Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-15 / 74. szám, szerda
Csak a párt vezető szerepével.., VÁGFARKASDI TANULSÁGOK # A SZUBJEKTIVIZMUSNAK NEM A KÖZÖNY A KRITIKÁJA # VISSZAÁLLÍTJÁK TEKINTÉLYÜKET Nem a véletlen műve, hogy az utóbbi éveikben mind kevesebbet lehetett hallani a korábban ígéretes eredményeket elért vágfarkasdi (Vlfany) és a negyedi (Nededj szövetkezet gazdálkodásáról. Még azok az újságírók is igyekeztek elkerülni a tájat, akik a szövetkezeti gazdálkodás építésének „hőskorában“ rendszeresen és szívesen tudósítottak e két nagy mátyusföldi szövetkezet lelkes tagságának állandóan megújuló kezdeményezéséről, leleményességéről. A fejlődés ütemében beállt törés sebeit a járási pártszervek és a szakágazat irányításáért felelős dolgozók — a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak és a kor követelményének szelleméljen — a két szövetkezet egyesítésével igyekeztek gyógyítgatni. Bebizonyosodott azonban, hogy a közös út a politikailag és szakmailag megalapozott legjobb szándék ellenére sem hozta meg a várakozásoknak megfelelő eredményeket. Hogy miért? Erre a kérdésre adott választ n szövetkezeti pártkonferencia, amelyen a meghívott vendegeken kívül mind az öt szövetkezeti pártalapszervezet teljes létszámban képviseltette magát. A lemaradás oka Az üzemi pártbizottság jelentését a konferencia részvevői rendkívül nagy figyelemmel hallgatták végig, ami annak tulajdonítható, hogy a pártbizottság minden ágazatra kiterjedő részletességgel, bíráló igényességgel értékelte nemcsak gazdasági tevékenységét, hanem a pártalapszervezetek és külön a kommunisták munkáját is. A „haladás“ megtisztelő nevet viselő közös gazdaság egyetlen egy mutatóban sem érte el az előirányozott termelési szintet, s ennélfogva értékesítési tervét sem teljesítette, és 34 millió korona mérleghiánnyal zárta az esztendőt. Tagadhatatlan, az elmúlt évek rapszodikus időjárása máshol is kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági eredményeket. Olyan mértékben azonban sehol, mint a vágfarkasdi Haladásban. Amikor az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek kommunistái látták, hogy a közös erőfeszítések sem hoznak tartós eredményeket, az évek folyamán több javaslatot terjesztettek elő a helyzet megváltoztatására. Hasztalan volt azonban minden kísérletük. A csúcsvezetőség kritikátlan légköre, szubjektivizmusa a leghasznosabb konkrét tanácsokat se vette figyelembe. Az évközökben elért részleges eredményekkel továbbra is igyekezett leplezni a hibákat. Az irányításban, a. gazdaság fejlesztésében korábban elkövetett mulasztások negatív hatásai mind sűrűbben jelentkeztek. Mivel a közös gazdaság legalább 10 százalékban osztozik a járás össztermelésében, a járási pártbizottság és a mező- gazdasági igazgatóság számára sem volt közömbös, hogyan alakulnak a további fejlemények a szövetkezetben. Segítségük azonban nem bizonyult hatékonynak, mert határozatukat az üzemi pártbizottság kommunistái sem teljesítették. A közösség érdekében Tetézte a bajókat, hogy a sok sikertelen beavatkozás miatt csökkent a kommunisták aktivitása. Többször előfordult, hogy az üzemi pártbizottság — éppen a gyér részvétel következtében — plenáris üléseit sem tarthatta meg. S ezt a tényt — mivel elodázta a bajok orvoslását — a konferencia küldöttei címre szólóan is bírálták. Az üzemi pártbizottság és a csúcsvezetőség közölt folytatott hosszan tartó meddő vi tának végül is a pártalapszervezetek határozott fellépése vetett véget. Ennek köszönhető, hogy az őszi munkák folyamán a járási pártbizottság segítségével, a kommunisták és a szövetkezeti tagság nagy többségének egyetértésével személyi változásokra kerülhetett sor a közös gazdálkodás vezetésében. S ezt jogos optimizmussal nyugtázták a pártkonferencia tanácskozásán is, ahol nem a régi hibák felhánytorgatásával, hanem kijavításuknak módjával, a kommunisták csatasorba állításával, a párt- és a gazdasági élet fellendítésének kérdéseivel foglalkoztak a legtöbbet. A megfiatalított vezetés A szövetkezet élére állított fiatal, politikailag és szakmailag egyaránt fejlett káderek teljes mértékben élvezik a kommunisták bizalmát, igénylik segítségüket. S bár csodákat nem műveltek, annyit azonban munkájukkal rövid idő alatt is bizonyítottak, hogy a szövetkezet építése, fejlesztése elképzelhetetlen a tagság cselekvő részvétele, a párt vezeitő szerepének érvényesítése nélkül. E fontos alapelvek figyelem- bevételével irányították és szervezték az őszi munkákat, amelyek folyamán az egész szövetkezet tagsága, vezetősége jelesre vizsgázott. Őszi gabonájukat agrotechnikai határidőben elvetették, több mint 1500 hektárról rekordidőben betakarították a kukoricát és a cukorrépái, s a rendkívül nehéz feltételek közepette — első ízben a szövetkezet történetében — a mélyszántást is sikeresen befejezték. A szövetkezeti pártkonferencia tanácskozásának vitájában a kommunisták azt is elmondották, mit tesznek ágazatonként a jövedelmező gazdálkodás fejlesztése érdekében. A sok-sok javaslatból kialakult a közös gazdálkodás egységes cselekvési és mozgósító terve, amihez a szövetkezet tagjai szerény, de a Haladás jelenlegi adottságaihoz viszonyítva igen értékes másfél millió korona értéket megtestesítő szocialista kötelezettségvállalásukkal járullak hozzá. Az első lépések Polgár József elvtárs, veterán komunista, aki a falusi pártalapszervezet képviselőjeként vett részt a konferencián, megnyugvással kijelenthette: „Alapszer- vezetünk kommunistáit, a szövetkezet alapító tagjait mindig keserűség fogta el, ha rosszat hullottak a közös gazdálkodás menetéről. De az elhangzottak alapján jó hírt közölhetek velük: végre történt valami a ja vulás érdekében ... Igen, történt! Jóllehet ezek még csak az első lépések, de a szövetkezet elindult a fejlődés útján, a kommunisták példamutató munkájával rövidesen visszaszerezheti régi tekintélyét, s azoknak rokonszenvét akik noha elkerülték a tájat, mindig bizalommal tekintettek a vágfarkasdiak, negyediek alkotómunkájára. SZOMBATH AMBRUS AZ IGÉNYES PÁRTMUNKA EREDMÉNYE A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű olyan kohó- és gépipari kombinát, amelynek termelési programja befolyásolja népgazdaságunk számos ágazatának fejlődését. Hogy a kombinát dolgozói tudatában vannak munkájuk jelentőségének, azt az is bizonyítja, hogy már hosszú ideje kiegyensúlyozottan és következetesen teljesítik tervüket. A kommunisták a taggyűléseken megvitatták a pártszervezetek munkájának minőségét, elsősorban azt, hogyan mozdították elő a kommunisták a gazdasági feladatok teljesítését, s mennyire volt hatékony ideológiai és párI munkájuk. A vitákból ki csendül az az egyöntetű elhatározás, hogy minden munkahelyen teljesítik feladataikat. Ezt bizonyítja a gyár dolgozóinak 125 felajánlása is, meg jelszavuk: Vítko- vicében minden munkanap re- kordteljesítménnyel, kiváló és hatékony munkával zárul. Az évzáró taggyűlések bebizonyították, hogy a kollektívák és a dolgozók tevékenyen részt vesznek az állami terv teljesítésében. A vasúti síneket gyártó üzemegységben dolgozó kommunisták például tavaly több mint 30 csúcsteljesítményt értek el. A pártszervezetek éleiét is behatóan értékelték. Például a kettes számú üzem bádogle- mez-hengerdéjében a kommunisták nagy súlyt helyeznek a párttag jelöltek és a fiatal párttagok nevelésére. Az évzáró taggyűlések vitáiban 1128 kommunista szólalt fel. Behatóan foglalkoztak az egyes munkaszakaszok eredményeivel, problémáival és további feladataival. A fogyatékosságok okait a legtöbb felszólaló nem másutt, hanem Saját kollektívájában kereste. A munkakezdeményezés fejlődéséhez a műszaki és a gazdasági dolgozók is hozzájárultak. Példaként megemlíthetjük, hogy a könyvelési osztály pártalapszervezetének évzáró taggyűlésén a dolgozók felajánlást tettek, amelyben megígérték, hogy a nagyvállalatnak aktivitásukkal több mint 23 millió korona hasznot hoznak, ezenkívül benyújtanak 79 újítási javaslatot, s a „Vítkovice önmagának és a társadalomnak“ nevű akció keretében 5750 társadalmi munkaórát dolgoznak le. Ha figyelembe vesszük azt, hogy számos pártszervezet hatáskörébe szüntelenül üzemelő munkahelyek, kétműszakos üzemelésű vagy tizenkét órás üzemelésű munkahelyek is tartoznak, valóban elégedettek lehetünk a szervező munka eredményével. A vállalat szállítási üzemében a dolgozók 94,4 százaléka, hármas számú üzemében pedig 100 százaléka kapcsolódott be a munkaversenybe. A taggyűléseken behatóan foglalkoztak az ideológiai munkával és hatékonyságával. Kiemelték annak fontosságát, hogy a kommunisták aktívan lépjenek fel a reakciós koholmányok ellen. Az ideológiai munka értékelése során aláhúzták a gazdasági propaganda és agitáció fontosságát, s leszögezték, hogy e munka nem csupán az eredmények népszerűsítéséből áll, hanem elsősorban a munkaszervezésben és irányításban mutatkozó fogyatékosságok és formalizmus elleni küzdelemből. A sikeres előkészület nemcsak a taggyűlések hasznosságát mozdította elő, hanem sok szervezetben az új tisztségviselők nevelési módszereként is bevált. Az egyes csoportokban, bizottságokban a fiatal kommunisták tapasztalatokat szereztek, s a pártcsoportok keretében megtartott értékelések tovább ösztönözték a párttagok és a tagjelöltek aktivitását. Vállalatunk megalakításának 150. évfordulójáról is megemlékezünk. Azt a célt tűztük ki, hogy az idei első negyedévben a kombinát történetének legjobb eredményét mutassuk fel. Azt akarjuk, hogy 1978 első negyede a csúcsteljesítmények, a kiváló minőségű és hatékony munka negyedéve legyen. Jlfcl ŽÄK, az Ostravaí Klement Gottwald Vasmű vállalati pártszervezetének az elnöke Napirenden: A MEZÖGAZDASAG GEPEUATÁSA A korszerű.szocialista mező- gazdasági nagyüzemnek az a törekvése, hogy magas paramétereket érjen el a termelésben és a közgazdasági mutatókban az új technológiák, az iparszerű termelési módok és a tudományos-műszaki haladás kérdéseivel. A CSKP KB 1974 májusi plenáris ülése foglalkozott a tudományos-műszaki haladás kérdéseivel, ezen belül a mező- gazdaság gépesítésével, s a fejlődés útját bizonyos időszakban határozta meg. így az első időszak feladatául kitűzte a mezőgazdasági gépek második generációjának beállítását és kihasználását. Erre a generációra jellemző a magas teljesítő- képesség, a munkafolyamatok összekapcsolása, a gépvonalak komplettizálása, a stabil gépvonalak távirányítása, az egyes munkagépcsoportok részleges automatizálása és a magas üzemeltetési biztonság. A gépi munka kiegészítője A második időszak feladata — távlatilag 1990-ig — megteremteni a gépek harmadik nemzedéke kihasználásának feltételeit. Erre a gépgenerációra jellemző az automatizá- ció széles körű alkalmazása és a munkafolyamatok irányítása a számítórendézerek segítségével, amelyek a biológiai folyamatokhoz biztosítják az optimális feltételeket, különös tekintettel a munkahelyek higiéniájára, valamint a dolgozók kényelmére. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a májusi plénum jelentős mérföldkő üzemünk, a Csiliz- közi Efsz gépesítésének fejlődésében, mivel éppen ebben az időszakban jöttek létre a műszaki fejlesztés ilyen irányú kibontakozásának a feltételei. Ezért elsőrendű feladatunknak tekintettük és tekintjük az első időszak feladatainak fejlesztését üzemágaink specifikus feltételeinek megfelelően. Elsőrendű feladatunk az ágazati termelés feltételeihez igazítani a nagy teljesítményű gépeket, úgy, hogy ne egyedi gépeket üzemeltessünk, hanem komplex gépsorokat állítsunk össze, amelyek egymáshoz kapcsolódnak teljesítményben és funkcióban. Természetesen az wj konstrukciós elemek érvényesítésével — mint az automatikus sor rávezetés, légkondicionált fülkék, a hidrosztatikus meghajtások széles körű alkuimat zása, az egyes gócok automatikus ellenőrzése, vesztségjelző berendezések — lehetővé válik, hogy az élő erő a gépi munka kiegészítőjévé váljon és az ember elsősorban ellenőrző szerepet töltsön be. Ezért követelménnyé vált a dolgozók szakmai ismereteinek állandó bővítése is. A mezőgazdaságba a fő erőgép a traktor, annak ellenére, hogy mind sűrűbben jelennek meg a termelésben az egycélú önjárógépek, a takarmánybegyűjtés, a cukorrépabetakarítás stb. gépel. Bár igaz, hogy a műszaki felszereltség színvonalának egyik mutatója az, hogy az egységnyi területre mennyi traktor jut, mi a fejlődést mégis inkább abban mérjük, hogyan változott a traktorpark strukturális összetétele s milyen a nagy teljesítményű erőgépek részaránya. Az egyesítés első évében 114 db fizikai traktorral kezdtük, s egy traktor átlagos teljesítménye 48 lóerős volt. Az idei évet 86 traktorral kezdjük 64,5 lóerő átlagos teljesítménnyel. Célunk azonban, hogy a termelésben horderejűvé váljon a 75—80 lóerős traktorok csoportja, amelyeknek elképzeléseink szerint a traktorpark B5—70 százalékát kell képezniük. Kevés a rakodógép A növénytermesztés szakosítása, az állattenyésztés koncentrálása nagyobb igényeket támaszt a szállítással és az anyagmozgatással szemben. A szállítandó anyagok tömege üzemünkben meghaladja az évi 25 000 vagon mennyiséget. Ennek a feladatnak már nem tud megfelelően eleget tenni a kevésbé hatékony traktorszállítás, s így át kell adnia a helyét a háromszorosan-uiszurö- sen hatékonyabb autós szállításoknak. Ezen a területen nem nagy eredményt értünk el, mivel autóparkunk — bár számszerint jelentős — elavult, kicsi a teljesítménye és strukturális összetételénél fogva kevésbé alkalmas a terményszállításra, nem is említve, hogy kocsijaink nem alakíthatók át a kívánalmaknak megfelelően. A kiöregedett kocsikat szeretnénk kicserélni korszerűbb, több célú mezőgazdasági autókra. Ehhez kell módosítanunk a rakodótechnikát is, mivel az egyesítés négy éve alatt csak egyetlen egy gépkirakót sikerült beszereznünk, ami nagyon kevés a megnövekedett és sokrétű anyagmozgatási feladataink teljesítéséhez. A növénytermesztés egyéb gépesítésében — bár jelentős haladást értünk el —, mégsem mondhatjuk egyértelműen, hogy minden a legnagyobb rendjén van. Az alaptalajművelő eszközök közül hiányoljuk azokat a gépeket, amelyek eredményesen alkalmazhatók együtt a nagy teljesítményű traktorokkal. Betakarító gépparkunk is nagy fejlődésen ment keresztül, mégis azt kell mondanunk, hogy a gabonabetakarításnál négyfajta kombájnt használunk a másodpercenként 3 kg áteresztőképességűtől egészen a másodpercenként 10 kg áteresztőképességűig. Mennyit és mennyiért? Jelentős fejlődésről adhatok szamot az egyéb energetikai források, főleg a hőenergia kihasználásáról a szárítmány- gyártás területén. Nagyon jól sikerült kombinálni a kélme- netes szárítási folyamatot s így növelni a termény szárítás gazdaságosságát. Szár ti berendezésünk teljesítményét illetően az elmúlt két évben országos szinten is kiváló eredményeket értünk el. Ehhez nagyban hozzájárult dolgozóink jó hozzáállása, a jó műszaki felkészülés, az iparszintű munkaszervezés, s nem utolsósorban a növény- termesztés által előállított, megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag. Egyik legnagyobb gondot okozó munkafolyamat a szálas takarmányok gépi úton történő betakarítása. Ezen a területen igyekezetünket még nem koronázta megfelelő siker. A rendelkezésünkre álló eszközökkel nehezen tudjuk biztosítani a minőségi szénakészítést. Ezért folyamodunk gyakran az „élő munkaerő“ beállításához. Ez kedvezőtlen jelenség, mivel a dolgozók jelentős részét más ágazatokból kell biztosítanunk, nem beszélve arról, hogy a munkatermelékenység a kívánt szint alatt marad. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben még adósa a gépipar a mezőgazdaságnak. Szövetkezetünk alapeszközeinek értéke egy hektár mező- gazdasági területre számítva 21 725 korona, ebből 7563 koronát képvisel a gépi berendezések értéke. Ilyen jelentős értékű felszerelés karbantartásának komoly .műszaki, káder- és közgazdasági feltételei vannak. Az új gépek érvényesítésével közvetlenül összefügg az árreláció kérdése. Százezreket érő gépekből nem alakíthatunk ki tartalékokat. A másik oldalon egy hosszan tartó üzemzavar komoly veszteségeket okozhat, befolyásolhatja a termelést. A gépesítés értékelőállító tulajdonsága mellett költségmerítő tényezőként is szerepel. Amikor a termelékenység és a gazdaságosság kérdését vizsgáljuk, ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk. A kiindulópontnak a mennyit és mennyiért kérdésnek kell lennie. Feladatainkat ismerjük, ismerjük a teljesítésükhöz rendelkezésünkre álló anyagi-műszaki bázisunkat. Ami a legfontosabb, szövetkezetünk gépesí tőinek nagy családjában létrejött egy egészséges, alkotó optimizmus, s kialakult a jó munkahelyi légkör, ami alapja a problémák sikeres megoldásának. VÖRÖS LÁSZT.Ó mérnök, a Csilizközi Efsz főgépesítője
