Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-09 / 68. szám, csütörtök

Jó kapcsolatokra törekszünk az NSZK-val lFolytatás az 1. oldalr&kj meg kellett teremteni azt a gazdasági politikát, amely ki­küszöbölte a kapitalizmus örök­ségeképpen hátramaradt óriási különbségeket. A CSKP XV. kongresszusa joggal állapíthat­ja meg, hogy Csehszlovákia szocialista fejlődésének az eredménye az is, hogy ma köz­társaságunk egész területén egyetlen egy elmaradott körzet sincs. Van-e ennek párja bár­melyik, még a legfejlettebb tő­kés országban is? Elért sikereink egyik döntő forrása — amint azt a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyoz­ta — a szocialista közösségbe való tartozásunk. Közösen ol­dunk meg számos feladatot és problémát, megosztjuk tapasz­talatainkat és így megsokszo­rozzuk erőnket. A szocalista országokkal, főként a Szovjet­unióval való szilárd szövetség, barátság és együttműködés vqU és marad ma is az a döntő nemzetközi tényező, amely dol­gozó népünknek lehetővé teszi az imperialisták nyomása és beavatkozása valamennyi for­májának visszaverését, orszá­gunk teljes szuverenitásának és sikeres szocialista felépíté­sének biztosítását. A burzsoá tömegtájékoztató eszközök szorgosan eltitkolják országaik polgárai előtt Cseh­szlovákia szocialista fejlődésé­nek tényeit. Szívesen nevezik magukat „szabadnak“, de a gyakorlatban ez a „szabadság“ azt jelenti, hogy elferdítik a tényeket, arcátlan hazugságo­kat és rágalmakat terjesztenek. A burzsoá propaganda dicsőí­ti a tőkés szabadságot és de­mokráciát, de nálunk az embe­rek joggal teszik fel a kérdést, milyen szabadság ez, ha a pol­gárok tömeges becsapásán ala­pul, milyen demokrácia ez, ha a dolgozó embernek gyakorla­tilag nincsen joga részt venni az állampolitika kialakításában és megvalósításában, a gazda­ság fejlesztésének irányításá­ban. Milyen emberi jogok ezek, ha kizárják a legfontosabbat: az emberhez méltó életre, a munkára, a biztos jövőre való jogot. 2. KÉRDÉS: Országukban az antikommunista propagandisták szüntelenül számító módon spe­kulálnak Csehszlovákia belső fejlődését illetően és koholmá­nyokat terjesztenek az emberi jogokért küzdő állítólagos „el­lenzéki mozgalomról“. Mi a vé­leménye erről önnek? VÁLASZ: Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a valamifé­le csehszlovákiai „ellenzékről“ szóló állításoknak egy közös vonásuk van: ahogy ezt nálunk mondják — éhes disznó mak­kal álmodik. A gyakorlati éleiből tudjttk, hogy különböző emberek rész­ben különféleképpen értelme­zik egy és ugyanazon szavakat. Ha egy tőkés országban valaki ellenkezését fejezi ki a politi­kai rendszerrel szemben, nem ritkán bűnözőnek minősítik. Ha azonban Csehszlovákiában valaki tényleges bűntettet kö­vet el — beleértve a gyilkossá­gi kísérletet is — és emellett szidja a szocializmust, azt a Nyugaton egyszerűen „a politi­kai ellenzék“ dicsfényével ve­szik körül. Ha egy közönséges tolvaj emellett gitárt is penget, készek őt művésznek kikiálta­ni Minden társadalomban van­nak különféle deklasszált em­berek, élősködők, akik szíve­sen élnének munka nélkül, ha­jótöröttek, akiknek nem telje­sültek fellengzős ambícióik, s ezért meggyűlöltek minden be­csületes embert maguk körül. Nálunk is vannak még ehhez hasonló múltbeli csökevények. Nálunk azonban ezek az embe­rek jól vették észre, hogy mi­lyen konjunktúrának örvend Nyugaton az antikommunizmus és hogy élősködésüket politikai frázisokkal leplezhetik. Mi nem táplálunk illúziókat afelől, hogy nálunk nincsenek a szocializmusnak ellenzői. Egyesek egyszerűen csak ezért fordulnak a szocializmus ellen, mert csődbe jutottak, mások osztálygyűlöletből ellenzik a szocializmust. Miért lenne pél­dául a szocializmus híve egy olyan Havel, akit az NSZK bur­zsoá tömegtájékoztatási eszkö­zei olyannyira dicsőítenek? Hisz családja a prágai kapita­lista „felső tízezer“ közé tar­tozott. Jelenleg hazánkban nincsen semmilyen társadalmi osztály, sem pedig a lakosságnak olyan csoportja, amelynek az érdekei ellentétben állnának a szocia­lista társadalom fejlődésével és amely így valamiféle ellenzék szociális alapját alkotná. Az emberek nálunk érthetően kü­lönféle bíráló megjegyzéseket tesznek ehhez vagy ahhoz. De nincsenek a szocializmus ellen, hanem annak sikeres fejlődését óhajtják. Ezért kell az imperializmus­nak szövetségeseit és eszközeit a legkülönfélébb renegátok, pa­raziták és hajótöröttek körében keresnie. Ezek az emberek sen­kit sem képviselnek — kivéve önmagukat és nyugati kenyér­adóikat. Ez természetesen nem gátol­ja a burzsoá propagandát ab­ban, hogy rájuk nyomja „az emberi jogok védelmezőinek“ hamis bélyegét és eszközként használja fel őket antikommu­nista kampányokra. A burzsoá­ziának különben is sajátos er­kölcsi normája van. Kisajátítja magának azt a jogot, hogy el­döntse; mi a szabadság és mi nem az, mi a demokrácia, mi a nép, mi az emberi jog és emellett az egész burzsoá rend­szer az ember embertelen ki­zsákmányolásán és jogainak lábbal tiprásán alapul. A dol­gozóknak azt, amijük van, a burzsoáziával vívott súlyos és véres összecsapásokban kellett kiharcolniuk. Az emberi jogok, a dolgozók jogai — a békés életre, munká­ra, művelődésre, az öregségi és betegségi biztosításra való jog, az élet- és kulturális szín­vonal szüntelen emelkedéséhez, az állam politikájában való részvételhez, a gazdaság és az egész társadalom irányításában való részvételhez való jog — mindaz, amiért a tőkés orszá­gok dolgozóinak oly súlyos harcot kell vívniuk az uralko­dó tőke ellen —, nálunk a szo­cialista társadalom egész poli­tikájának alapvető tartalma. 3. KÉRDÉS: Már több mint négy éve diplomáciai kapcsolat van a CSSZSZK és az NSZK kö­zött. Ezen időszak alatt kiala­kultak egyes pozitív érintkezé­si formák, de vannak új prob­lémák is e kapcsolatokban. Ho­gyan vélekedik ön a csehszlo­vák-nyugatnémet kapcsolatok kilátásairól? VÁLASZ: Csaknem 33 év telt el a hitleri fasizmus veresége óta. Üj nemzedék nőtt fel. Lét­rejött és sikeresen fejlődik a Német Demokratikus Köztársa­ság, az első munkás-paraszt ál­lam német földön, amelyben felépült a szocialista társada­lom. Ez mérhetetlenül pozitív szerepet játszott. Másrészt em­lékezni kell arra, hogy évtize­deken át milyen politikát foly­tattak Adenauer és az NSZK más vezető politikusai, milyen légkört alakítanak ki rendsze­resen a kölcsönös kapcsolatok­ban azok, akik visszavágásról álmodoznak. A hitleri fasizmus mélyen és tragikusan belenyúlt egész né­pek életébe — nálunk tényle­gesen minden családéba. És az a politika, amelyet a háborút követően sok éven át az NSZK akkori képviselői folytattak, nem segítette a sebek behege- dését, hanem — képletesen szólva — sót hintett rájuk. Csak nem egészen négy év­vel ezelőtt jött létre diplomá­ciai kapcsolat a CSSZSZK és az NSZK között. Nem a mi hi­bánkból történt ez ilyen későn. A normális egyenjogú kapcso­latok csupán a müncheni dik­tátum semmisségének elismeré­se alapján jöhettek létre. Ez pedig reális hozzáállást igé­nyelt az NSZK vezetői részéről. Igaz, hogy minden politika oszlálypolitika és a tőkés Né­met Szövetségi Köztársaságban, valamint a szocialista Cseh­szlovákiában az uralkodó osz­tályok érdekei ellentétesek. A realizmus azonban azt paran­csolja, hogy kölcsönösen tiszte­letben tartsuk egymást, ne avatkozzunk egymás belügyei- be, megtartsuk az egyenlőség alapelvét. Nem kevés az, ami 1973. de­cember 11-e, a kölcsönös kap­csolatokról szóló szerződés megkötése óta történt. A müncheni diktátum sem­misségét deklaráló szerződés országaink között pontot tett a múlt után és reális alapokat teremtett a jószomszédi kap­csolatok, az egyenjogú, kölcsö­nösen előnyös együttműködés fejlesztéséhez valamennyi te­rületen. Szélesebb összefüggé­seiben jelentős mértékben hoz­zájárult a feszültség enyhülé­séhez földrészünkön és fontos stabilizációs tényező lett — legalábbis kontinensünk közép­ső területén — amelyet a múlt­ban éppen a stabilitás hiánya, a nyugtalanság, a szüntelen konfliktusok gócai jellemeztek. A szerződés természetesen a dolog egyik oldala, „csupán“ a partnerek kölcsönös erőfeszí­tései egyik szakaszának kicsú- csosodása. Más dolog a szerző­dés teljesítése. Egyetértek ön­nel, hogy a szerződés aláírása óta egyes pozitív érintkezési formák alakultak ki, de a kap­csolatokban vannak problémák is. A szerződés alapot teremtett a kapcsolatok, mégpedig két szuverén állam között szokásos kapcsolatok normalizálásának első lépéseihez. És ezek a lé­pések fokozatosan kezdtek meg­valósulni. A biztonsági és együttműködési értekezlet Zá­róokmányának aláírása alkal­mával Helsinkiben 1975 júliusá­ban konstruktív megbeszélése­ket folytatott Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke és Ľubomír Strou­gal, kormányunk elnöke Schmidt úrral, a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellárjá­val. Érintkezések bontakoztak ki országaink miniszterei, kép­viselői, szakszervezeti és if j/t - sági szervezeti képviselői kö zött. Bővült a kölcsönösen elő­nyös kereskedelem és az ipari kooperáció, a kulturális csere, a sportkapcsolatok, jelentéke­nyen fejlődött a turizmus. Ez nem kevés. Ezenfelül meg kell mondani, hogy az NSZK az első helyen áll a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságnak a fej­lett tőkés országokkal fennál­ló kapcsolatai terén. Nemrég Csehszlovákiába lá­togatott Herbert Wehner, az SPD szövetségi parlamenti cso­portjának elnöke. Lehetősége nyílt arra, hogy megbeszélése­ket folytasson a CSSZSZK veze­tő képviselőivel és látogatása jó ösztönzést adott a csehszlo­vák—nyugatnémet kapcsolatok aktivizálódásához. Hivatalos látogatásra meghív­ták az NSZK-ba Gustáv Husá- kot, a CSKP KB főtitkárát, a CSSZSZK elnökét. A kölcsönös kapcsolatokról szóló szerződés aláírása óta te­hát mindkét részről hasznos munkát végeztek — a két or­szág népei javára és meggyő­ződésem szerint az egész euró­pai fejlődés javára is. Más­részt meg kell állapítani, hogy a kölcsönös kapcsolatok jelen­legi színvonala és terjedelme távolról sem felel meg sem a reális lehetőségeknek, sem pe dig annak, amit valóban jó­szomszédi kapcsolatnak ne­vezünk. Ami Csehszlovákiát ti- leiti, hangsúlyozni szeretném, hogy tényleges érdekünk az ilyen kölcsönös viszony és a mi részünkről nincs akadálya az Ilyen kapcsolatok fejleszté­sének. Szilárd meggyőződésünk hogy hasonló az érdeke az NSZK népe túlnyomó többségé­nek is. Meggyőződhettünk róla. hogy az önök államának ve­zetőségében is olyan emberek vannak, akik jó együttműkö­dést óhajtanak az európai, a világbéke s a biztonság érde­kében. Másrészt — amint maguk is jól tudják — vannak olvun társadalmi erők — számbelileg nem nagyok, de nemzetközi kapcsolataikat és befolyásukat tekintve erősek, — amelyek mindent megtesznek azért, hogy megzavarják országaink békés együttműködését a fe­szültség enyhülését Európában és világszerte. Visszaélnek be­folyásukkal főként a tömeg­kommunikációs eszközökben gyakorolt hatalmukkal, s ezt kihasználva a helsinki kon­ferencia Záróokmányával szö­ges ellentétben rágalmakat, hazugságokat, gyűlöletet tér­Elfogadták a belgrádi találkozó záróokmányát (ČSTK) — A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett 35 eu­rópai állam képviselőinek belg­rádi találkozóján a résztvevők a tegnapi plenáris ülésen elfo­gadták a találkozó záróközle­ményét. Ebben kifejezésre juttatják a részt vevő államok kormányai­nak eltökélt szándékát, hogy folytatni fogják az európai biz­tonság és együttműködés meg­szilárdításának folyamatát, amelyet az európai állam- és kormányfők a helsinki konfe­rencián 1975-ben megkezdtek. A záróközlemény elfogadásá­val kapcsolatban megkezdődött a belgrádi találkozón részt vett küldöttségek vezetőinek záróbe­szédé. Az előre meghatározott sor­rend szerint elsőként Richard Dvorák. a csehszlovák küldött­ség vezetője emelkedett szólás­A BÉKE RENDEZÉSÉNEK EGYEDÜLI ÚTJA Meir Vilner interjúja (ČSTK) — A közel-keleti helyzet fejleményei ismét vi­lágosan bizonyítják, hogy az amerikai imperializmus nem tö­rekszik a konfliktus békés ren­dezésére. Azzal, hogy támogat­ja az egyiptomi—izraeli külön­szerződést, az Egyesült Álla­mok tovább bonyolítja a hely­zetet a közel'keleten — jelen­tette ki az Unsere Zeit címó lapnak adott interjújában Meir Vilner, Izrael Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának tőtit­kára. Ha az Egyesült Államok kor-, mánya valóban békét akarna, akkor nem támogatná katonai-, lag, politikailag és gazdasági­lag Izraelt — hangsúlyozta M. Vilner. Izrael Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtit­kára elítélte az Egyiptomba irá­nyuló amerikai fegyverszállít­mányokat is. Az imperializmus ezeket a fegyvereket az afrikai népek igazságos harca ellen, valamint a közel-keleti népek szabadságharca és függetlensé­gi törekvései ellen akarja for* dítani. M. Vilner hangsúlyozta, hogy a közel-keleti konfliktus békés rendezésének egyedüli eszköze a genfi békekonferen­cia összehívása valamennyi ér­dekelt fél részvételével, bele­értve a Palesztinái Felszataadí- tási Szervezetet is. Veszélyeztetik a békét Az Egyesült Államok távol-keleti akciójáról (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok a Távol-Keleten március 7-én olyan akcióba kezdett, amely veszélyezteti a békét, szögezi le Aszkold Birjukov, a TASZSZ kommentátora. A Ko­reai-félszigeten, a 38. szélessé­gi kör közelében megkezdőd­tek — a nyugati hírközlő esz­közük szerint — a „legfonto­sabb“ és „legnagyobb“, 11 na­pos katonai gyakorlatok, ame­lyekben az amerikai hadsereg 42 000 és Pák Csong-hi szöuli diktátor hadseregének 65 000 katonája és tisztje vesz részt. A hadműveletek biztosításában készségesen részt vesz japán. Mozgósították az amerikai ka­tonai támaszpontokat az egész csendes-óceáni térségben, s a támaszpontokon folynak a lá­zas előkészületek. A koreai háború befejezése óta nem tartottak ilyen nagy­szabású hadgyakorlatot ebben a rendkívül kényes körzetben, A hadgyakorlat célját katonai vezetők úgy fogalmazták meg, hogy az „bizonyítani kívánja, hogy készek szembeszegülni az északról várható bármilyen vá­ratlan támadással“. A világ békeszeretö közvé­leménye már megértette, hogy Washington csak hirdeti csapa­tai — Koreai-félszigetről való — kivonásának tervét. A valóság az, hogy a Pentagon megerősí­ti légi és tengerészeti hadere­jét azáltal, hogy Dél-Koreában atomfegyvereket hagy hátra. A közös hadgyakorlat veszélyes provokáció, amely növeli a fe­szültséget ebben a térségben. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya küzd az ország békés egyesítéséért, s a katonai erő fitogtatását csakis Ázsia és az egész világ békéje elleni merényletnek minősíthet­jük. Ülésezett a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának Elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) mezőgazdasági munkák előké­születeivel és egyéb mezőgaz­dasági munkákkal kapcsolatos feladatairól tanácskozott. Fel­hívással fordul a Nemzeti Frontba tömörült valamennyi szervezethez, hogy a mezőgaz­daság megsegítésére ösztönöz­zék tagjaikat. Az Elnökség ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy állampolgáraink kezde­ményezése és áldozatkészsége a jövőben tovább mélyül. A továbbiakban megvitatták a CSSZBSZ 8. kongresszusáról, valamint a Csehszlovák Tudo­mányos-Műszaki Társaság 5. és a Szövetkezetek Központi Taná­csa 8. kongresszusának előké­születeiről szóló tájékoztatót. Az elnökség jóváhagyólag tu­domásul vette a Szocialista Akadémia által a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom üQ. és a Februári Győzelem 30. év­fordulója tiszteletére megren­dezett előadásokról szóló jelen­tést. Végül a Csehszlovák Nem­zeti Front Központi Bizottságá­nak külföldi kapcsolataival, az Antifasiszta Harcosok Cseh­szlovákiai Szövetségének nem­zetközi tevékenységével és a Praga—1978 nemzetközi bélyeg­kiállítás előkészületeivel fog­lalkozott. jesztenek, revansot követelnek, minden eszközzel akadályokat igyekeznek gördíteni a kölcsö­nös együttműködés útjába. Meggyőződésünk, hogy meg­vannak a -reális lehetőségek ahhoz, hogy közös erőfeszítés­sel leküzdjük e destruktív erők befolyását és pozitív fejlődést érjünk el kölcsönös kapcsola­tainkban. Szeretném ismételten hang­súlyozni, hogy továbbra is ké­szek és hajlandók vagyunk a jószomszédi, az egyenjogú és kétoldalúan hasznos kapcsola­tok további fejlesztésére a Né­met Szövetségi Köztársasággal, konstruktívan, jóakarattal. Engedje meg, hogy végül fel­használjam ezt az alkalmat és az Ön lapja útján sok sikert kívánjak a Német Szövetségi Köztársaság kommunistáinak, munkásosztályának és vala­mennyi dolgozójának oszthatat­lan jogaikért és szabadságjo­gaikért, a neutronbombától mentes Európáért, a béke és a haladás Európájáért vívott harcukban. 1978 III. 9. Országos vita Az idei évre szóló akció- program elfogadásával Hanoi­ban befejeződött a Vietnami Hazafias Front KB plenáris ülé­se A politikai pártok és a tár­sadalmi szervezetek e széles frontjának Központi Bizottsága elhatározta, hogy a fő figyel­met a VSZK új alkotmányter­vezetéről szóló országos vita megszervezésére, valamint az idei állami terv és az egész második ötéves terv teljesítésé­ért folyó munkaverseny kibon­takoztatására fordítja.

Next

/
Thumbnails
Contents