Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-03 / 62. szám, péntek

A legjobbak között A KOMMUNISTÁK SZÁMVETÉSE Nagytárkányban (Veľké Tra- kany) vagyunk, a Tisza-part egyik nagyközségében. Rende­zeti;, szép falu. Az idén adlak át a hárommillió hatszázezer korona költséggel épült, kor­szerű művelődési házat. Ebben tartotta a Királyhelmeci IKrá­ľovský Chlmec) Állami Gazda- ság üzemi pártszervezete évzá­ró taggyűlését. A gyűlésen je­len volt Jozef Gazdik elvtárs is, a járási pártbizottság vezető titkára. A hét alapszervezet 159 kommunistája értékelte a szer­vezet múlt évi munkáját. Az alapos, mindenre kiterjedő be­számolót Lipai Lajos, az üzemi pártszervezet elnöke tartotta. A beszámolóban részletesen és nagyon konkrétan elemezte a pártszervezet munkáját, a gaz­daság eredményeit, hiányossá­gait. Nem hallgatta el a hibá­kat sem, szólt az egyes gazda­sági részlegek termelési gond­jairól és fogyatékosságairól. Egyebek között elmondta, hogy az alapszervezetek a kidolgo­zott terv szerint végezték mun­kájukat. Főleg a helmed, nagy- tárkányi és a fejszési alapszer­vezeteket dicsérte. E pártszer­vezetek kommunistái nemcsak a munkában, de a magánéletük­ben is példát mutattak. Mun­kájukkal nagyban hozzájárultak a jó gazdasági eredmények el­éréséhez. Az állami gazdaság üzemi pártszervezetének 20 fiatal tag­jelöltje van, akik jó munkájuk­kal érdemelték ki e megtisztel­tetést. A pártszervezet vezető­sége nagy gondot fordít a tag­jelöltek politikai és eszmei ne­velésére. Minden tagjelölt részt vett különböző járási szintű tanfolyamon. A párttagok és jelöltek ideológiai és politikai nevelését alap- és középfokú pártoktatásokon biztosítják. A Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemén három kommunista végez tanulmányokat. A beszá­moló további részében értékel­te az állami gazdaság tömeg­szervezeteinek munkáját. Nagy elismeréssel szólt az ifjúsági szervezet tevékenységéről. A SZISZ-alapszervezet vezetőségé­ben négy párttag dolgozik, így a párt vezető szerepe itt is biz­tosított. A fiatalok aktívan be­kapcsolódtak a fontos politikai események, évfordulók méltó megünneplésébe. Színvonalas kulturális műsorokkal tették még meghittebbé, színesebbé az ünnepi estéket. A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. és a Februári Győzelem 30. év­fordulójának tiszteletére érté­kes munkafelajánlásokat tettek. Vállalták a szemléltető agitá­ció rendszeres felfrissítését. A csúcsmunkák idején ifjúsági munkacsoportokat szerveztek. Ilyenkor szabad szombatokon és vasárnap is dolgoztak. Ezután Lipai elvtárs a gaz­dasági eredményeket és a bi­zonyos lemaradások okait ele­mezte. A beszámolónak ebben a részében először e hiányossá­gokról szólt. Főleg a technikai dolgozók munkáját marasztalta el, akik nem mindig tartották kötelességüknek a termelési eredmények mennyiségi és mi­nőségi ellenőrzését és értéke­lését. Sok esetben nem ellen­őrizték a munkaidő megtartá­sát sem, ami nagy kiesést je­lentett a termelésben. Itt is, mint számos bodrogközi efsz- ben és állami gazdaságban a növénytermesztésben volt a legnagyobb lemaradás, amit leginkább a rendkívül rossz időjárás idézett elő. Szemes terményből így is sikerült el­érni hektáronként a 39,4 má­zsás hektárhozamot, amely jó­val több a járási átlagnál. Eb­ben az évben 40 mázsás átla­gos hektárhozamra számítanak. A 6600 hektáron gazdálkodó ál­lami gazdaságban az őszieket az agrotechnikai határidőn be­lül vetették el. A tavasziak alá is jól előkészítették a talajt. Tavasszal 180 hektáron árpa, 240 hektáron cukorrépa, 600 hektáron tengeri kerül még a földbe. Ebben az évben csak­nem száz hektáron termeszte­nek zöldségféléket. A növény- termesztésben a takarmányalap biztosítása mellett jó eredmé­nyeket akarnak elérni a sze­mes termények, az ipari növé­nyek, a zöldség és a gyümölcs termesztésében is. A munka szervezésében is előbbre kell lépniük. A jövőben nagy gon­dot fordítanak majd a jó minő­ségű munkára is, amelyet rend­szeres ellenőrzéssel kívánnak elérni. Főleg a vegyszeres gyomirtás minőségét kell javí­taniuk. A cukorrépa termeszté­sében 50 hektáron már ebben az évben biztosítják a teljes gépi megművelést. A zöldség termesztésében tovább folytat­ják a szakosítást, a paradicsom termesztését teljesen gépesítik. A növénytermesztésben minden területen meggyorsítják a sza­kosítást, s ezzel együtt megva­lósítják a 100—200 hektáros táblák kialakítását. Minden gazdasági részlegen bevezetik az elvégzett munka nyilvános minőségi és mennyiségi ellen­őrzését. Feltétlenül szükséges, hogy az állami gazdaság min­den kommunistája, beosztásától függetlenül nyitott szemmel járjon, és figyeljen fel minden hiányosságra, s a pártgyűlése­ken tegye meg a szükséges ja­vaslatokat a hibák kijavítására — hangzott el a beszámolóban. A Királyhelmeci Állami Gaz­daság a legjobb eredményeket az állattenyésztésben érte el. A hús bruttó eladási tervét 103 százalékra teljesítette. Meg­kezdték a szarvasmarha-állo­mány kicserélését is, s 1980-ig befejezik. Űj, korszerű istálló­kat építenek. A tejhozam növe­lésében is nagy lépést tettek előre. Az 1976-os évhez mér­ten egy tehéntől átlagosan száz liter tejjel fejtek többet. Tavaly 3 millió 600 ezer liter tejet adtak el. Szép eredményeket értek el a sertéstenyésztésben is. 1977- ben 10 124 malacot választottak el, illetve neveltek fel, s ez 274-gyel több a tervezettnél. így a helmeci állami gazda­ság is felsorakozott a járás és a kerület legjobb gazdaságai­hoz. TÖRÖK ELEMÉR Két úi könyv Szocializmus és népjólét A Nováky; Villanyerőmü Zemianske Kostol’any-i részlegében in­tenzíven folynak az energetikai termelés irányítására alkalmas RPP 16 típusú, csehszlovák gyártmányú számítógépek üzembe helyezésének előkészületei. A képen Jozef Beňadik mérnök, a komplex racionalizációs brigád vezetője Michal Kotrík progra­mozóval beszélget. (Felvétel: Öt. Petráš — ČSTK) Eredményes pártmunkát értékeltek Ünneplőben, elégedetten Százhcitvcinön ... 1978 III. 3. Á királyfiakarcsai (Kráľovičo­ve Kracany) művelődési otthon vörös díszben pompázó nagy- termjben ünnepi ruhába öltö­zött emberek gyülekeztek: a Barátság Efsz kommunistái, a királyfiakarcsai, az egyházkar- csai (Kostolné Kracany), a der- csikai (jurová) és a bakai alapszervezetek tagjai, összesen százhatvanan. Brigádvezetők, etetők, traktorosok, kőművesek, kertészek, agronómusok, állat- tenyésztők, vezetők — a mező- gazdaság sorkatonái. Évzáró taggyűlésre jöttek össze, hogy megvitassák, érté­keljék az 1977-ben végzett munkájukat, s hogy újabb, még a múlt évinél is igényesebb célokat tűzzenek maguk elé az 1978-as évre. Az évzáró taggyűlés beszá­molóját Szakái Lajos, az üze­mi pártszervezet elnöke tartot­ta. Kritikus igényességgel ele­mezte és értékelte az üzem pártéletének minden területét, jelentősebb mozzanatát. Az el­nök hangsúlyozta azt a tényt, hogy a Nagy Október 60. évfor­dulója milyen nagyszerű mun- kaverseny-mozgaimat indított el, melynek felbecsülhetetlen értéke nemcsak a létrehozott anyagi javakban van, hanem éppen a 60 év előtti forrada­lom eszmeiségében, abban, hogy a ma emberét is tettekre, mun­kára serkenti. A pártbizottság beszámolóját a szövetkezet elnökének, Ko­vács István mérnöknek körül­tekintő igénnyel elkészített vi­tafelszólalása követte. Hangsú­lyozta, hogy a kommunisták a gazdasági élet minden szaka­szán az élen járnak, példamuta­tó, jó munkát végeznek. Szé­kács elvtárs, az Egyházkarcsai Hnb elnöke a jó együttműkö­désről, Horváth Vince mérnök az ellenőrző és revíziós bizott­ság munkájáról, Dódis Tibor a munkafegyelemről, a rendről beszélt. Feszült figyelemmel hallgatta végig a konferencia Stefan Fe- rencei elvtárs felszólalását. El­ismerően nyilatkozott arról az útról, amelyet a szövetkezet az egyesülés óta tett meg, méltat­ta a kommunisták s a párton­kívüliek áldozatkész munkáját. Hangsúlyozta, hogy a szövetke­zet gazdasági helyzete olyan negatív hatású körülmények el­lenére is stabilizálódott, mint amilyenek — többek között — pl. az a két száraz év is volt, amelyet magunk mögött hagy­tunk. Az emberek figyelmét külö­nösen megragadta Ferencei elvtársnak az a gondolata, mi­szerint „kierőszakolt munkavi­szonyulással nem lehet ered­ményeket elérni“. Azaz, a Ba­rátság dolgozói öntudatos épí­tői szövetkezetüknek, mindnyá­junk gazdagabb, tartalmasabb életének. Ferencei elvtárs fel­szólalása végén meleg szavak­kal köszönte meg a kommunis­ták, a vezető dolgozók, az egész tagság munkáját. A vitában még hárman szó­laltak fel: Krascsenyits Ágnes a bakai kertészeti csoport mun­kájáról, életéről, problémáiról, Nagy Miklós az egyházkarcsai kommunisták pártoktatásában való eredményes részvételéről, Lukovics Gusztáv főzootechni- kus az állattenyésztés legége­tőbb problémáiról: a tejterme­lésről és a takarmányozásról szólt. A taggyűlés munkáját Bartal Rudolf alelnök összegezte, po­zitívan értékelve az egész ta­nácskozást. IVANICS ISTVÁN Mostanában sokkal inkább mint korábban bármikor, a szo­cialista országok társadalom- fejlesztési elméletében és gya­korlatában az életszínvonal emelése, a népjólét megterem­tése az egyik legfontosabb fel­adat. Az életszínvonal állandó emelése, a népjólét gyakorlati megteremtése fejezi ki a leg- átfogóbban a fejlett szocialista társadalomban élő emberek szociális, anyagi és szellemi körülményeit. A szocializmus és a népjólét tulajdonképpen fel­tételezi és kiegészíti egymást. A kérdésről most egy, a szo­cialista országok tudósaiból ál­ló szerzői kollektíva Szocia­lizmus és népjólét címmel vas­kos monográfiát jelentetett meg. A moszkvai, a szófiai, a bu­dapesti, a berlini, a varsói és a bratislavai politikai könyv­kiadóknál szinte egyidőben megjelent kötet tisztázza a té­mával kapcsolatos kérdéseket és bőven ír a foglalkoztatott­ságról, a szocialista állam szo­ciálpolitikájáról, a munka sze­rinti elosztás elvének a meg­valósításáról, a jövedelmek dif­ferenciáltságának szükségessé­géről, a szabadidőről, a külön­böző társadalmi osztályok, cso­portok fogyasztási színvonalá­ról, a KGST-országok közötti különbségek kiegyenlítődésé­ről, a „fogyasztói társadalom"- mai kapcsolatos téves nézetek­ről és még sok más — a nép­jóléttel kapcsolatos | — fontos, időszerű kérdésről. Részletesen kifejti, hogy a szocialista országok jelenleg különösen nagy figyelmet for­dítanak két időszerű társadalmi és gazcfáságpolitikai feladat egybehangolására. Az egyik a lakosság valamennyi rétege életszínvonalának emelése oly módon, hogy elsősorban a vi­szonylag alacsony jövedelmű csoportok életszínvonalát eme­lik abból a célból, hogy gyor­sabban javítsák anyagi helyze­tüket és fokozatosan kiegyen­lítsék a különböző társadalmi csoportok életszínvonalában mutatkozó különbségeket. A. másik feladat értelmében fo­kozzák az elosztásnak és a fo­gyasztásnak a gazdasági növe­kedés ösztönzésében játszott szerepét azáltal, hogy a dolgo­zók jövedelmét jobban függővé teszik a társadalmi termelés­hez való egyéni hozzájárulá­suktól, miközben valamelyest nő az egyes társadalmi vagy foglalkoztatási csoporton belü­li jövedelmek differenciáltsá­ga. A monográfia adatokkal tá­masztja alá és meggyőzően bi­zonyítja, hogy a korábban el­maradott országok gyors fejlő­dési üteme azt tükrözi, hogy a szocialista rendszer képes moz­gósítani a gazdaságfejlesztés tartalékait az egyes országok­ban, és képes gyors ütemben felszámolni a múltból örökölt elmaradottságot. Ez az ütem egyben annak'eredménye, hogy a szocialista országok gazdasá­gilag együttműködnek és köl­csönösen segítik egymást. Szükség esetén térítés nélkül adnak át egymásnak anyagi értékeket, tudományos-műszaki információkat. A szocialista in­ternacionalizmus elvét a gya­korlatban érvényesítik. A szo­cialista országokban a terme­lőerők fejlettségi színvonalai kiegyenlítődésének alapján megy végbe a lakosság életvi­szonyainak: társadalmi, agya­gi és kulturális színvonalának egymáshoz való közeledése. A korábban elmaradott országok­ban a termelés gyorsabb fej­lesztése lehetővé tette, teszi számukra, hogy gyor-.abb ütőm­ben fejlesszék életszínvonalu­kat is. A kötet világos képet fest arról is, hogyan közeledik egymáshoz az egyes országok­ban az anyagi és a kulturális javak fogyasztásának szintje és struktúrája. A Szocializmus és népjólét cimü tizenkilenc fejezetből álló kötetet K. I. Mikulszkij szer­kesztette. A fordítás Szabó András munkája. A szocialista gazdaság fejlődése Csehszlovákiában Bizonyos, hogy A szocialista gazdaság fejlődése rCsehszlová- kiában című kötet is nemcsak a szakemberek körében tarthat számot az érdeklődésre. A lai­kusoknak is rengeteget mond, és nem kétséges, hogy mind a szakemberek, níind a laikusok gyakran veszik majd kézbe, ha adatokra van szükségük ahhoz, hogy Csehszlovákia milyen gaz­dasági fejlődésen esett át az elmúlt harminc évben. A néhány oldalas statisztikai adatokat tartalmazó mellékle­ten, valamint rövid bevezetőn és zárszón kívül a kötet hat fe­jezetre oszlik. Az első és a második fejezet Csehszlovákia gazdasági fejlődésének egyes szakaszait jellemzi. Ezekben a fejezetekben esik szó Csehszlo­vákia gazdaságpolitikai orien­tációjáról, a felszabadulást kö­vető államosítás folyamatáról, valamint a csehszlovákiai nem­zetiségek háború utáni helyze­téről. A többi négy fejezet a gazdasági növekedés tényezői­nek és dinamikájának, az ága­zati problémáknak, az egyes területek között fennálló szín­vonalkülönbségek kiegyenlíté­sének, a gazdaságirányítás rendszerének, a külgazdasági kapcsolatoknak és a lakosság anyagi helyzete alakulásának a kérdésével foglalkozik. Tudjuk, hogy az elmúlt har­minc évben Csehszlovákiában milyen nagyarányú gazdasági fejlődés történt minden vona­lon. Mégis az újdonság erejé­vel hat a kötet szinte vala­mennyi megállapítása. A sok egyében kívül a személyi fo­gyasztással kapcsolatban pél­dául arról tájékoztat, hogy a háború előtti fogyasztási szin­tet a legtöbb élelmiszer eseté­ben 1950 körül értük el. Az ötvenes évek közepén Cseh­szlovákia az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztásban meg­közelítette a gazdaságilag leg­fejlettebb országokat. Az élel­miszerek orvosi szempontból ajánlott napi kalóriaértékét 1956-ban léptük túl. Az élelmi­szer-fogyasztás összetétele azonban az optimális egészség­ügyi szempontoknak nem felelt meg. Az élelmiszer-fogyasztás­ban túltengett a lisztből készült étel és a cukor, a tej, a tojás, a zöldség és a gyümölcs rová­sára. Az 1956—1965 közötti időszakban elfogyasztott kaló- ríamennyiségnek több mint a felét gabonfélékből és cukor­ból fedeztük, ami bizony nem kedvező jelenség. Vigasztaló viszont, hogy élelmiszer-fo­gyasztásunkban hosszú távon pozitív irányzat érvényesült. A kötet, adatai szerint az 1960—1975-ös évek között az egy lakosra jutó évi hús- és húskészítmény-fogyasztás 24,4 kg-mal, a halaké 0,8 kg-mal, a tejé 9 literrel, a vajé 1,6 kg-mal, a sajtoké 2 kg-mal, a tojásé 118 darabbal növekedett, a gabonafélék lisztértékben ki­fejezett mennyisége 17 kg-mal csökkent, a cukorfogyasztás alig változott. A hetvenes évek elején Csehszlovákia lakossá­gának mintegy 30 százaléka az optimális kalóriaértéknél 30 százalékkal többet fogyasztott, és — kinek-kinek — ezzel pár­huzamosan növekedtek felesle­ges kilói is. Szlovákiában az egy lakosra jutó társadalmi fogyasztás 1975-ben már elérte a cseh or­szágrészek színvonalának a 90 százalékát. A Václav Prűcha vezette szerzői kollektíva által írt kötet gazdasági fejlődé­sünkről rendkívül sok adatot tartalmaz és helyesen emeli ki: „a szocialista iparosítás és en­nek révén a két nemzeti köz­társaság közötti gazdasági és életszínvonalbeli kiegyenlítődés lett a nemzeti kérdés megol­dásának és az állam belső meg­erősödésének helyes és reális alapja.“ A szocialista gazda­ság fejlődése Csehszlovákiában című kötet nemcsak érdekes, hanem hasznos, meggyőző. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Magyar Néoköztár- saság könyvkiadási egyezmé­nye keretében a Pravda és a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelent í^st Földes Imre fordította magyarra. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents