Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-23 / 82. szám, csütörtök

A fii dl: népünk eletszinvonalának további emelése Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a CSKP Központi Bizottsága 11. ülésén elhangzott zárszava Iflll 1978. III. 23. Bevezetőben Husák elvtárs rámutatott a Központi Bizott­ság 11. ülésének fontosságára. Az ülés rendkívüli jelentősége abban rejlik, hogy körülbelül két évvel a XV. pártkongresz- szus után megvonta a kong­resszusi határozatok teljesíté­sében elért eredményeink és sikereink, s egyúttal fogyaté­kosságaink 'mérlegét is, és konkretizálta a XV. kongresz- szus határozatainak teljesítése terén a XVI. kongresszusig ter­jedő időszakban követendő el­járást. A Központi Bizottság vi­tájának tárgyszerű és konkrét jellege jó példa a járási és a kerületi pártkonferenciák szá­mára. Ebben a vitában számos okos tapasztalat, ismeret és észrevétel hangzott el, amelye­ket felhasználunk a további munkában. Husák elvtárs a továbbiak­ban méltatta az Elnökség je­lentésének, az eddigi fejlődés értékelésének és a jelentésben a jövő időszakra kitűzött fel­adatoknak egyértelmű támoga­tását. Nagyra értékeljük azt az egyértelműséget, amellyel a párt Központi Bizottsága a kér­déseket megvitatta. A járási és a kerületi párt- szervezetek értékelni fogják a legutóbbi konferenciák óta vég­zett munkájukat, és kitűzik to­vábbi feladataikat a XVI. párt- kongresszusig terjedő időszak­ra vonatkozóan. Hogyan kell megvonnunk az általunk vég­zett munka mérlegét? Csak a sikereket emeljük ki, amelyek­ből sok van, és ne vegyük ész­re a fogyatékosságokat? Ez olyan szélsőséges eljárás len­ne, amely önelégültséghez ve­zetne. Másrészt azonban azt sem tehetjük, hogy kizárólag a társadalmunkban még mindig tapasztalható problémákkal és fogyatékosságokkal foglalko­zunk, s ne vegyük észre a párt és a nép munkájának po­zitív eredményeit. Ezzel a má­sik szélsőségbe esnénk, borúlá­tókká válnánk. Mindkét véglet a jelenlegi helyzet helytelen értékelését jelentené, sőt el­venné az emberek munkaked­vét. Számunkra — ahogy ezt már megszoktuk — az a fon­tos, hogy minél objektívabban értékeljük a pozitív jelensége­ket is, és a fogyatékosságokat is. Ez az egyedüli elfogadható, reális és egyben az embereket mozgósító kiindulási alapja an­nak, hogy levonjuk a tanulsá­gokat a következő években végzendő munkánkhoz. Az Elnökség jelentésében és a vitában is joggal mutattunk rá sikereinkre. Ami az elmúlt két esztendőt illeti, nincs szé­gyenkeznivalónk. Ezt az is bi­zonyítja, hogy a bonyolult nem­zetközi gazdasági helyzetben is sikeresen fejlődik népgazda­ságunk, megtartjuk és emeljük népünk életszínvonalát. Nagy munkát végeztünk az élet más területein is. Ez nem kevés, és nem is magától értetődő dolog, különösen akkor nem, ha fi­gyelembe vesszük, mennyire igényes és bonyolult körülmé­nyek között dolgoztunk. Az el­ért sikerekre pártunk, társadal­munk, országunk joggal lehet büszke. Büszkeséggel tárhatjuk az eredményeket munkásosztá­lyunk, népünk és végső soron az egész világ elé. Ha vissza­tekintünk az elmúlt két évben megtett útra, akkor ez az, ami döntő. Rendkívül fontos ténv az, hogy az elmúlt két eszten­dőben a gyakorlatban teljes mértékben helyesnek bizonyult a XV. kongresszus programja. Ebből az az alapvető tanulság adódik, hogy mindig e prog­ramhoz kell visszatérnünk, al- kotóan továbbfejlesztenünk és az eddiginél még nagyobb erő­feszítéssel megvalósítanunk. A jelentésben és a vitában szó volt azokról a fogyatékos­ságokról, amelyek munkánkban fellelhetők. Persze vannak olyan fogyatékosságok, amelye­ket viszonylag gyorsan fel le­hetne számolni. Kötelességünk — mindenütt, ahol ez lehetsé­ges —. hogy következetesen erre törekedjünk. Vannak azon­ban távlati jellegű problémák is, ilyen például a tudományos- műszaki fejlesztésért vívott küzdelem. Ez nem egyszeri, hanem hosszan tartó feladat, amely azonban főleg jelenleg nagy. sürgősséggel áll előttünk. Ezt nem azért említem meg, mintha azt mondhatnám, hogy elhúzódó problémákról lévén szó, megoldásukra van elég idő. Éppen ellenkezőleg, az eddigi­nél még nagyobb intenzitással kell őket leküzdenünk. Egyút­tal azonban azt is látni kell, hogy az elhúzódó problémák nem oldhatók meg az állami vagy pártszervek egyetlen gyű­lésén, egyetlen intézkedésével. A XV. pártkongresszuson a ha­tékonyság növelésével, a szer­kezeti változások végrehajtásá­val és a népgazdaság intenzifi- kálásával kapcsolatban kitűzött célok elérése átgondolt és terv­szerű eljárást, hosszan tartó küzdelmet és mindenki részé­ről nagy erőfeszítést követel. A Központi Bizottságnak a tu- dományos-műszaki haladás fel­lendítésével a gépiparral, az építőiparral, a hazai piaccal és más kérdésekkel kapcsola­tos határozatai tartósan idő­szerűek. Konkretizálását és szerves részét jelentik a XV. pártkongresszus programjának. Nem teljesíthetjük őket egy­szeri kampány útján. E hatá­rozatokat állandóan figyelemDe kell venni, keresnünk kell megvalósításuk új és egyre ha­tékonyabb útjait, s teljesíté­süket állandóan ellenőrizni kell. A jelentés és a vita azt is megmutatta, milyen utakon kell haladnunk és milyen mód­szereket kell alkalmaznunk e célok eléréséhez, az irányítás tökéletesítésétől kezdve egé­szen a dolgozók kezdeményező sének fejlesztéséig. Minek kell elsősorban meg­változnia a CSKP KB mostani ülését követően? Elsősorban annak, hogy a jövőben foko­zott erőfeszítéseket kell tenni a XV. kongresszus gazdasági jellegű határozatainak megvaló­sítása érdekében minden szin­ten. S ezért fokozott felelőssé­get kell vállalni. Ugyanez vo­natkozik az ideológiai és a pártmunkára, valamint minden egyéb munkaterületre is. Ezt társadalmunk politikai-eszmei és gazdasági fejlődésének szük­ségletei, az emberek fokozódó igényei követelik meg. Ojektív szükségszerűsége ez annak, hogy ne topogjunk egy hely­ben, hanem fokozatosan előre­haladjunk. A fokozott felelős­ségnek, a párt-, állami és gaz­dasági szervek, valamint a tár­sadalmi szervezetek fokozott aktivitásának egyre inkább mu­tatkoznia kellene egész mun­kánkban. Ez nem egyszeri ak­ció, hanem a hatékonyság nö­veléséért és a minőség javítá­sáért vívott hosszan tartó küz­delem. Husák elvtárs ezután rámu­tatott a hatékonyság növelése és a minőség javítása követel­ményének tartós érvényességé­re és elvi jelentőségére, arra, hogy e követelmény elválaszt-“ hatatlanul összefügg népünk életszínvonalának fenntartásá­val. A világpiaci árak emelke­dése az elé a kérdés elé állí­tott bennünket, hová vetítsük negatív következményeit: a nép életszínvonalának területére, vagy a termelés területére. A tőkés országoktól eltérően, ahol az áremelkedések követ­kezményeit a dolgozók viselik, pártunk már a Központi Bizott­ság 1974 novemberében meg­tartott ülésén úgy döntött, hogy nem szabad veszélyeztet­ni a dolgozók, a többgyerme­kes családok, a nyugdíjasok életszínvonalát és szociális biztonságát, hanem éppen el­lenkezőleg: az életszínvonalat tovább kell emelni és a gazda­sági helyzet alakulására ható külső negatív tényezőket fő­ként a termelés területén kell ellensúlyozni. 1974 óta e cél elérésére nagy erőfeszítéseket tettünk és elmondhatjuk, hogy egészben véve jól megálltuk a helyünket. Ha azonban azt akarjuk, hogy az emberek egy­re jobban éljenek, minden te­rületen szüntelenül fokozni kell a termeléssel, a gazdasági élettel szemben támasztott kö­vetelményeket, fokozni kell a termelés hatékonyságát és gaz­daságosságát. Minden becsüle­tes ember megérti ezt. Nem az a cél, liogy mindenki többet gürcöljön, hanem az, hogy mindenki becsületesen és az eddiginél jobban dolgozzon. A pártban és a közvélemény­ben terjeszteni kell az igényes­ség légkörét, amely mostani tanácskozásunkat jellemezte. Még sokat beszélhetnénk az élet minden területén elért eredményekről. Előttünk azon­ban igényes munka áll, amit annak érdekében kell végez­nünk, hogy tovább növekedjen országunk gazdagsága, hogy emelkedjen az életszínvonal, szilárduljon népünk szociális biztonsága. Ez nemcsak a gaz­dasági életre vonatkoztatva ér­vényes, hanem a párt-, az ifjú­sági és a szakszervezeti mun­kára is, minden munkaterület­re. A bíráló igényesség továb­bi fokozásának szükségszerűsé­ge a legfontosabb tanulság, amely a Központi Bizottság mostani üléséből mindannyiunk számára levonható. Mindenütt olyan légkört kell teremteni, amelyben magától értetődővé válik, hogy elsősor­ban minden vezető dolgozónak felelős és igényes munkát kell végeznie. Ha munkájában vala­mi „nem megy jól“, segíteni kell a vezető dolgozónak, el kell vele beszélgetni, vagy a legrosszabb esetben, ha már semmi más sem segít, olyan személlyel kell felváltani, aki készséges és képes teljesíteni a feladatokat. Ez azonban már csak végső esetben megoldás. Ezt a módszert nem érvényesít­jük káderpolitikánkban mind­addig, amíg nem válik elkerül­hetetlenül szükségessé. A fo­kozott igényesség érvényesíté­sében természetesen minden vezető dolgozónak elöl kell járnia. Csak aztán követelheti meg másoktól, hogy feleiős és jó munkát végezzenek. A mostani központi bizottsá­gi ülés után rendkívül fontos, hogy határozatait mindenütt, a kormányok, a gazdasági szer­vek, a Nemzeti Front szervei, a kerületi és a járási pártbi­zottságok, valamint a pártalap­szervezetek nagyon konkrétan lebontsák. Annak érdekében, hogy az általánosból kiindulva eljussunk a konkréthoz, a sza­vakból kiindulva a tettekhez, az idei tervnek, a VI. ötéves tervidőszak következő évei ter­veinek és más feladatoknak a hatékony teljesítéséhez. Nincs olyan munkahely, ahol ne le­hetne valamit javítani. A Köz­ponti Bizottság határozatait minden munkaszakaszon és minden szinten kezdeménye­zően le kell bontani, igényesen kell hozzáállni a következő kongresszusig terjedő időszak­ban előttünk álló feladatok tel­jesítéséhez, és egyúttal meg kell teremteni a feltételeket a következő időszak progresszív fejlődéséhez is. Beszédének további részében Husák elvtárs a tömegpolitikai munka egyes kérdéseivel fog­lalkozott. A jelenlegi helyzet megköveteli a párt, a szakszer­vezet és az ifjúsági szervezetek, a Nemzeti Front szervei és a tömegkommunikációs eszközök által a dolgozók széles rétegei körében végzett munka javítá­sát, tökéletesítését. Ha az eddi­ginél is jobb eredményeket akarunk elérni — és erre fut­ja erőnkből, sőt még igénye­sebb feladatokat kell kitűznünk —, elkerülhetetlenül szüksé­günk van az emberek egyre aktívabb támogatására és elkö­telezettségére. A feladatok he­lyes kitűzése, a dolgozók szé­les rétegeinek elkötelezett hoz­záállása és ennek hatékony irá­nyítása a további sikeres elő­rehaladás fő biztosítéka. Ennek másik oka az, hogv osztályellenségeink külföMrfti fokozzák az ellenünk indított kampányaikat, a rádió, a sajtó, a televízió és más eszközök segítségével — provokációkkal is — hatni igyekeznek az em­berek öntudatára, iparkodnak félrevezetni az embereket. Ar­ra törekszenek, hogy visszaél­jenek a Februári Győzelem 30. évfordulójával és az Idei évre eső más évfordulókkal. Itthoni hajótöröttek is különféle ko­holmányokat terjesztenek, fő­leg olyan ügyekről, amelyek a lakosság széles körét érintik, igyekeznek pánikot költeni az árakkal és a pénzzel kapcso­latban, megpróbálnak bizonyta­lanságot kelteni az emberek körében. Nincs olyan nagyobb munka­hely hazánkban, ahol ne len­ne pártszervezet, a forradalmi szakszervezeti mozgalom szer vezetei pedig mindenütt tevé­kenykednek. Ha valahol tehát ilyen jelenségekkel találko­zunk, azonnal meg tudjuk ma­gyarázni, hogy csak rosszindu­latú koholmányokról van szó. Mindenütt határozottan fel kell lépni, minden pártellenes és szocialistaellenes megnyilvánu­lások ellen, szándékosan ter­jesztett különféle koholmányok ellen, hogy az emberek bizton­ságban félelemmentes légkör­ben élhessenek és dolgozhassa­nak. Ez tömegpolitikai mun­kánk fontos alkotó része. Min­den ok megvan arra, hogy a kommunisták sz:iva teljes mér­tékben megnyerje a dolgozók bizalmát. El kell gondolkodnunk a csehszlovák hazafiságra és a mély internacionalizmusra való nevelés továbbfejlesztéséről is, tovább kell mélyítenünk a Szovjetunióval és a többi test­véri szocialista országgal sok­oldalúan fejlődő baráti kapcso­latainkat és elvtársi együttmű­ködésünket. Ez szintén fontos feladata a széles néptömegek eszmei felfegyverzésének. A tö­megpolitikai munkában nagy gondol kell fordítani az arra irányuló nevelésre, hogy az emberek büszkék legyenek ha­zánkra, sikereinkre, szocialis­ta rendszerünkre, a Szovjet­unióval való barátságunkra és szövetségünkre. Az ország minden részéből érkező visszhangok azt mutat­ják, hogy lakosságunk az el­múlt napokban nagy örömmel fogadta azt a hírt, hogy az el­ső csehszlovák űrhajós űruta­záson vett részt. Jogos büszke­séget éreznek az emberek az­zal kapcsolatban, hogy ez a szovjet elvtársakkal való együttműködésnek köszönhető, ugyanúgy, mint az, hogy a szo­cialista Csehszlovákia a világ harmadik olyan országa lett, amely űrhajóssal dicsekedhet. Az embereknek ez az öröme és büszkesége elősegíti a Szovjet­unióhoz és népéhez fűződő testvéri érzelmeik elmélyítését. Ez a Szovjetunió és országunk internacionalista kapcsolatai­nak nagy példája. A CSKP KB mostani ülése után a legfontosabb az — folytatta Husák elvtárs —, hogy eredményeit az egész párt magáévá tegye. Már sok­szor elmondottuk, hogy amilyen a párt, olyan a társadalom. Ahogyan a párt, a motor, a di­namó — vagy politikai kifeje­zéssel élve — a társadalom él­csapata dolgozik, úgy dolgozik minden szerv. A pártnak ez a szerepe kétségbevonhatatlan és pótolhatatlan. És amikor a jö­vő időszak igényesebb felada­tairól beszélünk, mindig a párt­munka szerepéből és minőségé­ből kell elsősorban kiindulnunk. Ezért mostani ülésünk légkö­rét magukévá kell tenniük a járási pártkonferenciáknak, amelyekre áprilisban kerül sor, valamint a kerületi és városi pártkonferenciáknak, amelyek májusban lesznek. A Közponli Bizottság határozatait, a sike­rek értékelését, a problémák és a fogyatékosságok elemzé­sét, a következő kongresszusig reánk váró feladatokat minden pártkonferencián nagyon konk­rétan le kell bontani és névre szólóan meg kell fogalmazni annak érdekében, hogy e kon­ferenciák vitái konkrétak és bírálóak legyenek, hogy előse­gítsék a járási és a kerületi pártszervezetek számára a problémák megoldását és a XV. kongresszuson kitűzött felada­tok teljesítéséhez vezető út szabaddá tételét. Mindazt, amit ezen az ülé­sen a kritikáról és az önkriti­káról, az igényességről és más követelményekről mondottunk, érvényesítenünk kell a kerületi és a járási konferenciákon és közvetítésükkel az alapszerve- zetekben. Tanácskozásunk szel­lemében kell irányítani az egész párt életét és tevékeny­ségét a XVI. kongresszusig ter­jedő időszakban. A kommunis­ták jelentős járási és kerületi tanácskozásai útján tovább kell szilárdítani a párt soraiban és a dolgozók körében az általunk követett út helyességével kap csolatos mély biztonságérzetet, a jövő biztató távlatainak érzé­sét. A hetedik ötéves terv kidol­gozását úgy fogjuk megszervez­ni, hogy e terv biztosítsa a szó ciális és gazdasági fejlődés progresszív tendenciáinak foly­tatódását, népgazdaságunk, or­szágunk szerves és hatékony fejlődését, a nép életszínvona­lának fenntartását és további emelését. Vajon melyik tőkés ország biztosít ilyen távlatokat a dolgozók millióinak, mint a mi szocialista hazánk? A fel­adatok természetesen sem a kö­zeljövőben, sem a távolabbi jö­vőben nem lesznek könnyűek. Pártunk a Központi Bizottság vezetésével, a dolgozók széles rétegeinek tevékeny támogatá­sával megfelelő tapasztalattal, erővel és elszántsággal, elég odaadó és hozzáértő emberrel rendelkezik ahhoz, hogy sike­resen biztosítsa a jelenlegi és a jövő feladatok teljesítését. Végezetül Husák elvtárs sok erőt és munkasikert kívánt a jelenlevőknek a Központi Bi­zottság ülésén kitűzött felada­tok és mindazon feladatok teé- jesítéséhez, amelyeket a járási és a kerületi pártkonferenciák tűznek majd ki annak érdeké­ben, hogy teljesítsük őket a XVI. kongresszus előtt, s a XVI. kongresszuson büszkeség­gel adhassunk majd számot dolgozó népünknek és az egész világnak pártunk, szocialista hazánk új sikereiről. A Prerovi Gépgyár hazánkban az építőipari berendezések egyik legjelentősebb szállítója. A vállalat dolgozóinak munkakezdemé- nyezése jelenleg a Februári Győzelem. 30. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalások megvalósítására irányul. Nagy sze­rep hárul e feladatok teljesítéséből a 2918 tagot számláló 236 szocialista munkabrigádra és a 8 komplex racionálízációs brigád­ra. A felvételen: František Roh szocialista munkabrigád-tag, a Szovjetunió számára készülő malom egyik alkatrészét szabá­lyozza. (Felvétel: V Galgonek — CTK)

Next

/
Thumbnails
Contents