Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-18 / 77. szám, szombat
H CSKP HB EUÉKSEGENEK MENTESE A CSKP XV. KONGRESSZUSA HATÁROZATAI TEUESÍTESERŰL ES AZ EZZEL KAPCSOLATOS TOVÁBBI ELJÁRÁSRÓL „(Folytatás a 6. oldalról) Viszont nem minden évzáró taggyűlést jellemzett a tárgyszerű, nyíltan bíráló és önbí- rá'ló jellegű megközelítés, az adott hatáskörben a fogyatékosságok leküzdésével és az azzal kapcsolatos elvtársi véleménycsere, hogy a továbbiakban az egyes munkahelyeken konkrétan hogyan javítsák a munkát. Ez csak arról tanúskodik, hogy elsősorban a járási pártbizottságoknak eredményesebben meg kell szüntetniük a pártszervezetek munkájának hatásfokában mindmáig megnyilvánuló indokolatlan különbségeket, hogy a munka jó tapasztalatait nagyobb mértékben általánosítsák és érvényesítsék valamennyi pártszervezet tevékenységében. Minél nagyobb és bonyolultabb feladatokat kell megoldanunk, annál nagyobbak az összes kommunistával, a párt szervező, nevelő és kádermunkájával, a vezető szerep elmélyítésével szemben támasztott igények. Azáltal, hogy a párt a marxizmus—leninizmus tudományos tanításához igazodik és soraiban tömöríti a társadalom legjobb erőit, rendelkezik annak minden feltételével, hogy a fejlődés követelményével összhangban járjon el, tárgyilagosan elemezze és előrelássa a társadalom szükségleteit, kidolgozza a lie 1 yes programot, kitűzze a célokat és meg határozza elérésük módját. Elmélyült dolgozóinknak a párt iránti bizalma. Ez annak az eredménye, hogy pártunk levonta a tanulságot a válságos fejlődésből, konszolidálta sorait, felújította és megszilárdította egységét, és következetesen a lenini úton halad. Vezetésével népünk számos olyan változást hajtott végre, amelyek országunkat a szociálisul közösség szilárd részévé, dolgozóink boldog hazájává változtatták. A párt tekintélye és az embereknek a politikájába vetett bizalma nem egyszer s mindenkorra adott. Ez állandó folyamat és küzdelem a dolgozók érdekeinek és az egész szocialista társadalom szükségleteinek megvalósításáért. Ebből az a feladat következik, hogy a következő időszakban s© elégedjünk meg azzal, amit elértünk, ne torpanjunk meg, hanem tűzzünk ki egyre magasabb célokat. Bátran haladjunk előre, intenzíven dolgozzunk az egész nép érdekében. Csakis így szilárdíthatjuk meg a dolgozóknak a párt iránti bizalmát. Ezt állandóan tudatosítanunk kell. Ennek tükröződnie kell a különböző színtű pártszervek, minden egyes alapszervezet és az összes kommunista munkájában. Az emberek minket, kommunistákat nem a szavak, hanem elsősorban a tettek szerint ismernek. A kommunistáknak mindig közel kell állniuk az emberekhez, ismerniük kell problémáikat, nehézségeiket, örömeiket, nem szabad önelégülteknek lenniük, megszédülniük a sikerektől, nem veszthetik el fejüket az átmeneti nehézségek miatt. Minket nem téríthet el az a tény, ha meg nem értésbe, vagy ellenkezésbe ütközünk. Nem haladunk kész, kikövezett úton, minden szakaszát nekünk kell fe lépítenünk. A szocialista forradalom céljaiért folytatott küzdelem hosz- hzú, rendkívül bonyolult folyamat, amely azzal kezdődik, hogy h munkásosztály átveszi a hatalmat. Minden új szakasz új követelményeket, egyre igényesebb feladatokat támaszt velünk szemben. A forradalini- ságot, az áldozatkészséget nemcsak a szocialista építés kezdetén követeltük meg. resszus határozatait. Minden irányító szervnek, minden vezető dolgozónak szem előtt kell tartania, hogy a kongresz- szusi irányelvek megsértése súlyos politikai, ideológiai-nevelési és erkölcsi következményekkel jár. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy a párttag, elsősorban a vezető dolgozó elvhűsége főleg abban nyilvánul meg, hogy mindennapi tevékenységükben hogyan teljesítik a rájuk bízott feladatokat, hogyan harcolnak a párt politikájáért, hogyan tudják azt megvalósítani és céljait megmagyarázni. Ebből adódik az a szükség- szerűség, hogy naponta javítanunk kell a párt sokrétű tevékenységét, belső életét, a dolgozókra gyakorolt befolyását, szilárdítanunk kell vezető szerepét. Ez a feladat nem értelmezhető úgy, hogy az alapszervezeteknek, a járási és kerületi bizottságoknak, a Központi Bizottságnak magára kell vállalnia az állami és gazdasági szervek feladalait. Ellenkezőleg, olyan munkastílust és munkamegosztást kell alkalmazniuk, hogy teljesen nyilvánvaló legyen az állami és gazdasági szervek felelőssége azokért a feladatokért, amelyeket kötelességük teljesíteni. Az állami és a gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek mindennemű helyettesítése leszűkíti felelősségükéi, alibizmust szül, és opportunizmushoz vezet a gyakorlatban. Forradalmi erőre és áldozatkészségre van szükség 1978. III. 18. Ma i-s, amikor a fejlett szocialista társadalmat építjük, valóban forradalmi feladatokat oldunk meg. Ezek közé tartójuk a tudományos-műszaki fejlesztés. Aligha találnánk valakit is, aki szavakkal ne ismerné el a tudományos-műszaki haladás szükségszerűségét. Számos dokumentumot dolgoztunk ki e feladat teljesítésével kapcsolatban. A gyakorlatban azon ban tapasztalhatjuk, hogy sok még a hiányosság, lassan valósulnak meg a Központi Bizott- »ág és a kormány határozatai, maradisággal találkozunk. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy sok vezető dolgozó formálisan kezeli ezt a feladatot, nem érti meg, hogy a tudományos-technikai forradalom alapvető változásokat igényel a munkastílusban és a munka- módszerekben, megköveteli, hogy határozottan harcoljunk a bürokratizmus és a rutinmunka ellen. Nem érti meg mindenki, hogy a tudomány elősegíti az emberi munka egész jellegének megváltoztatását, és egyúttal megváltoztatja az emberek életének-anyagi és szellemi módját is. Amint a XV. kongresszus hangsúlyozta, a tudományos-műszaki fejlesztésért folytatott harc a párt elsőrendű feladata. A kommunisták kötelessége, hogy a műszaki haladásért folytatott küzdelem élére álljanak, sokoldalúan támogassák az új műszaki megoldásokat, és következetesen harcoljanak a technikai nuaradiság és a rutinmunka ellen. Ezzel szorosan összefügg az s feladat, hogy küzdjünk a jó minőségű munkáért, a hatékonyságért és a gazdaságosságért. A XV. kongresszus a nap feladatának nevezte ezt, hangsúlyozva, hogy ez feltételezi elsősorban a 6. ötéves terv teljesítését és az életszínvonal emelkedését. E feladat megoldásához valóban forradalmi erőre és áldozatkészségre van szükség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden lehetőséget ki kell használnunk a lehető legmagasabb munkatermelékenység elérésére, ez a döntő tényezője a szocialista gazdaság valamennyi ágazata fejlődésének. A szocializmusban, amikor a termelőeszközök a társadalom tulajdonában vannak, ésszerűen és jói kell gazdálkodni, nem pazarolhatjuk az anyagokat, nyersanyagokat, a munkát és az időt. Társadalmunk növekvő gazdasága a szükségletek egyre teljesebb kielégítését szolgálja, és ez nemcsak a források nagyságától, hanem racionális és hatékony kihasználásuktól is függ. A pártszerveknek és -szervezeteknek a szövetségi kormányban, a nemzeti kormányokban, a minisztériumokban, a termelési gazdasági egységekben, a vállalatokban, a műhelyekben, a szakszervezetekben, a SZISZ- ben dolgozó kommunistáknak nem szabad beletörődniük abba, hogy óriási eszközöket fagyasztanak be a rossz minőségű és fölösleges termékek, a megkésve átadott kapacitások, azok a kapacitások, amelyek nem érik el a tervezett mutatókat, a nem felszerelt gépek és berendezések, azok a berendezések, amelyeket az alacsony műszakszám miatt nem használnak ki megfelelően. Az állásidő, a hiányzások, a fluktuáció, a különféle üzemzavarok, a munkaszervezés fogyatékosságai is olyan veszteségeket okoznak, amelyeket nehezen tudunk számmal kifejteni. Ez is bizonyítja, milyen fontos, hogy mindenütt tettekre váltsák jelszavukat: mindenki saját munkahelyének gazdája. Nem elegendő a célok és feladatok meghatározása, harcolni is kell értük. Amint már hangsúlyoztuk, a hazai piac ellátása életünk politikailag rendkívül érzékeny része. Általában az egész országban jó a piaci ellátás. Ha problémák merülnek fel a lakosság ellátásában, meg kell kérdeznünk, hogy az illetékes helyeken a kommunisták hogyan érvényesítik a párt vezető szerepét, hogyan teljesítik a XV. kongA jó minőség és a hatékonyság követelménye mindenütt érvényes A feladatok bonyolultságának növekedésével párhuzamosan megerősödhetne a felelősség helyettesítésének vagy lerázásának irányzata. Ez nem erősítené, finnem gyengítené a párt vezető szerepét, ellentétben állna a párt és állami irányítás lenini értelmezésével. Adminisztratív módszerekhez vezetne, bénítaná a pártmunkát, amelyek súlypontja a politikai irányítás, a szervező, káder- és nevelőmunka, az emberek kö zött végzett munka. Ebben a pártszervek és -szervezetek pótolhatatlanok. Feladatuk, hogy irányítsák, egybehangolják és ellenőrizzék az állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat. Ez a döntő. A termelésnek, a közlekedésnek, az építőiparnak, n tudománynak és technikának, a kereskedelemnek, a szolgáltatásoknak, az egészségügynek, az oktatásügynek, a tájékoztató eszközöknek, a politikai nevelő munkának, az egész gazdasági alapnak és a felépítménynek, az egész politikai rendszernek egybehangoltan és magas szinten kell dolgoznia. Ez növeli a párt politikai szervező munkájával szemben támasztott igényeket. A jó minőség és a hatékonyság követelménye vonatkozik a társadalmi élet valamennyi területére ugyanúgy, mint a küzdelem éléti álló pártszervek és -szervezetek mindennapi tevékenységére. A politikai szervező munka tökéletesítése állandó folyamat, amely megköveteli: szüntelenül ügyeljünk arra. hogy formáit és módszereit céltudatosan a pártpolitika fő feladatainak teljesítésével szemben támasztott igényekből és megvalósításuk konkrét feltételiből vezessük le. Lényegesen meg kell javítani a párthatározatokkal végzett munkát. A párthatározatoknak gyorsan el kell jutniuk azokba a szervekbe, ahol döntenek megvalósításukról, javítani kell a határozatokkal folytatott munka valamennyi szakaszát, kellő időben és komplex módon történő lebontásukat a helyi feltételekre, megvalósításuk módjának, a felelősségnek és az ellenőrzés mikéntjének meghatározását. A mindennapi gyakorlatban látjuk, milyen fontos, hogy ma- xas fokú elkötelezettségre és arra törekedjünk, hogy minden párttag részt vegyen a pártpolitika kialakításában és megvalósításában. Állandóan dolgoznunk kell az emberekkel, a kommunistákat konkrét feladatokkal kell megbízni, és ellenőriznünk kell azok teljesítését. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül az a követelmény, hogy tovább fokozzuk a taggyűlések szerepét, javítsuk a pártbizottságok munkáját, konkrétabban irányítsuk a pártcsoportokat, s mindezzel erősítsük az alapszervezetek akcióképasségét. Az alapszervezetek által szilárdul meg a párt és a tömegek kapcsolata, a párt általuk mélyíti el a társadalom any'agi és kulturális élete valamennyi területén hatását. Állandóan tudatosítanunk kell, hogy éppen ez jelenti a kongresszusi prog ram, a Központi Bizottság, a kerületi és járási bizottságok határozatainak megvalósításáért folytatott harc fő frontját. Sokkal céltudatosabban és következetesebben kell ügyelnünk arra, hogy a járási és kerületi bizottságok irányító tevékenysége hatékonyan segítse a pártszervezeteket tevékenységük, mu n k a módszere i k javításában, abban, hogy hozzájáruljanak a termelés hatékonyságának növeléséhez, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításához, az elvtársi légkör elmélyítéséhez, az alkotómunkához, a tömegpolitikai és az agitációs munka fejles*- téséhez, a kommunisták és a dolgozók kapcsolatának állandó megszilárdításához. A kongresszusi irányvonal megvalósításáért folytatott küzdelemben el kell érnünk kivétel nélkül az összes alapszervezet nagy aktivitását úgy, hogy egyetlen egy szakaszt se hanyagoljunk el. A pártszervek és -szervezetek irányítómunkájának hatékonysága szorosan összefügg a párton belüli tájékoztatás színvonalával. Ez minden szakaszon és szinten a pártmunka fontos részét képezi, aminek állandó figyelmet kell szentelnünk. A tájékoztatás minőségétől és rugalmasságától, tárgyilagosságától és objektivitásától függ a döntések hatékonysága. A Központi Bizottság figyelmet szentel az egész tájékoztatási rendszer javításának. A mindennapi munkában nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk az összes rendelkezésünkre álló információs forrást, hogy jobban dolgozzunk a párthatározatokkal, a központi pártsaj- tóban közölt cikkekkel, tanulmányokkal. A párt vezető szerepének érvényesítésében, politikánk meg* valósításában mindig kulcsfontosságú volt és lesz a jövőben is a kádermunka Fokozódnak az igények a kádermunkában Pártunk számos fejlett, osztályöntudatos, áldozatkész, szakmailag képzett dolgozót nevelt fel. A munkásosztályból, a dolgozó népből származók minden területen hűek a szocializmushoz. Abszolút többségük megfelel az igényes kritériumoknak, a párt megbízhat bennük. A XV. kongresszus értékelte azt a nagy munkát, amelyet ezen a téren végeztek a konszolidálási folyamatban, a válságos időszak következményeinek leküzdése és a XIV. kongresszus irányvonalának megvalósítása során. Ez a pozitív fejlődés folytatódik. Az élet azonban egyre nagyobb igényeket támaszt a káderekkel szemben. A termelés- lien és az egész társadalomban oly mély változások mennek végbe, amelyek nem engedik meg, hogy a kádermunkában megelégedjünk a mai helyzettel. Egyre inkább szükségünk van olyan emberekre, akik a magas fokú politikai öntudaton kívül erkölcsileg is magas szinten állnak, szakmai tudásuk jó. akik hűek a szocializmushoz, szakavatottan tudják megoldani a gazdaság és a kultúra fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, akiknek érzékük van minden új és haladó, az alkotó megoldási módok iránt, akik elsajátítják és érvényesítik a korszerű irányítási módszereket. A társadalom mai fejlettségi fokán a vezető dolgozókat uz jellemzi, hogy ismereteiket ösz- sze tudják kapcsolni a kollektíva tudásával és tapasztalataival. Az ilyen dolgozó tudatosítja döntéseinek politikai és erkölcsi következményeit, így rek ciklikus felkészítésének tökéletesítéséhez. A káderek kiválasztásáról és elhelyezéséről választott kollektív szervek döntenek. Az ilyen igazságos, objektív, valóban demokratikus káderpolitika csupán a szocialista társadalom sajátja. Sajnos, előfordulnak olyan esetek is, amelyek összeegyeztethetetlenek a kádermunka párosságával, találkozunk olyan törekvésekkel, hogy az emberek értékelésekor el akarnak kendőzni egyes negatív jelenségeket stb. Ez «*- lentétben áll az érvényes elvekkel. A káderek fejlődése és sikeres munkája szempontjából fontos a rendszeres értékelés is. Akit egy bizonyos szerv felelős tisztséggel bíz meg, azt rendszeresen értékelnie kell, felül kell bírálni munkáját és fejlődését, magatartását a munkahelyen, a polgári és «saládi életben, és idejében intézkedéseket kell foganatosítani, hu hibát követ el. A pártszervek és -szervezetek fontos feladata, hogy ügyeljenek a káderek fegyelmezel l- ségének és felelősségérzetének elmélyülésére. Amikor a fegyelemről beszélünk, nem gondolunk a félelmen alapuló fegyelemre, amely megfoszt a biztonságtól és kezdeményezéstől, óvatossághoz és fondorlatokhoz vezet. Célunk az öntudaton és a felelősségérzeten alapuló fegyelem. Elvtársak, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban né hány szót szóljak a bírálatról és önbírálatról, amely rendkívül jelentős a társadalom fejlődésével, a marxista—leninista ezek nem válnak merev pa- - párt egész tevékenységével és ranccsá, hanem mozgósítják a kollektívák alkotóerejét, bevonják őket a munkahelyi feladatok megoldásába, megszilárdítják felelősségérzetüket, és kezdeményezésre ösztönzik őket. El kell érnünk, hogy senki se húzódjon félre, megszilárduljanak a kollektívák, elmélyüljön a kölcsönös bizalom, a segíteni akarás és az elvtársiasság. A párt a központi bizottságtól kezdve egészen az alapszervezetekig állandó figyelmet szentel a káderek kiválasztásának, nevelésének és elhelyezésének. Ügyel arra, hogy következetesen érvényesítsék a káderekkel szemben támasztott nagy követelményeket a pártban és minden más területen Is. Ilyen értelemben intézkedéseket hoztak a káderek komplex értékelésének további javítására, és olyan dokumentumokat készítenek elő, amelvek hozzájárulnak a káder- és személyzeti osztályok tevékenységének elmélyítéséhez, a hádefőleg a kádermunkával kapcsolatban. Érvényesítésével összefüggnek Sikereink. A bírálat és önbírálat nélkül nem tudtuk volna megtisztítani a pártot, felújítani marxista—leninista egységét és leküzdeni a párt és társadalomi válságát. A Központi Bizottság, az Elnökség, a Titkárság, a kerületi és járási bizottságok és alapszervezetek állandó figyelmet szentelnek a bírálat és ön bírálat fejlesztésének és érvényesítésének. Még mindig tanúi lehetünk azonban olyan jelenségeknek, amelyek tanúsítják, hogy még nem küzdöttük le teljesen a bírálat és önbírálat lenini értelmezésének egyes deformációit, amelyek a hatvanas években a válságos fejlődés okai közé tartoztak. Teljes mértékben tudatosítanunk kell minden munkahelyen, windtm kollektívában a bírálat és önbírálat konstruktív funkcióját, hatékonyan fel kell tárnunk a folytatás a 8. oUlulontJ
