Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-08 / 67. szám, szerda

A LEGJOBBAK KÖZÖTT -Leif.mit mesé/nem Pórt- és állami vezetőink o nemzetkö­zi nőnap alkalmából minden évben fo­gadást adnak a bratislavai és a prágai várban. Találkoznak azokkal a lányok­kal és asszonyokkal, akik minden terüle­ten példamutatóan helytállnak, kitűnnek a szocialista versenyben, közéleti tevé­kenységet fejtenek ki, gondosan nevelik a felnövekvő új nemzedéket. Nehéz ki­választani a sok kiváló dolgozó nő kö­zül a legjobbakat, hiszen nagyon sokan érdemlik meg társadalmunk elismerését, munkatársaik, polgártársaik tiszteletét, szeretetét. A Prágába és Bratislavába meghívottak ezért mindazokat képvise­lik, akiknek ma a munkahelyeken, csa­ládokban köszönetét mondunk fárado­zásukért, gondoskodásukért, kitartó szorgalmukért. A munkája élteti Ismerik azt az asszonytípust, aki bármennyit dolgozik is, nem képes megpihenni, s ezért lel­kiismeretesen végzett munkája mellett — úgy tűnik —- hal­mozza az önként vállalt fel­adatokat? Božena JuklíCková, a jinoni- cei Motorlet n. v. takarítónője is közéjük tartozik. Hét eszten­deje tartja tisztán, példás rend­ben a vezérigazgatóság helyisé­geit. Pályafutását szabónőként kezdte. Szerette a mesterségét, ám az évek múlásával romlott a látás, s a naphosszat való üldögélés a varrógépnél sem tett jót az egészségének. Amíg a gyermekei kicsinyek voltak, nem hagyhatta őket magukra, szükségük volt az édesanyára. De mihelyt felcseperedtek, ta­karítónői állást vállalt, amely csak azért elégíti ki, mert ©mellett — a háztartási teen­dőin kívül — különböző tiszt­ségek betöltésére is telik az idejéből. Vállalata könyvtárának rend­ben tartását és a vállalati gyer­meküdültetési akciók irányítá­sát — a szakszervezetekben ki­fejtett tevékenysége keretében — ugyanolyan fontosnak tartja, mint gyűjtőszenvedélyének ki* elégítését. Ez azonban nem a legtalálóbb kifejezés, mert Bo­žena asszony a papír-, a vas- és üveghulladék, valamint az ételmaradékok gondos össze­gyűjtésével elsősorban a nép­gazdaság érdekeit szolgálja. Jó gazdaként — úgymond — csak a kötelességét teljesíti, és azon fáradozik, liogy ezt a többiek­kel is megértesse. Nem csoda, hogy vérében van TELJESÜL A VÁGYA főkor érkeztünk, a gyárban éppen ebédszünet volt. Mede Zsuzsannát különben nehezen tudtuk volna elérni a munka­helyén. Ilyenkor azonban ő is a többiekkel tart, leszállva a híddaru hét méter magasan le­vő kezelőfülkéjéből. —Már megszoktam a magas­ságot, pedig kezdetben az voK a legfurcsább — mondja a mo­solygós fiatalasszony. — De ki­lenc év hosszú idő, s most már olyan természetes számom­ra, mintha a földön dolgoznék. Medo Zsuzsanna kilenc év­vel ezelőtt kezdett dolgozni se­gédmunkásként a Losonci (Lu­čenec) Épületelemgyárban. Az­tán a mestere rábeszélésére elvégezte a darukezelői tanfo­lyamot, s azóta a legfelelősség- teljesebb munkák egyikét vég­jei: a vasszerkezeteket, a ké­szülő paneleket — gyakran 12,5 tonnás súlyt — továbbítja a munkafolyamatnak megfelelő helyre. — Nem bántam meg, hogy hallgattam a mesterem szavá­ra, pedig először elképzelni sem tudtam, hogy én egy gé­pet irányítsak. Autót például még ma sem merek vezetni, azt csak a férjemre hagyom. Kellő gyakorlat után tulajdon* a takarékoskodás. Félárvaként nőtt fel, az édesanyja mosás­sal, nehéz munkával tartotta el három kisgyermekét. — Testvé­reimmel együtt korán megis­mertem a lemondást, a nélkülö­zést, amelyben gyermekeimnek szocialista hazánkban soha nem volt és nem lesz részük — mondja megkönnyebülten, majd így folytatja: — Ezért is igyek­szem minden tekintetben hasz­nos tagja lenni a társadalom­nak. Az FSZM fegyelmi bizottsá­gának tagjaként is lelkiismere­tesen látja el teendőit. Prága 5. városkerületének büntetőbíró­ságán pedig idestova már húsz éve tölti be a népbírói tisztsé­get. — Sokáig tartott, amíg meg­szoktam ezt a felelősségteljes munkát. Kezdetben gyakran cserbenhagytak az idegeim — emlékezik vissza a fiatalkorú visszaeső bűnözőkre, az állami vagyon fosztogatóira, a tolva­képpen már nem nehéz a mun­kánk, de minden mozdulatot annak tudatában kell végez­nünk, hogy mások életét veszé­lyeztethetjük vele. Én azonban éppen ezt a felelősséget sze­rettem meg benne. Gyakorlat teszi a mestert, ezzel biztatom azt a kislányt is, akit hozzám osztottak be gyakorlatra. Vala­mikor én is úgy izgultam, mint ő most. Pedig naponta négykor kel, hogy fél halra, munkakezdésre, Fülekről (Fiľakovo) beérjen a munkahelyére, s délután négy­re kerül ismét haza. Amikor a férje délelőtti műszakra jár. együtt utaznak. Amióta ugyan­is összeházasodtak, a felesége rábeszélésére ő is a panelgyár­ban dolgozik. Mióta a fiam megszületett, csak egy műszakban dolgozom. Azelőtt én is kettőbe jártam, de ezt most nem tehetném, mert nincs, aki vigyázzon a gyerekre. S a gyárban ezt meg­értették. Ebben a gyárban ilyen prob­léma nem sok akad, ugyanis összesen csak nyolc női dolgo­zója van. A nők munkáját a gyár vezetői és a munkatársak egyaránt értékelik és megbe­csülik. Ezt legutóbb Mede Zsu­zsanna ismét tapasztalhatta. A gyár javaslatára, jó munkája elismeréséül március 8-án ő is ott lesz a prágai várban a lo­sonci járást képviselő nők között. — Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, milyen megtiszteltetésben lesz részem. Régi vágyam teljesül, hogy el­jutok Prágába, megismerhetem végre fővárosunkat, de arra álmomban sem gondoltam vol­na, hogy az első prágai utam a várba, a köztársasági elnöki fogadásra vezet majd. Jó ér­zés tudni, hogy ezt a munkám­nak köszönhetem, ennél szebb elismerést nem kaphattam volna érte. _ . FLÓRIAN MARTA jókra, betörőkre, vandálokra, akik tetteiket többnyire az al­kohol hatására követték el és követik el ma is. Nemegyszer gondolt a saját gyermekeire, hogy mit tenne, hogyan viselné el a szégyent, ha a felelősség­re vont fiatalok zokogó szülei­hez hasonlóan, neki is valame­lyik hátsó pádból kellene vé­gighallgatni a bírósági tárgya­lást. De erre szerencsére soha nem került sor. Férjével, a Motor­let technológusával együtt dol­gos, becsületes embert — amint mondja —, szocialista embert nevelt a fiából és a lá­nyából. Örömünk van bennük, de kü­lönösen kis unokáinkban — utal a gépkocsijukon — Most- ban és Prosekben tett gyakori látogatásaikra. — Szabadsá­gunk nagy részét azonban ki­rándulásokkal töltjük — foly­tatja. — Már az egész országot bejártuk a férjemmel, a Ma­gas- és az Alacsony-Tál rát úgy ismerjük, akár a tenyerünket. Az NDK-ba is többször elláto­gattunk, és érdeklődéssel te­kintünk legközelebbi utunk elé, amely a Szovjetunióba vezet. A ma 66 éves Božena Juklíc- ková 1947 óta tagja a pártnak. Meggyőződéses, öntudatos kom­munista, aki — bár tavaly óta a nyugdíjasok sorába lépett — nem érzi még öregnek magát. Mindenütt ott van, ahol segít­het. A megérdemelt pihenésre még nem akar gondolni. KARDOS MÁRTA Ebédfőzés közepette leptem meg. Kunya Dezsöné azonban nem jött zavarba. Abbahagyta a krumplihámozást, pár perc alatt elkészítette a feketekávét, s amikor a cukrot is az asztal­ra tette, megjegyezte: — Ha az időjárás kedvezőbb lenne, nem talál idehaza. Az er­dőben mindig akad munka. Tizenhat éves volt, amikor az erdészet harkácsi (Gemer­ská Ves) részlegén a faiskolá­ban először munkába állt. Gyomláltak, kapáltak, facseme­tét ültettek. A csikólegelőn azó­ta szép fák nőttek, amelyek ma már magszedésre is alkalma­sak. — Az erdei munkát nagyon megszerettem. Ebben talán az is közrejátszott, hogy erdész­hez mentem férjhez — mondja magáról. — Azóta már több helyre hívtak dolgozni, de én eredeti munkahelyemen marad­tam. Bár az elmúlt két évtized­ben gépesítették a facsemete kiültetésétr a hegyoldalakon még ma is gyakran nehéz fizi­kai munkát végzünk. A kiülte­tett kis facsemeték a szemünk láttára nőnek. Közben megérkezik a nyolca­dikos kisebbik fia. Amikor a félbemaradt főzés kellékeire te­kintek, a gazdasszony meg­nyugtat, hogy az iskolai kony­hán a fiú már megebédelt. Ké­sőbb nem kis büszkeséggel hoz­záteszi, hogy kovács lesz a gyerek, a napokban megy fel­vételi vizsgára. — Hogyan osztja be az ide­jét, bogy sem a munka, sem a család ne szenvedjen hiányt? — Korán kelünk. Hat órakor már munkában vagyok. A gye­rekek önállóak. A kisebbik fiú gondoskodik róla, hogy mindig legyen aprófa. Délután, amikor három-négy órakor hazajövök, hozzáfogok a főzéshez, takarí­táshoz, s hetente legalább egy­szer a mosáshoz — mondja. — Az erdész feleségének nincs könnyű dolga. A férj vadász­idényben két-három napot is távol van. Ez a hivatásával jár, nem panaszképpen mondom. Ha idehaza van, főleg a vad­húst szívesen elkészíti. Kunya Dezsőné a szakágazat Kunya Dezsőné legjobb dolgozója, a Nőszövet­ség helyi szervezete vezetősé­gének tagja, munkahelyén pe­dig egy hattagú, socialista mun­kabrigád címért versenyző kol­lektíva vezetője. Megszokta már, hogy férjét nemcsak az erdész kötelessége tartja távol, hanem a képviselői teendői is. Két évig — munkája mellett — a hnb-titkárának tisztségét is ellátta. Nyáron szabadságuk idejét is a szabadban töltik. Meglátogat­ják férje Párkány mellett élő szüleit, vagy a méhészetükben tesznek-vesznek, együtt az egész család. Csak Jancsi szö­kik el néha nagyapa kovács­műhelyébe. Talán azért is vá­lasztotta ezt a szakmát. — önt az a megtiszteltetés érte, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából meghívták a prágai várba. — Igen, ez nagy öröm szá­momra. Egyszer már jártam mint turista Prágában, de a várban még nem fordultam meg. Nem is tudom, mivel ér­demeltem ki ezt a nagy meg­tiszteltetést. Erről még álmod­ni sem mertem. Életem legje­lentősebb eseménye lesz. Ha visszatérek, lesz majd mit me­sélnem a munkatársaknak, a gyermekeknek, de még talán az unokáknak is. NÉMETH JÁNOS MA SEM PIHEN Szinte nincs nap, hogy a tej valamilyen formában ne kerülne az asztalunkra. Néha talán azon is elgondolkozunk, mennyi fárasztó munkába ke­rül, amíg megteszi ezt az utat. Ezek közül talán a leg­nehezebb az első, a fejés, amit a múltban is a kétkezi munkák legnehezebbjei közé soroltak. Nem véletlen, hogy nagy társadalmi megbecsülés övezi ezt a szakmát, és az sem véletlen, hogy a duna­szerdahelyi (Dunajská Stre­Egri Júlia da) járás asszonyait egy fe­jőnő — Egri Júlia — képvise­li március 8-án a prágai vár­ban. Egri Júlia egy hónapja vo­nult nyugdíjba. Tizenkét évig rolt fejőnő. Külsején nem lát­szik meg sem a kora, sem az, hogy ilyen hosszú ideig vé­gezte ezt a nehéz munkát. Minden reggel háromkor kelt. Bizony nem könnyű a hajnali kelés, különösen télen vagy az esős őszi,' tavaszi hóna­pokban, de azért szívesen tel­te. Örömét lelte a munkájá­ban. Mosolyogva idézi fel, mi­lyen érzés volt belépni a me­leg, tejszagú istállóba, nekitá­masztani homlokát a tehén 1 ágyékának, és milyen érzés volt, amikor űjjai közül fehér sugarakban tört elő a friss, habos tej. Jól érezte magát a munkatársai között. Sokszor elég volt csak egymásra néz­niük s már tudták, mit gon­dol a másik. Az is jóleső és erőt adó érzés volt, hogy a falu megbecsüli a fejőnőket. A szövetkezet ve- ietősége és tag­jai meg egyene­sen büszkék rájuk. Lehetnek is, mert szor­galmas, becsü­letes munkájuk­ra n»m volt még panasz. Egri Júliának, amikor 17 évvel ezelőtt munká­ba állt a diós- patonyi (Ore­chová Póton) afsz-ben, három kicsi gyermeke volt. A gyere­kek még ágy­ban voltak, amikor ő reggel hazajött a fe­jesből. Elindí­totta őket óvo­dába, iskolába, s nekilátott a háztartási teen­dőknek. Takarított, mosott, vasalt, főzött. Akadt bőven tennivaló az öttagú család­ban. A gyerekek azóta már fel- cseperedtek. Zsuzsa, a nagy­lány Bratislavában a Dimitrov Vegyiművekben dolgozik. Esti iskolába jár, SZISZ funkcio­nárius. Érdemei elismerése­képp küldöttként részt vesz a kubai Világifjúsági Találko­zón. A fia, akii párttagjelölt. otthon maradt a szövetkezet­ben, hegesztő. S a legkisebb, Rózsika tisztviselő Dunaszer- dahelyen ,az ISTER ipari vál­lalatnál. Mind a három gyer- meg megtalálta helyét a tár­sadalomban. S ehhez nagy segítséget nyújtott nekik szü­leik csendes, dolgos, példa­mutató élete. Egri Júlia hosszú évek óta odaadó munkát végez a falu tömegszervezeteiben. Tizen­négy éve elnöke a Nőszövet­ség helyi szervezetének. Az ő irányítása alatt lelkes társa­dalmi munkát végeznek az asszonyok. Hogy csak egy kis ízelítőt adjunk munkájuk eredményeiből, idézzük fel a tavalyi év akcióit: A Vöröskereszttel és a Fo­gyasztási Szövetkezettel kar­öltve nyugdíjasdélutánt ren­deztek. Felköszöntötték, meg­ajándékozták a házasságuk ötvenedik évfordulóját ünnep­lő házaspárokat. Nyugdíjas­klubot létesítettek, amelyet a Nőszövetség tagjai meszel­tek, takarítottak ki. Százöt­ven órát dolgoztak az alap­iskola tornatermének építé­sén. Ezer korona értékű hul­ladékot gyűjtöttek össze. Az idénymunkák alatt segítettek a szövetkezetben. Ideológiai és kézimunka-tanfolyamokat, kirándulásokat szerveztek. S még hosszan sorolhatnánk a különféle akciókat, amelyek újabb és újabb tagokat von­zottak soraikba. Az idei mun­katervük sem szegényebb. S hogy a tervek meg is valósul­nak, annak záloga az elnök­nő lelkesítő tenni akarása, mert bár nyugdíjba vonult, a társadalmi munkát továb vég­zi. Úgy érzi, hogy még sokat tehet ezen a területen. A fej­lődő, szépülő falunak nagy szüksége van Egri Júlia mun­kájára. KOVÁCS ELVIRA 1978 III. 8. Božena Juklíőková

Next

/
Thumbnails
Contents