Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-23 / 82. szám, csütörtök
A CSKP KB 11. ÜLÉSÉNEK VITÁJA (Folytatás a 4. oldalról) Arról van szó tehát, hogy konkrét utakat, módszereket és formákat keresünk a XV. kongresszuson kitűzött célok eléréséhez. Megőrizzük és tovább fejlesztjük a bevált elemeket, s újabb, tökéletesebb módszereket keresünk olyan esetekben, ha a régiek már nem felelnek meg a gazdaság fejlődési problémáinak megoldásában. Eközben az irányítás marxista—leninista alapelveiböl kiindulva tovább szilárdítjuk a párt vezető szerepét a gazdaságban, fokozzuk az állami terv szerepét a gazdasági fejlődésben, keressük a demokratikus centralizmus érvényesítésének optimális formáit, s jobb feltételeket teremtünk dolgozóink kezdeményező és alkotó készségének érvényesítéséhez. Azok tehát csalódni fognak, akik azt hiszik, hogy a tapasztalati rendszer bevezetése visszatérést jelent a piaci mechanizmus módszereihez. Ezt már a burzsoá sajtó kommentátorainak többsége kénytelen volt elismerni. A tapasztalati rendszer sikeres megvalósítása komoly politikai és szakmai feladat. De az is helytelen lenne, ha túlbecsülnénk jelentőségét, s minden gyakorlati problémát megoldó gyógyírként fognánk fel. Továbbra is érvényes, hogy a gazdasági szabályozók senki helyett sem fognak dolgozni. A színvonalas irányítás elsődleges követelménye az irányítási dolgozók magas fokú politikai fejlettsége és szakmai hozzáértése, a döntések helyessége, valamint az a képesség, amellyel a vezető a dolgozó kollektívák kezdeményezését helyes irányban összpontosítja. A tapasztalati rendszer mindehhez csupán hatékonyabb eszközöket és módszereket biztosít. A tervszerű irányítási rendszer új elemeinek kipróbálásával jobb feltételeket akarunk teremteni a hatékony és konkrét irányításhoz valamennyi szinten. Tehát nemcsak az egyes mutatók és módszerbeli utasítások megváltoztatásáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy a műhelyekben, az üzemekben és a vállalatokban az irányítás olyan célokat és feladatokat kövessen, mint például a termékek minőségének javítása, a termelési költségek csökkentése, a technológiai fe- , gyelem megtartása, a gépek jobb kihasználása, a gazdaságtalan termelés felszámolása stb. A termelési gazdasági egységek továbbra is az irányítás alapvető láncszemei maradnak, ezért a kialakított feltételeket eredményesebben kell kihasználniuk a műszaki fejlesztés hatékonyabb irányítására, a beruházások hatékonyságának növelésére, a távlati szerkezeti és kereskedelmi politikájuk tökéletesítésére, valamint a pénzügyi eszközök hatékonyabb kihasználására. A vállalatok és az üzemek erőit a termelési gazdasági egységek keretében végső fokon a társadalmi szükségletek jobb kielégítésére kell összpontosítani. Tudatosítanunk kell azt Is, hogy a kísérletezésnek még csak a kezdeti szakaszában vagyunk, sok tennivaló van még hátra, hogy a tapasztalati rendszer alapelvei az egyes munkahelyeken teljes mértékben érvényesüljenek. Most nagy felelősség hárul á minisztériumok és a termelési gazdasági egységek vezető dolgozóira, mert elsősorban elkötelezett munkájuktól függ a tapasztalati rendszer sikere. Bevezetését kezdettől fogva figyelemmel kell kísérni, s a tapasztalatok párhuzamos elemzése alapján megfelelő intézkedéseket kell tenni. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az irányítás szakaszán vannak olyan szakképzett és áldozatkész dolgozóink, akik sikeresen teljesítik ezeket a feladatokat. Ezt jelentős mértékben az is elősegíti, hogy a kommunisták saját ügyüknek tekintik a tapasztalati rendszer érvényesítését, s ezzel elősegítik a CSKP XV. kongresszusán előirányzott feladatok teljesítését a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítése irányában. EmiS Kigo, a CSKP KB tagja, a Kelet-szlovákiai Vasmű első igazgató-helyettese Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a CSKP KB Elnöksége jelentésének ahhoz a részéhez, amelyben az irányító munka javításáról volt szó. Az irányító munka jelentősége annak következtében növekszik, hogy egyre nagyobbak az előttünk álló feladatok. A szervezés és az irányítás nem nélkülözheti a jól átgondolt kádermunkát. Az irányítás és a káderkérdés egymással szorosan összefügg. A tudományos-műszaki fejlődés előrehaladásával nemcsak a szervezés és az Irányítás változik, hanem a vezető dolgozókkal szemben támasztott követelmények is. A vezető dolgozóknak rugalmasan kell reagálniuk ezekre a változásokra és fel kell őket használniuk a vállalat, a kerület, a termelési gazdasági egység távlati fejlesztése céljából. Különösen időszerű feladat a vállalaton belüli irányítás elmélyítése. Engedjék meg azonban, hogy íijra hangsúlyozzak egy közismert Igazságot. Minél magasabb az irányítás színvonala, ónnál jobb a döntések minősége és hatása. A termelési gazdasági káderekkel szemben támasztott követelmények szinte mindennap fokozódnak. Az igényeket maga az élet [okozza. Ezért a dolgok ismeretén, a rugalmasságon, az alkotó tevékenységen, az új dolgok iránti fogékonyságon és az azon a képességen alapuló kezdeményezés, hogy a vezető dolgozók helyesen tudjanak tájékozódni u konkrét termelési és társadalmi problémák megoldásában, a vezető dolgozókkal szemben támasztott igény lényege. Gyakran nem könnyű megmondani, mekkora mértékben felelős a vezető dolgozó a balsikerért. Az élet azonban olyan példákkal is szolgál, .amikor a vezető hibái nagyon markánsan és egyértelműen megmutatkoznak a kollektív munka eredményében. Sok olyan vezető van, aki már néhány éve felelős egy bizonyos munkáért, az eredmények mégis gyengék. Mégis sok esetben a kollektívát bírálják, nem pedig a vezetőt. Ezért « kádermunka során olyan vezető dolgozókat kell kiképeznünk, akik irányító munkájukat azon módszerek alkalmazásának a felgyorsítására összpontosítják, amelyek nem követelnek meg nagy és költséges befektetéseket, nemvonnak maguk után negatív kísérőjelenségeket. Olyan vezetőkre tan szükség, akik nem rejtőznek a kollektíva mögé. A vezető csak akkor ölhet osz- szes jogával, ha ezeket a jogokat összhangba hozza az objektív valósággal, az objektív lehetőségekkel. A felsőbb szervnek is teljesítenie kell kötelességeit és aztán meg kell követelnie ugyanezt az alsóbb szervektől, hogyha ezek a kötelességek reálisak. Nemegyszer azonban olyan helyzeteknek is tanúi vagyunk, hogy egy vállalati szintű irányító szervtől olyan feladatok teljesítését követelik meg, amelyek végrehajtásához nem teremtették meg 4 kellő feltételeket, vagy amelyek végrehajtása túllépi a vállalati szintű irányító szerv hatáskörét. Az ilyen „irányító munka“ bizalmatlanságot kelt és fékezi a kezdeményezést. Az is megtörténik, hogy a termelésnövekedés mulatóival olyan tervek elfogadására kényszerítenek egyeseket, amelyek nincsenek átfogóan kidolgozva, s később módosítani kell őket. Az irányítás minden szintjén dolgozó vezetőknek az a törekvés kell, hogy a lő feladatuk legyen, hogy a hozzájuk beosztott dolgozókból ősz- szetartó termelő kollektívát hozzanak létre, amely nem egyszerűen a dolgozók bizonyos számának összege, hanem olyan kollektíva, amelynek bizonyos kvalitása van és amely képes megoldani minden .termelési feladatot, még azokat is, amelyekre egy ember egyedül nem képes. Nem szabad túlságosan saját magunkra, csak a saját képességeinkre és tapasztalatainkra támaszkodnunk. A gyakorlatban azzal is találkozunk, hogy sok az operatív feladat, amely az alacsonyabb szintű irányító szervekre hárul csak azért, hogy a felsőbb szerveknek több idejük maradjon a fejlesztési feladatok megoldására, a termelési gazdasági egység, vagy a vállalat alapvető problémáinak elemzésére. E felsőbb szerveknek arra kell ösztönözniük a hozzájuk beosztott szerveket, hogy saját szintjükön önállóan döntsenek, hogy a fogyatékosságokat és a zavaró körülményeket saját maguk számolják fel, keletkezésük helyén. Ez nem jelenti az operatív munkáról való lemondást, hanem az operatív és a távlati feladatok közötti egyensúly helyes megválasztását. Elég időt kell hagyni a konkrét feladatok megoldására. El kellene gondolkodni arról is, hogy az irányítás minden szintjén gyakran rendeznek tanácskozásokat gyakorlatilag ugyanarról a problémáról. Ezeknek az értekezleteknek a hatékonysága gyakran minimális, nem járnak látható eredményekkel és nem segítik elő a munka minőségének javítását. A CSKP KB Elnökségének a káder- és személyzeti munkával kapcsolatban hozott határozata után jelentős mértékben javult a káderek kiválasztása, nevelése és elhelyezése. Javult a káderkiválasztás az osztály-, a politikai és a szakmai szempontok figyelembevételével. Sok vezetőnek nincs elég széles politikai látóköre és ezért figyelmét csak a problémák szakmai megítélésére összpontosítja, többé-kevésbé figyelmen kívül hagyva az adott területen követett párt*- politikai célokat. Ok nem veszik eléggé figyelembe a társadalmi érdekeKet a vállalatok és a reszort érdekeivel szemben. Vállalatunkban arra törekszünk, hogy a vezető dolgozók magas szakmai színvonala egyik döntő előfel- té-ieie legyen politikai tevékenységük sikerének. Tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a vezető dolgozó munkájának sikere nemcsak szakmai ismereteitől, hanem gazdasági, jogi, műszaki és másfajta ismereteitől is függ. Nagy súlyt helyezünk a szervező képességekre és az emberekkel való munkára. A termelés irányítását az emberek irányításaként fogjuk fel. Ha új gépet, berendezést szerelünk tel, igyekszünk minél több adatot beszerezni róla. Ez már magától értetődő. Csakhogy még nem magától értetődő, hogy ez a káderekre, tehát azokra az emberekre is vonatkozik, akik ezt a gépet megszerkesztik, kezelik és irányítják. Amikor a gép kihagy, nagy károk keletkeznek, de amikor az ember hagy ki, a károk ezt sokszorosan túlszárnyalják. A kár annál nagyobb,, minél magasabb vezető tisztségbe helyezünk nem megfelelő embert. Vállalatunkban a kádermunka egész rendszere az irányítási dolgozók személyiségének sokoldalú fejlesztésére, politikai és szakmai tudásuk, irányító képességeik, valamint jellembeli és erkölcsi tulajdonságaik fejlesztésére irányul. Nagy súlyt helyezünk az átfogó politikai műveltség biztosítására is. A káderösszetétel 1971-ben végrehajtott elemzése súlyos fogyatékosságokra mutatott rá, tőként a káderek politikai műveltsége terén. Az 1971-1977- es időszakban döntő fordulatot értünk el. 1977 végéig az irányító dolgozók több mint 69 százaléka elvégezte, vagy legalább már látogatni kezdte az esti egyetemet. 19H0-ig csaknem minden nyilvántartott káder megszerzi az átfogó marxista—leninista műveltséget. A Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói politikai nevelésének terve a pártoktatás további szintjeit is magába foglalja, s beiktattunk egy ötszemeszteres politikai tanfolyamot a párton kívüli műszaki-gazdasági dolgozók számára. A politikai nevelésnek ebbén a formájába az irányítás legalacsonyabb szintjén dolgozók kapcsolódnak be. Ebben a formában eddig 751 dolgozó vett részt tanfolyamon és további llö a közeljövőben vesz részt. Viszonylag kedvező a helyzet a dolgozók szakképzettsége terén. A műszaki-gazdasági dolgozók 82 százalékának például szakképzettsége van, további 1100 munkás és műszaki-gazdasági dolgozó pedig munkája mellett jelenleg tanul. Közülük sokan az irányító tisztségek betöltése tartalékosainak számítanak. A vállalat szükségletei szerint dolgozóinkat továbbképző szaktanfolyamokra küldjük ki. Ebben a formában az utóbbi két esztendőben llö dolgozó tanult. A tudományos képesítésű dolgozók továbbképzéséről is gondoskodunk. Vállalatunk jelenleg 17 kandidátust alkalmaz, akik főleg a kohóipari kutatásban dolgoznak, részt vesznek az állami, a reszortbeli kutatási feladatok megoldásában, új acélfajtáknak és a bádoglemezek újfajta felületi megmunkálásának a kutatásában. További 17 dolgozó levelező tagozaton Igyekszik megszerezni a tudományos képesítést. A káderek politikai és szakmai műveltségéről gondoskodva nagy figyelmet szentelünk a főiskolák fiatal végzettjeinek. A róluk való gondoskodás nem ér véget a hároméves szakgyukoiiattal, hanem ahhoz a vállalat vezetősége által kiadott elvhez tartjuk magunkat, mely szerint további fejlődésük érdekében e#«szen 35 éves korukig tervet dolgozunk ki fejlődésük biztosítására. Ezeknek a terveknek a teljesítését többször kiértékeljük, s vezetőik ezeknek a fiataloknak sokoldalú segítséget nyújtanak. A Kelet-szlovákiai Vasmű tapasztalatai azt mutatják, hogy érdemes gondot fordítani a szakmai és a politikai nevelés kérdéseire, mert ez a vállalatnak a munkatermelékenység növekedése, a kutatási feladatok megoldása, valamint a műszaki és a termelési színvonal emelkedése útján megtérül. A vezető káderek neveléséről és képzéséről való gondoskodás rendszerében pótolhatatlan helyet foglal el a ciklus- szerű nevelés. Az ezzel kapcsolatos kormányhatározatot a vállalati pártbizottság és a vállalati vezetőség által jóváhagyott elvekkel összhangban valósítjuk meg. E munkát a személyi fejlődés programjaival összhangban végezzük, s a program teljesítését rendszeresen ellenőrizzük és kiértékeljük. A ciklusszerü nevelésbe 25ö vezető dolgozót és 846 művezetőt, műhely- és részlegvezetőt vontunk be. Az alaptanfolyamot a művezetők, a részleg- és központvezetők számára saját tanintézetünkben rendezzük meg. E tanfolyamot eddig már 4G5 dolgozó elvégezte, az anyagi és a műszaki nehézségek ellenére. A tanfolyamot jelenleg 215 művezető látogatja. A vezető dolgozók közül az irányítási alaptanfolyamot 87-en végezték el, további löO-an az irányítási tanfolyamon, elsősorban az esti egyetem tanfolyamain vesznek részt. A CSKP KB Elnökségének a káder- és személyzeti munkáról szóló határozata lebontásához való tevékeny hozzáállás vállalatunknál is elősegíti az irányító munka operatívvá tételét. A vállalat káderprogramja és kádermo- dellje koncepciójának kidolgozásával megteremtettük a feltételeket a káderösszetétel tervszerű és céltudatos befolyásolásához. A kádermodellnek nálunk jelentős szerepe van a kádermunka hatékonyabbá tételében. Fokozza a határozathozatal objektivitását és a kádermunka irányításának hatékonyságát. A kádermodellt egybe hangoltuk a vállalat távlati műszaki fejlesztésével, s azoknak az elkerülhetetlenül szükséges feltételeknek a koncepcióját foglalja magában, amelyek szükségesek a káderösz- szelétel irányításához a vála- lat jelenlegi, és főleg jövőbeli szükségleteit figyelembe véve. Miután a kitűzött feladatokat összehasonlítottuk a CSKP XV. kongresszusán kitűzött határozatok teljesítésével, megbizonyosodtunk arról, hogy helyesen járunk el. Átfogó programozással és tervezéssel korlátozni igyekszünk a véletlenek hatását, hogy minél közelebb kerüljünk az optimális káder- összetételhez, amely biztosítja politikai és gazdasági céljaink elérését. Oldrich Klíčník, a CSKP KB tagja, a brnói városi pártbizottság vezető titkára A Központi Bizottság Elnökségének jelentése jelentős helyen foglalkozott az évzáró taggyűlésekkel, a pártalapszerve- zetek, a járási pártbizottságok feladataival és tevékenységével, a párt gazdaságpolitikájának megvalósításáért, a problémák megoldásáért, a politikai-eszmei munkáért és az emberek körében végzett tömegpolitikai munkáért való felelősségükkel. Bár az alapszervezetek irányítása és a tisztségviselőkkel való munka terén a brnói városi pártbizottság egyes városkerületi és némely üzemi pártbizottsággal együtt számos jó eredményt ért el, továbbra is rendkívül időszerűnek tartja a pártszervezetek irányítása minősége javításának és hatékonysága növelésének, valamint a pártalapszervezetek tevékenysége és befolyása hatékonysága növelésének kérdését, már csak azért is, mert az alapszervezetek tevékenységétől döntő mértékben függ az, hogy a brnói városi pártszervezet és a brnói gépipari üzemek teljesítsék a XV. pártkongresszus határozatait, hiszen ezek az üzemek nagymértékben hozzájárulnak a kivitelhez, a beruházásokhoz és köztársaságunk tüzelőanyag- és energetikaipari bázisának fejlesztéséhez. Meg azért is, mert a pártalapszervezetek tevékenységétől függ a politikai helyzet, a párt és a több mint negyed- millió dolgozó kapcsolata, a dolgozók munkakezdeményezése és áldozatkészsége. Körülményeink kedvezőtlenek, mert elavult a brnói iparvállalatok termelési-műszaki bázisa, nagyon gyakori az üzemzavar a villanyáram-elosztásban, a csatornahálózatban és a különféle vezetékekben, a közlekedésben, s még számos tovább! problémát sorolhatnék fel. Az alapszervezetek pártbizottsági tagjainak és elnökeinek egyharmada fiatal elvtárs, és fokozott igények hárulnak a sokéves pártbizottsági tagokra és pártalapszervezeti elnökökre is. Ez megköveteli, hogy megismertessük velük a legjobb pártszervezetek bevált tapasztalatait, megtanítsuk őket arra, hogyan kell dolgoznia bevált módszerek alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy a többé- kevésbé alkalomszerű tapasztalatcseréről át kell térni a szervezettre. Ezért áprilistól kezdve változtatásokat hajtunk végre az alapszervezetek elnökeivel való szemináriumi munkánkban. Ugyanígy fogunk eljárni az aktivistákkal és az ideológiai munkáért felelős al(Folytatás a 6. oldalon)
