Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-16 / 75. szám, csütörtök

Kevesebb üzemzavar A Vajáni (Vojarty) Hőerőműben a gazdaságosabb termelés a cél A Dél-Zemplén egyik jelentős ipari s hazánk legszámottevőbb energetikai központjává fejlődő Vajáni (Vojany) Hőerőmű két füstölő kéménye messziről ma- gára hívja a figyelmet, úgyszól­ván tájékozódási támpontként szolgál. Amikor a hőerőmű kö­zelébe érek, mindig eszembe jut, hogy alig másfél évtizede még csak a közös gazdaságok földjeit szántó traktorok zaja zavarta meg a természet csend­jét, a szem pedig a hullámzó gabonatáblákban gyönyörködhe­tett. Majd jöttek a hatalmas kot­rógépek, három embermagasság­nál is mélyebb alapokat ástak. Mindez már a múlté. Ma itt áll és termel a Vajáni Hőerőmű. Sőt, a KGST-tagországai ,,Béke“ energetikai rendszere egyik je­lentős üzemeként termeli az áramot. Hogy milyen eredmény­nyel? Erről az erőmű vállalati igazgatójával, Ivó Černocký mérnökkel beszélgettünk. — Bár köztudott, hogy válla­latuk sikeresen teljesítette a 6. ötéves tervidőszak második évé­nek feladatait is, mégis megké­rem, röviden vázolja a legalap­vetőbb eredményeket, s mondja el, mi a titka energiatermelésük eredményességének? — A villanyáram-termelés ta­valyi feladatait már december 2:3-án teljesítettük — válaszol az igazgató. — 6 millió 293 ezer megawattéra áramot ter­meltünk, ami 102,5 százalé'kos tervteljesítést jelentett. Ener­giát enne 1 ésün k eredmény essé - gét mi abban látjuk — s ez nem titok —, hogy évről évre sikerült folyamatosan csökken­teni az üzemzavarok arányát. Például 1973--75-ben még 10— 14 százalékarányú volt a gépek meghibásodása, ami kedvezőtle­nül hatott energiatermelésükre. 1976-ban az üzemzavarok ará­nyát 4,86 százalékra, tavaly pe­dig 2,16 százalékra csökkentet­tük. Ezzel az eredménnyel — s ezt szívesen mondom el — hazánk energiatermelő üzemei között az első helyre kerültünk. Ez óriási eredmény, amire jog­gal büszkék vagyunk.- Hogyan sikerült ezt elér­ni? — Nem véletlenül. Ez az eredmény igen hosszú, céltuda­tos szervezőmunka gyümölcse. A megfelelően elvégzett re­konstrukciós munkálatokkal je­lentős arányban fokoztuk a fű­tőanyagok elégetésének gazda­ságosságát. Tavaly például megtakarítottunk 2570 tonna fe­keteszenet és 1494 tonna mazu- tot. Azt is szeretném elmonda- nj, hogy 1977-ben több mint 86 millió korona ráfordítással az első és u második erőműben két-két nagyobb méretű felújí­tási végeztünk. Néhány főjaví­tás határidejét sikerült két—tíz nappal lerövidíteni. Ez azt je­lenti, hogy a tervezettnél ko­rábban üzembe helyezhettük az energiatermelő berendezéseket. Azt sem hallgathatom el, hogy még igen sok megoldásra váró feladat áll előttünk, különösen a tudományos-műszaki fejlesz­tés terén. — Köztudott, hogy pártunk gazdaságpolitikája arra fekteti a" súlyt, ami mindannyiunk cél­ja: hogy minél gazdaságosabban és jobb minőségben termeljünk. Milyen intézkedéseket tett a vállalati vezetés erre vonatko­zólag a Vajáni Hőerőműben? — Ez a fontos alapelv közis­mert vállalatunk minden dolgo­zója előtt. Munkaközösségünk figyelmét és kezdeményezését arra irányítjuk, hogy feladataik teljesítése közepette minden al­kalommal érvényesítsék a gaz­daságosság szempontjait, fel­ajánlásaikat főleg a költségek csökkentésére, a nyersanyagok és az energia megtakarítására irányítsák. Ennek köszönhető, hogy az anyagi költségek meg­állapított szintjét csökkenteni tudtuk és a tervezett tiszta nyereséget túlszárnyaltuk. Eb­ben feltétlenül nagy segítséget jelentett dolgozóink széles körű versenymozgalma, a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére vállalt felajánlások sikeres teljesítése. Nagyra értékeljük a nálunk dol­gozó SZISZ-tagok és újítók ér­demdús tevékenységét is. — Hasonló sikeres munkával számolnak az idén is? — A hatodik ötéves tervidő­szak harmadik éve népgazdasá­gunk minden ágazatában döntő fontosságú, s a ml esetünkben — tekintettel az energiagazdál­kodás közismert problémáira — talán az átlagosnál nagyobb mértékben. Tehát nem lesz könnyű feladat a tavalyi évhez viszonyítva kilencvenezer mega­wattóra árammal többet kiter­melni, több mint hatvanhárom millió korona értékű beruházást megvalósítani. A második hő­erőmű négy blokkjával kapcso­latban olyan intézkedéseket kell tennünk, hogy a nyári idényig elérhessük a 110 me­gawattos teljesítményt. Az első hőerőműben két nagyarányú rekonstrukciós munka elvégzé­sére tettünk előkészületeket. Még számtalan egyéb feladatot kell megvalósítanunk a gazda­ságos termelés további fokozása és a hőerőmű korszerűsítése ér­dekében. A megnövekedett fel­adatok ellenére derűlátó va­gyok. Eddigi tapasztalataink alapján bízom abban, hogy dol­gozóink a Győzelmes Február jubileuma tiszteletére vállalt öt­millió 879 ezer korona értékű felajánlásukat becsülettel telje sítik. KULIK GELLERT A plzeríi Škoda Miivek Fogaskerék Gyárában a napúkban befe­jezték egy 100 tonna súlyú hajtóműszekrény prototípusának sze­relését. A képen: a hajtnniiiszekrgnyhe beszerelik a legnagyobb fogaskereket. (Felvétel: I. Vlach — CTK| Talpfák helyett vasbeton panelek í 978 III. 18. Prága egyik legnagyobb problémája a városi közleke­dés. Noha a metró második — A 1 — útvonalának az idén augusztusra tervezett üzembe helyezésével a közle.kedés lé­nyeges javulása várható, a ne­hézségek teljes kiküszöbölésé­re csak a villamosjáratoknak a forgalomból való kivonásával kerülhet sor. A villamosok azonban még jó néhány évig Hélkülö&hetetlenek lesznek a fővárosban. Érthető tehát, hogy a kocsik korszerűsítéséhez ha­sonlóan a villamospálya korsze­rűsítése is elengedhetetlen kö­ve telmény. KIKÜSZÖBÖLÉSRE VÄRÔ FOGYATÉKOSSÁGOK A jelenlegieknél sokkal köny- nyebb, klasszikus villamosok éveken át a kavicsos alapzatba beágyazott síneken közleked­tek. Igaz ugyan, hogy a gya­kori javítások és karbantartási munkák elkerülhetetlenek vol­tak, de akkoriban még nem volt hiány dolgozókban. Az újabb típusú, nehezebb villa­mosok részére szolgáló sínek alapzatát a 60—80 cm mélyen « földbe beágyazott talpfák ké­pezték, amelyeknek lerakása többnyire az utcai közművesí­tés! hálózat épségét veszélyez­tette. A gyakori javítómunkákat megnehezítette a munkaerők számának rohamos csökkenése is. De nemcsak ezért nem felelt meg a követelményeknek ez a sínlerakási módszer. A nagyobb esőzések idején a földbe beszi­várgott víz romboló hatása is sok gondot okozott a szakem­bereknek. A problémát az aszfalt takaró­val és a panelburkolattal sem sikerült megoldani. A továbbra is beszivárgó víz miatt a javí­tómunkák még bonyolultabbak lettek, s ma is rendkívül igé­nyesek. Érhető, hogy szakembereink felfigyeltek a villamosközleke­dést a játékvonatok elve alap­ján lehetővé tevő magyarorszá­gi találmányra, amelyhez nagy méretű vasbeton paneleket al­kalmaznak. Budapesten ennek a módszernek az alapján a mint­egy 60 km-es útwmalon lera­kott síneken már hét esztende­je közlekednek biztonságosan a villamosok. A KÍSÉRLET BEVÁLT Az új módszer a múlt évben Prágában is beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. A kísér­letképpen megvásárolt összesen 1 km hosszú vasbeton panelek egy részét a 7. városkerület egyik egyenes utcáján, a má­sikat pedig egy lejtős, kanyar­gós útszakaszon rakták le. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A számítások szerint ugyanis e módszer alkalmazásával a villamosjáratok okozta zaj 25 százalékkal, az épületeket érő rázkódások pedig 80 százalék­kal csökkennek, az úttest alat­ti közművesítési hálózat sértet­len maradt, a sínek lerakásá­val kapcsolatos költségek 50 százalékkal csökkennek, java­részt megszűnik a fizikai mun­ka, kilométerenként 14 nappal meggyorsul az építkezési mun­kák üteme és kilométerenként 10 tonna acél takarítható meg. A legfontosabb azonban, hogy e módszer alkalmazásával lé­nyegesen egyszerűbb lesz az úttest, illetve a sínek karban­tartása. Mi e rendkívüli előnyök ma­gyarázata? A daru által lerakott vasbe­ton elemek mindkét szélén le­vő vájatba, gumialapzatra he­lyezik az újfajta síneket, amelyek azonban nem töltik ki teljesen a vájatokat. Az így ke­letkezett hézagokat a már le­rakott síneken mozgó gép g-u- miidommal tölti ki. Ha a sínek kicserélésére kerül sor, elegen­dő eltávolítani a tömítést. A fejtő- vagy fúrókalapács, a fá­rasztó munka tehát szerencsé­re már a múlté. IDŐVEL ÖNELLÁTÓK LESZÜNK Az idei szükségletünket a vasbeton paneleket, a .gumit és a sínek egy részét — Ma­gyarországról hozzuk be. A má­sodik félévben felhasználásra kerülő újfajta síneket azonban már a Trineci Vasmű állítja elő. 1979-ben pedig minden bi­zonnyal a panelekben is önellá­tók leszünk. A terv az idén Prága legfor­galmasabb utcáiban és útke­reszteződésein, kb 10 km-nyi — és ezentúl minden évben ugyanennyi — útvonal kor­szerűsítését irányozza elő. Te­kintettel arra, hogy ma a fő­városban összesen kb. 320 km- nyi villamos útvonalat tartunk nyilván, megtörténhetne, hogy a sok évet igénylő átalakító munkák — a metró hálózatá­nak fokozatos kiterjesztésével — sok helyütt feleslegesekké válnak. A cél azonban a jelen­legi nehézségek kiküszöbölése, ami csak a teljesítmények lé­nyeges fokozásával lesz meg­oldható. —km— K iss Bálint, a Slovnaft va­ján! üzeme negyvenhét éves dolgozója alacsony termetű, halk szavú ember. Nyolc évvel ezelőtt még a Va­jáni Efsz elnöke volt, azon a területen irányította a gazdál­kodást, ahol ma a Slovnaft is áll. A mezőgazdasági vezető dolgozóból ipari dolgozó lett. Nagy váltás volt ez a munka­helycsere Kis Bálint életében. Ez azonban nem egyedi eset. Sok embernél végbement ha­sonló a kelet-szlovákiai kerület déli részének iparosítása során. Sokaknak megváltozott, átala­kult az életformája. Hogy mindez nem ment könnyen, azt Kiss Bálint esete is meggyő­zően bizonyítja. Paraszt szülők harmadik gyermekeként születtem. A szü­leim a paraszti törvény szent­sége szerint engem is gazdál­nikusi beosztásba. Ez egy hét­ezer hektáros gazdaság, a va­jáni pedig csak hatszázhetve- nes. Tizenegy részleggazdaság­ban irányítottam az állatte­nyésztést. Az egyik távol esett a másiktól. Megesett az is, hogy naponta hatvan kilométert kel­lett utaznom a saját kocsim­mal. Ez is kimerített. Idegileg is, fizikailag is. Abban az időben kezdődött itt a toborzás, jelentkeztem. Föl­vettek. Hetvenhárom augusztu­sában beléptem az üzembe. — Hogyan történt a váltás? — Nehezen. Nehéz volt elsza­kadnom a mezőgazdaságtól, hi­szen abban nőttem fel, ott, azokkal a problémákkal, embe­rekkel éltem le életem javát. Miután beléptem az új munka­helyre, azonnal Bratislavába küldtek, a Slovnaftba, beisko­lázásra. Az önműködő töltőál­lomások irányítását tanultam meg. — Milyen érzés fogta el a VÁLTÁS kodó embernek akartak nevel­ni. Ennek ellenére sikerült el­érnem, hogy beírassanak Ung- várra, a polgári fiúiskolába, melyet el is végeztem. A há­borút a maga borzalmaival együtt gyermekfejjel éltem át. Amikor elmentek a katonák, hozzáfogtunk a gazdaság újjá­szervezéséhez. Nehéz napok következtek, mert a földön kí­vül nem maradt semmi. A to­vábbtanulásra gondolni sem mertem, mert egyedül anyánk­kal éltünk. Persze az akkori keserves paraszti munka nem jelentett számomra valami nagy örömet, nem elégített ki. Mint fiatalt érdekelt a közéleti tevékeny­ség. Láttam, az országban va­lamire készülődnek az emberek. Ebbe a „forrongásba“ én is bekapcsolódtam. Ötvenben már nemzeti bizottsági tag lettem, s vagyok a mai napig is. A szövetkezet első, kezdetleges társulásainak létrehozásakor katona voltam, nem lehettem jelen, de ötvenhétben, amikor újból megindult a szövetkeze­tesítés, elsőnek léptem be. Azonnal csoportvezetőnek vá­lasztotta k. Teltek az évek. Rájöttünk, hogy a közös gazdálkodáshoz, ;rz Irányításhoz már kevés csak a tapasztalatokra támaszkodni. Ahhoz, hogy fejlődjünk, többet, jobban tudjunk termelni, mint magángazdaként — tanulni kell! Ebben az időben nyílt meg Nagykaposon [Veľké Kapuša­ny) egy kétéves mezőgazdasági mesteriskola. Ezt sikerült elvé­geznem. A következő évben pedig beiratkoztam a mezőgaz­dasági szakközépiskolába,, le­érettségiztem, majd visszajöt­tem a szövetkezeibe. Az állat­tenyésztés irányításával bíztak meg. Négy évet dolgoztam eb­ben a munkakörben. Aztán megválasztottak a nemzeti bi­zottság elnökévé, és szinte egyidejűleg a .szövetkezet ve­zetőjévé is. (Idővel az efsz terebesi já­rás jól működő szövetkezetei közé sorakozott. Közben a ve­zetőség gondjai is sokasodtak, mert nemcsak földterületeket vetlek el tőlük ipartelepítés cél: jából, hanem a gyárak, üzemek megnyitásával dolgozóik létszá­ma is megcsappant. Válaszút elé álltak az itt lakók: ipar vagy mezőgazdaság? Sokan az előbbit választották. Kiss Bá­lint is.) — Amikor többen elmentek a szövetkezetből a villany telepre, még nem gondolt arra, hogy otthagyja a mezőgazdaságot? — Akkor még nem, de ké­sőbb, amikor lerakták a Slov­naft alapjait, az én fejemben is megfordult: jó lenne az iparba menni. Hogy miért? Már a mezőgazdasági iskolában is érdekelt a kémia. Hogy félre­értés ne essék, nem kényszer­ből hagytam ott a szövetkeze­tei, nem váltottak le, én magam kértem távozásomat, mert az idegeimet nagyon megviselte a sok munka. — Hogyan alakult az élete, miután távozott innen? — Királyhelmecre, az állami gazdaságba helyeztek zootoch­volt földművest, szövetkezeti elnököt, amikor abba a hatal­mas üzembe lépett? — Furcsának tűnt műiden, ilyen hatalmas munkahelyen még nem jártam. Nagy érdek­lődéssel figyeltem az ott dolgo­zó munkások életét, szokásait, és igyekeztem beilleszkedni közéjük. Nem volt könnyű meg­szoknom azt az életformát. Szabad perceimben a mezőgaz­daságra gondoltam mindig: va­jon most mit csinálhatnak a .földeken? Használt-e vagy in­kább kárt okozott a tegnapi eső? Lefekvés előtt, félálomban a lehetőségeken morfondíroz­tam: hogyan lehetne ezt, azt megoldani, mi lenne a helye­sebb? Pedig reggel már egé­szen más problémák vártak. Ez még ma is tart. — ... a jelenlegi munkahe­lyemen rám tartozik például a környezetvédelem, a kellemes m un ka környezet meg terem t ése. Ezen kívül fonológiai megfi­gyeléseket végzek a bnatislaval kulalóállomás részére. Elége­dett vagyok jelenlegi helyze­temmel, szeretettel végzem a rám bízottakat. Megtaláltam itt is a munka szépségét. — Ez a terület valamikor a szövetkezeté volt, ahol maga volt az elnök, naponta végig­nézte a gabonatáblákat... Nem furcsa érzés, hogy most benyit az irodába, telefonál a mű­szakvezetőnek, intézkedik, hogy a messziről érkezett karbantar­tók szállásán miért nincs me­leg víz?... — Pontosan ezen a helyen, ahol vagyunk, valamikor első­rendű szántóterület volt. Annak idején sajnálkozva csóváltam a fejemet: megint egy kitűnő földterületet vesznek el tőlünk, mert a villanytelep és a ken- derliloló üzem is a mi föld­jeinken építkezett. Bizony fur­csa érzés, hogy akkor a búzu- fajták minőségét vizsgáltam, most meg azt, hogy megfelel-e a normáknak a benzin, meg eh­hez hasonlók ... — Van-e pontos áttekintése az üzem termeléséről? — Természetesen! Már Bra­tislavában megismerkedtem a munkafolyamatokkal. Ott rész­letesen megtanultam az olajfi­nomítás lényegét. Szakköny- vekben is utánanéztem. Ugyan­úgy mint annak idején megta­nultam a műtrágyák és vegy­szerek összetételét, most az olajfinomítás alapjait. Tudtam ugyan, hogy közvetlenül a ter­melésben fogok dolgozni, de ezért érdekelt ez is, az is Sajnos,, időközben megbete­gedtem, megqperáltak, és az önműködő töltőállomások keze­lését másra bízták. Gyógyul ár som után kerültem jelenlegi munkakörömbe. — Nem bánta meg a vál­tást? — Nem. A mezőgazdaságot továbbra is úgy szeretem, mint azelőtt. Én mindig azt tartot­tam szem előtt, hogy az ember a végzett munkájában értelmet, örömet találjon. Ügy érzem ez a váltás ulán is sikerült. ZOLCZF.R JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents