Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-18 / 77. szám, szombat

A CSKP KB ELNOKSEGENEK HENTESE A CSKP XV. KHGRESSZ1.4 ÍHIARDUTAI TEUESiíESERÜL ES AZ EZZEL KAPCSOLATOS TOVÁBBI ELJÁRÁSRÓL Ifolytatás u 7. oldalrólJ fogyatékosságokat, a termelés­ben és az egész társadalom éle­tében érvényesíteni kell a progresszív fejlődési irányvona­lakat. és az embereket magas fokú igényességre és felelős­ségérzetre kell nevelni. Ahol nem érvényesül a kom­munista bírálat és önbírálat, oil nem fejlődhet a tárgyilagos légkör, az elvhűség, ott nem alakulhatnak ki elvtársi kap­csolatok. olt alacsonyabb igé­nyeket támasztanak az embe­rekkel szemben, teret nyitnak a kispolgári csökevények, így a korrupció, a lalpnyalás és más negatív jelenségek előtt. További kövelkezmény az em­berek értékelésének módja. Nem egyszer találkozhatunk olyan esetekkel, hogy a dolgo­zót nagyon pozitívan értékelik, miközben azon a területen, amelyért felelős, komoly fo- 0j atékosságok fordulnak elő. Nem tűrhetjük el azt sem, hogy a bírálatot becsületes em­berek rágalmazására, leszámo­lására használják ki. Amint már sokszor hangsúlyoztuk, ki kell állni azok mellett, akik követ­kezetesen megvalósítják a párt- politikát, kompromisszummen­tesen harcolnak a társadalmi érdekekért, és ezzel kapcsolat­ban nem kerülik ki a konflik­tusokat. Az ilyen embereket mindig támogatni kell. A bírálat és önbírálat fejlesz­téséhez szükséges kedvező fel­tételek kialakítása nem jelenti, hogy teret nyitunk a szocialis­ta társadalmi rendszerünk elle­nt támadásoknak, nem tűrhet­jük el, hogv a szocialista de­mokrácia és népünk szabadság- jogainak lehetőségeit bomlasz- tásra használják fel. Nagy figyelmet szentelünk és kell szentelnünk a kádermun­kának, mivel csakis az embe­rek tudják valóra váltani a ha­tározatokat, a kitűzött célokat. A káderek kiválasztása és el­helyezése során nem támasz­kodunk kizárólag a kommunis­tákra. Minden területen, a kép­viseleti testületekben, az álla­mi és gazdasági szervekben és a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben felelősségteljes tisztségeket töltenek be más po­litikai pártok képviselői és a pártonkívüliek is. Ez Csehszlo­vákia Kommunista Pártja poli­tikájának állandó alapelve, amely politikai rendszerünk és a nemzeti bizottságok szervei­nek összetételében tükröződik, így például a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomban, dolgo­zóink legnagyobb tömegszerve­zetében a tisztségviselők mint­egy 70 százaléka pártonkívüli. Következetesen ügyelünk ar­ra, hogy a szervek összeléteie minden szinten megfeleljen tár­sadalmunk szociális és korösz- szetételének. A XV. pártkong­resszus követelményeinek szel­lemében növekedelt a munkás- osztály, a szövetkezeti paraszt­ság, a fiatalok és a nők rész­aránya a képviseleti testüle­tekben, a Nemzeti Front szer­veiben és szervezeteiben. Ez is tanúsítja, hogy társadalmunk valamennyi felelősségteljes sza­kaszán a jó képességű, szocia­lizmushoz hű káderek valóban, népünkből kerülnek ki, amely kiapadhatatlan forrást jelent. A sikeres munka alapfeltétele Elvtársak, utunk bonyolult küzdelmet jelent, nem akarjuk munkánkat megkönnyíteni, és főleg a kom­munistáktól követelünk meg sokat. Minden téren a sikeres munka alapfeltétele a párt növekedése, a tagállomány ál­landó javítása, a párt politikai- ideológiai és szervezeti megszi­lárdítása. Ez áll a központi bi­zottság, a kerületi és járási bi­zottságok és az alapszervezetek figyelmének középpontjában. A XV. kongresszus óta a párt tagállománya továbbra is pozi­tívan fejlődik. A párt számbe­lileg és minőségileg is erősö­dik. 1978. január 1-én 1 473 112 tagja és tagjelöltje volt, két év alatt a kommunisták száma több mint 92 000-rel növekedett. A XV. kongresszustól 1978. ja­nuár 1-ig csaknem 156 000 tag­jelöltet vettünk fel. Továbbra is javul a párt szociális és korösszetétele. Megszilárdult a munkásmagva. A tagjelöltek több mint 62 százaléka munkás és csaknem 8 százaléka szövet­kezeti földműves. Örvendetes, hogy megszilár­dulnak a párt sorai a népgaz­daság döntő ágazataiban, a műszaki értelmiség, a tudomá­nyos, a kutató és kulturális dolgozók, az orvosok és a taní­tók közölt is nagy az érdeklő­dés a pártba való belépés iránt. Sikerül teljesítenünk a nők szervezettségének növelé­sére vonatkozó kongresszusi irányvonalat is. Egyes területeken azonban nem javult a helyzet a tagje­löltek felvételét illetően. Sok olyan alapszervezet van, ahol 1977-ben egy tagjelöltet sem vettek fel. Ezt nehezen lehet bármivel is megindokolni. Min­den vállalatban, munkahelyen vannak olyan emberek, akik munkájukkal bizonyítják, meg­érdemlik, hogy a szocializmus építőinek élcsapatához tartoz­zanak és akik szívesen belép­nének a pártba. A tagjelöltek felvételével kapcsolatban tájékoztatni sze­retném a központi bizottságot a XV. kongresszusnak a kizárt és törölt tagokkal kapcsolatos differenciált hozzáállásra vo­natkozó irányvonalának teljesí­téséről. Abszolút többségük megértette a válság lényegét, a tanulságok és a párt által választott kivezető út helyes­ségét, s aktívan részt vesz szo­cialista társadalmunk építésé­ben. Sokan bekapcsolódtak a szocialista versenybe, a közéle­ti tevékenységbe, szakszerveze­ti funkciókat töltenek be, tiszt­ségviselők a képviselő-testüle­tekben és a Nemzeti Front szervezeteiben. A kongresszus úgy határozott, hogy azok, akik nem voltak a jobboldali opportunizmus aktív képviselői és tetteikkel bizonyítják a szocializmus iránti hűségüket, aktívan támogatják a párt po­litikáját, a Szovjetunió iránti barátságunkat, újból felvehetők a pártba. A kerületi és járási pártbizottságok és alapszerve­zetek megfontoltan, felelősség- teljesen viszonyultak ehhez az irányvonalhoz. Az elmúlt idő­szakban az összes kerületben több volt párttagot vettek fel tagjelöltnek. A XV. kongresz- szusnak ezzel kapcsolatos irányvonala bevált, és tovább­ra is eszerint kell eljárni. A párttagok számbeli növe­kedésével párhuzamosan foko­zott igényeket támasztunk a kommunisták politikai és esz­mei fejlődésével szemben. Ez azért Is fontos, mert a XVI. pártkongresszusig a párttagok csaknem felét az 1971-től fel­vett kommunisták képezik majd. Ez fontos feladatot állít a párt elé — az egész párt, az összes pártszerv és -szervezet, figyelmének központjába kell állítani a tagjelöltek és a fia­tal párttagok eszmei nevelésé­nek, gyakorlati politikai felké­szítésének további javítását. Ez nagyon fontos kérdés. Megoldása határozza meg nagy­mértékben, milyen lesz a párt a.jövőben, milyen lesz eszmei szilárdsága, egysége és akció- képessége. A pártba való fel­vétel csak az első lépést jelen­ti ahhoz, hogy az ember sok­oldalúan felkészült kommunis­tává váljon. Hónapok, évek kel­lenek ahhoz, hogy az ember a párt igazi harcosa legyen, ki­alakuljon elvhűsége, a fogya­tékosságokkal szembeni határo­zottsága, valamint a párlfele- lősség mély tudata. A legta­pasztaltabb elvtársakat, a ter­mészetes tekintélynek örvendő élenjáró dolgozókat kell meg­bízni a fiatal kommunistákkal végzett munkával, olyanokat, akik elvtársak és barátok is tudnak lenni. A fiatal kommu­nistáknak szentelt figyelem sokszorosan megtérül. Szüntelen figyelmet az ideológiai munka fejlesztésének Állandó figyelmet kell szen­telni az egész pártban az ideo­lógiai munka fejlődésének, az összes párttag eszmei színvo­nala és fejlettsége fokozásának. Ez ahhoz a törekvésünkhöz tartozik, hogy a kommunisták magukévá tegyék a marxizmus —leninizmus elméletének alap­jait, és eszmeileg szilárdak le­gyenek. A párt és a társada­lom válsága elmélyülésének egyik alapvető oka volt, hogy a párt ideológiailag legyengült. Ebből levontuk a tanulságot, és nem szabad solia megenged­nünk, hogy csökkenjen az ideo­lógiai munkának szentelt fi­gyelem. A XV. kongresszus ki­emelte, hogy a népgazdaságban javítani kell mindennemű mun­ka minőségét és hatékonyságát, és ez teljes mértékben az ideo­lógia területére is vonatkozik. Rendszerünkben, amelyben a nép a politika aktív alkotója, az ember politikai fejlettsége, kezdeményezése és aktivitása a társadalmi fejlődés döntő té­nyezője. Csaknem szabály, hogy ha a szakmai felkészültség nem párosul politikai, ideológiai fejlettséggel, ez negatívan hat a munka minőségére. A vezető dolgozóknál ez a kapcsolat szükségszerűség. Újból hangsú­lyozzuk, hogy eszmeiségen az ismeretek, a meggyőződés, a pártpolitika és a szocializmus iránti elkötelezettség összessé­gét értjük. Amint a XV. kongresszus hangsúlyozta, az ideológiai munka elsőrendű feladata l i- rad a szocialista hazafiságia, a proletár és szocialista inter­nacionalizmusra való állandó nevelés. A nemzetközi osztály- harc mai feltételei, a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szágok elleni antikommunista kampányok fokozása, politi­kánk lényegének revizionista elferdítése megköveteli, hogy az ideológia terén kifejtett munkánk offenzív, elvhű le­gyen, mély meggyőződéssel ma­gyarázza a szocialista világ de­mokratizmusát, humanizmusát, leleplezze az imperializmus em­bertelenségét, kizsákmányoló jellegét és a szocializmus alap­vető értékei elleni támadásait. Naponta tanúi lehetünk a burzsoá propagandának pár­tunk és országunk, a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág ellen irányuló uszító tá­madásainak. Elferdítik a törté­nelmi valóságot, demagóg mó­don meghamisítják a szocialis­ta országok életére vonatkozó tényeket. 1948 februárjától szüntelenül támadásokat intéznek pártunk és a szocializmus sikeres építé­se ellen. Az utóbbi időben fo­kozódtak az ellenünk és a töb­bi szocialista ország ellen foly­tatott ellenséges kampányok. Ez tükrözi, hogy egyre jobban félnek a szocializmus sikeres előrehaladásától. Ebben meg­nyilvánul az egyre fokozódó idegesség is a hosszú gazdasá­gi válság miatt, amely elmé­lyíti az imperializmus általános válságát. Ezeik a fokozott gyű­lölködő támadások kifejezik az imperializmus legreakciósabb erőinek a kísérletét, hogy meg­zavarják a nemzetközi feszült­ség enyhülésének folyamatát. Az osztályellenség mindig arra törekszik, hogy megzavar­ja népünk békés munkáját és biztonságát. Az imperialista központok erre használják fel tájékoztató eszközeiket, és szá­mítanak a nálunk politikai ku­darcot vallott emberek soraiból kikerülő segítőtársaikra. Pártunk szüntelenül súlyt fektet az osztályellenséggel folytatott ideológiai küzdelem offenzív jellegére, és ez külö­nösen ma szükségszerű, amikor tanúi lehetünk a Csehszlová- kla-ellenes kampányok fokozá­sának. Ellenségeink nem bo­csátják meg az 1948 februárjá­ban elszenvedett vereségüket, amikor dolgozó népünk a kom­munista párt vezetésével le­győzte a reakciót. Nem akar­nak beletörődni abba, hogy nem váltak be a szocializmus kudarcára vonatkozó jóslataik, amelyeket azóta is állandóan terjesztenek. Nem akarnak beletörődni ab­ba, hogy 1968—1969 válságos éveiben nem váltak lie a szo­cialistaellenes és jobboldali erőkkel kapcsolatos reményeik, nem sikerült fokozatosan fel­számolniuk népünk forradalmi vívmányait, nem sikerült disz- kreditálniuk és felszámolniuk szocialista rendszerünket és kiragadni országunkat a hű ba­rátok táborából, a szocialista szövetségesek táborából, egy­szóval nem sikerült ellenforra­dalmi fordulatot előidézniük Csehszlovákiában. A burzsoázia és segítőtársai nem törődnek bele kudarcukba, abba, hogy céljaikat nem tud­ták valóra váltani. Nem tudják nekünk megbocsátani, hogy a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország inte<*Tiaciona lista, testvéri segítségével pártunk marxista — leninista erői leküz­dötték a válságos helyzetet, a lenini elvek alapján megtisztí­tották és megszilárdították pár­tunkat, társadalmunkat kivezet­ték a válságból, dinamikus fej­lődést tettek lehetővé, és újból megszilárdították a Szovjet­unióval s a szocialista orszá­gokkal való testvéri és szövet­séges kapcsolatainkat. 1968— 69 válságos évei éles osztály- és politikai összecsapást jelen­tettek nemzetközi viszonylat­ban is. Pártunk határozott egyértel­mű választ adott minden táma­dásra és rágalomra, elsősor­ban A pártban és a társada­lomban a XIII. kongresszus után kialakult válság tanulsá­gai című dokumentumban, amelyet a központi bizottság hagyott jóvá, a XIV. és a XV. pártkongresszus megerősített, és amely teljes mértékben to­vábbra is érvényes. A CSKP KB és a vezető szer­vek közelmúltban megtartott, dolgozó népünknek a reakció fölött aratott győzelme 30. év­fordulójával kapcsolatos együt­tes ülésén újból értékeltük a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország internacionalista testvéri segítségét, jelentőségét annak a politikai harcnak a kibontakoztatásában, amelyet pártunk az ellenforradalmi, szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők ellen folyta­tott. Tíz év elteltével pártunk és népünk teljes mértékben érté­kelheti, milyen szükséges volt a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország segítsége ahhoz, hogy hazánkban megmentsük a szocializmust, és milyen he­lyes volt az 1969 április utáni eljárásunk. A mai helyzet és az elmúlt tíz év gyakorlati ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy hazánkban a szocializmus fej­lődését, országunk felvirágoz­tatását, a nép életszínvonalá­nak emelkedését csakis a szo­cialistaellenes, a jobboldali és az ellenforradalmi erők, vala­mint a velük kapcsolatos im­perialista tervek teljes politi­kai kudarca tette lehetővé. A burzsoá propaganda min­den erejével arra törekszik, hogy meghamisítsa azt a fejlő­dést, amelyet országunk az el­múlt években ért el. Lebecsülik azokat a sikereket, amelyeket pártunk és egész társadalmunk a válságos fejlődés következ­ményeinek leküzdésében ért el, befeketítik az 1969 áprilisa óta követett politikánkat. Ezt a célt szolgálják a különféle legen­dák, az alaptalan híresztelések a párt vezetőségében keletke­zett állítólagos ellentétekről, a pénzreformról és azok a kísér­letek, hogy vásárlási lázat idéz­zenek elő. Mindennemű rága­lom és törekvés, hogy letérít­senek bennünket a megkezdett útról, hiábavaló. Következete­sen szocialista társadalmunk további fejlesztésének útján ha­ladunk. Az ideológiai munka elsőren­dű feladata, hogy az egesz pártban és népünkben megszi­lárdítsuk a politikánk helyessé­gébe vetett mély hitet, azt a meggyőződést, hogy szocialista építésünk előtt biztató távlatok állnak. Ez a kommunisták ter­mészetes kötelessége a pártpo­litika érvényesítése és magya- rázása során. Újból hangsúlyoz­zuk, hogy az említett politika megvalósítása és a XV. kong­resszus határozatainak valóra váltása iránti rendszeres gon­doskodást tekintjük legnagyobb feladatunknak, a pártosság, a felelősségérzet és a lelkiisme­ret ügyének. Elvtársak, a központi bizott­ság és szervei állandó figyel­met szentelnek a fontos elmé* leti kérdések lebontásának, amivel kapcsolatban több intéz­kedést foganatosítottunk. Kidol­goztuk a társadalomtudomá­nyok területére vonatkozó táv­lati programot, amely tartal­mazza társadalmunk fejlődésé­nek időszerű kérdéseit és a mai nemzetközi problémákat. Rend­kívül jelentős a kongresszus, a központi bizottság dokumentu­mainak, a testvéri kommunista és munkásoártok, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak tanulmányozá­sa és elméleti lebontása. Az SZKP útja a szocializmus épí­tésének folyamatában a tanul­ságok kimeríthetetlen forrását jelentik munkánkban. Az ideológiai munka fejlesz­téséhez jó anyagi, műszaki es káderfeltételeket teremtettünk, amelyek lehetővé teszik a po­litikai oktatás színvonalának további emelését. Az ideológiai munkában is haladást értünk el. Az elért eredményekkel azonban nem elégedhetünk meg. Ami a különféle akciók, tanulmányi csoportok, szeminá­riumok, akt'vák. ideológiai kon­ferenciák számat illeti, nincs okunk panaszra, de sajnos, nem ügyelnek mindig a minő­ségre és a hatékonyságra. Az ideológiai munkában minden formalizmus, felületesség, rutin és a koncepció hiánya nagyon káros. Pártunk egfisz története, a szocializmus építése megerősí­ti azt az ismert marxista—le­ninista elvet, hogy az eszme akkor válik anyagi erővé, ha áthatja a tömegeket, ha a dol­gozók saját tapasztalataik alap­ján győződnek meg helyessé­gükről. A párt önmaga, még a szo­cialista állam szerveinek segít­ségével sem oldhatja meg a szocialista építés igényes fel­adatait. Ehhez meg kell nyerni a legszélesebb néprétegeket. A párt ezért fordít oly nagy fi­gyelmet a tömegek között vég­zett munkára, ezért fejleszti a dolgozókkal való kapcsolat kü­lönféle formáit az építés és fejlesztés konkrét feladatainak megvalósítása során. A tömeg- politikai munkában nagyon fon­tos a meggyőző, személyes pél­damutatás. Ezt elsősorban azok­nak az embereknek kell tuda­tosítaniuk, akik felelnek bizo­nyos szakaszok irányításáért. Mindenkinek, még ha egész kis kollektívát vezet is, úgy kell cselekednie, hogy megszilár­dítsa az emberek' szocialista öntudatát, a szocializmus irán­ti viszonyát, és példamutatásá­val megnyerje őket a pártpo­litika megvalósításában való aktív részvételre. Még mindig nem értékeljük teljes mértékben a személyes agitáció jelentőségét, pedig ez a leghatásosabb fegyver a dolgo­zók közvetlen befolyásolásában. A kommunisták csakis a sze­mélyes kapcsolatok révén is­merhetik meg az embereket, problémáikat és gondjaikat. Csakis az ilyen mindennapi kapcsolatban válaszolhatnak rugalmasan a különféle kérdé­sekre, oszlathatják szét a két­ségeket, léphetnek fel a ma­radi nézetek, a demagógia és az ösztönösség ellen. Mindig érvényesek Lenin szavai, misze­rint a kommunista nemcsak az eszmék öntudatos, meggyőződé- ses propagálója, hanem a tö­megek gyakorlati vezére is. Eb­ből kell kiindulnia minden pártszervnek, az összes párt- szervezetnek, valamennyi kom­munistának. A szocialista ember formálá­sára kifejtett törekvésben, az imperializmus, valamint a szo­cializmus összes ellensége el­len folytatott ideológiai harc­ban jelentős eszközt jelentenek a tájékoztató eszközök jelen­tős mértékben hozzájárultak a XV. kongresszuson kitűzött prog ram magyarázásához és a teljn (Folytatás a 9. oldalonJ 1978. III. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents