Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-08 / 67. szám, szerda

A LEGJOBBAK KÖZÖTT -Leif.mit mesé/nem

Pórt- és állami vezetőink o nemzetközi nőnap alkalmából minden évben fogadást adnak a bratislavai és a prágai várban. Találkoznak azokkal a lányokkal és asszonyokkal, akik minden területen példamutatóan helytállnak, kitűnnek a szocialista versenyben, közéleti tevékenységet fejtenek ki, gondosan nevelik a felnövekvő új nemzedéket. Nehéz kiválasztani a sok kiváló dolgozó nő közül a legjobbakat, hiszen nagyon sokan érdemlik meg társadalmunk elismerését, munkatársaik, polgártársaik tiszteletét, szeretetét. A Prágába és Bratislavába meghívottak ezért mindazokat képviselik, akiknek ma a munkahelyeken, családokban köszönetét mondunk fáradozásukért, gondoskodásukért, kitartó szorgalmukért.

A munkája élteti

Ismerik azt az asszonytípust, aki bármennyit dolgozik is, nem képes megpihenni, s ezért lelkiismeretesen végzett munkája mellett — úgy tűnik —- halmozza az önként vállalt feladatokat?

Božena JuklíCková, a jinoni- cei Motorlet n. v. takarítónője is közéjük tartozik. Hét esztendeje tartja tisztán, példás rendben a vezérigazgatóság helyiségeit. Pályafutását szabónőként kezdte. Szerette a mesterségét, ám az évek múlásával romlott a látás, s a naphosszat való üldögélés a varrógépnél sem tett jót az egészségének. Amíg a gyermekei kicsinyek voltak, nem hagyhatta őket magukra, szükségük volt az édesanyára. De mihelyt felcseperedtek, takarítónői állást vállalt, amely csak azért elégíti ki, mert ©mellett — a háztartási teendőin kívül — különböző tisztségek betöltésére is telik az idejéből.

Vállalata könyvtárának rendben tartását és a vállalati gyermeküdültetési akciók irányítását — a szakszervezetekben kifejtett tevékenysége keretében — ugyanolyan fontosnak tartja, mint gyűjtőszenvedélyének ki* elégítését. Ez azonban nem a legtalálóbb kifejezés, mert Božena asszony a papír-, a vas- és üveghulladék, valamint az ételmaradékok gondos összegyűjtésével elsősorban a népgazdaság érdekeit szolgálja. Jó gazdaként — úgymond — csak a kötelességét teljesíti, és azon fáradozik, liogy ezt a többiekkel is megértesse.

Nem csoda, hogy vérében van

TELJESÜL A VÁGYA

főkor érkeztünk, a gyárban éppen ebédszünet volt. Mede Zsuzsannát különben nehezen tudtuk volna elérni a munkahelyén. Ilyenkor azonban ő is a többiekkel tart, leszállva a híddaru hét méter magasan levő kezelőfülkéjéből.

—Már megszoktam a magasságot, pedig kezdetben az voK a legfurcsább — mondja a mosolygós fiatalasszony. — De kilenc év hosszú idő, s most már olyan természetes számomra, mintha a földön dolgoznék.

Medo Zsuzsanna kilenc évvel ezelőtt kezdett dolgozni segédmunkásként a Losonci (Lučenec) Épületelemgyárban. Aztán a mestere rábeszélésére elvégezte a darukezelői tanfolyamot, s azóta a legfelelősség- teljesebb munkák egyikét végjei: a vasszerkezeteket, a készülő paneleket — gyakran 12,5 tonnás súlyt — továbbítja a munkafolyamatnak megfelelő helyre.

— Nem bántam meg, hogy hallgattam a mesterem szavára, pedig először elképzelni sem tudtam, hogy én egy gépet irányítsak. Autót például még ma sem merek vezetni, azt csak a férjemre hagyom. Kellő gyakorlat után tulajdon*

a takarékoskodás. Félárvaként nőtt fel, az édesanyja mosással, nehéz munkával tartotta el három kisgyermekét. — Testvéreimmel együtt korán megismertem a lemondást, a nélkülözést, amelyben gyermekeimnek szocialista hazánkban soha nem volt és nem lesz részük — mondja megkönnyebülten, majd így folytatja: — Ezért is igyekszem minden tekintetben hasznos tagja lenni a társadalomnak.

Az FSZM fegyelmi bizottságának tagjaként is lelkiismeretesen látja el teendőit. Prága 5. városkerületének büntetőbíróságán pedig idestova már húsz éve tölti be a népbírói tisztséget.

— Sokáig tartott, amíg megszoktam ezt a felelősségteljes munkát. Kezdetben gyakran cserbenhagytak az idegeim — emlékezik vissza a fiatalkorú visszaeső bűnözőkre, az állami vagyon fosztogatóira, a tolvaképpen már nem nehéz a munkánk, de minden mozdulatot annak tudatában kell végeznünk, hogy mások életét veszélyeztethetjük vele. Én azonban éppen ezt a felelősséget szerettem meg benne. Gyakorlat teszi a mestert, ezzel biztatom azt a kislányt is, akit hozzám osztottak be gyakorlatra. Valamikor én is úgy izgultam, mint ő most.

Pedig naponta négykor kel, hogy fél halra, munkakezdésre, Fülekről (Fiľakovo) beérjen a munkahelyére, s délután négyre kerül ismét haza. Amikor a férje délelőtti műszakra jár. együtt utaznak. Amióta ugyanis összeházasodtak, a felesége rábeszélésére ő is a panelgyárban dolgozik.

Mióta a fiam megszületett, csak egy műszakban dolgozom. Azelőtt én is kettőbe jártam, de ezt most nem tehetném, mert nincs, aki vigyázzon a gyerekre. S a gyárban ezt megértették.

Ebben a gyárban ilyen probléma nem sok akad, ugyanis összesen csak nyolc női dolgozója van. A nők munkáját a gyár vezetői és a munkatársak egyaránt értékelik és megbecsülik. Ezt legutóbb Mede Zsuzsanna ismét tapasztalhatta. A gyár javaslatára, jó munkája elismeréséül március 8-án ő is ott lesz a prágai várban a losonci járást képviselő nők között.

— Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, milyen megtiszteltetésben lesz részem. Régi vágyam teljesül, hogy eljutok Prágába, megismerhetem végre fővárosunkat, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy az első prágai utam a várba, a köztársasági elnöki fogadásra vezet majd. Jó érzés tudni, hogy ezt a munkámnak köszönhetem, ennél szebb elismerést nem kaphattam volna érte. _ .

FLÓRIAN MARTA

jókra, betörőkre, vandálokra, akik tetteiket többnyire az alkohol hatására követték el és követik el ma is. Nemegyszer gondolt a saját gyermekeire, hogy mit tenne, hogyan viselné el a szégyent, ha a felelősségre vont fiatalok zokogó szüleihez hasonlóan, neki is valamelyik hátsó pádból kellene végighallgatni a bírósági tárgyalást.

De erre szerencsére soha nem került sor. Férjével, a Motorlet technológusával együtt dolgos, becsületes embert — amint mondja —, szocialista embert nevelt a fiából és a lányából.

Örömünk van bennük, de különösen kis unokáinkban — utal a gépkocsijukon — Most- ban és Prosekben tett gyakori látogatásaikra. — Szabadságunk nagy részét azonban kirándulásokkal töltjük — folytatja. — Már az egész országot bejártuk a férjemmel, a Magas- és az Alacsony-Tál rát úgy ismerjük, akár a tenyerünket. Az NDK-ba is többször ellátogattunk, és érdeklődéssel tekintünk legközelebbi utunk elé, amely a Szovjetunióba vezet.

A ma 66 éves Božena Juklíc- ková 1947 óta tagja a pártnak. Meggyőződéses, öntudatos kommunista, aki — bár tavaly óta a nyugdíjasok sorába lépett — nem érzi még öregnek magát. Mindenütt ott van, ahol segíthet. A megérdemelt pihenésre még nem akar gondolni.

KARDOS MÁRTA

Ebédfőzés közepette leptem meg. Kunya Dezsöné azonban nem jött zavarba. Abbahagyta a krumplihámozást, pár perc alatt elkészítette a feketekávét, s amikor a cukrot is az asztalra tette, megjegyezte:

— Ha az időjárás kedvezőbb lenne, nem talál idehaza. Az erdőben mindig akad munka.

Tizenhat éves volt, amikor az erdészet harkácsi (Gemerská Ves) részlegén a faiskolában először munkába állt. Gyomláltak, kapáltak, facsemetét ültettek. A csikólegelőn azóta szép fák nőttek, amelyek ma már magszedésre is alkalmasak.

— Az erdei munkát nagyon megszerettem. Ebben talán az is közrejátszott, hogy erdészhez mentem férjhez — mondja magáról. — Azóta már több helyre hívtak dolgozni, de én eredeti munkahelyemen maradtam. Bár az elmúlt két évtizedben gépesítették a facsemete kiültetésétr a hegyoldalakon még ma is gyakran nehéz fizikai munkát végzünk. A kiültetett kis facsemeték a szemünk láttára nőnek.

Közben megérkezik a nyolcadikos kisebbik fia. Amikor a félbemaradt főzés kellékeire tekintek, a gazdasszony megnyugtat, hogy az iskolai konyhán a fiú már megebédelt. Később nem kis büszkeséggel hozzáteszi, hogy kovács lesz a gyerek, a napokban megy felvételi vizsgára.

— Hogyan osztja be az idejét, bogy sem a munka, sem a család ne szenvedjen hiányt?

— Korán kelünk. Hat órakor már munkában vagyok. A gyerekek önállóak. A kisebbik fiú gondoskodik róla, hogy mindig legyen aprófa. Délután, amikor három-négy órakor hazajövök, hozzáfogok a főzéshez, takarításhoz, s hetente legalább egyszer a mosáshoz — mondja. — Az erdész feleségének nincs könnyű dolga. A férj vadászidényben két-három napot is távol van. Ez a hivatásával jár, nem panaszképpen mondom. Ha idehaza van, főleg a vadhúst szívesen elkészíti.

Kunya Dezsőné a szakágazat

Kunya Dezsőné

legjobb dolgozója, a Nőszövetség helyi szervezete vezetőségének tagja, munkahelyén pedig egy hattagú, socialista munkabrigád címért versenyző kollektíva vezetője. Megszokta már, hogy férjét nemcsak az erdész kötelessége tartja távol, hanem a képviselői teendői is. Két évig — munkája mellett — a hnb-titkárának tisztségét is ellátta.

Nyáron szabadságuk idejét is a szabadban töltik. Meglátogatják férje Párkány mellett élő szüleit, vagy a méhészetükben tesznek-vesznek, együtt az egész család. Csak Jancsi szökik el néha nagyapa kovácsműhelyébe. Talán azért is választotta ezt a szakmát.

— önt az a megtiszteltetés érte, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából meghívták a prágai várba.

— Igen, ez nagy öröm számomra. Egyszer már jártam mint turista Prágában, de a várban még nem fordultam meg. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki ezt a nagy megtiszteltetést. Erről még álmodni sem mertem. Életem legjelentősebb eseménye lesz. Ha visszatérek, lesz majd mit mesélnem a munkatársaknak, a gyermekeknek, de még talán az unokáknak is.

NÉMETH JÁNOS

MA SEM PIHEN

Szinte nincs nap, hogy a tej valamilyen formában ne kerülne az asztalunkra. Néha talán azon is elgondolkozunk, mennyi fárasztó munkába kerül, amíg megteszi ezt az utat. Ezek közül talán a legnehezebb az első, a fejés, amit a múltban is a kétkezi munkák legnehezebbjei közé soroltak. Nem véletlen, hogy nagy társadalmi megbecsülés övezi ezt a szakmát, és az sem véletlen, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská StreEgri Júlia

da) járás asszonyait egy fejőnő — Egri Júlia — képviseli március 8-án a prágai várban.

Egri Júlia egy hónapja vonult nyugdíjba. Tizenkét évig rolt fejőnő. Külsején nem látszik meg sem a kora, sem az, hogy ilyen hosszú ideig végezte ezt a nehéz munkát. Minden reggel háromkor kelt. Bizony nem könnyű a hajnali kelés, különösen télen vagy az esős őszi,' tavaszi hónapokban, de azért szívesen telte. Örömét lelte a munkájában. Mosolyogva idézi fel, milyen érzés volt belépni a meleg, tejszagú istállóba, nekitámasztani homlokát a tehén 1 ágyékának, és milyen érzés volt, amikor űjjai közül fehér sugarakban tört elő a friss, habos tej. Jól érezte magát a munkatársai között. Sokszor elég volt csak egymásra nézniük s már tudták, mit gondol a másik. Az is jóleső és erőt adó érzés volt, hogy a falu megbecsüli a fejőnőket. A szövetkezet ve- ietősége és tagjai meg egyenesen büszkék rájuk. Lehetnek is, mert szorgalmas, becsületes munkájukra n»m volt még panasz.

Egri Júliának, amikor 17 évvel ezelőtt munkába állt a diós- patonyi (Orechová Póton) afsz-ben, három kicsi gyermeke volt. A gyerekek még ágyban voltak, amikor ő reggel hazajött a fejesből. Elindította őket óvodába, iskolába, s nekilátott a háztartási teendőknek. Takarított, mosott, vasalt, főzött. Akadt bőven tennivaló az öttagú családban.

A gyerekek azóta már fel- cseperedtek. Zsuzsa, a nagylány Bratislavában a Dimitrov Vegyiművekben dolgozik. Esti iskolába jár, SZISZ funkcionárius. Érdemei elismeréseképp küldöttként részt vesz a kubai Világifjúsági Találkozón. A fia, akii párttagjelölt.

otthon maradt a szövetkezetben, hegesztő. S a legkisebb, Rózsika tisztviselő Dunaszer- dahelyen ,az ISTER ipari vállalatnál. Mind a három gyer- meg megtalálta helyét a társadalomban. S ehhez nagy segítséget nyújtott nekik szüleik csendes, dolgos, példamutató élete.

Egri Júlia hosszú évek óta odaadó munkát végez a falu tömegszervezeteiben. Tizennégy éve elnöke a Nőszövetség helyi szervezetének. Az ő irányítása alatt lelkes társadalmi munkát végeznek az asszonyok. Hogy csak egy kis ízelítőt adjunk munkájuk eredményeiből, idézzük fel a tavalyi év akcióit:

A Vöröskereszttel és a Fogyasztási Szövetkezettel karöltve nyugdíjasdélutánt rendeztek. Felköszöntötték, megajándékozták a házasságuk ötvenedik évfordulóját ünneplő házaspárokat. Nyugdíjasklubot létesítettek, amelyet a Nőszövetség tagjai meszeltek, takarítottak ki. Százötven órát dolgoztak az alapiskola tornatermének építésén. Ezer korona értékű hulladékot gyűjtöttek össze. Az idénymunkák alatt segítettek a szövetkezetben. Ideológiai és kézimunka-tanfolyamokat, kirándulásokat szerveztek. S még hosszan sorolhatnánk a különféle akciókat, amelyek újabb és újabb tagokat vonzottak soraikba. Az idei munkatervük sem szegényebb. S hogy a tervek meg is valósulnak, annak záloga az elnöknő lelkesítő tenni akarása, mert bár nyugdíjba vonult, a társadalmi munkát továb végzi. Úgy érzi, hogy még sokat tehet ezen a területen. A fejlődő, szépülő falunak nagy szüksége van Egri Júlia munkájára.

KOVÁCS ELVIRA

1978

III. 8.

Božena Juklíőková