Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-09 / 68. szám, csütörtök

Új kormány Cipruson (ČSTK) — Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök tegnap közölte, hogy megalakítja -az új kor­mányt. A korábbi kormányból a miniszterek fele kerül az új kabinetbe, néhány miniszté­riumban változásokra kerül sor. Az új külügyminiszter Ni kosz Rolandisz lett. Had- és belügyminiszter továbbra is Hrisztodulosz Veniamin ma­rad. Az új ciprusi kormány ma teszi le a hivatali esküt. Kiprianu hangsúlyozta, hogy az új kormány a nép érdekét szolgáló politikát folytat majd, és felszólította a ciprusi polgá­rokat és szervezeteket, hogy segítsék a kormányt feladatai nak teljesítésében. Tito találkozója Carterrel (CSTK) — Juszip Broz Tito jugoszláv elnök lames Carter amerikai elnökkel folytatott megbeszélései során Washing­tonban elemezte a közel-keleti és az Afrika szarvában kiala­kult helyzetet, valamint néhány időszerű nemzetközi problémát. A Fehér Ház sajtótitkára a be­szélgetés után közölte, hogy Ti­to elnök tájékoztatta Cartert az elmúlt év végén a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban tett látogatásának ered­ményeiről. A kenyai képviselő javaslata Az ENSZ Biztonsági Tanácsának üléséről (ČSTK] — Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa folytatta a rhode­siai helyzet megtárgyalását. A kérdéssel kapcsolatos álláspont kifejtésére kérték fel Mozam­bik, Angola. Benin és Kenya A SZOVJETUNIÓ A HALADÓ ARAB ERŐKET TÁMOGATJA / Jasszer Arafat nyilatkozata Hétfő este Moszkvába érke­zett Jaszer Arafat, a PFSZ vég­rehajtó bizottságának elnöke. A palesztin vez.ető a szovjet fővá­rosban megbeszéléseket folytat a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, illetve a szovjet kormány ve­zetőivel a közel-keleti helyzet­ről, az egyiptomi—izraeli kti- lönutas tárgyalások nyomában bekövetkezett változásokról. Zavaros helyzet (ČSTK) — „Szadat egyiptomi elnök izraeli útja zavaros hely­zetet teremtett a Közel-Keleten, amelynek kimenetele bármilyen lehet, beleértve egy újabb arab —izraeli háborút is“ — jelen­tette ki Husszein jordánlai ki­rály az osztrák újságírók előtt. Husszein megerősítette, hogy Jordánia nem csatlakozik az egyiptomi—izraeli külön tárgya­lásokhoz. Mint ismeretes, ennek előtte már Moszkvában járt a Szolida­ritási Front valamennyi tagálla­mának magas rangú vezetője: Bumedien algériai és Asszad szíriai államfő, Dzsallud, a lí­biai Általános Népi Kongresszus főtitkárságának tagja és Ali Nasszer Mohammed Hasszan dél-jemeni kormányfő, illetve Tarik Aziz, az iraki elnök kü- lönmegbízottja. Arafat látogatá­sa annak a konzultációsorozat­nak a része, amelyet a haladó arab vezetők folytatnak a Szovjetunió képviselőivel a leg­sürgősebb tennivalókról. Moszkvába érkezésekor Jasz- szer Arafat külön is aláhúzta, hogy a különutas tárgyalások növelték a konfliktus veszélyét, kiélezték a problémákat. A pa­lesztin vezető méltatta a Szov­jetunió szerepét a közel-keleti kérdés rendezésére irányuló kí­sérletekben, s leszögezte: a szovjet vezetés következetesen támogatja a haladó arab erőket. képviselőjét, akik — mint isme­retes — nem tagjai a Biztonsá­gi Tanácsnak. Valamennyien egyhangúlag elítélték a rhode­siai kérdés úgynevezett belső rendezését. Charles Maina kenyai képvi selő olyan konferencia össze­hívását javasolta, amelyen részt venne valamennyi, a rhodesiai konfliktusban érintett fél, bele­értve a Zimbabwei Hazafias Frontot is. Ez a konferencia olyan javaslatokat dolgozna ki, amelyek megvalósítása megte­remtené Rhodesiában a többsé gi kormányt. A Biztonsági Tanács tegnapi ülésén felszólalt Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Zimbabwei Hazafias Front társelnökei. A liberális párt visszalép (ČSTK) — Az Olasz Liberális Párt közölte, hogy nem vesz részt az új parlamenti többség­ben, amely a hat alkotmányos pártot tömöríti és támogatja Giulio Andreotti lemondott mi­niszterelnök kereszténydemok­rata kormányát. A liberálisok döntését Valerio Zanone, a Li­berális Párt főtitkára közölte Andreottival. Ezt a lépést az­zal indokolta, hogy a keresz­ténydemokrata kormány prog­ramjavaslata nem felel meg a válság súlyosságának és nem tükrözi az új parlamenti több­ségben mutatkozó ellentéteket. ommentárunk 1978 III. 9. 3 Korunk legszörnyűbb veszélye nz atomháború. Ennek elkerülé­se áll a leszerelési viták közép­pontjában. Ezért hangzanak el újabb és újabb szovjet javasla­tok. Radikális lépést, tényleges leszerelésre vezető javaslatot tett az októberi jubileumi ünne­pi beszédében L. Brezsnyev, amikor indítványozta: egyfelől minden ország egyidejűleg szüntesse meg a nukleáris fegy­verek gyártását, másfelől az ntomhatalmak kötelezzék magu­kat, hogy megkezdik a felhal­mozott készletek csökkentését, fokozatos megsemmisítését. A másik javaslat valamennyi atomfegyverkísérlet betiltása mellett a békés célú robbantá­sok moratóriumát (elhalasztá­sát) célozza. Ez a javaslat nagymértékben elősegíti a gen­fi szovjet—amerikai—brit tár­gyalásokat, amelyek a kísérle­tek megszüntetésről folynak. Az elmúlt hetekben és napok­ban különféle tanácskozásokon és' vezető államférfiak részéről hangzottak el állásfoglalások a leszerelés kérdéseihez. A szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai titkárainak budapesti értekezlete megkü­lönböztetett figyelmet fordított a fegyverkezési hajsza folytatá­sából és fokozásából, az új tí­pusú tömegpusztító fegyverek — köztük a neutronbomba — kifejlesztéséből származó veszé­lyekre. A tanácskozáson részt­vevő pártok Ismételten síkra- szálltak a hatékony — minde­nekelőtt a nukleáris fegyverek­re vonatkozó — leszerelési in­tézkedésekért, és újólag hitet tettek az enyhülési folyamat mellett. A belgrádi találkozó, a SALT-megbeszélések sorozata, a kelet—nyugati párbeszéd a ne­gatív tapasztalatok ellenére is azt bizonyítja, hogy az enyhülé­si folyamat nem ért véget, s a szélsőséges reakciós köröknek nem sikerült visszavetniük a világot a hidegháború korsza­kába. Az enyhülés elmélyítésének, a béke és biztonság megszilárdí­be, amelyek az atomfegyver kor­látozására irányulnak. A leszereléssel kapcsolatos tárgyalásokon belül megkülön­böztetett figyelem kíséri a ha­dászati támadófegyverekről fo­lyó szovjet—amerikai megbe­széléseket. A moszkvai Pravda e napokban nyomatékosan rá­mutatott: veszélyes és haszon­talan egyes befolyásos ameri­kai köröknek az az igyekezete, tásának fontos feltétele azon­ban valamennyi érdekelt fél, az egész világ haladó közvélemé­nyének a közös erőfeszítése. Hisz minden nép számára lét- fontosságú, hogy kudarcba, ful­ladjon a NATO-köröknek, a konzervatív erőknek a leszere­léssel szembeni ellenállása. Oj hatékony lépéseket sürge­tett a társadalmi szervezetek múltheti leszerelési világkon­ferenciája, amelyen a világ öt­ven országából mintegy hétszá- zan vettek részt, összesen csak­nem háromszáz intézmény kép­viseletében. A konferencia fő dokumentuma, az ENSZ-köz- gyűlés májusi rendkívüli lesze­relési ülésszakának szóló üze­net javasolja egy olyan lesze­relési nyilatkozat elfogadását, amely kimondja, hogv a lesze­relés folyamatában minden ál­lamnak részt kell vennie, külö­nösen azoknak, amelyek szá­mottevő katonai potenciállal rendelkeznek, s minden nukleá­ris hatalomnak be kell kapcso­lódnia azokba az intézkedčsek­hogy a SALT-tárgyalásokon a haladást függővé tegyék az északkelet-afrikai konfliktus Washingtonnak tetsző rendezé­sétől. Az utóbbi időben Wa­shington mind több jelét adja annak, hogy szeretné összefüg­gésbe hozni a ÖALT-tárgyalás további alakulását egyéb, ezzel semmilyen összefüggésben nem levő nemzetközi kérdésekkel. Ez a zsarolás összeegyeztethe­tetlen az államközi kapcsolatok elveivel. Robert Byrd, az amerikai sze­nátus demokrata többségének vezetője odáig ment el, hogy az „Egyesült Államok érdekei­nek aláásásával, és a nemzetkö­zi béke veszélyeztetésével“ vá­dolta meg az agresszió áldoza­tát, Etiópiát támogató Szovjet­uniót. Brzezinski nemzetbizton­sági főtanácsadó, a CIA adatai­ra támaszkodva, azzal ijesztge­ti az amerikai polgárt, hogy a szocialista országok hatalmas mennyiségű fegyverzetet hal­moztak fel és nagyszámú fegy­veres erőt állomásoztatnak Af­rika szarván. C arter kijelentése, hogy az Egyesült Államok nem nézné jó szemmel, ha a nyugat­európai kormányokban kommu­nisták is helyet kapnának, dur­va beavatkozás más országok beliigyeibe. Ez a kijelentés azonban azt is jól érzékelteti, mennyire megerősödött Nyugal- Európában a kommunista, az el lenzéki mozgalom, a politikai küzdőtéren előtörtek a balol­dali pártok. Olaszországban például, ahol feltehetően ren­Kérdőjelek deződik az eddigi leghosszabb, nyolcadik hete tartó kormány- válság, a tervek szerint a par­lamenti többségben részt vesz az Olasz Kommunista Párt — a háború után először —, s ezáltal beleszólhat a politikai irányvonal alakításába. A másik nagy nyugat-európai kérdőjelre három nap múlva várható a válasz: március 12- én kerül sor Franciaországban a választások első fordulójára. Valamennyi politikai kommen­tátor a legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy kié lesz a győ­zelem: a jobboldalé vagy pedig a baloldalé? Egyes vélemények szerint ha a második forduló­ban — március 19-én — is a baloldal győzne, és Giscard d’Estaing baloldali politikust nevezne ki a miniszterelnöki tisztségbe, hosszabb válságkor­szak kezdődne az ország életé­ben. Ha pedig veszít a balol­dal, akkor emiatt következik be társadalmi-politikai válság. Ugyanis már senki előtt sem kétséges, hogy a parlamenti többség nem mindig fejezi ki az ország többségének vélemé­nyét. A jobboldal természetesen erőteljes kampányt indított. Barre miniszterelnök „nemzeti katasztrófának" nevezte a bal­oldal esetleges győzelmét, Si­mone Weil egészségügyi mi­niszter szerint a baloldali pár­tok „kalandba sodornák az or­szágot.“ A különböző francia la polc különböző statisztikákat, előze­tes felméréseket közölnek, me­lyek szerint az első fordulóban a szavazatok 50 vagy ennél is több százalékát kapja a balol­dal. Kinek lesz tehát igaza: a számítógépek tükrözte reális helyzetfelmérésnek, vagy pedig a jobboldali választási machi­nációknak? A másik izgalmas kérdéskör: a baloldal egysége. Áthidalha- tó-e a szocialisták és a kommu­nisták közötti szakadék? A szo­cialisták által „cserben ha­gyott“ 1972-es közös progra­mot illetően felújítják-e 12-ig a tárgyalásokat? A vélemények különbözők, a többség meg­egyezik abban, hogy nem. Bár a szakszervezetek szeretnék a megegyezést még az első for­duló előtt, a két párt vezetői ragaszkodnak álláspontjukhoz. S valóban elegendő lenne-e a hátralevő 72 óra az óriási programbeli különbségek elsi­mításához? A pártok vezetői sokat vár­nak az első fordulótól. Lénye­gében tisztázódnak majd az erőviszonyok. A további kö?,ös lépések lényege az lenne, hogy a március 19-i második menet­re a rosszabbul álló jelöltjeiket a pártok visszavonnák a másik párt képviselőinek javára. Eh­hez a kommunisták szerint az első forduló után nagyon gyor­san helyre kell állítani a bal­oldali egységet, sebtiben meg­tárgyalni a már sokat emlege­tett közös programot, tehát „visszalépésekre“ — azaz a program időszerűsítésére: mindkét fél engedményeire — lesz szükség. A szocialisták az időrendet akarják megfordíta­ni: míg a választások előtt en­gedjen a KP a programjából. Ez az időrend politikai problé­ma. Mert az FKP az említett módon akar biztosítékokat ar­ra, hogy a baloldal esetleges győzelme folytán tényleges tár­sadalmi változás közetkezzék be, ne csak a külszínt fessék át. MALINÁK ISTVÁN Negyven éve történt (ČSTK) — A hitleri seregek 1938. március 11-ről 12-re vir­radó éjszaka megtámadták Ausztriát és erőszakkal beke­belezték. Az „Anschluss“ 40. évfordulója alkalmából Ausztria Kommunista Pártja kifejtette álláspontját: Négyén év lelt el azóta, hogy a náci hadsereg megtámadta hazánkat, s az im­perialista Németország elfog­lalta és bekebelezte Ausztriát.. Akkor, amikor az egyik letar­Méltán hangsúlyozza a szov­jet állásfoglalás az ilyen kije­lentésekhez: nem járhatnak si­kerrel azon mesterkedések, amelyek azt célozzák, hogy egy csomóba kössenek egymástól független nemzetközi problémá­kat. A hadászati támadófegy­verzet korlátozásáról folyó tár­gyalás lefékezése, vagy a meg­hiúsítására tett kísérlet csak a fegyverkezés újabb veszélyeket magában rejtő szakaszának kez­detét, a rakéta-nukleáris ka­tasztrófa veszélyének növeke­dését eredményezheti. Vezető amerikai politikusok az elmúlt napokban Ismételten homályosan, ellentmondásosan nyilatkoztak a SALT-tárgyalások kérdéseiről. A New York Times megerősítette azt az elterjedt nézetet: ezeknek az ellentmon­dásoknak egyik oka, hogy az amerikai kormányon belül né­zeteltérések vannak ebben a kérdésben. Míg a Cyrus Vance vezette kültigymhinisztérium továbbra Is elsőséget kíván ad­ni a SALT-megállapodásnak, ad­dig Brzezinski megpróbálja ösz- szekapcsolni az Etiópiának nyújtott szovjet támogatást a SALT kérdéseivel. Carter elnök, a jelek szerint, álláspontjával két fő külpolitikai tanácsadója között helyezkedik el. Bár pén­teki nyilatkozatában derűlátó hangnemben foglalkozott a SALT-tárgyalások kilátásaival, s készségét bizonygatta az újabb megállapodás megköté­sére, változatlanul nyitva hagy­ta azt a kérdést, hogy Washing­ton milyen közvetlen, Illetve közvetett feltételeket szeretne támasztani. PROTICS JOLÁN tóztatásl hullám a másikat kö­vette, az osztrák hazafiak, de­mokraták, kommunisták, szo­cialisták és katolikusok börtö­nökben és koncentrációs tábo­rokban szenvedtek, Ausztria Kommunista Pártja az idegen német uralom és a náci meg­szállók elleni harcra szólította fel a lakosságot. A Szovjetunió volt az, amely azokban a napokban hűen Ausztria oldalán állt. A nyuga­ti nagyhatalmakkal ellentétben a Szovjetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely nem ismer­te el Ausztria Németország ál­tali bekebelezését. Később is a Szovjetunió volt a leghűsége­sebb szövetséges és segítőtárs az Ausztria felújításáért, füg­getlenségének és szuverenitásá­nak megszerzéséért vívott harc­ban. Ausztria bekebelezése 1938 márciusában nemcsak Németor­szág katonai erejének, hanem az ország belpolitikai helyzeté­nek következménye is volt. Négy évvel korábban, 1934 feb­ruárjában a munkásság szerve­zeteit feloszlatták és illegalitás­ba kényszerítették. Ezzel gyen­gült a hitleri Németország el­leni ellenállási front, amely a német agresszornak kedvezett. Akkor egyedül Ausztria Kom­munista Pártja harcolt a náciz­mus ellen, s ezt nemcsak poli­tikai, hanem nemzeti okokból is tette. 1936 és 1938 között széles körű párton belüli vita során arra a következtetésre jutott, hogy az osztrák nép nemzetet alkot. Ennek nagy je­lentősége volt az ellenállási front és a Hitler elleni harc megszilárdítása szempontjából. A kommunista párt igazságát a történelem is Igazolta Ausztria hét évig tartó idegen uralom után 1945-ben újjászületett Ennek ellenére nagy tévedés lenne figyelmen kívül hagyni azokat a csoportokat, amelyek még ma is szeretnék Ausztriát elveszni hagyni a nagy német birodalomban. Az osztrák kor­mány kötelezte magát: megaka­dályoz minden náci vagy mili­tarista tevékenységet és propa­gandát Ausziviában, még ma is léteznek újfasiszta szervezetek. Fontos tehát minden eszköz­zel gátat vetni az újnáci irány­zatoknak. Az Egyesült Államokban tovább tart a bányászsztrájk és erősödik a szolidaritási mozgalom. A sztrájkoló bányászok következetesen visszautasítják az új munkaszerződést. A kentuckyi sztrájkolók- nak március 6-án az ország középnyugati részének földművesei 10 tonna lisztet, 1,8 tonna őrölt húst, 10 tonna babot, 270 kilo­gramm sajtot ajándékoztak. Felvételünkön: a bányászok a Ken­tucky állambeli Central Cityben szétosztják a földművesektől in­gyen kapott élelmiszert. (Telefoto: ČSTK — AP) Á leszereléséri;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents