Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-10 / 69. szám, péntek

A csehszlovák—szovjet kulturális kapcsolatok fejlődése (Folytatás az 1. oldalról) lataiból indul ki, amelynek ne­véhez fűződik az antifasiszta harc, hazánk felszabadítása és szocialista jelenünk. A két há­ború közötti időszak kulturális életét edemezve Svagera elv­társ rámutatott arra, hogy a szovjet kulturális alkotások ha­zánkban is számos elkötelezett mű megalkotására ösztönözték. Nemzeti és demokratikus ha­gyományaikkal összhangban 1945 után a szocialista kultúrá­ért vívott küzdelem új szakasza kezdődött el. Az 1948-ban meg­tartott kulturális kongresszu­son a cseihszlovákiai kulturális élet képviselőinek döntő több­sége egyhangúlag magáévá tet­te a szocializmus eszméit és a CSKP kulturális programját. Svagera elvtárs tényekkel tá­masztotta alá, hogy a szovjet kultúra hatékonyan elősegítet­te hazánkban a szocializmus eszméinek győzelmét. A Feb­ruári Győzelem után a szovjet tapasztalatok segítségével pár­tunk megkezdte a kultúra de­mokratizálása és szocialista átalakítása igényes feladatának teljesítését. Beszédének végén hangsúlyozta, hogy a szocialis­ta Csehszlovákia kultúrája te­vékenyen hozzájárul a szocia­lista országok kulturális együtt­működéséhez és kulturális éle­tünk fejlesztéséhez. Beszámolójában Vlagyimir Popov szovjet kulturális minisz­terhelyettes a kulturális érté­kek cseréjének elveivel és gyakorlatával foglalkozott. Ki­emelte, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet után ez az értékcsere a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb formájává vált. A kulturális forradalom lenini elméletének szellemében a Szovjetunióban rendszeresen fejlesztik ezt a folyamatot. Az áj szovjet alkotmány a Szov­jetunió minden állampolgára számára lehetővé teszi a kul­turális értékekhez való hozzá­jutást. A szovjet—csehszlovák kultu­rális kapcsolatok fejlődését Vlagyimir Popov példásnak ne­vezte. E kétoldalú kapcsolatok­KÖZÉLET — VASIL BIKÁK, a CSKP KB Elnökségének tagja tegnap búcsú- litogatáson fogadta Teodor Hast, a Román Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövetét. — BOHUSLAV CHŇOUPEK kül­ügyminiszter táviratban fejezte ki Jókívánságait Nikosz Rolandisz- nek, a Ciprusi Köztársaság kiil- flgy minis* terének kinevezése al­kalmából. — CAROL COZMÄT, Románia bratislavai főkonzulját tegnap bú- csúlátogatáson fogadta Uudovft Pezlár, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagja, a KB titkára, Elena litvajová, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, a Szlovákiai Nőszö­vetség Központi Bizottságának el­nöke, valamint Július Hanus és I*n Oregor szlovák miniszterel- nök-helyettnsek. Kulturális díjak átadása (ČSTK) — Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter odaítélte 1977. évi díjait. A kulturális miniszter díjá­val tüntették ki Daniel Okálit, a Szlovák Tudományos Akadé­mia tudományos munkatársát, sokéves és elkötelezett irodalmi munkásságáért. Szintén ezzel a díjjal tüntet­ték ki a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház együt­tesét sokéves művészeti és tár- •adalmi tevékenységéért. A ki­tüntetést Konrád József, a szín­ház igazgatója vette át. Peter Dvorskýt, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyütte­sének magánénekesét is kitün­tették a díjjal kiváló előadó­művészetéért és hazánk kiemel­kedő képviseléséért. A díjak átadásakor jelen volt Michal Masaryk, az SZLKP KB kulturális osztályvezető-helyet­tese, Andrej Plávka nemzeti művész, a Szlovákiai írók Szö­vetségének elnöke, Viliam Zá­horský nemzeti művész, a Szlo­vákiai Drámaművészek Szövet­ségének elnöke, és a Szlovák (Tudományos Akadémia több .képviselője. nak régi hagyományai vannak, amelyek a húszas évekig nyúl­nak vissza. Név szerint megem­lítette a cseh és a szlovák kul­túra kiváló személyiségeit, köz­tük Marie Majerovát, Iván 01- brochtot, Jaroslav Haseket, Pe­ter Jilemnickýt, Fraňo Kráľt, S. K. Neumannt, Laco Novome- skýt, Eduard Urxot és Zdenék Nejedlýt, akiket forró barátság fűzött a Szovjetunióhoz. Meg­említette, hogy közvetlenül a második világháború után mi­lyen nagy visszhangra talált az Alekszandrov együttes és a moszkvai Nagyszínház fellépé­se. A szovjet—csehszlovák kulturális kapcsolatok a jobb­oldali revizionisták 1968— 69-es szégyenteljes tevékenysége el­lenére is sikeresen fejlődtek. Bizonyították ezt az 1970-ben Csehszlovákiában megrendezett szovjet kulturális napok, ame­lyeken több mint 600 szovjet művész vett részt. Minden feltétel adott ahhoz, hogy kulturális kapcsolataink a jövőben sikeresen továbbfej­lődjenek — mondotta a szov- je-t kulturális miniszterhelyet­tes, majd kifejezte azt a meg­győződését, hogy a két test- vérország kulturális együttmű­ködése hozzájárul a békés együttműködés nemzetközi lég­körének szilárdításához. Ezután vita következett, amelyben felszólaltak: Oleg Svidkovszkij, Bohumil Ríha nemzeti művész, Josef Malejov- ský nemzeti művész, Donát Šajner érdemes művész, Ladi­slav Štoll akadémikus, Václav Kučera és Ladislav Mokrý ze­neszerzők, Josef Páleníček zon­goraművész, Zdenék Brož hege­dűművész, Pavel Hammel éne­kes, dr. Jaroslav Hondlík, a CSSZBSZ képviseletében, Jana Fojtíková, az Ostravai Kerüle­ti Nemzeti Bizottság képvisele­tében és mások. Köszönetnyilvánítás (ČSTK) — Számos párt- és állami szerv és társadalmi szer­vezet képviselői, a bratislavai küiizuláris testület számos kép­viselője és sok magánszemély fejezte ki részvétét JÁN PAL­KÓNAK, a CSKP KERB tagjá­nak, miniszternek, a Népi El­lenőrző Bizottság elnökének el­hunytéval kapcsolatban. A CSKP Központi Bizottsága, az SZLKP Központi Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák kormány, valamint az elhunyt felesége és gyermekei ezúton mondanak köszönetét a részvétnyilvánításokért és Ján PaSko gyászszertartásán va­ló részvételükért. Nyikolaj Rukavisnyikov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse és a csehszlovák Oldŕich Pelčák őrnagy, a Szojuz—28 legénységével Alekszej Gubar jewel s Vladimír Remekkel együtt készültek fel az űrrepülésre. (Sajtóhír) KITÜNTETÉS (ČSTK) — Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap dr. Daniel Okáli kandidátusnak, a Szlovák Tudományos Akadémia Iroda­lomtudományi Intézete önálló tudományos munkatársának át­adta a Győzelmes Február Ér­demrendet. Az átadáson jelen volt Ivan Litvaj, az SZLKP KB osztályvezetője. A magas állami kitüntetést Dániel Okálinak 75. születés­napja alkalmából sokéves és tevékeny politikai, tudományos, irodalomkritikai és szervezői munkásságáért a köztársasági elnök adományozta. Daniel Okáli elvtárs, a kiváló marxista irodalomkritikus és teoretikus, a DAV egyik alapító tagja egész életét a munkás- osztály, a kommunista párt és a nép által a szociális igazsá­gért, a nemzeti szabadságért és a szocializmus felépítéséért vívott harcnak szentelte. Jelentős javaslat Genfben (ČSTK) — Genfben a lesze­relési bizottság tegnapi ülésén nyolc szocialista ország — a Szovjetunió, Bulgária, Magyar- ország, az NDK, Mongólia, Len­gyelország, Románia és Cseh­szlovákia — javaslatot terjesz­tett elő, hogy kössenek olyan egyezményt, amely megtiltaná a neutronfegyverek gyártását, felhalmozását, fejlesztését és alkalmazását. Az újabb jelentős javaslat célja, hogy megakadá­lyozza az atomháború veszé­lyét. ff A Csillagvárosban vagyok... II Dél-Morvaországban Olinnak becézik az Oldŕich nevű fiú­kat. Oldŕich Pelčák őrnagy, mérnök nagyon büszke szülő­földjére, Dél-Morvaország ter­mékeny földjeihez, szép tájai­hoz fűzi gyermekkora, az első repülések, barátai és családja. Kisfiúként részt vett minden csinytevésben, de igazságérze­tével, személyiségével tekin­télyt szerzett játszópajtásai kö­zött. Azt mondogatták róla, hogy született vezető, kiskorá­tól ő állt barátai élén és az igazságért még akkor is síkra szállt, ha baja lett emiatt. A szakközépiskolában az ifjúsági szervezet elnökeként nemegy­szer olyan helyzeteket oldott meg, amelyekre kortársai nem vállalkoztak volna. Az Uherské Hradište-i Gép­ipari Szakközépiskolában, amely a repülőmotorokra sza­kosodott, a tanítók még ma is jól emlékeznek a nagy tudás- szomjú fiatalemberre. Arra is, mennyire csalódott, amikor egy minisztériumi rendelet meg­szüntette az iskola szakosítását. Még szerencse, hogy a tanárok és a diákok között is sokan a repülés szerelmesei voltak és így kiharcolták — nem kötele­ző tantárgyként — a repülés technikájának alapjait. A Hon­védelmi Szövetség kunovicei gyakorlótere volt számukra a gyakorlati „tankönyv“. Olin tanfolyamot végzett, és egy hó­nappal tizennyolcadik születés­napja előtt pilótaoklevelet ka­pott. Oldŕich Pelčák Gottwaldov- ban született, de gyermekkorát Kyjovban töltötte. Három test­vére van — Božena mezőgaz­dasági mérnök, Karla énekes és a legfiatalabb, Jirka erdész. Édesanyja a járási lap, majd később a Brnói Televízió szer­kesztője volt. És amikor magá­ra maradt, egyedül kellett gon­doskodnia négy gyermekéről. Önállóságra nevelte őket, a fi­úk még főzni, varrni is meg­tanultak. Az édesanyán kívül a kyjovi nagymama is nagy hatással volt Olinra. Gyakran beszélt neki a háborús szenvedésekről, nagyapja illegális tevékenységé­ről, aki egy partizánosztag tag­jaként segített az ejtőernyősök átjuttatásában a morva hatá­ron. A fasiszták leleplezték őket és nagyapját, Karéi Wei- senbauer üveggyári munkást kivégezték. Olin mindig arra kérte nagymamáját, meséljen neki nagyapja hőstettéről, aki szemében a hazafiság példaképe lett. A mai napigr ha Brnóban jár, mindig virágcsokrot helyez el a kivégzésének színhelyén. Az érettségi után katonai is­kolába került és az ott elért eredmények alapján a Szovjet­unióba a Gagarin Katonai Re­pülőakadémiára küldték. Szoros mezőnyben kellett helytállnia, a vizsgák szigorúak voltak, de szorgalma, céltudatossága segí­tett minden nehézség leküzdé­sében. Pilóta akart lenni! Ez a cél állt előtte, ezért tanult. Édes­anyja a mai napig maga előtt látja az éjszakai órákban is könyvek fölött ülő fiát. Később már csak a levelekben számol­hatott be a sok tanulnívalóról, de sohasem felejtette el meg­nyugtatni, hogy azért talál időt a szórakozásra is. Leveleiben emlékeztette édesanyját arra is, hogy vegye meg neki a leg­újabb népi kerámia tányérokat, korsókat. Ha hazajön, sokáig gyönyörködik gyűjteményében. A fényképezésen és filmezésen kívül ez a legkedvesebb hobbi­ja. Gyűjtőszenvedélyét felesége, Hana is támogatja. — Olin jó asszonyt választott — mondja az édesanyja — csak egy hibája van, hogy na­gyon félti a férjét. Fiai rendkí­vül büszkék apjukra. A kilenc­éves Olin apjától örökölte mű­szaki érdeklődését, az ötéves Miloš egyelőre a legszívesebben autókkal játszik. Mindkét fiú szüleivel együtt a Csillagváros­ban él. Oldŕich Pelčár őrnagy ott készült az űrutazásra. Amikor a Gagarin akadémia harmadéves hallgatója volt, meglátogatta őt az édesanyja. Beszéd közben megkérdezte, hogy nem szeretne-e űrhajós lenni. — Nagyon, nagyon ... — mondotta, de gyorsan másra te­relte a szót, látszott, hogy nem akar erről beszélni. Később, egyik levelét ezekkel a szavak­kal kezdte: vágyaim városában, a Csillagvárosban vagyok ... IVETA ŠUCHOVA Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse Nyikolaj Nyikolajevics Ruka­visnyikov 1932. szeptember 18- án Tomszkban született. Orosz nemzetiségű. 1970-től tagja az SZKP-nek. 1957-ben Moszkvában szerzett mérnöki diplomát, majd kutató- mérnökként, osztályvezető-he­lyettesként tervezőirodában dolgozott. 1967-ben tagja lett a szovjet űrhajósok csoportjá­nak. 1971 áprilisában a Szojuz —10 fedélzetén járt a világűr­ben. A repülés alatt tanúsított hősiességéért és becsületessé­géért Rukavisnyikov elvtárs megkapta a Szovjetunió Hőse címet a Lenin-renddel, vala­mint az Arany Csillag Érdem­érmet. 1974 decemberében mint a Szojuz—16 fedélzeti mérnöke másodszor járt a világűrben. A kísérlet során kipróbálták a szovjet—amerikai közös űrkí­sérlet, a Szojuz -és az Apollo űrhajó összekapcsolása számá­ra az új berendezéseket. Fela­datai sikeres teljesítéséért, helytállásáért és hősiességéért Lenin-rendet és a második Arany Csillag Érdemérmet kapta. Nyikolaj Nyikolajevics Ruka­visnyikov nős. Felesége, Nyina Vasziljevna Rukavisnyikova háztartásbeli. Vlagyimir fia 1965-ben született, középisko­lás. A BELGRÁDI TALÁLKOZÓ MEGERŐSÍTETTE A HELSINKI IRÁNY HELYESSÉGÉT (Folytatás az 1. oldalról) jék annak a folyamatnak a résztvevői között, amelynek alapjait sikeresen lerakták Hel­sinkiben. Rámutatott, hogy egyes kül­döttségek a találkozó első nap Jaltól kezdve igyekeztek a ta­nácskozást a lélektani háború szakadékába sodorni és ideoló­giai összecsapás színhelyévé változtatni. Julij Voroncov em­lékeztetett arra, hogy ezek a küldöttségek a viszály és a gyanú magvait igyekeztek el­hinteni, s ugyanakkor mozgósí­tották szerteágazó propaganda­gépezetüket. Meg akarták kerülni az eu rópai biztonság fontos problé­máit, mindenekelőtt a fegyver­kezést hajsza korlátozásának és az enyhülés katonai területre való kiterjesztésének kérdé­seit, megkísérelték, hogy a fi­gyelmet más témákra tereljék és rágalmazzák a szocialista or­szágokat az emberi jogok terü­letén és a humanitárius kérdé­sekben való együttműködés te­rén. E kísérletek azonban nem jártak sikerrel, és ez nem is le­hetett másként — jelentette ki a szovjet küldöttség vezetője. Nyilatkozata további részé­ben rámutatott, hogy az emberi Jogokról folytatott vitában le­hullott a hamisság álarca azok­nak az arcáról, akik a meddő demagógia ködfüggönyét arra igyekeztek felhasználni, hogy egyrészt elleplezzék az alapve*- tő emberi jogok megsértésének áttekinthetetlen képét több nyu­gati országban, és másrészt el­tereljék az európai közvéle­mény figyelmét a nyugati ka­tonai költségvetések növekedé­séről, bizonyos körök azon ter­veiről, hogy az európai orszá­gokat a fegyverkezési verseny­nek egy újabb, még veszélye­sebb szakaszába — a neutron- fegyverkezés szakaszába — so­dorják. A szovjet küldöttségvezető to­vábbá rámutatott arra a tény­re is, hogy a belgrádi találko­zón a helsinki Záróokmányt megóvták minden olyan kísér­lettől, amellyel revideálni, tar­talmát és értelmét megváltoz­tatni akarták. Kijelentette, hogy a Szovjetunió derűlátóan néz a jövőbe és továbbra is az enyhülési folyamat elmélyítésé re és a helsinki Záróokmány el­veinek érvényesítésére fog tö­rekedni. A délutáni ülésen további 13 ország képviselője mondta el zárónyilatkozatát. A belgrádi találkozó az esti órákban vé­get ért. MA TÉR VISSZA A SZOJUZ—28 (Folytatás az 1. oldalról) A legénység programján or­vosi és biológiai kísérletek, azonkívül az elengedhetetlen tornagyakorlatok és televíziós riport voltak. Gubarjev és Remek reggel jelentették a földi irányító központnak, hogy az ürpáros hiánytalanul teljesítette tudo­mányos feladatait, s jurij Ro- manyenkóval és Georgij Grecs- kóval együtt megkezdték azok­nak a tárgyaknak a becsoma­golását, amelyeket visszaszál­lítanak a Földre. Az első űrpáros, amely már­cius 10-én ünnepli háromhóna­pos tartózkodását a kozmosz­ban, rendkívül figyelmes volt barátai iránt. Gubarjev és Ro­manyenko, mint két tapasztalt kapitány ellenőrizte a fedélzeti irányító berendezések munká­ját. Vladimír Remek Georgij Grecskóval dolgozott együtt a tudományos laboratóriumban. Vlagyimir Satalov altábor­nagy, a szovjet kozmonaulák kiképzésének vezetője azt mon­dotta, hogy az első nemzetközi legénység mind a két tagja összehangolt munkát végzett, jól együttműködtek „házigaz­dáikkal“, a Szaljut-6 eredeti személyzetével, és az űrutazás folyamán több konstruktív ja­vaslatot tettek a megfigyelések és a kísérletek módjának tö­kéletesítésére. Az első cseh­szlovák űrhajós, véleményem szerint, tevékenyen és pontosan dolgozott, mondotta Satalov. A Szojuz-28 legénysége ké­szülődik a Földre való vissza­térésre, ahol ma várják őket. A leszállásra kijelölt körzetben napos, meleg az idő. A mezőt vastag hóréteg borítja. Minden szükséges intézkedés megtör­tént a fogadásukra. Tegnap mintegy 25 perces televíziós összeköttetést létesítettek a Szaljut-6 űrlaboratórium és a földi irányító központ között; ez közép-európai idő szerint 12 óra 21 perctől 12 óra 47 percig tartott. Ennek folyamán Vladi­mír Kernek csehszlovák űrhajós beszélgetett az irányító köz­pont fő csarnokában levő he­lyettesével, Oldŕich Pelčákkal. „Nagy érdeklődéssel kísérem figyelemmel űrutazásotokat. Örülünk neki, hogy minden rendben megy“ — kezdte a be­szélgetést Pelčák oroszul, majd csehül folytatta: „Üdvözöllek Vladimír.“ Sima leszállást kí­vánt a két űrhajósnak és Vla­dimír Remeknek átadta felesé­ge üdvözletét. Ma reggel, közép-európai idő szerint 8 óra 17 perckor Alek­szej Gubarjev és Vladimír Re­mek kozmonauták átszállnak a Szojuz-28 űrhajóba. Ellenőrzik a fedélzeti műszereket, és meg­teszik az előkészületeket a Föld­re való visszatérésre. A Szojuz- 28 űrhajót közép-európai idő sze­rint 11 óra 23 perckor levá­lasztják a Szaljut-6 űrállomás­tól. tíi szó 1978. III. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents