Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-17 / 106. szám, hétfő
iírkézóünnep — szépséghibákkal 1978 ÍV. 17 Nyolcadik esztendeje, hogy a bratislavai sportcsarnok rangos nemzetközi szabadfogású- uirkózóviadal színhelye, rendszeresen április második szombatján — vasárnapján. Itt adnak egymásnak ujabb randevút a szocialista országok legjobb szabadfogásúi, pár nappal azután, hogy előzőleg Budapesten találkoztak a még nagyobb hagyományú Felszabadulási Emlékversenyen. Ez a verseny is ünnepi, hisz Bratislava fel- szabadulásának tiszteletére rendezik. Ezért ünnepi külsőségeket, ehhez méltó hírverést kívánna. Ez utóbbi azonban mindezidáig csak illúzió... Amikor délben fotoriporter-kollégám- mal a sportcsarnoknál összeszaladtunk, hitetlenkedve húztuk elő újra a lapot: valóban itt rendezik?! Lévén ebédszünet, minden ajtó zárva volt és semmi nem jelezte, hogy a rangos esemény szünetel. Érthe- tetetlen, hogy miért nem volt a városban sehol egyetlen plakát vagy felirat, de az mégin- kább, hogy a sportcsarnok környékére vagy annak kapujára sem jutott, akár csak egy is ... Ifjú reménységek Délután kettőre mégiscsak versenyhangulat költözött a csarnokba. A hazai klubcsapatok versenyzői után sorra érkeztek a románok, bolgárok, magyarok lengyelek, kubaiak ... Fél háromkor beindult a „nagyüzem“, három szőnyegen egymást követik az események. A kubaiakat nemcsak bőrük színe miatt figyeli a gyérszámú közönség. Birkózásuk sejtteti, hogy a jövő világ- versenyein komolyan kell számolni velük is. Kár, hogy a szovjet versenyzők ezidén hiányoztak. Hiányoztak a hazai élversenyzők közül többen is: Karabín, Strnisko, Juhász Gábor, Likér, így a legnevesebb hazai versenyző a nehézsúlyú Drozda. így a sztárok a magyarok és a románok. A legkisebb magyar Gyulai, a 48 kg legnevesebbje. Veretlenül lett első. Ugyanitt a 15 éves dunaszerdahelyi Schwandtner hatodik ... Hat újonca van a magyar csapatnak, közülük Szalondai István megnyeri súlycsoportját, testvére, Zoltán második lett. Ojonc — és ugyancsak győz — Fehér is. Első a tavalyi VB- harmadik Kovács István. Az elmúlt évi verseny „leggazdaságosabban“ birkózó versenyzője — Molnár Géza — úgy nyeri a 90 kilót, hogy a mérkőzések nagy részét még az első menetben befejezi. A fotoriporter az első napon csak „állóképet“ tud róla készíteni. Igaz, hogy másnap is — a dobogó tetején. A 100 kilóban végre hazai győzelem születik a veterén — Münchent is megjárt — Vlasá k révén. Az izgalmas, változatos „bukfencekkel“ teli mérkőzések az alsóbb súlycsoportokban vannak, az igazi „nagy szám“ azonban a nehézsúly. Az első „slágermérkőzés“-nek ígérkező találkozón Balla leiskolázza az ifjú romániai tehetséget, Jankó Andrást. Az első nap utolsó előtti csatájában azonban a brassói Dinamó fiatalja beigazolja: nem véletlenül van itt, az 1974-es isztambuli világbajnok — Simon László helyett. Drozdával mérkőzik. Esélyes az EB-bronzérmes, úgy is indul a találkozó. Drozda pontot szerez, majd megintik Jankót. Erre aztán szépít. Ezután olyasvalami történik, amire a csarnokban nem számított senki, a legkevésbé Drozda. Összeakaszkodik a két birkózó, majd egy lábkirúgás, és a prágaiak üdvössége alig-alig menekül meg a kétvállas vereségtől, de csak néhány percre. A második menetben szinte hajszálnyira megismétlődik az iménti jelenet, melynek végén a mérkőzésvezető tenyerével a szőnyere üt. Tus! Drozda a bírákat szidja. Pedig ők nem tehetnek róla .. . A románok edzője a homlokát ráncolja. Kit vigyenek Szófiába: az új trónkövetelőt vagy a világbajnokot?! Másnap Balla is győz Drozda ellen és megnyeri a nehézsúlyt. Három héttel az EB előtt ... A románok három első helyét Arapu, Radu és Dragus szerezték. Főedző zakóban... Gurícs György tavaly is itt volt a versenyen. Tanítványai akkor jól szerepeltek. Most is. A két verseny között mégis van különbség, mégpedig az, hogy az edzőnek dukáló meggyszínű melegítő helyett öltönyben van, az iménti „szerelést“ Kiinga viseli. A főedző megmagyarázza: — Evek óta azért küzdöttünk, hugy a szabadfogásúak— Ezen a versenyen a kellemes gondok voltak túlsúlyban ... — A hat első hely nagyon megnyugtató. Ez a verseny évek óta az utolsó állomása az EB felkészülésnek. Ha itt 'jól szerepeltünk, akkor általában nekem is, meg a társaknak is jól ment az Európa-bajnoksá- gokon. Jó verseny volt a mostani is, az itteni sikerélmények remélhetőleg jótékony hatással lesznek majd a szófiai szereplésre. Egyébként rajtunk kívül túlnyomórészt olyan versenyzők voltak itt, akik közül kevesen lesznek ott Szófiában. A legjobb csehszlovák versenyzők sincsenek itt, de a budapesti versenyen Karabínék megmutatták, hogy Szófiában komolyan kell velük számolni. Ennek ellenére jó verseny volt az idei, csak számomra érthetetlen, hogy miért ilyen kicsi az érdeklődés, bár ebbe nekem semmi beleszólásom sincs ... Lám, nemcsak a hazai birkózószakemberek, meg az újságírók hiányolják a nézőket! Nem azért volt kevés néző a versenyen, mert a birkózás — — különösen a szabadfogás — nem érdekli a közönséget. A szervezésnek kellene több figyelmet szentelni. Például a bratislavai iskolák diákjai lehettek volna itt elsősorban — akár beléptidíj nélkül is —, de meggyőződésem, hogy akármelyik környékbeli falu kisiskolásai is szívesen eljöttek volna. Nemcsak nagy élmény lett volna számukra a verseny, de elképzelhető, hogy az itteni verGyulai győzelmének tanúi úgyszólván kizárólag a bírák voltak. (T. Mrocková felv.) nak és a kötöttfogásúaknak is legyen függetlenített edzőjük. Most elértük, így én részben mentesülök a verseny alatti teendőktől .... — Azonban Kiingát nemcsak a szőnyeg mellett, a szőnyegen is szívesen látná ... — Természetesen. Nagyon sok Kiingát szeretnék a szőnyegen, hát formálja versenyzőit a maga képére, én remélem, hogy sikerül neki. Az új edző, Klinga László, nem először van itt a versenyen, de először edzőként, adott a kérdés: — Melyik feladat a nehezebb? — Nehéz ezt meghatározni, de talán a versenyző feladata könnyebb. Amíg birkóztam csak magammal lehettem filfoglalva, inkáhb. most megoszlik az ember figyelme. Így több a gondom ... senyek hatására nagyon sok gyerek kapott volna kedvet a birkózáshoz, és így a szervezésre fordított energia évek múltán busásan megtérülne. Többen és már nagyon sokszor megírták, hogy magas szintű élsport nem képzelhető el megfelelő tömegbázis és utánpótlás nélkül. Itt az ideje, hogy a sportszervek illetékesei jobban sáfárkodjanak a társadalom nyújtotta lehetőségekkel, mert a sport — így a birkózás is — közügy. A szakemberek vagy a sportért rajongó újságírók is sokkal szívesebben beszélnének vagy írnának a közönség fülsiketítő bíztatásáról, kinnrekedt szurkolókról. Korrigálási alkalom a sportszervezők számára bőven akad. „Birkózásiigyben“ egy év múlva ... MÉSZÁROS JÁNOS Fejezetek a labdarúgás történetéből fKi fi 19 Nemcsak egy ingük vo Az 1962. évi világbajnokságot ismét Brazília nyerte. Győzött Svédországban, győzött Chilében is. Ezúttal pszichológus nélkül, Pelé nélkül és a 4 — 2 — 4 nélkül. De menjünk sorjában ... június 17-én játszották Santia- gobon 80 ezer néző előtt a brazil—csehszlovák döntőt. Latisev szovjet játékvezető sípszava után a csehszlovák futballisták bátran és megilletődöttség nélkül látszattak. Labdarúgóink lemondtak a „csehszlovák betonról“, amelyre a brazilok számítottak, és az első percek jelezték: fegyverük a rugalmas támadás lesz. Mivel u brazil csapatból hiányzott Pelé, a középpályára visszavonták Zaga- lót, és 4 — 3 — 3-as rendszerben futballoztak. A döntő 15. percében a csehszlovákok lázbu hozták az világot (10 perccel előbb Vava a kapufára fejelte a labdát): Masopust, az „ernyedetlen játékmester“ kiugrott két védő között, és a kifutó Gilmár mellett a hálóba lőtt. 1:0 Csehszlovákia javára) Két percig világbajnokok voltunk! Csak ilyen rövid ideig, mert a 17. percben Pelé helyettese, Amarildo elfutott az alapvonalig, mindenki beadást várt, még Schrojf is, aki ösztönszeruen kijött a kapujábój. Ez nem kerülte el a Botafogo-játékos figyelmét, és cseles lövéssel egyenlített. Utána a brazilok gyakori támadásait a csehszlovák védőfal sikeresen állította meg. Szünet után brazil fölénnyel folytatódott a mérkőzés, s lassan leáldozóban levő nap most Pelé csak egy mérkőzést játszott a chilei világbajnokságon. Schrojf szemébe sütött; bizonytalanná vált a csehszlovák kapus Ezt mintha észrevették volna a brazilok, inert gyakrabban célozták meg távolról a kapuját. Feljavult a kétszeresen görbelábú tiarrincha, aki ugyan nem rúgott gólt, de állandóan két védőt vont magára, teret biztosítva így Ama- rildónak és Vavának. A 69. percben Amarildo nagyszerű cselsorozat után pontosan ívelt a kapu elé, és a felfutó Zito magasra felugorva fejjel szerzett vezetést a braziloknak. Utána olyan momentum következett, amely minden bizonnyal befolyásolta a mérkőzés további alakulását: Jelinek kapura tartó erős lövése D. Santos kezéről pattant vissza a mezőnybe. Latisev sípja azonban néma maradt (Latisev: ,,A csehszlovák játékosok reklamáltak emiatt, és kértek, hogy kérdezzem meg Leó Hornt, aki állítólag felemelte a zászlaját és kezezést jelzett. Mivel azonban közel álltam az esethez, és tisztán láttam, hogy szándékosságról szó sem lehetett, nem mentem ki Hornhoz .. . ) A 78. percben aztan végleg eldőlt a világbajnoki cím sorsa. A felfutó D. Santos mintegy 30 méterről kapura ívelte a labdát, amelyet a naptól elvakitott Schrojf kiejtett, és Vava kényelmesen a hálóba lőtt. Brazília újra világbajnok lett. Pelé nélkül, pszichológus nélkül, 4—2 — 4 nélkül. Amarildo teljes mértékben helyettesítette Pelét, és újból, szazadszor is kiderült, hogy Brazília utánpótlása kiapadhatatlan. Elhagyták az 1958-as hadrendet is. Szakítottak a híres 4 — 2 — 4-gyel, helyette a 4 — 3 — 3 tiszta és pedáns formáját játszották. És a megváltozott brazil csapat éppúgy magas színvonalú, elegáns, sőt jókedvű játékot produkált, mint az előző gárda. Hát hiába, a labdarúgás boldog emberének nemcsak egy <nge van. Tegnap 4 — 2 4, ma 4 — 3 — 3, holnap . .. ki jósolhatná meg a holnapi hadrendet. Talán ettől is olyan csodálatosan nagy játék a futball. Brazília Chilében mindössze 12 játékost szerepeltetett. Az összeszokottság és tervszerű csapatjáték — a vitathatatlan egyéni képességek inellett — ezen a világbajnokságon is erős oldala volt a brazil válogatottnak. A váratlan csehszlovák siker kovácsáról, a tavaly elhunyt Rudolf Vytlaüilról gyakran mondogatták, hogy a szerencse szülötte. Vnem Schrojf, az 1962. évi VB legjobb kapusa. Valóban nem állt hadilábon a szerencsével, de kitűnő pszichológus is volt. Bízott az öregebb játékosokban (Pluskal 32 éves, Masopust és Novák 31—31 éves), es „haveri“ alapon kezelte a csapatot. Egyik játékost sem próbálta meg sablonok közé szorítani, hagyta őket úgy játszani, ahogy tudtak. És talán ebben rejlett edzői sikerének titka. Ami a svédországi világbajnokságon elkezdődött, Chilében folytatódott: már a csoportokon belül is sokat taktikáztak a csapatok és azok az együttesek, amelyek ezt megengedhették maguknak, válogatlak az első és a második hely között, attól függően, melyik ellenfél felelt meg nekik legjobban a negyeddöntőben. A védekező és a kimondottan taktikázó futball háttérbe szorította a támadó labdarúgást, a mérkőzések általában túl kemények, sőt durvák voltak, s a játékvezetők nem tudták elejét venni a túlzott keménységnek, a fogcsi- korgatásnak. Nem is csoda, hogy többen javasolták a lebonyolítási rendszer megváltoztatását és nagyobb szigort követeltek a pályán. Ilyen tekintetben sokan a labdarúgás őshazájában rendezendő VIII. világbajnokságtól várták a „rendcsinálást". Amint látni fogjuk, ez egyáltatán nem sikerült az angliai világbajnokságon. Chilében mindössze 89 világbajnoki gólt rúgtak a csapatok, ami addigi VB-k leggyengébb átlagának (2,8) felel meg. Mert például Svédországban 3,6, az 1954- es világbajnokságon 5,4 gól volt a mérkőzésenkénti átlag. így nem is csoda, hogy négy góllal is gólkirályi címet lehetett nyerni; a legeredményesebb futballisták rangsora így festett — 4 gólosok: Garrincha (brazil), Vava (brazil), Albert (magyar), Ivanov (szovjet), Jerkovics (jugoszláv) és L. Sanchez (chilei). A FIFA által a legtöbb gólt rúgó játékosnak felajánlott serleget sorsolással Garrincha kapta meg. Feltétlenül megérdemelte a „kacsalábú“ jobbszélső. A VII. világbajnokság eszményi válogatottja: Schrojf (csehszlovák) — D. Santos (brazil), Pluskal (csehszlovák), Schnellinger (nyugatnémet), N. Santos (brazilt — Zito (brazil), Masopust (csehszlovák) — Garrincha (brazil), Sekularac (jugoszláv), Ama- rildo (brazil), L. Sanchez (chilei). Az 1962. évi világbajnokság eredményei: I. csoport: Szovjetunió — Uruguay 2:1, Szovjetunió — Kolumbia 4:4, Szovjetunió — Jugoszlávia 2:0, Uruguay — Kolumbia 2:1, Jugoszlávia — Kolumbia 5:0, Jugoszlávia — Uruguay 3:1. II. csoport: Olaszország — Svájc 3:0, Chile — Svájc 3:1, NSZK — Olaszország 0:0, NSZK — Chile 2:0, NSZK — Svájc 2:1, Chile — Olaszország 2.C. III. csoport: Csehszlovákia — Spanyolország 1:0, Csehszlovákia — Brazília 0:0, Mexikó — Csehszlovákia 3:1, Brazília — Spanyol- ország 2:1, Spanyolország — Mexikó 1:0, Brazília — Mexikó 2:0. IV. csoport: Magyarország — Anglia 2:1, Magyarország — Bulgária 6:1, Magyarország — Argentína 0:0, Anglia — Bulgária 0:0, Anglia — Argentína 3:1, Argentína — Bulgária 1:0. Negyeddöntő: Csehszlovákia — Magyarország 1:0, Brazília — Anglia 3:1, Jugoszlávia — NSZK 1:0, Chile — Szovjetunió 2:1. Elődöntő: Csehszlovákia — Jugoszlávia 3:1, Brazília — Chile 4:2. A harmadik helyért: Chile —• Jugoszlávia 1:0 (0:0). Döntő: Brazília — Csehszlovákia 3:1 (1:1). Brazília: Gilmar — D. Santos, Mauro, Zozinho, N. Santos — Zito (1), Didi, Zagalo — Garrincha, Vava (1), Amarildo (1). Csehszlovákia: Schrojf — Tichý, Pluskal, Popluhár, Novák — Kvašňák, Masopust (1) — Pospíchal, Scherer, Kadraba, Jelinek. (Szombaton: Viszaadták a játék varázsát) TOMI VINCE (0 M X • 5? N O (S N .2 cn Ä 03 P x « £L c/s .2 'O 73 +Z N 'CÖ O *—» J2 Q e w §*» c N '2 nj £ — o ® w X jj o M * C JÍÄ o N _í BJ ÍO E 2 5 S « Z -a ° -S a.:a V) X *N ^ * c
