedig arra ösztönzi, hogy kövessen to­vábbra is megegyezést kizáró vonalat a bécsi tárgyalásokon, és növelje hadipotenciálját a Varsói Szerződés ellen. A kínai politika a fejlődő világban — Angolában, Zaire-ban. Afrika szarvában és másutt — ugyan­csak a helyi reakcióval játszik össze, katonai támogatást is nyújtva az imperialistabarát erők tevékenységéhez, Mindez valamennyi szocialista ország ellen Irányul, veszélyezteti a függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erők törekvé­seit, az általános békét, az em­beriség alapvető érdekeit. Ami a nemzetközi kommunis­ta mozgalmat Illeti, a KKP ve­zetése láthatóan differenciált megközelítést alkalmaz: elis­meréssel szól olyan pártokról, amelyeknek korábban még lé­téről sem vett szívesen tudo­mást csak azért, hogy megkí­sérelje szembeállítani őket a szocialista országok testvér­pártjaival, elsősorban a Szov­jetunió Kommunista Pártjával. A bomlasztás céljai vezérlik ezt a politikát akkor is, ami­kor a szocialista országokat igyekszik a Szovjetunióval szembefordítani és aktív támo­gatóul szegődni mindenféle szűk látókörű, nacionalista korlátoltságból fakadó meg­nyilvánuláshoz. Azt a benyo­mást szeretné kelteni, mintha a szocialista országok, amelyek a mai nehéz világpiaci viszo­nyok között mindenekelőtt a Szovjetunió segítsége révén tudják megállni a helyüket, a Szovjetunió „áldozatai“ lenné­nek és a Szovjetunió járszalag- ján rángatnák őket. Meg kell mondani, hogy ez a beállítás nemcsak merőben ellentétes az igazsággal, hanem sérti nemze­ti öntudatunkat: országaink, pártjaink, kormányaink önálló, független politikát folytatnak és önszántukból, meggyőződé­sük alapján és helyesen felfo­gott érdekeik szerint ápolják és fejlesztik megbonthatatlan barátságukat a Szovjetunióval. Hazánk — akárcsak a többi szocialista ország — egyenjo­gú, kölcsönösen előnyös együtt­működésre kész valamennyi néppel, országgal. Ez a kész­ség természetesen fennáll a Kínai Népköztársaság iránt is, feltételezve a korrektséget és annak tudomásulvételét, hogy kül- és belpolitikánk, barátaink megválasztása és megbecsülése a ml kétségbevonhatatlan jo­gunk. VÁRNAI FERENC (Népszabadság) Mintegy 10 000 görög származású amerikai tüntetett április 16-ún Washingtonban a Fehér Hár előtt, tiltakozva Carter elnöknek azon döntése ellen, hogy feloldja a Törökországnak szánt fegy­verszállítások embargóját. (Képtávírón érkezett: ČSTK — UPI) Kűri Waldheim Közel-Keleten (ČSTK) — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár tegnap Bejrútba repült. A libanoni kormány és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőivel az iz­raeli agresszió után kialakult dél-libanoni helyzetről tár­gyalt. Waldheim még tegnap délután hasonló megbeszélé­sekre Jeruzsálembe repült. Otja fő feladatának Wald­heim azt tekinti, hogy érvényt szerezzen a Biztonsági Tanács március 19-i határozatának, amely felszólította Izraelt, hogy azonnal hagyja el Dél- Libanont. Waldheim tárgyalásainak következő pontja az, hogy meg­határozzák a Dél-Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ- egységek mandátumát.

Next

/
Thumbnails
Contents