Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-24 / 83. szám, péntek
flz SZLKP KB Elnökséginek jelentése a CSKP XII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak teliesitaseröl, s az ezzel kapcsolatos további eljárásról (Folytatás a 2. oldalról) magas fokú hatékonysága és minden munka jó minősége elérésével kapcsolatban a párt alapvető stratégiai irányvonalának megvalósítása. Ez az egyetlen ütja annak, hogy a növekvő igények és a bonyolultabb feltételek mellett is elérjük alapvető célunkat — jobban kielégítsük az emberek anyagi és szellemi szükségleteit. Az eltelt két esztendő eredményei arról tanúskodnak, hogy ez a stratégiai irányvonal nem talált és nem talál mindenkinél megértésre, és mindenütt nem alakulnak ki annak megfelelő feltételei, hogy gyakorlattá váljon. Erről az a tény ts tanúskodik, hogy a népgazdaság fejlesztésére fordított beruházások ugyan lehetővé tették az anyagi termelés további dinamikus fejlesztését, de már kevésbé nyilvánulnak meg az újratermelési folyamat intenzitása növekedésében. Míg a társadalmi termék az eltelt két esztendőben 11,6 százalékkal gyarapodott, addig a nemzeti jövedelem csak több mint 10 százalékkal. A nemzeti jövedelem alacsonyabb mérvű növekedését az anyagok és az alapok iránti, feltételezettnél nagyobb igények idézték elő. Két év alatt csak egyharmadából teljesítettük az anyagköltségek tervezett csökkentését. Meg kell mondanunk, hogy ez a helyzet egyáltalán nem kielégítő. Az anyagfogyasztás csökkentése kategorikus korparancs. Ez annál sürgetőbb, mivel a nyersanyag, a tüzelőanyag és az energia ára nem fog csökkenni. Ehhez hasonlóan nyugtalanít bennünket az a tény, hogy a dolgozók állóalapokkal való mind nagyobb mérvfi ellátottsága mellett szüntelenül csökken az állóalapok liatásfoka. Ez újra és hangsúlyozottan jelzi azt a szükségszerűséget, hogy az új beruházásoknak színvonalas technikai és gazdasági paraméterei legyenek és hogy — képletesen szólva — a műszaki haladás forradalmi bástyáit hozzuk létre és ne technikai múzeumokat, valamint túllépjünk az iparosítás korszakának beidegzett módszerein és a mához méltó, új hagyományokat teremtsünk meg. Jó dolog az, hogy az utóbbi időben Szlovákia iparában meggátoltuk a műszakaránv csökkenését. Ez természetesen a műszakarány növelésére kell, hogy ösztönözzön bennünket. Célunk azonban nem az, hogy az embereket gépiesen felosszuk az egyes műszakok között, hanem az, hogy teljes egészében és több műszakban kihasználjuk a gépi-technológiai munkahelyeket. Nálunk Szlovákiában is tudatosítanunk kell az emberi munka ésszerűbb felhasználásának fontosságát. Tarthatatlan az, hogy a műszakon belüli munkaidőt csak 70 százalékra, a munkaidőt pedig általában 92 százalékra használják ki. Ezeket a veszteségeket elsősorban a munkamegszervezés és a munkafegyelem fogyatékosságai idézik elő. Ma, amikor mind jobban érezhetővé válik a munkaerőforrásokban a feszültség, nem pazarolhatjuk az emberi munkát. Az Irányítás dolgozóinak — mégpedig minden szinten — ezen a fontos területen véget kell vetniük az elnézésnek, erélyesebben kell megoldaniuk a problémákat, és ebben a pártszervezeteknek kell őket támogatniuk. A kommunisták mutassanak a magas fokú fegyelem és a munka megszervezettsége viszonylatában személyes példát. A hatékonyság növelésének feltétele, hogy a termelés növelését a nyersanyag-, az energia-, az anyag-, a pénzügyi és a munkaerő források mind teljesebb felhasználásával szavatoljuk. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, amely megkívánja a koncepciózus megközelítést, a fe|lődési tendenciák megismerését, hozzáértőbb és szívósabb munkánkat. A kohászat és a vegyipar anyagi bázisa eddigi mennyiségi fejlesztésével kapcsolatban határozottabban kell törekednünk a kohászatban a nemesebb anyagfajták gyártására, a vegyiparban a színvonalasabb gyártmányok előállítására, maradéktalanul felhasználva a KGST-országok keretén belül a célszerű munkamegosztás lehetőségeit. A megmunkáló ágazatokban is szükséges, hogy az illetékes tárcák és termelési-gazdasági egységek átértékeljék a termelési programok összetételét, kitippeljék azokat a gyártmányokat, amelyek esetében a legjobbak az értékesítés kilátásai, s a leghatékonyabban értékesíthető a nyersanyag, valamint az emberek munkája, hozzáértése és ügyessége, hogy ebben az irányban orientáljuk a további fejlődést. A gépiparban például az a feladat, hogy a termelési és a tudományos kutatási bázis célszerű felhasználásával és további megerősítésével fejlesszük az elektronikai ipart, mégpedig főleg az alkatrészbázis progresszív elemei, a számítástechnika, a távközlési berendezések, a fogyasztási elektronika, az autoTudjuk, tisztelt elvtársak, hogy a párt vezetősége a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban rendkívüli figyelmet szentel a hazai piac stabilitásának. Az élet szüntelenül meggyőz bennünket arról, hogy ez rendkívül érzékeny terület. A múlt héten a CSKP Központi Bizottságának jelentése megállapította, hogy lényegében eleget teszünk a piac követelményeinek az élelmiszerek viszonylatában. Ez a helyzet Szlovákiában is. Viszont továbbra is problémák merülnek fel főleg az élelmiszeripari gyártmányok választékét és minőségét tekintve, mégpedig az ésszerű táplálkozás követelményei szemszögéből. Rendkívül kívánatos, hogy főleg a hús- és a tejiparban a gazdagabb választékra és a színvonalasabb termékekre törekedjenek, és önérzetesen igyekezzenek lépést tartani a legjobb csehországi termelőkkel. Bonyolultabbak az ipari árucikkekkel való ellátás problémái. A tervhez képest az utóbbi két esztendőben Szlovákia kereskedelmi hálózatába hozzávetőleg 4 százalékkal kevesebb ipari gyártmány került. Ez főleg olyan termékekre vonatkozik, amilyen a kötöttruha és fehérnemű, a készruha, a bőr és a Elvtársak! A 6. ötéves tervidőszak második felében nagyobb és igényesebb feladatok hárulnak mező- gazdaságunkra és élelmiszer- iparunkra is. Jelentősen növekedni fog az élelmiszerek termelésének és szállításának vo- lumenje. E feladat fontosságát kiemeli az, hogy az utóbbi két esztendőben a kedvezőtlen időjárási feltételek következtében a terv teljesítésében lemaradás mutatkozott. A mezőgazdasági bruttó termelésben ennek a kiesésnek az értéke 3,4 milliárd korona, az árutermelésben pedig 1,3 milliárd korona. A kitűzött célok jelentőségét kiemelik a termelés strukturális változásai ős az a szükségszerűség, hogy szüntelenül javítsuk a minőséget és növeljük a hatékonyságot. Ezeknek a feladatoknak teljesítése megkívánja a termelési erőforrások céltudatosabb fel- használását, mégpedig minden munkahelyen a tartalékok mozgósításával, a tudománynak és a technikának, valamint a dolgozók alkotó kezdeményezésének széles körű alkalmazásával. A XV kongresszus határozatai értelmében a párt szervezeteinek. valamint a mezőgazdaság irányító struktúrájának politikai-szervező tevékenységét arra kell orientálnunk, hogy leküzd- jük a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés növelése közti aránytalanságokat. Ez annyit jelent, hogy a gabonatermesztési program sikeres megvalósítása mellett a lehető legmatikus és gépesítő berendezések, valamint a mérőeszközök termelésében. Jelentős javulásra kell haladéktalanul törekednünk gyártmányaink műszaki minőségében, mivel a helyzet nem kielégítő. Az előállított árucikkek volumenjében 1976-ban az új gyártmányok értéke csak 9 százalékot képviselt (országosan 12,5 százalékot). Ugyanakkor a gyártmányok döntő hányada csak alacsonyabb rendű megújulási szinten változott. Nem jobb a helyzet a gyártmányok minőségének javulásában sem. Hiszen az állami mi nőség - ellenőrző intézmények 747 értékelt gyártmánynak csupán 25 százalékát sorolták az első osztályba. Szlovákiában az új gyártmányoknak csupán 12 százaléka — többnyire a textiliparban — éri el a világszínvonalat. Jóllehet általában eleget teszünk a feladatoknak a terme lés volumene növelésében, kevésbé lehetünk elégedettek azzal, hogy termelésünk milyen mértékben elégíti ki a társadaporózus lábbeli, több gépipari fogyasztási árucikk stb. Ezen a területen a fogyatékosságok és a problémák, a lakosság növekvő szükségletei és követelményei, valamint növekvő vásárlóereje arra késztet, bennünket, hogy a problémákat haladéktalanul, céltudatosabban és erélyesebben megoldjuk, és biztpsítsuk az árualapokba a tervezett szállítmányokat, amelyeknek Szlovákia ipari vállalataiból 7,1 százalékkal kell növekedniük. Ezért felhívjuk a Strojsmalt, a Tesla, az Ogako, a Slovakotex, a fafeldolgozó és bútorkészítő üzemek stb. vezér- igazgatóságainak és vállalatainak dolgozóit, hogy igényesebben és következetesebben oldják meg a hazai piac ellátottságával összefüggő kérdéseket, idejében és színvonalasan teljesítsék kötelességeiket, és tekintsék ezt a feladatot nagy társadalmi fontosságú ügynek. A munka tökéletesítésének követelménye sürgető fontosságú a kereskedelem dolgozói számára is. Tárgyilagossá kell tenni a fogyasztói kereslet felmérését, rugalmasabban kell reagálni a lakosság szükségleteire, és ezzel össze kell hangolni a kereskedelmi hálózat felkészültebb ellátását is. Igényesebbé kell tenni és el kell mélyíteni a termelés iránti viszonyt, finagyobb figyelmet kell fordítanunk főleg elegendő mennyiségű jó minőségű tömegtakarmány biztosítására, amely hozzávetőleg 14 százalékát teszi ki a növénytermesztésnek, viszont a növénytermesztés két évi elmaradásának 23 százalékát képviseli. Ugyanakkor elvárjuk a mezőgazdaságban dolgozók cselekvő magatartását a burgonya- termelés megrekedésének átlii- dalásában, a kukorica és a hüvelyesek termelése gyorsabb növelésében, az egy hektárnyi vetőterületre eső cukor meny- nyiségének növelésében, a sörárpa minőségének javításában és a piac zöldséggel történő jobb ellátásában a mennyiség, a választék, a minőség és az idő tekintetében egyaránt. Ez vonatkozik a gyümölcsre és más olyan terményekre is, amelyeknek hiánya mutatkozik. A tömegtakarmányok termelésében a legnagyobb lehetőségekkel rendelkezünk a réteken és a legelőkön, amelyek Szlovákiában a mezőgazdasági földterületek csaknem egyharmadát teszik ki. A tömegtakarmányok termelési programjának megvalósításában számos jó példára akadunk a közép-szlovákiai kerület vállalatainak eredményeiben. így például a Banská Bystrica-i járás Ponikyi Efsz-e tavaly a réteken és legelőkön 54,7 mázsás hektárhozamot ért el szénából, ugyanebben a járásban a Mičinal Efsz több mint 77 mázsát, miközben az egész Banská Bystrica-i járás átlagos hozama 40 mázsa volt. lom szükségleteit, főleg a struk túrát, a választékot, a minőséget és az időt tekintve. Rendkívül sürgetőnek tekintjük azt, hogy az egyes tárcák, a terme lési-gazdasági egységek és a vállalatok vezető dolgozói ko molyán foglalkozzanak azzal a céllal, hogy az ötéves terv fel adataihoz képest a végtermékek előállításához szükséges Ipari szállítmányok szintje eltér a tervezettől. Intézkedéseket kell fo ganatosítani ennek megelőzésére. Arról van szó, hogy az utóbbi két esztendőben összesen 500 millió koronával túlteljesítették a beruházási és 2 milliárd koronával a szocialista országokba irányuló kiviteli szállítmányok tervét. Másrészt azonban 562 millió koronával elmaradtak a nem szocialista országokba irányuló exportszál lítmányok teljesítése viszonylatában, főleg a kohászati és az élelmiszeripari vállalatokban. Ugyanakkor 2,4 milliárd korona értékben adósai maradtak a belkereskedelemnek, mégpedig elsősorban az általános gépipar és a fogyasztóipar. gyelmesebbnek kell lenni a vásárlóval szemben, kulturáltabbá és etikusabbá kell tenni az eladást. Pozitívan értékeljük a szlovákiai ipar növekvő exportképességét, amiről az a tény tanúskodik, hogy tavaly 1975-höz képest 21 százalékkal nagyob bak voltak az exportszállítmányok, ebből a szocialista országokba irányuló szállítmányok 26 százalékkal. Ösztönzőleg hat, hogy az export növekedésében csaknem 60 százalékban részesedtek a fejlesztési programok. A kiviteli feladatokat általában teljesítettük, viszont, amint már említettem, nem tettünk eleget a nem szocialista államokba irányuló export feladatainak. Adósak maradtak főleg a gépipari vállalatok, valamint a fogyasztási ipar vállalatai. Teljes komolysággal tudatosítanunk kell, hogy a külföldi piac növekvő Igényessége és főleg a kiéleződő konkurrencialiarc, valamint a nem szocialista államok vámpolitikája következtében gyártmányaink értékesítése ma és a jövőben attól függ, hogyan tudjuk növelni műszakigazdasági paramétereinket és gyártmányaink minőségi színvonalát, milyen rugalmasan tudjuk megújítani és biztosítani a felkészült szervizszolgálatot. Ez kétségtelenül figyelemreméltó és példamutató. A tartalékok kihasználását tekintve már nemegyszer hangsúlyoztuk, hogy a növénytermesztés gyorsabb fejlesztésének kiinduló pontja a földalap szigorú védelme, a föld termőképességének szüntelen növelése és az intenzitást fokozó valamennyi tényező teljes mérvű hatékony felhasználása volt és lesz a jövőben is. A termelés további növelése megkívánja az öntözőberendezések gyorsabb építését, a legfontosabb talajjavító munkálatok elvégzését a kelet-szlovákiai síkságon, az Ipoly, a Sajó vízgyűjtő területén és a Záhorie vidékén. A termelés belterjessége fokozásának szerves tartozéka az öntöző létesítményeknek és más, a föld termékenységét növelő beruházásoknak teljesebb és hatékonyabb felhasználása, beleértve a szerves és a műtrágyával, valamint a mezőgazdasági vegyszerekkel való célszerű gazdálkodást. E tekintetben minőségileg új feladatok hárulnak az újonnan létesített agrokémiai központokra. Elvárjuk, hogy minden járásban, ahol működnek, a növények táplálása és védelme tekintetében szavatolni fogják a tudományos megközelítést. A Központi Bizottság kiemeli a hatékonyság és a minőség követelményét, s ez teljes mértékben vonatkozik mezőgazdaságunkra is. Ezzel kapcsolatban meg kell oldanunk olyan fontos problémákat, mint például a tömegtakarmány-fogyasztásban az egyes járások és vállalatok közti nagy különbségek. Tavaly például a trnavai járásban az efsz-ekben egy liter tej termelésére átlag 0,30 kg szemes takarmányt használtak, miközben a napi tejhozam 8,76 liter volt. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban a fogyasztás 0,34 kg volt és a tejhozam 7,87 liter. Hasonló példákat sorolhatnánk fel a többi járásból is, és nemcsak a tejjel, hanem más állati termékekkel kapcsolatban is. Ezek a példák is rámutatnak, milyen nagyok a tartalékaink, amelyeket mozgósíthatnánk a takarmánymérleg feszültségének enyhítésében a kedvezőtlen időjárási viszonyok idején, valamint az állattenyésztés rentabilitásának növelésében. Racionálisabban kell kihasználnunk mindenfajta takarmányt, céltudatosan kell érvényesítenünk az egy termelési egységre eső takarmányfogyasztás megindokolt normáit a mezőgazdasági üzemekben, a vállalati hozrazcsotban, az anyagi érdekeltségben, valamint a vállalatok ellenőrzésében is. A szemes takarmányok mérlegében szabályozó intézkedéseket kell foganatosítanunk a sertés- és a baromfihús, valamint a tojástermelésben úgy, hogy a szemes takarmányok fogyasztása ne legyen nagyobb, mint ahogy azt az állami terv előirányozza. A hatékonyság fokozásának irányvonala még nem nyilvánul meg kellő mértékben a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának növelésében. Részben a kedvezőtlen időjárás következtében, de túlnyomórészt szubjektív jellegű okok miatt nem sikerült a tervezett mértékben csökkenteni az anyagi fogyasztást. A hozzávetőlegesen azonos feltételek között dolgozó vállalatokban mutatkozó nagy és indokolatlan különbségek tapasztalhatok nemcsak a takarmányfogyasztásban, hanem a saját és a vásárolt trágyák kihasználásában, a termés begyűjtése során kimutatott veszteségekben és a nyersanyagok ipari feldolgozásában Is. Ez vonatkozik a gépek és az anyagiműszaki alap kihasználására, a termelés rentabilitására és hatékonyságára Is. A lakosság racionális táplálkozása érdekében a következő években meg kell gyorsír tani a szarvasmarha-tenyésztés, elsősorban a tehéntenyésztés fejlesztését. Nagy tartalékaink vannak az állatállomány jövedelmezőségében tapasztalható különbségekben. Míg pl. a nyugat-szlovákiai kerületben a szocialista szektorban 1977-ben egy tehén évi tejhozama 3249 liter volt, a közép-szlovákiai kerületben 2703 liter, és a kelet-szlovákiai kerületben 2518 liter. Az állattenyésztés problémáinak megoldásában nagyobb hozzájárulást várunk a fajne- mesít^í és állatorvosi szolgálattól, valamint a takarmányipartól és a tudományos-kutatási alaptól. Továbbra Is az a fontos feladat áll az élelmiszeripar dolgozói előtt, hogy optimálisan felhasználják a növényi és az állati termékeket, s állandóan javítsák a termékek minőségét, emeljék csomagolásának színvonalát, következetesen teljesítsék a termékfelújítási programokat, s ezáltal egyre újabb és Jobb termékekkel gazdagítsák dolgozóink asztalát. Az élelmezés folyamata hatékonyságának növelése, a termelőktől a fogyasztókhoz vezető út lerövidítése érdekében bátrabban kell kihasználni a mezőgazdasági elsődleges termelés, valamint a feldolgozóinar és a kereskedelem közti kooperáció és integráció bevált és ö| formált. A piac folyamatosabb élelmiszerellátása érdekében felelősségei lesebben kell foglalkozni a technológia korszerűsítésével, a termelési kanacitások összhangjának biztosításával, elhelyezésük és kihasználásuk ontimMlrálásával, a mezőgazdasági és a kerpslet (Folytatás a 4. oldalon) A mezőgazdaság és az élelmiszeripar növekvő feladatai % A hazai piac — rendkívül érzékeny terület
