Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-08 / 67. szám, szerda

Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusa határozatait **★★★★*★★★★★★★ EREDMÉNYEK ***** TAPASZTALATOK ******* VÉLEMÉNYEK ************* A pórt gazdaságpolitikájának szenemében A CSKP KB 9. plenáris ülése, mely a népgazdaság idei tervét, valamint az 1979. évi tervfeladatok irányelveit hagyta jóvá, jog­gal állapíthatta meg, hogy gazdaságunk — a dolgozók alkotó munkájának köszönhetően — minden ágazatban dinamikusan fejlődik. Szocialista társadalmunk előrehaladásának, az életszín­vonal tervszerű emelkedésének eredményei annál értékesebbek, mivel ezeket olyan diőszakban értük el, amikor a tőkés világ- gazdaságot állandóan ismétlődő súlyos válságok sújtják s az ezekből származó terhek rendszerint a munkások vállát nyom­ják. Ezzel szemben dolgozóink félelem nélkül és jogos bizako­dással tekinthetnek a jövőbe. Közismert tény, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok teljesítésének félidejéhez érkeztünk. Ebből eredően fo­kozottabb követelményeket támasztunk a gazdasági propagandá­val és agitációs munkával szemben is, amelynek az a közvetlen feladata, hogy további hatékony segítséget nyújtson igényes nép- gazdasági céljaink eléréséhez. A XV. pártkongresszust követő időszakban ennek a kérdésnek fokozott figyelmet szenteltek a CSKP KB plenáris ülései is. A tanácskozások dokumentumait és határozatait lebontva megállapíthatjuk, hogy a gazdasági pro­paganda és agitáció a párt ideológiai munkájának elválasztha­tatlan szerves része, amelynek el kell foglalnia az őt megillető helyét az üzemi pártalapszervezetek, nem utolsósorban a járási pártszervek mindennapi tevékenységében. Sokrétű politikai munkánknak ezután is a kulcsfontosságú — a tudományos-műszaki fejlesztés, a kohászat- és a gépipar, az építőipar és a keireskedelem fejlesztése — kérdéseire kell össz­pontosulnia. Ennek érdekében a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az említett területeknek megfelelően pártalapszervezeteink határozzák meg a konkrét politikai, gazdasági feladatokat, s azok teljesítését az év minden szakaszában következetesen el­lenőrizzék. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a gazdasági pro­paganda és az agitáció tartalmának a helyi politikai szükségle­teknek megfelelő alakítására, a politikai-nevelő munka hatékony­ságának fokozására. Magától értetődik, hogy a politikai tevékenységnek ez a sok­rétűsége csak a pártalapszervezetek magas színvonalú irányító, szervező munkájával, a vezetés és a párttagság közös erőfeszí­tésével valósítható meg. Ha az alapszervezeti pártbizottság ma­gára marad ebben a munkában, ha nem támaszkodik az egész tagságra és a társadalmi szervezetek aktivistáira, az üzem leg­kiválóbb dolgozóira — képtelen sikeresen megoldani feladatát. Ez alkalommal is különös jelentősége van a kommunisták példa- mutatásának. A kommunisták felelősségérzete, áldozatkészsége hatalmas erőt jelenthet ebben a munkában is. A gazdasági propaganda és az agitációs munka.során pártalap- szervezeteinknek és a szakszervezeti üzemi bizottságoknak foko­zottabban kell segíteniük a helyes irányú szemléletváltozást a munkaidő jobb kihasználása, a munkafegyelem következetes és eredményes javítása, a takarékos és hatékony gazdálkodás folya­matossá tétele, az ésszerűs.ítők és feltalálók mozgalma népszerű­sítésének érdekében. Ám szükséges az is, hogy egy-egy terület, ágazat munkájának elemzése és ellenőrzése alkalmával még in­kább kifejezésre jusson: a korszerű technika, a tudományos ered­mények életre keltője mindenekelőtt az ember. STEFAN PEVNÝ mérnök, az SZLKP KB lektora Kisipari termelőszövetkeze­tünk ugyan a Liptona nevet viseli, ám ez nem jelenti azt, hogy a nálunk készült gyárt­mányokat, berendezéseket csak a liptói táj vásárlói ismerik. Tetszetős, a kor követelményei szerint készült bútoraink meg­hódították úgyszólván egész Szlovákiát. Erre vall az a tény, hogy Dél-Szlovákia járásaiból megrendeléseikkel és személye­sen is sokan felkeresnek ben­nünket. Megbízhatóság, korszerűség tehát az elvünk, amelyre adott lehetőségeinket építjük. Ter­mészetesen ez nem zárja ki an­nak lehetőségét, hogy gyártmá­nyainkat a vásárlók igényeihez igazítsuk. És igazítjuk is, hi­szen távol áll tőlünk, hogy az éri ékes, sokszor szűk kereszt­metszetű és külföldről impor­tált nyersanyagból csak a rak­tárkészleteinket gyarapítsuk. Feladataink kijelölésénél a népgazdasági tervekhez és az igényekhez igazodunk, hogy tel­jes mértékben kihasználjuk tér melőberendezéseink kapacitá­sát. Ezek szerint évente leg­alább 42 millió korona értékű gyártmánnyal gazdagítjuk a központi árualapot. Ugyanak­kor az exportfeladatok teljesí- lés'éből is tevékenyen kivesszük részünket. Legutóbb például a Magyar Népköztársaság külke­reskedelmi vállalataival vastar­goncák szállítására kötöttünk hosszú lejáratú szerződést. Az elmondottakból kitűnhet, hogy termelőszövetkezetünk csak a keresett és nagy jöve­delmet biztosító termékek gyár­tására törekszik. Az igazság azonban az, hogy a szériagyár­táson kívül munkaigényes, ke­vésbé jövedelmező vasárut is készítünk az elárusítóhelyek és a lakosság megrendelései sze­rint. Egyébként évente több mint 10 millió korona értékű áruval fedezzük a lakosságnak n y ú j ta n d ó szóig á Itatásokat. Nagy a jogkör, de a felelősség is 1978 III. 8. Hatodik ötéves tervünk még hatralevő időszakára is jellem­ző nemcsak a minőségi és mennyiségi szempontból igé­nyesebb feladatok kitűzése, ha­nem a magasabb hatékonyság szükségleteinek kielégítése is. Ez a tény ma is megköveteli, jobban, mint bármikor, hogy a dolgozók széles rétegeit meg­nyerjük e nemes célnak. A párt programja csak ak­kor valósulhat meg, ha a szak- szervezeti mozgalom is tökéle­tesíti munkáját. A CSKP XV. kongresszusának határozatai hangsúlyozzák a népgazda­ság magas fokú hatékony­ságának, a magas szín­vonalú munkának, a rugalmas irányításnak, a tudományos- műszaki haladás érvényesítésé­nek, a dolgozók politikai és al­kotó kezdeményezésének, a szocialista demokrácia fejlesz­tésének jelentőségét. Ezek a követelmények csak abban az esetben teljesíthetők, ha a szakszervezetekben tevé­kenykedő kommunisták felis­merik a célhoz vezető helyes utat, politikai- szervezői és ne­velő munkájukkal cselekvően hozzájárulnak az FSZM alap- szervezeteinek mindennapi te»- vékenységéhez. Csak úgy tud­ják megteremteni a feltétele­ket, ha a szakszervezeti moz­galmat is áthatja- az osztály-fe" lelősségtudat és teljesíti forra­dalmi küldetését társadalmunk igényeinek kielégítésével össz­hangban. Az FSZM alapszerve­zetei csak akkor teljesíthetik maradéktalanul küldetésüket, ha a párt programját sajátjuk­nak tekintik, a szakszervezeti munka sajátos és sokrétű esz­közeivel, módszereivel segítik annak megvalósulását, ha jog­körük érvényesítésével és a szakszervezetek felelősségtuda­tával hatékony munkát fejte­nek ki a dolgozók milliói kö­zött. Jóllehet a szakszervezetek te­vékenységét a párt XV. kong­resszusa pozitívan értékelte, nagy hibát követnénk el, ha mindez önelégültséget váltana ki a szakszervezeti funkcioná­riusok körében. A népgazdaság döntő fontos­ságú ágazatainak bonyolult problémái, a mezőgazdaság fej­lesztése, a gépesítés tökéletes kihasználása, az anyaggal, ener­giával, tüzelővel való takarékos gazdálkodás, a gyártmányokkal szemben támasztott minőségi követelmények elérése stb. rendkívül felelősségteljes fel­adatok elé állítja a szakszerve­zetekben dolgozókat egyaránt. A forradalmi szakszervezeti mozgalom sokoldalú tevékeny­sége kedvező alkalmat nyújt arra, hogy éppen a kommunisr ták legyenek azok, aki élére állnak az alkotó kezdeménye­zés kibontakozásának, a szara- tovi, a Ívovi minőséget és ha­tékonyságot szavatoló mozga­lom követésére megnyerjék munkatársaikat. A kommunistáknak a szak- szervezetekben bíráló igényes­ségei kell hozzálátniuk az adott feladatok megoldásához. A szakágazati problémakör kulcsfontosságú szükségleteiből és az általános szükségletekből kell kiindulniuk, figyelemmel kell kísérniük a munkáskollek- tívák, a vállalatok és a társa­dalom igényeit. És ebben gyö­kerezik igazán a szakszerveze­tek forradalmi küldetése, hogy az átmenetileg előnyös cso­portérdekekkel szemben ér­vényre juttassák a társadalmi érdekeket. Magától érthető, hogy itt mindig együtt kell működni a szakszervezeteknek a gazdasági vezetéssel, az ága­zatok irányításáért felelős dol­gozókkal. Mind a gazdasági, mind pedig a szakszervezeti szerveknek egy és ugyanazt a célt, irányt kell követniük, no­ha munkamódszereik és mun­kaformáik különbözőek az irá­nyító-szervező munkában. Nyilvánvaló, hogy a szak- szervezeti mozgalom a dolgozók legnépesebb társadalmi szerve­zete. Ebből adódóan fokozot­tabban kell kivennie részét a munkások eszmei-politikai ne­veléséből, a fiatalokról való gondoskodásból. A munkás- nemzedékek a gyárakban, bá­nyákban évenként váltják egy­mást, fiatalok jönnek a veterá­nok helyére. Nem mindegy azonban, hogy ez a nemzedék hogyan illeszkedik be az új mun­kahelyi kollektívába. A szakszervezeti funkcioná­riusoknak az eddiginél többet kell törődniük a második és a harmadik műszakban dolgozók­kal, megkülönböztetett figyel­met kell fordítaniuk a veszé­lyeztetett munkahelyeknek és könny (térniük kell a nők és a fiatalok munkáját. A gazdasá­gi szférában, a termelésben megy végbe a dolgozók szocia­lista gondolkodásmódjának kia­lakulása; legélesebben itt üt­köznek össze a szocialista jel­lemvonások a kispolgári önzés­sel és a munkához való felelőt­len hozzáállással. A választott szervek sokat tehetnek annak érdekében is, hogy kialakulja­nak és megszilárduljanak az elvtársias szocialista munkahe­lyi kapcsolatok a munkáskol­lektívák nagy családjában. A fejlett szocialista társada­lom építésének folyamatában sok munka elvégzése vár még a forradalmi szakszervezet dol­gozóira, tisztségviselőire. Ezért lendületesebben kell dolgozniuk továbbra is, hogy bizonyíthas­sanak. VLADIMÍR MARIK, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára Természetesen a szocialista munkaverseny magasabb for­mái sem ismeretlenek nálunk. Ugyanúgy nagy tért hódított a Dolgozz hibátlanul mozgalom mint a szaratovi minőséget és hatékonyságot célzó verseny­mozgalom, amelyeknek szocia­lista munkabrigádjaink és az utóbbi időben alakult komplex racionalizációs brigádjaink a Ifigelkötelezettebb szószólói. S nem a véletlen müve, hogy ezekben az alkotó termelőegy­ségekben párta lapszervezetünk 34 kommunistája és hét tagje­löltje vállalta magára a leg­főbb szerepet. Végül nem hagyhatom emlí­tés nélkül, hogy a tavalyi esz­tendőt is beleszámítva kilenc éven keresztül ismeretlen fo­galom volt a népgazdasági és saját tervünk nem teljesítése. Most azonban koncepció hiá­nyában nem tudjuk elképzelni, mit fogunk csinálni a folyó év második negyedében. KAMIL ONDREJKA, Ružombe­rok, a Liptona Kisipari Termelőszövetkezet elnök® Meddig még? Közös gyobb gazdálk odá sunk 1 eg na- ellensége az Ipoly, minthogy művelhető területünk nagy része közvetlenül e ra­koncátlan folyó mentén húzó­dik —- mondták többen, ami­kor a lezúduló árvíz négyezer hektárból több mint kétezer hektárnyi területet változtatott tengerré s kedvezőtlenül befo­lyásolta gazdasági eredmé­nyeinket. Sajnos, ez nemcsak a mi problémánk, hiszen az Ipoly áradása rendszerint a folyó mentén gazdálkodó valamennyi szövetkezetei egyaránt fenye­geti, megvámolja a fáradságos, közös munka gyümölcsét A járási és a felsőbb párt-, valamint állami szervek ígére­te szerint a folyó megzabolá- sára a tervek alapján 1990-lg sor kerül, ám addig is ki va­gyunk téve az ismétlődő árvi­zek veszélyének. A múlt évben például 800 hektárt tett ki az a terület, amelyet nem tudtunk megfelelően hasznosítani. A gyakori természeti csapá­sok ellenére szövetkezetünk tagsága mind nagyobb akarat­tal és lendülettol végzi munká­ját, hogy ezáltal is csökkent­se a veszteségeket. Ennek le­hettünk tanúi a múlt évben számtalanszor, hiszen a legvál- ságosabh esetekben mindig szá­míthattunk bátor helytállásuk­ra. Jó munkájuk a várakozáso­kon felül kedvezően befolyá­solta eredményeinket, ennek eredményeképpen nyereséggel zártuk az 1977-es esztendőt. Kukoricából például — a ml feltételeink között a legjobb években sem értük el az ötven mázsán felüli terméshozamot — tavaly 70,8 mázsás átlagtermést takarítottunk be a hektáron­ként s a kukoricatermesztők között kerületi viszonylatban u hatodik helyre kerültünk. Határozott javulás tapasztal­ható állattenyésztésünk jöve*- delmezőségét illetően is. Ennek egyik feltétele a szilárd takar­mányalap biztosítása. A koráb­bi években — éppen az árvizek miatt -~ ettől a lehetőségtől elestünk, de a múlt évben meg­közelítőleg 130 százalékra biz­tosítottuk takarmányból a szük­ségletet. Ezzel magyarázható, hogy a tejhozam állandóan nö­vekvő irányzatot követ. Az egyesülést megelőző években a hozzánk csatlakozó kis szövet­kezetekben nem volt ritka eset, amikor a tehenenkénti évi tej­hozam a kétezer litert sem kö­zelítette meg. Nálunk, az ipoly- szakállási (Ipeíský Sokolec) szövetkezetben, ezzel szemben már a tehenkénti évi 3500 li­ternél tartottunk. Most pedig az öt egyesült szövetkezet ered­ményéi véve alapul — 3100 li­terre sikerült javítanunk az évi tejhozamot. Természetesen eredményeink még szebbek, nagyobbak is le­hetnének, mert az áldozatválla­lás egyik fő erénye lelkes tag­ságunknak, akik becsülettel tel­jesítik a CSKP XV. kongresszu­sának határozatait. A gyakori, eddig kivédhetetlen természeti csapások azonban gúzsba kötik a kezdeményezést és olykor még a legmegalapozottabb szá­mításainkat, reményeinket »s keresztülhúzzák. NÉMET ISTVÄN, mérnök, az Ipolyszakállási Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz elnöke A mcircellhúzi (Marcelová) Efsz - kéthektáros üvegházából előreláthatólag március első fe­lében szállítják a primőr salá­tát és karalábét a piacra. Ez az eredmény Zámoöníková Emí­lia, Sulanová Alžbeta, Bednár Ilonka és Feller Mária érdeme is, akik amellett, hogy a jriss palántákat még január 'első napjaiban dugványozták, több mint 1 millió tápkockát készí­tettek a holland-gyártmányú tápkockakészítőgépen a kör­nyékbeli szövetkezeteknek is. (VI. Taškár jelvételei) Törekvésünk célia...

Next

/
Thumbnails
Contents