Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-22 / 81. szám, szerda
A CSKP KB 11. ÜLÉSÉNEK VITÁJA J 1978 III. 22. (Folytatás a 8. oldalról2 tív felhasználásához nagyon bonyolult és nehéz út vezet, melyen számos objektív és szubjektív akadállyal is szemben találjuk magunkat. Ezeket csak úgy küzdhetjük le, ha a tudományban tervezői és irányítói tevékenységünket olyan szintre emeljük, hogy általa képesek leszünk teljes mértékben urai lenni ennek az egész bonyolult folyamatnak, amelyben a tudomány mint termelőerő realizálódik. Minőségileg ez új feladat, minden fejlett országban intenzíven foglalkoznak vele, és a szocialista társadalom feltételei között való megoldásának módját azokból a jelentős sikerekből és tapasztalatokból következlethetjük ki, amelyeket ezen a téren a Szovjetunióban szereztek. Ám ahhoz, hogy ezt a feladatot gyorsan és sikeresen oldhassuk meg, meg kell teremteni a szükséges teret, mely mint gazdaságpolitikánk egyik legjelentősebb alkotóeleme, nélkülözhetetlen. A jelenkori, túlságosan széles skálájú termelésben nem beszélhetünk a teljes termelés progresszív, műszaki-tudományos megoldásáról. A termelés nagy szétszó- ródottsága elsősorban kísérletifejlesztési bázisunk szétforgá- csóltságában tükröződik. Sok kutató- és fejlesztési intézet létrehozásához vezetett, olyan tematikával foglalkozó intézmények felállításához, amely a termeléshez legközelebb állónak mutatkozott. Ezek az intézetek azonban kutatási programjukkal és szervezési formájukkal nagyobbrészt nem váltak az új progresszív irányzatok kezdeményezőivé és úttörőivé, hanem idővel inkább hozzáidomultak egy-egy adott termelési ághoz. A kutató- és fejlesztési in- lézetek csaknem 90 százaléka és a fejlesztési-kutatási bázis dolgozóinak körülbelül 70 százaléka a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok mellett működik. Tipikus, hogy ezek az intézetek aránylag kicsinyek és nem megfelelő a tudományos dolgozókkal való ellátottságuk. A szóban forgó intézetek csaknem kétharmadának száznál kevesebb dolgozója van, és egy intézetre átlag körülbelül másfél tudományos dolgozó jut. Egy tudományos dolgozóra következésképpen több kutatási és fejlesztési feladat hárul. Ez a helyzet tarthatatlan és a műszaki-tudományos forradalom korában elképzelhetetlen. A fejlesztési-kutatási kapacitás koncentrálása nélkül nem lehetséges kellőképpen meggyorsítani a műszaki-tudományos fejlődést. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tudomány összpontosításának elengedhetetlen feltétele a termelés megfelelő koncentrálása. A következő probléma, amely- lyel a közeljövőben foglalkoznunk kell, kutatási-fejlesztési bázisunk minőségének kérdését érinti. Bázisunk jelenleg mintegy 1.70 000 tudományos dolgozóval működik. Meg kell azonban mondanunk, hogy nem fordítunk kellő figyelmet belső szerkezetére. Vizsgálataink azt mutatják, hogy kutatási- fejlesztési bázisunk dolgozóinak összlétszámába olyan alkalmazottakat is beleszámítunk, akik munkájuk tartalmánál fogva nem tartoznak oda. Ha például ezen a téren az UNESCO szabályzatai szerint járnánk el, és így kiszámítanánk, mennyi tudományos dolgozóra van szükségünk, körülbelül a jelenlegi létszám egy- hatodával kisebb számot kapnánk. Ezt tudatosítanunk kell, nehogy az a helytelen nézet alakuljon ki, hogy a kutatási- fejlesztési bázis valamennyi dolgozója valóban részt vesz az alkotó tevékenységben és hogy kutatási-fejlesztési bázisunk felépítését már befejezettnek tekinthetjük. A valóságban a tudományos dolgozók száma a bázis összes alkalmazottai létszámának az egyharmadát sem teszi ki. Egy 1974-es vizsgálat szerint e főiskolai képesítéssel rendelkező omberek 15 százaléka „alkotó tevékenység“ címén dokumentációs munkát, tesztelést, standardizálást vagy gazdasági-adminisztratív tevékenységet fejtett ki. A jelenlegi tudományos-kutatási potenciál tehát a valóságban lényegesen kisebb, mint a Kimutatott. Az egész kutatásifejlesztési bázis viszonylatában az alapkutatásokra megközelítőleg a tudományos dolgozók 12 százaléka esik, ebből a Csehszlovák Tudományos Akadémiára és a Szlovák Tudományos Akadémiára csupán 8 százalék. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az alapkutatás már több éven át a kutatásifejlesztési alap tevékenységének a leglassabban fejlődő része. Míg a bázis egészében véve 1975-től 20 000 dolgozóval gyarapodott, az alapkutatás ezt a gyarapodást a gyakorlatban meg sem érezte. A tudományfejlesztés ütemét természetesen nem hasonlíthatjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kutatási és fejlesztési lehetőségeihez, fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy sokat meríthetünk eredményeikből és tapasztalataikból. Az említett két országban az alapkutatás részesedése a teljes kutatási fejlesztési potenciálból .12—15 százalék körül mozog s további fejlesztése a cél. Azokban a kisebb országokban, amelyek igyekszenek lépést tartani a világ műszaki-tudományos fejlődésével, az alapkutatás az általános kutatási és fejlesztési potenciálból körülbelül 20— 30 százalékban részesül. A mi kutatási-fejlesztési bázisunk az alapkutatásra jutó 12 százalékkal e vonatkozásban szinte kivételnek számít. Hangsúlyozzuk, hogy amint a termelésnek „tudományosod- nia“ kell, éppúgy a tudomány iparosulása is elengedhetetlen. A tudomány számos területén a technikai ellátottság egyenesen feltétele az effektív tudományos alkotásnak. Ugyanakkor a kísérleti technika kicserélésének a kutatásban elengedhetetlenül gyorsabbnak kell lennie, mint a termelésben. A tudomány jobb műszaki ellátottságának követelményével egyidejűleg az alap- és alkalmazott kutatással foglalkozó munkahelyeknek azzal is törődniük kell, hogy célszerűen és ésszerűen helyezzék el, használják ki a modern kísérleti technikai eszközöket. Ami a különböző legdrágább technikai eszközöket és felszereléseket illeti, a jövőben az eddiginél jobban ki kell használni a KnST-országok együttes lehetőségeit is. A tudomány és a technika forradalma — amint azt Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, az SZKP XXV. kongresszusán — alapvető változásokat igényel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben. Határozott küzdelmet követel meg a megcsontosodottság és h rutinmódszerek ellen, igazi tiszteletet kíván a tudomány iránt, s azt a képességet, hogy tanácskozzanak i’óla és számoljanak vele. Éppúgy szükségessé teszi a gazdasági ösztönzés tervezésének tökéletesítését, hogy meglegyenek azok az előfeltételek, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy gyorsan érvényesülhessenek az új gondolatok a termelés egész folyamatában (a feltalálástól a gyártás befejezéséig) és kellő biztosítékot nyújtanának gazdaságunknak ahhoz, hogy vállalataink ne gyártsanak elavult termékeket.“ Ezekről a problémákról a CSKP XV. kongresszusán és a Husák elvtárs által a CSKP KB 11. ülésén előterjesztett jelentésben is szó esett. Azok közé az igények közé, amelyeket a tudományos-műszaki fejlesztés a tervezéssel szemben támasztott, a tervezés távlatainak a kiterjesztése is tartozik. A tudomány hatékonyságának egyik alapvető feltétele az is, hogy az eddiginél jobban összpontosítson a társadalom fejlesztésének több évtizedig érvényes problémáira. Például a Szovjetunióban az 1976— 1980-as évekre szóló népgazdasági terv előkészítése folyamán ez Ideig első ízben több mint 200 konkrét programot állítottak össze a legfontosabb műszaki-tudományos problémák megoldására. Realizálásukra komplex intézkedéseket hoztak, ide értve a források biztosítását, az általános építés, a termelés és a közellátás terveivel való összehangolást. Ügy vélem, hogy helyes lesz, ha mi is hasonlóképpen járunk majd el a hetedik ötéves terv előkészítése során. Feltételeink között még más szovjet tapasztalatok felhasználása is célszerűnek látszik, elsősorban azoké, amelyeket a Szovjet Tudományos Akadémia kísérleti és kutatóintézetei szereztek a tudományos-termelési munkahelyeken. A tudományos-termelési egységek minőségileg új szervezési formát jelentenek, amely az olyan rendkívül dinamikusan fejlődő tudományágakban mint az atomfizika, a számítástechnika, a mikroelektronika stb., meggyorsítja a tudomány—kutatás—termelés ciklust. A Szlovák Tudományos Akadémia jelenleg javaslattervezetet készít elő, melynek célja az lesz, hogy az SZTA Mű- szaki-Kibernetikai Intézetében létrehozzuk az első tudományos-termelési egységet, mint új tudományszervezési formát. Tevékenysége elsősorban az alapkutatásra, az alkalmazott kutatásra, a fejlesztésre és a kísérleti termelésre irányul majd, a gépipar számára alkalmas a programozható automaták, az ipari robotok területén. A KGST keretén belüli nemzetközi tudományos munkamegosztás és különösképpen a Szovjetunióval való nemzetközi tudományos munkamegosztás fokozatosan természetessé válik akadémiánk tudományos életében. Éneikül elképzelhetetlen lett volna az SZTA eddigi aktív és sikeres részvétele az űrkutatásban, éppúgy, mint ahogyan a szovjet—csehszlovák nemzetközi személyzetű sikeres űrrepülés, va^y az első csehszlovák űrpilóta űrbéli kutatómunkája sem, amely mind itthon, mind külföldön nagy visszhangot és elismerést keltett. Más további tudományágakban és kutatási területeken is jelentős tudományos eredményeket értünk el a tudományos együttműködés terén. A KGST-országok közös tudományos munkájában is újra és újra jelentkezik az egységes stratégia alapján végzendő műszaki-tudományos tevékenységre irányuló erőfeszítés koncentrálásának igénye. Minthogy bonyolult és specifikus kérdésekről van szó, elengedhetetlen, hogy ne megfelelő rendszerességgel, céltudatosággal és körültekintéssel kezeljük őket. Nem kételkedem benne, hogy képesek leszünk megbirkózni a legkülönbözőbb problémákkal is, ha fontosságuk és jelentőségük szerint rájutc irányítjuk az egész társadalom figyelmét. Vladimír Pirosík, a CSKP KB tagja, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára A XV. pártkongresszus óta eltelt időszakot közép-szlovákiai kerületünkben is a CSKP politikáját megvalósító önfeláldozó munka jellemezte, joggal mondhatjuk, hogy a kije- , lölt feladatokat becsülettel teljesítettük. Természetesen nem akarunk megelégedni a terv globális teljesítésével. Mint a CSKP KB Elnökségének beszámolója megállapította, nálunk is vannak vállalatok, melyek nem teljesítik a tervet, hátráltatják más vállalatok munkáját, hiányossá teszik hazai piacunkat és külkereskedelmünket. Elemezzük az okokat, és a hiányosságok kiküszöbölésére intézkedéseket teszünk. Az élet megköveteli a hatékonyság gyors növelésére fordított fokozott figyelmet, a tudományos és műszaki eredmények következetes érvényesítését, a termékek szerkezeti összetételének gyorsabb változtatását és felújítását, export- képességük növelését. Az idei feladatok teljesítéséhez nagy felelősségtudattal láttunk hozzá. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenynek és kötelezettségvállalási mozgalomnak köszönhetően kerületünk a feladatokat aránylag sikeresen teljesíti. Az eddig tett szocialista kötelezettségvállalások több mint 784 millió koronát képviselnek. Tudatosítjuk, hogy a jól irányított kezdeményezéssel a dolgozók hatalmas erőit mozgósítják, s ez legnagyobb értékeink közé tartozik. Sok esetben vannak még kihasználatlan tartalékaink. Derűlátóan tekintünk a jövőbe. Kerületi pártszervezetünk tovább szilárdította a dolgozók körében vezető szerepét és tekintélyét. Tovább erősödött eszmei, szervezési és akcióegysége, melyet az évzáró taggyűlések is bizonyítottak. Az elfogadott határozatok tartalmukkal, színvonalukkal és konkrétságukkal mozgósították a kommunistákat és minden dolgozót, a jelenlegi és az elkövetkező feladatok teljesítésére. Igaz, a párt aktivitása és hatóereje nem egyszer s min- denkorra adott. Állandóan mélyíteni kell társadalmunk fejlettségi fokának és az adott körülményeknek megfelelően. Éppen ezért nagy figyelmet szentelünk a tagállomány ösz- szetétele javításának, ami a párt akcióképessége folyamatos növelésének állandó félté te te. Az alapszervezetekben az ágazatok és munkahelyek szükségletei szempontjából elemeztük a párt tagállományának összetételét. Nagyobb gondot fordítunk a megjelelő adottságú és képzettségű munkások és mezőgazdasági dolgozók kiválasztására. Mindenekelőtt a szervezettség növelését akarjuk elérni a döntő szakágazatokban, mint amilyen például kerületünkben a gépipar, de ott is, ahol a szervezettség foka alacsony, mint például a mezőgazdaságban, a közszükségleti iparban, a kereskedelemben, az ipari szövetkezetek ben vagy az erdőgazdaságban. Szilárdítjuk a párt hatóerejét főleg a tervezési szakaszokon és azokon a munkahelyeken, melyek döntően befolyásolják a termelés hatékonyságának növelését. Nagyobb figyelmet szentelünk a párt közvetlen hatása megerősítésének a tudományos ós kutatómunka, az egészségügy, iskolaügy és a kultúra területén. A CSKP XV. kongresszusa óta kerületi szervezetünk tagjainak száma több mint tíz százalékkal gyarapodott. A munkások és mezőgazdasági dolgozók aránya 1,2 százalékkal növekedett. A párttagok átlagos életkora egy évvel csökkent. Ezeket az eredményeket pozitívan értékeljük. A kollektív ajánlók hatása is pozitívnak mutatkozik. Kerületünkben a SZISZ-korú párt- tagjelöltek több mint 50 százalékának a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezete az ajánlója. A kerületünkben bekövetkezett szocialista változások fokozzák a nők gazdasági és politikai aktivitását; ezzel összhangban igyekszünk a nőket a pártmunkába is nagyobb mértékben bevonni. A tagjelöltek több mint 32 százaléka nő. Habár részarányuk a tagállományban 2,2 százalékkal emelkedett, nem vagyunk elégedettek, mert ez nem felel meg a nők helyzetének szocialista társadalmunkban. A kis létszámú falusi párta lapszervezetekben aktivizáljuk a regisztrált párttagokat is, akik lakhelyükön is aktívan bekapcsolódnak a pártszervezet, a társadalmi szervezetek és a nemzeti bizottságok munkájába. A tag- állomány összetételének javítását nemcsak új tagjelöltek felvételével akarjuk elérni, állandó figyelmet szentelünk az egész kerületi szervezet aktivizálásának, minden párttag eszmei képzettsége növelésének is. Kidolgoztuk a tagjelöltek és fiatal párttagok eszmei-nevelési és politikai tevékenységének tervét, melynek alapján a pártoktatás egyes alakulataiba soroltuk be őket. A fiatalok formálásában jelentős szerepük van a munka- kollektíváknak, amelyek segítik a fiatalok munkához és a szocialista társadalomhoz való viszonyának elmélyítését. Éppen ezért kísérjük figyelemmel az ifjúsági kollektívák, szocialista munkabrigádok, a racio- nalizációs brigádok munkáját, melyek száma a CSKP XV. kongresszusa óta állandóan emelkedik. Az ezekben tevékenykedő fiatalok jó alapot képeznek a párt sorainak erősítésére. A pártszerveket és -szervezeteket úgy irányítjuk, hogy a fiatal tagokat és tagjelölteket rendszeresen rövid és hosszú lejáratú pártfelada- tokkal bízzák meg, melyek a társadalmi szervezetekben, főleg a Szocialista Ifjúsági Szövetségben végzett aktív munkára, az agitációs és tömegpolitikai munkában és a szocialista munkaversenyben való részvételre mozgósítják őket. El kell azonban' mondanunk, hogy a fiatal tagok és tagjelöltek konkrét pártfeladatokkal való megbízása és főleg ezek teljesítésének ellenőrzése sok alapszervezetben még eléggé formális, s ezt igyekszünk fokozatosan kiküszöbölni. El akarjuk érni, hogy a fiatal nemzedék nevelése és a párttagságra való felkészítése ne csak a pártszervek ügye legyen, hanem az összes társadalmi szervezeté, az iskoláké és nevelő intézményeké, a vezető gazdasági dolgozóké is. A fiatal tagokról és tagjelöltekről való gondoskodás nean véletlen. A fiatal kommunisták teljes mértékben beváltják a hozzájuk fűzött reményekei, aktívan és felelősségteljesem viszonyulnak a párthoz és a párt politikájának megvalósításához. A helyes nevelési módszer szorosan összefügg a párt kádermunkájának szükségleteivel is. Ezt bizonyítja az is, hogy a fiatalokat legtöbb esetben felelősségteljes tisztséggel bízzák meg a társadalmi szervezetekben, a gazdasági szervekben és szervezetekben, vr lamint a nemzeti bizottságokban. A jó példákat általánosítjuk, és az alapszervezeteket ezek követésére buzdítjuk. Ismerjük a hiányosságokat és a problémákat is, foglalkozunk velük, megoldjuk őket. Tudatosítjuk, hogy ez igényes és hosszan tartó folyamat. Célunk a pártélet színvonalának növelése, s annak elérésére, hogy minden párttag és -tagjelölt élen járjon főleg a munkahelyén a feladatok teljesítésében. Az eszmei-nevelő munkának is jelentős figyelmet szentelünk. Keressük és igyekszünk a leghatásosabb formáit alkalmazni. Ezt igazolja az is, hogy a CSKP XV. kongresszusa óta a kerületi pártbizottság ülésén már kétszer foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. A nevelő és tömegpolitikai muü- ka azért is fontos, mert az ellenséges propaganda az utóbbi időben fokozza kommunistaellenes tevékenységét, melynek célja dolgozóink félrevezetése és pártunkba vetett bizalmának gyengítése. Hogy megzavarja dolgozóink alkotómunkáját, támadást indított pártunk és szocialista társadalmunk ellen. Ez hosszú lejáratú, tudatosan szervezett és emellett igen agyafúrt kártevő munka, mely valószínűleg a jövőben is folytatódni fog. Sikeres nem lesz, mint ahogy nem volt sikerük a „chartásoknak“ sem, mert népünk büszke arra, hogy a szocialista tábor tagja, a baráti Szovjetunió szövetségese, a nemzetközi kommunis(Folytatás a 10. oldalonj
