Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-18 / 77. szám, szombat
A CSKP KB ELNOKSEGENEK HENTESE A CSKP XV. KHGRESSZ1.4 ÍHIARDUTAI TEUESiíESERÜL ES AZ EZZEL KAPCSOLATOS TOVÁBBI ELJÁRÁSRÓL Ifolytatás u 7. oldalrólJ fogyatékosságokat, a termelésben és az egész társadalom életében érvényesíteni kell a progresszív fejlődési irányvonalakat. és az embereket magas fokú igényességre és felelősségérzetre kell nevelni. Ahol nem érvényesül a kommunista bírálat és önbírálat, oil nem fejlődhet a tárgyilagos légkör, az elvhűség, ott nem alakulhatnak ki elvtársi kapcsolatok. olt alacsonyabb igényeket támasztanak az emberekkel szemben, teret nyitnak a kispolgári csökevények, így a korrupció, a lalpnyalás és más negatív jelenségek előtt. További kövelkezmény az emberek értékelésének módja. Nem egyszer találkozhatunk olyan esetekkel, hogy a dolgozót nagyon pozitívan értékelik, miközben azon a területen, amelyért felelős, komoly fo- 0j atékosságok fordulnak elő. Nem tűrhetjük el azt sem, hogy a bírálatot becsületes emberek rágalmazására, leszámolására használják ki. Amint már sokszor hangsúlyoztuk, ki kell állni azok mellett, akik következetesen megvalósítják a párt- politikát, kompromisszummentesen harcolnak a társadalmi érdekekért, és ezzel kapcsolatban nem kerülik ki a konfliktusokat. Az ilyen embereket mindig támogatni kell. A bírálat és önbírálat fejlesztéséhez szükséges kedvező feltételek kialakítása nem jelenti, hogy teret nyitunk a szocialista társadalmi rendszerünk ellent támadásoknak, nem tűrhetjük el, hogv a szocialista demokrácia és népünk szabadság- jogainak lehetőségeit bomlasz- tásra használják fel. Nagy figyelmet szentelünk és kell szentelnünk a kádermunkának, mivel csakis az emberek tudják valóra váltani a határozatokat, a kitűzött célokat. A káderek kiválasztása és elhelyezése során nem támaszkodunk kizárólag a kommunistákra. Minden területen, a képviseleti testületekben, az állami és gazdasági szervekben és a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben felelősségteljes tisztségeket töltenek be más politikai pártok képviselői és a pártonkívüliek is. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának állandó alapelve, amely politikai rendszerünk és a nemzeti bizottságok szerveinek összetételében tükröződik, így például a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomban, dolgozóink legnagyobb tömegszervezetében a tisztségviselők mintegy 70 százaléka pártonkívüli. Következetesen ügyelünk arra, hogy a szervek összeléteie minden szinten megfeleljen társadalmunk szociális és korösz- szetételének. A XV. pártkongresszus követelményeinek szellemében növekedelt a munkás- osztály, a szövetkezeti parasztság, a fiatalok és a nők részaránya a képviseleti testületekben, a Nemzeti Front szerveiben és szervezeteiben. Ez is tanúsítja, hogy társadalmunk valamennyi felelősségteljes szakaszán a jó képességű, szocializmushoz hű káderek valóban, népünkből kerülnek ki, amely kiapadhatatlan forrást jelent. A sikeres munka alapfeltétele Elvtársak, utunk bonyolult küzdelmet jelent, nem akarjuk munkánkat megkönnyíteni, és főleg a kommunistáktól követelünk meg sokat. Minden téren a sikeres munka alapfeltétele a párt növekedése, a tagállomány állandó javítása, a párt politikai- ideológiai és szervezeti megszilárdítása. Ez áll a központi bizottság, a kerületi és járási bizottságok és az alapszervezetek figyelmének középpontjában. A XV. kongresszus óta a párt tagállománya továbbra is pozitívan fejlődik. A párt számbelileg és minőségileg is erősödik. 1978. január 1-én 1 473 112 tagja és tagjelöltje volt, két év alatt a kommunisták száma több mint 92 000-rel növekedett. A XV. kongresszustól 1978. január 1-ig csaknem 156 000 tagjelöltet vettünk fel. Továbbra is javul a párt szociális és korösszetétele. Megszilárdult a munkásmagva. A tagjelöltek több mint 62 százaléka munkás és csaknem 8 százaléka szövetkezeti földműves. Örvendetes, hogy megszilárdulnak a párt sorai a népgazdaság döntő ágazataiban, a műszaki értelmiség, a tudományos, a kutató és kulturális dolgozók, az orvosok és a tanítók közölt is nagy az érdeklődés a pártba való belépés iránt. Sikerül teljesítenünk a nők szervezettségének növelésére vonatkozó kongresszusi irányvonalat is. Egyes területeken azonban nem javult a helyzet a tagjelöltek felvételét illetően. Sok olyan alapszervezet van, ahol 1977-ben egy tagjelöltet sem vettek fel. Ezt nehezen lehet bármivel is megindokolni. Minden vállalatban, munkahelyen vannak olyan emberek, akik munkájukkal bizonyítják, megérdemlik, hogy a szocializmus építőinek élcsapatához tartozzanak és akik szívesen belépnének a pártba. A tagjelöltek felvételével kapcsolatban tájékoztatni szeretném a központi bizottságot a XV. kongresszusnak a kizárt és törölt tagokkal kapcsolatos differenciált hozzáállásra vonatkozó irányvonalának teljesítéséről. Abszolút többségük megértette a válság lényegét, a tanulságok és a párt által választott kivezető út helyességét, s aktívan részt vesz szocialista társadalmunk építésében. Sokan bekapcsolódtak a szocialista versenybe, a közéleti tevékenységbe, szakszervezeti funkciókat töltenek be, tisztségviselők a képviselő-testületekben és a Nemzeti Front szervezeteiben. A kongresszus úgy határozott, hogy azok, akik nem voltak a jobboldali opportunizmus aktív képviselői és tetteikkel bizonyítják a szocializmus iránti hűségüket, aktívan támogatják a párt politikáját, a Szovjetunió iránti barátságunkat, újból felvehetők a pártba. A kerületi és járási pártbizottságok és alapszervezetek megfontoltan, felelősség- teljesen viszonyultak ehhez az irányvonalhoz. Az elmúlt időszakban az összes kerületben több volt párttagot vettek fel tagjelöltnek. A XV. kongresz- szusnak ezzel kapcsolatos irányvonala bevált, és továbbra is eszerint kell eljárni. A párttagok számbeli növekedésével párhuzamosan fokozott igényeket támasztunk a kommunisták politikai és eszmei fejlődésével szemben. Ez azért Is fontos, mert a XVI. pártkongresszusig a párttagok csaknem felét az 1971-től felvett kommunisták képezik majd. Ez fontos feladatot állít a párt elé — az egész párt, az összes pártszerv és -szervezet, figyelmének központjába kell állítani a tagjelöltek és a fiatal párttagok eszmei nevelésének, gyakorlati politikai felkészítésének további javítását. Ez nagyon fontos kérdés. Megoldása határozza meg nagymértékben, milyen lesz a párt a.jövőben, milyen lesz eszmei szilárdsága, egysége és akció- képessége. A pártba való felvétel csak az első lépést jelenti ahhoz, hogy az ember sokoldalúan felkészült kommunistává váljon. Hónapok, évek kellenek ahhoz, hogy az ember a párt igazi harcosa legyen, kialakuljon elvhűsége, a fogyatékosságokkal szembeni határozottsága, valamint a párlfele- lősség mély tudata. A legtapasztaltabb elvtársakat, a természetes tekintélynek örvendő élenjáró dolgozókat kell megbízni a fiatal kommunistákkal végzett munkával, olyanokat, akik elvtársak és barátok is tudnak lenni. A fiatal kommunistáknak szentelt figyelem sokszorosan megtérül. Szüntelen figyelmet az ideológiai munka fejlesztésének Állandó figyelmet kell szentelni az egész pártban az ideológiai munka fejlődésének, az összes párttag eszmei színvonala és fejlettsége fokozásának. Ez ahhoz a törekvésünkhöz tartozik, hogy a kommunisták magukévá tegyék a marxizmus —leninizmus elméletének alapjait, és eszmeileg szilárdak legyenek. A párt és a társadalom válsága elmélyülésének egyik alapvető oka volt, hogy a párt ideológiailag legyengült. Ebből levontuk a tanulságot, és nem szabad solia megengednünk, hogy csökkenjen az ideológiai munkának szentelt figyelem. A XV. kongresszus kiemelte, hogy a népgazdaságban javítani kell mindennemű munka minőségét és hatékonyságát, és ez teljes mértékben az ideológia területére is vonatkozik. Rendszerünkben, amelyben a nép a politika aktív alkotója, az ember politikai fejlettsége, kezdeményezése és aktivitása a társadalmi fejlődés döntő tényezője. Csaknem szabály, hogy ha a szakmai felkészültség nem párosul politikai, ideológiai fejlettséggel, ez negatívan hat a munka minőségére. A vezető dolgozóknál ez a kapcsolat szükségszerűség. Újból hangsúlyozzuk, hogy eszmeiségen az ismeretek, a meggyőződés, a pártpolitika és a szocializmus iránti elkötelezettség összességét értjük. Amint a XV. kongresszus hangsúlyozta, az ideológiai munka elsőrendű feladata l i- rad a szocialista hazafiságia, a proletár és szocialista internacionalizmusra való állandó nevelés. A nemzetközi osztály- harc mai feltételei, a Szovjetunió és a többi szocialista országok elleni antikommunista kampányok fokozása, politikánk lényegének revizionista elferdítése megköveteli, hogy az ideológia terén kifejtett munkánk offenzív, elvhű legyen, mély meggyőződéssel magyarázza a szocialista világ demokratizmusát, humanizmusát, leleplezze az imperializmus embertelenségét, kizsákmányoló jellegét és a szocializmus alapvető értékei elleni támadásait. Naponta tanúi lehetünk a burzsoá propagandának pártunk és országunk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló uszító támadásainak. Elferdítik a történelmi valóságot, demagóg módon meghamisítják a szocialista országok életére vonatkozó tényeket. 1948 februárjától szüntelenül támadásokat intéznek pártunk és a szocializmus sikeres építése ellen. Az utóbbi időben fokozódtak az ellenünk és a többi szocialista ország ellen folytatott ellenséges kampányok. Ez tükrözi, hogy egyre jobban félnek a szocializmus sikeres előrehaladásától. Ebben megnyilvánul az egyre fokozódó idegesség is a hosszú gazdasági válság miatt, amely elmélyíti az imperializmus általános válságát. Ezeik a fokozott gyűlölködő támadások kifejezik az imperializmus legreakciósabb erőinek a kísérletét, hogy megzavarják a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatát. Az osztályellenség mindig arra törekszik, hogy megzavarja népünk békés munkáját és biztonságát. Az imperialista központok erre használják fel tájékoztató eszközeiket, és számítanak a nálunk politikai kudarcot vallott emberek soraiból kikerülő segítőtársaikra. Pártunk szüntelenül súlyt fektet az osztályellenséggel folytatott ideológiai küzdelem offenzív jellegére, és ez különösen ma szükségszerű, amikor tanúi lehetünk a Csehszlová- kla-ellenes kampányok fokozásának. Ellenségeink nem bocsátják meg az 1948 februárjában elszenvedett vereségüket, amikor dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével legyőzte a reakciót. Nem akarnak beletörődni abba, hogy nem váltak be a szocializmus kudarcára vonatkozó jóslataik, amelyeket azóta is állandóan terjesztenek. Nem akarnak beletörődni abba, hogy 1968—1969 válságos éveiben nem váltak lie a szocialistaellenes és jobboldali erőkkel kapcsolatos reményeik, nem sikerült fokozatosan felszámolniuk népünk forradalmi vívmányait, nem sikerült disz- kreditálniuk és felszámolniuk szocialista rendszerünket és kiragadni országunkat a hű barátok táborából, a szocialista szövetségesek táborából, egyszóval nem sikerült ellenforradalmi fordulatot előidézniük Csehszlovákiában. A burzsoázia és segítőtársai nem törődnek bele kudarcukba, abba, hogy céljaikat nem tudták valóra váltani. Nem tudják nekünk megbocsátani, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország inte<*Tiaciona lista, testvéri segítségével pártunk marxista — leninista erői leküzdötték a válságos helyzetet, a lenini elvek alapján megtisztították és megszilárdították pártunkat, társadalmunkat kivezették a válságból, dinamikus fejlődést tettek lehetővé, és újból megszilárdították a Szovjetunióval s a szocialista országokkal való testvéri és szövetséges kapcsolatainkat. 1968— 69 válságos évei éles osztály- és politikai összecsapást jelentettek nemzetközi viszonylatban is. Pártunk határozott egyértelmű választ adott minden támadásra és rágalomra, elsősorban A pártban és a társadalomban a XIII. kongresszus után kialakult válság tanulságai című dokumentumban, amelyet a központi bizottság hagyott jóvá, a XIV. és a XV. pártkongresszus megerősített, és amely teljes mértékben továbbra is érvényes. A CSKP KB és a vezető szervek közelmúltban megtartott, dolgozó népünknek a reakció fölött aratott győzelme 30. évfordulójával kapcsolatos együttes ülésén újból értékeltük a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista testvéri segítségét, jelentőségét annak a politikai harcnak a kibontakoztatásában, amelyet pártunk az ellenforradalmi, szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők ellen folytatott. Tíz év elteltével pártunk és népünk teljes mértékben értékelheti, milyen szükséges volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége ahhoz, hogy hazánkban megmentsük a szocializmust, és milyen helyes volt az 1969 április utáni eljárásunk. A mai helyzet és az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy hazánkban a szocializmus fejlődését, országunk felvirágoztatását, a nép életszínvonalának emelkedését csakis a szocialistaellenes, a jobboldali és az ellenforradalmi erők, valamint a velük kapcsolatos imperialista tervek teljes politikai kudarca tette lehetővé. A burzsoá propaganda minden erejével arra törekszik, hogy meghamisítsa azt a fejlődést, amelyet országunk az elmúlt években ért el. Lebecsülik azokat a sikereket, amelyeket pártunk és egész társadalmunk a válságos fejlődés következményeinek leküzdésében ért el, befeketítik az 1969 áprilisa óta követett politikánkat. Ezt a célt szolgálják a különféle legendák, az alaptalan híresztelések a párt vezetőségében keletkezett állítólagos ellentétekről, a pénzreformról és azok a kísérletek, hogy vásárlási lázat idézzenek elő. Mindennemű rágalom és törekvés, hogy letérítsenek bennünket a megkezdett útról, hiábavaló. Következetesen szocialista társadalmunk további fejlesztésének útján haladunk. Az ideológiai munka elsőrendű feladata, hogy az egesz pártban és népünkben megszilárdítsuk a politikánk helyességébe vetett mély hitet, azt a meggyőződést, hogy szocialista építésünk előtt biztató távlatok állnak. Ez a kommunisták természetes kötelessége a pártpolitika érvényesítése és magya- rázása során. Újból hangsúlyozzuk, hogy az említett politika megvalósítása és a XV. kongresszus határozatainak valóra váltása iránti rendszeres gondoskodást tekintjük legnagyobb feladatunknak, a pártosság, a felelősségérzet és a lelkiismeret ügyének. Elvtársak, a központi bizottság és szervei állandó figyelmet szentelnek a fontos elmé* leti kérdések lebontásának, amivel kapcsolatban több intézkedést foganatosítottunk. Kidolgoztuk a társadalomtudományok területére vonatkozó távlati programot, amely tartalmazza társadalmunk fejlődésének időszerű kérdéseit és a mai nemzetközi problémákat. Rendkívül jelentős a kongresszus, a központi bizottság dokumentumainak, a testvéri kommunista és munkásoártok, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak tanulmányozása és elméleti lebontása. Az SZKP útja a szocializmus építésének folyamatában a tanulságok kimeríthetetlen forrását jelentik munkánkban. Az ideológiai munka fejlesztéséhez jó anyagi, műszaki es káderfeltételeket teremtettünk, amelyek lehetővé teszik a politikai oktatás színvonalának további emelését. Az ideológiai munkában is haladást értünk el. Az elért eredményekkel azonban nem elégedhetünk meg. Ami a különféle akciók, tanulmányi csoportok, szemináriumok, akt'vák. ideológiai konferenciák számat illeti, nincs okunk panaszra, de sajnos, nem ügyelnek mindig a minőségre és a hatékonyságra. Az ideológiai munkában minden formalizmus, felületesség, rutin és a koncepció hiánya nagyon káros. Pártunk egfisz története, a szocializmus építése megerősíti azt az ismert marxista—leninista elvet, hogy az eszme akkor válik anyagi erővé, ha áthatja a tömegeket, ha a dolgozók saját tapasztalataik alapján győződnek meg helyességükről. A párt önmaga, még a szocialista állam szerveinek segítségével sem oldhatja meg a szocialista építés igényes feladatait. Ehhez meg kell nyerni a legszélesebb néprétegeket. A párt ezért fordít oly nagy figyelmet a tömegek között végzett munkára, ezért fejleszti a dolgozókkal való kapcsolat különféle formáit az építés és fejlesztés konkrét feladatainak megvalósítása során. A tömeg- politikai munkában nagyon fontos a meggyőző, személyes példamutatás. Ezt elsősorban azoknak az embereknek kell tudatosítaniuk, akik felelnek bizonyos szakaszok irányításáért. Mindenkinek, még ha egész kis kollektívát vezet is, úgy kell cselekednie, hogy megszilárdítsa az emberek' szocialista öntudatát, a szocializmus iránti viszonyát, és példamutatásával megnyerje őket a pártpolitika megvalósításában való aktív részvételre. Még mindig nem értékeljük teljes mértékben a személyes agitáció jelentőségét, pedig ez a leghatásosabb fegyver a dolgozók közvetlen befolyásolásában. A kommunisták csakis a személyes kapcsolatok révén ismerhetik meg az embereket, problémáikat és gondjaikat. Csakis az ilyen mindennapi kapcsolatban válaszolhatnak rugalmasan a különféle kérdésekre, oszlathatják szét a kétségeket, léphetnek fel a maradi nézetek, a demagógia és az ösztönösség ellen. Mindig érvényesek Lenin szavai, miszerint a kommunista nemcsak az eszmék öntudatos, meggyőződé- ses propagálója, hanem a tömegek gyakorlati vezére is. Ebből kell kiindulnia minden pártszervnek, az összes párt- szervezetnek, valamennyi kommunistának. A szocialista ember formálására kifejtett törekvésben, az imperializmus, valamint a szocializmus összes ellensége ellen folytatott ideológiai harcban jelentős eszközt jelentenek a tájékoztató eszközök jelentős mértékben hozzájárultak a XV. kongresszuson kitűzött prog ram magyarázásához és a teljn (Folytatás a 9. oldalonJ 1978. III. 18.
