Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-28 / 86. szám, kedd

AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA Ladislav Abrahám, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és Szlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága értékelte a szakszervezetek hozzájáru- 'ísát az eredmények eléréséhez, és üdvözöljük az elnökségi beszámolók­ban ismertetett irányvonalat, amely a XV. pártkongresszuson kitűzött prog­ram további sikeres teljesítésére vo­natkozik. Ez az irányvonal határozza meg a dolgozók életszínvonala további emelkedésének lehetőségeit. Az elmúlt két évben a dolgozók többsége rendkívüli törekvést fejtett ki a népgazdasági terv feladatainak teljesítésére és túlteljesítésére. A 90Ü ezer egyéni, 180 000 kollektív, 6000 vállalati és több mint 2500 közös szó cialista felajánlás általános sikeres teljesítése ellenére az elmúlt évben több vállalat nem teljesítette a tervet. A felajánlások teljesítése hozzájárult ahhoz, hogy a népgazdaság fejleszté­sével pozitív eredményeket értünk el. Amint azonban Lenárt elvtárs részle­tesen ismertette, sok vállalat és üzem terméke nem megfelelő minőségű. Az Elnökség jelentése választ ad a dolgozók régebben hangoztatott kérdé­sére: miért nem vezet kezdeményezé­sük és törekvésük mindig a kívánt eredményekhez? Sok kollektíva törek­vését gyengítik az irányítás, a szerve­ző munka, a szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságai, az álló­alapok rossz kihasználása és más fo­gyatékosságok, amelyek hajrámunkát és aránytalanul sok túlórát okoznak. Meg kell mondanunk, hogy egyes üzemekben és vállalatokban még min­dig formálisan viszonyulnak a dolgozók kezdeményezésének fejlesztéséhez. Ál­talánosan megfogalmazott, ellenőrizhe­tetlen felajánlásokat tesznek, amelye­ket nem tárgyalnak meg és hagynak jóvá a dolgozókkal. Nem Indulnak ki az egyes részlegek és műhelyek, s fő­leg az egyének felajánlásaiból. Ezért a helyzetért a szakszervezeti szervek és szervezetek is felelősek, mert nem szentelnek kellő figyelmet a szocialis­ta verseny tartalmának, színvonala elemzésének, a munkakezdeméuyezés fejlesztésében megnyilvánuló fogyaté­kosságok okai feltárásának. Tudatosít­juk ezeket a fogyatékosságokat, és ki akarjuk őket küszöbölni. Nyíltan beis­merjük, hogy a szakszervezeti szervek és a szakszervezeti funkcionáriusok is felelősek a dolgozók kezdeményezése fejlesztésének fogyatékosságaiért. Tesszük ezt annak érdekében, hogy mi­nél előbb kiküszöböljük őket. Ugyan­akkor látnunk kell, hogy ezért a hely­zetért nemcsak a szakszervezetek fe­lelősek. A munkakezdeményezésnek a munkahelyi szükségleteknek megfelelő irányzatát csakis a gazdasági vezetők szabhatják meg. Ki szervezheti a mun­kát, ki teremtheti meg a szervezési feltételeket a versenyzés fejlesztésé­hez, a haladó munkamódszerek érvé­nyesítéséhez? Csakis ők. Ezért ezen a téren nemcsak a pártszervek nek és -szervezeteknek, a szakszervezetnek, a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek kell javítania a munkáját, hanem a gazdasági szerveknek, a gazdasági ve­zetőknek is. Tudatában vagyunk azok­nak a további fogyatékosságokn?J<, amelyek a dolgozóknak a termelés irá­nyításában való részvétele terén for­dulnak elő. így például az üzemi bi­zottságoknak csak 46 százaléka foglalt állást áz 1978. évi tervhez, és a dolgo­zók csak kis mértékben, gyakran for­málisan kapcsolódnak be a gazdasági tervek összeállításába. Ez elsősorban abból következik, hogy a termelési ér­tekezleteket. amelyeknek meg kellene vitatniuk a tervjavaslatokat, nem ér­tékelik mindig helyesen. 1977-ben a megvalósított javaslatok és észrevéte­lek részaránya 76,6 százalék volt, de ennek ellenére az utóbbi években csökkent a termelési értekezletek ha­tékonysága Ez a csökkenés abban rel­lik, hogy egy termelési értekezletre átlag csak egy javaslat esik. Ennek oka az értekezletek rossz előkészíté­se és tartalmi meghatározása. Úgy mint a termelési értekezletek terén, az újító- és feltalálómozgalom­ban is nagyobb figyelmet kell szentel­nünk a megvalósítási folyamatnak. A benyújtott újítási javaslatok száma növekszik. Az elmúlt évben azonban a beadott javaslatoknak csak 40 száza­lékát valósították meg. A gazdasági irányító szervekkel együtt a szakszer­vezetek is felelősek ezért a helyzetért. Az említett példák is megerősítik, hogy a szakszervezetekben határozot­tabban kell fokoznunk az alapszerve­zetek akcióképességét az irányítás, va­lamint az anyagi termelés területén, de elsősorban a termelés előkészítése so­rán, ahol a szakszervezetek befolyása jelenleg nem megfelelő. Tudatosítjuk, hogy a szakszervezetek tekintélyét állandóan fokozni kell, mégpedig a társadalmi fejlődésre, el­sősorban a gazdaságra gyakorolt hatá­suk elmélyítésével. Ezért elgondolko­zunk afölött, hogyan érvényesíthetjük következetesebben munkánkban a leni­ni munkamódszereket és -formákat, a bíráló igényesség módszerét, hogykn oldhatjuk meg még hatékonyabban és sokoldalúbban a dolgozók létszükség­leteit, jogos követeléseit és érdekeit. Sok mindent meg kell oldanunk a szakszervezeti szervek és szervezetek, valamint az irányító állami és gazda­sági szervek kapcsolatában. Az élet azt bizonyítja, hogy sok mindent tör­vényesíteni kellene, hogy a partneri funkciók törvényesen mindkét fél szá­mára kötelezők legyenek. A szakszer­vezeti szerveknek és szervezeteknek igényesebbeknek és elvhűbbeknek kell lenniük partnereikkel szemben az irá­nyítás terén, de a dolgozókról való gondoskodásban is. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a dolgozók észrevéte­leire. Megmutatkozik, hogy az évente megrendezett munkavédelmi ellenőr­zést gyakran gyengíti az a tény, hogy bár több ezer kisebb intézkedést meg­valósítanak, de számtalan döntő lé­pést évről évre halogatnak. 1972— 1976-ban az ellenőrzések alapján fel­tárt fogyatékosságok közül átlagosan egy-egy szervezetben ötöt nem küszö­böltek ki, ami természetesen hatással volt a munkabalesetek számának nö­vekedésére. Nem oldják meg megfele­lően a nők éjszakai munkájával, a túlórákkal, a veszélyes és egészségre ártalmas munkahelyek számának csökkentésével, valamint a megenge­dettnél nagyobb terheket mozgató nők számának csökkentésével kapcsolatos problémákat. A szakszervezeti szervek a gazdaság, valamint a dolgozókról való gondos­kodás feladatainak teljesítésével kap­csolatban feladatuknak tekintik, hogy tovább javítsák a dolgozók ideológiai nevelését, tovább emeljék műveltségi szintjüket és fokozzák szakképzettsé­güket. Az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának felmérésével kapcsolatban a szakszervezetek foko­zott figyelmet akarnak szentelni a fia­tal munkások és az ipari tanulók ne­velésének. Tömegesen szervezzük tag­jaink politikai és közgazdasági okta­tását. Ennek ellenére csak sikeres kezdetről beszélhetünk, mivel a pár- tonkívüll tagok jelentős része még nem vesz részt ebben az oktatásban. Sok még a fogyatékosság a dolgozók ilyen jellegű nevelésének tartalmában, szer­vezésében, műszaki és káderbiztosítá­sában. A szakszervezetek oktató és nevelő munkájának tökéletesítése azt feltételezi, hogv megjavítsuk a funk­cionáriusok aktívájának, köztük a propagandisták és a lektorok felkészí­tésének és nevelésének a folyamatát. Tervszerűbbé, Rgybehangoltabbá kell tenni a nevelést, amelyet szorosabban össze kell kapcsolni a pártmunkával. Karol Savéi, az SZLKP KB tagja, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára y 1978 III. 28. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség tevékenységének súlypontja az ideológiai nevelő munka. Minden ne­velői eszközzel arra törekszik, hogy tagjai és a széles közvélemény köze­lebbről megismerkedjea a szovjet va­lósággal, a szovjet emberek életével és munkájával. Arra törekszünk, hogy dolgozóink egyre jobban elsajátítsák a szovjet emberek példáját, a feladatok teljesítéséhez való felelősségteljes hoz­záállását, hogy a szovjet újítók és fel­találók haladó módszereit széleskö­rűen érvényesítsék vállalatainkban, a földművesszövetkezetekben ŕs az álla­mi gazdaságokban. Szövetségünk első­sorban a csehszlovák—szovjet barát­ság szocialista munkabrigádjai révén járul hozzá e feladatok teljesítéséhez. Intézkedéseket hozunk, hogy a járási bizottságok és i szervezetek üzemi bizottságai fokozott mértékben gon­doskodjanak a csehszlovák—szovjet barátság szocialista munkabrigádjairól. Eddig aránylag kevés segítséget és tá­mogatást kaptak járási bizottságaink­tól. Ezért sók a fogyatékosság a szov­jet tapasztalatok átvételében és érvé­nyesítésében. Teljes mértékben egyetértünk a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségei­nek beszámolóiban leszögezett gondo­lattal, miszerint nem megfelelő a tár­sadalmi szerve*etek által szervezett rendezvények hatékonysága. Ezzel a fogyatékossággal a mi tevékenysé­günkben is találkozunk. Gyakran sok mindent elkezdünk, de nem fejezünk be mindent hatékonyan. A probléma megoldása nem könnyű. A legnagyobb figyelmet most arra összpontosítjuk, hogy az alapszervezetek tervszerűen és céltudatosan dolgozzanak, minden tag aktívan és elkötelezetten tevé­kenykedjen. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai tagjainak kétharmada, vagyis a 920 000 tag kö­zül több mint 600 000 pártonkívüli. A különböző szintű bizottságok tagjainak csaknem 60 százaléka pártonkívüli, 40 százaléka pedig 30 évesnél fiatalabb. Ez óriási előnyt jelent, és tőlünk, kommunistáktól függ, hogy helyesen kamatoztassuk a párt szükségleteinek megfelelően úgy, ahogyan ezt a CSKP KB 11. ülése és a mai tanácskozás meghatározta. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség azt példázza, hogy nálunk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban hogyan vesznek részt a széles néptö­megek a párt és az állam politikájá­nak kialakításában és megvalósításá­ban, az állam irányításában és igaz­gatásában. Munkánk gyenge pontja a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség alap­szervezeteinek tevékenysége. Az alap- szervezetek több mint 15 százaléka nem dolgozik tervszerűen, rendszere­sen, inkább csak kampányszerűen. Ezért el akarjuk érni, hogy minden szervezet tervek alapján dolgozzon, a munkahelyek konkrét feltételeire bont­sa le a felsőbb szervek határozatait, és ezeket pontosan a kitűzött határ­időben teljesítsék. Tudjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Nem­csak a társadalmi szervezetekben, ha­nem az egyes pártszervezetekben is többet beszélnek a határozatokról, mint amennyit teljesítésükért tesznek. A lektorok alapos felkészítésére törek­szünk. Minden témával kapcsolatban szemináriumot rendezünk, amelyen szovjet szakemberek és a mi lekto­raink vesznek részt. Ennek ellenére vannak olyan járási bizottságok, ame­lyek nem készítik fel lektoraikat a tervezett témából és az előadásokat saját belátásuk szerint szervezik. Ha­sonló a helyzet a szemléltető agitáció- val. Ismeretes, hogy szövetségünk na­gyon jó minőségű szemléltető anya­gokat ad ki. Elszomorító azonban, ha valamelyik járási bizottságon nagy ha­lomban porosán találkozunk ezekkel az anyagokkal. Alapszervezeteinkben nagyon jól be­vált A mit tudsz a Szovjetunióról? ver­seny szervezése. Azt akarjuk, hogy egyes üzemi szervezetek példáját kö­vetve a többi is a szakszervezetekkel, a SZISZ-szel és a Nőszövetséggel együtt­működve úgy szervezze ezt a versenyt, hogy az az adott munkahelyen tevé­kenykedő valamennyi társadalmi szer­vezet közös akciója legyen. Azt akar­juk, hogy az alapszervezetek minden fényképkiállítást, minden szemléltető eszközt a nevelés eszközének tekint­senek. A Szovjetunió nemzetei kultúrájának és művészetének népszerűsítésében olyan formákat találtunk és honosítot­tunk meg, amelyek által közzétesszük a szovjet művészet és kultúra gazdag­ságát, gazdagítjuk nemzeti kultúrán­kat, hatást gyakorolunk a hivatásos és az amatőr együttesek repertoárjára, az amatőr művészeti tevékenység tar­talmi struktúrájára. Talán nem tartják szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy az idén a Puskin-emlékversenyen 280 000 fiatal, a Barátság dallamain 130 000 személy, a Sztanyiszlavszkij- versenyen 92 együttes, a Szovjetunió a gyermekek és fiatalok szemével kép­zőművészeti versenyen több mint 70 ezer gyermek vett részt. Ezek a ver­senyek a fiatal nemzedék és a felnőt-' tek körében is nagy érdeklődést kel­tenek. Csupán tavaly ezeken a verse­nyeken csaknem félmillió fiatal vett részt, miközben valamennyien 10—12 estét áldoztak fel a felkészülésre. Úgy gondoljuk, hogy ez méltó hozzájárulás fiatal nemzedékünknek a forradalmi hagyományok, a szocialista hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében a testvéri Szovjetunió és hős népe iránti szeretetre való neve­léséhez. Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. és Szlovákia Kommunista Pártjá­nak legutóbbi kongresszusa a mező- gazdaság és az élelmiszeripar elő a 6. ötéves tervidőszakra számos konkrét feladatot és az ötéves terv keretein kívül is néhány általános feladatot tű­zött ki. A tavaly elért eredmények ér­tékeléséből, valamint a lehetőségek és a feltételek mélyreható elemzéséből következik, hogy adottak a feltételek az ötéves terv feladatainak és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XV. kong­resszusa azon irányelvének teljesítésé­hez, hogy fokozatosan növeljük önel­látásunk mértékét a gabonatermesztés és az alapvető élelmiszerek termelése terén. Az irányítás minden szintjén, főleg a kerületekben, a járásokban és magában a termelésben foganatosított konkrét intézkedésekkel biztosítani kell a terv teljesítését ott, ahol eb­ben lemaradás mutatkozik, s minden lehetőséget meg kell ragadni az idei feladatok teljesítése érdekében azokon a munkaszakaszokon, ahol ez társa­dalmi szempontból megalapozott és kívánatos. Az 1978. évet döntő esztendőnek tartjuk a mezőgazdaság és az élel­miszeripar elé a 6. ötéves tervben ki­tűzött alapvető célok elérése szem­pontjából. Arra kell törekedni, hogy fegyelmezetten tiszteletben tartsák a vetésterületek tervezett nagyságát, és még következetesebben folytassák a társadalmi eszközök, az anyagok és az energia hatékony hasznosításának megkezdett útját oly módon, hogy ez megmutaikozzon a hektárhozamok nö­vekedésében, a haszonállatok hasznos­ságának fokozódásában, az anyagi költ­ségek, főleg az egy termelési egységre jutó szemes takarmányfogyasztás csök­kenésében és a munkatermelékenység növekedésében. A hatékonyság növelé­séért vívott küzdelmet minden szaka­szon egybe kell hangolni a mezőgazda- sági termelés minőségének javításáról való gondoskodással. Az a cél, hogy a mezőgazdasági termelés minősége tel­jes mértékben megfeleljen a fogyasz­tók és a feldolgozó ipar egyre növek­vő igényeinek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényes és dinamikus fejlesztési fel­adatainak teljesítése során a mostami ötéves tervidőszakban feltétlenül dön­tő fordulatot kell elérnünk n növény­termesztés előnyben részesített fejlesz­tésében. A helyzet javítása döntő tényezőjé­nek tartjuk a gabonatermelés és a tö- megtakarmány-termelés problémáinak energikus megoldását, a növényi fehér­jék és az ipari növénvek, főleg a ca- korréna és a burgonva megfelelő mennyiségben való termelését. Ezen az úton haladva megteremtjük a feltéte­leket a növénytermesztés és az állat- tenyésztési szükségletek között mind­eddig meglevő ellentét felszámolásá­hoz. Ezzel összefüggésben fel kell hív­nunk a figyelmet arra, hogy gyakran még mindig nem értik meg eléggé a gabonaneműekből való önellátás biz­tosításához való átfogó hozzáállás szükségességét. Nem egyoldalúan a gabonaneműek minél nagyobb mennyi­ségben való termesztésére, hanem az egy állattenyésztési egységre jutó fo­gyasztás minimálisra való csökkentésé­re is törekedni kell. Ezért e feladat elválaszthatatlan része a gabona beta­karítása, kezelése és raktározása során keletkező mindeddig nagy veszteségek csökkentése, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari hulladékanyagok jobb hasznosítása, valamint a rétekről és a legelőkről nyert tömegtakarmányok modern termelési és tartósítási mód­szereinek alkalmazása. E területen vannak a legnagyobb tartalékok, ame­lyek Szlovákiában biztosíthatják a ga­bona- és a takarmánvtermelés problé­máinak megoldását. Az állattenyésztésben az intenzitás és a hatékonyság növelésének legna­gyobb forrását továbbra is a biológiai anyagok javításában, a gazdasági ha­szonállatok hasznosságának növelésé­ben, a takarmányfogyasztás gazdasá­gosabbá tételében, ezen belül a sze­mes takarmányoknak tömegtakarmá­nyokkal való helyettesítésében látjuk. A szarvasmarha-tenyésztés terén egy­re sürgetőbben előtérbe kerül az a fel­adat, hogy korlátozni kell a magán- szektorban tartott fejőstehenek számá­nak csökkentését, és biztosítani kell a tehénállomány még gyorsabb növeke­dését a szocialista szektorban. Meg kell tartanunk a tehenektől átlagosan kifejt tejmennyiség és a szaporulat tervezett ütemét, figyelmünket az e té­ren elmaradó járásokban és vállala­tokban az előidéző okok felszámolásá­ra kell összpontosítani. A sertés- és baromfitenyésztésben meg kell tenni a szükséges lépéseket az egy termelési egységre lutó takarmányszükségletbe* mutatkozó indokolatlan különbségek kiegyenlítésére, és a takarmánvkeve- rékek minőségének javítására. A mezőgazdaság és a közélelmezés elé kitűzött célok elérése megköveteli az intenzifikálást és a hatékonyság növelését előmozdító minden tényező aktívabb felhasználását. Elsősorban a földállomány haszno­sítására és védelmére kell töreked­nünk. Ezért mindenütt következetese* érvényesíteni kell azt az elvet, hogy kevésbé termékeny talajra építsenek. (Folytatás a 4. oldalonJ

Next

/
Thumbnails
Contents